Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-24 / 70. szám
ft. oMat RBSET-MAGTAHORSZA« — TASARWAP! MBLLÍKLS* V Érettségivel — műhelyben Kétszeres Wváló dolgozó. A mátészalkai Kraszna Áruház fiatal elárusítója Vethő Irén. Jó munkája jutalmául két ízben kapta meg a szövetkezet kiváló dolgozója kitüntetést. írónké egyben a Gagarin szocialista brigád vezetője is. (Elek Emil felvétele) Ismerik és szeretik a szerszámokat, olyan ügyesen bánnak velük, mintha karjuk, vagy ujjaik folytatása volna. A kulcs hegyében, érzik engedelmes változását a csavarnak, a szög soha nem görbül el ütésük alatt, náluk a sarkok pontosan illeszkednek, otthon érzik magukat az automata gépek bonyolult világában. jNemcsak a műhely zaját, a vasak pengését hallják, hanem a kémiai szerek sercegését és a fa suhogását is. Munkahelyük a Vá- sárosnaményi Faforgácslapgyár. A gyár három fiatal érettségizett munkását hívtuk rövid beszélgetésre. Kérésünk az, hogy beszéljenek munkájukról, arról, mit jelent ma érettségizett szakmunkásnak lenni? A mai érettségizett munkásokat — főleg ha jól dolgoznak — különös tisztelet övezi, gólyáknak, úttörőknek is nevezik őket. A gyár vezetői büszkék rájuk, azt mondják, hogy ezek a fiatalok „magasan kvalifikáltak”, jó képességűek, jó a minősítésük. Ezt vallják Pancsira l.ászlóné- ról is, akit a magasra rakott rönkcsomók között találunk. A fiatalasszony elegáns ruháját kék köpeny takarja, munkája tisztának és érdekesnek látszik: egy vezeték végén levő szög alakú dugót nyom a rönkök végébe, aztán a vezeték másik végén levő műszerre pillant és feljegyez valamit. Ez a valami a fának a nedvességtartalma. Panesiráné munkásállományban van, de a laboratóriumban dolgozik. — Csak rövid ideje járok ilyen műszerrel — kezdi a beszélgetést. 1966-ban érettségiztem a helyi gimnáziumban, aztán a kórházban helyezkedtem el. Hogy miért jöttem a betegek közűt a fák közé? Férjem is a faiparban, az ÉRDÉRT naményi telepén dolgozik Az ő fényképekkel és rajzokkal illusztrált könyvében láttam, milyen furcsa alapanyag a fa és, hogy mi minden^ lehet belőle kihozni. Szép és látványos a fa darabolása, illesztése és keverése. Megtetszett a szakma és a férjem is biztatott, ezért 1969-ben ide jöttem, és a kiképzés után betanított faipari munkás lettem. Aztán az automata gépsorok mellé osztottak be, három műszakra. Nem voltköny- nyű az éjszakai munka, de az álmosságot legyőzte a gépek könnyű zúgása, okos munkája, és az a tudat, hogy a nemrég még zöldellő fákból mi minden lesz a kezünk alatt. — Nem bánta meg, hogy idejött? — Megbecsült embernek érzem magam, fizetésem soha nem volt kevesebb, férfitársaim fizetésénél. Soha nem voltak rendkívüli elképzeléseim, mindig tiszteltem a kétkezi munkát, mint: ahogy Nagyvarsányban élő szüleim is tisztelik, ök egyébként tsz-tagok. Most is végzek fizikai munkát, mert nemcsak ezt a furcsa műszert kell emelgetnem, hanem néha a rönköket is. Hetvenben beiratkoztam a faipari technikum levelező tagozatára, az idén újabb érettségit teszek, s utána vezető beosztásba is kerülhetek, már konkrét terv is elhangzott. Annak örülök, hogy a gépsorok mellett dolgozókkal éppúgy megértetem magam, mint a vezetőkkel. Csokány László magas fiatalember, ha 22- es kulcsot vesz a kezébe, nem is kell neki létra: úgyis eléri a csavart. Olajos ruháján egy fényes jelvény díszeleg, amelynek közepén egy M és egy V betű látható. Ez azt jelenti, hogy munkavédelmi őr, munkája mellett ügyel az üzemben a tisztaságra, ellenőrzi a munkavédelmi szabályok megtartását. A műhelynek van valami különös varázsa. Valószínű, azért jött ide Csokány László is. — Valóban, ezért is. De nemcsak azért. Nyíregyházán, a Kossuthban érettségiztem, és ott az általános műveltség mellett megtanultam a lakatos szakmát. Nemcsak megtanultam, meg is szerettem. Jándon lakom, nőtlen vagyok, a kultúra is érdekel, ezért is választottak meg a helyi KISZ-szervezetben kultúrfele- lősnek. Persze ezt a funkciómat csak műszak után gyakorolom. A műhelyben egy műszakban dolgozunk, de néha két műszak lesz belőle, ha túlóráznunk kell. A gépek karbantartásáért, működéséért mi vagyunk a felelősek. Ha a gépsorok leállnak, nincs termelés. Havonta három nap végzünk karbantartási munkákat, de közben is van munkánk bőven. Néha olajos ruhánkat belepi a fűrészpor, de csak nevetünk egymáson, nem veszélyes. — Hogy illeszkedett be a nyolc osztályos szakmunkások közé? — Könnyen. A szakmát ök Is éppúgy tudják, mint én. Persze, azt elismerik, hogy többet tudok a világról, mint ők. Ezért is van az, hogy szavam nagyobb súllyal esik a latba. Brigádgyűléseken, reggeli politikai vagy egyéb vitákon hallgatnak rám, kérdeznek tőlem. Nékem is van diplomás iskolatársam, de néha én is gyógyítok. Durva hasonlat, de a gépek elromlott alkatrészeit meg kell gyógyítani. S ha megtalálunk, kijavítunk egy rejtett hibát, az éppúgy sikerélmény, mintha egy orvos meggyógyít egy súlyos beteget. A közeljövőben jelentkezem a tanárképző levelező tagozatára, s ha elvégeztem, matematika—műszaki szakos tanár szeretnék lenni. De akkor sem szakadok el a műhelytől: az ipari tanulókat fogom oktatni. Török Gusztáv Gergelyiugomyáről jár be a műhelybe. Vígkedélyű fiatalember, boldog édesapa, jó munkás hírében áll. Kisportolt, izmos karjainak könnyen engedelmeskedik a vas. A munkásokra jellemző egyszerűséggel, kertelés nélkül, s őszintén beszél: — Nyolc osztály után műszerész szakmunkásvizsgát tettem, de rájöttem, hogy még keveset tudok a világról, azért beiratkoztam a helyi gimnázium levelező tagozatára. Nem azért tanultam, hogy lenézem a szakmát, s hogy vezető legyek. De nagyobb tudással a szakmában is könnyebben el lehet igazodni. Műszerész és lakatos vagyok Európa egyik legkorszerűbb faipari üzemében. Ez rangot is íelent. A világhírű cégek által gvártott, bonyolult automatika nagy szaktudást igényel. A. gimnáziumban tanult matematikának és fizikának munka közben is hasznát veszem, mert- néha alkotunk is: nekünk kell gyártani azokat az alkatrészeket, amelyekei nem lehet beszerezni. Az ilven alkatrészekről előbb sémát. raizot kell készíteni. Ez is hozzátartozik munkánk széoségéhez. Már gyermekkoromban is szerettem barkácsolni, a vasas szakmát most a legszebb szakmák közé sorolom. Többször köriek tőlem tanácsot társaim, mindig nagykénűség nélkül válaszoltam, ha tudtam. A fiatalasszony a fát tekinti az egyik claDvető anyagnak, a két fiatalember a vasas szakmát tartja a legszebb hivatásnak ^ De mind a hárman egv formán szeretik •» műhelyek hangos világát és azt valliák hogy a műhelyben is lehet alkotni, teremteni. Nábrádi I>aios Fotó: Elek Emil NYÍREGYHÁZÁRÓL pÚT-pu MOSZKVÁN ÁT 1 ^1 ^ Háromszor fogtunk neki a beszélgetésnek mindig jött valaki. Csak egy mondatot kérdezett, csak tanácsot kért. Aztán hosszabb időre fenntartott bennünket Mr. Watson műszeres mérnök, az angol Kellog cég helyi megbízottja Szimpatikus fiatalember, akivel Torna Tibor megbeszélte az ammónia üzemnél oly sürgős feladatokat. Ezen azután alaposan elcsodál- k ittam, hiszen nekem előzőleg úgy mutatták be Torna Tibort, mint a Szovjetunióban végzett fiatal mérnököt, tehát, aki jól beszél oroszul. — Két nyelven beszélek. Az orosz* is, az angolt is a gimnáziumban kezdtem el, azután tökéletesítettem. így kezdődött a Péti Nitrogénműveknél személyes találkozásunk Torna Tiborral abból az alkalomból, hogy elmesélje élete történetét. Szabolcs megyében született. Tiszavasváriból került a nyíregyházi gimnáziumba, onnan Moszkvába, majdpedig a péti vegyipari üzembe, Veszprém megyébe. — A gimnáziumban még érettségi előtt kitöltöttük Laczkó István barátommal (aki ló- nyai születésű)' a jelentkezési lapot. Két helyen is bizonyítanunk kellett, hogy alkalmasak vagyunk a külföldi utazásra, tanulásra. Először a műszaki egyetemen matematikából, fizikából, oroszból, írásbeli és szóbeli vizsgát tettünk. Aki innen' továbbjutott. — jnint jómagam is — egy hónap múlva a Művelődés- ügyi Minisztériumban bizottság elé került. Ott mégjobban megrostáltak bennünket, a tizen- nyolcas csoportból hárman kerültünk a Szovjetunióba. Laczkó Pista Ogyesszában tanul' én a szovjet fővárosban. Moszkvába Kljeven keresztül vezetett az üt. Először az ukrán fővárosban, a műszaki egyetem orosz nyelvű fakultásán bővítették a magyar fiatalok nyelvtudásukat és csak ezután indulhattak tovább a moszkvai energetikai egyetemre. — Hatalmas egyetem. El lehet képzelni, hiszen 28 ezer hallgatója van, ebből 8—9 ezer a levelező, az estis, és 800 a külföldi. Megtalálhatók közöttük a latin-amerikai, az ázsia; fiatal, amikor én jártam az energetikai egyebemre, 52 nemzetiség volt ott. Ezt pontosan tudom, mert a magyar fiatalok küldötte voltam a külföldiek diáktanácsában. A? egyetemről még annyit, hogy már a múlt században működött, természetesek sokkal kevesebb hallgatói létszámmal és a Nagy Októberi Szocialista Forradalom után profesz- szorai résztvettek a OELRO villamosítási program kidolgozásában. Torna Tibor 11 szemeszteren át tanult a moszkvai energetikai egyetemen. Majd megírta a 186 oldalas diplomamunkáját, amelynek címe: Nagyteljesítményű ammónia üzem számítógépes automatikus optimatizálása. Azért tartottam fontosnak ennyire pontosan lejegyezni a diplomamunka címét, mert Torna Tibor abban a szerencsés helyzetben van, hogy a Péti Nitrogénművek is az ezer tonnás nagy- kapacitású, új műtrágyagyárban az ammónia üzemmel foglalkozik, annak műszeres ellenőre. Tehát amit az energetikai egyetemen ta nult és a diplomájában megvédett, azt most a gyakorlatban is láthatja, alkalmazhatja. — Hogyan került Pétre? — A feleségem is Szabolcs megyei, Nyír- madán született és a debreceni Kossuth Lajos egyetemen szerzett vegyészmérnök diplomát. Amikor közeledett tanulmányaim befejezésének ideje, úgy határoztunk, hogy együtt keresünk munkahelyet, ahol mind a ketten megfelelő beosztásban dolgozhatunk. Több vegyipari nagy vállalatnak írtunk és a _Péti Nitrogénművek személyügyi főosztálváról. Molnár La& bácsitól kaptuk a legkedvezőbb választ. Megírta, hogy kezdődik a nagyberuházás, ami kiváló lehetőség fiatal mérnök számára. hogy elinduljon a szakmában. Torna Tiborék — már két kisfia is van a családnak — most Péten laknak. A kapcsolat a moszkvai energetikai egvetemmel nem szakadt meg. ha nem is rendszeresen, de időnként leveleznek. A munkáját, a beosztásár szereti. szívesen foglalkozik az ammónia üzemmel. amelvik a szeme láttára készül, valósul meg és lesz a népgazdaságnak hasznot hozó gváregvsége. _ «tévesen gondol a moszkvai évekre? Ott szereztem a diplomámat és sok-sok kedves barátot, ismerőst. Mindez meghatározza érzéseimet, csak kellemesen gondolok rájuk ... Gáldonyi Béla 1S7S. rrr&rdrm SB Csokány Lánlá Pancsira Lászlőní
