Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)
1974-02-15 / 38. szám
t. oMrf rfei^-ltACftAROilSZÄ» 90QQ* Sí A chilei baloldal nyilatkozata A chilei baloldal külföldön tartózkodó képviselői Ismét összeültek és megvitatták az ország belső helyzetét, a diktatúrával szembeni ellenállás formáit. Az értekezletről, amelyet egy európai fővárosban rendeztek, nyilatkozatot tettek közzé az TJnitá hasábjain. „A chilei nép öt hónapja kegyetlen fasiszta diktatúra ■ alatt szenved, a hazafiakat kínozzák, meggyilkolják, üldözik, megfosztják munkájuktól, megélhetési lehetőségüktől” — hangoztatja a nyilatkozat, és emlékeztet: Chilében szerveződik, egyre inkább testet ölt a diktatúra elleni harc, egyre többen szegülnek szembe az elnyomással és terrorral olyanok is, akik korábban nem csatlakoztak a népi egységhez. Sokasodnak, egy változatosabb formában mutatkoznak a fasizmus elleni politikai ellenállás jelei az országban, a nehéz körülmények ellenére, illegalitásban, fennmaradtak és szervezkednek a pártok, amelyeknek fő célja az egység megteremtése a fasiszta klikk megdöntésére.” A parasztok körében ugyancsak erősödik a meggyőződés, hogy meg kell védeniük a földreform eredményeit a nagybirtokrendszer visszaállítására irányuló törekvésekkel szemben. Az ellenállás jelei mutatkoznak a városi kiskereskedő, kisiparos rétegekben is, amelyek pedig tevékenyen résztvettek a puccs előkészítésében, de most látják, hogy a junta nem vesz tudomást érdekeikről és kiszolgáltatja őket a monopoltőkés csoportoknak. Így fokozatosan megteremtődnek a junta elszigetelésének politikai feltételei. Az antifasiszta ellenállás eszméje teret nyert a katolikus egyház egyes köreiben, sőt a fegyveres erők soraiban is, ahol a fasiszta tábornokok a közelmúltban brutális elnyomáshoz voltak kénytelenek folyamodni — állapítja meg a nyilatkozat. Az antifasiszta front célkitűzése: a fasizmus megdöntése, az elnyomó gépezet felszámolása. A népi erők fennmaradása, újjászervezése jelentette az első sikert. Most a proletá- r'.átus és a többi néprétegek kó/.ötti szövetség erősítése, kiterjesztése, a demokratikus antifasiszta erők csatlakozásának biztosítása jelentik a soron levő feladatot. A harc további szakaszainak előkészítése, szervezése van napirenden” — jelentik ki a nyilatkozatukban a chilei baloldali pártok képviselői. Egyben közük: „ előrelépve az egység útján, létrehozzuk a külföldön tevékenykedő chilei baloldal állandó koordinációs bizottságát, amely a belső harcot hivatott segíteni, előmozdítani.” A nyilatkozat a demokratikus nemzetközi közvéleményhez intézett felhívással zárul. Ez a chilei politikai foglyok, a koncentrációs táborokba zárt hazafiak iránti szolidaritásra szólít fel, rámutatva, hogy különösen sürgős erőfeszítésekre van szükség Luis Cotvalan, Clodomi- ro Almeyda, Pedro Ramirez és más, a Dawsos szigetekre deportált személyiségek megmentése érdekében. FEBRUÁR 27: $ Általános sztrájk Olaszországban Február 27-én kerül sor Olaszországban a szakszervezeti mozgalom által elhatározott általános politikai sztrájkra és a munkabeszüntetés félnapos lesz. Az erre vonatkozó javaslatot két napig tartó vita után egybehangzóan szavazta meg a három szakszervezetet egyesítő CGIL—CISL—UlL csúcs- szövetség vezetősége. A végső lökést az általános sztrájk elhatározásához a kormány és a szakszervezeti mozgalom képviselői között legutóbb lezajlott találkozó eredménytelensége szolgáltatta, az, hogy a kormány nem adott megfelelő választ a dolgozók követeléseire. Az általános sztrájk —hangsúlyozzák - a szakszervezeti vezetők — nem a kormány megdöntésére irányul, hanem gyökeres és alapvető változásokat sürget a gazdaságpolitikában, mozgósítja a dolgozókat, mivel az eddigi intézkedések és elképzelések rájuk hárítanák át az energiaválság terheit és szükségszerű következményeit. Ciromiko ma Párizsba érkezik Gromifeo szovjet külügyminiszter pénteken Párizsba érkezik. Háromnapos tartózkodása során két ízben találkozik Jobert külügyminiszterrel, Pompidou köztársasági elnök pénteken délután az Elysée-palotában fogadja a szovjet külügyminisztert. A szovjet külügyminiszter látogatására az 1971-ben aláírt szovjet—francia együttműködési nyilatkozat keretében kerül sor, amely évenként két találkozót irányzott elő a két ország külügyminiszterei között. E külügyminiszteri találkozókra rendszerint a csúcstalálkozók előtt kerül sor. így a szovjet külügyminiszter mostani látogatásának is egyik célja, hogy előkészítse Pompidou elnök Szovjetunióban teendő látogatását, s az újabb Brezsnyev—Pompidou találkozót. A két külügyminiszter ezenkívül áttekinti majd az egész nemzetközi helyzetet, s a kétoldalú kapcsolatok jelenlegi állását. iccéit beszéde a mezőgazdaságról — A LEMP vezető testü letet jelenleg központi kérdésként kezelik az ország mezőgazdasága és élelmiszer- ipara fejlesztését. Most és a következő 5 éves tervben az egyik legfontosabb problémánk az élelmezési helyzet. Már folynak pártunk központi Bizottsága ama plénumának előkészületei. amelyen a jelen és a jövő köz- élelmezése témakörét fogja megtárgyalni és meghozza a megfelelő döntéseket — mondotta a mazuri tóhátság mezőgazdasági feladatairól tárgyaló aktívaertekezleten — szerdán — tartott beszédében Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. Gierek megállapította, hogy a lengyel mezőgazdaság az elmúlt 3 évben, a párt és kormány különböző intézkedései eredményeként gyors ütemben fejlődött. összes termelése ezalatt közel 19 százalékkal nőtt. „Most komplex döntéseket hozunk a mezőgépellátás további javítására, a mezőgazdasági beruházások növelésére” — hangoztatta. Véget ért az arab csúcs (Folytatás az 1. oldalról) főszerkesztőjének adott nyilatkozatában Szadat hangsúlyozta, hogy Egyiptom tavaly óta folytatólagos kapcsolatot tart fenn a nagyhatalmakkal és más államokkal, igyekszik bevonni őket a közel-keleti problémák megvitatásába és megoldásába. Mint már jelentettük, Egyiptom azt tervezi, hogy rövid időn belül, valószínűleg a Szuezi-csatorna nyugati partjára behatolt izraeli erők kivonását követően hivatalosan is felújítja a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. Szadat ez ügyben előzetes egyeztető tárgyalásokat folytat az érdekelt arab államok vezetőivel. Kairói megfigyelők nem tartják kizártnak, hogy a négyes csúcs állást foglal mind az arab— amerikai diplomáciai kapcsolatok, mind az Egyesült Államokkal szemben alkalmazott olajembargó kérdésében. Az A> Gumhurija szerint az algíri négyes csúcs fő célja az októberi háborúban kialakult arab egységfront megszilárdítása. ★ Henry Kissinger amerikai külügyminiszter csütörtökön kijelentette, hogy az Egyesült Államok kapcsolatban áll* Szíriával és Izraellel a csapatszétválasztási tárgyalások megkezdésének ösztönzése érdekében. Reményét fejezte ki, hogy mindkét fél hajlandónak mutatkozik majd a tárgyalásokra, azok időpontja azonban még bizonytalan. Ugyanakkor annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az arab országok tanulmányozzák az USÁ-val szemben alkalmazott olajembargó feloldásának kérdését. Illést (ártott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) korszerűsítésével párhuzamosan, a tudományos kutatómunka igényeinek figyelembevételével történik. Az új felsőoktatási intézményeket már ennek az elvnek megfelelően alakítják ki. A külkereskedelmi miniszter jelentést lett az 1974. évi tavaszi Budapesti Nemzetközi Vásár megrendezésének előkészületeiről. A vásárt most első alkalommal rendezik új szakosított formában. Tavasszal termelőeszközöket, ősszel pedig fogyasztási cikkeket mutatnak be. A Minisztertanács a jelentést jóváhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Kulpotétihai kommentár A washingtoni olajfiöiiféi háttere Washingtonban befejeződött a vezető tőkés országok olajértekezlete. Egynapos késés kellett ugyan a záróközlemény megszövegezéséhez. Végül azonban az értekezlet mégis csak hozott határozatot. Ezzel egyben újra kioktatta a világot a már jólismert politikai leckéről: a döntések irányát a tőkés világban a mezítelen hatalmi viszonyok szabják meg! Ezek a hatalmi viszonyok pedig — legalábbis ami az olajválságot illeti — a tőkés világon belül Washington irányába tolódtak el. Az arab országok szándéka, amellyel októberben, az embargó bejelentésével a lavinát megindították — természetesen nem ez volt. Az volt a kitűzött cél. hogy az olajszállítások és a termelés korlátozásával elsősorban az Egyesült Államokat. Izrael legfőbb politikai és katonai támogatóját kell sújtani. A valóságban nem ez történt. Az embargó az energiaigényét 85—95 százalékban behozatalból fedező Nyugat- Európát és Japánt gyötörte meg. Az Egyesült Államokat — a maga 6 százalékos közel-keleti olajbehozatalával •— lényegesen kevesebb kár érte. Ehhez járult, hogy a nemzetközi olajkartell, amely egyben a szállítási kapacitás csaknem 70 százalékát a kezében tartja, döntően amerikai irányítás alatt áll, tehát módja volt manipulálni a rendelkezésre álló szállítmányokkal. Persze: Szaud-Arábia és Kuvait. amelyek a valóságban az embargó fő arab szószólói voltak, nyilvánvalóan ismerték a Valódi erőviszonyokat. Ez kezdettől fogva bizonyos gyanús és kétes elemeket vitt az embargóba. Különösen azért, mert köztudott volt mindenekelőtt a szaudi rezsim igen szoros politikai és gazdasági kötődése az Egyesült Államokhoz. Amikor mintegy három - hónapos embargó után az olajexportőrök áttértek a szállításcsökkentés fokozatos lazítására és ehelyett egyetlen csapásra megsokszorozták az olaj órát — ez megint jóval erősebben sújtotta Nyugat-Európát és Japánt, mint az Egyesült Államokat. Hiszen Amerikában a külföldi olajért fizetett „számla” összege a fizetési mérlegben összehasonlíthatatlanul kisebb tétel, mint a tőkés konkurrensek országaiban. Valószínűleg sohasem fog kiderülni, hogy az olajháború különböző fázisai során Szaud-Arábia és Kuvait lépéseiben mennyi volt a nemzetközi gazdasági következmények téves felmérésének jelentősége — és mennyi az amerikaikkal való összejátszás. Annyi tény, hogy az olajválság világpolitika' hatásaképpen a fejlett tőkés világban az Egyesült Államok viszonylagos súlya a Közös Piaccal és Japánnal szemben megerősödött. Nixont és Kissingert nem olyan fából faragták, hogy ezt az előnyt ne igyekeztek volna a lehető leggyorsabban kihasználni olyan hatalompolitikai célok érdekében, amelyeknek az olajhoz rtlar vajmi kevés közük van. Az első ..lövést” Kissinger adta le Londonból, amikor kívülről beleszólt a Közös Piac koppenhágai csúcsértekezletének menetébe. Akkor említette először: a fejlett tőkés országoknak valamiféle „fogyasztói kartellt” kell létrehozniok. hogy megerősít, sélc szolidaritásukat és egységes frontot alkotva tárgyaljanak az olajexportáló államokkal. Természetszerűen egy ilyen fogyasztói kartell csak az Egyesült Államok vezetésével működhet! Más szóval: az olajválság lefolyása alkalmat adott Kissingernek arra, hogy kedvezőbb erőviszonyok között és gazdasági köntösbe öltöztetve ismételje meg az „új atlanti közösségre” vonatkozó koncepcióját. Ezt annak idején, amikor az olajválság még nem bénította meg őket. mind Nyugat-Európa, mind Japán hűvösen és kételkedve fogadták. Mint láttuk: most más volt a helyzet. Az erőpozícióban tárgyaló Washingtonnal a washingtoni olajkonferen- cián voltaképpen csak Franciaország szállt szembe. A francia diplomácia különleges kapcsolatai révén nagymértékben támaszkodik az algériai olajra és megtörve Kissinger szolidaritási felhívását, külön és közvetlen olaj megállapodási üzletet kötött előbb Szaud-Arábiá- val. azután Iránnal. Ezek az országok erőteljes amerikai kötöttségük ellenére belementek a játékba. Részben azért, mert ez jó üzlet számukra — részben pedig mert ezzel erősíteni remélik későbbi tárgyalási pozícióikat fő partnerükkel, az Egyesült Államokkal szemben. A francia diplomácia kü- lönjátéka azonban látniva- lóan kevés volt az üdvösséghez. A Közös Piac többi országai nem követték a franciákat, akik Washingtonban elszigetelődtek. A tizenhárom tárgyaló ország 12:1 arányban fogadta el azt az amerikai tervet, hogy koordinációs csoport készítse elő a nagy olajfogyasztók és az exportőrök majdan megtartandó értekezletét. így Washington voltaképpen elérte célját. Sikerült elszigetelnie Franciaországot a Közös Piac többi tagállamától és ma már nyilvánvaló, hogy a „tizenkettek” egyeztetni fogják álláspontjukat, mielőtt leülnek az olajtermelők megbízóttaival. 1. Tíz óra van, a táskarádió mondja az esti híreket. Véget ért a második műszak, indulnak haza, a műhelyekben leoltják a lámpákat Aztán sötét lesz, csak az udvari fények világítanak. De a fények körül még söté- tebb az éjszaka. Délután esett. A mucusok átugrálnak az udvar tócsáin, a haverok meg nyomulnak utánuk, megy a szöveg, mintha játék lenne az élet. Ügetnek a mucusok után és abban reménykednek, hátha éppen ma este leesik valami. Szemerkél az eső. A nappali portás már este nyolckor lelép. Berakja a lábast az aktatáskájába, ócska, zsíros bőrholmi, avas szalonnából. Tíz után kiállók a portás fülke elé, szétnézek, mi újság az utcán. Mögöttem üres a gyár. Később aztán én is meghúzom a nadrágszíjat, begombolom a kiskabátot, megtapogatom a stukkert a hátsó zsebben, aztán körüljárom a gyárat. A portásfülkével szemben házsor áll. Magtárszerű szürke házak, egyforma ablakokkal. Oltják-gyújtják a villanyokat. a fények úgy vibrálnak. mintha egy óriás műszerfalon valamit jeleznének. Innen a portásfülke elől is látom, hogy melyik a prolilakás. Megismerem a függönyről. A gyár másik oldalán is házsor megy. De az már nem a város felé húzódik, hanem neki a rétnek. A gyárkerítés négyszögben fut, a másik két oldallal szemben nincs épület. Ott kezdődik a préri, a semmibe vezető pusztaság. Még nappal se látni a végét. Éjszaka viszont látni, különösen úgy éjféltájt, hogyan nyomul közelebb a sötétség. Mint a feketére égetett szilvalekvár. Néha süt a hold, vagy látszanak a csillagok, de az éjjeliőrnek akkor igazi az éjszaka, ha koromsötét van. — Nem félsz, Gáspár? — kérdezik a haverok. — Mit okoskodsz? Menj már! De azért harag nincs. A múltkor az egyik odaszóH a mucusoknak: — Nézzétek a Gáspárt, ma éjszaka megint a baglyokkal hál... Szóval, nem bántjuk egymást. Minek? Nagyon is jól tudják, hogy velem nem érdemes kezdeni, mert ha arról van szó, megnézhetem az órát, hogy van-e már tíz. Ha éppen nincs az nagyon sokba kerülhet valakinek. Akár mind a zsebemben lehetne, de én nem az ilyenekre vadászok. A gyár egyébkent elektromos műszereket készít. Nem valami nagy ügy ma már. Csak akkor húzták ki a me'j- lüket a haverok, amikor tavalyelőtt olvasták az újságban, hogy ők is feliratkoztak a listára. Amit gyártanak, hiánycikk. Leltárt nem láttam, nekem ilyet nem mutatnak. Pedig nem árt, ha az éjjeliőr tudja, hogy mire kell vigyázni. Nehogy a hiányra vigyázzon. Ma éppen ilyen szilvaöek- vár-éjszaka van. A rét felől támad a sötét. Az éjjeliőr ilyenkor nem veszi elő a zseblámpát A kerítés mellett óvatosan lép, belepislog a sötétbe. A szél esőt csap hozzá. Meg-megá’.'l, fülel, háttal a falnak támaszkodik1, hogy neki is legyen valami támasza. Nem látja, csak érzi, ha a sötét mögött valami lapul. Az is lehet, hogy valaki. Az éjjeliőr oson a kerítés tövében. Mikor aztán szemtől-szembe összekapcsolódik a pillantásuk, mint a mágnes, már csak azt figyelik, hogy melyik mozdul előbb. Mert itt dől el minden. Egy jó mozdulat és nyerhet az éjjeliőr. De veszthet is. Ha begyullad, kész, kidobhatja a stukkert a tolvaj elé. A berezel'tből elszáll az erő, a lövést is elvéti. Nyakán a megvadult tolvaj, rúgja ahol éri, mert aki eddig jut, az már elszánta magát, hogy bármi áron, de átdobja magát a kerítésen. Mire jön az URH, már elnyelte az éjszaka. (Folytatjuk)
