Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-04 / 79. szám

WM. Iprffls t KELET-MAGYARORSZAG — ÜNNEPI MELLEKLET 1 oMa? Gazdálkodásunk tartalékai Szavak Kollégára beszélgetett fiatalokkal, akik már nem ismerik a huszonkilenc éve még mindenki által tudott szavakat. Nem tudják például mi az, hogy adópengő, kukás, feke­tepiac, falujáró — egyszóval kiesett a szótá­rukból egy sereg olyan szó, ami nekünk, ak­kor fiataloknak még nagyon is mindennapi ▼olt. Ez adta az őtletet: gyermekeimet kérdez­tem én is arról, mi az, hogy sommás, máié, görhe, kantus, öhön, slambuc, mi az, hogy föld­hözragadt, hogy újonnan földhöz juttatott, hogy krajcár, dézsma, sublót, szegénylegény, becskor, pandúr. A gyerekek találgattak, a logika szabályai szerint kutattak emlékeze­tükben de egyetlen szóra sem tudtak helyes magyarázatot adni. Várjak, mondták meg­nézzük a magyar nyelv értelmező szótárát. Ekkor villant agyamba, milyen izgalmas há­rom évtizedet hagytunk magunk mögött, ha csak a szavakon át is nézzük az eltelt hu­szonkilenc évet. Szavak seregét felejtettük el, Illetve estek ki a köz szótárából, s maradtak csak a már idősebb nemzedék fejében. Nyelvészeknek Is izgalmas lehetne — és nyilván izgalmas is — az a feladat, hogy va­jon hány olyan szót töröltünk ki az ■ ifjú ge­neráció szótárából, amelyeket mi még apá­inktól is, meg saját addig rövid életünk során is igen jól bevéstünk az agyba. Es a gondolat további menete folyamán Jött a még izgalmasabb felfedezés. Hogy va­jon hány új szót találhatunk a magyar nyelv értelmező szótárában is, meg életünk gyakor­latában is az elmúlt 29 évből? Szavakat, ame­lyek azelőtt nálunk teljesen ismeretlenek vol­tak, vagy csak kevesek előtt ismertek. Az idő­sebbek ez alatt a közel három évtized alatt tanulták meg az ilyen szavakat, mint demok­rácia, társadalombiztosítás, gyermekgondozási segély, televízió, hűtőgép, mosógép, porszívó, centrifuga, padlókefélő. Ugyan ez alatt az idő «lat* tudták meg, mi az, hogy távfűtés, veze­tékes gáz, táskarádió, magnetofon, olajkály- ba, villanytűzhely. f 1945. után tanultuk meg először igazán azt a szót, hogy kerékpár, majd ismerkedtünk a motorkerékpárral, azután azzal a szóval, hogy személygépkocsi. Megtanultuk azután mi az, fiogy Barát­ság kőolajvezeték. Béke villamos távvezeték. Megtanultuk megismerni a telefont, a periont, a nvlont és a műanyagok legkülönbözőbb faj­táit, Ezen a vidéken csak az elmúlt 29 eszterf- ilőVien tudták azt is, mi az, hogy színház, ki­váló dolgozó, azt, hogy mi a humanizmus, vízmű, és hidroglobusz. Nagyon,jó lenne tudni, hány olyan szót tudtunk mi. amit nem tudnak ma a gyereke­ink és hányat tudnak a mai emberek, amit nem tudtak apáink és nagyapáink 1945. ápri­lis 4. előtt. NagyaDáink tudták, mi az. hogy TVjberdő 'és mi az, hogy Piave. Nem szívesen emlékez­tek ezekre a szavakra. Unokáik már szintén a gyakorlatból tudják ugvan ezeket és színes mutogatnak észak-olaszországi túrista útjaikról. . 'Azt hiszem, hogy eldöntetlen lenne a ver­seny. ha — mondjuk — egy, a magyar nén nyelvében gazdag, de a mai világtól távol élő öreg diktálná lányaink és fiaink számára ma már különösen furcsán csengő szavakat, s ez°v után a mi gverekeink adnák vissza azo- k?j amelyeket már ők 'tanultak: kibernetika e'e1‘ronika. atomerőmű, matematika és a többi és a többi. Szavak, amelyeket elfelejtettünk és ame­lyeket megtanultunk huszonkilenc év alatt. Milyen érdekes, hogy csupán két nemzedék életében is mennyit cserélődtek a szavak Mennyivel vastagabb lett emiatt a magvar rvelv értelmező szótára, s mennyi minden hi­ányzik még ma is belőle! Egy bizonyos: az eltolt három évtized során szavakban is töb­be» 'elejtettünk és többet tanultunk, mint ad­dig ezer év alatt a Kárpát-medencében. A palatáblát felváltotta a füzet n krétát e golyóstoll, a szatócsboltot az ÁBC-áruház. az olajmécsest a neon-égő. az olajpogácsát a banán. És a többi és a többi. A nyelvészek a megmondhatói, mennyi szó változott, újult meg, került az élet forga­tagából a tudósok könyvespolcaira és mennyi született, s születik naponta. De ez már több, mint nyelvészet. Kopka János Gazdaságpolitikai céljaink megvalósítá­sában döntő szerepe van annak, hogy a vál­lalatok, termelőegységek hogyan szervezik miként gazdálkodnak a munkaerővel, az anyaggal, az állóeszközzel. Pártunk X. kong­resszusa is felhívta a figyelmet a termelés és a hatékonyság növelésének olyan tartalékai­ra, melyek a vállalata üzem- és munkaszer­vezés korszerűsítésével megvalósíthatók. A vállalati belső tartalékok feltárása, mozgósítása a szokásos módszerekkel csak nehézkesen valósítható meg. Ezért szükséges, hogy időről-időre visszatérjünk a munka- és üzemszervezés átfogó értékelésére, elemzésé­re, továbbfejlesztésének kérdéseire. E célnak megfelelően hozott határozatot az MSZMP Központi Bizottsága 1971 decemberében. Ésszerűbb munkamegosztással A Központi Bizottság decemberi határozata IV. 5 éves tervünk teljesítése érdekében szükségesnek tartotta, hogy az anyagi terme­lés és szolgáltatás területén országos aktivi­tás bontakozzék ki, melynek célja: a munka­termelékenység növelése, a munkaidőalap jobb kihasználása, a rossz hatásfokkal foglal­koztatott létszám átcsoportosítása, az állóala­pok jobb kihasználása, a műszakszám emelé­se, a felesleges állóeszközök selejtezése, az önköltség csökkentése, az ügyviteli rendszer fejlesztése és nem utolsósorban a dolgozó kollektívák élet- és munkakörülményeinek javítása, stb. E célok megvalósítása csak módszeres, állandó és folyamatos szervezési tevékenységgel valósíthatók meg. A határozat végrehajtása során szerzett megyei tapasztalatok azt mutatják, hogy a vállalatok szervezeti felépítésén túl a dönté­si jog és hatáskörök szabályozására a válla­lati vezetők egyrésze kevés gondot fordított. Ebből adódik, hogy több vállalatnál nem megfelelően szabályozták a külnöböző szintű gazdasági vezetők jog- és hatáskörét. Néhány vállalatnál még a hárofn vezető állású dol­gozó között gincs megfelelő munkamegosztás. Különösen vonatkozik ez a középszintű és alsóbbszíntű vezetőkre. A jog- és hatáskörök ésszerűbb decentra­lizálásától egyes gazdasági vezetők még ma is visszahúzódnak. A hatáskörök leadását az egyszemélyi vezetés csorbításának tekintik. Az ilyen szemlélet ellentétben van a határo­zat alapelveivel, negatív hatással lehet á vál­lalati termelésre, az értékesítési tevékenység­re, gátolja a vállalati belső mechanizmus fej­lesztését, a tartalékok feltárását, a termelés­ben történő hasznosítását. Megyénkben az üzem- és munkaszerve­zés feltételei hasonlóak az országoshoz, de egyben sajátos eltérő vonásokat is tartalmaz­nak. Melyek ezek? Az ipar viszonylag gyors fejlődését nem követte megfelelően a szak­emberképzés, viszonylag kevés a megye üze­meiben a közgazdász, műszaki szakkáder; másrészt a fiatal szakemberek nem rendel­keztek kellő szakmai gyakorlattal. Néhány vállalatnál a kedvezőtlen szak­emberellátottság következtében az üzem- és munkaszervezési feladatok kidolgozására kü­lönböző tudományos intézeteket kértek fel. Tapasztalatunk ezzel kapcsolatosan az, hogy ezek a szervezési intézkedési tervek/nem minden esetben igazodnak az adott vállalat lehetőségeihez. A legtöbb esetben a javasolt szervezési feladatokat csak jelentősebb beru­házással valósíthatnánk meg. A megye gazdasági egységeinél a eaer­feltételeken túl — a következő fontosabb té­nyezők befolyásolják: gazdasági egységeink döntően kis- és közép nagyságrendűek, ahol a termelési volumen a foglalkoztatott lét­szám viszonylag alacsony. Itt a termelés irá­nyítását, a kapacitás ésszerű hasznosítását eddig könnyű volt biztosítani; a termelés nö­velését a piaci kereslet, a létszámhiány nem akadályozta; az. hogy a megye az iparfejlesz­tés szempontjából a IV. 5 éves tervben pre­ferált terület, a vállalati vezetők a termelés növelését elsősorban új beruházások megva­lósításával kívánták biztosítani. Az üzem- és munkaszervezési feladatok végrehajtására a vállalatok, szövetkezetek programokat készítenek. Az elkészített szer­vezési programokat értékelve megállapítható — hasonlóan az országoshoz —, hogy azok egy része helyesen tükrözi a vállalatok előtt álló feladatokat és azok megvalósításának módjait, eszközeit. Sok program azonban nem megfelelő színvonalú és tartalmú, sok bennük a formális elem. Nem eléggé konkré­tak, általánosan határozzák meg a feladato­kat. A másik hiányosság, hogy egyes vállala­tok csak egy-egy részfeladat megoldására, (például szállításszervezés, anyagmozgatás gépesítése, stb.) készítenek tervet. Az ilyen tervek nem komplexek, nem tükrözik az egész vállalat előtt álló feladatokat. Az is előfordul, hogy egy-egy részfeladat optimális megvalósítása üzemen belüli szűk kereszt­metszetet, esetleg továbbá szervezetlenséget eredményez. A tapasztalatok szerint az egyes vállala­tok, szövetkezetek üzemszervezési színvonala igen eltérő. Ez összefüggésben van többek között azzal, hogy a vállalatok termelési nagyságrendje, termékstruktúrája, az alkal­mazott technológia, a termelés jellege is kü­lönböző. A kisebb vállalatoknál, szövetkeze­teknél a nagyobb sorozatban történő gyártás technikai és személyi, feltételei kevésbé biz­tosítottak. Ezekben az üzemekben a legala­csonyabb a szervezés színvonala. Itt a szerve­zés lényegében arra irányul, hogy termelési adottságaiknak megfelelő rendelést biztosít­sanak. Szervezett képzés, továbbképzés Kedvezőbb a helyzet a nagyobb vállala­toknál és szövetkezeteknél, különösen ott, ahol a közelmúltban jelentősebb fejlesztése­ket valósítottak meg. Már a beruházások ter­vezésénél, kivitelezésénél törekedtek korszerű termelőeszközök beszerzésére, gyártástechno­lógia kialakítására. Hiányosság, hogy az új modern üzem megvalósításától időben ké­sőbb kerül sor korszerű szervezési elvek al­kalmazására. Ezért fordulhat elő, hogy nem minden esetben megfelelő a rendelkezésre álló termelőkapacitások optimális kihaszná­lása, gondolok itt elsősorban a többműszakos termelés megszervezésének elmaradására. Kétségtelen, ennek személyi feltételei is vannak, mint például a megfelelő számú és felkészültségű középvezetők hiánya, vagy a kevés számú szakmunkás, a betanulási idő elhúzódása, stb. Megítélésem szerint szerve­zettebb, tervszerűbb, az előrelátható igények alapján történő szakmai képzéssel, a közép­vezetők rendszeres továbbképzésével, a ren­delkezésre álló munkaerő hatékonyabb hasz­nosításával a termelőeszközök jobb kihaszná­lásának alapjai teremthetők meg. A gazda­sági vezet ólt egy része még kevés gondot for­dít az ilyen jellegű feladatok megoldására. A hatékonyabb munkavégzésnek igen fontos feltétele az ösztönző, reális teljesít* ménykövetelményen alapuló bérezés. A fog­lalkoztatott dolgozók többsége teljesítmény- bérrendszerben dolgozik. A technika fejlő­désével, a technológia változásával, a mű­szaki és szervezési intézkedésekkel párhuza­mosan nem történik meg a teljesítménykö­vetelmények felülvizsgálata. " Ez tükröződbe egyebeit közt abban is, hogy több helyen ma­gasak a teljesítményszázalékok. Kevés a teljesítménykövetelmények alapját biztosító munkanapfelvétel és sokszor formális. Még ma is előfordul, hogy a munkanormák fe­lülvizsgálatát egyes vállalatoknál kampány- szerű feladatnak tekintik. A munkanormák kialakításánál arra kellene törekedni, hogy ösztönözzön, a mun­kaerővel való takarékosságra, a munkafegye­lem javítására. Segítse a béraránytalánságolS felszámolását, a termelés hatékonyságánál# emelését. Alapelvként szükséges érvényesíteni: a szervezési intézkedések elkészítését, beveze­tését tárgyalják meg az érintett dolgozó kol­lektívákkal. így tudjuk megértetni a szervezés helyességét, szükségességét, mozgósítani * feladatok végrehajtására. ' A határozat végrehajtása során főleg * nagyobb vállalatok, szövetkezetek törekedjek a gazdaságosabb termelésszerkezet kialakításá­ra, a gazdaságtalanul gyártott termékek ter­melésének visszaszorítására. Általános tapasztalat, hogy lassú az előu rehaladás a megyei vállalatok közötti mun­kamegosztás, kooperáció területén. A mun-j kamegosztás és kooperáció kiszélesítése na­gyobb lehetőséget teremtene a vállalatoknak} szövetkezeteknek a leginkább megfelelő ter­melési struktúra kialakításában. A munkaszervezés jelentősége még soS vállalati tervben nem tükröződik megfelelő­en, pedig ez a szocialista rmmkaversenv é* brigádmozgalom további kibontakozásának aí feltétele is, ily módon nagyon fontos politikai kérdés. Az üzemi pártszervezetek ennék szel­lemében cselekedtek, amikor mozgósították % párt tagjait, a dolgozó kollektívák aj a fel­adatok megoldására. A vállalatok többség­nél a párt- és kormányhatározatból adódó feladatokat megtárgyalták a dolgozó kollek­tívákkal. Alán-szervezeti taggyűléseken, te­metési tanácskozásokon, szocialista hriffádér- tékgzleteken, stb.. mozgósították a dolgozókai a tartalékok feltárására, a szervezési műnk* fokozására. A tapasztalaj az. hogv a szocialista mun- kaverseny-mozgalom eredményesen segített* és segíti a megye gazdasági feilődését. A munkaversenv főbb céljait a korábbi években a gazdasági vezetés a szakszerve™tf szervekkel közösen alakította ki. A célok ál­talában a termékek .minőségének javítására} a termelés gazdaságosságának fokozására. * termelékenység emelésére, az eszközök iobb kihasználására iránvultak. Ezek realizálód­nak a dolgozók vállalásaiban, gyakorlatba» tükröződik a dolgozók politikai érettsége. foU lelőssége, áldozatvállalása. Ezt mutatja az is} hogy a meave iparában foglalkoztatott dol­gozóknak ‘több mint kétharmada részt vesz a szocialista munkaverseny-mozgalómban. Tájékoztatni a dolgozókat A vállalások jnegvalósítására jó a dolgod zók versenyszelleme. A teljesítést viszont gyakran akadályozzák a vállalati szervezet­lenségből adódó hibák, például rendszertelen munka- és anyagellátás. Egyes vállalatoknál nem minden esetben folyamatos a verseny- propaganda. a dolgozók tájékoztatásánál! rendszere. A munkaverseny értékelése nem egységes. Néhány vállalatnál a verseny érté­kelése a zonos a tervteljesítés értékelésével. Az üzemen belüli versenyformák közül Td kell emelni a szocialista brigádmozgal- rnat, mely megyénkben is a versenymozga* loorn alapját képezi. A szocialista brigádokban dolgozó mim-; kasok száma évről-évre .emelkedik. Az el­múlt évben közel 20 ezer dolgozó verseny­zett e kitüntető cím elnyeréséért. A szocia­lista brigádok a termelési, gazdasági vállalá­saik mellett törekednek tagjaik általános; szakmai, politikai műveltségének fokozására. Ezáltal elősegítik a megyében a nagyüzemi munkásosztály kialakítását. A tapasztalatok szerint javításra, finomí­tásra szorul a versenymozgalom értékelésé­nek rendszere. Az anyagi elismerés mellett nagyobb gondot szükséges fordítani az erköl­csi megbecsülésre is. Az üzem- és munkaszervezés, a szocialis­ta munkaverseny kiszélesítése területén a megye vállalatai, szövetkezetei szép eredmé­nyeket értek el, de látni, hogy az ilyen irá­nyú tevékenység még nem eléggé célratörő, sokszor csak közvetve kapcsolódik a vállala­tok konkrét termelési problémáinak megol­dásához. Azt is látnunk kell. hogy az üzem- és munkaszervezés korszerűsítéséről hozott határozatok végrehajtásának még csak a kezdetén vagyunk. Ä jövőben sokkal tudato­sabb. tervszerűbb munkát szükséges végez­nünk. El kell kerülnünk, hogy e tevékenység kampányfeladattá váljon, mert ezáltal érhe­tő el, a megye gazdaságának dinamikus fej­lődése, a népgazdaság által megfogalmazott társadalmi és gazdaságpolitikai célok megva­lósítása. Dajka S. Bertalan vezési tevékenység színvonalát — személyi Szerelik a gépeket a mátészalkai bútorgyár mnnkacsamokáb an. Képünkön: Korpái János villanyszerelő bútorlapmegmunkáló gép bekötésén dolgozik. (Hammel József felvételen

Next

/
Thumbnails
Contents