Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)

1974-03-03 / 52. szám

1974. ml retus I. EELET-MAGYARORSZÁC = VASÁRNAPI MELLfiKLOT T. o!<fe» FORRÁS Aporligeten jártam a héten. Abban az ezerháromszázvalamennyi lelkes faluban, amely Nyírbátor és Nyírvasvári után, a ro­mán határnál fekszik, távol a forgalomtól, a világ zajától. Az ősláp faluja Bátorligetről híres, meg Fedics Mihályról, a nép írástudat­lan fiáról, aki köteteket mesélt. És még arról, hogv Aporliget kapott' utolsónak villanyfényt a háromezernyi magyar falu közül. Négy órára hirdették az újságíró-olvasó találkozót a Fedics-emlékháznak elnevezett aprócska épület kis termében. Meleget ontott a cse- rénkályha, még elnökségi asztalt is kiképez­tek. ahogy arrafelé ilyen eseménynél dukál. Tele volt a kis terem. Az újságíró ismerteti a Kelet-Magyarország” készítési folyamatát és kéri, mondják meg az ott levők, hogy mit, miről szeretnének olvasni a későbbiekben. Hamar megindult a szóáradat. A népmű­velő a falusi könyvtárak szerepéről, a honis­mereti, helytörténeti munka fontosságáról szólt. A tanács elnöke arról, hogy Aporliget és Terem közös gazdaságai, az egyesülés utáni első évet kezdik. Az aporligeti tsz jól zárt eddig, a „menyasszony” gyengén gazdálko­dott. Érdemes megnézni, milyen lesz vajon a jövő? Az emberek azt mondták, hogy a kö­zös tanácsa is bevált. Miért ne lenne jó akkor a nagyobb termelőszövetkezet... Megírhatnánk — javasolják továbbá—, hogy a tanyai emberek élete miben változik. Elmondják, hogy most épül például köves út Üjtanyára. De nem ártana, ha elmenne az új­ságíró Sárgaházára, Csorbaházára, Fülemezőre és a többi tanyára. Mert tanya van ezen a környéken igen sok. A lakosság nagy része külterületen él. Ide kívánkozik, amit egy fia­talember mondott: kellene a tanyavilágnak mozgó-könyvtár, több újság, amellyel jobban megszerettetnék az olvasást. Témának javasolják a legutóbbi véradást äs. És általában a falu egészségügyét. Azt mondják, hogy az orvost dicséri, ha körzeté­ben az egészségügy rendezett. Annak ellenére sincs nagyobb gond, hogy 38 kilométert kell megtenni kocsival, kerékpáron, vagy gyalog annak, aki be akarja járni a falu határát. Nem kis feladat ez orvosnak, nem kévés távolság ez betegnek, de egészségesnek sem. Egy asszony azt kéri: segítjük ápolni úgy fs a hagyományokat, hogy ismertessük a pa- szabi szőttes és a beregi keresztszemes min­táit. A főagronómus azt mondja, hogy nagyon sok az ifjú szakember a tsz-ben, az iparban. Nagyon megérné, hogy fórumot adjunk nekik. Taoasztalatot cserélnének így, közelebb ke­rülnének egymáshoz, könnyebben kitörnének szűk magukra hagyatottságukból. Egy másik asszony — pedagógusnő — ar­ról beszél, hogy példakép kell a gyerekeknek, a felnövekvő nemzedéknek. Onnan, helyből is látható, tapintható, élő példakép. Megvannak a mindennapok hősei, az egyszerű embeísk, a közös megalapítói és gyarapítói. Az apák, nagyapák elismerése is buzdíthatja a fiakat, az unokákat a mezőgazdaság, a falu szerete- tére. Szóba jön az is, hogyan él ma egy ilyen faluban a pedagógus. Magas, zép, szőke asz- szony magyarázza: igaz, hogy ott a tv. De színház, zene, társaság, szakmai fejlődés? S még mennyi hátrány, amely miatt a helyze­tük közel sincs olyan, mint a városi kollégák­nak. Kérdezi: becsülik-e vajon eléggé azokat, akik idejönnek és itt is maradnak? A fiatal határőrnagy arról beszél, hogy Aporligetnek — a megyében másodikként Határőr község címet nyert településnek határőr ifjúgárda szakasza is van. Nagyon jó a kapcsolat a határőrök és a helyi lakosság között. Megérne egy írást — mondja — az a januári eset, amikor egy aporligeti lakos elfo­gott egy határsértőt. Sok a jó téma. Javasolják, hogy tanácsot adhatnánk a kiskerttulajdonosoknak, növény­védő előrejelzést a mezőgazdasagi nagyüze­meknek. Tanulságokat lehetne ievonni a zár­számadó közgyűlések után —, hadd okulja­nak másoktól, mit tettek jól es mit rosszul. Kérték hogy mutassuk be a megye szép, er dekes tájait. Még az is szóba oitsünk megnézni, mi van az ügyükké . fél esztendeje már, beadták kérelmüket a járáshoz, hogy kapja vissza a kozseg reg' tor- ténelmi nevét, hiszen úgy ismeri ezt a tele púlést ország-világ: Bátorliget. És így tovább. Az újságíró hazafelé me­net arra gondol, hogy érdemes kimozdulni, témát meríteni az emberektől, a tiszta forrás­ból Kopka János VÁLTOZÓ VILÁGUNK I párosodó mezőgazdaság Szabolcs-Szatmár megye mezőgazdasági termelését különösen az utóbbi években a hozamok dinamikus emelkedése, a csökkenő élőmunkafelhasználás, a termelési társulások szélesedése, az üzemnagyságok növekedése, az anyagi-műszaki bázis és a szakember el­látottság magasabb színvonala jellemzi. Szocialista mezőgazdasági nagyüzemeink fő célja, hogy a munkatermelékenység növe­lésével, a korszerű módszerek és termelési el­járások alkalmazásával egységnyi földterü­letről mind több mezőgazdasági terméket — csökkenő költségráfordítás mellett — állítsa­nak elő. Ez a célkitűzés csak akkor valósít­ható meg, ha a mezőgazdaságban gyakorlati bevezetésre kerülnek a tudományos eredmé­nyek, ha az üzemek több és műszakilag töké­letesebb kivitelben készített géppel, épület­tel, felszerelésekkel, új, nagy teljesítő képes­ségű állatfajtákkal, nagyhozamú növényfaj­tákkal és jól képzett szakemberekkel rendel­keznek a termelés folyamatában. Az állami gazdaságok, a termelőszövetkezetek jelentős részénél a bekövetkezett üzemi szakosodás, a területi koncentráció, az évről-évre meg­alapozott ipari háttér ma már biztosítani ké­pes a korszerű módszerek, eljárások, tech­nológiák széleskörű elterjesztését az állatte­nyésztés és a növénytermesztés vonalán egy­aránt Gépesítés, kemizálás Az eredménynövelő módszereknek mező- gazdasági üzemekbe történő bevezetése, azok gyakorlatban történő alkalmazása nem köny- nyű feladat. Üj és új ismeretanyagok elsajá­títására, mind több jól képzett üzemi vezető­re, specialistára, szakmunkásra, betanított munkásra, egyre több álló- és forgóeszközre, korszerű munka- és üzemszervezésre van szükség, hogy a mezőgazdasági termeléssel szemben támasztott követelményeknek az üzemek eleget tehessenek. A korszerű termelési eljárások, a terme­lési rendszerek a mezőgazdaságban elsőként azokban az ágazatokban jelentek meg, ahol a termelési folyamat legjobban függetlenít­hető volt a külső — időjárási, környezeti stb. — tényezőktől. Ennek megfelelően a me­gyei mezőgazdasági nagyüzemek is a terme­lés gépesítésével, kemizálásaval, a nagyüzemi baromfihús- és tojástermeléssel, majtj .^zt kö­vetően a sertéshízlaló és tehenészeti télépek megvalósításával, öntözésfejlesztéssel növelik a mezőgazdasági munka termelékenységét, jövedelmezőségét. A mezőgazdasági termeléshez szükséges tényezők (szakirányítás, szakértelem, fajta, gép, műtrágya, öntözővíz stb.) pontosan meg­határozhatók és zárt rendszert alkotnak. E korszerű termelési tényezők közül ki kell emelni a nagy potenciális termőképességű fajták igényeinek magas színvonalú, össze­hangolt kielégítését, az alkalmazott termesz­téstechnológia részletekbe menő megtervezé­sét, a közös érdekeltségre alapozott együtt­működést a rendszer-központ és a részt vevő partnergazdaságok között, termelési tényezők korszerűsítésére irányuló állandó' kutatómun­kát, a fegyelmezett, hozzáértő irányítást és munkavégzést. , A zártrendszerben folyó termelést ipar­szerű termelésnek is nevezik arra utalva, hogy a termelés koncentrációja, a szervezés színvonala és a dolgozók részéről a technoló­giai fegyelem betartása hasonló a jól szer­vezett ipari termeléshez. Az iparszerű mező- gazdasági termelésszervezésnek tehát az a lényege, hogy jól képzett szakemberek, szak­munkások a termelés folyamatának minden szakaszában a legkorszerűbb termelési ele­meket komplexen alkalmazzák, s ezzel olyan technológiai rendszer jön létre, hol min­den tennivaló előre pontosan meghatározott, programozott, ezáltal a termelés tárgyi és személyi feltételei összhangolva, egyidejűleg funkcionálnak. A nagyhozamú fajták, a leg­korszerűbb termelő eszközök, a magas szín­vonalú irányítás lehetőséget biztosítanak a termelésnek eddiginél gyorsabb ütemű, haté­konyabb növelésére. Elsőként hazánkban a kukorica terme­lési rendszer kidolgozására került sor. Az iparszerű baromfihús, tojás termelés és ser­téshús-termelés tapasztalatai alapján a Bá­bolnai Állami Gazdaság kezdte meg a kuko­rica CPS-rendszerben való termelését, mely­nek alapegysége 790 hektár termőterület. A CPS-rendszer kialakulása, gyors terje­dése, az üzemi csatlakozási igények újabb ter­melési rendszerek kialakítására ösztönzőleg hatottak. így jöttek létre: 400 hektáros alap­egységgel a BKR (rendszergazda: a Bajai Ál­lami Gazdaság), 500 hektáros alapegységgel a KSZE (rendszergazda: a Szekszárdi Állami Gazdaság), majd 1973-ban egy termelőszövet­kezeti közös vállalkozás keretében 600 hektá­ros alapegységgel a KITE (rendszergazda a nádudvari Vörös Csillag Tsz) kukorica ter­melési rendszerek. A termelési rendszerek elveiben sok ha­sonlóságot lehet találni, az alkalmazott gép­sorok azonban különbözőek, az eltérő területű alapegységek a gépek teljesítményével vannak összefüggésben. A különböző termelési rend­szerek által elérhető termeléstöbblet az al­kalmazott termesztés-technológia betartása, a földminőség, az irányító és végrehajtó mun­ka függvényében alakul. A bajai rendszer szocialista relációból beszerezhető gépekre alapozott, a Bábolna tőkés importú, a nádudvari és a szekszárdi rendszer vezérgépei is tőkés beszerzésből származnak. Érdeklődés Szabolcsban A kukoricatermelési rendszerek elterje­désén túl 1973-ban megalakultak a mezőhe- gyesi és a héki cukorrépa termelési rendsze­rek, ezzel együtt a MÉM által engedélyezett termelési: rendszerek. 267 ezer.termőterületet érintettek 1973-ban az országban. Ez évben tovább szélesedik a búza, a napraforgó, a rizs, a burgonyába lucerna, a gyep, á szója, és hagyma termelési rendszerekkel, s össze­sen az ágazati területi összesítés már ez év­ben 535 ezer hektáron jelzi a korszerű, ipar­szerű növénytermesztés gyakorlatát. A mezőgazdasági üzemek megyénkben is nagy érdeklődést tanúsítanak ae iparszerű termelési rendszerek bevezetése iránt. A kü­lönböző rendszerekbe való jelentkezés érthe­tő, mivel az iparszerű termelés a technikai, biológiai, kémiai tényezők. és a» emberi tevé­kenység gondosan kiszámított kölcsönhatása — a hatékonyság növelése mellett — jelentő­sen javítja a termelés biztonságát is. Az új géprendszerek használatával a nagy tömegű mezőgazdasági munka optimális időben el­végezhető, javul az elvégzett munka minő­sége, a teljesítmények többszörösére emel­kednek, az élőmunka csökken. Lényegében 1973-ban indult meg me­gyénkben a termelési rendszerekbe való be­lépés, de szélesebb körű további elterjedé­sére ez évben és 1975-ben lehet számítani. A jelentkezések alapján ez évben két állami gaz­daság és két termelőszövetkezet CPS (bábolnai) rendszerben, 3550 hektáron, öt termelőszövet­kezet KITE (nádudvari) rendszerben 3000 hektáron termel kukoricát, 1975-re további egy tsz CPS rendszerben, 11 tsz KITE rend­szerben kíván dolgozni. Ezeket figyelem!)* véve a tervidőszak végére összesen mezőgaz­dasági nagyüzemeinkben 22 komplex gépsor áll rendelkezésre, mely 14 540 hektár kukori­cái termesztési rendszerbe való csatlakozást jelent. A szerencsi cukorgyár kezdeményezésé­re az elmúlt évben két termelőszövetkezet 300 hektáron termelt zártrendszerűén cukor­répát, ez évben e termelési mozgalomhoz to­vábbi négy tsz csatlakozik. A kukorica- és cukorrépa termelési rend­szerek terjedése mellett számítani lehet a megyében is speciális igényű, munka inten­zív ipari és kertészeti növények, a szálasta­karmányok termesztésében, valamint az eh­hez kapcsolódó feldolgozói tevékenységben is az iparszerű termelési rendszerek kialakulá­sára, ezekhez való csatlakozásra. Az 1973. évi intenzív burgonyatermesztéa kezdeti eredményei után ez évben már há­rom állami gazdaság, 28 termelőszövetkezet és egy szakszövetkezet az 5200 hektár burgo­nya területéből 3000 hektáron folytat intenzív termesztést. A rendsz azdák itt a nyírma- dai, a nyíregyházi és a balkányi állami gazda­ságok, a gávavencsellői és a kisvárdai tsz-ek, valamint a debreceni MÉK. A Gabonafelvásárló és Feldolgozó Válla­lat öt éves időtartamra 24 termelőszövetke­zettel egyszerű társulásként együttműködési megállapodást kötött napraforgó termelésre és értékesítésre. A Vetőmagtermeltető és Ér­tékesítő Vállalat húsz gazdasággal bors-Her- melésre és értékesítésre kötött üt éves szer­ződést. A kertészeti termékek termelési rendsze­rének elterjesztése érdekében szervezés alatt van a „Szatmári Társulás” 3 állami gazda­ságban és 10 termelőszövetkezet részvételé­vel, melyet 2500 hektár alma, 500 hektár egyéb gyümölcs és ezer hektár dió korszerű telepítésére, ápolására, termesztésére és ér­tékesítésére alapítanak. A nyírmeggyes; kör­zetben termelőszövetkezetek társ”1 •'-óban 2000 hektár alma és 700 hektár konzerv­zöldség termesztési rendszerének kialakítá­sa van folyamatban. Jélenleg a megyében dohánytermesztés! rendszer még nincs, de két bemutató gazda­ság (a nyírtassi Állami Gazdaság és a nyír- madai Kossuth Tsz) már korszerű módsze­rekkel termel. •” A korszerű gépek, eszközök optimális ki­használása, a műtrágyák, vegyszerek, minő­ségi vetőmagok időben és megfelelő mennyi­ségben történő alkalmazása szigorú, tudomá­nyos alapokon nyugvó agrotechnikai fegyel­met igényel a rendszergazdáktól, üzemi veze­tőktől, az agrár- és gépész szakemberektől, a dolgozóktól. Csak ezáltal tudják az iparszert! termelési rendszerek biztosítani a magasabb terméseredmények elérését, a gazdaságosabb termékelQállítást. Lényeges javulás Pneumatikus kukorica-vetőgép A MÉM előterjesztése szerint 1976 é* 1980 között az országban két és félmillió hek­táron folytatnak iparszerű termelést. Ez me­gyénket is gyorsabb ütemű fejlesztésre ser­kenti. Jó, hogy a különböző rendszerekbe be­kapcsolódni szándékozók száma jelenleg as üzemi lehetőségeket meghaladják. Ezt azon­ban a rendelkezésre álló pénzügyi erőforrá­sok, a szakmai felkészültség, az üzemméró-* tek, a táblanagyságok, a munkaerőforrás stb.' behatárolják. A termelési rendszerbe való belépésnek csak akkor van értelme, ha min­den termelési tényezőt a legkorszerűbb szín-* ten, összehangoltan lehet alkalmazni, mely­hez jelentős álló- és forgóeszközfejlesztés szükséges. Az sem elegendő azonban, ha min­den tárgyi feltétel megteremthető, de hiá­nyoznak a termelési rendszerek modem esz-* közeit működtetni, a korszerű elveket alkal-' mazni tudó üzemi vezetők, mérnökök, teehniJ kusok, szakmunkások. Ezért az iparszerű tér-' melési rendszereket csak fokozatosan, anya­gi lehetőségeinkkel, az üzemek felkészültsé­gével, a személyi feltételek egyidejű biztosi-* tásával összhangban lehet tovább terjeszted ni. Az eddigi megyei tapasztalatok szerint a* iparszerű termelési rendszerek nemcsak az egyes növénykultúrák színvonalában hoznak lényeges javulást, hanem a különböző rend-* szerekbe belépő gazdaságoknak egész gaz-* dálkodására, szervezettségére, ezen túl a környező üzemekre és szakemberekre is xeo- vező hatással vannak. Azért fontos ez. mert szükség van a hagyományos termeléssel elő-* állított mezőgazdasági termékekre is. Ezt +á- masztja alá a MÉM állásfoglalása, amelv a rendszeren kívüli gazdaságoknak továbbra is biztosítja a termeléshez szükséges vének,’ műtrágyák, vegyszerek beszerezhetőségét, te­hát a rendszerek fejlesztése nem történhet a rendszeren kívüli gazdaságok rovására. Összességében megállapítható. hogy a ter-J melési rendszerekből adódó kedvező üzemszer­vezési és termelést fokozó tanaszfatatok. mező­gazdasági nagyüzemeink korszerű terrr-lésra irányuló törekvései biztosítékai annak, bogy a tudományosan megalapozott inarszerő ter­melés mewénk mezőgazdasági tizemoit—n ;<j egyre inkább helyes gyakorlattá válik meTy népgazdasági, üzemi, tagsági érdekeket »gyj aránt szolgál. „ taub István

Next

/
Thumbnails
Contents