Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)
1974-04-20 / 91. szám
?9tf4 április ». JretEf-MASTARORSZJlflí Öntevékeny PANASZKODNAK NÉHA A PABTALAPSZER VEZETEK vezetői: túl sok a kötelezően előírt napirend, s a felülről megszabott témák nagy száma nehezíti, hogy a taggyűléseken, vezetőségi üléseken a helyileg lényeges kérdésekkel foglalkozzanak. Ha előveszik a listát, úgy tűnik. igazat is lehet adni nekik, hiszen egy-egy félévben több téma megvitatását is előírják az alaoszervezetek- nek a különböző irányító pártszervek. Időnként és helyenként valóban található igazság az észrevételben: talán nem mindegyik téma előírása lett volna feltétlenül szükséges, olykor a járás vagy a város némi túlbuzgalomból is „dobott rá még egy lapáttal”. Ám ez a dolognak csupán az egyik oldala. A másik — amiről ritkán esik szó, ami sok helyen bizony nem eléggé tűnik szembe —, hogy a központi előírások teljesítése és a helyileg lényeges kérdések megtárgyalása nem ösz- szeegyeztethetetlen. Ellenkezőleg a kettő nemcsak hogy összefér, hanem az előírt napirendek zöme kifejezetten jó lehetőséget nyújt, kedvező alkalmat ad a helyileg feszítő gondok számbavételére és a megoldás közös keresésére. Természetesen lehetnek olyan előírt témák, amelyek nem, vagy alig adnak módot a helyi ügyekkel való foglalkozásra: például a felsőbb pártszervek egyes üléseiről, határozatairól szóló tájékoztatók. Ezek száma azonban viszonylag nem sok. És valójában ezek is a pártdemokrácia érvényesítését jelentik. Hiszen a párttagsággal szembeni kötelezettségüknek tesznek eleget a felsőbb pártszervek, amikor információt adnak, beszámolnak saját munkájukról, döntéseikről. Az ilyen tájékoztatók azt fejezik ki, hogy a párt „gazdája” végső soron maga a párttagság, amelynek joga és feladata időközönként tájékozódni az ő küldöttei által választott pártszervek tevékenységéről. Ha azonban az ilyen napirendeket leszámítjuk, a többi kötelező téma mind lehetőséget ad a helyi problémák megvitatására. Sőt. nemcsak lehetőséget ad, de egyenesen igényli. Hiszen az előírás mindig így szól: tárgyalják meg enr*?k vagy annak a határozatnak a megvalósítási módjait, illetve a végrehajtás menetét és tapasztalatait a maguk területén. S a hangsúly essék most a mondat utolsó szavaira. Nem országos. megyei, járási vagy városi tapasztalatok és tennivalók számbavételét igénylik ilyenkor az alapszervezetek taggyűlésétől, vezetőségétől. Azt kell elemeznie, meghatároznia, hogy a saját működési területén milyen a helyzet és melyek a teendők. A felülről jövő előírás tehát csak a témakört szabja meg kötelezően, a napirenddel kapcsolatos felsőbb határozat a további munka irányának csupán az alapjait jelöli meg — ezektől eltekintve az ilyen is éppen annyira „helyi téma” mint amit az alapszervezet saját kezdeményezéséből tűz napirendre. VEGYÜK PÉLDÁUL az ifjúság politikai-világnézeti nevelésének mostanában kötelezően napirendre kerülő témáját. Olyan kérdés e£, amely minden pártszervezet munkáját közvetlenül érinti, hiszen valamennyiük működési területén, hatókörében dolgoznak, tanulnak, élnek fiatalok. A felsőbb határozat útmutatást ad ahhoz, hogyan segíthetik a pártszervezetek hatékonyabban a fiatalok gondolkodásmódjának formálódását. De azt, hogy abban az üzemben, szövetkezetben; iskolában milyen a helyzet, milyen eredmények és gondok vannak, hogy ezek alapján az általános elgondolásokat miként lehet valóra váltani, melyek kerülnek ezek közül ott helyileg előtérbe. mire kell most leginkább korfcentrálni. figyelni, törekedni — ezt a pártszervezetnek magának kell mérpolitizálás legelnie, megállapítania, eldöntenie. Elemezve a működési területén levő fiatalok gondolkodásmódját, a ráhatás eszközeit, a kommunisták gyakorlati feladatait. Vagyis alapjába véve éppen úgy kell megközelítenie a témát, mintha saját elhatározásból került volna a taggyűlés napirendjére. Szép számmal vannak olyan pártszervezetek is, amelyek például ennek az ügynek a megvitatásánál nem vártak központi előírásra. A „KÖZPONTI” ÉS „HELYI” TÉMÁK közötti ellentmondásnak az az egyik fő oka, hogy a megközelítés módja sokszor eltér a fentiekben vázoltaktól. Ahelyett, hogy konkrétan megvizsgálnák, elemeznék saját helyzetüket, s aztán megnéznék, hogy a gondok megoldására milyen módokat ajánl a felsőbb szintű párthatározat — a kényelmesebb utat választják. Előveszik a szóbanforgó határozatot, megtoldják, kibővítik néhány helyi konkrétummal, példával, s ezt viszik a taggyűlés vagy a vezetőség elé. Ám néhány helyi számadat, intézkedés vagy eset felsorolása még nem változtatja meg a központi vagy megyei állásfoglalást a párttagság adott kollektívájának tényleges helyi cselekvési programjává. Ez csupán „adaptálás”, ami sokkal inkább arra jó, hogy „kipipálhassák” az előírt téma megtárgyalását, semmint, hogy valóságos tettek erjesztővé váljék. így érthető, hogy a felülről előírt napirend lényege nem kerülhet be igazán az alapszervezeti munka vérkeringésébe. Ahol viszont úgy fogják fel a kötelezően előírt napirendet, mint ösztönzést és alkalmat tényleges helyi problémák elemzésére és megoldására, ott az elevenebbé teszi a pártéletet, hatékonyabbá a pártmunkát. S ott kevésbé töprengenek olyan dolgokon is, hogy mi a fontosabb feladat egy alapszervezet számára: az elemzés-e avagy pedig a határozatok végrehajtása, mert a kettőt egységes egészként kezelik. Ha nem elemzik a helyi körülményeket, aligha lehet jó a végrehajtás. Ha viszont nem fordítanak elég erőt az utóbbira, akkor az elemzés volt hiábavaló, hiszen a párt- alapszervezetek nem tudományos intézmények, hanem a politikai gyakorlat alapegységei. Gyenes László Száz közérdekű bejelentés sorsa Tízezer rózsatő Kocsordon — A választóim, meg a fiam nem hagynak békén — mondja Kocsordon G. Jakab Imre, a község népfrontbizottságának a tagja. — Azt kérik tőlem számon, miért nem intéztük már el, hogy legyen a községben törpe vízmű. És igazuk van. Több okbói is. A község ivóvize nem a legjobb. Meg a tisztálkodási igény is megnőtt. Itt állnak a modern, új fürdőszobás lakások. Víz meg 6ehol. Ilyenkor tavasz- szal homokverés idején hányszor megyünk haza fülig porosán, átfázva. Jólesne a meleg fürdő. Meg a becsvágy is hajt: vannak a környéken jóval kisebb községek. Ott már minden lakásban van vezetékes víz. — Kocsordnak ötezernégyszáz holdas a határa. Háromezer-kétszáznegyven- két lakost tartanak nyilván — sorolja Szabó Ernő, 'a népfrontbizottság elnöke. — A községben két nagyobb munkahely van. A termelő- szövetkezet mintegy nyolcszáz tagot számlál, a kórház pedig hatvan alkalmazottat. Mátészalkán háromszázan keresik a kenyerüket. A távolabb^ ingázók száma kiteheti a százat. Reggel itt rajzik a nép. Egyik részük a termelőszövetkezetbe, másik, nagyobbik részük autóbuszon, vonaton, saját járművön, Mátészalkára igyekszik. Várja őket a MOM, az ISG, az ÉRDÉRT, az építkezések. De ilyenkor sem kihalt a község. Megvan a maga lüktető belső élete. Különösen dicsérendő a lakosság patriotizmusa. Ez érződik a közérdekű bejelentésekből. 1973- ban a különböző népfrontrendezvényeken csaknem 6záz ' közérdekű bejelentést jegyeztek fel. A lakosság kocsordi szószólóinak a száján Váci; Mihály Te bolond című versének a szavai kelnek életre, mert jelszavuk: „Járda, villany, gyár, iskola”! A húszas számú választókörzetben Jakab Gusztáv egészségügyi és esztétikai okokra hivatkozva 120 méter ároktöltést javasolt. Sárközi Bálint a 9-es számú választókörzetben a tüzelőolaj-biztosítást nem látta megoldottnak. A cipész és asztalosipari szolgáltatás javítását sürgetik mások. — A javaslatokat a népfront bizottságának a segítségével meg tudjuk valósítani — mondja Kása Árpád tanácselnök. — A községet! Árok töltés, tüzelőolaj Minisporttelep Kedvezmény házasulóknak a Krasznának öt holtága 6zeli keresztül Náluk a belvízlevezetésre nagyon nagy gondot kell fordítani. Az árkokat itt mindig rendben kell tartani. A fent kért árok töltését fedéssel oldottuk meg. A tüzelőolaj ellátásának javítására az ÁFÉSZ harminc hordót vásárolt. És lehetne sorolni a lakosságtól érkezett és már megoldott javaslatokat. A legjelentősebb, zömében társadalmi munkával megvalósított javaslat, a községi minisporttelep megépítése. Helyet kapott itt a futball-, a röplabda-, kosárlabda-, a futó-, az ugrópálya, s különböző tornaszerek, öltöző, és légpuska lőtér. A lakosság — zömében fiatalok — 84 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett A tanácsi költségvetésből 8 ezer forintot használtak fel anyagok megvásárlására. A községben 1973-ban 144 forint volt az egy főre jutó társadalmi munka értéke. Katona Sándomé, a községi nőbizottság elnöke gondokat láttatóan fogalmaz: — Tudom, hogy a község nem önellátó, nem zárt kör. Ennes ellenére az a véleményem, hogy a lakosságért mégis a községnek kell a legtöbbet tenni. Számos dolgot — ABC építése — utak, vízelvezető árkok, iskolaépítést — megvalósítottunk. Jó az, hogy az üzletek kora reggeltől késő estig nyitva vannak. Ez is segíti a házi- isszonyokat. De előbbre kellene lépni az óvoda zsúfoltságának a csökkentésében. Ez együtt szolgálná a nőpolitikái határozatot és a népesedési politikát is. De el kellene gondolkodni, főleg a termelőszövetkezetnek azon, hogy minél több nőnek itthoni munkahelyet teremtsünk. Ötszáz nő — zömében gyerekes anyák — vár a községben munkára. A községi népfrontbizottság javaslatára Kocsordon a fiatal házasulandókat kedvezményes telekvásárlással segítik. Külön utcasort jelöltek ki a számukra. Bár itt az is igaz, hogy a város közelsége, a mátészalkai Rácz- kert lehetőségei is vonzók. A lakosság kulturális igényét« népfrontosok 1974-ben * könyvtárállománya bővítésével, író-olvasó találkozó szervezésével, az Olvasó népért mozgalom kiterjesztésével szeretnék segíteni. Tovább akarják csökkenteni a nők második műszakjának gondjait. Az ÁFÉSZ-től egy- melegkonyhás üzemegység beindítását kérik. Szót emelnek a kenyér minőségével, és szállításával kapcsolatos rendellenességek miatt. — Nagyon jogos a lakosság vízmű igénye. Tíz mélyfúrású elöregedett kutunk van — töpreng a tanácselnök. — A karbantartásuk is gond. Hol az egyik, hol a másik mondja fel a szolgálatot. A vízmű megépítésének a költségeit a községi tanáCg költségvetésből fedezni a közeljövőben nem tudja. A helyzeten állami támogatás és egy társulás segíthetne. A gyermekgondozási segélyen lévők fizetésének a rendezésétől a törpe vízmű megépítéséig; a nők munkába állításától, a lakosság művelődési szintjének az emeléséig számtalan a gond Ko- * csordon. Természetes, értek el eredményeket is. A ‘tervek mindig tágasabbak, mint a lehetőségek. A megvalósítást is számtalan tényező befolyásolja. ■, A sportpálya megépítése; az egy főre jutó 144 forintos • társadalmi munka, a számtalan okos javaslat, az utcákon már rügyet bontott 10 ezer rózsatő azt bizonyítja, hogy a lakosság kezdeményező készsége, összefogása, egyre gazdagabbá, egyre szebbé, egyre otthonosabbá teszi Kocsordot Sigér Imre Mátészalka ipari negyedében. A MOM látképe. (Hammel József felvétele) A megl VJyurján Laci a kapuban találkozott a szomszédba igyekező Józsival. — Jó, hogy jössz — mondta örvendezve —, látod, tele a kezem csomaggal. Keresd ki a zsebemből a kulcsot és nyisd ki a lakást, mert mire ezt a sok cuccot leteszem, felveszem, hazaér Erzsi is. — És az miért baj ? — Mert ez itt mind meglepetés. Beléptek az új kislakásba. Laci ledobálta a heverőre csomagjait és szusszant egyet. Józsi a csomagokat szimatolta: — Mi van ezekben? — Mindiárt megtudod. A két sógor egymásután bontogatta ki az áruházi papírosokból a holmit. Az egyikben új cipő volt Gyur- iánnénak. A másikban három ruha. Józsi csak nézte. — Minek mindjárt, három? Nyertél a lottón? — Nem. Váratlanul korábban kaptuk meg a nyereséget. És törzsgárda tag i6 lettem, a fizetést is emelték viszamenőleg, azonkívül jutalmat kaptam a féltonnás présgép megjavításáért. Józsi nagy szemeket meresztett: — Erre. ahelyett, hogy meghívtad volna a ióbarátoepetés kát. mint régen, tetőtől talpig felöltözteted a feleségedet. Laci ölbefonfca a kezét és végignézte a barátját, aki szegről végre rokona i6 volt. — Nem értesz te ehhez, édes fiam, amíg nem nősülsz. Először ís az üzemben napok óta mindenki féltonnásnak hív. Ha nem javítom meg, külföldi szerelőt kell hívni és napokig áll a műhely. Másodszor: tudod te, milyen öröm az. bemenni egy üzletbe és kirakatni mindent, “rzsi napokig állt a kirakat előtt és nem tudott választani e között a három között. Most én se. Állok a pult előtt, v'akarom a fejemet. Az eladó türelmetlen: ..Tessék már eldönteni!” Mire én: „Csomagolja be az egészet” Érted? Csak így hanyagul. Ahogyan egy féltonnás teszi. Bőven ki- telt csak a külön jutalomból. Most már legalább tudhatja, ki dolgozik jobban kettőnk közül. — Ügy kell neked, minek vettél el lakatos-lányt. Két vasas egy családban? Na. én megyek, én ezt nem tudom tovább nézni. — Várj. te őrült. Ne menj el. Tudod, mi lesz itt? — És súgott valamit a sógora fülébe. mire annak felderült az arc«; — Na, ezt kivárom! — és * következő félórát azzal töltötték, hogy a lakás legeldugottabb részeibe dugdosták ei a holmikat. Volt ott sütemény is, meg likőr, de szép fülbevaló, nyaklánc, alsánemű. Egyik a fürdőszobába, másik az ágy alá. A nyakláncot a csillárra, egy égő mellé. Mire Gyurjánné hazajött öt órakor. a két férfi gyanús ártatlansággal sakkozott az ebédlőasztalnál. — Szervusztok — mondta a menyecske, aztán, egy kis néma szünet után. bizonytalanul —, na mi van itt, észre sem veszitek az embert? — Laci pisszegett, egy sakkfigurát lógatott a kezében, majd diadalmasan sakkot adott. Erre Erzsi pitye- regni kezdett. Laci kegyesen megszólalt: — Józsikám, nem tudod, hova tettük a húgod sírás elleni süteményét? — Micsoda? — hökkent fel . Gyurjánné. — Sütemény van? És ti n«m szóltok? Bátyja és férje még egy kicsit játszottak vele, aztán véletlenül megtalálták a szekrény tetején a süteményes csomagot. Egy darabig csend volt és majszolás. Akkor a férj sunyin megszólalt: — Mig mi folytatjuk a partit, megkeresheted az új ruhádat. Egy sikoltás és Erzsi szaladt a szekrényhez, aztán a fürdőszobába. Laci hanyagul utána szólt: — Vigyáz», sétettewM » ne taposs a cipődre. Mert az is ott van valahol. Üjabb sikoly. Cipő felvéve, ruha felvéve, félóráig játszottak. Már minden megvolt a nyakláncot kivéve. Erzsi rimánk odott: — Legyetek jó fiúk. mondjátok meg: ugye, nincs más? Nem bírja tovább a szívem. Jósika felpillantott a csillárra. de Laci könyörtelenül leintette: „Nincs már semmi.” Ám a szemfüles asszony észrevette a pillantást. Nem szólt semmit, csak leküldte a férfiakat tüzelőért, addig ő megtérít a vacsorához. Alig léptek ki az ajtón, már húzta is a széket a csillár alá és boldogan szöszmötölt az égő mellett. Negyedóra múlva asztalnál ültek. Laci, a telhetetlen most akarta leszüreteäni az utolsó meglepetés gyönyörét. Alig ért Erzsi villája az első falathoz, megszólalt: — A legszebb ajándék, most jut eszembe, még nem került elő. Józsi, nem tudod, hová tettük? Most már a sógor is játszott. Vállat vont: — Ki tudja azt ebben a nagy felfordulásban. Erzsi türelmesen felkelt és keresni kezdte. De szándékosan kerülte a csillárnak még a környékét is. A férfiak türelme elszállt, mint a párolgó étel melege. Laci megszánta feleségét: — Kis butuskám, milyen lakatos leeaei te, ha nincs téréraéked. Mikor fossz im megjavítani egy féltonnás gépet Jól van, no. odaadom. És felhajtotta az abrosz^ lerúgta a papucsát, fellépett és büszke mosollyal kaparása* ni kezdett a csillár mellett. Annál gyorsabban lehervadt a nevetés az arcáról, amikor egy ismeretien doboz került a kezébe. Még odafenn kibontotta és elkiáltotta magát: — Pont az a karóra, amit annyira kívántam! És felcsatolta. Józsi kőébe* szólt: — A ti csillárotok olyan, mint az ABC-áruház. Mielőtt leszálllsz, nézd meg. ránca nekem is ott valami ? — Menjél már — intette le Erzsi —, neked nincs egyéves házassági évfordulód. — Szóval azt ünmepeEtA? — esett le a huszfilléres. Laci leszállt, átölelte a feleségét. Két csók közt hirtelen, felkiáltott: — Te, Erzsi! Honnan’ volt ehhez- neked stólád? Csak nem nyúltál a bútorpénzhez? Most keleti volna látni a fiatalasszonyt. — Hogy képzelsz ilyet. Korábban osztották a nyereséget. Törzsgárdatag is lettem. És.— ne haragudj. Lacikám — engem is megjutalmaztak. — Miért? — Az egy tormás gép gyom megjavításáért. De ugye nem haragszol. Nálunk ilyenek vannak. Gesztet*! Nagy Zo!te* 1 <IM
