Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)

1974-04-21 / 92. szám

♦W4 április H; fiBÉ^-MXSYARÖR'SZXe - VASÁRNAPI MELLSkOT? f. oléfaJ A munkásművelődésről Ú VEK ÖTA NAPIRENDEN szereplő kérdés a ni unkásm uvelödés, és te­gyük aozza — évek múlva is az lesz. Egysze­rűen azért, mert ezen a területen bőségesen akamiak tennivalóink. ­Aoruioelul tizenöt évvel ezelőtt, és ké­sőbe» is a munkásszállásokon tartottak isme­retterjesztő előadásokat a TIT előadói, a va­csorát iózőcskéző és fogyasztó fáradt mun­kások kozott. Akkoriban ezeket a kísérlete­kei nem tartottam célravezetőnek. Egy mo­rn. __um azonban mégis erősen megragadott. Már akkor is, és ott is, a zsúfolt hálótermek Zá _,onn. nagyritkán csenojeoen, a munká­sok egy része, bármilyen fáradtan és elgyö­történ üldögélt is vaságyán vagy székén, ha a téma érdekes volt, odaadással figyelt. Igaz, sok függött az előadó olykor bravúros pro­dukciójától. A munkás kulturálódásának problémája ma sokkal differenciáltabban jelentkezik, mint a múltban. A nemrég folytatott vizsgá­lódások, szociográfiai felmérések, viták, ame­lyeken olykor magam is részt vettem, mind­untalan arról győznek meg. hogy a munkás­ul íivelődés kérdése rendszerint elválasztha­tatlan a munkásöntudat, az c»6ztályöntudat problematikájától. Ezt vallották maguk a munkások is, akik részt vettek ezeken a vitákon. Nem vitás, a munkásművelődés taglalá­sát, mint minden alkalommal, most is az abc első betűinél kellene kezdenünk: az álta­lános iskolai tanulmányoknál. Hiszen tudomá­sul kell vermünk, hogy még mindig rengeteg olyan fiatal kerül be az iparba, a mezőgaz­daságba. akik nincsenek birtokában az álta­lános iskola elvégzését igazoló bizonyítvány­nak. A munkáskultúráról rendezett vitán egy angyalföldi munkás nemrégiben éppen er­ről panaszkodott, mondván: „Nem értem, hogyan lehetséges a felszabadulás után eny- nyi évvel, hogy az általános iskola ötödik és hetedik osztályaiból még ma is annyian ki­maradnak!” * Z ELHANGZOTT PANASZ koránt­6em alaptalan. Bizonyítja ezt a dol­gozok általános iskoláiba jaró felnőtt mun­kások csökkenő, de még mindig jelentős szá­ma. Csupán egy-két' adat, amelyek fényénél felmérhetők a változások. A megfogyatkozott létszám vitathatatlanul azt jelenti, hogy ma már kevesebb munkásnak van szüksége az utólagos tanulmányi „kirándulásra” az álta­lános iskola padjaiban. Az utóbbi év viszont már azt bizonyítja, hogy újra megugrott az általános iskolai tanulmányaikat kellő időben el nem végzettek száma. Az 1973—74-es tan­év adatai még nem ismeretesek. Lehetséges, hogy ez a szám még tovább növekszik? A statisztikai adatok persze mindig bizo­nyos merevségről tanúskodnak. A számok mögött, ha egy kicsit megpiszkáljuk őket, összetett emberi sorsok, életpályák rejtőznek. Nemrégiben egyik vállalatunknál járva, egy kétgyermekes családanya, egy negyvenéves asszony nagy büszkesseggel mondta el, hogy móst végre kijárja a nyolcadik általánost. Leánykorában családi okok miatt ki kellett maradnia az iskolából. Elfojtott ambíció, kút­bafulladt akarások, betűszeretet és ismeret- szerzési vágy áradt az asszony szavaiból. Ez az asszony egyike azoknak, akik még mindig benne foglaltatnak az általános iskolát vég­zők l.úszegynéhányezres tömegében. Az általános iskola azonban csak nélkü­lözhetetlen alapja a műveltség megszerzésé­nek. Később is számtalan lehetőség adódik tanulásra, ismeretek szerzésére. A munkások maguk is tudják, hogy „a nyolc általános iskola néhány év múlva már nem elegendő egy szakmunkásnak”, ahogy ezt nemrégiben megfogalmazta egy húszesztendős villanysze­relő. Valóban, sorolhatnánk azt az évről - évre növekvő számsort, amelyből világosan kitűnik, hogy egyre többen tanulnak a dol­gozók középiskoláiban is. A munkásművelődés lehetőségeiről a munkások éppen eleget hallhatnak munka- he' ükön. Ezúttal inkább a még mindig so- k at érintő rossz, avitt szemléletről ejtsünk nt lány szót. A „nemtörődöm, a nemérdekel, a fáradt vagyok” szemléletről, amely éppen a kultúra elutasításában csapódik le és amely ellen a munkásoknak maguknak kell verekedniük. A munkások egy jelentős réte­ge ugyanis csak igen kevés energiát, vagy semmit sem hajlandó áldozni saját művelt­ségének megszerzéséért. Gyakorta hajtogat­ják azt is. hogy fáradtak, és ezért nem ér­deklődnek a kultúra áldásai iránt. Sokakat kielégít a kocsmába- felhajtott munka utáni Nemzetközi hírű és rangú együttes szere­pel megyénkben április utolsó napjaiban: a Pécsi Balett. Az együttes megalakulása óta külföldi vendégszerepléseivel számos ország­ban vívott ki rangot magának és az egész ma­gyar táncművészetnek. Élvonalbeli szólistái, a nagyrészt Eck Im­re koreográfiáira készült produkciókat gyak­ran mutatják be a fővárosban, a nézők pedig több tv-közvetítés alkalmával ismerkedhettek meg a pécsi együttes stílusával, művészetével. Megvénkben nem első alkalommal lépnek fel Évekkel ezelőtt a nyíregyházi színházban mu­tatták be barokk, preklasszikus és klasszikus szerzők műveire készült, de a táncművészet Igen modern elemeit felhasználó összeállítá­fröccs, csevegés. Egy másik réteg viszont hajlandó befogadni némi kultúrát, de ez in­kább álkultúra, felszínes, könnyű, nem kerül megerőltetésbe, és nem késztet gondolkodás­ra. Egy harmadik kérdéses réteg, amely ugyan különbözik az előbbiektől. kitűnik vasszorgalmával. fáradhatatlanságával, de kizárólag otthont teremtő munkájával, kert­jével, telkével, motorjával, azaz komfortjá­val bajlódik. A MUNKÁSOSZTÁLY szerencsére, lemcsak a felsorolt rétegekből áll. Nagyon sok közöttük a kultúrára, műveltség­re igényt tartó munkás. Igaz, sokan azt vall­ják — és talán nem is jogtalanul —: „hozzak a gyár kapujához a kultúrát, ne kelljen kü­lön fáradnunk érte, mi készek vagyunk be­fogadni!” Nos, ezen lehet meditálni. Még mindig jobb ez a szemlélet, ezerszer jobb, mint zárt, vagy éppen üres kapukon döröm­bölni. Az ország tele van kultúvházakkal, művelődési otthonokkal, sok közülük egye­nesen a gyárkapukban ásítozik. A munkáso­kat be kell csalogatni, be kell vinni a mű­velődés otthonaiba. Megvan bennük a mély­ről érkező érdeklődés. Csakhogy sokhelyütt még fel kell ébreszteni ezt a lappangó vá­gyat. Hogyan? Erre nem lehet receptet ad­ni. „Az utak Rómába, vezetnek” — tartja egy régi latin mondás, s ezúttal a Várpalotai Erőmű egyik szocialista brigádjára gondolok: tagjai önként segédkeztek az anyagi eszkö­zökben szűkölködő régész munkájában. Nem is sejtve pontosan, mire vállalkoznak, kiás­ták a megye leggazdagabb római sírját. Alig várják, hogy elkezdhessék a következő kul­túrtörténeti munkálkodást. ‘Nos igen. Az ér­deklődés felébresztése! Kinyitni a kultúra bűvös Pandora-szelencéjét. Hadd lássák, mi mindent tartalmazhat ez a rejtelmes doboz. A Kelet-Magyarország hasábjain 1974. március 26-án megjelent cikk több kitételét a megyei szintű táncegyüttes kísérő zeneka­ra tagjainak nevében sértőnek és megalapo­zatlannak tartjuk. „Csak klasszikus zenészek képesek az új hangszerelésnek, a tiszta, szép zene tol­mácsolásának megfelelni” — írja a cikk. A zenekarban képesített zenetanárok, kottát jól ismerők dolgoznak nagyobb részt, mind­össze két, a kottát nem ismerő, de a népi muzsikát tudó tagunk van. Egyébként szak­emberek véleménye szerint is szükségszerű, hogy a népi zenekarokban a cimbalom és a brácsa szólamokat népi zenész játssza, s kottaismerő cimbalmost nagyon ritkán (eset­leg a fővárosban) lehet találni. A zenekar tagjai képesítésüket tekintve — szabolcsi viszonylatban is — megfelelő színvonalon ellátják feladatukat. A vezető prímás kottaismerő, 7 éve megszakítás nél­kül tagja; a zenekarnak. A másodprimás éveken keresztül zenekarvezető volt, s te­vékenyen részt vett a megalakulásban — végzettsége a Nyíregyházán megszerezhető legmagasabb zeneiskolai végzettség: 3 to­vábbképző. A klarinétos klarinéttanári pá­lyára készül, s azt 1974. szeptemberétől meg­kezdi. Nagybőgősünk a zeneiskola tanára, a szimfonikus zenekar vezető csellistája, s 10 évig játszott a Debreceni Hajdú Táncegyüt­tes zenekarában. A zenekarvezető ének-zene szakos tanár, A. kategóriás karnagy, a Sza­bolcsi Szimfonikusok tagja. Végzettségével az egész Szabolcs-Volán Táncegyüttes leg­magasabban kvalifikált szakembere. Másik sérelmes kitétel „a puszta pénz­szerzésnek tekintendő szó szerinti bazsevá- lás”. A zenekar tagjainak maximális havi tisztcletdíja 400,— Ft, mely összegért nyolc alkalommal kötelesek 2,5—2,5 órát dolgozni. Vidéki fellépésekkor 100,—, helyi szereplés­kor 50,— Ft-ot kapnak. Ha zenekarunk cél­ja valóban csak a puszta pénzszerzés lenne, akkor lenne mód nagyobb összegek megke­resésére is. pl. lakodalmak alkalmával, ahol egy-egy alkalommal 4—500 Ft-ot is keres­hetnének a zenekari tagok. Törzstagjaink sukat. Az együttes az utóbbi időben rendsze­resen tűzi műsorára a Bartók-ihletésű műve­ket. Eck Imre koreográfiájára készült példá­ul a Csodálatos mandarin egyik változata. Ezúttal Bartók: Mikrokozmoszára épül Eck Imre és Tóth Sándor koreográfiája. A mű főbb szerepeit Stimácz Gabriella, Paronai Magdolna és Kuli Ferenc táncolja. Április 22-én este 19 órakor a Mátészalkai Dalos Ta­vasz kiemelkedő rendezvényeként kerül sor bemutatkozásukra. Ezt a felnőtteknek és^ diá­koknak rendezendő megyei bemutatót újabb fellépések követik. Nyíregyházán április 28- án délelőtt 10 órakor mutatják be műsorukat, aznap délután pedig Tiszadobon, a gyermek- városban vendégszerepelnek. Tanyai ház. (Szabó Tibor rajza) Mezei András: SZÜLÉS Most szűnik meg árvaságod. Most szűnik meg árvaságom. Mint madarak szálva ékben, hárman leszünk a világon. évek hosszú sora óta szíwel-lélekkel kötőd­nek az együtteshez, feláldozva szabadidejük jelentős részét, — s ez már a közösségért végzett munka... Ezzel „az együtteshez méltatlan színvo­nalú, gyenge, időszakosan összerántott zene­kar” tagjaival érte el a Szabolcs-Volán Táncegyüttes mindazokat a sikereket, me­lyeket a cikk írója egyedül a tánckarnak tulajdonított, s melyeket a verseny- és mi­nősítési szabályok értelmében egyedül el sem nyerhetett volna. Mi ismerjük a zenekar problémáját, a változó és kis létszámot, mely miatt nem tud megfelelni a korszerű hangzás és hangsze­relés követelményeinek. Állítjuk, hogy a zenekar már állandóbb és nagyobb létszá­mú — így jobb — lenne, ha azt szándéko­san nem bomlasztják fel már több alkalom­mal is. Erre a tényre a cikk írja nem fi­gyelt fel, vagy erre tájékoztató sugallmazást nem kapott. Pedig ez a legsúlyosabb való­ság! Véleményünk szerint az ilyer. értelmű cikk nem az előrehaladást, a fejlődést se­gíti, hanem évek munkáját teszi tönkre. Célunk továbbra is az együttes felfelé ívelő tevékenységét aktívan támogatni, a körülményekhez képest, legjobb tudásunk szerint. Ezért nagyon szívesen vennénk, ha megfelelő támogatást kapnánk a zenekari létszám feltöltésére, kottaismerő zenészekkel, akik szívesen vennének részt a megye nép­tánchagyományainak ápolásában és terjesz­tésében. Ehhez kérünk segítséget a sajtón keresztül is. Nagy Sándor, a Szabolcs-Volán Táncegyüttes zenekarvezetője, A zenekar képviseletében: Botos Zoltán Benke László vezető prímád másodprímás Megjegyzésünk: Ez a levél azt követő­en született, hogy az SZMT képviselője, a tánckar vezetője, a zenekar több tagja, . a Szabolcs-Volán társadalmi vezetősége, a Mó­ricz Zsigmond művelődési ház igazgatója és a Volán képviselője megvitatta a cikkben foglaltakat. Ott volt lapunk munkatársa is. Ez alkalommal megállapítást nyert, hogy a zenekar a jelenlegi felállásban valóban nem képes a megfelelő kíséret ellátására, és a múlt firtatása helyett együttes törekvéseket tesznek a fenntartók, hogy ütőképes, igényes zenekart teremtsenek. Ehhez kérik a zene­iskola segítségét is. Tényekkel bizonyították, hogy a zenekar többször feloszlott, más-más felállásban, sokszor szakértői zsűri elmarasz­taló kritikáját kiérdemelve látta el — ké­pességének megfelelően — a kíséretet. így ez a levél, amelyet közreadunk, egy megál­lapodás után, annak ellenében, a tényeknek csupán egy részét tartalmazva született. Az írás, amely kétségbevonja az újságíró kriti­kai szabadságát, azért lát napvilágot, hogy ezzel megelőzze azt a közlést, amely szerint csak akkor hajlandók fellépni, ha ilyen elégtételt kapnak. Megyénkben vendégszerepei a Pécsi Balett Hozzászólás « Megőrizni a tánc tisztaságát Élmény, tanulság Gondolatok a Hazai esték után Bravó főiskolások, éljenek a nyírbátoriak1 Ezzel a csatakiáltással — amelyet a sop­roniakat bemutató pécsi diákoktól kölcsö­nöztem — lehet köszönteni a péntek esti tévé-műsor, a Hazai esték minden részvevő­jét. Ha igazán őszinték akarunk lenni, akkor a lelkes köszöntés kijár a győztes csapatnak éppúgy, mint a rendezőknek, akik jó, újsze­rű kezdeményezéssel láttak hozzá egy űr be­töltéséhez. Hazánk keleti és nyugati végei­nek találkozása a technika érthetetlenül cso­dás eszközével jóval több, mint műszaki bravúr. Honismeret a javából, amely ha csi­szolható hibákat is tartalmaz, máris győzött. A nyíregyházi tanárképző csapata Vágási Kálmán vezetésével, Hagy Enikő, Balogh Irén. Keszthelyi Ildikó és Kiss Erzsébet rész­vételével. méltó partnere volt a pécsieknek, és bár közhely, de hadd írjam le: itt igazán győztes a sok millió televízió néző volt. Nem kisebbítendő a soproni eredmény, ezt tárgyi­lagosan meg kell állapítani, hiszen eszmei a díj és a mérés egyaránt, és végre egy vetél­kedés. ahol a nyereménynél sokkal inspirá- lóbb a tevékenység: egy város bemutatása, az ország lakosságának fotelekben utaztatá­sa Aporligettől a Lővérekig. Természetesen a teljességet senki nem remélheti egy ilyen műsortól, még akkor sem, ha -rugalmasan túllépik a műsoridőt Bizonyította ezt a sok-sok téma. amelyeket a végén mint elvetélt tippet soroltak a fiatalok. (Nem gyerekek, még akkor sem. ha Vitray oly kedvesen tudja nekik mondani.) ömima- gáibdn az. hogy megyénk legfiatalabb városa két és fél óráig forgott egy ország köztuda­tában, már hatalmas eredmény. Ferencsik János, Ortutay Gyula márkát adó jellemzései bizonyára ezrek érdeklődését terelték e táj felé. A műiértékek, az itteni emberek és törekvések szerény, de mégis reprezentatív felvillantása hitem szerint erősen motiválta a szabolcsi névhez sokszor oly méltatlanul oda­tapadt pejoratív jelzőket Logikus: a két város nem lehetett egy súlycsoportban, ha csak a régiségeknél ma­radunk. De a képernyő nagy szárítójában ez nem látszott. Mindenkinek volt olyan bemu- tatnivalója, ami a másiknak hiányzott, Nyír­bátorban a nyíregyházi főiskolások a sok ódon emlék mellett tudtak arra koncentrál• ni, hogy felvillantsák az újat. a tipikusan me- zőgazdasági terület társadalmi és gazdasági átrétegződés izgalmas folyamatát. Igaz. lát- ványos balekavatásra nem volt mód, és lehet, hogy épp ez az atraktiv esemény befolyásol­ta az óbudaiakat, amikor a villanyokat kel. lett oltogatni és gyújtogatni. Hangsúlyozom, nem ez a lényeg. A vá­rosok bemutatása a cél, és ez jól kezdődött. Bi. zonyára a résztvevő csapattagokon kívül ser­kenteni fog más iskolásokat, főiskolásokat, városlakókat, hogy a segítés, a teljesség érde­kében, tevékenyebbé váljanak, bekapcsolód­janak ebbe a nagyon komoly játékba. Meg­győződésem, hogy Gyöngyösön és másutt, már van aki bóklászik a padlásokon, hogy okmányt kutasson, hogy emlékeket készítsen elő. Biztos, hogy az érintett városok gazdasá­gi vezetői presztízskérdést csinálnak abból, hogy üzemük, ha csak egy villanásnyira is, de helyet kapjon a műsorban. És közben —- ez cél! — nyilván a nyári hónapokban sokan kelnek majd útra. hogy bekukkantsanak a Fabricius pincébe, hogy jegyet szerezzenek a nyírbátori zenei napokra, hogy elutazzanak egy-egy olyan tájra, melynek ízeit éppen ez adások kóstoltatták meg velük. Mindezek miatt mondható: nyer a játé-' kos, aki kutat, módszert tanul. Nyernek a városok, amelyek a képernyőn a kőfoaltás ős­től a pneumatikus termoplasztot használó munkásig bemutatják a fejlődést, s benne elmúlt három évtizedünk hagyományőrző és azt kiteljesítő folyamatát. Legyen továbbra is magasan képzett szakemberek kommentárja a plusz ismeret- terjesztés. üljenek a kamerák előtt a kisebb városok vezetői gondjaikkal és terveikkel, á* legyenek változatlanul derűs, néha elfogódott, mégis oly okos és kellemes Útikalauzaink főiskolás diákjaink, akik egykor majd felte­hetően-saját diákjaik előtt is ilyen színesen, jól felkészülten, ügyesen és fiatalosai aní- tanak hazaszeretetre, a hon ismeretére. A Hazai esték otthon fogják tartani a né­zőket az adásidőben. S milyen jó tudni, hogy! az adótornyok mikroláncai újaibb összekötő-' kapcsot jelentenek tájak, de főként emberelő között! \ Bürget Lajos

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents