Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-17 / 40. szám
m*. kSruSr fcELíPf-SÍAGYARÖRSZAG — VASÁRNAPI MELLfiKL»? Y. oldal Változások Lapunk következő oldalán talál az Olvasó egy igen értékes tanulmányt Ortutay Gyula akadémikustól, aki a harmincas évek végén sokszor megfordult megyénk tájain, így jutott el a Nyírbátorhoz nem messze fekvő Aporligetre is, amit akkor még Bátorligetnek neveztek. E település művelődési képéről állapította meg 1939-ben. hogy az múlt századbeli. Az ötszáznegyvenhét lakos közül írni-olvasni csak kettőszázkilencvenhét tud. Kétszázötven bátorligeti lakos sem írni, sem olvasni nem tud. Hogy milyen nagyot változott a világ ’Aporligeten és Szabolcs más területein is, azt maguk a települések lakói tudják a leginkább. Ehhez semmiképpen nem akarok kommentárt fűzni, csupán hozzá kívánkozik a változások képéhez egy adalék. Jó hete múlt, hogy részt vettem a tar- pai termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlésén. Tíz órakor kezdődött a gyűlés, a vendégek fél órával korábban érkeztek, s a szövetkezet elnöke javasolta, használják ki arra a harminc percet, hogy megnéznek egy filmet. Besötétítettek a kis helyiségben és peregni kezdtek a képkockák, megjelent a cím: „Kurucföldi változások”. Színesen pompázott a Tisza ártere, erdőt gondoztak a fiatalok, virágbaborult jonatánodban csodálkoztak az öregek, a munkában megfáradt nyugdíjasok, akiket a tsz teherautói, mikrobusza és személykocsija vitt el. hogy megnézzék a korszerű művelésbe fogott határt, lássák, hogyan dolgoznak az új gépek, miként változik napról napra minden, ami évszázadokon állt mozdulatlanságban. Pergett a színes film, amit a közös gazdaság készíttetett Raját embereivel, saját pénzéből, saját technikájával, saját szöveggel és zenei aláfestéssel. Egy filmszakember talán azt vizsgálta volna, hogy hol van ezen a színes filmen javítani való. egyszóval szakmailag mi benne a ió, vagy a nem oda való. A vendégek arcán azonban nem ez a vizsgálódás látszott, hanem az öröm, a felfedezés meghatottsága. íme, ezt is elértük, idáig is eljutottunk, hogy egy mezőgazdasági termelőszövetkezet pénzt és fáradságot, időt áldoz arra. hogy megörökítse a tegnapot és a mát a tagságnak, s majdan megmutassa az unokáknak, hogy így éltek apáik és nagyapáik. Ugyanezen a közgyűlésen jelentették be e tagságnak, hogy megkérték az engedélyt, s hamarosan meg is jelenik a közös gazdaság saját, nyomdai úton előállított, újságíróval szerkesztett üzemi lapja, amelynek az Esze Tamás Népe címet adták, A két esemény között — az aporligeti és a tarpai között — mindössze harmincöt esztendő telt el. egy világ választja el azokat egymás Akkoriban „et fajta ember lakta a szabolcs-szatinári falut: a vagyonos úr és a vagyontalan paraszt, a birtokos és a nincstelen cseléd. Akkor a babonák, a népi hiedelmek és a kuruzslások, a népmesék világa maradt a szegény embernek, azokat hallgatták, amíg csak el nem nyomta őket az álom. És most egy- sgv szövetkezeti közgyűlésen olyan mondatokat hallhat az ember, amelyek megértésére már alaposan fel kell készülni. Az iparszerű mezőgazdasági termesztés, a technológiai fegyelem, a nagyteljesítményű erő- és munkagépek hatékonysága és korrózióvédelme olyan természetesen hangzanak itt, mii., korábban a. paraszti népmesék világában a gonosz és a jó állandó ösz- szeütközése. s hogy a jó mindig győztesként került ki a küzdelemből. Tarpa már említett zárszámadásán is sok 8zép eredményt könyvelhettek el. De ők sem voltak elégedettek azzal, ami eddig történt. mert a fejlődés nem állhat meg egy percre sem. Biszku Béla ei 'tare. a Központi Bizottság titkára is arra figyelmeztetett: állandóan foglalkoznunk kell a mező- gazdaság korszerűsítésének útjával. De ez még nem minden. Nagy gondot kell fordítanuk az élettan: tényezőkre, az °mber- re. az emberek közérzetére, az emberek közötti Viszonylatokra. A technika ugyanis önmagában csak fél 6:ker. Aki felles ríkerre viheti: az ember. A fejekben követni, szorgalmazni és gyorsítani a mezőgazdaság nagy forradalmát — ez az út áll előttünk, ebben vannak órási tartalékaink. Ezért is tógád hatjuk többszörös örömmel azt a tarpai kezdeményezést, amelynek nyomán film született a faluról és újság jut el havonta a szövetkezeti parasztokhoz. • Az első megyei termelőszövetkezeti újság megjelenését üdvözöljük hamarosan. Olyan esemény ez. amely méltó folytatása az új falu kialakítására tett eddigi erőfeszítéseknek. Kopka Janos VÁLTOZÓ VILÁGUNK Vízgazdálkodás Szabolcsban 1846. augusztus 27-én Széchenyi István jelenlétében Tiszadobnál — a szederkényi átmetszéssel indultak meg a Tisza-szabályo- zás munkái. Ez volt a Tisza-vöigy második honfoglalása és egyben a tervszerű vízrendezés kezdete is. E vízrendezési tevékenység alapjainak lerakásához. — melyben a folyók szabályozása, az árvízvédelmi töltések kiépítése, a csapadékvizek elvezetéséhez szükséges csatornahálózat, szivattyútelepek és melléklétesítmények elkészítése értendő — mintegy száz év volt szükséges. A gazdasági élet fejlődésével, a népesség szaporodásával, a városiasodás meggyorsulásával rohamosan növekszik a vízigény. Ez a jelenség az iparra és mezőgazdaságra vonatkozóan az utóbbi két-három évtizedre tehető. A lakosság vezetékes vízellátása az utóbbi évtizedben kezdődött. Ezzel egyidejűén megindult a hasznosítható víz értékelése és sajnos a szennyvizek keletkezése és károkozása. Mai szemlélet szerint magas fokú vízkárelhárításra, hatékony vízhasznosításra és körültekintő vízminőségvédelemre kell törekedni. Ezt kívánja a társadalom és a gazdasági élet rohamosan fokozódó igénye. A feladat jó megoldásának nehézsége abban rejlik, hogy a természetben előforduló vízkészletek mennyisége korlátozott, területi és időbeni eloszlása egyenlőtlen. Ezzel szemben az igények növekedése fokozódó, sok esetben koncentráltan jelentkező. Ezen okok tették szükségessé a vízzel, — mint az állam tulajdonában lévő egyre értékesebb természeti kinccsel való tervszerű gazdálkodást. Voltaképpen ez a felismerés öltött testet az 1964. évi IV-es vízügyről szóló törvényben és a kormány 2038/1967 számú határozatában. amely a vízgazdálkodást önálló ágazatnak minősítette és az ágazati minise térium feladatkörének megfelelő funkciókkal ruházta fel az Országos Vízügyi Hivatalt. E rövid írás keretében, — a vízgazdálkodás több. mint húsz karakterisztikusan elhatárolható feladata közül — csűrein a vízkárelhárítás, vízellátás, csatornázás és a vízminőségvédelem egyes kérdéseit érinthetem. Ár -és belvízvédelem / Tapasztalatiból ismerjük, hogy megyénk csaknem felét az ár. és bélvíz gyakran veszélyezteti. E veszélyeztetettségnek természet-földrajzi okai vannak. A megye 5936 négyzetkilométeres területéből 46 százalék, tehát 2720 négyzetkilométer a folyókon levonuló árvizek szintje alatt fekszik. Az elöntésektől 578 kilométer árvédelmi töltés és az azon kifejtett védekezési munka nyújt védelmet. E területen él a megye 607 ezer lakosának 37 százaléka és itt található mintegy 38 milliárd forint értékű népgazdasági vagyon. I Közismert, hogy minden veszély elhárításához felkészülésre van szükség. A térképet magunk elé képzelve azonnal belátható, hogy az árvizek elleni felkészüléssé — miután a folyók vízgyűjtő területének zöme a szomszédos államok területére esik —-csupán néhány óra, kedvező esetben egy-két nap áll rendelkezésre. E természet-földrajzi okokat a folyamatban lévő árvédelmi rendszer felülvizsgálata. fejlesztése során fokozottan figyelembe vesszük. A növekvő nemzetközi kapcsolatok szintén segítik e mostoha körülmények enyhítését. A vízkárelhárítás témájával váló foglalkozás időszerűségét az említetteken túl az utóbbi 33 év — ilyen szempontból kiemelkedő — eseményei is alátámasztják. Gsupán a nagykiterjedésű elöntéseket felsorolva: rendkívüli belvíz 1941-ben 880, 1967-ben 940 négyzetkilométeres területet, az 1947-es árvíz 210, és az 1970-es 440 négyzetkilométeres területet öntött el. A belvíz lefolyása lassú és kis vízmagasság mellett történik, így veszélyeztető hatása kisebb, de károkozása — különösen a mezőgazdasági termőfelületeken — igen nagy. Miután a mezőgazdaság területegységre eső termése az utóbbi évtizedben igen nagymértékben megnőtt, a kamizálás és a gépi művelés csaknem általánossá vált, az előforduló belvízelöntés többszörös kárral jár. mint korábban. Annak ellenére, hogy a vízrendezés műveinek teljesítőképessége az utóbbi tizenöt évben csaknem megkétszereződött és jelenleg közel 9000 kilométer hosszú csatorna- rendszer, 23 modernizált szivattyútelep ösz- szehangolt működése szolgálja a víztelenítést, a meglévő művek okszerű fejlesztésére és a rendszeres karbantartásra szükség van. Külön kell említést tenni a mindinkább terjedő zárt növénytermesztési rendszer vízzel kapcsolatos kérdéséről. Itt a víz szerepe döntő. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az elmúlt évben a kulcsfontosságú júniusi, júliusi csapadékok kedvező eloszlásúak voltak; a növények igen jól hasznosíthatták. Ez szerencsés körülmény volt, de nem általános. Kívánatos a zártrendszerű növénytermesztést jól vízrendezett, lehetőleg jó vízgazdálkodású talajra telepíteni. Gondoskodni kell a fokozott vízelvezetésről, vízvisszatartásról, sőt szükség esetén — ez lesz az esetek többségében — az öntözésről is. Természetes igény — olyan csapadékszegény periódusban, mint amilyenben most is vagyunk — a csapadékvizek okszerű visszatartása. Erre a lehetőség számos helyen már most is adott. Az Ecsedi-lápon mintegy 180 vízszabályozó műtárgv épült. ,A Nyírségben 7 egyenként millió köbméteres víztározó létesült. Felső-Szabolcsban a talajvízszint szabályozására vannak meg az adottságok. Beregdaróoon 145 hektár áréne- zett területen a víz visszatáplálására is megvan a lehetőség. Hasonló lehetőség van Csengerben 307 hektáron. Ezt a törekvést segíti az a kiadott rendelkezés, mely szerint — figyelemmel az alacsony talajvízszintre és a csapadékszegénységre — 1974 telére és tavaszára a szivattyútelepek, zsilipek mértékadó vízszintjét mee kell emelni. Az utóbbi években igen sokat javult a települések, főképpen a községek csapadékvíz elvezetése. Ma már csak elvétve fordul elő, hogy a tavaszi belvízlevonulás lakóházakat veszélyeztessen. E rendszeres következetes munkát tovább kell folytatni, és ki kell terjeszteni a települések roncsolt, vízállásos, magas talajvizű területeinek gyógyítására. Erre sok lehetőség van. így például rendezhető a Kisvárda várkömyéki tőzegkitermelő agyaggödrök, a nyírbátori múzeum előtti vízállásos terület, de időszerű a Nyíregyháza Bujtos és Ságvári telep további talajvízszint rendezése is. Vízellátás—csatornázás A felszabadulás idején — az egész megyében egynéhány hidroforos vízellátó berendezésen kívül — sehol nem volt sem víz. sem csatornavezeték. Állami beruházásból csupán a megyeszékhely vízmüve készült el 1965-ben 8000 köbméteres napi teljesítménnyel. Jelenleg vezetékes vízellátás 40, csatornázás 7 településen van. A IV. ötéves terv végére vezetékes vízellátás 42 településen készül el. Ez a megye összes lakosságának csupán 30—32 százalékát érinti. CsaA Tisza vizét csatornán vezetik az öntözés helyére, (Elek Emil felvétele) tomázás 7 településen készül el, az összes lakosság alig 9—10 százalékát érinti. Ma már széles körű az igény a vízmű- vesítésre. Ez Jut kifejezésre a megye politikai és állami vezetőinek törekvésében és a megyei tanács elhatározásában, mely szerint az ötödik ötéves terv során nagy erőfeszítést kell termi a közművesítés fokozásáért Az előzetes terv szerint 1980-ra a vízellátás 48—50 százalékos, a csatornázás 17—18 százalékos lesz. Meg kell jegyezni, hogy. az ellátottsági szint egy százalékos emeléséhez közműves vízellátásnál 35—40 milliós, köz. műves csatornázásnál 60—65 milliós beruházási költség szükséges. Az adatokból kitűnik, hogy a költségei csatornázás létesítése eddig is elmaradt a vízművesítég mögött és ez az elmaradás a következő tervciklusban tovább növekszik. Ez új, megyén belüli gondokat vet feL A széle« körben, kívánt vízművesítésnek kedvezőtlen kísérő jelensége a keletkező nagy tömegű szennyvíz — aminek megfelelő éL helyezéséről gondoskodni kell. Három megoldás között lehet választani. Egyik esetben a vízművesítés mellett csupán házi szikkasztó épül. Ez családonként minimálisan 3—5000 forintba kerül — amit az építéssel azonos időben ki kell fizetni és és a megoldás csak ideiglenes, legfeljebb néhány évre szól. E megoldás előnye, hogy aa állami támogatások zömmel a vízművesítés« hez koncentrálhatok. , Másik esetben a vízmű mellett szennyé vízcsatornát is építünk. Ez egy család hozzájárulását mintegy 6000 forinttal növeli — amit tíz év alatt kell kifizetni — azonban a megoldás végleges. A gazdasági, a szakmai* de a kényelmi szempontok is e megoldás felé billentik a mérleget. Hátránya viszont, hogy a rendelkezésre álló állami támogatást meg kell osztani a vízművesítés és csatornázás között. Harmadik esetben csupán a vízmű készül el. —' házi bekötések nélkül — ezzel biztosítva van az egészséges vízellátás, de 'hiányzik a komfortos kényelem. Néihány év múlva — amikor megnyílik a csatornázásra /a lehetőség — végzik el a házi bekötéseket. Ez a legolcsóbb megoldás, ;s a legnagyobb előrehaladást teszi lehetővé. Hibája, hogy nem nyújtja azonnal a lakosság által elvárt kényelmet. A lehetőségeket a víz- és csatornamii társulat megalakítása során kell tisztázni. Vízminőség-védelem A környezetvédelem egyik részterületé a vizminőségvédelem. A vizeket mind gyak-) rabban- és egyre nagyobb mértékben terheJ lik fizikai, kémiai, biológiai, radiológiai szennyezések. A főbb szennyezőforrások: az ipar és 4 települések tisztítattan szennyvizei, az intea) zív állattartó telepiek megoldatlan szennyvízé elhelyezése, esetenként a növénytermesztés helytelen növényvédő és gyomirtó szer használata, és alkalmanként a külföldről folyó) inkba érkező szennyezések. Ezek káros ha) tása sokféle, de mindegyik az egyébként i4 véges vízkészlet használhatóságát csökkent«! Terjedelmi okokból csupán az intenzív) állattartó telepiek megoldatlan szennyvizei) helyezését érintem. E telepieken az állatfaj) tától és létszámtól, valamint az alkalmazott technológiától függően, naponta 20—100 köb) méter szennyvíz keletkezik. Sajnos jótnéhánj) telepien teljesen megoldatlan a szennyvizet) helyezés. Ez azt jelenti, hogy egy ilyen teles egy 50 ezer lakosú város lakossági szenny) vizével azonos szennyeződéssel terhelheti ai talajvizet, vagy a befogadó vízfolyást. Ea az összevetés megvilágítja, hogy a területe® sürgős beavatkozásra van szükség. Meg kell említeni, hogy a megye nagy része, — homokos területei révén — kiválij adottságokkal rendelkezik a szennyvizek ön) tözéses elhelyezésére. Itt elsősorban a lakos) „ági, mezőgazdasági és egyes ipiari szennyvi) zek jöhetnek számításba. Tájékoztatásul: a megyében a IV. öb) éves terv során több. mint két és fél milli) árdot fordítunk a vízzel kapcsolatos tévé) kenységre. Szeretném remélni, hogy a vízgazdálko) dás szerteágazó tevékenységéből e három ki) ragadott témakör vázlatos ismertetésével érzékelhetővé vált a víz sokarcú szerepie, aa ellene való felkészülés fontossága az érte való áldozat hasznossága, valamint okszerűi használata, az egész megye lakosságának és gazdasági tevékenységének fontos tényezője) Dr, Széliért Gyűli
