Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-24 / 70. szám
t. vsm-mmmsmeem = wmttimm mmmmf *. dfM * ■»■(■■■iK—>!■■■■■■ I . , ■■■* A tanácsok a művelődésért «LÖKB GONDOLKODNI Sok-e vagy kevés a 232 ? Szabolcs-Szatmár megyében a statisztikái adatközlés szerint 232 olyan művelődési intézmény működik, amely a községek lakosságának kulturális igényét lenne hivatott kiszolgálni. Ezek többsége terem — hatalmas méretű —, kisebb részük klubkönyvtár, klub, művelődési ház, esetleg központ. Mindez ma 609 ezer ember szolgálatában, Barabástól Tisza- dadáig. Az épületek hálózatát a köznyelv kul- túrházaknak mondja. A tegnapot idézik A művelődési létesítmények elavultak. Erkölcsileg koptak el. Amikor létrehozták őket, a tegnapot látva hősi erőfeszítés sarkallta az építtetőiét Funkciójukat közel két évtizeden át betöltötték, tegyük hozzá: egyre csökkenő hatásfokkal. A népművelők kezdeti lelkesedése csökkent, a programok ^szűkültek, a rendezvények elszürkültek, a' nyitvatartás rövidült, és az épületekbe beköltözött a por és a pók. A kálmánházi tanácstitkár körülmutat: ,Jtt egy üvegfallal választottunk le egy részt, hogy legyen legalább egy kis rész, ahol összejöhetnek a fiatalok.” Egy másik példa: Csengerben a köves előteret választották el deszkafallal, hogy kihasználatlan részében legalább valami intimebb környezet szülessen. Ibrány: „A művelődési ház kulcsáért el kell menni az igazgatónőhöz. A legvonzóbb itt a büfé, ha van sör.” A tanácsnál hozzáteszik: sejtelmük nincs, milyen munkáért kapott kitüntetést a művelődési ház igazgatónője. Rakamaz: A fő profil esténként néhány öreg ulticsatája egy nagy- fröccs mellett. „A legrendszeresebb program a mozielő- edás” — így Tiszaeszláron. Egy fiatal bizalmas vallomása Tomyospálcán: „Itt csak papíron olyan élénk az élet, ahogy látszik. Valójában mintha féltenék a fiataloktól az épületet“ Nem elég panaszkodni 1 Ellenpélda is akad, bár ritkább. Idézhetnők Vjfehértót, bér itt kicsit luxus, amit az épület kifejez. Jó a munka Nyírbélteken, s bár nyomorúságos az épület, de tartalmilag kiemelkedik Mátészalka. Vásárosnamény és Fehérgyarmat mindig kiemelten kerül szóba, ott folyamatos, és sokrétű a művelődési intézmények szervező és rendező munkája. Ha a megye reális helyzetét vesszük számba, két tényből kell kiindulni; az egyik, hogy a művelődési házak jellege elavult, a másik, a személyi feltételek nem kielégítőek. Egyszerűen azt mondhatnék, hogy sok helyen éppen az a községi művelődés egy-egy irányitója, akinek nem tudnak más munkát adni. A jobbik eset, ha egy faluban maradt érettségizett kap ilyen megbízást. (Tekintély nélkül, megyei támogatás híján.) Ez részben a megyei művelődés irányítóinak sok éves mulasztását is jelzi, de csak részben. A legfőbb hiba az, hogy Magyarországon a közművelődéshez értő szakemberek képzése megoldatlan, és ma is csak to- porgás tapasztalható. Van nagyközségünk, ahol nyolc általánossal igazgatják a művelődést Másutt egy községi vezető feleségét kellett elhelyezni. A jobbik eset, ha egy középiskolát végzett fiatalt sikerült bejuttatni a debreceni tanítóképző könyvtár — népművelés szakára. A legtöbb helyen minimális tiszteletdíjért egy-egy pedagógus néz rá a kultúrházra. Kivételnek számítanak azok a községek, mint például Tarpa, Barabás, ahol a tsz anyagi forrásait, befolyását, igényét arra is kiterjeszti, hogy képzett embert állítson a művelődés vezető posztjára. Mindez panasz, de felsorolásuk legfeljebb őszinte helyzetbemutatásra alkalmas. Ez nem segít ma, amikor a közművelődés kérdése országos, társadalmi üggyé vált. Ne forogjon kacsalábon Senki nem kívánja, hogy a községek ma nekikezdjenek kacsalábon forgó kultúrkombl- nátok építéséhez. Ehhez se öt, se tíz év alatt nem lenne elég pénzük. De felmerül a kérdés: miért nem lehet tsz, állami, ÁFÉSZ-ok- ait lévő, ktsz kulturális erőforrásokat összefogva előre tervezni, miként lehet megmenteni a régi épületekből azt, ami használható, és a létesítendőket a kor igényeihez igazítani. Egy tervező véleménye: „Ott, ahol iskola épül, meggondolandó, nem lehetne-e úgy építeni, hogy a műhely tanítás után például a barkácsoló felnőttek rendelkezésére álljon. Elgondolkoztató, nem lehetne-e egy-egy tantermet úgy kialakítani, hogy ott a kisebb létszámú hallgatóság részére előadást rendezzenek. És nem lehetne-e az iskolai tornatermet és sportlétesítményt úgy tervezni, hogy azokat a felnőttek is használják?” Tervezni lehetne, de ehhez egy sor szabványmódosítás kellene, s ami ennél is több: egy jelentős szemléletváltozás. Az iskolaigazgatók többsége „fázik” attól, hogy felnőttek is átlépjék az iskola küszöbét. Pedig egy községnek feltétlenül kifizetődőbb lenne, ha á művelődés centruma egy beruházási keretből, egy időben alakulna. De van egy másik szemlélet is, és ez a községeké. Nem lelkesednek, ha túl sok fiatal, főleg gyerek lepi el a művelődési intézményt. Csengerben jó, itt a tornaórát — jobb híján — itt tartják. De vajon mi lenne akkor, ha egy- egy művelődési létesítmény non-stop programmal rendelkezne, és ott a nap minden szakában, minden korosztálynak kínálna valamit. Akár olvasási lehetőséget az időseknek, vagy teremsportot az éppen iskolákban nem lévőknek, csendes sarkot az önművelésre váróknak, könyvtári sarkot a csendben olvasgatni akaróknak. Vajon tartható gyakorlat-e, hogy a művelődési ház akkor kezdi működését, amikor az előtérben a büfé kinyit? A felkészülés időszaka A közművelődés irányát megszabó március 20—21-i referátum megfogalmazta: a holtpontról ki kell mozdulni. Mindenki előtt világos: nem 24 óra alatt, de húzni-vonni sem lehet a megoldásokat. Most, amikor az országban mar mindenfelé vázolják az ötödik ötéves terv koncepcióját, igényeit, a művelődésügynek is a „mezőnyben” kell lennie. Az első és döntő: személyi feltételeket kell teremteni. Időszerű lenne megvizsgálni, hogy vajon miért nem oktatnak a nyíregyházi tanárképzőn második vagy harmadik szakként népművelést? Milyen segítség lenne, ha a kikerülő szakos tanár egyben „profi” népművelő is lenne, aki megkapná azt a társadalmi megbecsülést, amit egy nevelő megkap. (Ma a népművelők a külső körön futnak, ők a szellemi NB II.) Ezt sürgetni kellene megyei vezetésünknek is, hiszen a tanítói szinten képzett könyvtár-népművelés szakosok száma kevés, rangjuk alábecsült, így tevékenységük is vitathatóan hatásos. Ha a budapesti egyetem már képez is ilyen szakosokat, vajon ott vagyunk-e már az Eötvösön, hogy legalább párat időben megszerezzünk? A másik teendő: az anyagi erők koncentrálásának megoldása. A területi fejlesztés elveivel összhangban sürgősen hozzá kell látni a modem tárgyi feltételek megteremtéséhez. Ma — ismerünk példákat — már a mezőgazdaságban is van szabad szombat, pl. Nyírmadán, a vidékről bejáró ipari munkások is mind több időt töltenek otthon, és mind feszítőbb lesz az igény. Az események azt kívánják: menjünk az események elé. Ha a 232 művelődési létesítmény soknak is tűnik, valójában hatása tízzel osztható. A megyei művelődés irányításának radikálisan új alapokra helyezése, a megfelelő szakemberek megszerzése egy-egy nagyobb, majd kisebb település számára döntő. A községeit és városok vezetőit, akik végeredményben a helyi művelődés gazdái, rá kell ébreszteni, hogy ez a munka nem a „felesleges jó” kategória jába tartozik. A jövő szempontjából meghatározó a művelt munkás, a mezőgazdaságban képzett szakember, a közéletben tevékeny szellemi erő. Ezzel egy időben sürgető, hogy a szabad idő jó felhasználása ne csak a „hogyan nem lehet” nézőpontjából közelíttessék meg. Nem lesz látványosság Ez a szemléletváltozás, a végbemenő folyamat nem lesz reklámozhatóan szenzációs. Napi kis, apró feladatokból fog összetevődni, ahol a tanácselnök vitázik a tervezőmérnökkel, a megyei vezető agitál főiskolást, iskolaigazgató vívja meg csatáját önmagával, esetleg kollégáival, gazdálkodó szervek mondanak le saját presztízsüket gyarapító látványos, de hatástalan kulturális költekezésekről. És ha Így lesz, akkor lesz jól. Mert a közművelődés új követelményei csak akkor jutnak érvényre, ha először azokban a fejekben tevődik rend, akikre annak felelőssége hárul. Bürget Lajos Nézegetve a megyei, a városi, a nagyközségi tanácsok végrehajtó bizottságainak napirendi pontjait, — s bizonyos élményeknek és személyes tapasztal at oknak is birtokában — megállapíthatjuk, hogy igen sok művelődés: téma szerepel mostanában a tárgyalnivalók között. Az MSZMP KB 1972. júniusi határozatának végrehajtásából igen nagy munka hárult a tanácsokra; nekik kellett elsősorban cseleked - niök, hogy növeljék egyebek között, — az ifjúság művelődési lehetőségeit, kedvezőbb feltételeket teremtsenek a felnőttoktatásban, segítsék a munkások fejlődését, fejlesszék területükön az állami oktatás több formáját. S feladatuk — nem utolsósorban —, hogy a köz- gondolkodás szintjének emelésére a művelődési lehetőségek új meg új formáit kutassák fel, kísérletezzenek a korszerűbb megoldásokkal, a célravezetőbb eszközökkel. Hol tartanak, mit tettek eddig? Erről adnak számot a művelődési osztályok a tanácsok vezető testületéinek. Milyen haladást értek el a terület iskolarendszerének könyvtári hálózatának, művészetoktatásának, művészetpropagandájának, múzeumi ismeret- terjesztő tevékenységének hatékonyabbá tétele érdekében; hogyan gazdálkodnak a művelődésügy anyagi javaival, miként terveznek. A témák magukba foglalják azt is, hogy a területi tanácsok hogyan élnek hatáskörükkel, kiváltképpen azokkal a hatáskörökkel, amelyeket a minisztériumok — jelen esetben elsősorban a Művelődésügyi Minisztérium — átadott számukra. Általános kép nem rajzolható fel, de a haladási irány, a törekvés feltárható. A tennivalók legfontosabb egyike az általános iskolai oktatás körülményeinek fejlesztése. A művelődésügyi osztályok évek óta elsőrendű feladatuknak tekintik az általános iskolák közötti szintkülönbségek kiegyenlítését, örvendetes, hogy sok megyében a tanulók 80— 90 (néhol ennél is magasabb az arány) százaléka részesül már szakszerű oktatásban. Emelkedett a szakképzett pedagógusok száma. E fejlődési tendenciák gyorsítása — Illetőleg a kedvezőtlen jelenségek okainak feltárása és mielőbbi megszüntetése — lehetetlen a végrehajtó bizottságok aktív támogatása nélkül. Amint a tapasztalatok mutatják, a végrehajtó bizottsági üléseken a legélénkebb vita általában az oktatási kérdések körül bontakozik ki. Ez érinti a legtöbb családot, ez érintkezik a legnagyobb felületen a mindennapi élettel. Sok olyan kollektív állásfoglalás született meg a testületi üléseken, amely a műA Kossuth Könyvkiadónál Lenin halálának 50. évfordulója alkalmából szép kötet jelent meg, azokkal a megemlékezésekkel, jellemző portrékkal, amelyeket Lenin írt Lev Tolsztojról, Herzenről, August Bebelről, Kari Liebk- nechtről, Rosa Luxemburgról és másokról. Fülöp Gábor Gazdaságunk és a KGST című összefoglaló műve elsősorban a gazdasági szerkezetről és a nyersanyagellátás kérdéseiről közöl sok új tényt, adatot. Pablo Nerudának, a világhírű chilei költőnek és forradalmárnak állít emléket az Öda a nyomdához című minikiadvány. A Gondolat Könyvkiadó Társadalomtudományi Könyvtár sorozatában látott napvilágot Marc Bloch A történelem védelmében című műve, mely a francia tudósnak a történetírás, a társadalom, a gazdaság és a technika témaköréből származó legjobb írásait tartalmazza. A Szépirodalmi Könyvkiadó Olcsó Könyv-' tár sorozatában a legújabb két kötet Szabó Pál filmen is nagy sikert aratott regénye, a Talpalatnyi föld. Fodor József utolsó verseit nyújtja az a kis könyv, amely Egy Plánta énekei és más versek címmel jelent meg. A velődésügy legfőbb állami irányítóit ösztönözte akár közvetlen beavatkozásra, akár egyes intézkedések megerősítésére, esetleges módosítására. A megyed és városi művelődésügyi osztályok beszámolnak arról a nagyméretű társadalmi összefogásról is, ami a korszerű oktatás-nevelés jobb feltételeinek érdekében kibontakozott, — az iskolák és a helyi termelő-: szövetkezetek, állami gazdaságok, üzemek, Intézmények szép együttműködéséről. Sok „kényelmetlen” állásfoglalás is vár a végrehajtó bizottságokra. Hogy mást ne említsünk: az elmúlt években igen jelentősen, da egyenetlenül fejlődött a napközi otthoni hálózat. Vannak új napközi otthonok, amelyekben minden szükséges felszerelést, kényelmi berendezést megtalálhatnak a . gyerekek, s vannak ridegek, sivárak, otthontalanok: A tanácsok vezető testületéinek kell megszabniok; hogyan osszák el a rendelkezésre álló összegeket a jövőben, biztosítandó a harmonikus, egyenletes fejlődést. Az iskolai témákhoz még két, ismételten felbukkanó jelenségről. A munkásszülők gyermekei közül még mindig kevesebben kerülnek középiskolába, mint kívánatos és szükség volna. Támogatásukért többet kell tenni. Igen nagy eredményeket produkáltak a? elmúlt években a megyei, városi múzeumok és levéltárak. Kutatásaik, kiadványaik témáinak köre olyan széles, hogy kísérletet sem lehet tenni akár változatos felsorolásukra. Megnőtt a kiadói tevékenységük is. A megyei és városi tanácsi végrehajtó bizottságoknak, amelyek elé a mostani tárgyaláskor napirendi pontként a múzeum, a levéltár munkája kerül, állást kell foglalniok — szakszerű előterjesztés alapján természetesen — abban is, hogy milyen ésszerű mértékig terjedjen a tudományos kutatómunka, s milyen energiát kell átcsoportosítani a közművelődési — ezen intézmények esetében elsősorban ismeretterjesztő — tevékenység jobb ellátására. Néhány téma és probléma jelzésével természetesen csak tökéletlenül határolhatjuk be ezt a nagy területet, amit a közművelődés tanácsi irányítása jelent, s amelynek problémáival sok-sok tanácsi testület vezetői foglalkoznak. Méghozzá, amint a tapasztalatok mutatják, nem „kötelező” napirendként, hanem el- mélyülten, nagy felelősségtudattal és felkészültséggel. Hiszen amivel bánnak ezúttal: a műveltség szellemi és tárgyi feltételei, annak egész anyaga, közege a szocialista közgondolkodást befolyásolja. Tamás István könyvesboltokba került Gárdonyi Géza Az öreg tekintetes című kötete; ez tartalmazza az Ábel és Eszter című regényt is. Az Európa Könyvkiadó miniatűr kiadásban jelentette meg — az elveszett görög eredeti V. századi latin feldolgozása alapján — az Apollonius királyfit. A háromnyakú palack titka, amelyet a magyar—román közös könyv- kiadási megállapodás keretében adtak ki, tíz izgalmas novellát tartalmaz. Megjelent a modem polgári regény egyik úttörő műve, James Joyce Ulysses című hatalmas regénye is. A Móra Könyvkiadó Delfin-könyve Bárdos László A Dzsidás kapitány című kötete; a már három kiadást megért regény főhőse az 1848— 49-es magyar szabadságharcban a magyarokhoz átállni akaró, tragikus sorsú Rulikowski cári kapitány. A Táncsics Könyvkiadó Utókalandok sorozatának új kötete Kenneth Anderson Ilyen a dzsungel című műve. A Minerva Könyvkiadó adta ki a Mikrofonnal a Föld körül című színvonalas kötetet; ez a Rádió és a Televízió világot járt riportereinek színes, izgalmas jegyzeteit, riportjait tartalmazza. ŰJ KÖNYVEK Lakatos József: Csendélet. (Tusrajz)
