Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-09 / 6. szám

JW74. JanuJr S. fc'RT FT MAGYARORSZÁG ?. oldal Pályaválasztás Napirenden: a levegő Mi szeretné] lenni ? Nyíregyháza — zöldben A sóstói erdő öreg fái alatt. — A jelenleg meglévő fajták közül az akác és a nemesnyár egy tervezett jóléti er­dőben nem kívánatos. Ez azt jelenti, hogy az egész erdő területének csaknem egyhar- madán a fák fajcseréjét kell végrehajtani úgy, hogy az akác és a nemesnyár által el­foglalt 110 hektárból 70 hektáron tölggyel (még pedig vörös tölggyel) 40 hektáron pedig hárssal, juharral, nyírrel, hazai nyárral vé­gezzük el a felújítást. A már említett terv a jelenleg 370 hek­tárt kitevő sóstói erdőből 141. hektárt jelöl meg pihenőerdőnek. 213. hektárt-'úgy «evezett sétaerdőnek, a fennmaradó 16 hektár rész­ben ifjúsági park, botanikus kert lesz, illet­ve utak céljára hagyják fenn. Erdei létesítmények Különböző műszaki létesítmények készí­tésével is számol a terv. Sétaút több, mint 11 kilométeren létesül. A tornapálya környékért, az Oszoló út folytatásánál, illetőleg Sóstón erdei gépkocsiparkolót terveznek. A sport és kulturális létesítmények közül meg kell em­líteni az erdei játszóterek, a valószínűleg Sóstóra kerülő szabadtéri színpad, az újabb erdei tornapálya, és a szánkópályák készíté­sét. Az úgynevezett „egyéb létesítmények" közül a Sóstói út nyugati oldalán képezik majd ki a szalonnasütő helyeket, az esőbeál­lókat, a pihenőpadokat stb. És aztán egy tervezett számadat: az úgynevezett pihenő­erdő kialakítása több mint 11, a sétaerdő megvalósítása 1,2 millió forintot igényel. A fejlesztési tervben szereplő műszaki létesítményekre a MÉM — az erdőtelepítési célcsoportos állami beruházási keretből — még a negyedik ötéves tervre egymillió forin­tot hagyott jóvá. A városi pártbizottság koor­dinálásával az erdőgazdaság és a megyeszék­hely több vállalata (így a Vízügyi Igazgató­ság, SZAVICSAV, a Vas- és Fémipari Ktsz, az Asztalosipari Ktsz, a Faipari Vállalat, a Festő Ktsz, a tanárképző főiskolával karölt­ve, jórészt társadalmi munkában) máris hoz­zákezdett az erdő feltáráshoz és a tervezett létesítmények építéséhez. (Egyebek között az erdőgazdaság 154 ezer forint értékű társadal­mi munkával járult hozzá a pihenő- és séta-* erdő, valamint a tornapálya építéséhez.) Pihenőerdő A széles körű összefogás nyomán az el- núlt évben egyebek között megvalósult az .Tdei torna pálya. A Halász-domb adta jó te­repviszonyok kihasználásával két szánkópá­lyát is elkészítettek, amely sioktatásra is al­kalmas. (Ez a jelenlegi tornapálya szomszéd­ságában található.) Esővédő házikót helyeztek el a tornapálya két végén. A közeljövőben a sóstói műút nyugati oldalán terveznek minél jobb lehetőséget teremteni a város lakóinak Pihenéséhez. Első lépésként a tanárképző fő- skola és a Tölgyes-csárda közötti erdőrész i talakításával és berendezésével csaknem 22 nektár területen pihenóerdőt létesítettek már L973 őszén, s ennek a területnek a bővítése szerepel a távlati fejlesztési tervben is. Angyal Sándor Mi szeretnél lenni? A tanév első feléhez közeledve mind aktuálisabb ez a kérdés, s évente tíz- és tízezrek keresik rá a választ. M szeretnél lenni? — kérdezte a Megyei Pálya választási Intézet kérdőíve a tanév elején eg' nyíregyházi peremvárosi iskolában. A tanulói itt zömmel fizikai dolgozók gyermekei, s a felsorolások nagyrészt megegyeztek a szülői foglalkozásával. Nagy részük munkás szeretne lenni. Mi szeretnél lenni? — kérdezte egy má sík kérdőív egy másik iskolában, a 2. szám1 g’-akorlóban. Ebben az iskolában az értelmi ségi szülők gyermekei közül vannak többen, ez a válaszokból is kiderült; tanár, orvos, mér nők. A kérdőív azonban arra is kitért, hog- például egy nyolcadikos mi szeretett voln lenni kisebb korában. Ezek a válaszok poár jó val szétszórtabbak, bennük vannak az eredet’ őszinte vágyak, s a hajlam amely egy-egy pá Ivacsoporthoz vonzza, tereli az érdeklődést. Mikor is kezdődik a pályaválasztás? Csíráiban valószínűleg már a nyiladozó értelemmel jár együtt, később motiválják r meseélmények, a tv-adások. az iskolai tanul Hiányok, de legkonkrétabban talán az a kör nyezet, amelyben a gyermek nevelkedik. Ujab ban a tömegkommunikációs eszközök is kifejtil hatásukat, példa erre, hogy hány és hány gye­rek szeretne űrhajós lenni. Űrhajós azonbar alig-alig lehet valakiből, sőt sorolhatnánk jó- n ahány „közelebbi” foglalkozást is, amelyre sokszoros túljelentkező gárdából választják ki a legmegfelelőbbeket. Egy azonban bizonyos; a tágabb érdeklődésű körből, a sokféle szak­ma ismerétéből könnyebb a választás. Ennek a körnek a tágítása, a szakmák ismertetése a szülői ház és nagyobb súllyal az iskola között oszlik meg. Nem egy felmérés bizonyítja, hogy a gyerek több szakmát ismer, mint szü­lője. Mégis, gyakran a szülei választanak neki pályát. Néhány hét múlva ismét egy ilyen „vá­lasztási kampány” kezdődik. Ki döntsön? A gyerek, a szülő, az iskola? Vagy mindhárman együtt? ^Néhány éve intézményesen is hivatott se­gítője akadt a pályaválasztásnak. A megye­székhelyeken pályaválasztási tanácsadó inté­zetek kezdték meg munkájukat, s viszonylag Tövid idő alatt ezek az intézetek a pályavá­lasztási felelősök útján szinte valamennyi is­kolával kapcsolatba kerültek. Miből is áll valójában egy ilyen intézet munkája, s melyek a most következő legak­tuálisabb feladata: — erről beszélgettünk —. a nyíregyházi Megyei Pályaválasztási Intézet­ben. Az intézet igazgatója Nagy Miklós először a kérdés második felére válaszolva mondta el. hogy évente általában tízezer gyerek kerül ki a megye általános iskoláiból. Őt-hat százalé­kuk kivételével valamilyen formában tovább- 'l tanulnak. A nyolcadikat elvégző és továbbta­nulni jelentkező gyerekek közül elvileg egy sem kallódhat el, mert körülbelül ugyanannyi! tudunk ehelyezni. Van annyi hely, mint amennyi jelentkező. A gond ott kezdődik hogy az igények és a lehetőségek nem fedik- egymást. Néhány szakmára kétszáz-kétszáz­hatvan százalékos a túljelentkezés, míg egy másikat alig lehet betölteni. Az elmúlt év százalékos adataiból bön­gészve, a túljelentkezések vezető helyeit a fodrász, a vízvezeték-szerelő és az autószerelő szakmák foglalják el. A másik oldalon ezzel szemben szinte betölthetetlen az üvegező, a központifűtés-szerelő és a szerkezetlakatos Szakma. Az úgynevezett nehéz szakmák to­vábbra is az építőipar és a mezőgazdaság te­rületéről adódnak. Ha nem is a legsúlyosabb de évek óta fenyegető gond a kőműves, ar ács-állványozó szakmák iránti érdeklődés fel­keltése, annak ellenére, hogy miniszteri ren­delet is született ezeknek a nehezen betöltheti Szakmáknak a fokozott anyagi megbecsülésé­re. Az ebbe a kategóriába tartozó mezőgazda- sági szakmákban különösen a lányok érdeklő dése hiányzik, s nem csak azért, mert szüleik tanácsa alapján nem akarják az ő nehéz mun­kájukat folytatni. Nemrég Győrben rendeztek egy országos tanácskozást. Ott is elhangzott, hogy az isko­lákban valahogy kiesett a munkára való ne­velés. Ezért nehéz például a középiskolából kikerülő szakképzetlen lányok munkába állá­sa. Bár minden negyedik érettségiző jelentke- :ik továbbtanulni, az egyetemek, főiskolák capuit elég nehéz „bevenni”, s íróasztal sem jut mindenkinek. Ezért kaphatna nagyobb ízerepot a nyíregyházi általános és a középis­kolákban is a munkára való nevelés, s ezért feladata az iskolának a szülői házból kapott szakmaismeret tágítása. Ezért dolgoznak a pályaválasztási felelősök, sajnos, elég nehéz helyzetben, mivel munkájuk még nincs sem erkölcsileg, sem anyagilag megfelelően meg­becsülve. ősszel zárult a pályaválasztási felelősök „kiképzésének” második szakasza, amelyet folytatnak, s azt tervezik, hogy a továbbkép­zés harmadik része után ezeknek a pedagógu­soknak a pályaválasztási tanácsadásra képesí­tő oklevelet adnának, így is csökkentve a je- 'nlegi állandó cserélődést. Az intézet egyik feladata tehát a pálya- álasztási felelősök segítségével tanácsokat idni a legmegfelelőbb döntésekhez. Népgaz­dasági és egyéni érdekek összehangolásával gyekeznek a munkaerő keresletet és kínálatot közelíteni. Ezt egyrészt az iskolában lezajló konkrét tanácsadással, másrészt különböző rendezvényekkel teljesítik. Már megkezdőd­tek a pályaválasztási ankétok, tervezik a ta­valyihoz hasonló kiállítást is, valamint az úgynevezett nyílt napokat, ahol egy szülői ér­tekezlethez hasonlóan válaszolnak a kérdé­sekre. Igen büszkék (és joggal) arra az összeál­lításra, amely dr. Árkosy Ferencné az intézet munkatársa vezetésével a megye egészségügyi szerveinek bevonásával, orvosok, védőnők köz­reműködésével készült a szellemileg és testi­leg károsodott gyermekekről. Ez a tanulmány szinte „naprakész” állapotban nyolc évre elő­re tájékoztatást ad azokról a gyerekekről, akik a különböző hátrányok miatt, csak bizonyos szakmák között választhatnak. Ezek a tény- számok, mivel korábban ilyen tanulmány nem készült, ismeretlenek voltak. Most azonban sürgetően jelentkeznek azzal az igénnyel, hogy mielőbb egy olyan munkahelyre lesz szükség, ahol ezeket a rehabilitációra szoruló gyerekeket foglalkoztatni tudják. Az intézet nevéről elsősorban a „klasszi­kus” tanácsadó szolgálatra következtetünk. Arra a munkára, amit a konkrét tanácsadás jelent. Kezdetben szinte az utcáról jötték« a jelentkezők, mondván, tanácstalan vagyok, se­gítséget kérek. Amióta pályaválasztási felelő­sök dolgoznak az iskolákban, az intézetbe va­lóban csak a legsúlyosabb eseteket „utalják” be. Évente kétszázötven-háromszáz nyolcadi­kos és kis mértékben hetedikes, illetve negye­dikes és harmadikos vesz részt a vizsgálato­kon, a pályaválasztási felelősök beutalása alapján. L. Nagy László pszichológus, miköz­ben végigkalauzolt a különböző képességvizs­gáié műszerek „birodalmában” erről a konk­rét tanácsadásról beszélt. Jó volt hallani, hogy országos sztenderdek, tesztek és ezek a műszerek segítik a pedagó­gusok, a pszichológus és az orvos munkáját Az összes feladat megoldása és az összegzés, majd a személyes elbeszélgetés után egy bizo­nyos pályacsoportot jelölnek meg. amely iránt a gyerek különös érdeklődést tanúsít, s amely­re képességei szerint is alkalmas. így a legta­nácstalanabbaknak is tudnak segíteni, vala­mint azoknak a gyerekeknek is, akiknek dön­tése nem egyezik a szülők által választottak­kal. Évente kétszázötven-háromszáz általános középiskolás vesz részt ezeken a vizsgálato­kon. A másik háromszázat a műszeres vizsgá­itok nélkül mi keressük fel az iskolákban. Közel hatszáz fiatal tehát konkrét taná­csot kaphat. Ez is csak tanács, de n?m válasz- lás ami arra utal, hogy a pályaválasztási in­tézet segít, de a döntés, a választás továbbra is a gyerek, a szülői ház és az iskola közös fela­data. Baraksó Erzsébet \ Az ember az évszázadok során mind több termőföldet vett művelésbe. Ma már viszont nem szükséges a termőföldnek az erdőterüle­tek rovására történő növelése. Sőt: a termé­szet egyensúlyának helyreállítását az egyen­súlyt megbontó ember tudatos és tervszerű munkája segíti elő. / A világ szárazföld területének 32,2 száza­lékát ma is erdő borítja. Hazánk erdőterüle­te az 1945-ös 12,1-ről 1970-re 16,4 százalékra növekedett. Ám ennél a számszerű növeke­désnél is többet jelent talán a szemléletbeli változás. A korszerű erdőgazdálkodás számol az erdő esztétikai és közjóléti funkcióival, ami azt jelenti, hogy az erdő nem csupán a fa­anyag forrása, hanem az ember természetes életkörnyezetének egyik legfontosabb része. Jogosan tartják ma sokan az erdőket a meg­előző egészségvédelem egyik leghatékonyabb eszközének. Az ember zaklatott életmódja miatt mind jobban kívánja az erdőkben tör­ténő tartózkodást, a csendet, a nyugalmat, a természeti szépséget, az üde és a tiszta kör­nyezetet. Városiasodás és zöldfelület A városiasodás egyre erőteljesebb világ- jelenség. Amig 150 évvel ezelőtt a föld lakó­inak csak 3 százaléka élt városokban, ma ez a szám a 30 százalékot éri el, s előrejelzések szerint az ezredfordulón már a lakosság 90 százaléka él városokban. Ez önmagában is meghatározó: a városlakó embereknek mind jelentősebbé válik az erdők esztétikai és egészségügyi hatása. Minél nagyobb egy vá­ros asszimiláló felülete, (tehát a zöldfelülete), annál jobb a levegője is. Ezért is nevezik a városokat körülvevő erdőket a város tüdejé­nek. A korábban csak fát termelő erdőgaz- oálkodás is ezért alakult át jóléti erdőgazdál­kodássá. Nyíregyháza csakúgy, mint a többi alföl­di város természeti kincsekben szegény. A város közigazgatási kiterjedéséhez viszonyít­va — sajnos — kevés az erdő és a zöldterü­let. Itt nálunk az erdő az országos 16 száza­lékos átlaggal szemben még a 4 százalékot sem éri el, s jelenleg csupán 608 hektár. Nyíregyháza, vezetői 1970-ben megbízták az Ál!altii BráŐferedéEŐségek Műszaki Irodá­ját, hogy készílse el a város és környezete zöldövezeti tervét. A tanulmányterv elkészült és ez 968 hektár befásítására tesz javaslatot. (Egyebek között a város belterületén 312, a külterületen 183 hektár). Ha ez megvalósul, akkor az erdő és zöldfelület az 5,4 százalékot érné el. A fennmaradó tervezett fásítás a vá­rost körülvevő hét településre, Nyírtelekre, Nyírszőlősre, Kótajra .Nagyhalászra, Keme- csére, Nyírpazonyra és Orosra oszlana meg. így egy összefüggő zöldövezet alakítható ki a megyeszékhely körül. Igaz, az új erdők telepí­tését megelőzően nagyon sok területrendezési problémát kell megoldani. Fejlesztési terv 2000-ig A környezetvédelemmel kapcsolatos kor- nányhatározat nyomán 1972-ben — a már említett zöldövezeti tervtől függetlenül —az erdőfelügyelőség és az erdőgazdaság elkészí­tette az erdőállomány távlati fejlesztési ter­vét az ezredfordulóig, a várható lélekszám fi­gyelembevételével. Ez négy ütemben jelöli ki a fejlesztést s szerepel benne a szociális — üdülési célú, a környezetvédelmi rendeltetésű irdök, valamint az erdőtelepítések távlati srve Szabolcs-Szatmár megye területére. Szemerédi Miklós eraőmémök, a Felső- .iszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság osz­tályvezetője mondja: — A tervek figyelembe veszik a telepü­léshálózat-fejlesztés előirányzatait is. Ennek megfelelően Nyíregyháza városnak az ezred­fordulóig 2628 hektár erdővel kell rendelkez­nie. A meglévő állami erdőből kialakítható 775 hektár. A hiányzó 1853 hektárt a termelő- szövetkezetek és az állami gazdaságok meg­lévő és majdan telepítendő erdőterületei biz­tosítják. Csak éraékességként: a megyében lévő középfokú és részleges középfokú tele­pülések erdőterület szükséglete a tervidő­szak végére 3760 hektár. — Belányi László a gazdaság fásítási előadója így folytatja: — A megyére és Nyíregyházára vonatko­zó távlati fejlesztési keretterv alapján a Felső-Tisza-vidéki Erdőgazdaság elkészítette a sóstói parkerdő fejlesztési tervét 1974—1990- ig. Ezt a MÉM Erdőrendezési Főosztálya jóvá is hagyta. Sóstó: jóléti erdő A 7. számú általános iskola nyolcadikosai az üvegszakmával ismerkednek. Nyíregyháza lakosságának üdülési-pilu nési igényeit az eddiginél cféltudatosabbar szükséges kielégíteni. Ezért a sóstói era’ő úgynevezett jóléti erdővé kívánják átalakíts ni. (Igaz. ez az erdő eddig sem fakitermelés célt szolgált elsősorban, hanem egészségvé delmi erdőként volt közismert.) Érdemes egy pillantást vetni az erdőben lévő fafajok ará­nyára: 60 százaléka tölgy, 25 százaléka akác. 5 százaléka nemesnyár. 1 százaléka fenyő, 9 százaléka egyéb keménylomh.

Next

/
Thumbnails
Contents