Kelet-Magyarország, 1974. március (34. évfolyam, 50-76. szám)
1974-03-02 / 51. szám
KtffL mírc§»» l S. filial Megk ülőn böztetett Panasszal a szakszervezetnél Szabadság a nyugdíjasnak — Mi lapon? — Levelek „kísérővel“ támogatás A KÜLÖNFÉLE GAZDASÁGPOLITIKAI INTÉZKEDÉSEK együttes hatására az utóbbi években — mindenek előtt a személyi jövedelmek vonatkozásában — mérséklődtek az egyes termelőszövetkezetek közötti különbségek. Ennek ellenére még ma is nagyfokú differenciáltság jellemző a mostoha természeti viszonyok között gazdálkodó nagyüzemekbe. Ezekben a termelőszövetkezetekben az alacsony vállalati tiszta jövedelem még ma sem teszi lehetővé a kívánt színvonalú termelésfejlesztés önfinanszírozását. Gondjaik megoldása, illetve gazdálkodásuk színvonalának javítása népgazdasági-társadalmi színtű erőfeszítést igényel. Az e célt szolgáló megkülönböztetett állami támogatás 1974 e'ejétői módosult. Megyénkben különös jelentősége van minden ilyen változtatásnak, hiszen a mezőgazdasági szövetkezetek 70 százaléka kedvezőtlen adottságú. Az átlagosnál rosszabb termelési feltételekkel rendelkező termelő- szövetkezeteknek a IV. ötéves terv hátralévő éveiben az állam mindenekelőtt a termelési szerkezet egyszerűsítéséhez, továbbá a kiegészítő tevékenység megszer- vézéséhez nyújt támogatást. E két szempont szorosan ösz- szefügg, mert hiszen a termelési szerkezet egyszerűsítése szinte mindenütt a közvetlen mezőgazdasági termelésben foglalkoztatottak számának csökkentésével jár együtt, s az emiatt kiesők kereseti lehetőségét a kiegészítő tevékenység fejlesztésével lehet megoldani. A cél, mint látható az, hogy a tagság foglalkoztatását, ahol csak lehet, az adott termelőszövetkezetek keretein belül oldják meg. A gazdasági célok ílymódon szorosan összefonódnak a társadalompolitikai célokkal: az új rendelkezések azt segítik elő, hogy a falvak lakossága helyben találjon munkalehetőséget. Ez különösen a nők és az idősebb korúak vonatkozásában nagy jelentőségű. AZ IPARI JELLEGŰ kiegészítő tevékenység megyénkben messze az országos átlag alatt van. A nagyobb ( ipari gócpontoknál való távolság miatt jelentős változás nem is várható. Bővítés el- . só sorban a saját mezőgazda- gi termék feldolgozásában szükséges és lehetséges. ’ A támogatási rendszer alap- \ vető formája a továbbiakban ’ is az árkiegészítés lesz. A szőlő- és a gyümölcstermelés fejlesztése érdekében a rendeletmódosítás a IV. ötéves terv hátralévő éveire az árkiegészítést a szőlő- és a gyümölcstermelés árbevételére is kiterjesztette. A szabolcsi termelőszövetkezetek régi kérése valósult meg ezzel az intézkedéssel, hogy az árkiegészítést a gyümölcsre is kiterjesztették. A támogatási rendszer kialakításánál eleve tekintetbe vették, hogy a kedvezőtlen termelőhelyi feltételek mellett az érintett termelőszövetkezetek nem mindig tudnak saját erejükből társadalmilag elfogadható szintű jövedelmet biztosítani tagjaiknak. Ez különösen szembetűnő az olyan közös gazdaságok esetében ahol az átlagosnál több tag jut azonos területű földre. Az ilyen szövetkezetek mintegy 50 százaléka már 1971- től jövedelemkiegészítést is kap az árkiegészítés mellett. Ez a jövedelemkiegészítés a kedvezőtlen termőhelyi közös gazdaságokat — eredeti besorolásuknak megfelelő összegben — a jövőben is változatlanul megilleti. Kivételt csupán egyes szőlőgyümölcstermelő szövetkezetek képeznek. Azok a közös gazdaságok viszont, amelyek nem a mostoha természeti feltételek miatt tartoznak a kedvezőtlen adottságú termelőszövetkezetek kategóriáiéba, már csak akkor kaphatnak jövedelemkiegészítést, ha Rzántóterületük átlagos aranykorona értéke 8—10 között van. A gyenge minőségű földekkel rendelkező termelőszövetkezetben nyilvánvalóan, s indokoltan kisebb a felhalmozási lehetőség, mint az összes termelőszövetkezetek átlagában. Emiatt az adottságoknak megfelelő termelési szerkezet kialakítása a kívánatosnál lasabban halad előre. Az új rendelkezés éppen ezért számottevően bővíti a fejlesztési hozzájárulást. Ezt a termelési szerkezet átalakítására, hatékonyságának növelésére, egyszerűsítésére, új munkalehetőségek biztosítására, átfogó intézkedéseket tartalmazó üzemi fejlesztési terv megvalósításának finanszírozására kaphatják a termelőszövetkezetek. A fő követelmény e tekintetben a hatékonyság. Ennek szigorú érvényesítése miatt az olyan közös gazdaság, amelyik jövedelemkiegészítést is kap, a véglegesen adott fejlesztési hozzájárulás után két évvel ebben a kedvezményben már nem részesülhet. VALAMENNYI TERMELŐSZÖVETKEZET megyénkben most készíti a föld racionális használatának tervét. Ez azt jelenti, hogy olyan rossz természeti adottságú szántóföldi művelésben lévő területeket, amelyek meliorációs munkával sem változtathatók gazdaságos termőfölddé, más művelési ágba kell átvinni. Megyénkben elsősorban az erdősítés jöhet számításba. Csikós Balázs Gyakran érkeznek a panaszos levelek, és az igazukat kereső emberek a Szakszervezetek Szabolcs-Szatmár megyei Tanácsára. Érdekeiket csorba tottnak érzik, szeretnék, ha panaszaikat, megvizsgálva számukra kedvező döntést hoznának az illetékesek. A panaszokkal az SZMT különböző bizottságai foglalkoznak. A közgazdasági bizottsághoz tartoznak a munkaversennyel, a szocialista brigádmozgalommal kapcsolatos problémák, a munkásellátás, a munkaviszony körüli viták, a munkaügyi döntőbizottságok tevékenysége A munkavédelmi, társadalombiztosítási vagy lakásgondokat más bizottságok vizsgálják. A cél azonban közös: a dolgozók érdekeinek védelme. Va?ódi vagy Télt sérelem ? A panaszok megvizsgálása különféleképpen történhet. A legegyszerűbb esetek egyike volt például az alábbi. Egy megyebeli nyugdíjas levelét küldte el a Népszabadság levelezési rovata. Az illető a nyugdíja mellett munkaviszonyt létesített, s azt kérdezte, jár-e neki szabadság. A válasz nem volt nehéz: a nyugdíjast munka- viszonyban ugyanúgy megilleti a szabadság, mint az aktív dolgozókat. A korlátozás annyi, hogy az évi maximális 24 napból csak az általa ledolgozott időnek megfelelő részt kaphatja meg szabadságként. A dolgozónak küldött levéj tartalmazta az ide vonatkozó rendelet számát, hogy a munkahelyén arra hivatkozhasson. Jóval több utánajárást igényelt egy másik ügy, amelynek panaszosa személyesen kereste fel az SZMT-t. Gépkocsivezető, egy miskolci vállalattól kilépett, másutt helyezkedett el. Több dolgot is sérelmezett — ezek között volt valódi és vélt igazságtalanság is. Elmondta pé'| dául, hogy nem kapta meg az őt megillető szabadságot. Nem közölte viszont, hogy javító-nevelő munkára ítélte a bíróság, azt töltötte a vállalatnál. Ezt megtudva világossá vált: nem is kaphatott szabadságot, hiszen ez az idő nem számít munkaviszonynak, semmiféle kedvezmény nem jár vele. A másik panasza az volt, hogy a gépkocsijához tartozó szerszámokat tartozásként tüntették fel a MII,-lapján, holott azokat ő leadta. Mint kiderült, itt már a vállalat volt a ludas. Adminisztrációs hiba történt, a munkaügyi osztály későn kapta meg az átadást bizonyító jegyzőkönyvet. E bizonyos MIL-lapon azonban voltak még különös dolgok. 4311 forint tartozás volt feltüntetve különféle címeken, többek között munkaruhatartozás. Az SZMT munkatársa kérte a vállalatot, küldjenek tételes kimutatást A részletes számla meg is érkezett, csakhogy a végösszeg alaposan megcsappant — több, mint 1200 forintot tévedtek a dolgozó kárára. A hibás itt is a munkaügyi osztály volt: számolás nélkül, „saccra” írták be a tartozásokat. Ez felelőtlenség többszöri levélváltásba, jó néhány ember többletmunkájába került — a vállalat jó hírét pedig semmiképp sem erősítette— Hátráltatta a gyors ügyintézést A szakszervezetek megyei tanácsának munkatársai egy dolognak örülnek a legkevésbé: ha a panaszos levél „kísérővel” érkezik. Vagyis, ha a levélíró rögtön fent kezdi — országos lapoknak, a rádiónak, vagy a televíziónak, esetleg a Központi Bizottság titkárságának címezi panaszát. Tapasztalat, hogy az ilyen sérelmek jó része alaptalannak bizonyul. Ha nem, akkor is csak árt az ügynek: a gyors elintézést hátráltatja, hiszen a panasz jókora kerülővel érkezik az érintett szervhez, vállalathoz. A Magyar Rádiótól érkezett egy tevéi, melynek írója azt panaszolta: a nem nyolcórás munkaidőben dolgozó portások, őrök szabadságát rosszul számítják ki a tisza- vasvári Alkaloidánál. A panasz ügyintézője a legegyszerűbb módot választotta a vizsgálathoz: kiment a helyszínre. Kiderült, hogy az említett dolgozók szabadságát valóban nem a munkaidejüknek megfelelően számították ki, a panasz jogos. Ezenkívül feltártak még néhány rendellenességet A kollektív szerződésben megszabott időn túl ;s foglalkoztattak néhány dolgozót, vagy voltak olyanok, akik nem kaptak pótlékot, holott éjszaka dolgoztak. Mindez csak. nem negyven dolgozót érinA fiszavasvári téglagyárban jelenleg a karbantartó brigád dolgozik. Szabó László lakatos a megrongálódott csilléket „gyógyítja.” (Hammel József felvétele) van a MILtett. A gyár vezetősége nem próbált kibújni a felelősség alól: azonnal intézkedtek, minden panaszt orvosoltak. Ezen bizony okulhatna jó néhány vállalat, mivel sok helyütt nagyon nehezen ismerik be a tévedéseket. „Fizessék ki ?isszamenő!eg!“ Már említettük, hogy nem minden panaszos levél megalapozott. Egy dolgozót a vállalata nem a besorolása szerinti munkakörben foglalkoztatott. Amikor átszervezés folytán más vállalathoz került, az illetőnek megváltoztatták a besorolását, s már az után a munka után kapta a bérét, amit végzett. A dolgozó kérte, helyezzék az előző benorolás szerinti munkára. Egy idő múlva kérése teljesült, s ott a teljesítménye alapján valóban többet keresett, ö viszont azt követelte, hogy visszamenőleg fizessék ki neki a két kereset közötti különbözetet. Természetesen ezt nem teljesíthették. Hiába hivatkozott arra, hogy a vállalatnál vannak még olyanok, akik nem azt a munkát végzik, amiért a fizetést kapják. A rossz példa nem lehet irányadó... (tarnavölgyi) Egy nyolcadik osztályos kís- legénnyel beszélgettem a múltkor egy falusi kisiskolában. Elmondta, hogy irodában dolgozó szülei matematika tanárnak szánják, bár ő szívesebben menne szakmunkásnak, olyan szerelőnek, aki gépekkel dolgozik. Még nem sikerült megegyezni, nem tudja, hogyan fognak dönteni. Ez a példa jutott eszembe, amikor az elmúlt napokban megjelent a megyei pályaválasztási tanácsadó. A döntés azóta biztosan megszületett, a fiatalemberrel együtt még vagy tízezer gyermek életének első, sorsdöntő lépéseként. Tízezer nyolcadik osztályos pályaválasztása jelenti ezekben a napokban az egyik legnagyobb fejtörőt a szülőknek, pedagógusoknak, s maguknak a gyerekeknek. Az eddigi tapasztalatok szerint a gyerekek fele szakmunkástanulónak jelentkezik. Körülbelül ezren választanak olyan szakmát, amelyet a megyében nem tanulhatnak. Négyezer tizen- négyéves pályaválasztása olyan felelősséget jelent, amely több az általános iskola, vagy a szülők gondjainál, hiszen a gyerekeket fogadó szakmunkásképző intézetek és a leendő munkahelyek igényeivel, ‘ tágabb értelemben a népgazdasági érdekkel találkozik, vagy áll szemben az egyének választása. Az elmúlt évben több mint ötven szakma között nyílt választási lehetőség. A megjelölt szakmák és a munkahelyek által ajánlott lehetőségek azonban az összes jelentkezések közül alig több mint ötven százalékban találkoztak. A szakmunkástanulónak jelentkezőknek tehát csaknem fele vagy rosszul választott, vagy nem felelt meg a szakma követelményeinek. Mivel a lapokon egy második szakmát is meg lehet jelölni, az első felvételi elbeszélgetések után a másodsorban megjelölt területre próbálták meg az átirányítást. Ez talán még nehezebb, mint az első „felvonás”, mert a gyerekek húsz százaléka nem élt azzal a lehetőséggel, hogy. második szakmát is választhat. Az átirányítások után néhány terület megleoő képet mutatott. A kevésbé ismert szakmák tanulóit 25—60 százalékban azok közül vették fel. akik a jelentkezéseknél azokra a szakmákra egyáltalán nem is gondoltak. Ilyen például a szerkezetlakatos, a fénvező, de van ezek között úgynevezett .nehéz szakma is, például ács, hegesztő, központi-fűtés szerelő. A pályaválasztási intézetek felmérései arra utalnak, hogy a szakmák hiányos ismerete az oka a megalapozatlan, vagy rossz választásoknak. Ezért is kezdődtek meg már az elmúlt évben olyan kísérletek, amelyek a szakmák szélesebb körét ismertetik. Ezért dolgoznak pályaválasztási felelősök az iskolákban, akiknek tanfolyamokat szervez a megyei pályaválasztási intézet. B. É. Egyetemre készülő munkások Az igazgató irodájából nyílik a tárgyaló, mely pillanatok alatt átalakítható tanteremmé. Sőt, olyan is. Asztalok, székek, a falon iskolatábla, szivacs, kréta, (ügy tűnik, hogy ezek már hozzátartoznak a modern gyárvezetéshez napjainkban.) Ezt a tárgyalót még akkor alakították át tanteremmé, amikor a munkahelyi vezetők továbbképzését tartották az ISG-nél Mátészalkán, Vogl László személyzeti vezető ötlete volt. Jó ötlet, követendő. Hozott ő a tanfolyamnak írásvetítőt, magnót, diafilmeket is. Hadd tanuljanak a művezetők. Itt van a tábla most is. Egy szelep ábrájával, kalóriaszámításokkal. képletekkel. Kedden fizika óra volt. mondja Gáldi Dezső igazgató akit egy cseppet sem zavar sőt örül annak, hogy mellette a szobában tanulnak most is az emberek. Pedig csak egy fal választja el a „tanteremtől”. Este hétig tart a foglalkozás, hetenként most már háromszor. Növelték a foglalkozások számát az egyetemi előkészítőn, mert úgy látták szükséges, ha azt akarják, hogy sikeresen felvételizzenek majd az egyetemen Miskolcon. Nem vártak sült galambra a gyáriak. Hozzáláttak saját erőből. Egyetemi felvételi előkészítő tanfolyamot szerveztek az ISG-nél, a gyáron belül, a gyáriak részére. Még tavaly októberben kezdték. Szükségét érezték a vezetők. Az igazgató, a személyzeti vezető, a párttitkár indokolják: nagy szüksége van a gyárnak műszaki és közgazdasági végzettségű káderekre. Előírták a káderfejlesztési tervben is. hogy elsősorban házon belül kell megoldani a vezető utánpótlást. így hirdették meg a gyárban, s szép számmal akadt jelentkező. Ami külön örvendetes, az érettségizett szakmunkások közül ma heten járnak egyetemi előkészítőre: Bakos Gyula lakatos, Kerekes Sándor géplakatos, Kicsák Sándor esztergályos, Moldván Tibor szerszámátvevő, Nyíregyházi Csaba áruátvevő. Hanusi József szerelő és Ur Zoltán, aki minőségi ellenőrből nem rég lépett elő a MEO helyettes vezetőjévé. Ennek az osztálynak a bizalmija Mihálku József művezető. öt hónap távlatából, amikor már sok minden van a tanuló munkások mögött, egyszerűnek tűnik az egész. Természetes. Persze ott, ahol vannak, akik ezt szívükön viselik, hajtanak érte. segítik, mennek utána. így jutottak el a gyár vezetői a Miskolci Műszaki Egyetemre. Segítséget kértek, elmondták mit szeretnének. És meghallgatásra találtak. Sőt, hogy ne kelljen a „fiúknak” Miskolcra járni — megterhelő lenne — gondoskodtak a tematika kidolgozásáról, s Mátészalkáról a gimnáziumból Patai Ferenc matematikát. Gál Menyhért pedig fizikát tanít az egyetemi előkészítőn a gyáriaknak. Segíti a tanfolyamot a MTESZ, s Anka József, a Nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskola főigazgató helyettese a pat- ronálójuk. Nem hagyta magára az egyetem - tanfolyamot. Minden hallgatót elláttak a szükséges jegyzetekkel. így láttak hozzá nagy szorgalommal, ha kissé a munka után fáradtan is a tanuláshoz, a magasabb matematikai, fizikai tudományok elsajátításához. Mi tagadás voltak, akik kimaradtak januárra, öten. Érdekes-e vagy sem, de egy. csak egyetlen egy akadt közülük, aki munkás volt. A többiek bírják, küzdenek az anyaggal, csinálják. A kimaradt szerszámkészítő mondta: „Régebben érettségiztem, most megterhelő, be kell ola- jozódni, de jövőre ha lesz, nekirugaszkodok.” És, hogy méginkább támogassák az egyetemi előkészítőre járókat, a gyár is segít. Két mérnök, Horváth Lajos és Kovács Imre áll oda a harmadik tanulási napon a tábla elé magyarázni. Ezt a na- napot használják példák megoldására. Ilyenkor gyakorolnak. készítenek kis zárthelyiket és példák, példák sokaságát oldják még, gyakorolnak. Mindez a gyárnak tizenhétezer forintjába van, egy-egy hallgatónak csupán ötven forintjába. Május közepéig tart az előkészítő, s május végén következik a felvételi az egyetemen Miskolcon. Mihálku, az osztály bizalmija, a művezető mondta: „Örömmel vettük a lehetőséget, örülünk, hogy a gyár vezetősége támogat. Mi igyekszünk majd helytállni ott is. ha felvesznek.” Ezek között a hallgatók között öt bejáró van. Minden alkalommal autóbusszal viszik ki őket az állomásra. Amiben lehet, segítik a tanuló munkásokat Az igazgató mondta: „örülnénk, ha minél többen felvételt nyernének az egyetemre, ha megfelelnének. Drukkolunk értük. .. Farkas Kálmán ■ i ——■—
