Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)
1974-04-04 / 79. szám
\ mi ipífli* *- míMüPí sfeEEBSEH' I. UM VÁCI MIHÁLY: Legenda Akit a nép ajkéra vesz. vállára veszi azt. akit a nép vállára vesz, szívébe zárja azt, akit a nép szívébe zár, nem hal meg soha az. Majd él papír, folyóirat és könyveljp nélkül is, és nő nyomdák és kiadók és tévé nélkül is, majd házról házra jár, ügynökök nélkül is. Dallá válik, mit esténként a puszták szele visz, legenda lesz és népmese. közmondás szava is, jövő. ígéret lesz. akit mindenki várva hisz. Jövövé lesz a múltja is — várják, majd visszajön, nem úgy hiszik, mint azt. ki volt, de mint ki végre jön. a várva várt öröm, aki minden ablakon o eköszön. Hordják foguk között, mint tavaszi füvet, diákok élesztgetik, mint pásztor a tüzet, holtakban is őt éltetik, mint sírok a füzet. Nevét rozstáblákba írják kedves gyalogutak, a lélek szájhoz emeli, ha rándul az ajak. mint vödrüket felemelik a fényre ■ kutak, kazlak alatt a csók után majd legénynek a lány fiú apának, apa a családnak vacsora után. róla beszél: — Volt valami, valami lesz talán..Kárpátontúli képzőművészek kiállítása Nyíregyházán Április 3-án délután a nyíregyházi városi művelődési központ kiállítótermében megnyílt a kárpátontúli képzőművészek kiállítása. Felszabadulásunk 29. évfordulója alkalmából a Kárpátontúli Területi Tanács, a megyei tanács és a nyíregyházi városi tanács rendezésében került sor a Kárpátontúli Területi Képzőművész Szövetség tagjainak nyíregyházi bemutatkozására. A rendezvényen megjelent dr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkár? és dr. Pénzes János, a megyei tanács elnöke. A vendégeket, köztük a kiállításon részt vett szovjet és román küldöttséget Ek'er György, a megyei pártbizottság titkára üdvözölte, a kiállítást Gyúró Imre, a megyei tanács elnök- helyettese nyitotta meg. A vendégművészek képviseletében ' Andrej Andrejevics Koczka tartott tárlatvezetést. Megnyitó beszédében Gyúró Imre hang- súlvozta. hogy nagy várakozás előzte meg ezt a kiállítást, mer# barátokat, szomszédokat, a művészetben alkotótársakat fogadott megyénk. „A művészet nemzetközi nyelv, mely közelebb hozza a sarkokat, érthetőbbé teszi a világot és hidat épít a barátság számára ott te. ahol nincs lehetőség más építő elemre” — mondotta, majd Így folytatta. „Nekünk e tárlat nem ilyen formai elem. nemcsak a lobt megismerés eszköze, hanem újabb bizonyíték hogv a magyar—szovjet nép barátsága nem Időleges, hanem a mélybe visszanyúló, vala hol a minden népben meglevő igazságérzet ben, együttműködési szándékban gyökerezik.” Beszédének további részeiben kitért arra, hogy azon a helyen ahol jelenleg a kárpátontúli művészek alkotásaival ismerkedhet a közönség, néhány hét múlva a szomszédos Szat- már megyei román művészek is bemutatkoznak alkotásaikkal. „így lesz jelkép — mondta Gyúró Imre — ez a nyíregyházi találkozás, mely igazolja Ady, Kodály és Bartók zseniális gondolatát,, hogy a Duna menti népek boldogságát és egymásratalálását biztosítja.” Ezután a felszabadulás évfordulójára emlékezve kitért a huszonkilenc év kulturális változásaira, azokra az eredményekre, amelyek többek között a képzőművészet újjászületését is hozták. Végezetül köszöntötte a kiállító művészeket és az őket képviselő művészdelegációt, akik erre az alkalomra megyénkbe érkeztek. A küldöttséget IHna Petrovna TimcSenko, a kárpátontúli területi pártbizottság propagandaosztályának osztályvezető-helyettese vezeti, tagjai P. K. Bállá, A. A. Koczka és 1. F. Manajló. A megnyitó beszéd után A. A. Koczka tárlatvezetésével a látogatók megismerkedtek a kiállított művekkel. Harmincöt művész több mint ötven alkotása. látható a tárlaton, köztük hagvománvos és a képzőművészet modernebb irányzatait követő alkotások, olaj-, akvarellfestmények. fafaragások, domborítások, rézkarcok, terakotta. kerámia, farost művek, linómetszet, és egy secco-terv. A tárlatot a városi művelődési központban április 7-ig láthatja a közönség. Megnyílt a Szovjetunió ma című kiállítás Ünnepélyes külsőségek között nyitották meg április 3-án délelőtt Nyíregyházán, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola keren- gőjében a Szovjetunió ma című fotókiállítást. Megnyitót dr. Botár József, a főiskola MSZMP csúcsvezetőségének titkára mondott. A fotókiállításon megjelentek: Ny. J. Zabelkin, a2 APN szovjet Hírügynökség budapesti irodájának vezetője, dr. Cservenyák László, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Szemerszki Miklós, a városi pártbizottság titkára, dr. Margó- csy József, a tanárképző főigazgatója, Horváth Andrásáé, az MSZBT munkatársa. Ott voltak a társadalmi és tömegszervezetek képviselői, a tanárképző hallgatói. A vendégeknek V. V. Tyirdatov mutatta be a Szovjetunió életét sokszínűén ábrázoló kiállítást ★ A fényképek alatt nincs ott az alkotó neve. A képeknek címe sincs. Senki nem magyaráz, senki nem kalauzol, És mégis van egy kényszerítő erő, ami az embert vezeti. A kiállított 300 felvétel belső logikája. A néző saját maga ad címet, és ezzel már el is kezdődik egy folyamat, ami mindennél többet ér: állásfoglalásra késztet, érzelmet vált ki, gondolkodtat. Leningrád látképe előtt: minden innen indult. Az ölében gyermekét tartó sarkföldi asszony láttán: északi Madonna. A sfumato fátylába vesző aktot nézve: harmónia. A máskor talán protokoll képnek tűnő felvételnél: barátság. És milyen jólesik együtt kacagni a képen derülő gyermekkel. Kétszázötven millió ember névjegye ez a tárlat, egy hatalmas ország nyüt bemutatkozása, hétköznapi valósága. Vitalij V. Tyirdatov, aki 1500 kép közül válogatta ki a Nyíregyházán látható felvételeket, az APN hírügynökség helyettes művészi vezetője. És ő is rendezett. Hozzá értő kézzel, hiszen a komoly pillanatokat mesterien oldja olyan képsorokkal, amelyek ellazítanak, hogy utána annál jobban reagáljunk egy-egy megdöbbentő felvételre. Senki nem tudja, melyik kép művész, vagy riporter, amatőr,-vagy kluib munkája. De nem is fürkészi a látogató. Minduntalan csak az emberre tud koncentrálni, hiszen a Szovjetunió ma című kiállítás az embernek állít emléket, a felszabadult, a forradalom után alkotni kezdő, a háborút győzelemmel, megvívó, a békéért szenvedélyesen küzdő embernek. Nem fototechnika bravúrok késztetnek megállásra, nem irányzatok összecsapása, vagy jelentkezése köti le a figyelmet. Ebben van a kiállítás egyik fő erőssége. A fényképeket készítők bepillantást engednek a politikusok tárgyalótermeibe éppúgy, mint egy- egy otthon intim sarkába, megdöbbentenek az anya fényképével, *ld elesett katonait« képét tartja a kezében elbűvölnek egy-egy soha nem képzelt táj színeivel, és egy lépéssel odébb már mosolyt fakasztanak a groteszk pillanat megragadásával. És mindéi szerves egységet alkot. Politizál Anélkül, hogy magyarázná valaki, érthető minden. A Leningrádi Szimfónia című összeállítás nem elsősorban. Sosztakovios emlékét, hanem a blokádot, és az újjászületést mutatja be, és egyben mély szimbólumokat is hordoz. A múlt és jelen egymásmellettisége nem egyszerűen kontraszt, hanem a történelmi folytonosság érzékeltetése is. Az öreg szerelmesek és a csókban összeforrott fiatalok képi szomszédsága nemzedékek egyidejű életörömét ábrázolja. A tájak, a különböző köztársaságok embertípusainak, szokásainak ösz- szeál Irtása egy valóban szövetséges köztársaságok széttéphetetlen egységét tárja a néző elé. Ha a kozmosz meghódításának képeivel szemben lévő sorra pillant a néző, akkor egy más, egészen földi világot lát, olyat, ahol le- huppan az ügyetlen síző, aki talán éppen egy azok közül az emberek közül, akik dl tudnak szakadni a földtől, hogy a tudomány végtelen szárnyaiéi közé emelkedjenek. A képek, melyek külön-külön is nagyszerű élményt adnak,, így olvadnak egységessé, és összefüggővé. Nem kétséges, hogy a rendezésnek is nagy szerepe van ebben, mégis, az emberben olyan érzés fogalmazódik meg: itt lényegében az a társadalmi rend a legfőbb rendező. amely a feltételek elkészítésének körülményeit teremtette meg. Az emberszeretet és emberközpontúság ellopott pillanatképei méltán arattak világsikert. Minden fényképező előtt bizonyítják, hogy a leghétköznapibb téma is „szalonképes”, és érdemes gondolkodni, vajon a magasztosról alkotott fogalmaink nem szorulnak-e revizió alá. A Szovjetunió ma kiállítás, amely bizonyára ezreket csalogat majd a tanárképző kerengőjébe, azt jelzi, nincs magasztosabb, mint a békét akaró, alkotó ember, annak szépülő környezete, és az ezt szülő eszme. S, hogy egy eszme fényképezhető-e? Nos, a háromszáz felvétel azt mutatja, hogy igen. Csupán szem kell hozzá, olyan, amelyet nem a szenzáció rossz fogalma irányit, hanem az, amit néha nem merünk megfogalmazni, jóllehet létezik: a szocialista szenzációé. New York, Tokió, London. Párizs, Berlin után mindezt itt látni Nyíregyházán több, mint kulturális esemény. Kicsit tanulság te. Fényképező embereinknek, művészeknek, amatőröknek, riportereknek érdemes ezen az optikán át szemlélni a világunkat. Bürget Lajos KASSAI FERENC: Mindennapi kenyeremmé lett®, aki áradó könnyű vetés voltál, hajadban harmat hűse lengett Mindennapi italommá lettél, aki a mámor maga voltál, áttetsző kristály-mozdulataidból szomjasan kortyoltam nevedet Reám derültél friss fehér kenyérként, háromszázhatvanöt karéjra szeli az év pengéje mosolyod. Reám derültél forrás-enyheségként, ki vízesésként hulltál rám zuhogva, arcod az éj fekete csermelyében állandó csillagképre változott KI megváltásként felragyogtál, és új időnek voltál kezdet«, felfoghatóvá lettél, mint a tér. Távoli kéklő csúcsokat mutattál, hol együtt lakik felhő, hegy, zene, ■ hozzám lettél nagyon hasonlatos, kihez magamtól menekültem én. A sejtjeimben lettél otthonos, anyag ölében csillag és csoda, ha megszoknálak, legyél idegen! A csillagok közt ilyen otthonos, akinek te lettél az otthona. Ha elvágyódnék, légy maga a vágy, atomjaim közt vérző végtelen!
