Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-22 / 44. szám
1974 ?efJruIr 53. KST ,ÉT-*f AG YARÖftSZJW «L eMM Négyéves a párt nőpolitikái határozata Interjú Czerván Madonnával a SZOT albizottságának elnökével Czerván Mártonná dr. a SZOT nőbizottságának elnöke az elmúlt héten kétnapos látogatáson vett részt Nyíregyházán. A Szabolcs megyei Tejipari Vállalat nyíregyházi üzemében és a konzervgyárban tett látogatása alkalmával az üzemek vezetői tájékoztatták a dolgozó nők helyzetéről, a párt nőpolitikái határozatának végrehajtásáról, majd részt vett az élelmezés- ipa'-' dolgozók szakszervezetének negyei nőaktíva ülésén. Ez< követően beszélgetett a SZOT nőbizottságának elnökével lapunk munkatársa. — Négy év telt el a határozat megjelenése óta. Mit jelentett ez a négy év a nők életében? — Azt hiszem, a legnagyobb dolog az, hogy ez a határozat nemzeti programmá vált. Nem egyszerűen csak nőpolitikáról, hanem társadalmi politikáról van szó Nem divat, nem kegy szülötte —, az élet adta. A világon ötszáz millió hő vállalt munkát, egyharmadát termelik az anyagi javaknak. Magyarországon minden harmadik dolgozó nő, tehát számítanak jó munkájukra; ugyanakkor a nők is számíthatnak munkafeltételeik, életkörülményeik javulására. Mondják még néha, hogy a nők munkavállalása nem gazdaságos. mert akkor higieni- kusabb munkahely kell, több óvoda, bölcsőde. De a megoldás nem az, hogy a nők otthon maradjanak egy életen keresztül, hánem segíteni őket a munkahelyen, az otthoni munkában. Mert valóban az lesz a nő igazi felszabadítása. amikor a kisháztartás mindennapi gondját a nagyháztartás magára tudja vállalni. Ettől még messze vagyunk. de ez kell legyen a eél. Már csak azért is. mert az egyenjogúság megoldásának alapja a munkavállalás, a társadalom ezzel akarja egyenjogúvá tenni a nőket. — Mit tett és mit akar tenni a magyar szakszervezeti mozgalom a nőkért? — Nehéz különválasztani a feladatokat, hiszen valameny. nyi határozat előkészítésében a mi munkánk is benne van. Legnagyobb feladatunknak tartjuk, hogy megismerjük, tudjuk a nők hétköznapi gondjait. Üzemekbe járunk, beszélgetünk munkásasszonyokkal. Nem kell hosszú idő ahhoz, hogy megértse az ember, amit mondanak. Elég annyi, hogy mikor kelnek, mennyit utaznak és hogyan, mit kell egy nap ed végezni? Ezekből a beszélgetésekből sokminden kiderül. Nem minden a keret és a bér, de sokat jelent az asszonyoknak a bánásmód, a törődés, a légkör. Egyik ilyen beszélgetés alkalmával elmondta az egyik kismama. hogy a gyerekét legkésőbb fél tízkor kiteszik az óvoda portájára, amikor délutános és nem tud odaérni arra az időre — a férje is beteg. Vajon megállt volna a termelés, ha ezt a kismamát félórával hamarabb elengedik? Dehogy, csak törődni kell az emberek egyéni gondjaival. — Egyenlő munkáért — egyenlő bért. Mennyire lett valóság ez az utóbbi időben? — Az lenne a legjobb, ha eszünkbe se jutna már ez a probléma, de még beszélni kell róla, mert vannak még sértő dolgok. Egyik nagyüzemünkben szállítási osztály élére akartak nőt állítani — kevesebb fizetéssel mint egy férfit. Azért, mert a nő nem tud nyomdafestéket nem tűrő hangon beszélni — nevetséges. Ez a bér probléma néhány helyen a vezető beosztásban levő nők esetében áll fenn. Arról nem is beszélve, hogy még mindig kevés a női vezető. Sokan azt mondják, azért nincs, mert nem vállalják, de amikor megkérdezzük a nőket, hogy ez valóban igaz-e? — akkor derül ki, hogy milyen keveset kérdeznek meg! — Szorosan kapcsolódik ehhez a nők művelődése. — Ez az, ami újratermeli a gondot. A dolgozó nők többsége betanított munkás, a A mándoki Uj Élet Tsz műhelyében Lipták István gépcsoportvezető irányítja a szerelőgárda munkáját. A 38 erőgép többségében kijavítva várja a nagy tavaszi munkákat. Képünkön: Kosztina János Pólyi Tibor és Polákovszki Jánosi Dutra gép lójavításán dolgozik. (Hammel József felvétele) 1 segédmunka a mienk. Ahhoz, hogy helyt tudjanak állni a munkahelyen, képezni kell magukat, tanulni. Mert a családban is hamar megkapja az ember a gyerekétől, ha valamire nem tud válaszolni, hogy „anyu, te semmit nem tudsz?”. — A kettős hivatást vállaló nők legnagyobb gondja a gyermekek ellátása. Az ideális család megteremtéséhez feltételek megteremtése szükséges. — Az első a lakásgond. Budapesten a Fővárosi Tanács úgy döntött, hogy két éven belül megoldja a három és ennél több gyermekesek lakásproblémáját. Határozat van rá, hogy a munkáslakta területeken az ötödik ötéves terv végére megfelelő számú gyermekintézményt kell építeni. Hamarosan napirendre kerül a szolgáltatások kérdése. Ebben az az álláspontunk, hogy magasabb szintre kell emelni, jobban elismerni a szolgáltatást végzőket, ugyanakkor jelentős szemléletváltozás szükséges a szolgáltató részéről is, mégpedig az, hogy a szolgáltatás van a lakosságért, és nem fordítva! Ide tartozik a családi munka- megosztás kérdése is, amit nem lehet határozatokkal szabályozni, ezt nekünk nőknek kell úgy irányítani, hogy könnyítsünk saját terheinken. És még egy nagyon fontos dolog. Sok a megmagyarázott tilalomszegés. Ez az amit nem szabad eltűrni, hogy a már kivívott jogoknak be kell kerülni a kollektív szerződésekbe. és ne engedjünk belőle, mert csak akkor ér valamit. — Milyen tapasztalatokkal távozik megyénkből? — Valamikor szabolcsi sum- másokkal dolgoztam Fejér megyében, tudom mit jelent ebben a megyében az ingázás, tudom hogy hatvanezer nő itt munkát keres, még csak háztartási munkát végez és közülük sok dolgozna üzemben, hogy itt a legjobb a népszaporulat és mégis talán a legszegényesebb az egészségügy. De úgy érzem, többet kellene mutatni az ország színe előtt a jót is. mert abból is van bőven. A Tejipari Vállalatnál hallottam hogv azon gondolkodnak a városi tanács illetékeseivel hogyan lehetne a 75-ös költségvetésbe betervezni azt a pénzt, hogy minden iskolásgyerek ingyen kapjon meg két deci tejet tízóraira. A konzervgyárban tetszett a kismamaüzem. és hogy a nők félórás, háromnegyedórás engedményeket kaphatnak vonatokhoz, kisgyerekek, hez. És van még jónéhán.v kedvező tapasztalatom, amit országos szinten is szeretnék elmondani, népszerűsíteni. Kolláth Adrienne EGY BARABASI ESJE A szólamok már hangolódnak „De szeretném, ha ilyen szép hanganyaggal dolgozhatnék!” — mondta jó pár évvel ezelőtt Gulyás György Liszt-díjas karnagy, a debreceni Kodály-kórus vezetője, amikor a barabási parasztkórusról esett szó. Eladdig nem is hallottam a község nevét, s most, hogy jó sorsom odavetett, eszembe jutottak a régi szavak. Amikor szóba hoztam ezt az emléket. volt, aki felderült, de többen voltak, akik elkomo- rodtak. De bárki is lett légyen a megkérdezett, a lényeges válasz mindig az volt: a kórus már nem létezik. Mai dolgok esett, a haSok mindenről szó amikor Kun Barnával rahási párttitkárral, Batári Károllyal, az iskola igazgatóhelyettesével, Kovács Dezsővel a tanács titkárával meg Orosz Pállal, a művelődés helyi intézőjével beszélgettem. Lassan aztán kibontakozott a kép csupa mai dologból, amiből aztán fény derült a régi kórus sorsára, mai valóságra, sőt mi több, ma előre megrajzolt jövőre. Amin talán kezdeni érdemes: van a községben egy tsz. amelyik minden korábbi mecénást felülmúl, ha művelődésről van szó. Minden évben letesz 170 ezer forintot az asztalra, a tanács 30 ezre mellé. Aztán biztosítja, hogy a központi feladattal megbízott Barabáson. Gelénes és Vámosatya gondját is vállalva legyen kulturházigazgató. Sőt mi több: tanítattja is a tsz könyvtár és népművelés szakon. Ez már önmagában is elég lenne, de az elnök — miután a vezetőség rendszeresen tárgyalja a szövetkezetben a kulturális kérdéseket is — bejelentette: letesznek előre 100 ezret egy ifjúsági ház céljára. Ehhez aztán teheti a KISZ Központi Bizottsága a maga 160 ezrét, aztán a község is megfejeli az összeget és mindehhez párosul a társadalmi munka. Miért a* ügybuzgalom ? Leasereég? Nagyvonalúság? Sikk? — mi rejlik emögött — próbálok finoman egy kérdést megfogalmazni. A választ egymást váltva adják. — Barabás nem a világ közepe, mégcsak azé a három községé sem, amelynek központja. De valamit azért felismertek az itt élők. Azt, hogy vannak beszédes számok. amelyekre figyelni kell. 1950-ben még kettőezer volt a lélekszám. Később 1706. Ma 1540. És a többi községben is fogy. Nos. van természetes apadás, de az ütem túlzott ma. Hiába jó a tsz, ez önmagában nem elég. Valami újra kell felkészülni, olyanra, ami eddig még nem volt Meg kell alapozni egy magasabban képzett falusi lakosság törzsét. Olyan adottságokat kell teremteni, amelyek az anyagiakon kívül is vonzzák a fiatalokat. Központtá kell válni, ahol előbb vagy utóbb de csak a magasabb technikai és humán ismeretek teszik lehetővé a további fejlődést. Csupa kell. Nem kellene. Kell. Amikor az egészségügyről volt szó, a lakosság a községfejlesztést megkétszerezte, és hatszázezer forintért megépült a rendelő és lakás. Most, amikor a közművelődésről van szó, akkor ismét kezd összehangolódni egy kórus — egy parasztkórus — bár nem dalra és nótára, hanem egyelőre közéletre. Egy kertbarát szakkör már van. A fotoszakkör alakul. A KISZ-esek 60-an megyeszer- te ismerten dolgoznak. Működik egy ifjúsági . énekkar. A szövetkezet 750 férőhelyes szarvasmarha-telepet építtet, a meglévő 120 mellé újabb 100 hold gyümölcsöst telepít, és ültet ötven holdon szőlőt. Hogy a dolgok így egymás mellé kerültek, az nem véletlen. Mert gondolkodjunk csak tovább a bara- básiak fejével. A modern állattartás technikusi szinten képzett fiatalokat kíván. És a gyümölcsös? A szőlő? Kell ide öntözési-, növényvédő szakmunkás, kertész. csomagolási szakember, közgazdász, kert- mémök, egy sereg közép- és felső fokon képzett ember. Honnan, ha nem otthonról? És hogy ez a terv valóság legyen, ahhoz ma kell megfogni a fiatalokat. Ne csak az maradjon a mezőgazdaságban. akit máshová nem vesznék fel. És akit máshová vesznek fel, az tudjon hová hazajönni diplomával a zsebében. Mert — és nem is néznek nagyon messzire — csak idő kérdése, hogy mezőgazdaságról lévén szó, ne csak a barabási tsz neve legyen a listán, hanem három falu eggyé vált közös gazdasága, megnőtt lehetőségekkel, megjavult adottságokkal. A tanáceháza mögötti többholdas fás. kiserdős részt mutatják: itt lesz az óvoda, iskola, sportpálya, szóval minden, ami egy művelődési centrumba kell. Az iskolaigazgató az audiovizuális oktatás bevezetéséről beszél. A kultúrház vezetője az ifjúságra tér vissza és vissza. Ezt ma úgy mondanék: ifjúságcentrikus a beszélgetés. Ami jó is, érthető is. Csak éppen felveti a jogos kérdést: és a derékhad? Az idősebbek? Nekik mi marad? A munka után rádió, tévé, újság? 1 — Szóra vágynak nálunk az emberek. élő szóra. De nem arra. ami a régi ismeretterjesztés volt. Kötetlenebb beszédre, és mindarra, ami érdekli őket. amiben találkoznak magukkal. Van a faluban 40—50 értelmiségi. Carlo Mandzoni: OLASZOK Venerandn úr kinyitotta emeleti ablakát. kihajolt rajta és lekiáltott annak a férfinak, aki az ablak alatt haladt. ■ — Halló, uram! — Nekem szól? Mit kíván tőlem? — Meg akarom önnek mondani, hogrj merre van a Rossini-utca... Előbb egye. nest a fasoron, majd jobbra a harmadik ke~eszt utca. Ott van! — Nagyszerű. Csakhogy én egyáltalán nem a Rossini utcába igyekszem. Mines ott semmi dolgom — válaszolta a megszólított. — Van-d ott dolga, vagy sem, a Rossini-utca ott található, ahol mondtam. És ha ön nem akarja, akkor is ott van, és ott is marad! — Nagyon helyes, de bocsásson meg. ez engem nem érdekel! — Tudom, hogy ez önt hidegen hagyja. — Akkor miért háborgat engem ezzel? —1 Nem tudhattam, hogy mi a szándéka. Nincsen a homlokára «rwu» A másik most már ideges lett. — Nos, rendben van, ha ép- pen a Rossini-utcába igyekeztem volna, akkor is; miért tart föl emiatt? — Semmiért, természetesen. Egyszerűen csak meg akartam mondani, hogy merre van a Rossini-utca. Szívességből. önnek talán közömbös az, hogy én kész vagyok ilyen szívességre? — Én magam is nagyon jól tudom, merre van a Rossini utca. — Ha tudja, hogy merre van a Rossini-utca akkor miért tart föl engem ebben a hideg időben, a nyitott ablaknál?! És haragos mozdulattal becsapta az ablakot. Fordította; Itt most nem lehet méricskélni, ki mit. Döntöttünk. Mindannyian. Aki amihez a legjobban ért. És nem előadni. Ha valamiről szó van, akkor ám legyen az a következő találkozás témája. Itt volt például a legutóbbi Szép molnáraié a tévé-ben. A fél falu egyszerre nevetett és sírt. Mert olyan eke, ami a filmben volt, az. ötvenes években jelent meg a* magyar faluban. Olyan • lámpa, amit Anna emelgetett, legfeljebb a jegyző házában, volt. No, és olyan csudamód szép háza, honnan volt a szépasszonynak? Az idősebb asszonyok meg csak csóválták a fejüket, honnan aggatták rá azokat a fura ruhákat. Nos. Barabáson rájöttek: íme, itt a lehetőség, amikor kezdhetik a vitát. Ha eke ürügyén is, de a tévéről, ha a ruha kapcsán is, de a politikáról. És ez csak egy a sok kössük Anti népművelés Batári Károly is. Orosz Pál is a szó közben megfogalmaz valami nagyon okosat: — Nekünk itt Barabáson, de gondoljuk másnak is másutt nem az a fő dolga, hogy művészeket neveljen hogy versenyekre készüljön. Mert antinépművelés az, amikor egy falu kultúráját néhány szúrósszemű zsűritag dönti el egy-egy bemutatón. Nekünk közösségek kellenek, akiket összetart az egymás- becsülés. a közös szórakozás, és legfeljebb az egymás szó- rakoztatás. Kis csoportok, akik eszmét cserélnek, éa nem bólogatnak egy-egy előadást hallgatván. Mert mit gondol, mi ölte meg a mi kórusunkat? Azt a kart, amelyik 1920-tól együtt . volt? Amelyik a III. országos dalos találkozón harmadik lett? A zsűri. Mert valaki azon ‘ rágódott, hogy C volt vagy cisz. amit bedalolt a szólam. ügy mondom ahogy van — folytatja Batári — amikor kijöttünk 3 nyíregyházi József Attilából, az egyik tagunk fogta a kalapját, odavágta a flaszterre s azzal a felkiáltással, hogy „az isten verje meg az egészet” befejezték a dalolást. A közművelődés nem verseny. Az munka. Zsűrizze az élet, a falu sorsa, az itt élők alakuló gondolkodása. . ■* Lesz meg kórus Barabáson ! Ki tudja miért. de az egész beszélgetés a végén visszakanyarodik a régi parasztkórushoz. Már többen ülnék köröttünk, sok régi dalos. Ahogy forog a szó a falu jelenéről és holnapjáról, látom, a legszívesebben feláll- nának, hogy odaálljanak a régi helyükre, ami a szólamban az övék volt. Mert az idősebbeknek — ha szemérmesen mondják is — de hiányoznak a régi esték, a dalosak, a beszélgetősek. És a fiatalok se bánnák ha az apjuk ott énekelne mellettük. És — ezt ugyan mondták ha tel hetem hallgassam el, de nem állom a szavam — van egykét asszony és lány is. aki közéjük vágyik. Hogy az egészben van valami jelképes? Lehet. Barabáson valami hangolódik, az egész falu közművelődése ügyében csakúgy, mint a kórusban. „De szeretném, ha ilyen szép hanganyaggal dolgozhatnék” — mondta volt Gulyás György. Megtoldanám azzal, de örülhet az a község, amely ilyen egyet akaró emberanyaggal dolgozhat. A szólamok egyre jobban összecsengenek. Innen is. onnan is. Kételkedhet-é valaki ezek láttán, hogy lesz még egyszer kórus Barabáson?
