Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-03 / 28. szám
Í974 feSrulr 5. / SfetüT WAGYAflöRS* A(S i éSM Amiéri útrakelnek CSAPÁSOK, ÖSVÉNYEK, UTCÁCSKÁK és széles ut3k egyaránt fölrajzolhatók arra a térképre, amely hazánk népességének térbeli mozgását — vándorlását — ábrázolja. 1970-ben 271 000. 1971-ben 272 ezer, 1972-ben 254 000 ember változtatta meg állandó lakhelyét. (Az ideiglenes lakóhelyváltoztatók tábora ennél jóval nagyobb, évente 460—480 000 között van.) Erős túlzással, de az igazságra fényt villantva azt mondhatjuk: a költözés indoka annyiféle, ahány az útnak induló család. Azaz a lakóhely föladásába éppúgy belejátszanak egyéni indítékok — a szülők elhalálozása, nő- süiés. férjhez menés, harag a rokonokkal, s így tovább —, mint gazdaságiak, társadalmiak. A népesség térbeli mozgása — egészséges határokon belül — a gazdasági fejlődés természetes kísérője. Mi a fő vonzerő? Az ipar, a város, a napi élet kényelmeiből többet ígérő — bár ezt az ígéretet nem mindig beváltó — nagyobb település. Az iparnak ugyanis döntő ré6ze van az egyes területrészek közötti életszínvonal különbségek csökkentésében, mivel az emberek életszínvonalának alakulása elválaszthatatlan attól, hogy ki, hol és mit dolgozik. 1958-ban — éppen most tizenhat éve — hozott határozatot a párt Politikai Bizottsága az ipartelepítésről, az ipar területi fejlesztésének irányelveiről. Ez az útmutatás nemcsak máig. hanem a jövőre szólóan is kijelölte a járható utakat A kérdés az, vajon az ipart kett.e a munkaerőhöz, vagy a munkaerőt keü-e az iparhoz közelebb tűnni? Erre válaszként a gyakorlat változatos példákat szolgáltat, ami arra vall. hogy a kérdésre aligha lehet kategorikusan igennel vagy nemmel felelni. Az ipartelepítés — s általában a foglalkoztatási lehetőségek bővítése — sokféle hatást vált ki; kedvezőeket, kedvezőtleneket egyaránt gazdaságföldrajzi, történelmi örökség, hazánk a településszerkezetének hosszú időn át tartó megmerevedése; a főváros túlzott súlya, — az ország területének fél százalékát elfoglaló Budapest adja az ipari termelés 34—35 százalékát, de volt idő, amikor a felét adta, itt dolgozik a tudományos kutatok háromnegyede stb. — a városok lélekszámúnak, szerepkörének lassú bővülése, a községek nagyobb részének mind foglalkoztatási, mind ellátási szempontból való elmaradottsága. Törvényszerű tehát hogy a nagy népvándorlás fő útioélja évtizedekig Budapest. Ma ez a törvényszerűség már veszített erejéből, de még nem szűnt meg. Hazánkban jelenleg 83 város van, ám mindössze hat olyan, amelynek népessége meghaladja a százezret. Valójában most éljük át a városiasodás bonyolult folyamatát, amiben egészséges társadalmi törekvések sűrűsödnek. Az új városok. üzemek sora ugyanis minőségében más igényeket, körülményeket teremt. Ma hat gazdasági régióra, tervezési körzetre tagozódik az ország — ezek magja egy-egy ún. felsőfokú központ azaz nagyobb város, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs. Győr, a hatodik pedig Budapestet és Pest megyét összefoglaló központi iparvidék — a mind azokon belül, mind azok között érdekes változások zajlanak le. Bizonyos területek veszítenék népességűkből, mások gyarapítják azt. Az 1870-es népszámlálás idején a népesség 74,1 százaléka a községekben élt. 1970-re, azaz egy évszázad múltán ez az arány 55,5 százalékra csökkent Igenám, de nemcsak a falvakból költöznek, hanem meggyorsult a megyék közötti áramlás is-' Míg 1949 és 1960 között öt. 1960 és 1970 között már tíz megye népessége fogyott... Ki esküdnék meg arra, hogy ez okvetlenül helyes, kívánatos, egybeesik a területi aránytalanságok — gazdasági értelmű aránytalanságok — fölszámolásával? Abban semmi kivetni valót nem találhatunk, hogy a távlati számítások szerint a korábban említett felsőfokú központok lélekszáma 150—300 ezer közé emelkedik. Hiszen csupán tavaly Debrecen gyarapodása 1846, Győré 1448 fő volt az állandó lakóhely-változtatások következtében. Hasonló eredményt mutathatnak fel, különösen hosszabb időszakot tekintve, más, gyorsan iparosodó városok. AZ IPARTELEPÍTÉSNEK, s a vele járó népességmozgásnak köszönhetően a hagyományos Balaton—Budapest— Miskolc-tengely, s az attól északra elhelyezkedő körzetek mellé új tengelyek rajzóibatók fel — így példáiul a Székes- fehérvár. Győr, Szombathely — hazánk gazdaságtérképére. S a változásokról sokat mond: növekszik az Alföld súlya az ország ipari mérlegében. Ezeknek az új tengelyeknek az előrelátó, tudatos kovácsolása bonyolult és hosszú ideig zajló művelet, de kétségtelen az útrakelésnek — aminek mértéke ugyan lassulhat, de maga a költözés nem szűnik meg — ez adhat jó, a társadalmi érdekekkel egyező irányt. A katona sokat gondolt arra a lányra, aki ágas-bo- gas. vad képletű fákat rajzolt. Ezeknek a fáknak a törzsein és gyökerein csak úgy lázadoztak, ide-oda kígyóztak. nagy mérgesen görcsökbe gubóztak, karcsún hajlongtak, széles kedvvel integettek a ceruzavonások. Talán magát rajzolta bennük; mindig szertelen, szúrós össze-vissza ágakat, karcsú kedvességet, görcsökbe húzódó hirtelen dühöt. Efölé lassú karikákban sárgapiros napot kanyarított. amely élénk színeivel megtörte a faágak sötét kontúrját. Ahogy teltek a szolgálat napjai, úgy fakultak a színek úgy olvadtak szét a ceruzavonalak a katona emlékezetében. Kora hajnalban kelt — a fák sárga-bama- röt leveleit söpörte, nagy halmot rakott belőlük a ge- reblyével — ilyenkor ágas- bogos vad képletekben táncoló fákról álmodozott. Kétöhh a fák kopaszon Látomás karmolták az eget, meszelt törzsüket nem lehetett megkülönböztetni a mindent ellepő hótól. Csikorgó fagyokban állt őrt a katona, amikor már mindent beszórt az éj és kialudtak a város csillag-tejútrendszer fényei. Feje felett kései vadlibák húztak el délfelé. Kimért léptekkel járt a keskeny úton, amelyről nem volt szabad letérnie. Egyszer mikor olyan ítéletidő dühöngött, hogy azt hitte, nem bírja tovább — észrevette a fát. Mínusz húsz fokot mértek akkor — simítva szántotta a havat a szél s az őrtálló katonák arcába - nyakába fútta. A kis göcsörtös fát még arra sem méltatták, hogy bemeszeljék a törzsét — csoda, hogy nem vágatták ki —, amely minden rendszer és alakzat nélkül nyújtotta most alacsony ágait a katoKardos Lantos Lőrtnezt lglai La,is* Farkas Péter Endre Jánosné József János Kálmán Szerkesztőségi kerekasztal A pártcsoportok munkájáról Nyíregyháza város pártalap6zervezetefben több, mint félezer pártcsoport működik. Ezeket ugyanennyi bizalmi irányítja. Mi a pártbizalmi feladata? Ezt így summázhatjuk a pártépítési kisszótár szerint: A pártbizalmi a pártcsoport munkáját irányító választott aktivista, a pártve zetŐ6ég legfontosabb munkatársa, aki a pártcsoport üléseit kezdeményezi, levezeti, elosztja a pártmegbizatásokat, szorgalmazza és ellenőrzi -végrehajtásukat...” Emellett még sok egyéb. Ha mindez a bizalmi feladata, milyen teendői vannak a pártcsoportnak? S, hogyan felel meg ezeknek? Ezt boncolgattuk szerkesztőségi beszélgetésünkön, amelyre öt pártbizalmit hívtunk meg. Partnereink voltak: Lőrinczi Jánosné, a Taurus munkásellátási előadója, lglai József, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság lakatos brigádjának vezetője. Kardos Péter, a MEZŐGÉP gépbeál- lítós csoport vezetője, hajsz János, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat művezetője, hantot Endre, * TITÁSZ villanyszerelője. Szerkesztőségünket Farkas Kálmán, a pártiwai vezetője képviselte. A partcsoportok tevékenysége nélkülözhetetlen a párt politikájának a megvalósításában- Felismerik-e ezt megfelelően az alapszervezetek vezetői? Ha igen, mennyire, s igénylik-e a munkájukat? A pártcsoport olyan, mint a szeizmográf, jelzi a közhangulatot, s ugyanakkor alakúja, formálja is azt Fontos a párszervezeteknek hogy eze^ * kis kommunista közösségek hatékony formálói legyenek a közvéleménynek, a dolgozók •közhangulatának, erősítsék a párttagok és a pártonkívüli- ek közötti kapcsolatot, mint ahogy ezeket pártunk X. kongresszusa meghatározta. Azonos volt a vélemény abban, hogy a X pártkongresszus óta Sokat fejlődött, színvonalában javult a pártcsoport munka. Növekedett a velük szemben támasztott igény. Különösen tapasztalható ez az év végi beszámoló taggyűléseket megelőző időszakban, amikor fellendül a pártélet. Ez jórészt a pártcsoportoknak, s a bizalmiak munkájának köszönhető. na felé. Annak meg ismerősök voltak ezek a göcsörtök, e rövid karcsú törzsből az ég felé szaladó kacskaringós ágak. melyek most a szél alatt nyögtek. Egyszercsak fűszeres haj- zuhatag omlott az arcába, fehér nyak csigaháza villant, könnyen szálló füstillatot érzett. nyakába két rendkívül kicsiny, meleg tenyér kapaszkodott. A következő pillanatban már maga méltatlankodott a legjobban hogyan ti azonosíthatja a lányt a fával. Sietve folytatta útját. Amikor ismét a fához ért, elfordult és meggyorsította lépteit. Ez így ment jópár- szor. A fához érkezett és hirtelen megcsókolta annak egyik ágát. Hús kéregizt értett s étájában és elszaladt. Kőbányai János Megegyeztünk abban is, hogy még mindig tapasztalható a pártcsoportok munkájában, hullámzás. Ezt szükséges csökkenteni, egyenletesebbé tenni életüket, munkájukat, mert általa a pártélet, a pártmunka is kiegyensúlyozottabbá válna. Nőtt a követelmény Lőrinczi Jánosné: .Csökkent már e munka hullámzása. Következetesebben irányít a pártszervezet, igénye növekedett, noha vannak időszakok, amikor óhatatlan a pértcsoport életben a lanyhulás. Előfordul nyáron, hogy 1—2 hónapig sem tartunk értekezletet Ám, ha olyan feladat: van, például tagfelvétel előkészítése, akkor ha mSiá- nyan vagyunk js összejövünk- Tény, hogy a hullámzást csökkenteni kell." hajsz János: „Nálunk, a sütőiparban viszont előfordul, hogy rendkívüli pártcsoportot is tartunk. Különösen ünnepek előtt, amikor kell a kenyér, helytállást várunk a kommunistáktól, pártonkívü- liéktől. Talán többet is, s ilyenkor fedélzeten van mindenki. Csak így lehet" lglai József: Növekedett a pártcsoportokkal szembeni igény, nőtt a követelmény a bizalmiak munkája iránt Ma már elvárják, hogy minél szorosabb legyen a kapcsolatunk a dolgozókkal, hogy megfelelő formációkat kapjon a pártvezetés, de ugyanakkor a munkások is". hantot Endre: „Lényegében a párttitkár arról számol be ma már a taggyűlésen, amit a pártcsoporttól „gyűjtött” be. Ez adja az életet a valót! Fontos feladat hárul a pártcsoportokra a párthatározatok helyes értelmezésének a kialakításában, az egységes cselekvésben. Személyes megbízatásokat adnak, összegyűjtik a dolgozók véleményét észrevételeit javaslatait, mérlegelik a munkahelyi Intézkedések hatását. Értékelés személy szerint Kardos Péter: „Ezek fontosak a döntésekhez. Nálunk az év végi beszámoló taggyűlést megelőző időszakban háromszor hívták össze a pártbizalmiakat. Aratáskor a pót- alkatrészek ellátását tárgyalták velünk. Az év végi beszámoló tagyűlést megelőzően másodízben. Értékeltük a párttagok munkáját személy szerint s legutóbb, amikor a 100 darab cukorrépavetőgép időbeni elkészítéséről volt szó kérték, biztosítsuk a szükséges alkatrészgyártást Így fordultunk a pártcsoporthoz, s az meg a kollektívához. Sikerült-" Lajsz János: „Határozat született, legyen mindenkinek pártmegbizatáaa. Ugyanis nem volt korábban. Ezt megbeszélte a pártcsoportunk. Hozzám 12 párttag tartozik: pékek, szállítómunkások. Fó pártmunka: a higiénia, s a minőség. Az 1-es üzemünkben képezzük az ifjú szakmunkásokat. Pártcsoportunk- hoa tartoznak. Az itt tanulódolgozó 20 fiatalnak a képzése, nevelése a kommunisták feladata Elértük, hogy ma már mindenkinek van megbízatása a pártcsoportban. Ezt számon kérjük, ellenőrizzük is." Öten erősítették meg, milyen fontos, hogy a pártcsoport, amelynek munkaterülete, közege az élet, a termelés, az emberek, mindenről tudjon. És a reális helyzetnek megfelelően értékelje a gondokat, ne rózsaszín szemüvegen lássa, de feketén se, a valóságot. Csak ügy, ahogyan ez van. Lőrinczdné (9, lglai, Lajsz, Kardos és Lantos elvtárs is hangsúlyozták, milyen nagy jelentőségű, hogy a pártonkívüliek bizalommal vannak a kommunisták iránt, Ezt tapasztalják, ha bérgondban fordulnak hozzájuk, vagy szóváteszik, miért nem kaphatnak a gyár olcsó termékéből, amikor lehetne, ha a bizalmit kérik meg, szóljon a többgyermekes anya ügyében. Ez a bizalom, s a párt és gazdasági vezetés helyes gyakorlata jut kifejezésre abban is, hogy * MEZÖGÉP-nél, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalatnál őb a többi helyen is, a jutalmak „odaítélésénél” ott van a műhelybizalmi mellett a pártbizalmi is“Ez a mi plusszunk hajsz János: „Érezzük, <■* így helyes, mélyíti az üzemi demokráciát Több szem többet lát jobban ítélhet aa ember, reálisabban, s nem maradhat értéktelen a párt. társadalmi munka sem." Kardos Péter: „Érezzük; van szavunk. A termelésért kapott prémium előtt meghallgatnak bennünket, igény-' lik véleményünket, s úgy én- zera, többségében él is fogadták. Ezt pedig lényegesnek tartom, mert mi tudjuk,' ki mit csinált, mennyit ér.” lglai József: JKB csín»; juk a Szamos—Túr közi zárását elzáró szerkezetét (Valamennyien a pártcsoport tagjai.) Ebben jól kell kooperálni a helyszínen dolgozó FÖLDGÉP munkásaival és a* építőkkel. Ha azt veszem, jó pártmunka a pártcsoport tagjainak. Szép feladat Jónását az én pártcsoportomtől függ, hogy az elzáró szerkezet elkészüljön. Ez less a ml píusszunk.” j Úgy summázzák tapasztalataikat a párifoizalmiak, hogy a X kongresszust követő időben, különösen amióta rendszeresek az év végi beszámoló taggyűlések, színvonalasabb, tartalmasabb lett a pártesoportok élete-munkája. Igénylik is tevékenységüket a pártvezetőségek. Jelentős szerepük van abban — mint Lőrinczkié * mondta — hogy a taggyűlések aktívabbak, határozatképesek, hogy a pártvezetőség, sok helyen ma már a gazdasági vezetők is anyagilag-erkölcsileg is jobban elismerik az élenjárók társadalmi tevékenységét Lajsz János megelégedéssel szólt arról, hogy ma már a bizalmiak ott vannak a pártvezetőségí üléseken, igénylik a jelzéseiket, javaslataikat, észrevételeiket. ..Feltalálták” — s ahol igen, ott értékelik is!— milyen nagy erő rejlik a pártcsoportokban. Igyekeznek is hasznosítani a pártélet mozgalmasabbá tétele, a pártmunka hatékonyságának növelése érdekében, mind a munkahelyi gondok megoldásában. így válhat a pártcsoport a párttagság és környezetének alakítójává, formálójává, a egyben fontos jelzőrendszerré, amely a párt- és gazdasági vezetés részére nélkülözhetetlen.