Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-03 / 28. szám

Í974 feSrulr 5. / SfetüT WAGYAflöRS* A(S i éSM Amiéri útrakelnek CSAPÁSOK, ÖSVÉNYEK, UTCÁCSKÁK és széles ut3k egyaránt fölrajzolhatók arra a térképre, amely hazánk né­pességének térbeli mozgását — vándorlását — ábrázolja. 1970-ben 271 000. 1971-ben 272 ezer, 1972-ben 254 000 ember változtatta meg állandó lakhelyét. (Az ideiglenes lakóhely­változtatók tábora ennél jóval nagyobb, évente 460—480 000 között van.) Erős túlzással, de az igazságra fényt villantva azt mondhatjuk: a költözés indoka annyiféle, ahány az út­nak induló család. Azaz a lakóhely föladásába éppúgy be­lejátszanak egyéni indítékok — a szülők elhalálozása, nő- süiés. férjhez menés, harag a rokonokkal, s így tovább —, mint gazdaságiak, társadalmiak. A népesség térbeli mozgá­sa — egészséges határokon belül — a gazdasági fejlődés természetes kísérője. Mi a fő vonzerő? Az ipar, a város, a napi élet kényel­meiből többet ígérő — bár ezt az ígéretet nem mindig be­váltó — nagyobb település. Az iparnak ugyanis döntő ré6ze van az egyes területrészek közötti életszínvonal különbsé­gek csökkentésében, mivel az emberek életszínvonalának alakulása elválaszthatatlan attól, hogy ki, hol és mit dol­gozik. 1958-ban — éppen most tizenhat éve — hozott ha­tározatot a párt Politikai Bizottsága az ipartelepítésről, az ipar területi fejlesztésének irányelveiről. Ez az útmutatás nemcsak máig. hanem a jövőre szólóan is kijelölte a járha­tó utakat A kérdés az, vajon az ipart kett.e a munkaerőhöz, vagy a munkaerőt keü-e az iparhoz közelebb tűnni? Erre vá­laszként a gyakorlat változatos példákat szolgáltat, ami ar­ra vall. hogy a kérdésre aligha lehet kategorikusan igennel vagy nemmel felelni. Az ipartelepítés — s általában a fog­lalkoztatási lehetőségek bővítése — sokféle hatást vált ki; kedvezőeket, kedvezőtleneket egyaránt gazdaságföldrajzi, történelmi örökség, hazánk a településszerkezetének hosszú időn át tartó meg­merevedése; a főváros túlzott súlya, — az ország területé­nek fél százalékát elfoglaló Budapest adja az ipari terme­lés 34—35 százalékát, de volt idő, amikor a felét adta, itt dolgozik a tudományos kutatok háromnegyede stb. — a városok lélekszámúnak, szerepkörének lassú bővülése, a községek nagyobb részének mind foglalkoztatási, mind el­látási szempontból való elmaradottsága. Törvényszerű tehát hogy a nagy népvándorlás fő útioélja évtizedekig Budapest. Ma ez a törvényszerűség már veszített erejéből, de még nem szűnt meg. Hazánkban jelenleg 83 város van, ám mindössze hat olyan, amelynek népessége meghaladja a százezret. Valójá­ban most éljük át a városiasodás bonyolult folyamatát, ami­ben egészséges társadalmi törekvések sűrűsödnek. Az új városok. üzemek sora ugyanis minőségében más igényeket, körülményeket teremt. Ma hat gazdasági régióra, tervezési körzetre tagozódik az ország — ezek magja egy-egy ún. fel­sőfokú központ azaz nagyobb város, Miskolc, Debrecen, Szeged, Pécs. Győr, a hatodik pedig Budapestet és Pest megyét összefoglaló központi iparvidék — a mind azokon belül, mind azok között érdekes változások zajlanak le. Bizonyos területek veszítenék népességűkből, mások gyarapítják azt. Az 1870-es népszámlálás idején a népesség 74,1 százaléka a községekben élt. 1970-re, azaz egy évszázad múltán ez az arány 55,5 százalékra csökkent Igenám, de nemcsak a falvakból költöznek, hanem meggyorsult a me­gyék közötti áramlás is-' Míg 1949 és 1960 között öt. 1960 és 1970 között már tíz megye népessége fogyott... Ki esküdnék meg arra, hogy ez okvetlenül helyes, kívánatos, egybeesik a területi aránytalanságok — gazdasági értelmű aránytalan­ságok — fölszámolásával? Abban semmi kivetni valót nem találhatunk, hogy a távlati számítások szerint a korábban említett felsőfokú központok lélekszáma 150—300 ezer közé emelkedik. Hi­szen csupán tavaly Debrecen gyarapodása 1846, Győré 1448 fő volt az állandó lakóhely-változtatások következtében. Ha­sonló eredményt mutathatnak fel, különösen hosszabb idő­szakot tekintve, más, gyorsan iparosodó városok. AZ IPARTELEPÍTÉSNEK, s a vele járó népességmoz­gásnak köszönhetően a hagyományos Balaton—Budapest— Miskolc-tengely, s az attól északra elhelyezkedő körzetek mellé új tengelyek rajzóibatók fel — így példáiul a Székes- fehérvár. Győr, Szombathely — hazánk gazdaságtérképére. S a változásokról sokat mond: növekszik az Alföld súlya az ország ipari mérlegében. Ezeknek az új tengelyeknek az előrelátó, tudatos ko­vácsolása bonyolult és hosszú ideig zajló művelet, de két­ségtelen az útrakelésnek — aminek mértéke ugyan lassul­hat, de maga a költözés nem szűnik meg — ez adhat jó, a társadalmi érdekekkel egyező irányt. A katona sokat gondolt arra a lányra, aki ágas-bo- gas. vad képletű fákat raj­zolt. Ezeknek a fáknak a törzsein és gyökerein csak úgy lázadoztak, ide-oda kí­gyóztak. nagy mérgesen gör­csökbe gubóztak, karcsún hajlongtak, széles kedvvel integettek a ceruzavonások. Talán magát rajzolta ben­nük; mindig szertelen, szú­rós össze-vissza ágakat, kar­csú kedvességet, görcsökbe húzódó hirtelen dühöt. Efö­lé lassú karikákban sárga­piros napot kanyarított. amely élénk színeivel meg­törte a faágak sötét kontúr­ját. Ahogy teltek a szolgálat napjai, úgy fakultak a szí­nek úgy olvadtak szét a ce­ruzavonalak a katona emlé­kezetében. Kora hajnalban kelt — a fák sárga-bama- röt leveleit söpörte, nagy halmot rakott belőlük a ge- reblyével — ilyenkor ágas- bogos vad képletekben tán­coló fákról álmodozott. Kétöhh a fák kopaszon Látomás karmolták az eget, meszelt törzsüket nem lehetett meg­különböztetni a mindent elle­pő hótól. Csikorgó fagyok­ban állt őrt a katona, ami­kor már mindent beszórt az éj és kialudtak a város csil­lag-tejútrendszer fényei. Fe­je felett kései vadlibák húz­tak el délfelé. Kimért lép­tekkel járt a keskeny úton, amelyről nem volt szabad letérnie. Egyszer mikor olyan íté­letidő dühöngött, hogy azt hitte, nem bírja tovább — észrevette a fát. Mínusz húsz fokot mértek akkor — simít­va szántotta a havat a szél s az őrtálló katonák arcába - nyakába fútta. A kis göcsörtös fát még arra sem méltatták, hogy be­meszeljék a törzsét — cso­da, hogy nem vágatták ki —, amely minden rendszer és alakzat nélkül nyújtotta most alacsony ágait a kato­Kardos Lantos Lőrtnezt lglai La,is* Farkas Péter Endre Jánosné József János Kálmán Szerkesztőségi kerekasztal A pártcsoportok munkájáról Nyíregyháza város pártalap6zervezetefben több, mint félezer pártcsoport működik. Ezeket ugyanennyi bizalmi irá­nyítja. Mi a pártbizalmi feladata? Ezt így summázhatjuk a pártépítési kisszótár szerint: A pártbizalmi a pártcsoport munkáját irányító választott aktivista, a pártve zetŐ6ég leg­fontosabb munkatársa, aki a pártcsoport üléseit kezdemé­nyezi, levezeti, elosztja a pártmegbizatásokat, szorgalmazza és ellenőrzi -végrehajtásukat...” Emellett még sok egyéb. Ha mindez a bizalmi feladata, milyen teendői vannak a párt­csoportnak? S, hogyan felel meg ezeknek? Ezt boncolgattuk szerkesztőségi beszélgetésünkön, amelyre öt pártbizalmit hívtunk meg. Partnereink voltak: Lőrinczi Jánosné, a Taurus munkásellátási előadója, lglai József, a Felső-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság lakatos brigádjának vezetője. Kardos Péter, a MEZŐGÉP gépbeál- lítós csoport vezetője, hajsz János, a Nyíregyházi Sütőipari Vállalat művezetője, hantot Endre, * TITÁSZ villanyszere­lője. Szerkesztőségünket Farkas Kálmán, a pártiwai veze­tője képviselte. A partcsoportok tevékeny­sége nélkülözhetetlen a párt politikájának a megvalósítá­sában- Felismerik-e ezt meg­felelően az alapszervezetek vezetői? Ha igen, mennyire, s igénylik-e a munkájukat? A pártcsoport olyan, mint a szeizmográf, jelzi a közhan­gulatot, s ugyanakkor alakú­ja, formálja is azt Fon­tos a párszervezeteknek hogy eze^ * kis kom­munista közösségek haté­kony formálói legyenek a közvéleménynek, a dolgozók •közhangulatának, erősítsék a párttagok és a pártonkívüli- ek közötti kapcsolatot, mint ahogy ezeket pártunk X. kongresszusa meghatározta. Azonos volt a vélemény abban, hogy a X pártkong­resszus óta Sokat fejlődött, színvonalában javult a párt­csoport munka. Növekedett a velük szemben támasztott igény. Különösen tapasztal­ható ez az év végi beszámoló taggyűléseket megelőző idő­szakban, amikor fellendül a pártélet. Ez jórészt a pártcso­portoknak, s a bizalmiak munkájának köszönhető. na felé. Annak meg ismerő­sök voltak ezek a göcsörtök, e rövid karcsú törzsből az ég felé szaladó kacskaringós ágak. melyek most a szél alatt nyögtek. Egyszercsak fűszeres haj- zuhatag omlott az arcába, fe­hér nyak csigaháza villant, könnyen szálló füstillatot ér­zett. nyakába két rendkívül kicsiny, meleg tenyér kapasz­kodott. A következő pilla­natban már maga méltatlan­kodott a legjobban hogyan ti azonosíthatja a lányt a fá­val. Sietve folytatta útját. Amikor ismét a fához ért, elfordult és meggyorsította lépteit. Ez így ment jópár- szor. A fához érkezett és hirte­len megcsókolta annak egyik ágát. Hús kéregizt értett s étá­jában és elszaladt. Kőbányai János Megegyeztünk abban is, hogy még mindig tapasztalható a pártcsoportok munkájában, hullámzás. Ezt szükséges csökkenteni, egyenletesebbé tenni életüket, munkájukat, mert általa a pártélet, a párt­munka is kiegyensúlyozottab­bá válna. Nőtt a követelmény Lőrinczi Jánosné: .Csök­kent már e munka hullámzá­sa. Következetesebben irányít a pártszervezet, igénye növe­kedett, noha vannak idősza­kok, amikor óhatatlan a pértcsoport életben a lanyhu­lás. Előfordul nyáron, hogy 1—2 hónapig sem tartunk ér­tekezletet Ám, ha olyan fel­adat: van, például tagfelvétel előkészítése, akkor ha mSiá- nyan vagyunk js összejövünk- Tény, hogy a hullámzást csökkenteni kell." hajsz János: „Nálunk, a sütőiparban viszont előfordul, hogy rendkívüli pártcsoportot is tartunk. Különösen ünne­pek előtt, amikor kell a ke­nyér, helytállást várunk a kommunistáktól, pártonkívü- liéktől. Talán többet is, s ilyenkor fedélzeten van min­denki. Csak így lehet" lglai József: Növekedett a pártcsoportokkal szembeni igény, nőtt a követelmény a bizalmiak munkája iránt Ma már elvárják, hogy minél szorosabb legyen a kapcsola­tunk a dolgozókkal, hogy megfelelő formációkat kap­jon a pártvezetés, de ugyan­akkor a munkások is". hantot Endre: „Lényegében a párttitkár arról számol be ma már a taggyűlésen, amit a pártcsoporttól „gyűjtött” be. Ez adja az életet a valót! Fontos feladat hárul a pártcsoportokra a párthatá­rozatok helyes értelmezésé­nek a kialakításában, az egy­séges cselekvésben. Sze­mélyes megbízatásokat ad­nak, összegyűjtik a dolgozók véleményét észrevételeit ja­vaslatait, mérlegelik a mun­kahelyi Intézkedések hatását. Értékelés személy szerint Kardos Péter: „Ezek fon­tosak a döntésekhez. Nálunk az év végi beszámoló taggyű­lést megelőző időszakban há­romszor hívták össze a párt­bizalmiakat. Aratáskor a pót- alkatrészek ellátását tárgyal­ták velünk. Az év végi be­számoló tagyűlést megelőzően másodízben. Értékeltük a párttagok munkáját személy szerint s legutóbb, amikor a 100 darab cukorrépavetőgép időbeni elkészítéséről volt szó kérték, biztosítsuk a szüksé­ges alkatrészgyártást Így fordultunk a pártcsoporthoz, s az meg a kollektívához. Si­került-" Lajsz János: „Határozat született, legyen mindenkinek pártmegbizatáaa. Ugyanis nem volt korábban. Ezt meg­beszélte a pártcsoportunk. Hozzám 12 párttag tartozik: pékek, szállítómunkások. Fó pártmunka: a higiénia, s a minőség. Az 1-es üzemünk­ben képezzük az ifjú szak­munkásokat. Pártcsoportunk- hoa tartoznak. Az itt tanuló­dolgozó 20 fiatalnak a képzé­se, nevelése a kommunisták feladata Elértük, hogy ma már mindenkinek van meg­bízatása a pártcsoportban. Ezt számon kérjük, ellen­őrizzük is." Öten erősítették meg, mi­lyen fontos, hogy a pártcso­port, amelynek munkaterüle­te, közege az élet, a termelés, az emberek, mindenről tud­jon. És a reális helyzetnek megfelelően értékelje a gon­dokat, ne rózsaszín szemüve­gen lássa, de feketén se, a valóságot. Csak ügy, aho­gyan ez van. Lőrinczdné (9, lglai, Lajsz, Kardos és Lan­tos elvtárs is hangsúlyozták, milyen nagy jelentőségű, hogy a pártonkívüliek bizalommal vannak a kommunisták iránt, Ezt tapasztalják, ha bérgond­ban fordulnak hozzájuk, vagy szóváteszik, miért nem kap­hatnak a gyár olcsó termé­kéből, amikor lehetne, ha a bizalmit kérik meg, szóljon a többgyermekes anya ügyében. Ez a bizalom, s a párt és gazdasági vezetés helyes gya­korlata jut kifejezésre abban is, hogy * MEZÖGÉP-nél, a Nyíregyházi Sütőipari Válla­latnál őb a többi helyen is, a jutalmak „odaítélésénél” ott van a műhelybizalmi mellett a pártbizalmi is­“Ez a mi plusszunk hajsz János: „Érezzük, <■* így helyes, mélyíti az üzemi demokráciát Több szem többet lát jobban ítélhet aa ember, reálisabban, s nem maradhat értéktelen a párt. társadalmi munka sem." Kardos Péter: „Érezzük; van szavunk. A termelésért kapott prémium előtt meg­hallgatnak bennünket, igény-' lik véleményünket, s úgy én- zera, többségében él is fo­gadták. Ezt pedig lényeges­nek tartom, mert mi tudjuk,' ki mit csinált, mennyit ér.” lglai József: JKB csín»; juk a Szamos—Túr közi zárá­sát elzáró szerkezetét (Va­lamennyien a pártcsoport tagjai.) Ebben jól kell koope­rálni a helyszínen dolgozó FÖLDGÉP munkásaival és a* építőkkel. Ha azt veszem, jó pártmunka a pártcsoport tagjainak. Szép feladat Jó­nását az én pártcsoportomtől függ, hogy az elzáró szerkezet elkészüljön. Ez less a ml píusszunk.” j Úgy summázzák tapasztalataikat a párifoizalmiak, hogy a X kongresszust követő időben, különösen amióta rend­szeresek az év végi beszámoló taggyűlések, színvonalasabb, tartalmasabb lett a pártesoportok élete-munkája. Igénylik is tevékenységüket a pártvezetőségek. Jelentős szerepük van abban — mint Lőrinczkié * mondta — hogy a taggyűlések aktívabbak, határozatképesek, hogy a pártvezetőség, sok helyen ma már a gazdasági vezetők is anyagilag-erkölcsileg is jobban elismerik az élenjárók társadalmi tevékenységét Lajsz János megelégedéssel szólt arról, hogy ma már a bi­zalmiak ott vannak a pártvezetőségí üléseken, igénylik a jelzéseiket, javaslataikat, észrevételeiket. ..Feltalálták” — s ahol igen, ott értékelik is!— milyen nagy erő rejlik a párt­csoportokban. Igyekeznek is hasznosítani a pártélet moz­galmasabbá tétele, a pártmunka hatékonyságának növelése érdekében, mind a munkahelyi gondok megoldásában. így válhat a pártcsoport a párttagság és környezetének alakítójává, formálójává, a egyben fontos jelzőrendszerré, amely a párt- és gazdasági vezetés részére nélkülözhetetlen.

Next

/
Thumbnails
Contents