Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-26 / 71. szám
SfW, március mtm-mmatóxsz/m Munkások a tanácsban PÁLYAKEZDŐK Megyénk községi, nagyközségi, városi tanácsaiban 615 ipari munkás is képviseli a választókat. Munkájuk jelzi: „Rendszerünk demokratizmusa biztosítja a munkások közvetlen beleszólásának jogát és lehetőségét a közérdekű kérdések eldöntésébe.” (A Központi Bizottság beszámolója a párt X. kongresszusán.) Holló István, a VÁG ÉP fiatal lakatos brigádvezetője, párttag. Nyíregyházán 1971- től a 94-es választókerület tanácsagja és részt vesz a vb munkájában is. — A brigád sokat segít a tanácstagi munkában — mondja. — Jó kollektíva, tavaly elnyertük az aranykoszorús szocialista brigád rímet. Mindenki tudja, mi az. hogy társadalmi munka, választott tisztség. Közülünk senki sem húzza ki magát, ha pluszt is kell vállalni. — Mit jelent ez a többlet Holló Istvánnak7 — Most elsősorban időbeosztást. Négy- és tízévesek ti gyerekek. A feleségem is, én is két műszakban dolgozom. most éppen ellentétes műszakban, hogy a gyerekekkel mindig legyem valaki. — A tanácstagi munka mennyi időt kíván? — Változót. A tanács és vb-ülések legtöbbször munkaidőben vannak. ezeken részt tudok venni, segít a vállalat és a brigád. Egy- egy ügyben csak néhány percre, jó szóra van szükség. máskor meg elég sokat kell utánajárni a tanács osztályain vagy más hivataloknál. De volt olyan téma is. amivel a város ország- gyűlési képviselőjéhez fordultam. — Eleinte gondot okozott « sok előterjesztés, mindent megkérdeztem de néha most sem tudok minden mellékletet végigbogarászni. Ilyen miatt volt egy rossz hozzászólásom is. mert összekevertem a fejlesztési és felújítási pénzeket, azt hittem mindegy, müyen alapból csinálunk meg valamit. Azóta megtanultam az átcsoportosítást és a tartalékot is... — Mikor érezte először, hogy közvetlen munkásérdekért emel szót? — A munkáslakások építésénél. de ekkoriban volt az is. hogy a város mellett hétvégi telkeket parcellázott a tanács. Én is felszólaltam és végül az olcsó kiskerttelkek hatvan százalékát fizikai munkások kapták. — Mi okozza a legtöbb gondot a választókerületben? — A Tiszavasvárf úti sorompó. Minden beszámolón, fogadónapon szó van róla. Hogy milyen helyzetekben, arra egy példa. Sikerült kijárni, hogy az épülő Vasgyár utcáról a bitumenes törmeléket a földes Rózsa Ferenc utca feltöltéséhez hordják. Még ez is majdnem megbukott, ment az építésvezető nem akarta engedni. Az ok: a teherkocsik órákig állnak a sorompónál, tovább mint amíg megrakják és szállítanak. — Két-három évig azonban ezen nemigen lehet változtatni... — 1976-ra ígérik, reméljük. akkorra valóban elkészül a felüljáró. A témák másik része azonban addig is bőven ad munkát: útépítés. vízvezeték-bővítés, az ellátás javítása. Mert a Ság- vári-telepen lakó asszonyok is igénylik a mirelit árut a közeli boltban, vagy szóinak azért is. hogy a szomszédos kicsi cukrászdában legyen sütemény, mert mostanában a sör és a rizling kiszorította. — Kivel osztja tneg gondjait a tanácstagi munkában? — Ha a környékkel kapcsolatos. akkor a másik három tanácstaggal. köztük Torna Péter bácsival, aki már nagyon régen ismeri az itteni dolgokat és a tanácstagi munkát is. Nyugdíjas, sokat jár az intéznivalók miatt. Többször megbeszéljük a témákat a brigáddal is. a pénzügyi dolgokban néha szakembereket is megkérdezek. De volt rá példa, hogy a tanácsülés előtt más munkásoktól, tanácstagtársaimtól is megkérdeztem, mi a véleményük valamelyik témáról. Dojcsánszki Ferenc az öntödei Vállalat kisvárdai gyárában a szerszámműhely mintakészítő marósa. Huszonöt éve dolgozik a Vulkánban. 1971-ben megválasztották a városi tanács tagjának. tavaly pedig a végrehajtó bizottság tagjának is. — A tanácstagi munkában tulajdonképpen szerencsém is van. mert ebédszünetben is felkészülhetek néha hozzászólásra. Ami nálunk a brigádban téma. az sok embert érint a környéken, a gyár melletti munkástelepülésen. ahol tanácstag is vagyok. — Az első két év ebben tanulóidő lehetett, pedig nagyon régen végzek sokféle társadalmi munkát. A tanács elé kiállni és beszélni — nem ment egyik napról a másikra. Tanácsülésre most is leírom. amit mondani akarok így nyugodtabb vagyok és van idő a pontos fogalmazásra is. A tanácstagi munkában jó volt az indulás, mert a közgazdasági állandó bizottságba is beválasztottak. s itt mindent részletesebben meg lehetett beszélni, kötetlenebb a forma. — Mivel foglalkozott legszívesebben a közgazda- sági bizottságban? ■— Azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom: itt készültek az első javaslatok, mire költse a város a tanács pénzét. Gazdálkodtunk. Én mindig úgy voltam vele. mintha a család pénzét osztanám be. Mindenre kellene és mindenre több. Mindent megbeszéltünk, egyszer például én vetettem fel, hogy nagyon sok az a pénz. amit az egyik középület felújítására szánnak a szakemberek, sakkal fontosabbra kellene inkább. Nagyon jó érzés volt. amikor helyt adtak észrevételemnek, s a végén kiderült: sokkal olcsóbban megoldották, és a többi pénzt másra lehetett költeni... *— Mit kérdeznek a munkatársak ha egy-egy ülés után újra beáll közéjük? — Legtöbb a praktikus kérdés. Sikerül-e járdát, villanyt vinni a peremkerületbe. vagy. hogy végre lesz-e tejbolt a környéken, mert most három kilométerre van. Az egész várost érintő kérdés is volt, de legtöbbször olyan kisebb tárnák kerülnék szóba. amelyek megoldásával könnyebb lehet a munkatársam, vagy az én családom élete. Mert senki nem végez szívesen nehéz munkát a háztartásban sem, ha valahol gép elvégzi helyette és • meg tudja fizetni. És persze, nem kell érte a város másik végébe menni. — Nyílóén itt IS vannak esetek, amikor a „nem”-et kell megindokolni. — Van olyan ember, akinek mindent meg kell magyarázni, azt is. hiába kerülne kevésbe az. amit kér, mégsem lehet megadni. Ha ezer felé szedjük a pénzt, soha nem lesz igazán város Kisvárda. mert mindig csak foltozgatnánk, csipegetnénk. A várkert. a sportkarnbinát, a művelődési ház az egész városé, és nagyon kell. még ha a mi utcánktól messze van és nem is járunk minden héten oda. — Hogyan ismeri meg a választókerületben lakók ügyes-bajos dolgait, gondjait? —• Ott lakom, ahol tanácstagnak választottak a Nap utca és a Madách utca lakói. Amikor megyék haza, innen-onnan is megszólítanak. vagy én köszönök be a háziakhoz. Minden formaság nélkül megbeszéljük a gondokat. Amikor tanácstagi beszámoló van. akkor sem postázunk meghívót, elmegyek mindenhova személyesen. — Mi a legemlékezetesebb tanácstagi esete? — Amikor sikerült megoldani. hogy egy négygyermekes fiatal házaspár lakásába bevezették a villanyt. Egy oszlop és egy kis jóakaral hiányzott... ★ A párt Központi Bizottsá gának 1974. március 19—20- ülésérői kiadott közleményé ben ez áll: Tudatosan am kell törekedni, hogy a munkában kiemelkedő munkások egyszersmind közéleti emberekké is váljanak, szavuknak súlya legyen, a közéleti fórumokon is mind gyakrabban nyilvánítsanak véleményt üzemük, az ország, a világ kérdéseiről." Marik Sándor A neheze még hátravan Már nem tanulók, de még nem munkások. A szakma kiváló tanulói, akik az országos versenyen is helytálltak. Már csak hivatalos papír kérdése, és címük: szakmunkás. Kezük és fejük, amikor a tanultakról adtak számot, gyorsan járt. Most keresik a szót Tomasovszfel Pál, „Ne csodálkozzék, haneeiektmn*kus mű- hezebben szólaiunk meg. szerész: „Szak- Nekünk leendő szakmunmáni az úttörő, kásoknak, szemben más isit őrében^1 markel- tolásokkal, nem tanítják a dőlt. Nem csalód- világnézetünk alapjai tanát n.” tárgyat, általában nincs alkalmunk, hogy megszerezzük a magabiztosságot. Míg egy érettségi ad varázst, tulajdonosának biztos fellépésit, addig a mi bizonyítványunk csak szakmát. Ezért is kételkedek néha akkor, amikor a munkás rangjáról van szó. fin ezért az oktatásunkat és a nevetést hibáztatom.” °Msó^zkéS,.ó tonácefoozágeszterédíf^Az S'*«11 is azt tapasztalom, unokanövérem- hopy az öregebbek beszéltöl kaptam kcd- nek. így hogyan mernék én szólni? Még ha hibát Iátok modellőr lehes- . . sek egyszer;*’ is, hallgatok, mert megharagudhatnak rám. A bátorságot nemigen adják meg nekünk ahhoz, hogy véleményt nyilvánítsunk. Ha szakmunkás leszek, akkor tudom, vállalná kell a népszerűtlenebb feladatot is, éppen a gyár érdekében. Erre azonban nem készítettek feL” En!ei ,, Csaba> „TskóLabálunk volt. A egyházi:6 ’ "Egy testvérosztály szakközépes ideig csodáltam a lányokból állt. Amikor sok autót, aztán táncra kértük őket, ülve maradtak. Nem éppen bá- Most már tudom, tonto dolog. Ilyenkor erez- Megérte.” tem, hogy a szakmunkástanuló általános műveltsége kicsi, hiába érti a szakmát, nem tanítottak meg bennünket beszélni, nincs kellő önbizalmunk. Sajnos, sokan nem az értéket nézik, hanem a papírt. Pedig ha sorbaülünk, senki nem mondja meg. ki a szakmunkás, ki az értelmiségi.” Bíró László, nyír- „Arra büszke vagyok, Ufűtés^'és csőhá- h°Ry munkás . lettem, de lózatszereiö: hogy valóban elérjem a „Apám csöszeres, rangot, ahhoz nekem is tcm! ho“ Vá-' hozzá kell járulnom a lasztottam.” munkával, magatartásommal. becsületességemmel. A beszéd nem kenyerem. Ha kell, akkor beleszólok a közügyekbe is, egyelőre csak akkor, ha magunk között vagyunk. A mostani szakmunkásképzés azonban nem ad elég lehetőséget, még a KISZ-oktatással kiegészítve sem, hogy a mi korosztályunk tájékozott legyen. Olvasnunk kell. rádiót hallgatni. Ez azonban nemigen ad áttekinthető rendszert.” Egy korty a hideg Colából, aztán máris oldottabb a hangulat. Maguk között vannak, és máris indul a vita. Irén, Pál, Csaba és László szövik, fonják a gondolatokat, hangosain, néha el-elkalandozva, és mégis úgy. hogy aztán összeáll egy kép. Több mint kilencezer szabolcsi szakmunkástanuló képviselőjének véleménye. — Az a furcsa, — mondja Csaba — a fiataloknál sokszor nagyobb az elméleti tudás, mint az idősebbeknél. Ök viszont jobban tudnak egy-egy fogást. De nem szívesen mutatják. Pedig szívesen megfogadjuk, ha mondanak valamit. Néha attól is félek, hogy én is megrekedek ott, ahol ma vagyok. Mert nem furcsa: az úrvezetőknek van szaklapjuk. Én vállalatnál dolgozom, teherkocsikkal, speciális gépek vontatóival. Ezekhez pedig nem adnak ki se újságot, se szakleírást. Tomasovszki folytatja: — . Lemaradni pedig annyi, mint pár év múlva „bedobni a törülközőt”. Amit tanuló koromban az első évben tanultam, már elavult. így aztán kötelező a folytatás. Ha beül, az egyetemig is elmegyek. Egyszer már mehettem volna, akkor a szakma mellett döntöttem. A követelmény: ötévenként megújulni. Nagyon időszerű, hogy a munkásfiatalok egyetemi továbbtanulása lehetséges. Kár, hogy Szabolcsban ez még csak elmélet. — A csőszerelőknél is valahogy így van. Minden évben új anyag, új fűtőberendezés, korszerűbb technológia. Nem elég, ha össze tudok forrasztani két csövet és rákötni egy radiátort. Az egészet át kell látni, a kazántól addig, hogy amellett, amit csinálok, csa. ládok foginak melegedni. Azt hiszem ex már politika, igaz. ezt így még nem mondta nekem senki. — A fiúkéihoz csak annyit: szerintem minden alapja a felelősség. Ha megnézem a kész cipőket — így íróm — megi&mererít, melyiket tűztem, készítettem én. Ha jó, azt is, ha rossz szintúgy. Nekünk a kényelemről le kell mondani, olyan értelemben, hogy ha kelL áldozni is kell. Akár szabad időt is. Bíró mondja: — Még érnünk kelt. Messze nem vagyunk mi még munkások. Akikor se, ha megkapjuk a papírt róla... — Példát keresünk az idősebbek között — folytatja Erdei —. .igaz, nálunk olyan négy. ven körüli a legöregebb. De egy brigád, egy jó műhely alakíthat miniket. Ha akar. Nem hiszem, hogy a mi nevelésünk befejeződik azzal, hogy kirepülünk az iskolából. A neheze most jön. — Kettős dolog ez — vitatja Torna-' sovszki —: mi elvárjuk, hogy foglalkozzanak velünk, de nem mondhatunk le arról sem, hogy van önképzés, könyv, iskola, és mindehhez jogunk. Az a baj. ha valaki csak a jognál marad meg. Szerintem ha azt számítjuk, hogy mi még kétezerben dolgozni fogunk, akkor a java még hátra van. — Ahhoz amit Pali mond, még annyit — fűzi Irén a szót —, mi itt csak a szakmáról beszélünk. Pedig van még politika, és egyre több szó esik arról, hogy egyszer a mi korosztályunk is vezető lesz, hogy sze. repelnünk kell az életben. Higgyétek el, nemcsak a szakmaj tudás avul, hanem az a kevés politikai is, amit ma esetleg tudunk. — Mindenkiből nem lehet vezető, nem is lenne jó — vitatja Csaba. — De igenis, minden munkás vezető — veti ellenébe Pál. — Nemcsak az a vezető, aki igazgató, főmérnök, párttitkár. Maga a munkás kell hogy az legyen. Bíró, csendes szavú csőszerelő újra megszólal: — Még érnünk keli. Tomasovszki, a nyugodt elektronikus igazítja helyre a vitát: — Addig hiába minden, amíg a munkahelyünkön, ahová kerültünk, a tetteink nem bizonyítanak. Te. Csaba, ha rosszul állítod be egy kocsi kormánycsavarjait, és baleset van, akkor kár elmélkedned az üzemi demokráciáról. H« Irén cipőit visszaviszik a boltba, mert kifestik, addig hiába oktatja ő egyszer a tanulóit. Ha Bíró radiátora kiouk- kad, mert bekeni olajfestékkel a látható repedést, fölösleges jogokról beszélni. Olyan ez, mint az országos verseny volt: hiába oldotta meg valaki prímán az írásbelit, ha elhasalt a gyakorlatin, aikkor vége volt a dicsőségnek. ★ Ht véget vethetünk a fiatalok vitájának, amiből sok minden kiderült. A törekvők akarásai, a hagyományos ipari háttér nélküli Szabolcs leendő munkásainak hétköznapi problémái, a fiatalok türelmetlensége önmagukkal, másokkal szemben. Felvillant a társadalmon belüli ellentmondások egyike, az, hogy még mindig él a „csak” munkás szemlélet. De valami más is, ami sokkal több ennél: akik most kezdik a pályát a munkapadoknál, az épületek belsejében, a műhelyek bonyolult műszerei között — ha még nem is tudják, hogy pontosan fogalmaznak, hihetünk nékik, mert nem frázisokat ismételnék —. érzik, hogy az osztályt amelyhez tartoznak, egyben a hatalom is. Bürget Lajos Naum Labkovszkij: Precíz emberek 1 emrég új lakásba költöztem. Kivettem egy hónap szabadságot és hozzáfogtam a berendezkedéshez. Az építőipar jóvoltából volt mit javítgatni, csiszolgatni, észrevétlenül elszaladt az idő, és egyszer csak csengett a telefon. — Mi van veled? búgott fel egy basszus: az egyik munkatársamé. — Lassan már egy hónapja, hogy beköltöztél, és nekünk egy szót sem szólsz. Ez nem járja! Szombaton az egész részleg betoppan hozzád. Ne készíts semmit, majd mi viszünk... Pontosan hétkor ott leszünk. Milyen kedvesek. Én pedig egészen megfeledkeztem a barátokról. Miután áttanulmányoztam a szolgáltatások jegyzékét, megértettem, hogy ha mindent ésszerűen meg akarok szervezni, mindent pontosan bekalkulálni, akkor... Szombatig már csak négy nap maradt. Keddre kihívtam a villanyszerelőket, hogy szereljék fel nekem a csillárt. Szerdára a „Zarja” cégtől parkettcsiszolókat kértem. Csütörtökre ablakmosókat rendeltem. Péntekre egy első- osztályú szakácsot az étteremből, szombatra ugyanonnan pincéreket. No és vasárnapra, a régi rend visszaállítása céljából mosogatólányokat és takarítónőket hívtam. Minden ment a maga rendjén. Kedden megjelentek a mosogatólányok meg a takarítónők, gondosan végigmosták nekem a tiszta edényt és rendbehozták a tiszta lakást. Szerdán megérkezett a fő- szakács egy egész halom konyhai felszereléssel és két kosár élelmiszerrel. Egykettőre elkészültek (íz inyencfala- tok. Csütörtökön megjelent két ügyes pincér. Valóságos művészi igényességgel megterítettek húsz személyre. Pénteken megjöttek a parkettcsiszolók a „Zarja” cégtől. Értették a dolgukat, mondhatom. Miután elmentek, a parkett tükörfényes volt, m asztalon viszont nem lehetett megállapítani, mi micsoda. Egész éjszaka dolgoztam, mig úgy-ahogy meg tudtam teríteni tíz személyre. Szombaton azonban már pirkadatkor megjelentek a villanyszerelők meg az ablakmosók. Ki gondolta, hogy olyan nagyszerűen megbirkóznak a maradék előételekkel és italokkal. Este pontosan hétkor megérkeztek a vendégek. A parkett ragyogott, az ablaküvegek makulátlan tiszták voltak, jól mutatott rajtuk a selyemfüggöny. A vendégek ingujjukat fel- gyürve mosogatáshoz fogtak. Azután kibontották a magukkal hozott csomagokat, kirakták az ennivalót az asztalra. Pompás vacsora lett belátó. Milyen kedves emberek ezek a kollégák, és milyen precízek! Senki nem jött szombat helyett csütörtökön (Id. pincérek), vasárnap helyett kedden (Id. mosogatólányok és takarítónők), péntek helyett szerdán (.főszakács), és szombaton, kedd meg csütörtök helyett (villanyszerelők és ablakmosók). Az én munkatársaim pontosan a jelzetf, időben érkeztek: szombaton, 19.00- kori Igazi precíz emberek! A vezetőség mégis elégedetlen velük. Szóba hoztam ezt m részlegvezetőnknek. Valahogy furcsán nézetiI rám. — Igen, precízek. Mit csői dálkozik? Hisz nem a munkai helyen vagyunk! Fordította: Répás! Györgyül (Czető Erzsébeti
