Kelet-Magyarország, 1974. április (34. évfolyam, 78-99. szám)
1974-04-20 / 91. szám
t M RM=ET-MASYAftÖft§2Ä<f ' MÜfií tfffa. áorfiís SS. Szülők fóruma Diákok szabad ideje A túlterhelés, a tananyag csökkenésével a központi intézkedések célja nyilvánvalóan az volt, hogy az ifjúságot több szabad időhöz juttassa, hogy növelje azt az időt. mellet játékra, sportra, mozgásra, szórakozásra és nem utolsósorban pihenésre fordíthat A napi nyolc óra munkát végző felnőttek könyven belátják ennek szükségességét, ha arra gondolnak, hogy már a kis kisiskolás is 4 órát tölt naponta iskolában, s további legalább kettőt tanszerei társaságában — többnyire napköziotthonok szervezett, fegyelmezett légkörében. Egy magas szakmai igényeket támasztó szakközépiskola növendéke nemritkán 7 órát is eltölt délelőtt az iskolában, s legalább két és fél órát. három órát tanulószobán, kollégiumban, vagy otthon ugyancsak könyvei mellett. Tehát egy diák kedvezően számolt munkaideje 6—10 óra között ingadozik. Ez sok, hisz a fejlődő szervezet megkívánja a magáét. Szinté kétkedve vethetjük fel a kérdést: Van-e szabad idő? Érdemes-e hasznos eltöltésének módjairól elmélkedni? A pedagógiai derűlátás Igenlő felelettel sugall. Hisz amíg Ki mit tud-ok, diáknapok, iskolai^ műsorok olyan bőséggel kínálják a tehetséges amatőr színjátszókat, énekeseket, előadókat és alkotókat, addig csak nem szabad kétségbeesni. Mert ezeket a fiatalokat nem iskolai órákon nógatták a gitárhoz, az előadói pódiumhoz. Az iskola segítője az ilyen munkának, kedvtelésnek, s nem kényszerítője. Tehát van szabad idő. Természetesen az iskola számtalan lehetőséget Írtnál az érdeklődők számára — ezek közül csak néhányat sorolnánk fel a teljesség Igénye nélkül —szakkörök, különböző érdeklődési körök, diákstúdió, diáklap-szerkesztés... stb. Az iskolán kívüliek közül majd valamennyien a könyvet, az olvasást emelnénk ki. De itt hallgassuk meg ismét a kétkedés hangját! „Fontos az. hogy mit olvasnak a gyerekek? Egyáltalában olvasnak még? Ennek az agyonterhelt és örökké elfoglalt korosztálynak vajon nemcsak arra van ideje és ereje, hogy este egy órácskára leroskadjon a tévé elé, s közömbösen megnézze a Híradót. ami a felnőttek ijesztő és érthetetlen világáról tudósít, aztán addig unatkozzon a műsorok végérhe- tetlen „művészetén” és csikorgó humorán, amíg a szunyókáló papát és mamát ágyba nem kell zavar- ah? ..(?) — — Gáli István: Mit olvasol fiam? Olvasunk, s nem is keveset. Példaként idézhetnénk a Vásárhelyi Szakközépiskolában folytatott vizsgálat kedvező adatait. Kevéske pénzből, diákasebhez méretezett összegből vásárolható ifjúsági mozi-, színház- és koncertbérlet. S van ilyen érdeklődés! Ki kellene használni a városban kínálkozó kulturális rendezvényeket! A tanárképző főiskolán rendezett tárlatoknak, hangversenyeknek nem ártana nagyobb hírverés — mindannyian nyernénk vele. Ha a szülők is odafigyelnének — gyermekeik társaságában juthatnának élménytadó. kulturális programhoz. De ne csak a szellem pallérozását vegyük figyelembe. Az MHSZ, a város sportegyesületei várják a Patai okát. Ugyancsak a szülők figyelmét szeretnénk felhívni i következőkre. Hagyják kibontakozni, sőt segítsék é'et.re hívni a jó a figyelem összpontosítását kívánó hobbvt gyűjtőszenvedélyeket. Mind-mind a szabad idő eltöltésének egv módia lehet. Egy jó kirándulás, séta a közeibe — együtt a családdal az otthon harmóniáját is biztosítja. < Mindenképpen figyeljünk arra. mit csinálnak az ifjak szabad idejükkel! Természetesen nem a másodperc pontosságú elszámoltatás a jó eszköz. Az ifjúság igényli a szabadságot, a tevékeny magányt szabad idejében, de irtózik az elmagányosodástól. őszinte érdeklődés kell egymás dolgai iránt s a kevéske szabad idő tartalmas lesz. Palotai Ferencné A furfangos legény GYEREKEKNEK E! Gyerekeknek ® GYEREKEKNEK Ü3 Gyerekeknek TÖRD A FEFEDI Vízszintes: 1. Megfejtendő (nyolcadik négyzetben: ÁN). 6. Háziállat. 7. Költőféle. 8. Római 499. 9. ... csiga. 11. Kergeti. 12. Tartó-, tárolószerkezet. 14. Római 57. 16. Megfejtendő (a vízszintes 27. folytatása). 18. Libahang. 20. Tagadószó. 21. Tiltás. 22. Vércsatomája. 24. Szorgos rovar. 25. Kézben fog. 27. Megfejtendő, a vízszintes 1. folytatása. 28. Vissza: libát etető. 29. össze-vissza veri! Függőleges: 1. Sportfogadás (ékezetcserével). 2. Bőg. 3. Tejipari melléktermék. 4. Ételízesítő. 5. Ilyen sport a vitorlázás is. 6. ... eszkavátor. 10. Csonka űlmü! 11. ÜVM. 13. Kalcium, nitrogén vegvjele. 14. Lim-... 15. E helyre szólít. 17. Ipari rostnövény. 19. Elektromosság. 21. Szemléli. 23. Energia. 24. Béke. oroszul. 26. Azonos mássalhangzók. 27. VE. Megfejtendő: Megyénk egyik legromantikusabb műemléke a ... vízszintes 1., 27„ 16. Múlt heti megfejtés: Népszerű európai népszokás A HÚSVÉTI LOCSOLKODÁS. Könyvjutalmat nyertek: Pásztor Mihály Miérkvállaj Oláh Magdolna Gemzse, Pataki Éva Nyíregyháza, Takács Editke Nagykálló és Tukacs László Tiszakércse. Krecsmáry László: Egy nap az óvodában Megy az óra mutatója, körbe-körbe halad. — egyik perc a másik után szélsebesen szalad! Épp alig, hogy játszani kezd a sok ovis gyerek: a toronyban szín e máris kongatják a delet. S alig megy le torkunkon a sok-sok finom falat: azon nyomban lefekvés, — és nézhetjük a falat... Szundi után pedig rögtön uzsonna, és — haza! Pedig még most következne csak a játék java!... Hogyha mindig ilyen fürgén rohan ám az idő: az oviból minden gyerek egy-kettőre kinő! Volt egyszer egy falu kilencvenkilenc házzal. Abban lakott kilencvenkilenc öregasszony. Éppei a kilencven- kilencedik öregasszony szoknyájának a kilencvenkilen- cedik ráncában lapult egy könyvecske. Ez az öregasz- szony kilencvenkilenc éves korában meghalt és rámha- gvományozta a könyvecskéjét. Ennek a könyvecskének a kilencvenkilencedlk lapján találtam ezt a történetet az egyszeri furfangos legényről. Ez a legény fejébe vette, hogv elmegy a városba szerencsét próbálni. Neki is eredt az útnak. Kilencvenkilenc óráig gyalogolt, mire elérte a várost Nagyon nagy város volt az. A legénv még álmában se láthatott olyat. De éooen ezért el is csodálkozott. hogv ott egymásra énfMV a házakat Megállt, az egvik ház falának nekitá- ma«7totta a hátát — a má- sív„„ rneg tátotta a szálát f gn* -.-t mott yalamenv- íiv! 'Hp's egészen addig. s rnannssáab^l te nem jfjíH-H neki eev úrféle. — Vos*- támasztod a háhó? £ ip.c#ó»-«v fet-nózett és nyűgöd* ov' tráÍn«!7/Vlt. — "»ír én támasztom a bár falát hanem az támaszt engem. Az úrfélének megtetszett a válasz. Beszédbe elegyedtek. Az úr azt firtatta, mit keres ez a máié paraszt a városban? Azt hitte, minden paraszt buta és ostoba, s neki is csak egy ilyen paraszttal van dolga. A le’énv elmondta, hogy ő - bizony szerencsét próbálni érkezett a Városba. — Szerencsét próbálni csak pénzzel lehet, hé! — mondta az úr. — Hát neked van-é pénzed? — Van — felelte a legény. — Kerek három forintosom. No, erre gondolt egyet az úr odafönn: elég nekem annyi pénz is. ha nincs több a parasztnak. Lekiáltott. — Gyere fel, hé! A legény körülnézett, hogy hol lehetne felmenni, de felmenő alkalmatosságot sehol sem látott. Felkiáltott az úrnak. — Támasszék mán lekend egy létrát a fal mellé, mert nem vagyok macska, hogy a falon is tudjak mászni. — Amott a lépcső a kapu alatt — kiáltott újfent az úr A legény végtére is feljutott az emeletre. E szavakkal fogadta az úr: — Nálam lehet szerencsét próbálni. Megsokszorozhatod a három forintosodat, ha megfelelsz három kérdésemre. De vigyázz, mert ha az elsőre nem tudsz megíeieini. már enyém a pénzed. De ha megfelelsz, ugyanannyit teszek melléje és folytathatjuk a játékot. A legény hamarosan kötélnek állt, mire az úr megörvendezett, mert biztos volt abban, hogy asztalán maradnak a legény forintjai. Ki is rukkolt az első kérdéssel: — Mondd meg nekem, milyen mély a tenger? A legény elgondolta hamarjában, hogy milyen mély is lehet, majd így felelt: — Nem mélyebb egy kő- hajitásnyinál. — De miért nem? — kérdezte meglepődve az úr. — Hát csak azért — felelte a legény —. mert ha egy követ a tengerbe dobok, az egy centivel se mehet mélyebbre a fenekénél. Akár tetszett, akár nem az úrnak el kellett ismernie, hogy igaza van a parasztnak. Kitett az asztalra három forintot. így lett ott hat. De még hatot melléje tett az uraság azzal a szándékkal, hogv az egészet megszerzi. Most aztán olyan kérdésen törte a főiét, aminőt még sohasem kérdezhettek a paraszttól. Fölidézte minden okosságát s eképpen szélt: — Mondjad meg nekem, hány Ktáció van a legközelebbi csilláéig? No, ez csakugyan tele van úri okossággal — vélte a legény, de nem fogta el az ijedelem. Neve ve válaszolt. — Egy sincs odáig, uram. Mert ugye, ember oda még el nem jutott, de ha eljutna is. csak pihenő nélkül kellene megtennie az utat. Kínlódott az uraság szerfölött. hogy nem tud túljárni a legény eszén. Töprengett. hogy mit kérdezzen még. Éppen kapóra jött neki, hogy a legény megszólalt. — Engedje meg urasásod, hogy a harmadikat én kérdezzem. Es ha megfelel a kérdésemre, ke^velmedé lesznek a megszaporodott forintjaim, de előbb tegyen még me'lé huszonnégyet. Azután megint kérdezhet, ha továbbra is a ’•égj alku szerint áll a vásár... Fe’ette megörvéndezett az uraság meri kérdezhet-e tő]p e.gv Laliiról qzáte«;7,t<jtt na rasri olvat. amire ő né tudna válaszolni. A legény meg kérdezett. — Mondia már meg uraságod Pékem név szorint. ho- gvap híviáik otthon az én 1 nrir edves ebb kom ám át ? No. persze, hogv az liven kérdécne eev püspök se tudna válaszolni. Igv az‘án neakugvan szerencsével tért haza á s talán mér most I« él. ha az élete ideje él nem fogyott. Szenére! József Úttörőposta A márciusi úttörőmunkáról. egy pinceklubról, egy raj életéről, Budapest vetélkedőről számolnak be postánkban szorgalmas levelezőink. Hegedűs Katalin és Vaskó Erika (a vásárosnaményi II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat tagjai) a következőket írták: „A forradalmi ifjúsági napok és a márciusi ünnepek következtében a múlt hónap bővelkedett eseményekben. Iskolánkban Ki mit tud-ot rendeztünk és csapatunk részt vett körzetünk KISZ- fiataljainak menetdalversenyén és szemléjén. Március 19-én tanítás után csapatösz- sze jövetelt tartottunk, és ezen minden raj expe- díciós jelvényeket készített. rendbehozta a zászlókat, szerkesztett egy-egy csatakiáltást a Chilével való együttérzésről és őrsönként megválasztottuk a rádió- és televíziófigyelőket. Március 21-én akadályversenyt rendeztünk. Az állomások részben az iskolában, részben a szabadban voltak. Sokrétű feladatok megoldása várt ránk — levélfordítás, történelmi totó készítése, kúszás, kislabdázás, stb. Az ezután következő csapatgyűlés a Chilével való szolidaritás jegyében zajlott le. Minden raj elkészítette már benevezési lapját az „Ember az embertelenségben” című akcióhoz. amely a következő úttörőév programja lesz. Reméljük. a mostani hetedikesek is jól megállják helyüket.” Karsai Katalin csapattitkár (3820. Vasvári Pál úttörőcsapat, Balkány) beszámolója pinceklubjukról: ,,A tanév elején csapatunk elhatározta, hogy a kultúrház szenespincéjében klubot létesít. Anyagi segítséget kértünk és kaptunk az iskola, a kultúrház és a község vezetőitől. A pincét kitakarítottuk, majd a községi tanács építőbrigádja kifestette a falakat, a betonra műanyagpadlót ragasztottak. Berendeztük és díszítettük a helyiséget. Eközben megalakult a klubtanács is, 7—8 osztályos pajtások közül. A szekciótanácsba rajonként öt úttörőt választottunk. A klub vezetői kidolgozták a szabályzatot. A múlt év végi avatás óta már sokat szórakoztunk, tanultunk klubunkban.” Gincsai Mihály őrsvezető (Nyíregyháza, 4237. Vasvári Pál úttörőcsapat. I. szánni gyakorlóiskola) rajuk életéről írt. „Nyolcadik osztályosok vagyunk, s a Váci Mihály kollégiumban lakunk. Ötödik osztályban a Szorgalom nevet választottuk, mert nagyon sokat kellett tanulnunk, hogy megálljuk helyünket az iskolában. Az úttörőmunkát és a kollégiumi feladatokat eleinte nehéz volt összeegyeztetni, ezért igen sok segítséget kértünk rajvezetőnktől. A múlt év elején rajunk felvette a Zalka Máté nevet, mert szerettünk volna politikailag is sokat fejlődni az ő példája alapján. Munkánkat most már a nagyobb önállóság jellemzi. Segítünk a kollégium közösségi munkájában is. A rajvezetőség már elkészítette a második félévi munkatervet;, melyben májusban egy budapesti kirándulás szerepel. Szorgalmasan gyűjtjük a pénzt, mert rajunkból még senki sem járt a fővárosban.” Szilágyi Piroska (az Apagyi Általános Iskola tanulója). „A közelmúltban vetélkedőt rendeztünk az őrsök között Ki tud többet Budapestről címmel. Az őrsi tagok átnézték azokat a könyveket. melyek fővárosunkról szólták. Négy őrs között folyt a verseny. A kérdések között voltak könnyűek, de nehezek is. Fel kellett sorolni a híres épületeket, megnevezni a kerületet és a műemlékek tervezőit. Tablót is készítettünk az összegyűjtött képeslapokból. A Verseny győztese a Világbéke őrs lett és egy társasjátékot kaptak ajándékba. De a többieknek sem kell szégyenkezniük. mindenki tudása legjavát nyújtotta.” Nagymáié királyfi Volt egyszer egy ország, szörnyű birodalom, annak a királya'öreg volt már nagyon. Bizony, mikor táncolt. nem mondta, hogy hop- sza, hisz már a hamut is rég mamunak mondta. No, volt a királynak egy szál legényfia, amolyan tedd ide. 'tedd oda dalia. Nagymáié legény volt, tán mondanom sem kell, nem békült meg sehogy ő az egyszeregy- gyei. Ha kérdezték tőle. hogy mennyi kétszer négy, ennyi volt a válasz: — Velem sokra nem mégy. Ha meg azt kérdezték, hogy mennyi négy meg négy, mindjárt durcáskodott: — Tőlem ne kérdezzék. De még az ábécét utálta csak szörnyen, nem ismert ő bizony egyetlen betűt sem. Á-t olvasta bé-nek. b-t olvasta á-nak, kerülte a táját is az iskolának. Nem tanult ő soha bizony lári-fári, nem is hívták másképp: Nagymáié királyfi. Hát egyszer mi történt, kacsa, csirke, liba. levelet kapott az öreg király fia. Szomszéd király lánya írta a sorokat, csillogott rajta a sárga, lobogó nap. Próbálta betűzni Nagymáié királyfi, ámde nem értette sehogy, lári-fári. S megyen az apjához. — Kedves öreg apám, hogyha nem restellne, megmondaná-e tán, vajon mi is lehet ebben a levélben, olvassa el nekem, nagyon szépen kérem. — No — mondja a király — szívesen, fiacskám. És a pápaszemét keresi azután, kereste, kutatta, de sehol se lelte, aki takarított, vajon hova tette. Keresték, kutatták egyre a lakájok, míg csak este szőtte be a vén világot. Végre a gyöngybetűs írást elolvasta Nagymáié királyfi legkisebb inasa. Nem volt bizony egyéb abban az írásban, vígságos bál lesz a szomszéd királyságban. Lesz nagy handa-banda, lepényevö verseny, Nagymáié királyfi azért ott teremjen. Nagymáié királyfi onnan el ne késsen, s a reggelig tartó tánchoz legyen készen. „Nagymáié királyfi” — így volt bizony írva. Hej, hogy kacaghatott, aki azt leírta. Kacagott á toll és a királyi szobák, még a kis inas is elkacagta magát. Hej szégyellte magát — elhiheti bárki — szegény öreg király, s Nagymáié királyfi. Ilyen csúfságot még sohasem értek meg, majdnem hogy bizony a föld alá süly- lyedtek. S teltette magában Nagymáié királyfi, többet őt bizony már nem csúfnlha‘?ik ki. Csak szorgalom t—llett és ment az egvszeregyr nl- vasm úgy tudott, mint mikor gyöngy pereg. S nem is oly sokára, elhiheti bárki. Nagymáié királyfi neve a ”ilag- ban Nagyokos királyfi. ülbey Irén
