Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-03 / 52. szám
t «Ida! Szuez, a legendás víziút 1. A fáraóktól Lessepsig HÉTFŐ: Nixon sajtóértekezlete — Kissinger elindult közel-keleti kőrútjára KEDD: A KGST Végrehajtó Bizottságának ülése Moszkvában — Az etióp hadsereg egy hadosztálya megszállta Eritreában Aszmara városát SZERDA: Általános sztrájk Olaszországban -— Fogolycsere Dél-Vietnamban — Hazánkba érkezett Ion Gheorghe Maurer román miniszterelnök CSÜTÖRTÖK: Alsóházi választások Nagy-Britanniá- ban — Gromiko szovjet külügyminiszter Damaszkuszban tárgyalt PÉNTEK: Gromiko Kairóba utazott, Kissinger Kairóból Tel Avívba, majd Damaszkuszba repült — Űj kormány Párizsban SZOMBAT: Kormányválság Olaszországban — Angol belpolitikai viták a döntetlen hatású választási eredmény láttán — Gheorghe Maurer elutazott hazánkból A nyugat-európai országok választási küzdelmeit aligha érti meg, aki nem élt meg a helyszínen ilyen kampányokat. aki nem őrzi emlékeiben a szavazatszámlálás során bekövetkező fordulatokat, s egyáltalán: aki nem ismeri a tőkés politikai játékszabályokat A látszat az, hogy a „felséges nép” dönt még őfelsége, II. Erzsébet birodalmában is. De ... lehet-e igazi demokráciáról beszélni. ha Nagy-Britannia Kommunista Pártjának egyetlen jelöltje sem tudott bejutni az alsóházba? Az angolok hírhedt kétpárt-rend- szere alig ad lehetőséget más pártoknak, hogy hallathassák hangjukat hiszen a „választás” erre korlátozódik: vagy konzervatív, vagy munkáspárti kormányfő vonulhat be a Dow Ning Street 10. számú vöröstéglás házba... A mostani brit választások tulajdonképpen Heath konzervatív miniszterelnök személyes vereségét hozták, pártja sem tudta megismételni legutóbbi sikerét, jócskán elmaradt az abszolút többségtől. A munkáspárt sokáig győztesnek látszott, de már eleve bizonyos volt,, hogy a 635 tagú alsóházban nem szerzi meg az abszolút többséget. A liberális párt, amelynek nagy előretörését jósolták, nem jutott jelentékeny képviselethez. Csak a 6kót és a walesi nacionalista jelöltek bejutása számít némi meglepetésnek. A választás mindenesetre nem adott választ a kérdésre: „Ki kormányozza hát Angliát?” Az a Heath, aki a kérdést mellét döngetve feh» "ette, most meg kell húzza magát: „angolkóros” a választás eredménye... Bebizonyosodott, hogy a választási rendszer nem tükrözi igazán a nép akaratát, de az is bizonyos, hogy a pártok választási kampánya sokakat megtéveszthet. Az angol kispolgárt — és itt előttem van a gyarmatokon szolgált, tíz-tizenöt év alatt kis vagyont összeszedett tisztviselő képe, aki semmitől sem félt annyira mint a pénzromlástól, a gazdasági gondoktól, a társadalmi reformoktól. Ezt a kispolgárt könnyű volt a konzervatívok táborába felsorakoztatni, még akkor is. ha a két- vagv háromnapos munkahétért, a sztrájkokért a felelősség éppen p, konzervatív kormán'-' terheli Érdekes módon a héten sokasodtak a belpolitikai gondok az euróoai tőkésor szagokban. Párizsban a hét eleién váraf,anul lemondott a M«ismer-kormány. Péntekre kiderült hogv csak néhány szemé!vesédéről egyes minisztériumok összevonásáról van szó Messmer maradt a miniszterelnök. Ez azt mutajta, hogy — továbbra is Pompidou elnök tartja szilárdan a kezében a kormányrudat. Arra. hogy keményen fogja, a várható gazdasági gondok adnak okot: az olajválság miatt gyorsan emelkednek az árak, a francia bank arany, és devizatartaléka pedig fogyni kezd. Egyetlen személyi változás érdemel még említést Párizsban: az eddigi belügyminiszter. Marcellin kénytelen volt távozni a rendőrség és belső titkos szolgálatok éléről, valószínűleg a Canard Enchainé szerkesztőségében talált lehallgató készülékeknek éppúgy volt ehhez közük, mint Marcellin számos — baloldalt keményen sújtó intézkedésének. Helyet kellett cserélnie az eddigi mezőgazdaságügyi miniszterrel. Chirac-kal. akinek ez jókora előrelépést ielent. Olaszországban a hét végére robbant ki új kormány- válság. A középbal kormány jövőjét tette kérdésessé Ugo la Maifa, a republikánus párti kincstárügyi miniszter lemondása. Az olasz pénzügyi helyzet ingatag volta jut kifejezésre az új válságban. Az okok között itt is megtalálható az olajválság, ha másként nem. a benzin árának emelkedésében, amit az autósztrádák olaszai igenigen zokon vettek. De felháborította őket mindaz, ami az olajtársaságok és a hatóságok összejátszásáról eddig napfényre került. A Közel-Keleten megnövekvő diplomáciai aktivitás volt tapasztalható. Igazi eredményeit csak a következő hetekben mérhetjük le: megtörténik-e a Szíriái— izraeli fronton i6 a csapatok szélválasztása folytatódhat-e a genfi békekonferencia, részt vesz-e azon a palesztin felszabadítési szervezet? Kissinger amerikai külügyminiszter nyitotta meg a sort a Közel-Keletre látogató diplomaták közül. A washingtoni vendég Damaszkuszban. Kairóban. Tel- Avivban; megint Damaszkuszban járt: hozta-vitte a különböző javaslatokat. Közben az esviotoml fővárosban a jelenlétében került sor a látványos aktusra: felvonták az amerikai lobogót, az USA ismét meonvitott nagykövetségére. Tel lesen helyreállt a két ország körzött a dirűomá- ciai kapcsolat. Szarlat elnök pedig mor'Vvö'pvelet is átnyújtott Nixon elnök részére: látogasson el — talár már ánrúisban — az egvin tömi fővárosba tHa m“at“szi hogv plm“gv Kai-őba akko- megá'ihaf például PrOwzel- ben is az ..atlapti” sz"Vet- sóatpaelrV-pl való íinnopélve0 találkozásr • a NATO fennállásának 25. évfordulóján. Ha azonban úgy megy el Egyiptomba, hogy Európát nem érinti, akkor ez egyfelől a szövetségeseinek szánt figyel, meztetés is lehet majd. másfelől annak jelzése, hogy az USA és a nyugat-európaiak között komolyak a nézeteltérések. érdekkülönbségek.) Gromiko szovjet külügyminiszter a hét közepén szintén közel-keleti fővárosokba utazott, előbb Szíriába, majd Egyiptomba. Lehetséges, hogy Kairóból ismét visszatér Damaszkuszba. Nyilvánvaló. hogy Kissinger és az arab államférfiak közötti tárgyalásokkal egyidejűleg a Szovjetunió véleményét is hasznos közvetlenül megismertetni Szíria és Egyiptom vezetőivel. Mert bármennyire is agilis meg ambiciózus az amerikai diplomata, a Szovjetunió egyetértése nélkül nem történhetnek meg a következő fontos lépések a közel-keleti válság megoldásának irányában. A Közel-Kelet szomszédságában, a Vörös-tenger partjainál, Etiópiában újabb válságos helyzet alakult ki. Fellázadt a zsoldját keveslő katonaság és éppen az erit- reai részen — ott ahol tíz év óta felszabadító mozgalom harcol az Addisz Abeba-! kormány ellen — magához ragadta az ország második legnagyobb városának, A6zmarának az ellenőrzését. Magában a fővárosban is a kormány ellen fordultak a hadsereg egységei. Haüé Szelasszié császár új miniszterelnököt volt kénytelen kinevezni: Makkonent, aki ismert etióp diplomata, egy időben még az ENSZ- főtitkár posztjára is pályázott. Kérdés, le tudja-e szerelni a lázadókat? S még nagyobb kérdés: tud-e segítséget szerezni az országnak a tavaly óta egyes vidékeken dühöngő éhínség ellen? A magyar diplomáciai élet jelentős eseménye a héten Ion Gheorghe Maurernak, a román kormányfőnek hivatalos, baráti budapesti látogatása volt. Fock Jenő tárgyalt a bukaresti vendéggel a két ország együttműködésének problémáiról Pálfy József 14. Mert ha meghúzzák a lépést, jobban mutat a Iái) és ilyenkor már nem húznak fel olyan harisnyanadrágot, amelyen szalad a szem. És úgy indulnak neki az éjszakának mintha soha nem akarnának felszállni arra a villamosra Mégis felszálltak, mert fel kell szállni. Kitekintenek a villamos ablakán a lámpafénytől sárgán viruló éjsza kai tócsákra. Ilyenkor Igazítják meg hajukat, de hátul igazítják. És ha jó helyen íllnak a villamoson, akkoi rét utcai lámpa között, ahoi egy villanásnyira tükör az íblak, belenéznek, hogy flörtöljenek az éjszakával. A mucusok tudják, hogy mikor van igazán tavasz, nekik valami jelez, ha beáll az idő. Hosszú ájultság után március 5-én újra életre kel a Szuezi-csatorna. Pontosabban: megkapja az első injekciókat, hogy bénultsága feloldódjék. Az „injekciós tűk” szerpét a jugoszláv Brodosz- pasz és a nyugatnémet Ulrich-Helms cég hatalmas kotrógépei és darui játsszák. Az egyiptomi kormány számításai szerint július'5-ére kell kikotorni a csatorna medrét és kiemelni az elsüllyedt hajókat. A 161 kilométer hosszú, de legszűkebb pontjain alig néhányszor tíz méter szélességű csatorna medrében az 1967- es háború óta, tehát immár majdnem hét éve hét angol, két amerikai, két svéd, két lengyel, két nyugatnémet. egy bolgár, egy csehszlovák és egy francia teherhajó rozsdásodik mozdulatlanságra ítélve. Ej kell tisztítani a forró sivatagi szél által évek óta a csatorna medrébe hordott homokot — s azokat a csatornán keresztül épített földgátakat is, amelyeken az 1973 októberi háború utolsó napjaiban az izraeli tankosztagok átkeltek a csatorna nyugati partjára. A rendezés első lépésének tekinthető csapatszétválasztási egyezmény azt jelenti, hogy a víziút mindkét partja visszakerül teljes hosszúságában Egyiptom birtokába — ez a stratégiai feltétele a munkák megkezdésének. Ha a menetrendet sikerül betartani és 1974. július 5-én újra megindul a hajózás a csatornán — ezzel új és remélhetőleg az eddigieknél nyugalmasabb fejezet kezdődik a legendás víziút történetében. A Szuezi csatorna története egyike a világpolitika legizgalmasabb „regényeinek”. A Földközi tengert a Vörös tengerhez kapcsoló csatorna építésének első tervei jóformán az ősidők homályából bukkannak elő. Az egyiptomi hagyományok szerint Sesost- ris, a XII. dinasztia fáraója volt az első, aki a Vörös-tengert a Nílus egyik ágával összekötötte és ezzel közvetett kapcsolatot létesített a két tenger között. Ennek a csatornának a történetét a távolság köde homályosítja el — annyit azonban tudunk, hogy „A fáraók csatornájának” nevezték és több mint ezer esztendeig működött különböző megszakításokkal! Utoljára egy ilyen szüNyáron a békák, tavasszal a mucusok. Vállalati buli van. Nyereség után minden évben bulit rendeznek a kultúrteremben. Este fújni kezdik, kis szünetekkel hajnalig fújják és a nagy fújástól a gőz, meg a füst, meg a virsli párája kicsapódik az ablakréseken. Az éjjeliőrnek szünnap az ilyen buli. A tolvajok nem szeretik, ha trombitával várják őket. Megkerülöm a kultúrtermet, belesek az ablakon. Figyelem a lányok csipőjét elől látul. Ha hosszabban nézhetném. még sok mindent tudnék erről mondani. De nemigen lehet ácsorogni az ablak előtt, mert a haver máris odaszól: — Gyere be Gáspár, fizetek egy féldecit. net után az időszámításunk előtti VII. században Necho fáraó fogott hozzá 120 ezer rabszolgával a csatorna medrének kivájásához. Az ősi legendák szerint „mennyei jóslatra” maradt abba a munka, mert az egyiptomi papok figyelmeztették az uralkodót, hogy a csatorna újjáépítésével „a hódítók számára egyengeti az utat”. Hódítókban nem is volt hiány. Közülük a legnevezetesebb, Dárius perzsa király állította helyre és bővítette ki a Fáraók csatornáját Ettől kezdve az egymást követő évszázadokban (sokszor emberöltőnyi szünetekkel) ez a csatorna a Vöröstenger és a Nílus között mindig működött. A két tengert közvetlenül összekötő víziút létesítésére, tehát a szuezi földszoros átvágására sahasem történt kísérlet. Nemcsak és nem is elsősorban technikai okokból rabszolga és hadifogoly százezrével akadt volna. A szoros átvágását azért nem kísérelték meg, mert tévesen úgy hitték: a Vörös-tenger szintje annyival magasabba Földközi tengerénél, hogy elöntené az országot. A Fáraók csatornája akkor veszítette el jelentőségét, amikor a török hódítások miatt a Nyugat izmosodó kapitalista országai más utakat kerestek. A XIII. és XIV. században megnyílt az India és Kína felé vezető szárazföldi út, majd a portugálok körülhajózták Afrikát. A Fáraók csatornáját immár végleg befújta az évszázados homok és ma már nyomai sem fedezhetők fel. A Szuezi csatorna történelmének modern homokviharai akkor kezdődtek, amikor a XIII. században Anglia és Franciaország kezdett birkózni a világhatalomért, a gyarmati zsákmányért, a tengeri kereskedelem elsőbbségéért. Napoleon ezért szállt partra Alexandriában és foglalta el az országot. Anglia nyomban fegyverre — és tengerre kapott Nelson szétverte a francia flottát és Napoleon voltaképpen bukásáig nem tudott új kísérletet tenni Egyiptpm elfoglalására. A politikából azonban csak a császárt száműzték — a francia tőkét nem. A franciák tudomásulvették, hogy tengeren nem mérkőzhetnek az angolokkal, s ezért a francia burzsoázia arra törekedett, hogy az Afrika-kö- rüli útnál rövidebb és védet— Nem lehet. Szolgálatban csak a csapos iszik. — Féldeci az egészségedre, az is valami? — Nem köhögök én — mondom. Megindulok, aztán mégis megállók a két homályos lámpa közt, távolabb a kultúrától. A haverok szeme ide már nem követ, nem látnak a homálytól, ami a gyárudvaron kerülgeti az éjszakát. Az ablakréseken, meg a szellőztető ventillátorok lyukain át kihallatszik. ahogy fújják, meg a csoszo- gás, ahogy lábuk nyüszít a oarkettán, meg a nagydob ahogy belevág a trombitába, mintha a zenekar közé ütne. Aztán fújják, meg dobolnak, és amikor újra fújják, újra csak hallatszik, ahogy talpukkal surrannak, és mint a porszívók úgy sziptebb víziösvényt vágjon India és a Távol-Kelet irányába. A történelem egyik tragikomikus fintora, hogy a Szuezi-csatornát a franciák — az angolok ellen építették. Lesseps Ferdinand francia mérnök Párizs és a francia bankok teljes támogatásával: engedélyt . kapott Szaid egyiptomi pasától a Szuezi- csatorna megépítésére és 200 millió frank alaptőkével megalapította a később hírhedtté vált „Szuezi-csatorna Társaságot”. A koncessziós szerződést 1856-ban kötötték meg, s az eredeti megállapodás szerint a csatorna megnyitásától számított 99 esztendeig volt érvényes. (Már ez a szerződés is leszögezte. hogy a csatorna Egyiptomé, melynek irányítása „az egyiptomi törvényeknek és szokásoknak megfelelően történik”!) Lesseps terve kétségkívül zseniális volt. A csatornát azonban (akárcsak a ködös múltban a Fáraók csatornáját) az egyiptomi parasztok vájták ki a földből, jóformán két kezükkel. Kényszermunkára hajtott fellahok járványok és betegségek által tizedelve, vérükkel és verejtékükkel építették meg a század legjelentősebb vízi- útját. Néhány év múlva a Vöröstenger sárgás és a Földközitenger kékeszöld vize ösz- szeolelkezett egymással a csatornában és a víz sima tükrén császári hajók siklottak. 1869 novemberének 17. napján 67 fellobogózott hajó felvonulása nyitotta meg a csatornát, a kairói új operaházban pedig az Aida díszelőadásával ünnepeltek. A csatornán végigvonuló hajók között volt Ferenc József, az osztrák—magyar monarchia urának jachtja is. a karavánt az „Aigle” (Sas) nevű francia császári jacht vezette, fedélzetén Eugénia császárnővel, II. Napoleon feleségével és Lesseps Fer- dinánddal, a csatorna építőjével. Az Aigle fedélzetén a korlátnak támaszkodva tekintett a kék víz-szalagot szegélyező homoktenger felé Emest Renan francia Tró és történész. A díszfelvonulás közepette Renan Lesseps- hez fordulva így szólt: „Uram, a földkerekségnek ez a pontja a jövendő nagy csatáinak és szenvedéseinek szintere lesz”... (Folytatjuk) pantják a virsligőzt, meg az illatokat, amivel a lányok bekenik magukat, a két mellük között. A büfében fröccsen a debreceni és a szódavíz. Van aki konyakkai önti le magát, aztán kis- fröccsel búcsúzik. Minden évben ugyanaz a buli. Nyereség után. A mucusok ilyenkor már kitakart fejjel járnak, a fodrászok is jobban keresnek. Élni kell. A Nelli is el akart jönni a bulira, de minek. Az éjjeliőr nem száMhat be a táncba. Ki látott már éjjeliőrt táncolni? Előző este beszéltünk erről, hogy itt járt Hozott nekem fasírtot mustárral, túrósrétest, meg két deci bort, rizlinget. Ilyenkor leoltjuk a nagylámpát, minek az a nagy kivilágítás, van gyertya a fiókban, elég ha a sarokban az ég. Ettől ugyan a portásfülke nem lesz eszpresszó, de Nein nem is szereti a presszót, csak a táskarádiót. Halkra csavarja, épphogy zümmögnek a táncdalok. A priccsen ilünk, szorosan, fogjuk egymás kezét. Bevágom a fasírtot a mustárral, borozhatunk. Vak szöveg, hogy az éjjeliőr szolgálatban nem iszik. Nem is lehetne kibírni anélkül. (Folytatjuk! ffj rfTJiiu .f i I, I I T A V __I ■ I I t V * 1 A i
