Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-09 / 57. szám
I. oMa! KULIT-MAGYARORSZÄÖ mi. m'lfrftBS ft Szülők fóruma Ellenőrzés, értékelés Az iskola nagyobb szerepet vállal a tanulóifjúság neveleseben, oktatásában — s ez abban is kifejezésre jut, hogy fontos intézkedések történnek minden iskolatípusban az írásbeli feladatok mennyiségének korlátozására. Csak olyan tantárgyakban van és ezekben is mérsékeltebb mennyiségű házi- feladat, ahol a készségfejlesztés miatt ez indokolt és szükséges; tehát csak az anyanyelvi tantárgyakban, az idegen nyelvekben és a matematikában. Minden óratípusban és osztályban megszüntetik az átlag- osztályzatot. Az átlagosztályzat eddig egy tizedes számmal kifejezett értékrendbe skatulyázta be a tanulókat és eltűntet- t® egy-egy tanuló igazi értékeit és azokat a tudásban és képességekben meglévő szükségszerű különbségeket, amelyek az embereket általában jellemzik. A tanulók értékelése és osztályozása néhány év óta az oktatásügy, a pedagógia legvitatottabb kérdésévé vált. Ennek egyik alapja az, hogy az értékelés mai rendszerében túl nagy szerepet kap az osztályozás Tanítványaink többsége azért tanul, mert ellenőrzik, mert osztályzatot kap teljesítményére, fél a rossz jegytől, vagy örül a jó osztályzatnak. Erre egyaránt buzdít a szülői ház és az iskola. Ilyen indítékok mellett teljesen háttérbe szorul a megszerzett tudás öröme, vagy a tárgy iránti érdeklődés. Az előbbi funkciójának megfelelően az osztályzat fegyelmező, félelemkeltő eszközként is használható, annál is inkább, mert a jó osztályzat lett az alapja a továbbtanulás szabad megválasztásának és pályaválasztásnak. Ezek a meglévő, s tapasztalt problémák persze nem indokolhatják az osztályozás, értékelés megszüntetését. A pedagógiai folyamatnak az értékelési funkciók szükségszerű velejárói. Nem lehet eredményesen nevelni az eredmények és hibák számbavétele, tehát ellenőrzés és értékelés nélkül. A jól szervezett ellenőrzés és a korszerű értékelés nemcsak a nevelőnek segít a tanulók személyiségének fejlesztésében. Az ellenőrzést követő körültekintő értékelés egyrészt megerősíti a pozitív személyiségvonásokat, a helyes ismeret- elemeket, készségeket, ezzel szolgálja azok megszilárdítását, alakítja a megfelelő igényszintet, másrészt elősegíti a negatív személyiségvonások, a téves ismeretek és a rossz beidegződések lebontását. Nem utolsó sorban rendszeres munkára szoktatja a tanulókat. Ehhez a munkához a pedagógusok jelentős segítséget kaphatnak a szülői háztól. Ennek azonban feltétele a szülők rendszeres és folyamatos informálása a tanulók munkájáról, teljesítményeiről, eredményeiről vagy eredménytelenségeiről, fejlődésük irányáról, az eredményesebb alakítás feladatairól. A szükséges információkat, esetenként akár részletesebb értékeléseket is az időközönkénti személyes találkozások, valamint az ellenőrzőkönyv útján kell rendszeresen eljuttatni. Minden tanulói teljesítményt lehet és kell értékelni, de nem minden teljesítményt lehet és kell osztályozni! Az értékelés hatékonysága jelentős mértékben függ a folyamatosságtól; attól, hogy mennyire gyakori és rendszeres biztonságérzetet keltő, önbizalmat ébresztő megerősítés, illetve a továbbhaladás érdekében mennyire tárja fel a hiányosságokat. Ezt az osztályozás önmagában nem tudja betölteni. Az érdemjegyek, osztályzatok önmagukban nem tudják kifejezni az elismerés és elmarasztalás, —- olyannyira kívánatos, helyes arányét sem. ...tv ,v Az osztályozáson kívül még nagyon sokféle eszköz áll a rendelkezésünkre, amivel a gyerekekre hatni lehet. Olyasmire gondolok, amit ezelőtt is ismertünk, de amit époen a jegyek uralma elfeledtetett. Most újból fel kell fedeznünk. Egy- egy elismerő pillantástól a szóbeli dicséretig, a hangsúlyoknak és gesztusoknak olyan nagy szeretje lehet a nevelésben és oktatásban, amilyenre talán nem is számítunk. Ehhez viszont kétségtelenül jobban meg kell ismerni a gyereket, több figyelemre és energiára van szükség. Ha az iskola és a szülők kapcsolata az osztályzatok közlésére és tudomásulvételére szorítkozik, félő, hogy ez a kapcsolat túlságosan gépiessé válik. Sokkal fáradtságosába de ugyanakkor eredményesebb, ha szülő és pedagógus együttesen vizsgálja a gyerek fejlődésének irányát, ha kudarcok esetén nem a büntetés az első reakció, hanem az indíték felderítése. Az értékelés és osztályozás közötti különbséget érvényesítik azok a rendelkezések, amelyek megszüntetik a félévi osztályzatot az általános iskola első és ötödik osztályában és más osztályokban is. ahol új tárgy tanítását kezdjük el. Sok helven félreértették ennek pedagógiai tendenciáját, pedig ez nagvon világos, ha fél évig nem is osztályzunk a szokásos módon, de értékelni nemcsak hogy szabad, hanem nagyon alaposan kell is. A jeavekbez a tanár rövid szóbeli, vagy írásbeli magyarázatot fűz. Ebben röviden jellemzi a gyermek felkészültségét, gyengeségeit, előrehaladását. A szóbeli közlés, az írásbeli rögzítés és a jegyekben kifejezett értékelés ugyanannak az értékelési rendszernek különféle kifejezési módjai és egymásnak nem mondhatnak ellent. önmegfigyelési taoasztalatainkkal is szemlélhetjük ezt a folyamatot. Az a munka, vagy egyéb eredetileg kedvvel végzett tevékenység, amelvet sorozatos kudarc követ, rendszerint gyűlöletessé válik számunkra, de mindazok is, amik és akik ezzel kapcsolatban voltak. A gyermekkel is valahogy így lehet megszerettetni, kívánatossá tenni, vagy ellenkezőleg félelmetessé szorongáskeltővé változtatni sok mindent, tárgyakat, helyzeteket, személyeket, tevékenységeket. Erre talán egv szélsőséges, de a gyakorlatban előforduló példa az amikor kisgyermekkel a tánlálkozást, (később talán az olvasást! utaltatják mea a szülők a közben alkalmazott ijesztgetésekkel fenyegetésekkel. Általában ugyanezzel az eljárással sikeresen lehet a tanulást és a munkát is teljesen negatívvá, félelmet-keltővé. men°külést kiváltóvá tenni. Ez a pszichológiai alapigazság is indokolja azt, hogy az ellenőrzés és értékelés sohase lehet megtorló, hibakereső iel- legű. hanem sokkal inkább nevelő jellegű, segítő szándékú „szárnyakat adó” pedagógiai tevékenység. Ezt a pedagógiai tevékenységet erősíti az a család, ahol fontos kérdés a gvermek fejlődése Figyelemmel kísérik előrehaladását. tartiák a kapcsolatot az iskolával, kedvező feltéteket teremtenek a felkészüléshez, tanuláshoz. Ha az iskola nagyobb szerepet is vállal a tanulóifjúság nevelésében oktatásában. — de ez nem mentesíthet egyet- Jgpoav szülét qpm trntelpsségránplí tplípsftéspbpn. Különösen döntő ez az iskolába kerülő gyermekeknél A.7 elsőosztálvban dől el. hogy szeret-p majd tanulni a gyepek hogy fploldédUr p hamar vaev talál-e barátokat. Szakítsanak hát Műt a szülők hosv legven figyelmük és fürpimük meghallgatni minden anrőságnak tűnő iskolai his tóriát és keressék a dicséretre érdemeset. Madácsi Mária GYEREKEKNEK ®Gyerekeknél iüí GYEREKEKNEK 8Ü Gyerekeknek TÖRD A FEIEDI VÍZSZINTES: 1. Megfejtendő. 6. Személyed. 7. Buborékokból áll. 8. Zamat. 9. Fohász. 11. Becézett Anna. 12. Angol ütöge- tős labdajáték. 14. Apósom. 16. Megfejtendő (a vízszintes 1 folytatása). 18. Izmokat rögzíti a csonthoz. 20. Visz- sza: két határozott névelő. 21. Fa része. 22. Vízinövény. 24. Nagy magyar költő. 25. Battéria. 27. Vissza: egymást követő betűk a magyar abc- ben. 28. Község Debrecen— Püspökladány közötti vasút mentén. 29. össze-vissza szúr! nagyhatalom. 6. Macskafélék családjába tartozó óriás ragadozók. 10. Alumínium, nitrogén vegyjeie. 11. Mappa közepe! 13. Ebédet készít. 14. Kiadat egynemű betűi. 15. ...Hírlap (országos napilap). 17. Égitest. 19. Személyénél. 21. Elkeseredett (küzdelem). 23. Sérülés. 24. A bánat. 26. Időhatározó. 27. Kétjegyű mássalhangzó. MEGFEJTENDŐ: Vízszintes 1, 16. Múltheti megfejtés: VÉGE A FARSANGNAK FÜGGŐLEGES: Könyvjutalom: 1. ... kapitány. gyakori Verne regényhős. 2. Magyar Húsipar rövidítése. 3. Lárma. 4. Háziállat. 5. Keleti Csordás Mihály, Pataki Éva Nyíregyháza, Juhász Edit Mátészalka, Bartha Erzsébet Hodász, Oláh Magdolna Gemzse. KELLEMES TAVASZI TÚRÁZÁST! Lacj az asztal fölé hajolva elmélyedtem dolgozott. Észre se vette, hogy valaki bejött a terembe, ég nézi, mit csinál. Csak akkor rezzent fel, amikór osztálytársa hangját hallotta, aki félhangosan olvasta a készülő plakát szövegét: Tarts velünk! Kapcsolódj be az úttörő Kéktúra Mozgalomba! — Mi a csoda az a kéktúra mozgalom? Miért csinálod ezt a felhívást? Kérdezte Misi a pajtását. — Rajvezetőm bízott meg vele. Iskolánk is részt vesz ebben a mozgalomban, amely hazánk legszebb tájaival, történelmi múltjával ismerteti meg az érdeklődőket. — Te szeretsz túrázni? — Igen, az nagyon izgalmas dolog. — Izgalmas?! Szerintem hosszú kilométereket, gyalogolni fárasztó és unalmas. — Lehet, de csak annak, aki nem ismeri a természet nyelvét. Aki megtanulta, annak minden lépés mást mond. Élvezi a kövek közt csörgedező patakok csobogását, csodálja az erdei emberek nehéz, de szép munkáját, mert lassacskán megismeri annak minden fortélyát. Ha csendben mész, s nem zavarod a természetet, az kinyílik előtted, mint egy könyv. Láthatsz fákon ugráló mókusokat, iramodó szarvasokat, őzgidákat. — Hol tanultad ezt a sok érdekeset, mikor szeretted meg a természetet? — Vagy két éve. amikor az első osztályt befejeztem, édesapám elvitt a testvéremmel a Börzsönybe. Azt hiszem. akkor szerettem meg. — Meséld el. milyen volt! — Kismarosról erdei vasúttal utaztunk Királyrétre. A Morgó-patak völgyében vitt utunk Az egyik kanyarban, kiérve gz erdőből megpillantottuk a távolba meredező ormokat. Édesapám a kékes hegyvonulat kiemelkedő csúcsára mutatott. — Az ott a Csóványos, holnap oda megyünk fel. Hazánk második legmagasabb pontja, 939 méter. — Miért nem ma, méltatlankodott bátyám. Meglátod, még így i« fáradt leszel, s ha rohanunk, nem látunk semmit. Pedig a táj erre nagyon szép. Válaszolta édesapám. Igaza volt. Meredek ösvényünk kedves tölgy erdőn vitt keresztül, amelyet tisztások tettek még szebbé. Az egyik végében ott állt előttünk az erdészlakra emlékeztető turistaház, de mi sátorban aludtunk. — Tudsz sátrat verni? — Már igen, de akkor csak segítettem. Az éjszaka nagyszerű volt. Kezdetben felfelriadtam, mikor megrecs- csent egy gally, de aztán elaludtam. Kipihenve keltem, s amikor elindultunk, fejszék tompa csattanásától volt hangos a táj. A favágók már javában dolgoztak. Ahogy utunk emelkedett, egyre vad- regényesebbé vált az erdő. A viharverte öreg bükkök félhomályt varázsoltak körénk. A szél állandóan suhogott az ágak között. Fáradságos és nehéz volt az út, de megérte; olyan kilátás fogadott a csúcson. amit nem felejtek el soha. Mélyen alattunk a nagy- hideghegyi turistaház gyufás- dobozra emlékeztetett, mögötte a távolban a visegrádi fellegvár bontakozott ki. Északon a Tátra vonulata zárta le a képet. Roppant ból- dog voltam, persze ehhez az is hozzájárult, hogy le tudtam győz"-' ezt a magasságot. — De jó neked, hisz te már érted a természet nyelvét. és van kivel járnod a vadont. — Te is bebarangolhatod, tarts velünk. Ha rendszeresen jársz túrákra, tényleg megismered a természetet és még a közérzeted is más lesz. Gyere el egy hét múlva, akkor készül fel az őrsünk a tavaszi túrára. Szatmári Tamás Pajtások! Bizonyára emléT keztek még arra. hogy az Űt- törőposta első számában azt kértük, hogy meghatározott témákról számoljatok be a levelekben. Az akkoriak közül néhány ideje már lejárt, így újabb programok leírására kérünk benneteket. A továbbiakban szeretnénk olvasni a KlSZ-alapszerveze- tekkel közös akcióitokról, ünnepi rendezvényekről, iskolátok és környezeteteket csinosításáról, a Forradalmi Ifjúsági Napok eseményeibe való bekapcsolódásról. Horváth Judit (601. Petőfi Sándor úttörőcsapat, 4. számú általános iskola tanulója. Nyíregyháza) egy hangversenyről írt. „Iskolánk énekzene tagozatos tanulói minden évben hangversenyt rendeznek, ami már 13 éve hagyomány nálunk. Az idén telt ház előtt mutatkoztak be szólistáink és az énekkar. A műsor nagy sikert aratott a nézők előtt. A következő évben még színvonalasabb programmal készülünk a hangversenyre.” Haitik Ibolya, úttörőtanács- titkár (Balkány, Béke telepi általános iskola) beszámolójából. „Üttörőcsapatunk őrsei vállalták Balkány és környéke, valamint egy-egy ország megismerését. A rajz szakkör tagjai pedig szolidaritási hetet rendeztek és saját készítésű képeslapokkal tiltakoztak a cihilei hazafiak bebörtönzése ellen. De csatlakoztak az akciókhoz a többi tanulók is és így közel 70 képeslapot küldtünk Chilébe.” A pajtások három festet lapot szerkesztőségünkbe is elküldték, melyeket ezúttal megköszönünk. Papi Éva, az úttörőtanács titkára (dombrádi általános iskola! a következőket írja: „Az úttörőtanács összejövetelén az a határozat született, hogy az iskolánk hangos bemondójában hetente egyszer beszámolót tartunk az úttörő- munkáról, a csapat életéről pedig az úttörőtanács aó tájékoztatót. Eddig három raj ismertette munkáját. Ez a gyakorlat hasznos, mivel a következő feladatokat is tudr Úttörőposta juk és jó ötleteket szerzünk a további munkához. Javasoljuk, hogy máshol is szervezzék meg az ehhez hasonló híradót". Benkő Ildikó (Mátészalka, 4243 II. Rákóczi Ferenc úttörőcsapat) : „Múlt év szeptemberében patronálási szerződést kötöttünk a helyi tangazdaság Mohácsi Mátyás szocialista brigádjával. Rajunk vállalta, hogy a kultúrműsorral részt vesz a gazdaság ünnepségein, segítünk a parkosításban. A brigád pedig támogatja kirándulásainkat, segít az iskolai felszerelések és a sportpályák építésében. Azóta már lehetővé tették számunkra, hogy megismerjük Zalka Máté szülőházát és egyéb szabolcsi emléket, és felejthetetlen élmény volt az is, amikor a brigád vezetője munkájukról beszélt. A Münnich Ferenc rgj nevében köszönjük a brigád segítségét.” Szilágyi Enikő, Balogh Zsuzsa, Csokonai Péter (Nyíregyháza II. gyakorló iskola) tanulók írják: „Két éve vagyunk az irodalmi szakkör tagjai. Már hónapok óta készülünk a József Attila Művelődési Házban tartandó műsorra. A békéről szóló verseket, irodalmi műveket gyűjtöttük össze, mivel az előadásunk címe „Himnusz a békéről." volt. Várnai Zseni életérői szóló műveket adtunk elő, az énekkar pedig a Hajnalozo című dalt. A műsor külön ér. dekessége az oboákon előadott dalok voltak. A sikeres szereplésért iskolánk vezetősége iskolai dicsérettel jutalmazta a szakköri tagokat”. Orosz Árpád (2921 Esze Tamás úttörőcsapat Érpatak) „Expedicics vállalásunk keretében úttörőcsapatunk körutazást szervezett a megyében. A Balkányi Állami Gazdaság két autóbuszával indultunk Vásárosnaményba, majd Tarpára. Nagyaron megnéztük azt a tölgyet, ahol Petőfi a Tisza című versét írta, Szatmárcsekén pedig a Kölcsey emlékeket. Utolsó állomásunk Tiszacséese volt — Móricz Zsigmond szülőhaza”. MADÁRBARÁTSÁG Valahol a bécsi erdőben, ahol minden lomb és minden kis patak muzsikál, a madárlakosság is elhatározta, hogy tavaszi hangversenyt rendez. Megbízták hát a pletykálkod- ni, fecsegni szerető szajkót, hogy repüljön fáról fára. ágról ágra és hívja meg a hangversenyre az összes madárfajta képviselőjét, össze is gyűlt szombat délutánra a rengeteg madár. Volt ott pacsirta galamb, nyitnikék, kakukk és csalogány. Amint az ágakon csiviteltek. egy varjú jelent meg közöttük és hangos károgással csendet kért. Elmondta, hogy őt kérték fel a madárhangverseny karmesterének és ö örömmel vállalja ezt a megbízást, azért is öltözött ilyen ünnepélyes feketébe. Kérte a madarakat, figyeljenek a sárga csőrére, mert az lesz a karmesteri pálca. Aztán integetni kezdett hol erre, hol arra. Ám egyszerre szörnyű dolog történt. A kis dalosok feje felett váratlanul megjelent egy vércse. Vésztjóslóan körözött a nagy fa fölött azután lacsapott egy drapp színű, fekete nyakláncos gerli- cére. Lett is ott riadalom, csipogás lárma. Először minden kis énekes menekülésre gondolt, de megszólalt a karmester: — Ha az éneklésben megtaláltuk az összhangot, meg kell találnunk a veszélyben is. Nem hagyhatjuk sorsára szegény kis gerle pajtásunkat. — Igaza van a varjúnak, valóban nem hagyhatjuk — zúgott fel egyszerre a madárkórus. Az okos varjú vezetésével szárnyra kaptak és a vércse után eredtek, ők, akik különben rettegtek a veszedelmes ragadozótól, most egységesen nekirontottak. Szárnyaikkal verdesték. csőrükkel ütötték. Minden szál tollát kitépték volna, de erre már nem került sor. A váratlan és egységes támadástól a vércse úgy megijedt, hogy elengedte áldozatát és elmenekült. A kis gerle annyira megsérült, hogy talán el is pusztult volna, ha a földre zuhan. De barátai észrevették. hogy nem tud repülni, kiterjesztették hát szárnyaikat, felfogták az áléit kis madarat és szépen óvatosan leszálltak vele egy mohás területre. ' Azután szétszéledtek, gyógyfüveket keresni, hogy bekenjék a sebeit. Hamarosan meggyógyult a kis gerle, rendbehozta társai igaz barátsága. összetartása. A madarak ezután valahányszor hangversenyt rendeztek, a tisztás körül minden fára egy-egy mókust állítottak őrszemnek. Nem is zavarta meg többé semmi vidám tavaszi koncertjüket, Osztrák meséből fordította: Pfeifer Vera
