Kelet-Magyarország, 1974. február (34. évfolyam, 26-49. szám)

1974-02-15 / 38. szám

t. oMrf rfei^-ltACftAROilSZÄ» 90QQ* Sí A chilei baloldal nyilatkozata A chilei baloldal külföldön tartózkodó képviselői Ismét összeültek és megvitatták az ország belső helyzetét, a dikta­túrával szembeni ellenállás formáit. Az értekezletről, ame­lyet egy európai fővárosban rendeztek, nyilatkozatot tettek közzé az TJnitá hasábjain. „A chilei nép öt hónapja kegyetlen fasiszta diktatúra ■ alatt szenved, a hazafiakat kínozzák, meggyilkolják, ül­dözik, megfosztják munká­juktól, megélhetési lehetősé­güktől” — hangoztatja a nyi­latkozat, és emlékeztet: Chi­lében szerveződik, egyre in­kább testet ölt a diktatúra elleni harc, egyre többen szegülnek szembe az elnyo­mással és terrorral olyanok is, akik korábban nem csat­lakoztak a népi egységhez. Sokasodnak, egy válto­zatosabb formában mutat­koznak a fasizmus elleni po­litikai ellenállás jelei az or­szágban, a nehéz körülmé­nyek ellenére, illegalitásban, fennmaradtak és szervezked­nek a pártok, amelyeknek fő célja az egység megteremtése a fasiszta klikk megdöntésé­re.” A parasztok körében ugyancsak erősödik a meg­győződés, hogy meg kell vé­deniük a földreform ered­ményeit a nagybirtokrend­szer visszaállítására irányuló törekvésekkel szemben. Az ellenállás jelei mutatkoznak a városi kiskereskedő, kisipa­ros rétegekben is, amelyek pedig tevékenyen résztvettek a puccs előkészítésében, de most látják, hogy a junta nem vesz tudomást érdekeik­ről és kiszolgáltatja őket a monopoltőkés csoportoknak. Így fokozatosan megterem­tődnek a junta elszigetelésé­nek politikai feltételei. Az antifasiszta ellenállás esz­méje teret nyert a katolikus egyház egyes köreiben, sőt a fegyveres erők soraiban is, ahol a fasiszta tábornokok a közelmúltban brutális el­nyomáshoz voltak kénytele­nek folyamodni — állapítja meg a nyilatkozat. Az antifasiszta front cél­kitűzése: a fasizmus meg­döntése, az elnyomó gépezet felszámolása. A népi erők fennmaradása, újjászervezése jelentette az első sikert. Most a proletá- r'.átus és a többi néprétegek kó/.ötti szövetség erősítése, kiterjesztése, a demokratikus antifasiszta erők csatlakozá­sának biztosítása jelentik a soron levő feladatot. A harc további szakaszainak előké­szítése, szervezése van napi­renden” — jelentik ki a nyi­latkozatukban a chilei bal­oldali pártok képviselői. Egy­ben közük: „ előrelépve az egység útján, létrehozzuk a külföldön tevékenykedő chi­lei baloldal állandó koordi­nációs bizottságát, amely a belső harcot hivatott segíte­ni, előmozdítani.” A nyilatkozat a demokrati­kus nemzetközi közvéle­ményhez intézett felhívással zárul. Ez a chilei politikai foglyok, a koncentrációs tá­borokba zárt hazafiak iránti szolidaritásra szólít fel, rámu­tatva, hogy különösen sür­gős erőfeszítésekre van szük­ség Luis Cotvalan, Clodomi- ro Almeyda, Pedro Ramirez és más, a Dawsos szigetekre deportált személyiségek meg­mentése érdekében. FEBRUÁR 27: $ Általános sztrájk Olaszországban Február 27-én kerül sor Olaszországban a szakszer­vezeti mozgalom által elha­tározott általános politikai sztrájkra és a munkabeszün­tetés félnapos lesz. Az erre vonatkozó javaslatot két na­pig tartó vita után egybe­hangzóan szavazta meg a három szakszervezetet egye­sítő CGIL—CISL—UlL csúcs- szövetség vezetősége. A végső lökést az általá­nos sztrájk elhatározásához a kormány és a szakszerve­zeti mozgalom képviselői kö­zött legutóbb lezajlott ta­lálkozó eredménytelensége szolgáltatta, az, hogy a kor­mány nem adott megfelelő választ a dolgozók követelé­seire. Az általános sztrájk —­hangsúlyozzák - a szakszerve­zeti vezetők — nem a kor­mány megdöntésére irányul, hanem gyökeres és alapvető változásokat sürget a gaz­daságpolitikában, mozgósít­ja a dolgozókat, mivel az ed­digi intézkedések és elkép­zelések rájuk hárítanák át az energiaválság terheit és szükségszerű következmé­nyeit. Ciromiko ma Párizsba érkezik Gromifeo szovjet külügymi­niszter pénteken Párizsba ér­kezik. Háromnapos tartózko­dása során két ízben találko­zik Jobert külügyminiszter­rel, Pompidou köztársasági elnök pénteken délután az Elysée-palotában fogadja a szovjet külügyminisztert. A szovjet külügyminiszter látogatására az 1971-ben alá­írt szovjet—francia együtt­működési nyilatkozat kere­tében kerül sor, amely éven­ként két találkozót irányzott elő a két ország külügymi­niszterei között. E külügymi­niszteri találkozókra rend­szerint a csúcstalálkozók előtt kerül sor. így a szovjet külügyminiszter mostani lá­togatásának is egyik célja, hogy előkészítse Pompidou elnök Szovjetunióban teen­dő látogatását, s az újabb Brezsnyev—Pompidou talál­kozót. A két külügyminiszter ezenkívül áttekinti majd az egész nemzetközi helyzetet, s a kétoldalú kapcsolatok je­lenlegi állását. iccéit beszéde a mezőgazdaságról — A LEMP vezető testü ­letet jelenleg központi kér­désként kezelik az ország mezőgazdasága és élelmiszer- ipara fejlesztését. Most és a következő 5 éves tervben az egyik legfontosabb problé­mánk az élelmezési helyzet. Már folynak pártunk köz­ponti Bizottsága ama plénu­mának előkészületei. ame­lyen a jelen és a jövő köz- élelmezése témakörét fogja megtárgyalni és meghozza a megfelelő döntéseket — mondotta a mazuri tóhátság mezőgazdasági feladatairól tárgyaló aktívaertekezleten — szerdán — tartott beszé­dében Edward Gierek, a LEMP KB első titkára. Gierek megállapította, hogy a lengyel mezőgazdaság az elmúlt 3 évben, a párt és kormány különböző intézke­dései eredményeként gyors ütemben fejlődött. összes termelése ezalatt közel 19 százalékkal nőtt. „Most komplex döntéseket hozunk a mezőgépellátás további ja­vítására, a mezőgazdasági beruházások növelésére” — hangoztatta. Véget ért az arab csúcs (Folytatás az 1. oldalról) főszerkesztőjének adott nyi­latkozatában Szadat hang­súlyozta, hogy Egyiptom ta­valy óta folytatólagos kap­csolatot tart fenn a nagyha­talmakkal és más államok­kal, igyekszik bevonni őket a közel-keleti problémák megvitatásába és megoldásá­ba. Mint már jelentettük, Egyiptom azt tervezi, hogy rövid időn belül, valószínű­leg a Szuezi-csatorna nyu­gati partjára behatolt izra­eli erők kivonását követően hivatalosan is felújítja a diplomáciai kapcsolatokat az Egyesült Államokkal. Szadat ez ügyben előzetes egyeztető tárgyalásokat foly­tat az érdekelt arab államok vezetőivel. Kairói megfi­gyelők nem tartják kizárt­nak, hogy a négyes csúcs állást foglal mind az arab— amerikai diplomáciai kap­csolatok, mind az Egyesült Államokkal szemben alkal­mazott olajembargó kérdé­sében. Az A> Gumhurija szerint az algíri négyes csúcs fő célja az októberi háborúban kialakult arab egységfront megszilárdítása. ★ Henry Kissinger amerikai külügyminiszter csütörtökön kijelentette, hogy az Egye­sült Államok kapcsolatban áll* Szíriával és Izraellel a csapatszétválasztási tárgya­lások megkezdésének ösz­tönzése érdekében. Remé­nyét fejezte ki, hogy mind­két fél hajlandónak mutat­kozik majd a tárgyalásokra, azok időpontja azonban még bizonytalan. Ugyanakkor annak a meg­győződésének adott hangot, hogy az arab országok tanul­mányozzák az USÁ-val szemben alkalmazott olaj­embargó feloldásának kér­dését. Illést (ártott a Minisztertanács (Folytatás az 1. oldalról) korszerűsítésével párhuza­mosan, a tudományos kuta­tómunka igényeinek figye­lembevételével történik. Az új felsőoktatási intézménye­ket már ennek az elvnek megfelelően alakítják ki. A külkereskedelmi minisz­ter jelentést lett az 1974. évi tavaszi Budapesti Nemzetkö­zi Vásár megrendezésének előkészületeiről. A vásárt most első alkalommal rende­zik új szakosított formában. Tavasszal termelőeszközöket, ősszel pedig fogyasztási cik­keket mutatnak be. A Mi­nisztertanács a jelentést jó­váhagyólag tudomásul vette. A Minisztertanács ezután egyéb ügyeket tárgyalt. (MTI) Kulpotétihai kommentár A washingtoni olajfiöiiféi háttere Washingtonban befejező­dött a vezető tőkés országok olajértekezlete. Egynapos késés kellett ugyan a záró­közlemény megszövegezésé­hez. Végül azonban az ér­tekezlet mégis csak hozott határozatot. Ezzel egyben újra kioktatta a világot a már jólismert politikai lec­kéről: a döntések irányát a tőkés világban a mezítelen hatalmi viszonyok szabják meg! Ezek a hatalmi viszonyok pedig — legalábbis ami az olajválságot illeti — a tőkés világon belül Washington irányába tolódtak el. Az arab országok szándéka, amellyel októberben, az em­bargó bejelentésével a lavi­nát megindították — termé­szetesen nem ez volt. Az volt a kitűzött cél. hogy az olajszállítások és a termelés korlátozásával elsősorban az Egyesült Államokat. Izrael legfőbb politikai és katonai támogatóját kell sújtani. A valóságban nem ez történt. Az embargó az energiaigé­nyét 85—95 százalékban be­hozatalból fedező Nyugat- Európát és Japánt gyötörte meg. Az Egyesült Államokat — a maga 6 százalékos kö­zel-keleti olajbehozatalával •— lényegesen kevesebb kár érte. Ehhez járult, hogy a nemzetközi olajkartell, amely egyben a szállítási kapacitás csaknem 70 százalékát a ke­zében tartja, döntően ameri­kai irányítás alatt áll, tehát módja volt manipulálni a rendelkezésre álló szállítmá­nyokkal. Persze: Szaud-Arábia és Kuvait. amelyek a valóság­ban az embargó fő arab szó­szólói voltak, nyilvánvalóan ismerték a Valódi erőviszo­nyokat. Ez kezdettől fogva bizonyos gyanús és kétes elemeket vitt az embargóba. Különösen azért, mert köz­tudott volt mindenekelőtt a szaudi rezsim igen szoros politikai és gazdasági kötő­dése az Egyesült Államok­hoz. Amikor mintegy három - hónapos embargó után az olajexportőrök áttértek a szállításcsökkentés fokoza­tos lazítására és ehelyett egyetlen csapásra megsok­szorozták az olaj órát — ez megint jóval erősebben súj­totta Nyugat-Európát és Japánt, mint az Egyesült Ál­lamokat. Hiszen Ameriká­ban a külföldi olajért fize­tett „számla” összege a fi­zetési mérlegben összehason­líthatatlanul kisebb tétel, mint a tőkés konkurrensek országaiban. Valószínűleg sohasem fog kiderülni, hogy az olajhábo­rú különböző fázisai során Szaud-Arábia és Kuvait lé­péseiben mennyi volt a nem­zetközi gazdasági következ­mények téves felmérésének jelentősége — és mennyi az amerikaikkal való összeját­szás. Annyi tény, hogy az olajválság világpolitika' ha­tásaképpen a fejlett tőkés világban az Egyesült Álla­mok viszonylagos súlya a Közös Piaccal és Japánnal szemben megerősödött. Nixont és Kissingert nem olyan fából faragták, hogy ezt az előnyt ne igyekeztek volna a lehető leggyorsab­ban kihasználni olyan hata­lompolitikai célok érdekében, amelyeknek az olajhoz rtlar vajmi kevés közük van. Az első ..lövést” Kissinger adta le Londonból, amikor kívülről beleszólt a Közös Piac koppenhágai csúcsérte­kezletének menetébe. Akkor említette először: a fejlett tőkés országoknak valami­féle „fogyasztói kartellt” kell létrehozniok. hogy megerősít, sélc szolidaritásukat és egy­séges frontot alkotva tár­gyaljanak az olajexportáló államokkal. Természetsze­rűen egy ilyen fogyasztói kartell csak az Egyesült Ál­lamok vezetésével működhet! Más szóval: az olajválság lefolyása alkalmat adott Kissingernek arra, hogy ked­vezőbb erőviszonyok között és gazdasági köntösbe öltöz­tetve ismételje meg az „új atlanti közösségre” vonatko­zó koncepcióját. Ezt annak idején, amikor az olajválság még nem bénította meg őket. mind Nyugat-Európa, mind Japán hűvösen és ké­telkedve fogadták. Mint láttuk: most más volt a helyzet. Az erőpozícióban tárgyaló Washingtonnal a washingtoni olajkonferen- cián voltaképpen csak Fran­ciaország szállt szembe. A francia diplomácia különle­ges kapcsolatai révén nagy­mértékben támaszkodik az algériai olajra és megtörve Kissinger szolidaritási felhí­vását, külön és közvetlen olaj megállapodási üzletet kötött előbb Szaud-Arábiá- val. azután Iránnal. Ezek az országok erőteljes amerikai kötöttségük ellenére bele­mentek a játékba. Részben azért, mert ez jó üzlet szá­mukra — részben pedig mert ezzel erősíteni remélik ké­sőbbi tárgyalási pozícióikat fő partnerükkel, az Egyesült Államokkal szemben. A francia diplomácia kü- lönjátéka azonban látniva- lóan kevés volt az üdvös­séghez. A Közös Piac többi országai nem követték a franciákat, akik Washington­ban elszigetelődtek. A ti­zenhárom tárgyaló ország 12:1 arányban fogadta el azt az amerikai tervet, hogy koordinációs csoport készítse elő a nagy olajfogyasztók és az exportőrök majdan meg­tartandó értekezletét. így Washington voltaképpen el­érte célját. Sikerült elszige­telnie Franciaországot a Közös Piac többi tagálla­mától és ma már nyilvánva­ló, hogy a „tizenkettek” egyeztetni fogják álláspont­jukat, mielőtt leülnek az olajtermelők megbízóttaival. 1. Tíz óra van, a táskarádió mondja az esti híreket. Vé­get ért a második műszak, indulnak haza, a műhelyek­ben leoltják a lámpákat Aztán sötét lesz, csak az ud­vari fények világítanak. De a fények körül még söté- tebb az éjszaka. Délután esett. A mucusok átugrálnak az udvar tócsáin, a haverok meg nyomulnak utánuk, megy a szöveg, mintha játék lenne az élet. Ügetnek a mucusok után és abban reménykednek, hát­ha éppen ma este leesik va­lami. Szemerkél az eső. A nappali portás már este nyolckor lelép. Berakja a lábast az aktatáskájába, ócs­ka, zsíros bőrholmi, avas szalonnából. Tíz után kiál­lók a portás fülke elé, szét­nézek, mi újság az utcán. Mögöttem üres a gyár. Később aztán én is meg­húzom a nadrágszíjat, be­gombolom a kiskabátot, meg­tapogatom a stukkert a hát­só zsebben, aztán körüljá­rom a gyárat. A portásfülkével szemben házsor áll. Magtárszerű szür­ke házak, egyforma ablakok­kal. Oltják-gyújtják a villa­nyokat. a fények úgy vibrál­nak. mintha egy óriás mű­szerfalon valamit jelezné­nek. Innen a portásfülke elől is látom, hogy melyik a pro­lilakás. Megismerem a füg­gönyről. A gyár másik oldalán is házsor megy. De az már nem a város felé húzódik, ha­nem neki a rétnek. A gyár­kerítés négyszögben fut, a másik két oldallal szemben nincs épület. Ott kezdődik a préri, a semmibe vezető pusztaság. Még nappal se látni a végét. Éjszaka viszont látni, kü­lönösen úgy éjféltájt, hogyan nyomul közelebb a sötétség. Mint a feketére égetett szilva­lekvár. Néha süt a hold, vagy látszanak a csillagok, de az éjjeliőrnek akkor igazi az éjszaka, ha koromsötét van. — Nem félsz, Gáspár? — kérdezik a haverok. — Mit okoskodsz? Menj már! De azért harag nincs. A múltkor az egyik odaszóH a mucusoknak: — Nézzétek a Gáspárt, ma éjszaka megint a baglyokkal hál... Szóval, nem bántjuk egy­mást. Minek? Nagyon is jól tudják, hogy velem nem ér­demes kezdeni, mert ha ar­ról van szó, megnézhetem az órát, hogy van-e már tíz. Ha éppen nincs az nagyon sokba kerülhet valakinek. Akár mind a zsebemben lehetne, de én nem az ilyenekre va­dászok. A gyár egyébkent elektro­mos műszereket készít. Nem valami nagy ügy ma már. Csak akkor húzták ki a me'j- lüket a haverok, amikor ta­valyelőtt olvasták az újság­ban, hogy ők is feliratkoz­tak a listára. Amit gyárta­nak, hiánycikk. Leltárt nem láttam, ne­kem ilyet nem mutatnak. Pe­dig nem árt, ha az éjjeliőr tudja, hogy mire kell vigyáz­ni. Nehogy a hiányra vi­gyázzon. Ma éppen ilyen szilvaöek- vár-éjszaka van. A rét felől támad a sötét. Az éjjeliőr ilyenkor nem veszi elő a zseblámpát A kerítés mel­lett óvatosan lép, belepislog a sötétbe. A szél esőt csap hozzá. Meg-megá’.'l, fülel, háttal a falnak támaszkodik1, hogy neki is legyen valami támasza. Nem látja, csak ér­zi, ha a sötét mögött valami lapul. Az is lehet, hogy va­laki. Az éjjeliőr oson a kerí­tés tövében. Mikor aztán szemtől-szembe összekap­csolódik a pillantásuk, mint a mágnes, már csak azt fi­gyelik, hogy melyik mozdul előbb. Mert itt dől el min­den. Egy jó mozdulat és nyerhet az éjjeliőr. De veszt­het is. Ha begyullad, kész, kidobhatja a stukkert a tol­vaj elé. A berezel'tből el­száll az erő, a lövést is elvé­ti. Nyakán a megvadult tol­vaj, rúgja ahol éri, mert aki eddig jut, az már elszánta magát, hogy bármi áron, de átdobja magát a kerítésen. Mire jön az URH, már el­nyelte az éjszaka. (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents