Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-09 / 57. szám
1*74. mircfus 9. SBT.FT MAGYAROTWÄÖ 5 oMsJ Hét végén ]y|ostmár megvallom őszintén, nemcsak váratlan, de kellemetlen is volt számomra a bejelentés. Már előző este sem a legjobb volt a hangulatom, amit természetesen a frontátvonulásra vezettem vissza, mint annyian tesszük, mióta valaki feltalálta a napfolttevékenység hatását az emberi szervezetre. Nem használt a melegfürdő sem, akkor meg a halántékom táján jelentkezett kisebb nyomás. Almomból is felriadtam, hiszen éppen egy szikla meredélyének szélén kapaszkodtam rohamosan fogyó erővel. Erre meg magyarázatul az este elfogyasztott füstöltkolbászt hoztam fel magamnak, mivel köztudott, hogy tele gyomorral sohasem édes az álom. Másnap aztán mindenre fény derült, ahogy beleolvastam kedvenc lapomba. Te jó ég! Felemelték a babérlevél árát! Mit titkoljam, hogy már kisgyermek koromtól szerettem volna magamnak néhány babérlevelet. Aztán ahogy teltek-múltak az évek és én a babérnak nemhogy a levelét, de a hajtását sem szereztem meg, még konokabbui vágytam rá. Mert milyen esendő is az ember, — mindig arra vágyik, ami nincs, vagy ami nehezen megszerezhető. Pedig a szülői intelmekből annak idején nem volt híján, jól megjegyeztem az ef- fajtákat: „Ne légy telhetetlen... Ne fuss olyan szekér után, amelyik úgysem vesz fel... Maradj te csak itt a földön, ne kergess hiú reményeket...” Igen ám, de időközben tapasztalnom kellett, hogy egyesek mégis annyi babért szereznek maguknak, hogy már alig férnek tőle. Félre értés ne essék, eddigi életem során sohasem a világbajnokok, a gólkirályok, vagy a táncdalfesztivál győzteseinek babérjaira pályáztam. Beértem volna én kevesebbel is. Igaz úgy tizenöt évvel ezelőtt hivatalunk házi spartakiádján nyolcvan centi magasat sikerült átugranom a nézősereg nagy ovációja közepette, de akkor nem fontak babérkoszorút a homlokomon körül, letudták egy üveg sörrel szalonnasütés közben, úgyhogy ennek nyoma sincs a személyi lapomon. Mondják azt is, hogy a legutóbbi Jenő napom nagy átéléssel énekeltem el a Nem mindenki lump csavargó kezdetű örökzöld melódiát —, de én erre nem emlékszem egészen tisztán, úgyhogy részemről tárgytalan ez a babér... Hanem amikor egyik ismerősöm már a negyedik alkalommal kapta meg üzemében a Kiváló dolgozó kitüntetést, valamelyest ideges lettem. Hosszú, eredménytelen töprengés után végül őmagát kérdeztem meg, hogy ugyan miért adták újra neki ezt a kitüntetést. Ő sem tudta. Vagy: bemegyek a Közismert Vállalat igazgatói irodájába, s mit látnák szemeim! Körben a falon oklevél oklevél hátán, amely mind az igazgató — no meg a vállalat — nagyszerű helytállásáról tájékoztatják a betérőt. Hovatovább kevés lesz a hely, gondoskodni kel újabb falazásról... Ennyi babér egy csomóban! —- álmélkodok magamban. Mit lehet kezdeni ilyen sok, a dicsőséget jelképező babérlevéllel? Gyorsan az jut az eszembe, hogy — ha már olyan sok — lehet belőle például puha ágyi- kót vetni és azon olykor-olykor lepihenni. Esetleg kagylófotelt is készíthetnek belőle, a legújabb divat szerint. Aztán gyorsan elhessegetem magamtól ezt az ötletet, hiszen képtelenségek járnak a fejemben. Mert ki hallott már olyat, hogy valaki csak úgy üldögél a babérjain? Távozz tőlem buta gondolat, mert a végén még rajtam nevet a világ. De mit tegyek? Nyilván azért is ilyen zavaros mindaz, amit itt előadok, mert közben állandóan az jár a fejemben, hogy milyen igazságtalan is a sors. Egyeseknek telistele a homlokuk, a gallérjuk babérral, mások meg csak sóvárognak utána. Bs most itt áll a lesújtó hír: tekintettel a világpiaci változásokra, egyes trópusi cikkek fogyasztói árát felemelték. És a sorban első helyen: „A 2 dkg-os babérlevél ára 1,50 Ft-ról 2,— Ft-ra” emelkedett Mondom, mindenre számítottam, csak erre nem. Igaz, volt idő, amikor manna helyett is babérlevél hullt az égből, egyesek arra is emlékeznek, hogy a babért vagonból villával dobálták, ami enyhén szólva túlzás, de megbocsátható. Az utóbbi években azért már érezhető volt, hogy valami nincs rendben a babértermés körül. Ezt abból is észlelhettük, hogy évről évre kevesebb ember feje körül díszlett ez örökzöld levél. Volt aki állította, mindez azért alakult így, mert a népgazdaság egyensúlya az export fokozását és az import csökkentését indokolta —, a babérlevél pedig köztudottan a Földközi-tenger környékéről származó importáru. Mások arra esküdtek, hogy illetékes helyen is rájöttek, a babérral nem lehet úgy bánni, mint a csáki szalmájával, ezzel különösképpen takarékoskodni kell s jobban utána nézni, kinek miért is juttassanak belőle. Hajlok arra, hogy ebben az utóbbi véleményben van több igazság, ami abból is kitűnik, hogyha a legutóbbi időben valaki hozzájutott a babérhoz, a notórius irígykedőket kivéve nagyon sok ember szívből gratulált neki, mert valóban rászolgált. A mostani bejelentésből egyenesen következik, hogy a jövőben méginkább megnő a babér ázsiója, még nagyobb figyelem övezi majd s aligha lehet protekciós alapon — esetleg pult adói — hozzájutni. Mondom is magamnak, nézz szembe férfiasán a tényekkel, mese nincs, a babérért ezután még keményebben kell megdolgozni. Különben ami a fűszerbabér ötven filléres áremelését illeti, az meg sem kottyan — egy fazék krumplilevesben. Angyal Sándor Kézimunka-kiállítás Sóstóhegyen Ha nem lettek volna az osztályban a padok, azt hi- hihetttiik volna, nem is egy iskolai tanteremben, hanem népművészeti kiállításon járunk. A nyíregyházi 11. számú, sóstóhegyi általános iskola kézimunka szakkörének hímzései borították a falakat, csipkefinom fehér textilre varrt térítők, futók, alátétek. párnák. A kiállítást dr. Lengyel Ádámné tanárnő mutatta be az iskola pedagógusainak, tanulóinak. Hetenként egyszer, hétfőm fél egytől kettőig tartja foglalkozásait a kézimunka szakkör. Az ott készült és bemutatott munkák különösen azért váltottak ki elismerést, mert a szakkör tagjai között nem csak felső tagozatos gyerekek vannak, harmadik osztálytól nyolcadikig minden olyan tanuló tagja lehet ennek a csoportnak, aki eléggé ügyes kezű, s himzezmi és rajzóin; egyaránt jól tud. Az előnyomtatott minták hímzése mellett ugyanis saját gyűjtéssel és tervezéssel is foglalkoznak. Tanévenként osztják be hazánk tájegységeinek népművészeti motívumait. Tavaly a beregi keresztszemes éve volt, azelőtt • Kalotaszegiről származó írásos mintákat varrták. Az idei év a kalocsai hímzésé. Ez a legszínesebb, legváltozatosabb és talán a legnagyobb figyelmet igénylő hímzés. A tanárnő irányításival a gyerekek az eredet, színeket használják, a minták teljes népművészeti értékükben maradnak meg. Csak kíváncsiságból mutatták meg egyik-másik futót a népművészeti boltban, hogy megtudják, vajon mennyire értékesek. Olyan kézimunka is van a gyerekek munkái között, ami ezer forintot ér. A jövő év a sárközi hímzésé lesz. Később a matyó is sorra kerül, s ehhez a munkához már most kezdik a tervek, rajzok gyűjtését. Mintákat keresnek a sárközi bibor- vég kivarrásához, melyet a menyecskék ma is viselnek addig, míg első gyermekük meg nem születik. Tavasszal Mezőkövesdre készül a szakkör a matyó minták tanulmányozására, s ellátogatnak a Kisjan- kó Bori emlékházba is. A kirándulást az iskola fizeti, s erejéhez mérten hozzájárul az anyagok, himzőíonalak vásárlásához is. Minden iskoláiban, szinte minden felsőtagozatos osztályban akadnak olyan ügyes kezű lányok, akik kötnek, horgolnak, kézimunkáznak. A sóstóhegyi iskola tanárnője eaeket a gyerekeket gyűjtötte össze, mert szerinte nem mindegy, hogy kiscicát varr- nek-e gombolyaggal, vagy olyan mintákat, amelyek a nép művészetében gyökereznek, amelyek megismerésével és alkalmazásával, s hasonló kiállításokon való bemutatásukkal a gyermekek ízlését, esztétikai érzékét fejlesztik. Bemutató az ABC-ben Csabai és dagadó Cukrászipart termékbemutatót tartottak március 7-én és 8-án a nyíregyházi Toldi utcai ABC áruházban. A bemutatót az Alföldi Vendéglátó debreceni üzemegysége az élelmiszer kiskereskedelmi vállalattal közösen rendezte. Ötven féle cukrásztermék került bemutatásra. A két vállalat között ugyanis szerződési viszony van, melynek célja, hogy Nyíregyháza város igényeit kielégítse. Az Alföldi Vendéglátó évente kétmillió forint értékű áruval segíti a nyíregyházi élelmiszer kiskereskedelmi vállalatot finom, mutatós és választékos áruival. Nyíregyházán 12 boltban kerülnek árusításra a közös vállalkozás termékei. A Toldi utcai ABC áruházban dicséretre méltó igyekezettel állították össze a hidegkonyha termékeik A „Csabai tál”, a francia-saláta, különböző díszítéssel ellátott termékei sikert arattak. Érdeklődésre tartott számot a „dagadós tál”, amely töltött hasalja különböző aszpik és francia salátával díszítve. A díszítéseket új retekkel és salátával bővítették. A kiállítás slágere, a „sülthalas tál” volt. Aszpik és francia saláta díszítéssel készült, szép díszítéssel állították ki a „csuka halat”. Egy másik érdekesség a töltött csuka volt Sertésmájkifém és sok más hidegkonyhai készítmény díszítette még ezt a kiállítást. Különböző tortafélék, habrolók, rákóczi tésztakocka és csemegefélék tették érdekessé és változatossá a közös kiállítást. farka* Fái FILMJEGYZET Mi téríiak Ä ** szovjet film címe láttán bizonyára sokan a népszerű táncdalra gondolnak, s a komoly elnevezés mögött könnyed karikatúrát gyanítanak. Nos, a várakozás — legalábbis a mű hangvételét illetően — beigazolódik, Edmond Keoszajan azonban nem a «lágerek színvonalán mondja el véleményét az „erősebb nemről”, hanem a műfaj-biztositotta lehetőségek felhasználásával, tréfás nyelvöltögetéssel, az anekdo- tikus hangvétellel is megférő gondolati, sőt kritikai igényességgel. A kísérőszoveg első mondata már önmagában is jelzi a szándékot és az igényt: „A film címe MI FÉRFIAK, tehát a cselekmény középpontjában egy nő áll.” S valóban : lehet-e rólunk, férfiakról találó és szellemes jellemzést adni a nőkhöz fűződő kapcsolataink felvázolása nélkül? Természetesen nem lehet. Ez a rendezői alapállás indítja el a mesét, hogy a vígjáték később emberi magatartásformákat ábrázoljon, s mellékesen viselkedésünk. gondolkodásunk görbe tükrét is bemutassa. A szerelem többnyire két ember magánügye, az érzelmek születését azonban mindig kiváncsi érdeklődők kísérik figyelemmel. Arannak, a MI FÉRFIAK rokonszenves fiatal hősének szerencséje van, mert barátai és kollegái nem elégszenek meg az együttérző tanácsokkal és a tapasztalatok átadásával, hanem gyakorlat! támogatást is igyekeznek nyújtani. Prózai- an fogalmazva: elhatározzák, hogy társukat révbejuttatják. Arán Karinét szereti, róla ábrándozik, csak éppen nincs alkalma arra, hogy őszinte vonzalmát tettekkel bizonyítsa be. Ehhez segíti hozzá a mindenre kész kópé, a rendező pedig bemutatja azt a mulatságos vesszőfutást mely egv-egy vállalkozást —• ne feledjük el, hogy vígjátékot látunk! — törvényszerűen vakvágányra siklat. A MI FÉRFIAK lényeges humorforrása, hogy a józan valóság és a színes ábránd mindvégig kapcsolódik egymáshoz: a történeteket — voltaképpen epizódok fűzére a film — a szándék és a kudarc komikus kontrasztja egyesíti. A szerelmes ember szívesen fantáziái: elképzeli magát olyan helyzetekben, amikor igazi hősként hódíthatja meg bálványát. Arán sem kivétel, s csak olaj a tűzre, hogy cimborái örömmel asszisztálnak mindenféle képtelen terv megvalósításához. Az akciók rendre balul ütnek ki, ám a betétek túlnőnek a szokványos kalandokon. A nézőknek lehetősége nyílik arra, hogy megismerkedjék az örmény világgal, a különböző embertípusokkal, a szokások es a folklór sajátosságaival, a modem korban is megható igyekezettel őrzött hagyományokkal. Néhány példa. Komédiában nem elképzelhetetlen a szerepcsere: valakit mindig másnak képzelnek, mint ami vagy aki. Keoszajan is tiszteli ezt a sablont, de a lánykérés sorozatos félreértéseinek jeleneteiben „becsempészi” a már-már legendás vendégszeretet szertartásait. (Arán megbízottai nem az igazi Karine szüleit keresik fel. ebből származnak a bonyodalmak). Lényegében ugyanerre az ötletre épül a „rokonlátogatás”: azért használunk idézőjelet, mert a tréfacsinál ók, akik jó ügy sikere érdekében buzgolkod- nak, természetesen nem sokat adnak az igazi családfára. Csak azért eszelték ki a trükköt, k nevezték ki a fogorvos házaspárt néném-bá- tyámnak, hogy a viszonzatlan szerelembe majdnem belebetegedő Arán gondjain enyhítsenek (a lakásból, ahová a fiatalember „rokonként” beköltözik, éppen Karine ablakára lehet pillantani). A színes mozaikokat egy állandóan visszatérő képsor fűzi össze: férfiak ropják a táncot. A betét látszólag illusztratív, valójában fontos gondolati tartalmat hordoz. Ez is fricska, nem is jelentéktelen a „teremtés koronáinak”. Örményországban sok a férfi, s a vigasságokban, ősi tradíció szerint, csak a nad. rágos-bajuszos emberek vesznek részt. A gunyoros kommentár szerint azért, mert — valakinek dolgoznia in kell... Edmond Keoszajan már nálunk is sikerrel vetített BOSSZÚÁLLÓK sorozatában tanujelét adta humoirérzóké- nek: ezt az erényét új filmében is sűrűn csillogtatja. Kevésbé tetszik, hogy -szinte lemezteleníti a helyzeteket: akkor is naivitás hatja át a fordulatokat, amikor pedig árnyaltabb íélekábrázolásra nyílnék lehetőség (természetesen a műfaji kereteken belül). A film elején — mintegy expozícióként — látható portrék meglehetősen szokványo. sak, s nincs is rájuk szükség, hiszen Vazgent, Szakot és Szurent cselekvés közben ismerjük meg a későbbiekben. Az elnagyolt megoldásokért némileg kárpótol a színpadias túlzásokat «em mellőző, bár életszerű és természetes játékstílus: főleg a temperamentumos Szűrén alakítója, Frunze Mkrcsjan tetszett. (veress) Válasz olvasóinknak Értékesítés a tsz útján Pehely Ferenc Sényő, Kossuth utca 42. szám alatti lakos és több vidéki olvasónk kérte, hogy tájékoztassuk őket. miként értékesíthetik a termelőszövetkezeten keresztül a hatszáz kilogramm súlyt elért szarvasmarháikat, továbbá van-e mód arra, hogy az állatforgalmi vállalat megbízottjától véleményt kérjenek, hogy állataik megfelelnek-e a felvásárlási követeimén veknek ? A kérdésre kénért István. tói, az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat Felvásárlási Főosztályának vezetőjétől kaptunk felvilágosítást. Elmondta, hogy a termelőszövetkezetek csak saját tagjaik háztáji gazdaságából származó állatokra köthetnek értékesítési szerződést az állatforgalmi vállalattal. Pehely Ferenc tehát ha termelőszövetkezeti tae. keresse meg a sénvői Búzakalász Termelőszövetkezetet, s ott pontos felvilágosítást kaphat a szerződés megkötését illetően is, mert a szervezést is a tsz megbízottja végzi. A megállatvxiás meekö*é«e alkalmával tisztázzák a feltételeket. az értékesítés várható időpontiát és a kötele- zet-b^geket Amennyibe^ n“m tagja a torraetósaoveouMefe nek a levél írója, úgy az állatforgalmi vállalat területileg illetékes dolgozóját keresse meg, akitől a szükséges felvilágosítást megkaphatja, és az értékesítési szerződést is megkötheti, 90 napos tartási kötelezettség mellett. Olvasóink azt is szeretnék tudni, hogy a termelőszövetkezet a szarvasmarha értékesítés esetében — beleértve a háztájiból származó meny- nyiséget is — milyen nagyüzemi felárban részesül? Eb a felár a minőség változásával emelkedhet-e? Korábban a termelőszövetkezeti nagyüzemek az előírt darab számú és minőségű szarvasmarha leadása esetén részesültek nagyüzemi felárban. A jelenleg érvényben lévő rendelkezések szerint mennyiségi felárat kap a termelőszövetkezet, amely egy naptári negyedéven belül legalább húsz darab, a szerződéses feltételeknek megfelelő, legalább II. osztályú minőségű vágómarhát ad át. Ennek teljesítése esetén a mennviségj felár mértéke kilónként 2,— Ft és ez II. osztályú és ennél jobb minőség alakulása esetében
