Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
KELET-HAGYARORSZAG - VASÄRNAPI WELLftSSf WH. fcfinfcl: Titok A nyíregyházi rádióban a bét elején hangzott el egy riport .libben a többi között hallottam, hogy megalakítanak egy bizottságot, amelynek a feladata környezetünk védelme lesz. A megalakítás bejelentése nagy helyeslést válthat ki azok körében, akik nem ismerik a tényeket. A dolgokba beavatott azonban megállt a bejelentés hallatán és azon gondolkodott, hogy minek még egy ilyen társadalmi szerv b megyében, amikor már van és működik egy hasonló másik. Jobb a magyarázat, ha az illető riportalany nem tudott érről, de ha tudott, akkor jön a kérdőjel: annyi az erőnk, hogy hasonló céllal két bizottságot is működtethetünk? Nem lenne helyesebb hatékonyabbá tenni a már meglévőt? Egy ismerősöm mondta él a napokban, hogy egymás mellett földrajzilag sem nagy távolságban — talán két négyzetkilométeren belül — dolgozik három hasonló jellegű intézmény. A feladat is. a cél is nagyjából ugyanaz. Az intézmények mégis egymástól elkülönülten, szinte teljes titoktartásban működnek. Pedig az egyiknek kitűnő a felszereltsége, a másiknak igen jó a szakembergárdája, a harmadiknak pedig élő és eleven b kapcsolata a legkorszerűbb tudományokkal. Ha összefognának, nagy eredményeket érhetnének el. így azonban külön-külön mindannyian járják a maguk útját és nem éri el a kívánt hasznot belőlük a népgazdaság. Szocialista államban élünk, az intézményeket egy szerv hozta létre, az irányítja. Szinte a csodával határos, hogy erre a lehetőségre mégsem döbbent rá eddig senki illetékes. Ide sorolható még az a friss. tapasztalat Is. amely szerint négy gazdaság foglalkozik egymástól nem messze a zártrendszerű kukorica termesztésével. Ahelyett, hogy átadnák egymásnak a jó tapasztalatokat, hogy az elterjedjen, sőt másokat is segítenének az új, hatékony és olcsóbb módszerek bevezetésével, ahelyett egymás előtt is hét pecsétes lakattal őrzik a termelési módszereket, eredményeket és terveket. Mert úgymond önálló és vállalatszerű gazdálkodás van és manapság semmit sem adnak ingyen, mindenki szerezze meg a tudást drága pénzen, vagy ahogy éppen tudja. Vannak gyártási eljárások, kísérletek és vannak úgynevezett ipari titkok is, amelyek természetesen nem juthatnak el azonnal és 6zéles körben mindenhová De a fentiekben nem erről van szó, hanem a másutt már kikísérletezett. bevált és elterjesztett módszerekről. A népgazdaság és az egész lakosság érdeke azt kívánja, hogy az új terjedjen — és ebben a gazdaságirányítás jelenlegi rendszere sem hozott semmiféle változást. De hogyan terjedjen az új. a sok jó tapasztalat, hogyan vegyenek tudomást akár a rosszul „sült” kísérletezésekről, ha ahhoz senki kívülállót nem engednek hozzáférni? Az ipari, vagy a mezőgazdasági üzem egyes vezetői azt mondhatják erre. hogy ha nekik volt ötven-, vagy százezer forintjuk arra, hogy megszerezzenek egy újabb és hatékonyabb módszert, amelynek a nyomán többet és jobbat termelhetnek, akkor szerezze meg más is a saját pénzén. Van ebben valami igazság. Az igazság nagy része azonban abban áll. hogy ilyen úton és ilyen módöri egyesek meggazdagodhatnak, mások viszont — akiknél kevesebb az anyagi és szellemi kapacitás — még öt, vagy tíz esztendő múlva sem jutnak el üzemük, vagy vállalatuk korszerűsítéséhez. És mivel nálunk csupán egy zseb van, a népgazdaság zsebe, végső soron ebből kell fizetni a tandíjat és ebből kell támogatni azokat, akik rajtuk kívülálló — esetleg éppen a fenti—okok miatt nem juthatnak el a korszerű, hatékony termesztéshez. Az érdekeltség mai rendszerében az eddigi tapasztalatok szerint igen sok a pozitív. Ismerjük azonban, hogy jócskán hatnak még a negatív jelenségek is, például a csoportérdeket jónéhány helyen a népgazdasági érdek fölé helyezik. Úgy gondolom, hogy — bár erről keveset, vagy egyáltalán nem beszélünk — az egymástól való elzárkózás, a segítés helyetti titkolózás sem más, mint a szűk csoportérdekek. az egy üzem, az egy vállalat sajátos érdeke, kizárólagos boldogulásának eszköze. Mások kárára és rovására. Ennek a következménye ezután a mi társadalmunkban már egyenes és világos: egy-egy kisebb kollektíva jól jár, nagyobb nyereséget visz haza. jobb lesz a jövedelme. De ebből még nem lesz több burgonya és kukorica és nem lesz több és olcsóbb a gyümölcs és a Zöldség. Ezen is érdemes elgondolkodni. Kocka János VALTOZÖ világunk Településeink holnapja Szabd es-Sratmá r a kapitalizmustól súlyos társadalmi és gazdasági elmaradottságot örökölt, amely szembetűnő aránytalanságokkal is együtt járt. A felszabadulást követő közel három évtized figyelemre méltóan megváltoztatta a termelőerők területi elhelyezését, s ezzel egyidőben a lakosság életkörülményeit is, még nem szüntette meg a területi aránytalanságokat. A kormány 1971-ben két nagy jelentő, ségű határozatot hozott a követendő területfejlesztési politikáról, illetve az országos településfejlesztés és településhálózat-fejlesztési koncepcióról. E politikának biztosítani kell egyrészt az ország egyes területén fellelhető erőforrások hatékony hasznosítását úgy. hogy az együtt járjon a településhálózat korszerűsítésévé, racionalizálásával, és azzal, hogy arányosság alakuljon ki a területek foglalkoztatásbeli, termelékenységi. ellátási színvonalában, tehát mérséklődjenek a még ma is fennálló — elsősorban a falu és város közötti — társadalmi, gazdasági különbségek. E célokat a közép- ég hosszútávú tervidőszakok során kell kijelölni és megvalósítani, A könnyű- és faipar fejlesztése A megye tartósain növekvő népesség, száma, s a természetes szaporodásnak igen kedvező üteme a legfontosabb feltétele Sza- bolcs-Szatmár gazdasági növekedésének, különösen az iparfejlesztésnek. Az elmúlt évek erőteljes iparosítási, iparfejlesztési törekvéseinek eredményeként ma a megye iparában és építőiparában dolgozók 6záma déri az 56 000 főt, a termelés pedig a 12 milliárd forintot. Ezek a megye fejlesztése szempontjából rekord nagyságú foglalkoztatási és termelési eredményeknek számítanak, és mögöttük — ami nem kevésbé lényeges — egy korszerű szerkezettel rendelkező ipar körvonalai bontakoznak ki. Adottságaink — tehát a foglalkoztatási szükséglet, a megyén keresztülhaladó nyersanyag- és energiavonalak — jelenlegi körülményeink között a könnyűipar és a faipar fejlesztését teszik számunkra a legegyértelműbbé. Ezek mellett a jövőben is jelentős súlyt képvisel az élelmiszeripar. Korszerű technológiát. termelési struktúrát testesít meg, illetve ebben az irányban fejleszthető a vegyipar, a műszer-, az optikai ipar, a híradástechnika, stb. A Szovjetunióból érkező olaj és földgázenergia. — nyersanyagszállítás elvileg nemcsak a vegyipar, hanem a Tisza térségében a kohászat és más energiaigényes ágazatok számára is iparfejlesztési lehetőséget jelent. Mindezt jól alátámasztja egy országos átlagnál kedvezőbb helyzetben lévő korszerű építőipar, amelyik a jelenleginél nagyobb feladatra képes a magas, és mélyépítésben, közműfejlesztésben, stb. Azok a lehetőségek, amelyet a Szovjetunióval való közös határunk, továbbá fejlett közlekedési fővonalaink, főútjaink jelentenek, további fejlesztéseket is ígérnek. Szabolcs-Szatmár gazdasági szerkezetében a vezető termelő ágazat a mezőgazdaság és a következő egy-másfél évtizedben is elő. reláthatólag ez marad. A megye gazdasági fejlődése során a mezőgazdaságban halmozódtak fel a legnagyobb hasznosítható anyagi és szellemi értékek, és egy megismételt, de különösen bővülő ráfordítás a termelés hatékonyságát, korszerűségét minden más ágazattól nagyobb mértékben hasznosítja, illetve növeli. Mindent figyelembe véve a szerepe tehát a megye lakossága jövedelmi viszonyainak alakulásában, természeti, fBMrajzi feltételeinek hasznosí tásában még tovább fokozódik, és az élelmiszer-, illetve a kapcsolódó faiparral együtt a területfejlesztés lényeges eleme marad elsősorban a kedvező adottságú területeken. Figyelemre méltó, — mint területfejlesztési elemnek — a közlekedésnek, elsősorban a vasúti közlekedésnek jelentősége. Ilyen funkcióval rendelkezik mindenekelőtt Záhony és térsége a Szovjetunióból irányuló nagy hazai import és a nemzetközi tranzitszállítások eredményéként Fejlesztése a következő években is nagyütemű lesz. s kiszolgálása a közúti közlekedés — személyes teherszállítás — erőteljes fejlesztését igényli. A terület- és településhálózat fejlesztés erős kölcsönhatásának összefüggését tükrözi a megyei tanács 1972. március 3-i határozata, amelyik elfogadta Szabolcs- Szatmár településfejlesztési és településhálózat-fejlesztési koncepcióját, amelyet a kormány is megerősített. Eszerint megyénkben egy felsőfokú központ: Nyíregyháza, három középfokú központ: Mátészalka. Kisvár- da, Nyírbátor, négy részleges középfokai központ: — Fehérgyarmat. Vásárosnamény, Tiszavasvári és Záhony — van. 16 település kiemelt alsófokú központ, 41 település alsófokú központ, s 9 település pedig részleges alsófokú központként funkcionál. A megye 156 települése távlati fejlesztési tervben is falu marad, ahol azonban folyamatosan biztosítani kell az úgynevezett alapellátási funkciók kielégítését. Ezek egészségügyi, óvodai, oktatási, kulturális intézményhálózatot. b közműves ivóvízellátást, közieke. dést, az igénynek gazdaságosan megfelelő kereskedelmi hálózatot, postát, sfcb. s az államigazgatáshoz szükséges feltételeket jelentik. Az ettől magasabb település-kategóriák egy-egy körzet egészének olyan szükségleteit elégítik ki, amelyek helyileg észszerűen, gazdaságosain már nem megoldhatók (kórházak, középiskolák, iparcikk áruházak, járási államigazgatási szervek, stb.) Ebből a szempontból különösen a középfokú és a részlegesen középfokú központok bírnak jelentőséggel, ahol a vonzáskörzet népességszáma 50—120 ezer fő, a központ népességszám pedig 20—40 ezer fő között alakul. A felsőfokú központok esetében a vonzáskörzet népessége már 400—600 ezer fő között van, e funkcióval rendelkező település lakossága pedig 80—150 ezer főben jelölhető meg. Ennek vonzáskörzete — bizonyos ellátási feladatok tekintetében — már túlnő a megyei közigazgatási határokon is. Tudományos munka kutatóhálózat Az urbanizáció felerősödése Nyíregyháza várost jellemzi a legjobban. így a város továbbfejlesztési irányának meghatározása ma a kialakuló aglomerációs körzetével együtt a legaktuálisabb településfejlesztési feladatok egyike. A város termelőerőinek fejlődése, az ezzel együtt növekvő, de a fejlődésben változatlanul élmaradt kommunális ellátás, lakás-, közművesítés, egészségügyi, kulturális intézményhálózat, szolgáltatás nagy hatást gyakorol a népességszám alakulására, és jellemző, hogv 1970—1973 januárja között 9,2 százalékkal nőtt a lakó- népesség száma és eléri a 80 ezer főt. Ez a hazai települések lakónépesség számát, ősz. szetételét, iparosodását tekintve egy nagyvárossá fejlődés lehetőségeit körvonalazza. Fontos eldönteni, hogy milyen iparfejlesztést szorgalmazzunk a településen. Véiwnlnyem szerint a nők foglalkoztatásánatt feltételeit javító iparezerkezet mellett első* rendű érdek az intenzív magas szakmai* műszaki felkészültséget jelentő, szellemi erőket igénylő iparágak, továbbá az ún. tercier ágazatok fejlesztése, s ezt szolgáló tudományos munka, kutatóhálózat bővítés^, ilelíve kialakítása. Kiemelkedő jelentőségű városunk és az egész megye fejlődbe szempontjából az itt működő tanárképző, mezőgazdasági főiskola is. Nagyon lényeges lehet az 1980—1985-ig terjedő időszakban egy, aa ipar számára felsőfokú szakembereket képe. ző műszaki főiskola alapjainak megteremtéj se, illetve ennek a megyében történő kifejlesztése, amelv hiányát már is sok szempontból érezzük. Oélszerűnek látszott excentrikus elhe. lyezkedése következtében erőteljesebben fejleszteni más településeket, mindenek :-lőtt Mátészalkát. Az itt kialakított ipari birtok; továbbá a tanácsok anyagi eszközeinek se. gitségével is e településre irányított ipán. fejlesztés tulajdonképpen egyedülálló lehe- tőségeket biztosít e város számára nemcsak a megyében, hanem néhány nagy országos programot leszámítva, az ország egészében is. Magerős építkezések fejlődése Kisvárda jelentőségét és fejlesztési oéí- kítűzéseit mindenekelőtt az a körülmény határozza meg, hogy egy viszonylagosan iparosított járás székhelye és olyanfajta urbanizációs folyamatokkal, mint amilyen Nyíregyháza, vagy Mátészalka esetében a népességszámot illetően megfigyelhető, nem igen számolhatunk. Ezért hagyományos funkciót, amelyet iskolaváros, és bevásárlóközpont jellege jelentett — kell erősíteni és inkább a szellemileg igényes ipar fejlesztő, se látszik célszerűnek, bár a nők foglalkoztatása szempontjából a munkahelyek tömeges létesítésére vonatkonó elhatározások is helyeselhetek. Nyírbátor — legifjabb városunk fejlesn. tésére a következő 5 éves tervben kell erő, forrásainkat koncentrálni. Ma is egyedülálló viszont, ahogyan műemlékeivel, történelmi hagyományaival gazdálkodik, ahogyan ennek értékeit kezeli és megőrzi, illetve tovább fejleszti. Ez önmagában is egy teiepüj lésfejlesztési elem. elsősorban az idegenforgalmat tekintve. Fehérgyarmat, Vásároanamény. TSsza. vasvári és Záhony is a városi rangra emel. hető településeink között szerepelnék. Err* a funkcióra még nincsenek megfelelően felkészítve, bár meggyőződésem, hogy ezt fi- gyelembevéve is gyorsabb ütemben kell törekedni városhálózatunk kialakítására. Éneikül bizonyos fajta szükségletek kielégítésére nem kerülhet sor és az urbanizációs folyamatok is egészségtelenül alakulhatnak a megyében. A negyedik 5 éves tervben eddig soha nem látott nagyütemű, főleg magánerő* építkezés indult meg, és valószínűen mint. egy 23—25 ezer lakást építünk, mintegy 4» százalékban a négy városán, ahol ez telepszerűen, főként többszintes megoldással törj ténik. Ez a lakásállomány olyan korszerűségi mutatóinak a javulásával is együttjár, mint a felhasznált építési anyagok, a lakások nagysága, szobaszáma, villannyal, vízzel, vezetékes- és palackos gázzal történő ellátása, fürdőszobák számának növekedése, stíl, E minőségi mutatok még nagyobbak lehet, nőnek, ha a közműves vízellátásban és csatornázásban erőteljesebb lenne a fejlődés. A megyében 1975. végére várhatóan a népesJ ség 30 százaléka részesül ilyen ellátásban; míg a csatornázott, szennyvízkezeléssel rendelkező településeken éló népesség száma várhatóan csak 16 százaléksa tehető. Modern lakónegyed Nyíregyházán. (Elek Emil Wriieh) Iskola-, óvodahálózat Legjelentősebb m előrelépés az óvodai hálózat fejlesztésében, ugyancsak figyelemreméltó az előrehaladás az általános iskolád oktatás személyi, tárgyi feltételeinek biztosításában, továbbá a szakközépiskolai és a szakmunkásképzéssel összefüggő fejlesztésben. Településeinkben az alacsony kórházi ágyszámok, a betöltetlen rendelőintézeti orj vosi állások és a szakorvosi órák alacsony száma okoz sok gondot. Az 1000 lakosra száj mított orvosellátás is nálunk a leggyengébb. A kereskedelmi ellátás színvonala a* utóbbi években nagyon sokat javult elsőJ sorban Nyíregyházán, továbbá a középfokúi és részleges középfokú településeinken kH alakított iparcikk- és ABC-áruhássi beruh áj zások eredményeként Korszerű település és településhálózati fejlesztés az eíajta intézményhálózat, komj rmmábs ellátás, szolgáltatás erőteljes toj vábbfejlesztése nélkül gyakorlatilag nincs; Az alapellátási feladatok megteremtése még fokozottabb anyagi erőfeszítéseket igényel; nagyobb követelményeket támaszt. Ugyani sückor erőteljesen visszahat a területíejlesaj tésre i*. Dk, Cimbalmos Béig Magyarorszag
