Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-06 / 54. szám
WH. m&rdm #. ft «Mal fl«U Ipari vonzáskörzetek A KELET-MAGYAROR- SZÁG az egész megyét átfogó két írásban elemezte a közelmúltban iparunk fejlődését és településeink holnapját. E két jelentős íráshoz jól kapcsolódik a Központi Statisztikai Hivatal megyei igazgatóságának egyik munkája: a KSH az ipari vonzáskörzetek egész Országra kiterjedő rendszerét dolgozza ki. A megyei elemzés sok sajátosság bemutatására képes és elősegíti, hogy az iparfejlesztés arányai még jobban összhangban legyenek a területi adottságokkal. Szabolcs-Szatmár!/n 1960- 70 között meggyorsult az ipar fejlődése. Harmincnégy új ipartelep jött létre, ebből nyolcat budapesti . székhelyű vállalatok hoztak létre. Az iparfejlesztés hatására a szocialista iparban foglalkoztatottak száma több, mint 20 ezer fővel nőtt. Megváltozott az ipar szerkezete és területi elhelyezkedése is. Gyors fejlődés következett be a megye néhány településén, elsősorban Nyíregyházán, Kisvárdán, Mátészalkán és Nyírbátorban. Ezek a települések vonzást gyakorolnak a környező községeibe, ahonnan munka lehetőség hiányában az emberek eljárnak dolgozni. Vannak azonban olyan települések, amelyek rendelkeznek ugyan iparral, de csak saját lakosságuk számára nyújtanak munkalehetőséget, és csak ki« mértékű vonzást gyakorolnak környezetükre. Ezek közé a települések közé tartozik Mátészalka, Fehérgyarmat és Vásárosnamény Mátészalka — az eddigi jelentős fejlesztések ellenére — még nem rendelkezik számottevő ipari vonzáskörzettel, nem vált körzetének ipari központjává. Körzetének két településén magas az ipari aktiv keresők aránya. Az egyik Porrealma, ahol a Nyíregyházi Konzervgyár kihelyezett telepe a község ipari keresőit teljes egészében foglalkoztatja. A másik Tyúkod, ahonnan munkalehetőség hiányában nagy részük a megyén kívülre jár dolgozni. A Mátészalkán folyó beruházások az iparfejlesztési alapból kaptak támogatást és kedvezményes hitelt is igénybe vehettek iparfejlesztési célra. 1968-ban indult meg 100 hektár nagyságú területen egy új ipartelep előköz- művesítése, amely mintegy 8—10 ezer embert foglalkoztató ipartelep részére biztosít helyet. A varos ipari üzemeinek munkaerőigényét saját forrásból részben fedezni tudja, részben pedig járásának lakóira támaszkodik. A városhoz hözel fekvő községekből járnak be a legtöbben Mátészalkára dolgozni. Ezek közül a legjelentősebbek : Gyűrtelek, Kocsord, Nagydobos,' Nagyecsed, Nyír- csaholy. Nyírmeggyes és Ópá- lyi. Fehérgyarmat iparában foglalkoztatottak döntő többsége helybeli lakos, a többiek pedig a környező községekből járnak be dolgozni. A bejárók száma eléri a 400 főt. Közülük legtöbben a Mező- gazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat fehérgyarmati gyáregységben dolgoznak, de nagy számú munkaerőt vonz a METRIPOND Mérleggyár Szatmári Gyáregysége és a Hajdű-Szabolcs megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat fehérgyarmati telepe is. A METRIPOND mérleggyár beruházása még nem fejeződött be. a teljes üzembe helyezés után létszáma ielentősen növekszik majd és várhatóan vonzása is meghaladja a jelenlegit. Vásárosnaménv mezőgazda- sági aktiv keresőinek aránya 1970-ben meghaladta az ipariakét. Jelentős számú munkaerőt foglalkoztató ipari üzeme nincs, az iparban dolgozók egy része Ti szászaikéra. a MEZŐGÉP gyáregységé, be jár át dolgozni. A település foglalkoztatási gondjait enyhíti a Forgácslap-ládagyár amely jelentős létszámmal végzi tevékenységét. Szabolcs-Szatmár megyének ezen a részén az eddigi iparfejlesztés még nem tudta teljesen megoldani a problémákat Ahhoz azonban, hogy Mátészalka, Fehérgyarmat és Vásárosnamény saját lakosságnak foglalkoztatásán kívül a környezetének is munkaalkalmat biztosítson, még további iparfejlesztésre van szükség. AZ IPARFEJLESZTÉS EREDMÉNYEKÉPPEN Szabolcs-Szatmár megyében egy nagy ipari központ alakult ki — Nyíregyháza. Szocialista iparában foglalkoztatottak átlagos létszáma 1972-ben közel 17 ezer volt. A város üzemei közül jelentősen bővítette foglalkoztatottainak számát az Állatforgalmi és Húsipari Vállalat, a Hajtóművek és Festőberendezések Gyára és az Országos Gumiipari Vállalat Nyíregyházi Gyáregysége. Legnagyobb létszámnövekedés a Vörös Október Férfiruhagyár Nyíregyházi telepénél következett be. Több mint 500 fő foglalkoztatását biztosító nagyvállalat létesült, a Papíripari Vállalat Nyíregyházi Gyára. Jelentős üzeme a városnak a Nyíregyházi Konzervgyár, amelynek a nők foglalkoztatósában van nagy szerepe. Iparfejlesztési alap támogatásban részesült a tanácsi ipar vállalatai közül az „UNIVERSIL” Szilikátipari ■"Vállalat — amely ma az Elektroakusztikai Gyár gyáregysége — és a Keletma- gyarországi Faipari Vállalat. A szövekezeteknél is jelentős bővítéseket hajtottak végre. 1972-ben a város ipari üzemeibe és szövetkezeteibe közel 3,7 ezren jártak be a környező településekről dolgozni. Nyíregyháza középfokú vonzáskörzetébe tartozik Ra- kamaz, amely kiemelt alsófokú központ. Itt a szocialista iparban foglalkoztatottak létszáma eléri az 1100-at, ezek döntő többsége (881 fő) a Rakamazi Cipész Szövetkezetben dolgozik. Tiszavasvári a megye részleges középfokú központjai közé tartozik. Közel 2000 főt foglalkoztató nagyüzeme az Alkaloida Vegyészeti Gyár és jelentős a Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat Gyáregységének létszáma is. A település 1970-ben még a helyi lakosságot sem tudta teljes egészében foglalkoztatni. Az Alkaloida Vegyészeti Gyár nagyarányú bővítése következtében azonban munkaerő- igénye emelkedett. Tiszalök is gyakorol kismértékű vonzást a környező településekre, azonban innen iS főleg Ti. szavasváriba járnak el az emberek. Nagykálló helyileg kis ipari központ, amely nem rendelkezik lehatárolható vonzáskörzettel, — most jelentősebb iparfejlesztést terveznek itt. Üjfehértó nem so_ rolható ipari vonzáskörzet; be, mivel ipari aktív keresőinek jelentős része a helyi iparban és Nyíregyháza iparában dolgozik. A település foglalkoztatási gondjait enyhíti a közelmúltban létesített új, főleg nőket foglalkoztató — üzem. az Üipesti Gyapjúszövőgyár újfehértói telepe. JELENTŐS IPARI VONZÁSKÖRZETTEL rendelkezik Nyírbátor. A város kö- zénfokú közoont feilődő ioar. ral. Szocialista iparában foglalkoztatottak száma közel háromszorosára növekedett 1960—1972 között. Itt van a megve legrégibb üzeme a Növényolaiipari és a Mosószergyártó Vállalat Nyírbáto. ri Növényolaj gyára, amely tizenkét év alatt közel kétszeresére emelte összes foglalkoztatottainak számát. Fejlődés következet be a Csepel Motorkerékpárgyár ' *ír- bátori Telepénél. Az iparfejlesztési politika hatására települt 1968-ban Nyírbátorba az Auróra Cipőipari Vállalat, amely főleg nőket foglalkoztat. Kisvárda középfokú vonzáskörzetének ipari központja is. Ipari vonzáskörzete van, de munkaerőszükségletének jelentős részét saját lakossága fedezi. Fejlődő ipari központ, amely környezetének lakosságára növekvő mértékben támaszkodik. A város legnagyobb ipari üzemei közé tartozik az öntödei Vállalat Kisvárdai Vasöntödéje, ahol 1972. februárjában bővítések kezdődtek. Ekkor kezdték meg a DISMATIC formázó automata, és kapcso. lódó beruházásainak kivitelezését. Bejáró dolgozóinak száma jelentős, főleg Ajakról és Dögéről járnak be. JELENTŐS SZÁMÚ MUNKAERŐT foglalkoztat a Kisvárdai Szeszipari Vállalat, a Bútor és Faipari Vállalat, — amely 1974 január 1-től az Elektroakusztikai Gyár Gyáregysége lett — és a Villamosszigetelő és Műanyaggyár 03. sz. Gyáregysé. ge, ahol jelenleg is folynak beruházások. Szabolcs-Szatmár megyében — elsősorban — az utób. bi évek iparfeilesztése révén meggyorsult a gazdasági fejlődés. A városokban és a nagyobb településeken új munkalehetőségek alakulták ki, a foglalkoztatási gondok mérséklődtek és javult a lakosság jövedelme. Az iparosítás elsődleges célja a munkaalkalom teremtése volt, ezért kezdetiben főleg olyan munkahelyeket létesítettek, amelyek egyáltalán nem, vagy csak könnyen és gyorsan megszerezhető szakértei, met kívántak. Az utóbbi években azonban olyan üzemek i« létesültek, amelyek alapos szakmai és általános ismereteket igényelnek az ott dolgozóktól. A régebbi üzemek bővítése és korszerűsítése is növeli a szakmunká-. sok és szakemberek iránti igényt. Növekvő a számúk és arányuk a felkészültebb, szakmailag jobban képzett embereknek és ez az eredményekben is megmutatkozik. A megve ipari üzemeiben gyártott termékek nemcsak az ország más részeibe, haem külföldre is éli útnak és ahogyan előrehaladnak a dolgozók a szakma elsajátításában, ahogyan korszerűsödik az alkalmazott technika és technológia, úgy emelkedik a termelékenység is. Héczei Béláné, a Központi Statisztikai Hivatal megyed Igazgatóságának közgazdásza. Például az Alkaloida flignkáimnvelísé^ megyénk vegyiparában A megye egyik legnagyobb munkáshagyományokkal rendelkező üzeme a Tiszavasvári Alkaloida Vegyészeti Gyár. Dolgozói közül huszonkilencen már túl vannak a 30 éves törzsgárdatagságon is. A régi üzem felújítása és bővítése 1971-ben fejeződött be. Ezzel együtt a dolgozók végleges létszáma is kialakult. A gyár így átlag kétezer munkást foglalkoztat. A munkarend üzemenként változik. A 42 órás munkahétnek megfelelően négy, három és két műszakos munkahelyeket alakítottak ki. A gyár 59 szocialista bri>»i jának 850 tagja van. Közülük 45 brigád már elnyerte a mozgalom különböző fokozatait. frissítés hat évenként Az Alkaloida szakszervezeti bizottságának titkárával, Szalka Mihállyal, a munkásműveltségről beszélgettünk. Arra szeretnénk feleletet kapni, hogy a gyors ütemben fejlődő tudományos, technikai ismeretek milyen mértékben és hogyan jutnak el a dolgozókhoz. Arról is kérdeztük a szakszervezeti bizottság titkárát, hogy a szak- szervezet milyen sajátos eszközökkel segíti a gyúr dolgozóinak képzetét. így tudjuk meg. hogy a tudományos-technikai forradalom a vegyiparban. így az Alkaloidában is, sajátosan jelentkezik. Hat évenként fel kell frissíteni a szakmunkások tütfását. Az is követelmény lenne, hogy jól képzett betanított és segédmunkaerő álljon rendelkezésre. Am ezek a követelmények a gyár kollektívájának jelenlegi fel- készültségét. iskolai végzettségét tekintve számos közeljövőben megoldandó feladatot szabnak a gyár párt-, állami és tömegszervezeti veze. tésének. A vegyészeti gyár sokat tesz munkásai művelődéséért. Szinte nincs'a gyárnak olyan dolgozója, aki ne venne részt valamilyen szakmai, illetve tömegszervezetí, politikai tanfolyamon. A munkásállományú dolgozók közül negyvenegyen járnak szervezett szakmai továbbképzésre. Állami oktatásban összesen 223 dolgozó vesz részt. Az örvendetes. hogy mj tégy 90 százalékuk középfokú oktatásra jár. tehát a szakmunkásgárdához tartoznak. Általános iskolai végzettség nélkül? Az viszont már elgondolkodtató, hogy az Alkaloidában 518 dolgozónak — ebből 139 nő — nincs meg a 8 általános iskolai végzettsége. Ennek ellenére ebben az évben csak tizenheten járnak a hetedik és a nyolcadik osztályba. Ez azért is elgondolkoztató. mert az üzem dolgozóinak a zöme Tiszavasvá- riból tehát helyből verbuválódik. A közel 900 szakmunkás közül százan nem rendelkeznek 8 általános iskolai végzettséggel. Ez a kép még akkor sem megnyugtató, ha a szakmunkások között ott találjuk az idősebb generáció képviselőit is. Még lehangolóbb a kép a betanított munkások esetében. Itt a dolgozóik fele, 320 ember nem végezte el az általános iskolát. Ezeknek az embereknek jelenleg nincs előrelépési lehetőségük, nem válhatnak szakmunkásokká. Műveltségi szintjük megrekedt. Ugyanez vonatkozik a gyár i100 segédmunkására Is. Nem mondunk vele újat, de le kell írnunk, hogy a vállalati szakszervezeti bizottság figyelmét zömmel a betanított és segédmunkások általános műveltségi szintjének az emelésére kell irányítani, A nyolc általános elvégzését rendeletek is segítik. Az utóbbi időben a művelődésügyi kormányzat arra is teremtett lehetőséget, hogy vállalati szervezéssel és hozzájárulással a hetedik-nyolcadik osztályt koncentrált foglalkozásokkal, rövidített időtartam alatt lehessen elvégezni. Humánus rendelkezés ez. így nemcsak az általános műveltség emelésére, eredményesebb munkavégzésére nyílik lehetőség. Kitárul a kapu az igényesebb életvitel kialakítására. Vállalni a küzdelmet Ezért pedig érdemes v»V lalni a küzdelmet. Az Alkaloida dolgozóinak például azzal: egyéni életüket úgy rendezzék. hogy lehetővé váljék az iskolábajárás. az otthoni tanulás. Ez biztosítja előrelépésüket, szakmunkássá válásukat. A gyári vezetők a nyolc általános elvégzésének a szorgalmazását döntő mértékben a szocialista brigádoktól várják. A szocialista brigádok a munkásműveltség emelésének valóban a leghatékonyabb mozgatói. A lehetőségek felkutatásáról, az oktatás- és az iskolábajárás feltételeinek a biztosításáról azonban a gyár állami, ég tömegszervezetí vezetőségének nem szabad lemondani, Vállalniuk kell a „rrnsszicma- rus” szerepét Az általános és szakmai .műveltségi szint emelésében a tiszavasvári Alkaloida és Vegyészeti Gyárgyan a dolgozók és a vállalat egyformán érdekeltek. Közös erővel kell fáradozni azon, hogy minél több dolgozó szerezze meg az általános iskolai végzettséget. hogy ezzel is megteremtsék a gyár termelésének minél intenzívebb fejlődését, az egyén személyiségének sokoldalú fejlődését. Sigér Imre A SZAKMUNKÁSJELÖLT Elsőéves tanuló, de már egészen ügyesen dolgozik Budai Tibor a MEZŐGÉP tiszavasvári üzemének legkisebb hegesztője. (Hammel József felvétele) Ifjúsági parlament Márciusban és áprilisban nagyon sok megyebeli közös gazdaságban megtartják az ifjúsági parlamentet. Küldötteket is választanak a megyei parlamentbe. Mezőgazdasági nagv- uzemeink mintha az eddiginél is jobban értenék e munkahelyi fórumok fontosságát, mert sokfelé hallunk készülődésről ahol vezetők és fiatalok találkozót terveznek és már készítik is kérdéseiket, észrevételeiket. Ami a termelőszövetkezeteket illeti, sokat segített az á miniszteri határozat, amely szerint minden szövetkezet gazdasági vezetésének januárban terveket kellett készítenie a fiatalokra vonatkozóan, niég akkor is ha a szövetkezetben alig van fiatal. Nyilvánvaló, hogy ez nem ellentmondás. Hiszen, ha alig van fiatal, gondoskodni keli róla, hogy több legyen. Éppen ezért ezeknek az intézkedési terveknek köve- kezetes végrehajtása még akkor is segít, ha nem a fiatalok megtartásáról, hanem toborozásáról van szó. S ha vonzóvá lett a munkahely a fiatalok számára, jelentkeznek is. ' Mitől válik vonzóvá? Láttunk néhány jó intézkedési tervet. Helyesen állapítják meg, melyik testület foglalkozzék az ifjakkal. Nem hiányzik egyikből sem a vezetők személyére lebontott felelőssége: ki mit vállal érdekükben, hogyan fejlesztik a tulajdonosi szemléletet, ki ismerteti velük a szövetkezet céljait, terveit, van-é sportolási, művelődési lehetőtőségük, hogyan segítik családalapításukat, kikérik-e a KISZ véleményét rendszeresen? Mindez látszólag csak a meglévőkre, a szövetkezetben dolgozó fiatalokra lehet hatással —, gondolná valaki. Ha nincs is egészen így, annyi igaz, hogy nem elég csupán a mai dolgozó ifjúsággal foglalkozni. Termelőszövetkezeti parasztságunk első nagy raja, az alapítók népes hulláma a következő években igen nagy hányadában már megérdemelt pihenésére készül. Az új nemzedéket az iskolától kezdve fel kell készíteni arra, hogy korszerűsödő mezőgazdaságunk és az ott végzendő munka nagyon szép hivatás lehet a falusi fiatalnak. Főleg, ha már felkészítésük, oktatásuk is ebben a szellemben folyik. A holnap fiataljainak a meghódítása, a velük való beszélgetés már az iskolában elkezdődik. És ami ehhez szorosan kapcsolódik, a munkába lépő új nemzedéknek megfelelő szakértelemről is gondoskodni kell. Fiataljainknak is van felelősségük abban: milyen légkört alakítanak ki maguk körül, mit tesznek önmagukért, hogyan küzdenek érdekeikért? S ha ez is megvan, az idei szabolcsi ifjúsági parlamentek jobban sikerülhetnek, mint eddig bármikor.
