Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-15 / 38. szám
4 «y^ tm. MwÄr m Újdonságok •$• Tudományos kutatások Tapasztalatcsere a mezőgazdaságban Ax urbanizáció hatása a mezőgazdaságra A Magyarországon kialakult történelmi folyamatban csak a felszabadulás után indulhatott meg élénkebb urbanizáció. A 60-as években a decentralizált iparfejlesztési politika nyomán kialakult helyi iparosítás a már meglévő városok mellett újabb helyiségek urba- nizálását indította el. E folyamat szemléltetésére Ti- szavasvári községet választottam, mely már korábban is magában hordta a városiasodás csíráját, de az utóbbi évtizedben lökészerűen bekövetkezett iparosodásával a helyi (periférikus) urbanizáció tipikus községévé lépett elő. Lélekszáma: 14 200 fő, a Keleti-főcsatorna partnagy hatású (19 800 kataszt- rális hold) község. Itt megy át a megyét Budapesttel ösz- szekötő egyik főközlekedési út. Vegyiüzeme és téglagyára 1936-ban létesült, de ez üzemekben nem alakulhatott még akkor ki a mai értelemben vett ipari dolgozó típusa, hiszen 1960-ig a gyári dolgozóknak még volt 2—3 holdas törpebirtokuk is, és ez arra kellett, hogy háztáji állatartással egészítsék ki a viszonylag alacsony ipari keresetüket. A mezőgazdaság szocialista átszervezése után a lakosság foglalkoztatási struktúrájában bekövetkezet változást az alábbi táblázat szemlélteti. 1960 év 1972 év fő % fő »0 5630 100 5713 100 2290 41 3120 54,6 2730 49 1412 24,7 610 10 1181 20,7. ján elterülő, viszonylag Keresők Összes keresők száma: Ebből ipari kereső: mezőgazdasági: egyéb kereső: Látjuk tehát, hogy a helyi iparfejlesztés következtében jelentősen megnőtt az ipari keresők száma, de ez magával vonta az egyéb keresők számának megkétszereződését. Különösen nőtt az oktatás (óvodák is) és a kereskedelmi, valamint egészség- ügyi (szociális otthon is) keresők száma, ami a fellépett urbanizáció kísérő jelensége. Külön érdekesség, hogy 1960-ban az összkeresők 13 százaléka 750 fő, 1972-ben pedig csak 3 százaléka, 170 fő volt az eljáró, dolgozók száma. Az állattenyésztés elmaradt A lakosság foglalkozás változását egyrészt a mező- gazdasági üzemekből történt emigráció, másrészt új, fiatal munkaerő belépése mozdította elő. Azt pedig, hogy a község mezőgazdasági üzemei — felére csökkent létszámmal — növelni tudták bruttó termelési értéküket, a termelési eszközök modernizálásával' és az üzemek koncentrációjával érték el. Megállapítható azonban az is, hogy ezt a termelési érték növekedést kizárólag a Állatfaj Szarvasmarha Ebből tehén Ebből háztájiban Sertés 1 Ebből koca Ebből háztájiban növénytermelés produkálta és az utóbbi évekig a műszaki fejlesztés terüléte is e főágazatra koncentrálódott. A községben lévő 3 termelőszövetkezet (1960-ban még 9) és állami gazdaság az utóbbi 3 év átlagában amortizációs alap képzésének 85 százalékát új növénytermesztési gépek vásárlására fordította és csak 15 százalékát egyéb beruházásokra. A műtrágyafelhasználás 1972-ben az 1960. évi bázisnak nyolcszorosára, a gépesítés foka az egyes növények termesztésében a dohány és cukorrépa kivételével — 90 százalékra nőtt. Nem mondható el' ilyen kedvező fejlődés az állattartásról, mert az itt használt tartástechnológia, az utóbbi 20 évben szinte alig változott. A technológiai változást csupán a fejőgép bevezetése, a tápok etetése jelenti, de az állattartási épületek elavultak, a munkakörülmények kezdetlegesek. A háztáji állományban törvényszerűen bekövetkezett csökenést ilyen módon a nagyüzem nem tudta pótolni, ezért a község állatállománya rohamosan csökkent. 1942 1962 1966 1972 években db. 3673 3682 3263 2420 1470 1514 1461 1079 — — 629 310 10468 11560 7159 5110 1646 879 537 410 — — 261 130 Látjuk tehát, hogy amikor a község urbanizálódása o'yan fokot ért el, melyben az ál- latartás hagyományos technikája már a tartás létezését veszélyezteti, igénybe kell venni a műszaki fejlesztés alkalmas eszközét — ez esetben a fejlett tartásrendszert — az ágazat jövőjének megmentésére. Az utóbbi évben kezdeményezett ál'sa tartási technológiai változás remélhetőleg e főágazatban is megteremti a kulturáltabb munka- körülményeket. Szükség is van erre, mert a mezőgazda- sági munkaerőelvonás nem marad abba. Újabb és újabb gyárak — főleg női munkaerőt foglalkoztatók — jelentkeznek azzal, hogy üzemrészt kívánnak a községben telepíteni. A meglévő üzemek növelni kívánják kapacitásukat. Ilyen kombinációban megint csak a mező- gazdasági üzemek szegényednek munkaerőben, de azzal, is ahogy utánpótlásukat elszívják a sokkal kulturáltabb körülményeket biztosító üzemi munkahelyek. A munkakörülmények Megvizsgáltam az iparban, mezőgazdaságban és egyéb munkahelyeken dolgozók keresetét és azt találtam, hogy az ipari réteg 2210 forint, a mezőgazdasági 2330 forint, és az egyéb 2540 forint havi átlagbért ért el. Tehát nem a mezőgazdasági kereset a legalacsonyabb, mégis inn°n legnagyobb az emigráció és ide- a legkisebb az im-migrá-. ció. Ennek oka kizárólag a munkakörülményekben keresendő. Ez az állapot így is marad, míg nem történik gyökeres változás abban a szemléletben, mely ma jellemző a szociális juttatásokban, a munkaidő csökkentésében. az üdültetésben, a kulturáltabb munkakörülmények kialakításában. A község urbanizálódása felhívja a figyelmet az élelmiszerellátás lehetséges vertikumának kiépítésére is. Az üzemelő sertéstelep mellett ökonómiai okok miatt is célszerű lenne egy olyan kapacitású vágóhíd és húsfeldolgozó üzem létesítése, mely a község húsellátását megoldaná a közös gazdaságok égisze alatt üzemelt bolthálózatban. Kapcsolódhatni ehhez a megvalósításhoz a közös gazdaságok nagyterületű halastaván termelt hal értékesítés és tejellátás. Ilyen elképzelések kiala kíthatnának egy középtelje sítményű kenyérüzemet melynek boltjában az áru 1 választékot süteményekkel gyúrttésztával és friss zöld séggel lehetne bővíteni. Ilyen vertikumok kialakí Azok az országos akciók, melyek a háztáji állomány szintentartását lettek volna hivatva megtartani, nem érték el a kívánt célt, mert az urbanizációs törekvések erősebbek voltak, mint a kedvezményes üszőakció, vagy koca-kihelyezés. A városias (és A községfejlesztési terv slőkészülése után egy elég bő városközpont kialakítását űzték ki célul, és e körön jelül tett utcarendezés a lágy állattartást teljesen tizárja, a kis-állattartást le- ízűkiti. Bonyolítja a háztáji állat- artás helyzetét az alkalo- da nagyüzem (1800 főt fog- alkoztat és évi 600 millió print termelési értéket pro- lukál) mellett épült városiegyed, mely többszintes, tözművesített, intézményesí- ;ett. tehát komplett infrastruktúrában kivitelezett lé- ;esítménykomplexum, ahol semmilyen állattartási’ lehetőség nincs. Az aliatállomány alakulásánál szemléltettem, hogy a tehén- és kocaállomány csökkenése csak a háztáji gazdaságot érintette, de itt is fellelhető olyan tendencia, hogy a község azon részén, ahol még állatartási lehetőség van, az ipari dolgozók, seft egyéb foglalkozásúak 4—5 sertés meghízlalásával is foglalkozzanak. Az alapanyagot piacon szerzik be. Tapasztalatom szerint, ha a közös gazdaságok felfigyelnének az ökonómiailag hosszú távon is előnyös malacnevelésre, olyan megvalósítással, hogy a választott malacok egyrészét értékesítik. a községben a hizlalási kedvet kiszélesíthetnék az urbanizációs lakosság nagyobb rétegére is. Természetesen ilyen megoldásra szélesebb volumenben nem lehet számolni, ezért döntöttek úgy a közös gazdaságok, hogy a sertés- tartást koncentrálják és felépítenek egy 7 ezer hízó kibocsátású, zárt konstrukciójú, szakosított sertéstelepet. Ugyanilyen megfontolások alapján kezdeményezik a közös gazdaságok egy 500 férőhelyes szakosított tehenészeti telep létrehozását is. tása csak további koncentráció után valósítható meg. A vertikális élelmiszergazdaság, szervezése minden bizonnyal a gazdaságossági mutatók javulását is eredményezni fogja. Az urbanizáció lassú folyamat, mert sok pénzt igényel, de megállíthatatlan jelenség. A demográfiai folyamat gyorsabb és szintén elkerülhetetlen. Meg kell találnie két jelenség szinkronját és a műszaki fejlesztést úgy kell igényelni, hogy biztosítsa azt az egyensúlyt, amelynek az összfogvasztásban és termelésben létre kell jönni. Dr. Kerekes Béla HÍREK — TSZ-EKBÖL. Meghívóval tudatta lapunkkal a rakamazi Győzelem Tsz, hogy február 18-án. a nábrádi Békeharcos Tsz, hogy február 15-én tartja zárszámadó közgyűlését. Egy információ Kisvárdáról érkezett. ahol a Rákóczi Tsz már megtartotta a beszámolót., és kiosztották a tagok pénzét. A múlt évben a Rákócziban egy 10 órás munkanap 151 forintot ért. NYOLCVAN VAGON zöldséget tárolnak a MÉK mátészalkai hűtőházában téli értékesítésre. A naponta szállításra kerülő árut Bartha Antalné készíti elő, (Elek Emil felv.) 9 palántanevelés növényvédelmi leendői A kulturált és egészséges táplálkozás mind inkább megkívánja, hogy megfelelő mennyiségű és minőségű friss zöldség kerüljön nap mint nap az asztalunkra. A mezőgazdaságban jelentkező kézi munkaerőhiány a zöldségtermesztésben fokozottan érezteti hatását. Ezért szükségessé vált e kertészeti ‘'termesztés; ág modernizálása. az anyagi és műszaki bázis fejlesztése. A fenti feladat csak biológiai szemléleten nyugvó gépesítéssel és kemizálással oldható meg. így a leggyorsabban fejlődő és változó technológiai láncszemnek, a növényvédelemnek is fel kellett zárkózni a megnövekedett igényekhez. A nagyüzemi paprika és paradicsom termesztés első munkafázisa a palántanevelés nélkülözhetetlen eleme a vegyszeres gyomirtás. Jó hatású készítmények a triflu- ralin hatóanyagtartalmú emulzióképző gyomirtó szerek az Olitref, vagy a Treflan. A készítményt használhatjuk közvetlen a palántázás előtt, vagy egy-két héttel korábban. Az Olitrefből vagy a Treflanból 100 négyzetméterre 5 liter vízben 0,35 dl szükséges. A jó homogenitás érdekében az elkészített permetlevet kipermetezés előtt is gondosan össze kell keverni. Ha a gyomirtó szer kijuttatása palántázás előtt történik (apró- morzsás szerkezetű talajra), úgy ügyelni kell arra. hogy a talaj felszínén maradó gyomirtó szer hatóanyagát a nap sugarai gyorsan elbonthatják (napfény hatására a szer rövid időn belül hatástalanná válik), ezért a kipermetezés után legkésőbb egy órán belül 6—12 cm mélyen a szert a talajba kell dolgozni. Ez a legcélszerűbben rotációs kapával valósítható meg. A gyomirtó szer az egy- és kétszikű gyomok ellen hatá - sós. kivéve a Cruciferae, Malvaceae, Solanaceae, egyes Compositae családba tartozó gyomokat, melyek ellen hatása nem kielégítő. A palántanevelés során gyakran felüti fejét az úgynevezett palántadőlés, ami komplex megbetegedés, mert több gombabeteg6ég idéz; elő. (Olpidium brassicae, Pythium de Baryanum, Rhizoctonia solani). A kórokozók különböző időpontokban támadhatják meg a növényeket. Ennek megfelelően alakulnak ki a betegségre jellemző tünetek is. Csirafertőzés esetén már a magból előtörő csira bámul és pusztul, amelynek hiányos kelés a következménye. A fiatal, még szikleveles, esetleg néhány lombleveles palánták fertőzése esetén azok szárrésze, illetve gyökérnya- ki része áttetszővé válik, később elvékonyodik, megbámul. A palánták eldőlve elpusztulnak. A gombák terjedésének megfelelően a pusztulás mindig foltokban következik be. Az idősebb, már kiültetett növények megbetegedése után (főleg a paprikák) a levelek lanka- dása, a virágok lehullása, a termés fonnyadása, kényszerérése mutatia a kórokozó jelenlétét. Ezek a megerősödött növények bárgyö- kérnyaki részeiken jól láthatók a betegségre jellemző bámulások, már nem dőlnek ki, mint a kis palánták. A kórokozók a talajban telelnek át, megvastagodott gombai on ál -szövedékükkel. Itt hosszú ideig gzaprofita- ként is élhetnek és csak a számukra megfelelő gazdanövények odakerülésekor válnak fertőzőképessé, To- xinjaik segítségével elpusztítják a növények élő szöveteit — ezt az állapotot jelzik a betegség tipikus tünetei — majd a már elpusztított növényeken szaprofita módon táplálkoznak. A talajban a gombafonalak sugárirányban terjednek. Ennek következménye a foltokban jelentkező kártétel is. A fertőzött talajjal terjedő kórokozók kártételének megelőzése érdekében a palántaágy készítéséhez lehetőleg friss földet használjunk. Elengedhetetlen feladatunk a magtakaró föld fertőtlenítése is TMTD porcsávázó szerrel 30—60 gr/négyzetméter adagolásban. Ha a palántanevelés során a fertőzés tüneteit észleljük, a fertőzött növények megsemmisítésén kívül szerves hatóanyag-tartalmú gombaölő szerekkel kell a további fertőzéseket megelőzni. A fertőzési gócot és környékét öntözzük be pl. Zineb 0,5 % töménységű oldatával. A permedéből négyzetméterenként 2,5 litert juttassunk ki. A cserepesedé talajfelszín a szellőzés hiánya és a nedvesség kedvez a palántadőlésnek. Ezért akadályozzuk meg a talajfelszín cserepesedését (a Trifu- ralinnal történő gyomirtás esetén az esetleg szükségessé váló talajlazítás mélységét úgy kell beállítani, hogy az a szer bedolgozási szintje felett legfel iebb 3 cm-ig történjen.) Ritkábban öntözzünk és a lehetőségeinkhez mérten bőségesen szellőztessünk. A növényvédelmi munkáink végzése során a munka- és a balesetvédelmi előírásokat szigorúan tartsuk be. Széles Csaba adjunktus MG Főiskola Egy lépéssel tovább A közelmúltban tartották meg Gödöllőn az iparszerű termelési rendszerek első országos tanácskozását. Az értekezlet „főnövénye” a kukorica volt Ezzel a növénynyel indult kezdeményezés, a legnagyobb területen ezt termelik, a legtöbb tapasztalat is a kukoricatermesztésben halmozódott fel, de második növényként a cukorrépa szerepelt. A tanácskozás már a cukorrépával sem elméleti, tervezési szinten foglalkozott: a rendszergazdák gazdag gyakorlati tapasztalatokról számoltak be. Az 1971-ben hozott intézkedések nyomán jelentős előrelépés történt a cukorrépa-termesztésben. A gazda. Ságok, termelőszövetkezetek megyénkben is növelték a termőterületet, megkezdődött az intenzívebb gépesítés. Nem mondhatnánk, hogy teljesen ötletszerű lett volna a gépesítés, de az a komplexitás, ami az iparszerű termelési rendszerekben van, nem volt meg. A gépesítés legtöbb helyen csak a cukorrépa legnehezebb munkájára, a betakarításra irányult Ezek a fél megoldások is előrevitték a termelést. enyhítették az élőmunkahiányt, gyorsabbá, biztonságosabbá tették a betakarítást Azonban az ország cukorigényét hazai termésből még mindig nem sikerült teljesen kielégíteni. A gödöllői tanácskozáson ismertetett módszerek, az elért eredmények biztató holnapot rajzoltak fel. Az egymagvú vetőmaggal és vegyszerezéssel az egyelést és a növényápolást is szinte teljesen ki lehet küszöbölni. (Egy jellemző adat: hagyományos kézi egyeléssei egy hektáron 22 kilométer hosz- szan kell kétrét hajolva végig görnyedni.) A rendszer gépei ugyan nem oksók, de a múlt évi kedvezőtlen időjárás ellenére is az iparszerű termelésben résztvevő gazdaságok hektáronkénti 5—6 ezer forintos nettó jövedelemről számoltak be. A talajművelő és szállítógépek jobb kihasználása céljából a cukorrépatermesztést társítani lehet a kukoricater- mesztéssel. Különösen járhatónak mutatkozik ez az út a mi megyénkben, ahol egy- egy szövetkezetnek nincsenek több száz hektáros cukorrépatermő területei. Az iparszerű cukorrépa- termesztésnek megyénkben is új lendületet adhat a Tisza II. öntözési rendszer kiépítése. A Szabolcshoz legközelebb eső nádudvari együttműködés az öntözött cukorrépa-termesztés technológiáját dolgozta ki. Nádudvar terve, hogy a következő három—négy évben a rendszerben résztvevő gazdaságok az egységnyi területre eső cukorrépa-termelési átlagot 30 százalékkal növeljék. Ez abszolút számban iegalább 500 mázsa hektáronkénti átlagtermést jelent. A következő ötéves tervben Hajdú megyében új cukorgyár épül. A nádudvari együttműködés elgondolása szerint mire a gyár indul, mintegy 15—20 ezer hektáron kívánnak cukorrépát termeszteni a gyár körzetében. Ismert dolog, hogy a rendszerekhez való csatlakozás nem egyszerű elhatározás kérdése, hanem ehhez megfelelő személyi, anyagi és területi adottságok kellenek. A felkészülés időt jelent. Ezért jó, ha a cukorrépát termelő gazdaságok nem egyéves táv. latban gondolkoznak, hanem elkészítik középtávú terveiket is. Ha idejében döntenek, és ezt közük a rendszergazdával, akkor pontosabban, kapják a megfelelő gépeket, műtrágyát, stb. Kívánatos, ahol a feltételek megvannak, használják ki az iparszerű termelési rendszerben rejlő, előnyöket, a jelenlegi termesztési technológiáról lépjenek egy lépéssel tovább. (Cs. R}
