Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-10 / 34. szám
rfft. leSzuír“iS. «m- sncsYAftöftszifä» Kereskedelem falun Verseny vagy egyeduralom Szabó Gábor Varga András Bacsó Lajosné Turóezi János Manfcovles József Baraksó Erzsébet Szerkesztőségi kerekasztal A szocialista brigádok művelődéséről A munkások művelődéséről egyre többet hallunk, beszélünk, vitatkozunk. Milyen területekre terjednek a művelődési igények? Elavul-e és mennyi idő múiva a már megszerzett szakképzettség? Van-e a munkásnak igénye és lehetősége pótolni, lépést tartani? A szakmai műveltség tágulása nyomán érlelődik-e érdeklődés az általánosabb műveltség iránt? A növekvő szabad idővel lehet-e csatát nyerni a teljesebb élet igényére? S végül, hol a helyük ezekben a kérdésekben a szocialista brigádoknak, alkalmasak-e ezek a közösségek bizonyos funkciók közvetlen, vagy közvetett betöltésére? Ezek a kérdések adták szerkesztőségi kerékasztalunk témáit. A beszélgetés résztvevői voltak: Bacsó Lajosné, a Nyíregyházi Dohánybeváltó és Fermentáló Vállalat betanított laboránsa, Mankovics József, az Országos Papíripari Vállglat nyíregyházi gyárának gépmestere, Szabó Gábor, az Ingatlankezelő és Szolgáltató Vállalat karbantartó betanított munkása, íu- róczi János, a Vas- és Fémipari Szövetkezet gépszere, lője, Varga András, a KEMÉV szakszervezeti bizottságának titkára és Baraksó Erzsébet, a Kelet-Magyarország munkatársa. A SZÖVETKEZETI KERESKEDELEM Szabolcs-Szat- márban az országos átlagot jóval meghaladó mértékben dominál a községek, mi több, a városok ellátásában. A szövetkezetek között vannak jól működő, közepes nagyságú kereskedelmi vállalatokhoz hasonló nagyságúak. de akadnak gyenge eredményeket felmutató, a működési területüket alig-alig ellátó szövetkezetek is. Az utóbbiak pedig gondot okoznak az ellátásért felelős tanácsoknak, de még nagyobbat a helyi kereskedelem élvezőinek, vagy inkább szenvedő alanyainak, a lakosságnak. Manapság lerövidültek a távolságok, könnyen megfordul a nagyobb községekben, járási vagy megyeszékhelyen az, aki nagyobb vásárlást tervez. Ám ez mégsem lehet egyenlő azzal, hogy az alapvető, vagy a viszonylag kis értékű árukért is utazzék a falun élő ember. Ugyanez vonatkozik a szolgáltatásokra és a szövetkezeti kereskedelem egy másik, a falun élőknek igen fontos tevékenységére, a felvásárlásra. A mai gazdasági viszonyok mellett megengedett, 6őt egyes helyeken egyenesen kívánatos, hogy a különböző kereskedelmi szervek versenyezzenek egymással, boltokat nyissanak, felvásárló telepeket létesítsenek azért, hogy a vásárlók igényeit jobban kielégítsék. Nyíregyházán például 6enki sem vonja kétségbe, hogy az ÁFÉSZ új üzlete Jósaváros- ban az ott élők ellátásának javítására szolgál, hogy az iparcikk áruház mellett a Munkásérdek Béremelés ISMERETES, HOGY TAVALY TAVASSZAL az állami iparban és építőiparban központi béremeléssel is javították a munkások fizeté- sét. Az idén újra lesz kisebb központi béremelés, azokon a helyeken — költségvetési üzemek, kutató intézetek — ahová a múlt évi béremelés nem terjedt ki. Ismét csak a fizikai munkások érdekében történt az intézkedés, a helyes munkáspolitika megvalósítását üdvözölhetjük ebben' az intézkedésben. A végrehajtásban viszont vannak — ha elvétve is — kedvezőtlen tapasztalatok. Bér a rendeletek, az állás- foglalások világosan kimondták, hogy a béremelés a munkásoknak szól. az ő érdekükben történik, mégis akadt olyan vállalat, ahol a vezetők magukra is ugyanannyit gondoltak, mint a munkásokra. Olyan helyzet is kialakult. hogy az év végén vizsgálva a bérek alakulását kiderült: az alkalmazottak végső soron többet kaptak, mint a munkások. Ahol így történt, ott a tapasztalatokat most összegzik, vizsgálják ki. hogyan történhetett az eredeti elvekkel ellentétes megvalósítás. A másik gond a béremelések végrehajtásánál a vállalatoknál kialakult helytelen statisztika5 szemlélet. Ezzel megintcsak a még fennálló különbségeket akarják elkendőzni. így gyakorlat, hogv a munkások bérének számításakor figyelembe veszik a legkisebb juttatásokat is. míg a vezetők, az alkalmazottak bérénél csak a hivatalos havi alapbért nézik „megfeledkeznek” az év közben különböző címeken felvett pénzekről. S utána ennék a statisztikának a birtokában próbálják megma gyár ázni az üzem5 munkás közvélemény előtt, hogy ebszövetkezeti áruház építése a megyeszékhelynek megfelelő élénk kereskedelmi életet hozza a közeljövőben a városnak. Falun persze kissé masabb a helyzet. Általában nem éri meg, hogy a körzeti szövetkezet mellett más is nyisson boltot. Viszont éppen az előbb említett gyenge szövetkezetek léte bizonyítja hogy nem egyszer egy-egy kisebb bolt. pavilon nyitása — legyen az a sütő —. vagy tejiparé, vagy a szomszédos szövetkezeté — arra készteti a helybeli fogyasztási szövetkezetei is. hogy jóbban végezze munkáját. Ugyancsak ez a helyzet a felvásárlásnál, ha egy-egy kisebb községben csak immel-ámmal végzik ezt. akkor a máshonnan jövőt örömmel fogadják a helybeliek. A VERSENY LÉTE elfogadott nálunk — ha tisztességes a verseny. Éppen ezért meglepő, hogy azok a szövetkezetek. ahol megjelent a szomszédos versenytárs tüz- zel-vassal azon vannak, hogy megszüntessék a versenyt. Még a MÉSZÖV elnöksége is úgy foglalt állást, hogy a szövetkezetek csak a saiát működési területükön belül maradjanak, ott igyekezzenek a hálózatot még jobban korszerűsíteni. Azzal viszont, hogy egyeduralmat teremtenek a rosszul dolgozó szövetkezeteknek éppen a kereskedelempolitikai elveket sértik meg. mert a verseny arra is jó. hogy a rosszul dolgozó ne üljön a meg sem szerzett babérjain, hanem próbáljon eleget tenni a vásárlók, a fogyasztók jogos elvárásainak. * ben az évben a vállalati keretekből miért adnak kevesebbet a munkásoknak. s miért juttatnak többet az alkalmazottaknak. TERMÉSZETESEN SENKI SINCS AZ ELLEN, hogy az alkalmazotti állományban dolgozók munkájúk után ne kapják meg a jogos bérüket. Még olyan szemlélet sincs, amellyel szembe akarná valaki állítani a munkásokat és alkalmazottakat. De az igen is van, hogy munkáspolitikát folytatunk, hogy a termelés végsősoron a fizikai munkásoknál dől el, ezért — a munkáshatalom érdekében — a párt és a kormányzat szem előtt tartja életkörülményeiket. munkaviszonyaikat, hiszen a szocializmus építése mindannyiunk érdekében történik. Az ismerkedés első percéiben a beszélgetés résztvevői megnyugtatóan fedezték fel egymásban ..a diákot”. Bacsó Lajosné szakmunkásképző tanfolyamra, Mankovics József és Turóezi János marxista középiskolába jár, Szabó Gábor a vállalati kihelyezett iskola hetedik osztályát végzi, Varga András most szerzi a harmadik technikusi oklevelet. Személy szerint. de brigádjaik képviselőiként. talán emiatt is valamennyien arra szavaznak, hogy a szocialista brigádok művelődési igényeinek nagy résziét az egyéni tanulás, a szakmai, politikai, vagy általánosabb ismeretek bővítése iránti igény alkotja. Felújítani a régi tudást Bacsó Lajosné: Tizenhár. más létszámú brigád — tizenegy nő és két férfi — képviseletében mondom el véleményemet. Csaknem va- lamenyien családosak vagyunk. A tizenháromból jelenleg nyolcán tanulunk. Nem vagyok már olyan fiatal, nagy fiam van, orvostan. hallgató. Mégis szívesen vállalok esetleg több fáradtságot, mert ha ezt az iskolát befejezem, szakmunkás leszek. Sokan éltek tőlünk ezzel a lehetőséggel, amit a vállalat megteremtett. Beszélgettem egyikükkel. Két. ten állnak egy munkapadnál, az egyik szakmunkás lesz. a másik betanított ntarad. Ugyanazt a munkát végzik, ugyanúgy csapják fel a dohányt az asztalra, de ő már tudja, hogy miért kell előtte megrázni a küteget. Lehet, hogy ez nem jó példa, de úgy érzem, a szakmailag műveltebb munkás tudatosabban dolgozik. Mankovics József: Hátai üzem a mienk. A brigád, amelyet vezetek, tizeríhét olyan dolgozóból áll, akik a legkülönbözőbb helyekről jöttek össze. Az egyik tsz. traktoros volt a másik hentes. Most papírgyári munkások. Csak komoly összmunkával érhetjük el, hogy ebből a rendkívül összetett gárdából egy igazi munkáskollektíva alakuljon ki. Ezért nálunk most ez az első. Mi még nem nyertünk szocialista címet, de versenyben vagyunk. s először a munkával szeretnénk bizonyítani. A brigád külön kulturális programot még alig szervezett, egyelőre a vállalati szervezésű rendezvényekhez kapcsolunk. Amig kezdők vagyunk. Politikai oktatáson veszünk részt, a fákivavívők és a politikai vitakör foglalkozásain. Szabó Gábor: Nálunk most nagyon jól mew az oktatás Van. aki a betűvetést tanulta, Van aki a ki h^1 rezet5 gimnáziumba iáf. Fizika5 munkások varrunk. lehet. h/v»v TnazzwzKh jcVbiaí végzettség nélkül is elláttuk a munkánkat, de ém>en arról KAazél »zettünk hogv g fiatalok friss iskolával, s-Zfiánv éven t.n'ííl n TV** r— •■"'’ásunk lejár, fel kell újítani. Varga András: A KEMÉV. nél jelenleg száztizennégy brigád küzd a szocialista címért. Záhonytól Debrecenig mindenhol vannak munkahelyeink, s a szétszórtság már eleve diktálja, hogy valami speciális megoldást kell találnunk. Ezért olyan lehetőséget adtunk a brigádoknak, amely megkönnyíti az egyébként megszervezhetetlen továbbképzéseket. Esetenkint — akár még muhkaidőkedvez- ménnyel is — a munkahelyeken rendezünk előadásokat kötelező részvétellel. Értékelésnél pedig figyelembe vesszük, melyik brigád hogyan élt a felkínált lehetőséggel. • e Összefogni az egyéni igényeket Turóezi János: Én azt mondom. nem jó ami kötelező. Nálunk ezt nem lehetne csinálni. Ha azt mondom, kötelező, azért sem jönnek el. Azt persze nem vitatom, hogy jó, ha a vállalat odafigyel és megpróbál minél több támogatást adni. A tanulás, továbbképzés igényei és lehetőségei sokfélék. Fontosnak tartották, mert ez az a mód, amely a kevesebb szervezést igényli. Nem kell egymás idejéhez igazodni. Sokkal nehezebb a közös programokkal. Mit foglal magában, mire törekedhet egy szocialista h igád kö. zös művelődési programja? Bacsó Lajosné: Ha lenne kívánságlista, amit a brigádok állítanak össze, szerintem a kirándulás vezetne. Utána következik a mozi ée a színház, majd a könyvek. Aztán az ankétok, filmről, színházi előadásról, olvasmányokról. Mankovics József: Kezdetben így van. Később azonban magasabb szintré kellene emelni ezeket a terveket, programokat, vagyis az igényeket. Hangversenyre, kiállításra. múzeumlátogatásra gondolok. Turóezi János: Az i munkás. aki belefáradt á napi munkába, kikapcsolódást keres. Nem igaz, hogy nem Vágynak a tartalmasabb gzA. rakozásra. De ázt ne kívánják, hogy a képcsarnokban álljunk egy kép előtt, amit meg akarnák n ''y aráz ni. Úgysem hinnék el a magyarázatot. . Mankovics József: Kellemesen csalódtam az egyik brigádlagban. Nem is képzeltem el, hogy olvasmányai között Michelangelo élete szerepelne. Egyszer megmutatta a könyvet. Akkor jöttem rá, hogy jobban kellene ismerni az egyé-i igényeket, s azok összefogása lenne például a szocialista brigádok számára a legalkalmasabb kulturális feladat. Varga András: Egyik brigádunk tagjai tavaly azzal jöttek a szakszervezethez, hogy kirándulni mennének. Tapolcára, fürödni. Legutóbb ugyanaz a brigád kirándulni készült. Hol kezdték a programot? A sárospataki kollégium könyvtárában. Valamelyikük ott járt előzőleg, magával ragadta a többit is. Több akar lenni — önmagánál Bacsó Lajosné• Ilyen emberünk nekünk is van. Nem fér meg a bőrében, amig ei nem mondja, mj szépet látott, olvasott. Az olyan kis közösségekben, mint a szocialista brigád, kell egy ilyen mozgató rúgó. aki egy kicsit népművelő is. Vannak népművelők. de én még nem hallottam, hogy gyárakban elmentek volna a munkások figyel.' mét felhívni, erre, arra. Szabó Gábor: Ezt teszi például a tévé. Sőt. el 5- kényeztet bennünket. Talán a tévé az oka annak, hogy annyit halliuk; hiába vesznek színházbérletet ítt-ott. még ingyen sem mennek el. Varga András: Néhány évvel ezelőtt a csináld magad, meg eevéb hobby-m-a-agi-mak igen naoy nroua^arvrlát kaptak. Én ebből vezetem le, how kéuvoOmosebb. fontosabb a salát hobby. Akko~a vállalatnál mint a mienk 33 színházbérlet sincs kihasználva. Bacsó T.aimnő: Olvan !s van pzonVian plánok a színház a hobhvia ír-rZ-t Vall f.gy Atnb»r aki ezeket ^ Vtsag-noa íiobV>vVat, S*«-o.rncfia. legyen brigádvezető, vagy más. Lányi Botond Az öntödei Vállait kisvárdal gyárában tágas világos munkacsarnokban végzik a ra orob m stk. u.^el-y-s- (Elek Emil íeívételeí A művelődés mellett szóba került a szocialista módon élni, dolgozni fogalma is. Szerintük szocialista brigád tagjának lenni valami olyat jelent, hogy egy munkás ráébred: több akar lenni. Nem másoknál több, önmagánál. A szakmai műveltség megszerzését, fejlesztését a legfontosabbnak tartották. 'Emlegették a családi kirándulásokat is, a fusizást is, az előbbit a kulturált szabad idő hasznára, az utóbbit kárára írták, fenntartva azt a véleményt, hogy sok munkás szükségesnek ítéli. A brigádok kulturális vállalásaiknál szóba került, hogy nem szükséges rossz-e mindenáron teljesíteni egy váMalá$t. Erről az a vélemény, hogy inkább a spontán igények összehangolására kell törekedni mindenkinek?
