Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-02 / 51. szám
' 1 oMal IffEfT- M AGYÄRORSZ A (1 mfrcfug X.' 'S Cikksorozat indul a „Szülők fórumában" Néhány éve a Hazafias Népfront kapta azt a megtisztelő feladatot, hogy a Szülői Munkaközösségek partnere, tanácsadója legyen. A legszélesebb, minden jó- szándékú, becsületes állampolgárt magában foglaló tömegszervünk partnerszerepe kifejezi, magában hordozza azt az ősi pedagógiai igazságot, hogy a felnövekvő nemzedék nevelése az édesanyák, édesapák mellett az egész társadalom „szívügye” felelőssége! Az emberi gondolkodás fejlődése során ez az igény már sokszor felmerült, de valóságos, biztonságos bázist ennek megvalósításához a mi társadalmunk ad. Élnünk kell a lehetőséggel; összefogva megvalósítani: „a jövőnek nevelünk” igényét! Sok segítséget kaptunk ehhez: — az állami oktatás helyzete és fejlesztésének feladatai (MSZMP KB 1972. június 14—15. határozata — a nyomában születő intéz- kérdések). — a népesedéspolitikai határozat — a Hazafias Népfront V. Kongresszusának állásfoglalása. Fentiek alapján a népfrontmozgalom arra törekszik, hogy felébressze a felelősségtudatot a gyermekek, az új nemzedék sorsáért min. denkiben. nem-szülőkben is: gyermekszerető, nevelő közszellem segítse a fiatalok tanulását, pályakezdését, felelős állampolgárokká válását! — Ápoljuk a közgondolkodásban azt a szellemet, hogy igazi jó állampolgár csak az lehet, aki felelősségteljesen neveli gyermekét! Viseljük annak boldog súlyát, hogy emberi-társadalmi értékelésünk egyik lényeges meghatározója az. hogy milyen szülők vagyunk, — vagy ha azok nem lehetünk — milyen gonddal, szeretettel segítjük, s milyen példát adunk a közelünkben levő gyermekeknek, ifjaknak, munkahelyünkön, vagy akár véletlen-adta élethelyzetekben: utcán, stb. magánéletükben. Ezek a gondolatok hatják át a Hazafias Népfront pedagógiai bziottságait — a megyében, járásokban. — Ezekhez szeretnénk minél több egyetértőt — szülőt és nemszülőt megnyerni! A Kelet-Magyarország hasábjain. a „Szülők fóruma” rovatban a jövőben rendszeresen jelennek majd meg cikkek a népfront pedagógiai bizottsága tagjainak tollából. az időszerű gyermek- nevelési kérdésekről. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozni mindannyiunknak érdeke, s hogy ezt igazoljuk, idézzük Makarenkot: „A helyes nevelés — boldog öregkort, a helytelen nevelés — leendő bánatot, könnyhullatást jelent, önnön hibánkat, vétkünket honfitársainkkal. az egész országgal szemben.” Lengváry Józsefné a Hazafias Népfront Pedagógiai Bizottságának elnök* HOVA MEGY A VONAT. Vígan száll a füst a mozdony kéményéből messzi tájakra indul. A gyerekek is búcsút intenek a mozdonyvezető bácsinak. Ha figyelmesen megnézitek a képet, és ügyesek vagytok, ti is leolvashatjátok, hova megy a vonat. uxioiinDots A narancs, a banán és a kisegér Az asztalon a gyümölcstálon ott po ipázott a narancs és a banán. Amikor a napocska kora hajnalban a látóhatár fölé emelte vöröses sárga fejét, a narancs így szólt: — Nézd csak, barátom, látod! Lefestettek. Ott az égen az az én képmásam. A banán hallgatott, de este, amikor a mélykék égbolton előtűnt a hold, ő is rákezdte: — Nézd csak, narancs barátom. ott az én képmásom! Az én képem sokkalta kifejezőbb és szebb. A festő nagyobb gonddal festeti meg mint a tiédet. A szoba sarkában valak vékony hangon kuncogn kezdett. — De ostobák vagytok Reggel a napot láttátok az égen. most pedig a holdat, — mondta a kisegér és azon nyomban ott termett az asztalon. — De ilyet! — szólt sértődötten a gömbölyű narancs és mérgében egészen “lepirult. A zöldes banán a méregtől teljesen megsárgult. Reggel Vera zsebrevágta a narancsot, a banánt pedig Jankó. — Milyen kár! — mondta a kisegér meglapulva az egérlyukban, és nagyon sajnálta. hogy már nem rajzolhatja le sem a narancsot, sem a banánt, hogy lett volna egy valódi képük saját magukról. — Nem baj! lefestem a napot és a holdat! — gondolta magában. Másnap reggel piciny lábát narancssárga festékbe mártotta és lerajzolta a napot. Este csillogó ezüstös festékből rajzolta meg a holdat. Mindkét képet kis ágyacs- kája fölé akasztotta és hosszan gyönyörködött bennük, mig végül elaludt. GYEREKEKNEK Eh Gyerekeknek üli GYEREKEKNEK 83 Gyerekeknek TÖRD A FEIEDÍ Úttörőpcsta — Kikeltem, gazdikám^ nem fog ki egy tojás semmiféle libán. Rá is ül a liba az arany tojásra, nem volt most már gondja semmire se másra. Az arany tojáson pont három hétig ül s arany liba kel ki a tojás mélyibül. Lobogott, parázslott a libuska tolla. Hej, örült az asszony, hogyne örült volna. S a szegény asszonynak bölcs ötlete támadt, fogja a kis libát s viszi a királynak. Beteg volt a király legkis- sebbik lánya s nem vágyott másra csak egy arany libára. No, ha arra vágyott, itt az arany liba, hozza a vén asszony, nincsen benne hiba. S meggyógyult a kis lány azon minutumban, higyjé- tek el nekem, ahogy mondom, úgy van. S szegény jó asszony zsák aranyat kapott, ma is van belő- le, ha még el nem fogyott. A bíró és az ördög A bíró felült a lovára, és elindult a városba. Az úton találkozott az ördöggel. „Hé, bíró, elvinnél magaddal egy darabon?” — kérdezte az ördög. „Jöjj, ülj fel mögém a lovamra.” — szólt a híró. Mindenki mást elutasított volna, de az ördögtől félt. És nem ok nélkül. Nem sokkal ezután találkoztak egy férfivel, aki a malacát kergette, mert az elszökött. — „Hogy az őrdög vinne el, te mihaszna”! — kiáltotta az ember a malacának. „Vidd gyorsan a disznót, hiszen neked kínálták fel,” — tanácsolta a bíró az ördögnek. „öh, nem”, — szólt az ördög, „nem gondolta azt komolyan az öreg.” Lovagoltak tovább. Ekkor hirtelen arra figyeltek fel, hogy egy kisfiú eléjük futott az útra, majdnem, hogy eltaposta őt a ló. Odaugrott mellé az édesanyja és villámgyorsan kézen ragadta. „Hogy az ördög vinné el az ilyen semmirevaló, szófoga- datlan kölykót” — kiabálta dühösen és kétségbeesetten a kisfiú édesanyja. „Vedd el a kisfiút, hiszen a saját édesanyja ajánlotta fel neked” — bíztatta a bíró az ördögöt. „Csakhogy az édesanyja ezt nem szószerint gondolja” — vágta oda mérgesen az ördög a bírónak. Folytatták útjukat. Végül egy öregasszonnyal találkoztak, akinek a bíró nemrégen az utolsó kecskéjét vette el. „Vigyen el az ördög, oh, bíró, mert egy csepp megértés és sajnálat sine« benned a szegény ember iránt!” — kiáltotta utánuk a szerencsétlen öregasszony. „Látod, bíró, most az egyszer ezt komolyan, szószerint gondolták”, mondta az ördög kárörvendő mosollyal. És ezzel galléron ragadta a bírót, és vitte magával egyenesen a pokolba. Fordította: Dr. Papp Sándorné A levelek tartalmának ismertetése előtt közöljük a 6. számú expedíciós feladatot: Úttörő Expedíciós Őrsök, figyelem! Nyíregyháza új lakónegyedének — a Jósavárosnak — jobb megismerésére hívunk benneteket! Az őrs tagjai keressék fel a lakótelepei, ismerkedjenek meg vele és készítsenek helyszínrajzot a lakótelep házainak elhelyezkedéséről. Az ott készített vázlatot hitelesítsétek a lakótelepi iskola úttörőcsapatának ügyeleteseivel. A feladat végrehajtására: 1974. március 14—23-ig minden napot javasoljuk. A rajzokat ragasszátok be az ex- expedíciós naplótokba! Nyíregyháza, 1974. március 2. ELŐRE „Városi Expedíciós Tanács” Nyíregyháza ★ Siska Mária őrsvezető (kálmánházi általános iskola) leveléből: „Mi. a kálmánházi 5/a osztály, a Csillag őrs tagjai felkutattuk falunk történetét. Az első tanyát 1775-ben Beck Pál alapította. Birtoka 2000 hold körül lehetett, a környéken pedig 15—20 család élt. Az alapítótól később veje Dé- genfeld Gusztáv, majd gyermekei Imre és Ilona örökölték a birtokot. Az uradalmon kívül élő emberek bogárhátú. földbe ásott vermekben laktak, ezért volt a falu első neve Bogárháza. 1905-ben Kralovánszki Kálmán végezte el a parcellázást és így alakult ki a mái neve, Kálmánháza.” Nagy Anikó csapattitkár (Nyíregyháza, II. gyakorlóiskola) beszámolójából: „Iskolánkban az idén is megrendeztük a szaktárgyi vetélkedőket. Januárban a nyolcadikosok mérték össze tudásukat történelemből. A versenyzőknek először egy feladatlapot kellett kitölteniük — ami négy év történelemanyagát dolgozta fel — de szerepeltek még irodalmi jellegű kérdések is. Ezután mindenki húzott egy borítékot, melyekben évszámok, híres emberek nevei voltak és el kellett mondanunk a velük kapcsolatos eseményeket. Találtunk még a borítékban egy-egy képet hazánk híres emlékműveiről, amit fel kellett ismernünk. Az első három helyezett lett Győri István, Ádám Katalin, Racskó Gábor.” Turtóczki Jolán (tornyos- pálcái általános iskola) vállalásaikról írt. „A Kossuth Lajos Úttörőcsapat Petőfi Sándor raja a következő expedíció« vállalásokat határozta el: felkutatjuk csapatunk történetét, levelezéseket folytatunk az ország területén működő régi csapatvezetőkkel. dokumentumokat gyűjtünk. Tablót, fényképeket készítünk versenyekről. a csapat történetéről.” Pócsfalvi Gabriella rajtítkár (nyírmihálydi általános iskola) egy látogatásról számolt be. „A 2829. számú Ady Endre Úttörőcsapat 3. osztályos kisdobosai vagyunk. Nemrégen meglátogattuk az első osztályosokat. Ők naég nem kisdobosok, év végén avatják őket. Rajfoglalkozást tartottunk számukra. Megemlékeztünk csapatunk névadójáról, dalt és játékot tanítottunk velük. Vidáman töltöttük el az időt. és elmondták. hogy alig várják avatásukat” Vízszintes: 1. Megfejtendő, a vízszintes 16. folytatása (második négyzetben A). 6. Tiltás. 7. Szovjet motorkerékpár márka. 8. Helyrag. 9. Yttrium, nitrogén, hidrogén vegyjele. 11. Tartó, tároló eszköz. 12. Biró teszi. 14. Ruhatisztító eszköz. 16. Megfejtendő. 18 .Szovjet folyam. 20. Mély és nagy tányér. 21. Csak fél neve! 22. Üdítő, főzet 24. Lelkesedés. 25. Tibor beceneve. 27. Visz- sza: két mutatónévmás. 28. Az 1849-es magyar vértanúk városa. 29. Dini betűi keverve. Függőleges: 1. A magasban. 2. Bőg. 3. A mondat építőköve. 4. Arzén vegyjele. 5. Feudális rang. 6. Tárta. 10. Budapesti villamosvasút rövidítése. 11. Mint A szegény asszony libája a vízszintes 22. 13. A tudatot előzi meg. 14. Főzeléknövény. 15. Élő. 17. Ez zabolázza a folyót 19. Bejegyez. 21. Szemléli. 23. ...Sámuel magyar király. 24. Sereg. 26. Római 499. 27. Kettőzve gyermekek kedvelt édessége. Megfejtendő: vízszintes 16., 1. Múlt heti megfejtés: A közeljövőben nyitja kapuit Nyíregyházán AZ ÚJ JÓSA ANDRÁS MÜZEUM. Könyvjutalom: Végéra Attila Demecser, Kardos István Nagykálló, Török Irén Porcsalma, Fazekas Márta Oros és Aux Ildikó Nyíregyháza. Volt egyszer, hol nem volt, volt egy szegény asszony, akár a tenyerem, szegény volt ő nagyon. Se földje, se háza, semmi vagyonkája, semmije a földön, csak egy vén libája. Eljött a kemény tél, fújt a szél, hullt a hó s a kamrában nem volt semmi ennivaló. Igen nagy dolog az éhség és árvaság, gondolja az asszony, leöli a libát. A zúzáját, a húsát megeszi, a tollát meg majd csak valaki megveszi. Ámde a vén liba könyörögni kezdett: — Édes gazdasszonyomi csak most kegyelmezz megi Megmenthet még tédeg valami nagy csoda, ne ölj meg, asszonykám, nem bánod meg soha. — No, — mondja az aasszony, — várok három napig, három nap nagy idd), nem öllek meg addig. De ha három napig nem történik csoda, levágom a nyakad, szegény öreg liba. Hát pont a harmadik reggel, uramfia, szép színarany tojást tojt az arany liba. Mint a nap az égen, ragyogott a csodás, hatalmasszépségű arany libatojás. — No, — mondja az asz- szony az öreg libának, — ha már megtojtad, hát keltsd ki tojáskádat. Bólogat a liba: SZÜLETÉSNAPI TORTA. (Elek Emil felvételei ölbej Irea
