Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-08 / 56. szám
1 (4M nurr-MAGYAKORSZAO iko befejezte szfriai látogatását Moszkvában csütörtökön közleményt adtak ki Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szír iái látogatásáról. A szovjet külügyminiszter, mint ismeretes, február 27-e és március 1-e, valamint már- ehi* 4-e és március 7-e között az arab újjászületés szocialista pártja vezetőségének és * szíriai kormánynak a vendégeként baráti és hivatalos látogatást tett Szíriában. A közlemény többek között hangoztatja: Az időszerű nemzetközi problémák megvitatása során a felék különleges figyelmet fordítottak a tavaly októberi hadműveletek utáni közel-keleti eseményekre, és leszögezték azt a változatlan elvi álláspontjukat, hogy a Közel-Kelet tartás és igazságos békéje nem érhető él az izraeli csapatoknak valamennyi megszállt arab területről történő teljes kivonása nélkül, valamint a Palesztinái arabok törvényes nemzeti jogainak biztosítása nélkül. A szovjet fél kifejtette véleményét, hogy az a szolidaritás, amely az októberi hadiesemények idején alakult ki az arab országok között, pozitív hatást gyakorolt az arab országok álláspontjának megszilárdulására. A szovjet fél aláhúzta a szolidaritás további megszilárdításának Jelentőségét és rámutatott, hogy mindenképpen meg kell akadályozni az arab népek egységének megbontására irányúló imperialista manővereket. A TASZSZ KOMMENTÁRJA.* A közép-európai faadei*ők csökkentésének tárgyalásairól A TASZSZ Ssovjet Távirati Iroda, foglalkozva a közép-európai haderők csökkentéséről folyó bécsi tárgyalások munkájával, á következőket írja: A közép-európai fegyveres erők és fegyverzet kölcsönös csökkentésével foglalkozó tárgyalásokon intenzív munka folyik. A tárgyalások 19 résztvevőjének rendszeres plenáris ülésein, a nem hivatalos sokoldalú találkozókon megvitatják azokat a bonyolult (kérdéseket, amelyek célja: csökkenteni a katonai szembenállás veszélyét kontinensünk egyik legsűrűbben lakott térségében — Közép-Európá- ban. Magától értetődik, hogy á fegyveres erők és a fegyverzet-csökkentés jelentős anyagi eszközöket szabadítana fel, amelyeket fel lehetne használni a népek szociális szükségleteinek kielégítésére. Mint a sajtó már több ízben közölte, közvetlenül az érdemi tárgyalások megkezdésekor a múlt év november 8-án négy szocialista ország — a Szovjetunió, az NDK, Lengyelország és Csehszlovákia — közös egyezmény- tervezetet terjesztett elő a fegyveres erőknek és a fegyverzetnek a megjelölt térségben való kölcsönös csökkentésére. Ez a tervezet teljesen konkrét intézkedéseket irányoz elő: a térdégben lévő valamennyi ország fegyveres erői és fegyverzete (a külföldi és a nemzeti fegyveres erők és fegyverzet) összességének csökkentését és megállapítja e csökkentés megvalósításának határidejét. Emlékeztetünk arra. hogy a csökkentés hatálya alá tartozó terület — amelyre vonatkozólag az előkészítő konzultációk során létrejött a megállapodás — felöleli az NSZK, Belgium, Hollandia, Luxemburg, valamint az NDK. Lengyelország és Csehszlovákia területét. Az e térségben állomásozó külföldi és nemzeti haderőket és fegyverzetet, beleértve a szárazföldi csapatokat, a légierőt és a nukleáris fegyverrel ellátott alegysÄ V M e tervezetnek megfelelően 1975-ben mindegyik félnek 20 ezer fővel kell csökkentenie. Az 1976—1977-es időszakban az egyezmény miv degyik résztvevőié további 15 százalékkal csökkenti katonai potenciálját. Ez a csökkentés kölcsönös jellegű egvik fél szamára sem nyújthat katonai elődöket. Ezért reális és elfogadható mindenki számára - Két héttel ezután a nyugati fél a küldöttségek elé terjesztette megvitatásra saját munkaokmányát, ame'/ szerint két fázisban kell végrehajtani a csökkentést. Az első fázis során — mint indítványozzák — csak a szov jet és az amerikai száraztól di csapatokat két és félszei olyan mértékben mint az Egyesült Államok csapatait. Az Egvesült Államok a NATO raktáraiban akaíja hagvni a leszerel* erők egés-> fegyverzetét és hadi*ech-;- káiát Arról nedi" högv a második szakasz konkrétan mit irányoz elő és az mikor kezdődik, a munkaokmány nem tesz egy szó említést sem. A légierőkről és a nukleáris fegyverekről a nemzeti csapatokról és más e térségben állomásozó külföldi csapatokról (az amerikaiakon kívül) ugyancsak hallgat ez a javallat Több mint három hónapja folynak a tárgyalások, több mint húsz plenáris ülés és számos nem hivatalos találkozó van a részvevők mögött A TASZSZ tudósítója meginterjúvolta a tárgyalásokon részt vevő két német állam — az NSZK és az NDK — küldöttségének vezetőit. Wolfgang Beh rends nagykövet. a nyugatnémet küldöttség vezetője kijelentette, bennük „megvan a politikai akarat, hogy részt vegyenek a tárgyalásokon”. A bécsi tárgyalások — mint hangsúlyozta — „teljesen új szakaszt jelentenek a kelet és a nyugat kapcsolataiban. Elő. szőr kerülnek megvitatásra biztonsági és katonai kérdések, látjuk hogy a megbeszélések tárgyszerűen, józa- 'rtúí folynak, megvan a siker elérésére irányuló, óhaj” természetesen a tárgyalások „rendkívül bonyolultak, türelemre van szükség” — jegyezte meg Wolfgang Bohrende. A nyugatnémet küldöttség vezetője azonban megkerülte azt a konkrét kérdést, hogy az NSZK kész-e csökkenteni fegyveres erőit és fegyverzetét és megismételte a NATO ismert álláspontját, amelynek lényege, hogy „elsősorban az amerikai és a szovjet csapatokat kell csökkenteni, minthogy ezek olyan államok fegyveres erői, amelyekre világméretű felelősség hárul”. És ezeket — úgymond — „egyszerűbb csökkenteni technikai vonatkozásban”. — A Bundeswehr — mondotta Behrends — „a második fázis során kapcsolódik majd a csökkentési folyamatba”. Arra azonban nem tudott válaszolni, hogy mikor lesz ez a második fázis csupán annyit jegyzett meg. hogy „ez attól függ majd, milyen gyorsan állapodunk meg az első fázis . lebonyolításáról”. Nem lehet szemet hunyni afelett a tény felett — írja a TASZSZ — hogy az NSZK- ban vannak még olyan erők, amelyeknek egyáltalán nincsenek ínyükre a genfi tárgyalások. Ezek az erők természetesen fellépnek a nemzeti fegyveres erők csökkentésének még a gondolata ellen is. így például a Springer konszern lapja, a Die Welt azt hangoztatja, hogy a Bun- 'eswehr „Washington kardja a kontinensen”. Az északatlanti szövetségben való bonni ■észvételről szólva a lap hangsúlyozza hogy a Bun- 'eswehr nélkíil „a NATO minden amerikai hatalmi igény ellenére... Hosszabb ’’eig nem létezhet”. Ingo Oeser, a Német De- 'okratiküs Köztársaság kül- löttségének vezetője a TASZSZ tudósítójának adott nyilatkozatában hangsúlyozSzuez, a legendás vízi út 5. Csatornaháboru ta: a Német Demokratikus Köztársaság abból indul ki, hogy a jövendő megállapodások minden potenciális aláírójának — a négy szocialista államnak és a hét nyugati országnak — kezdettől fogva részt kell vennie a fegyveres erők és a fegyverzet csökkentésében. Ez felel meg annak az elvnek, hogy egyik fél biztonsága, ezen belül az NDK és más szocialista országok biztonsága sem szenvedhet kárt. Ennek megfelelően az NDK kész csökkenteni fegyveres erőit és fegyverzetét olyan mértékben. vagy olyap százalékos alapon mint más államok. Mi abból indulunk ki •*— folytatta az NDK küldöttségének vezetője — hogy a bécsi tárgyalásoknak nagy jelentősége van az európai feszültség enyhülésének folytatódása és a fegyverkezési hajsza csökkentése szempontjából. Népünk azt várja a fegyveres erők és a fegyver-, zetek csökkentéséről megkötendő egyezménytől. hogy fo- kozŐBYk biztonsága, és tovább mélyül Európában az enyhülésnek, a béke megszilárdulásának folyamata. A nyugati félnek az a javaslata — mutatott rá Oeser — hogy az első fázisban csupán a Szovjetunió és az Egyesült Államok szárazföldi csapatait, csökkentsék azt vonná maga után. hogy a csökkentés nem vonatkoznék, a Nyugat fegyveres erőinek és fegyverzetének nagy részére, ami kedvezőtlenül hatna a szocialista államok biztonságára. Hiszen a nyugati fél fegyveres erői az Egyesült Államok fegyveres erőin és a rajnai angol hadseregen kívül magukban foglalják a Bundeswehr óriási kontingensét. Mialatt Eden vezetésével az angol és Mollet kormányelnök meg Pineau külügyminiszter vezetésével a francia diplomácia tárgyalást színlelt — titokban előkészítették a Szuez elleni fegyveres támadás , forgatókönyvét”- Nas- szer eredeti számításaival ellentétben az angol és francia diplomácia úgy döntött, hogy belesodorja Izraelt az agresz- szióba. Az egyiptomi elnök ugyanis akként vélekedett, hogy Edenék óvakodni fognak Izrael bevonásától, mert ez az egész arab világ ellenzését váltaná ki. Sőt: úgy határoztak, hogy éppen a kiprovokált Egyiptom—izraeli fegyveres összecsapást használják majd fel a Szuezi-esa- torna visszaszerzésére. Ebből a célból számos titkos értekezletet tartották október folyamán. A támadás „forgatókönyvé, nek” lényege az volt, hogy Izrael a Sinai-félszigeten keresztül megtámadja Egyiptomot. Anglia és Franciaország pedig úgy fog viselkedni, mintha a támadásról előzetesen nem lett. volna tudomása. Ultimátumot fog intézni mindkét félhez (tehát szövetségeséhez, Izraelhez is!) és ebben közölni fogja, hogy a „béke megvédése és a harcoló felek szétválasztása” céljából újra megszállja a Szu- ezi-csatorna övezetét. Amikor Nasszer elnöknek átadták az izraeli támadásról szóló írásos üzenetet — voltaképpen ennek a „forgató- könyvnek” az első jelenetét játszották le az izraeli osztagok. Másnap, október 30-án megjelentek a színpadon a második jelenet szereplői is. Az angol és francia kormány tizenkét órás ultimátumot küldött Izraelnek és Egyiptomnak. Az ultimátum-komédia azt követelte, hogy „mindkét fél” tíz mérföldnyire vonja ’ leissza haderejét a csatornától. Ha ezt nem teszik meg, Anglia és Franciaország megkezdi a Szuezi csatorna-övezet megszállását. Ezt az angol—francia „forgatókönyvet” olyannyira átlátszónak és nevetségesnek tartották, hogy a Biztonsági Tanács ülésén az Egyesült Államok volt az, amely támadónak nyilvánította Izraelt és követelte, hogy csapatai vonuljanak ki Egyiptom területéről! Ez persze nem a Nasszer iránti rokonszenvből történt — hanem azért, mert Dulles így akarta megnyerni a* arab világ rokonszenvét és abban reménykedett, hogy Washington egyesapásra átveheti a korhadó angol és francia gyarmatosítás akkoriban még igen ielentős pozícióit a Közel-Keleten! Anglia és Francioorszag megvétózta ezt a javaslatot — ugyanakkor a Ciprusról, Máltáról és más támaszpontokról felszálló repülőgépeik nagyszabású légitámadásokat intéztek a csatornamenti városok ellen. Sőt: Kairót is bombatámadás érte. Mialatt Egyiptomra zuhogtak a bombák és a Földközitengeren Port Said felé haladt az inváziós hajóhad, a Biztonsági Tanács tehetetlensége miatt november 2-ára összehívták az ENSZ közgyűlését. Érdemes meghallgatni erről Eden angol külügyminiszter emlékiratait: „Nem a Szovjetunió, sem valamelyik arab állam, hanem az Egyesült Államok kormánya fordult legélesebben szembe Izraellel, Nagy-Británniával és Franciaországgal. Határozati javaslat elítélte az angol— francia intervenciót és a fegyveres harcot”. Ezzel párhuzamosan benyújtottak egy szovjet javaslatot is, amely haladéktalan tűzszünetet és a támadó csapatok visszavonulását követelte. Az ENSZ- közgyűlés a szovjet indítványt hatalmas többséggel elfogadta. Az angol és francia diplomácia ekkor már nem vetette le az álarcot, amelyet magára öltött és továbbra is úgy viselkedett, mintha ..izraeli—egyiptomi háborúról” lenne szó, az angoloknak és franciáknak pedig nincs hőbb vágyuk, mint hagy a harcoló felek közé vessék magukat és „megmentsék a békét”. Ennek a visszataszító komédiának a következő felvonása ilymódon az volt, hogy az ENSZ közgyűlési határozata után, november 5-én hajnalban lökhajtásos vadász, gépek és bombázó rajok fedezete alatt angol és francia ejtőernyőisöket dobtak le a Sriléaei-csatorna északi bejáratánál, Port Saidban és kornyékén. Ejtőernyősök ereszkedtek le a másik két -kulcsváros, Ismailia és Szuez környékén is. Ugyanennek a drámai napnak a délutánján Bulganyin szovjet miniszterelnök személyes üzenetet intézett Eisenhower amerikai elnökhöz és közös amerikai—szovjet fegyveres fellépést indítványozott az agresszió megállításéra. Eisenhower az ajánlatot elutasította, s csak annyit tett, hogy megismételte: Amerika «lítéli a támadást és ragaszkodik az agressziótok csapatainak visszavonásához. Ez a kétértelmű magatartás jelezte, hogy Washington legfőbb cél ja nem a támadás áldozatának megvédése — hanem új pozíciók szerzése Közel- Keleten. Eisenhower válasza «tán november 5-én éjszaka * szovjet kormány jegyzékei küldött az angol és francia miniszterelnöknek, amely sorsdöntőnek bizonyult: „El vagyunk szánva arra — a többi ENSZ-tagállammal együtt —, hogy a támadást erőszakkal letörjük és az egyiptomi háborúnak véget vetünk... Képzelje el az angol kormány, milyen helyzetben lenne, ha Angliát támadná meg egy hatalmasabb nemzet és pedig nem hajókkal. repülőgépekkel, hanem rakétákkal. Ha Nagy-Britan- nia ellen rakétákat használnának — azt Ön barbár cselekvési módszernek nevezné. De mi a különbség az ilyen támadás, s az Anglia és Franciaország által a készületlen Egyiptom ellen intézett támadás között?” A szovjet jegyzék után Londonban és Párizsban valóságos pánik tört ki. Eden többórás telefonbeszélgetést folytatott MolLet francia miniszterelnökkel. Hatod'kán hajnalban sürgősen összehívták az angol minisztertanácsot. Néhány órával utóbb Eden az álmatlanságtól tántorogva, reszkető hangon bejelentette: az angol csapatok parancsot kaptak: november 7-én 0 órakor szüntessék be a harcot. A szuezi háború ezzel voltaképpen eldőlt — de az angol és részben a francia ejtőernyős csapatok még körülbelül egy hétig vad pusztítást végeztek a csatornaövezetben és Port Said Városát jóformán földig rombolták. A megvert agresszor- nak ez az utolsó dührohama a helyzet lényegén már nem tudott változtatni: a Szuezi-csa- torna Egyiptom kezén maradt, és ettől kezdve a páratlan gyorsasággal rendbehő- zott víziút egyiptomi irányítás alatt több mint tíz esztendőn keresztül maradéktalanul, teljesítette feladatát! 1966-ban a világ tengeri forgalmának 14 százaléka haladt keresztül a csatornán. A hajók 242 millió tonna árut szállítottak. Ez több mint kétszer annyi volt, mint az államosítás előtti csúcs. Bebizonyosodott, hogy Egyiptom képes szakszerűen rendben tartani és irányítani a csatorna forgalmát. A csatorna e virágzásának az 1967-es izraeli támadás vetett véget. A Sinai-félszi- getet lerohanó izraeli egységek elfoglalták a csatorna keleti partját. Ezzel megbénult az egy évvel korábban még világkereskedelmi funkcióját hibátlanul ellátott víziút. Csaknem hétesztendős tetszhalál következett. A Szu- ezi-csatoma viharos történetében ez Volt a leghosszabb időszak, amikor a víziút nem működött. (Folytatjuk Éjjeliőrre mindig szükség van, amíg lesz éjszaka. Ez pedig úgy tudom, nem fogyóeszköz. Nahát. Ma este várom a Nellit. Szóval azt mondtam neki. mármint a bizalminak, anyuskám utazz magad. Engem ne tegyetek boldoggá azzal, hogy aztán dörgöljétek az orrom alá. Különben is jártam már külföldön Egyszer. Ühüm. A hegyek ügye... A nagy Zöld hegyek '’ehér meg színes dobozol ragasztva áz oldalukhoz. Ná aersze. Szép látvány, fiiakkor csak fogtam reagani és mentem és mentem. Míg csak fel nem szálltam egy vonatra, és addig néztem a tájat, míg egyszer csak azt látom, hogy itthon vagyok. Ahogy mondom, ez aztán jól sikerült... Ezért ne menjen .külföldre az, aki semmit nem ért. Csak magyarán. A tengerre pedig csak az menjen, aki úszni tud. Jöhet hozzám a bizalmi, de az hétszentség, hogy én a tengerhez nem megyek. Majd ha tudok úszni- Ez Van. így bizony, és a többi... Az ésátöbbiről* pedig Ügy ikarom folytatni, mielőtt r.ég teljesen ellövöm a puskaporom a kutyás Elzával, nem ugatnak. Ugatnak bi zohy. Hám például ugat a rendész. hogy az éjjeliőr minek áll koraeste a portásfülkénél', annak nem ott a helye. Tudom én azt nagyon is jól. Mert ha én nem is utazom a tengerre, de ilyenkor az esti órákban utazik a szajré. Ilyenkor a gépkocsiknak még szabad kijárásuk van az esti műszak miatt és ilyenkor töri a nyavalya a rendészt, hogy miért állok a portásfülkénél és rágom ott a körmöm és szivarozok és figyelem, hogy idegesek-e a mueusok. Mert ha a mucu- sok idegesek, az mond Valamit. Mondjuk, jön a from az átvonulás. A mueusok már Idegesek a front előtt Ez így van. A front meg ideges lesz tőlük. Ez így halad. Világos, hogy tudnom kell, idegesek-e a mueusok, mert nálam ettől függ, hogyan sikerül az éjszaka. Hogy félre ne beszéljünk. így aztán hiába várja a rendész, hogy takarodjak a portásfülkétől. Nekem ugyan nem főnököm. Pofája másnak is van'. Ez való igaz, úgy mint ahogy az is, hogy valahol' a kocsi farában utazik a szajré. Kuiatni nem vagyok illetékes, de az se kötelező, hogy vak legyek. Tudja ezt a rendész. Csak egyszer tudnám, hogy mit hoz az éjszaka. Amióta először leütöttek, ez minden este megfordul a fejemben. Azóta megpróbálom kikalkulálni, hogy ha jól áll a hold az égen, és a szellő Jön a temetőből, és a gyárfalak jól verik vissza a kutyás Elza nyomában az ugatást, és Perécz Vince időben kibiceg a gyárkapun, minthogy biceg, ha a mueusok nyújtják a lépést, hogy jobban mutasson a lábuk, és a gyárkéményből a füst egyenesen száll, akkor érdemes-e idegeskedni az éjjeliőrnek, vagy ez valami jót jelent. Csak egyszer tudnám előre, hogy mit höz áz éjszaka... (Folytatj iái »*«*#»* 18.
