Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-09 / 6. szám

t. oldaS KELET-MAGYARORSZAG 1974. január 9. Ételhordóval a ló után Vendéglátás: végletek Ebédidő a Rákóczi utcai bisztróban. Hozzászólás A beruházó „téglája“ Minden nyíregyházi, csecsemő és agg. évente 2000 forintot hagy a vendéglátóipari vállalat különböző egységeiben. Az a száz- ötvenmilliónál nagyobb összeg, amit bevesz a cég italból, ételből, szállodai szobák árából Tevődik össze. Igaz, a durva számításhoz jc tudni, hogy sok száz külföldi is megfordul itt. azonban a fő jövedelmi forrás csak a város­lakó, illetve az ide bejáró, beutazó megyei. Ma ezeregyszáz vendéglátóipari dolgozc áll a vendégek szolgálatában. Nagyon jó, közepes és igen gyenge munkaerők hada. A jó, reprezentatív üzletek vonzzák a kvalifi­kált pincért és szakácsot, a kevésbé szép, de •jólmenő helyek az élelmeseket. A „rebach” — a gebines bolt jó haszna stabil vezetőgár­dát termel ki sok italboltban, vendéglőben. Ha a hasznot nézzük tovább, akkor ki­derül: a kis, főleg italt áruló üzletek tartják el a nagyobbakat. A Hotel Szabolcs éppúgy veszteséges, mint az Omnia, a kulturált szó­rakozóhely magasabb rezsije elviszi a nye­reséget. így aztán a szabályozók fura játéka azt-eredményezi, hogy érdemes dédelgetni a kis krimókat, hiszen ezekből él a vállalat. Persze ez a fogalmazás a vendéglátóberkek­ben nem népszerű, és tesznek is arról, hogy a dolgok változzanak. Mert végtére a nyír­egyházi vendéglátóipar vezetői előtt nem ilyen távlati célok lebegnek. Azt akarják, hogy a haszon necsak pénzben jelentkezzék, hanem hírnévben is, illetve ne csak itt jelent­kezzék pénzben . A helyiek érdeke A külföldiek ellátása már-már megoldott Ha valaki a NYIRTOURIST rendezésében kilovagol — nyugati! — kocog utána a ven­déglátó is, hogy a fáradt lovas a csalitban jó meleg ételhez jusson. A hotelekben jó szo­bát kap, már amilyen egy eleve elrontott szállodában csak lehet. A pincér európai mó­don szolgálja ki, idegen nyelven szólnak hozzá. Jönnek is szívesen, vonzza őket a jó nyíregyházi konyha, és a maradék patriar­chális hangulat. Minden utazási irodával szerződésben állnak, kedvezményt is adnak így aztán nem véletlen, hogy a megyeszék­hely nemcsak tranzitállomás, hanem kedvelt tartózkodási hely is. De legyen akár ezer a külföldiek szá­rba. a 30 ezer helyi érdeke előbbrevaló. Ezt a vállalatnál nem is titkolják. Ami igaz. i m kis feladat hárul rájuk, hogy a kívánal- ? xnak — és ezek nőnek —. a változó szo- k oknak — mert bizony ilyenek is vannak — megfeleljenek. Kezdjük azzal, hogy hét- £„ 1 péntekig a vendéglátó Nyíregyházán több mint 10 ezer ember ebédeltetését in­tézi. A tanárképzőn 3000. a gumigyárban 900 a vízműnél 300 fős üzemi ékeztetés van. Hét étteremből 4000 ember viszi haza az ételt, vagy eszik a helyszínen. Ami az üzemi étkeztetést illeti, ez az egyszerűbb. Általában jó konyhák, megfelelő munkahe- l"ek biztosítják az ellátást. De ami a jegyes ebédelőket. a skutellában ételt hazavivöket i'leti. korántsem egyszerű a helyzet. Az ét­termek zöme kicsi, konyhájuk elavult, gépe­sítettségük avult. És gondoljunk akár az Ezerjóra, a Tiszára, a régi Szabolcsra — bővíteni itt már nem lehet. A vállalatnál a nyíregyházi helyzetet már alaposan felmérték. És kijött egy fura vég­eredmény: ha a hegy nem megy Mohamed­hez akkor bizony Mohamednek kell elmen­nie a hegyhez. Vagyis a vendéglátónak a vendéghez. Jó néhány okos kezdeményezés bizonyítja, az ötlet jó. Létrejött egy infor­mációs és rendelöiroda. Itt aztán mindent megtud a kedves vendégj elölt. Azt. hogy la­kásár = rendeznek esküvői ebédet vagy va- cso" ‘ Azt, hogy a megrendelt ételt házhoz is s llítják. Lehetőség van arra, hogy a hé /égén. vagy ünnep előtt a háziasszony ko hakészen kapja a töltött csirkét, a töl­tött ránosztát. a libanyakat. De van más vendégcsalogató is. A vidéki helységekbe levelek százait küldték ki: láto­gassanak hét végén Nyíregyházára, ahol mér­sékelt áron várja a vendéget szálloda, étte­rem, szombattól hétfőig. Próbálkoztak diétás­menüvel. A jobb helyeken gyors átfutású műsorokkal próbálják kimozdítani az otthon- ülőket. Csaknem húszféle üdítő itallal készül­tek fel arra, hogy a szeszmentes vendégek igényét kielégítsék. Szinte kínálják az alkal­mat a főiskolai ifjúságnak, hogy egy-egy presszóban vagy étteremben saját műsoruk­kal lépjenek pódiumra. Vagyis az okos harc a vendégért folyik. Pénz, de kevés Mint már mondtuk volt, a város belterü­letén meglehetősen mostoha helyiségekben. Az új lakótelepeken egyre jobbakban. És itt jön a drámai kérdés: vajon mit hoz ez az év? A vendéglátóipari Vállalat ebben az év­ben több mint hárommillió forinttal ren­delkezik olyan célra, hogy végre rendbe hoz­za a század elején épült sóstói Krúdy-szállót. De mi itt az első? Közművesítés, tatarozás, vízvezetékrendszer bővítés, fűtés átalakítás, berendezés modernizálás. Vagyis: szebb lesz, de több nem a férőhely. Ez is jó, hiszen a hétvége egyetlen nyíregyházi kirándulóhelye megérdemli a fejlesztést. Ezenkívül marad úgy 3,5 millió forint arra, hogy szépítsék a meglévő éttermeket, presszókat, italboltokat. Újra nem futja. Ha ezt még megtoldjuk a fenntartást szolgáló 5 millióval, akkor is csak arról lesz szó: a városban szebb, de ■nem több helyen szórakozhatunk, ehetünk, ss uram bocsá’, ihatunk. (Talán sikerül az is: átalakítják, korszerűsítik a régi Szabolcs- szállót. De el ne kiabáljuk!) A kép, amely így talán kissé presszi- nisztikus, szépíthető. Nem reményekkel :onkrét elképzelésekkel. Törekvés ugyanis űogy a város belterületén létrehoznak égj Snak-bárt. Ételbár ez magyarul, elvetélt vál­tozata egy korábban elképzelt nagy, modern bisztrónak. Ez is valami. Az italboltokban is serkentően hatnak az ételforgalmat for­szírozó szabályozók. Szeretnék kedélyess? tenni azokat a kisvendéglőket, amelyek csaii nyomokban élnek, de mint például a Sas is. nosztalgiát ébresztenek sok idősebben ma is. A versennyel tovább kényszerítik, hogy minden egységben az abrosztól a söntésig minden ragyogóan tiszta legyen. És ami a jövőre nézve a legbiztatóbb: olyan pályavá­lasztási ingerekkel jelentkeznek a középisko­lákban és az általánosokban, amelyek nyo­mán a személyzet nemcsak kiegészíthető, de kulturált felszolgálókkal, szakácsokkal, cuk­rászokkal felfrissíthető is lesz. Évtizedes elmaradás Ha valaki az olvasottak után mindezt tevésnek tartja, annak úgy véljük, jó egy kis útbaigazítás. A köztudomás szerint — és ez ^ valóságban is így van — a vendég­látó nagy nyereséggel dolgozik. Ezzel azon­ban korántsem jár egy szinten a fejlesztés lehetősége. Szinte úgy kell kiizzadni minden forintot arra, hogy valami új szülessék. Ami Nyíregyházát illeti, itt még nehezebb, hiszen a városban évtizedekig döcögtek a dolgok, ás Darius kincse is kevés volna, hogy egy nyolcvanezres, iparilag gyorsan fejlődő, igé- íyeiben növekvő város utolérje önmagát. Mesélik, hogy amikor a Hotel Szabolcs Budapesten, a Mátyás pincében bemutatko- :ott, nagy volt a siker. Ortutay Gyula. Csa- nády György, Bognár József és jó néhány notabilitás tetszéssel fogadta a szabolcsi étel- specialitásokat, s mint törzsvendégek elége­dettségüknek adtak hangot. Ez jó. A Mátyás­pincében nem vallottunk szégyent. De a ven­dég itthon is hasonlót szeretne. Bürget Lajos* a kelet-magyarokszAgban ha­VONTA MEGJELENŐ Nyíregyházi élet új színt adott nemcsak megszokott napi­lapunknak, hanem új oldalairól mutatja meg városunkat is. A „Mindenki téglája” című legutóbbi cikk is ötletesen összegezi, hogy mi­re is futotta, mi valósult meg 1973-ban a vá ros 364 milliós fejlesztési előirányzatából. Váratlan dicséretet kaptunk mi, város' beruházók is „a jó bonyolító tevékenységért a2 ellenőrzésért”. Jólesett ez irodánk vala mennyi dolgozójának. Ma már mindenki által elfogadott és elis mert a tevékenysége a tervező irodáknak, a tanácsoknak — mint beruházóknak — a vál lalatoknak és a kivitelező vállalatoknak Azonban nem mondhatjuk el, hogy ismerik azt a tevékenységet, azt az aprólékos, min­denre kiterjedő figyelmes munkát, amit a be­ruházások lebonyolításával foglalkozó beru­házó vállalatoknak kell megoldaniuk. A be­ruházás bonyolítása általában úgy néz ki, hogy ahhoz „mindenki ért”. Lehet: de itt nem elég akkor okosnak lenni, amikor mái megjelent a műszaki alkotás egy létesítmény, egy építmény képében, hanem itt már látni kell mind a tervező szemével, mind a kivite­lező szemével azt, ami lesz, amit a tervező „megálmodott”, amit a kivitelezőnek meg kell valósítani. Sok-sok segítséget kapunk természetesen ehhez városunk lakosságától, azoktól, akik szeretik is városunkat, s abban az újat, a szépet. Mit is csinál ez a húszegynéhány fős kis apparátus, amelyiknek munkája statisztikusi rövidséggel így fogalmazható meg: 1973. év­ben pénzügyileg lebonyolított 425 millió fo­rint összegű beruházást. A beruházó vállalatok, szervezetek rend­szerint megbízásos alapon végzik a beruhá­zás szakszerű megvalósításával kapcsolatos feladatokat. Ezért a beruházó helyett meg­terveztetik a tervező irodákkal a létesítmé­nyeket, bizottságokkal bíráltatják, majd ha­tóságokkal jóváhagyatják a kiviteli dokumen­tációkat, megkötik a kivitelező vállalatokkal, a különböző szállító vállalatokkal a megvaló­sításra vonatkozó szerződéseket. Kapcsolato­kat tartanak fenn a pénzintézetekkel, ügy, hogy a vállalatok által elvégzett munkák el­lenértéke fejében benyújtott számlákat felül­vizsgálják, ellenőrzik, kifizetik. A kivitelezés alatt a beruházás megvalósítását állandóan ellenőrzik. Az elkészült létesítményeket az üzemeltetőknek átadják és jelentéseket ké­szítenek megbízóiknak, felettes szerveiknek, statisztikai hivataloknak a végzett munkáról. A BERUHÁZÓI „KAPACITÁS” SEM VÉGTELEN, és ahogy a IV. ötéves terv során megyénkben erős ütemben fej­leszteni kellett a tervezői, a kivitelezői kapa­citásokat, ugyanilyen meggondolások alapján fejlődtek ki városunk szervezetei, a külön­böző formájú beruházási vállalatok, szerve­zetek. Ezek részben specializálódtak, részben bonyolítási tevékenység mellett tervezési fel­adatokat látnak el, de alapvetően a megyénk beruházásainak, megvalósításán tevékeny­kednek, és munkájuk ugyanúgy hozzátartozik egy-egy létesítmény üzembe helyezéséhez mint a tervezők, vagy a kivitelezők munkája. Ez a mi téglánk, a beruházók téglája, ami­vel a megye, a város fejlődéséhez hozzájáru­lunk. A beruházó szervezetek akkor tudnak hatékonyan, gyorsan tevékenykedni, intéz­kedni, ha ehhez a beruházások döntésére hi­vatottak segítik, döntéseiket gyorsan meghoz­zák. Nem a beruházási programtárgyaláson kell eldőljön, hogy hová telepítsük a beruhá­zást (beruházás helye) és nem a kiviteli ter­hek bírálatán kell eldőljön, hogy mi a ráfor­dítható költség. Ha a döntésre hivatott be­ruházók késlekednek döntéseikkel, a bonyolí­tó szervezeteket hozzák elsődlegesen nehéz helyzetbe. Közvetve ugyan, de lényegében csaknem át kell programoztatniuk mind a tervezők, mind a kivitelezők munkáját. A beruházási döntések meghozatala termé- s-.ecesen nem könnyű. Azonban munkánk is f zonyitja, hogy azok a beruházók, amelyek legfelsőbb szerve népi testületi szervezetként működik, vagyis a vállalatok, ahol az igaz­gatók egyszemélyileg döntenek a vállalati beruházások sorsáról, mindenképpen kedve­zőbb helyzetben vannak, (időelőny) a testüle­ti döntésre váró beruházó szervezetekkel szemben, így a tanácsi szervezetekkel szem­ben is. Egybevetve a fenti gondolatokat, úgy le­tetne megfogalmazni a bonyolító szervezet helyzetét, mint akinek jó munkája a beruhá­zó mindenkori gyors döntésétől, a tervező vállalatok jó munkájától, kivitelező, szállító vállalatok tevékenységétől függ. Természete­sen azért is van, hogy szervezze a beruházá­sok megvalósítását magas műszaki-szakmai felkészültséggel, sok-sok lelkesedéssel, meg nem alkuvással hordja össze azokat a téglá­kat, amelyek szükségesek — még ha látha­tatlanok is — egy-egy épület megvalósítá­sához. A „MINDENKI TÉGLÁJA” SIKERE- SEN MUTATJA BE városunk beruhá­zási tevékenységét, illetőleg a városunkban megvalósult beruházások egy részét. Mi, akik elsődlegesen mint beruházást bo­nyolító szervezetek közreműködünk a tevé­kenységben, szót kérünk, mert tégláinkkal hozzá kívánunk járulni a városunk fejlődésé­hez. De megemlítjük azt is, hogy a cikk nyil­ván terjedelme miatt, de lehet, hogy más el­gondolások miatt nem teljes, vagy nem is törekedett a teljességre. Ami ez évi tevékenységünk igen jelentős része volt, — és a cikkből kimaradt — egyi- ke-másika milliós létesítmény, máskor vi­szont alig pár tízezer forintot kitevő feladat. A beruházást bonyolító szervek feladata még­is egyforma. Ugyanúgy kell előkészíteni a kis összegű beruházást, mint sokszor a több millió forintosat. Mindezeken túl, a jelenlegi beruházási rend a különböző hatósági enge­délynek több mint 16 fajtáját különbözteti meg, a területfelhasználási, a nagyon sok fé­le építési engedélyektől, a használatbavételi engedélyekig. 1973. évi beruházásaink „slágereként” az óvodaépítést említi a cikk. A mi részünkről ez a cim inkább az 1972. évet illette. A folyó év slágere természetesen a lakásépítési prog­ramon túl, az iskola, tanterem építési prog­ram végrehajtásában volt. Lényegében ez évben valósult meg a cikk­ben említett ÉVISZ műhelycsarnoka, a Sar­kantyú utcai 20 tantermes, a jósavárosi 12 tan­termes iskola építése. Ezekben ősz óta taníta­nak. Ami az óvodaépítési programot illeti; meg kell jegyezzük, hogy már nemcsak átad­tuk, de működik is a Homok sori 100 férőhe­lyes óvoda is. njEM IS VOLT OLYAN MOSTOHA az * ’ egészségügyi ágazat fejlesztése. Hiszen a már említett sóstói orvosi rendelő, tanács­adó és orvosi lakáson kívül a Vécsey közben* új körzeti rendelőt, a Sóstói úton gyermek körzeti rendelőt, terhestanácsadót és felnőtt orvosi rendelőt adtunk át, valósíttattunk meg. Korábban már szó volt a várost szinte ke­resztül szelő távfűtési gerincvezeték építésé­ről is, ami csaknem befejezés előtt áll. E lé­tesítménynek a teljes bekerülési költsége megközelíti a 25 millió forintot. E fentebb felsoroltak természetesen benne vannak, s részei a 364 millió forintos előirányzatnak. A beruházások tevékenysége, lebonyolítása (ettől sokkal szerencsésebb szót is találhat­tunk volna rá) nagyon összetett feladat, amely lelkiismeretes, sok-sok türelmet, nagy szer­vezői készséget igénylő munkát jelent, és a városunkat igazán szerető dolgozókat kíván. Sok-sok téglát raktunk össze, amelyek ré-> szei az egésznek, benne vannak létesítmé-» nyeinkben. Tudjuk, hogy nem mindegyik tég­la lesz időtálló. Tudjuk, hogy munkánk nem hibamentes. Ma már nem elégséges a hibák kiküszöböléséhez a lelkesedés. Hozzáértés, kellő felkészültség, tudatos célratörés szüksé­ges minden beruházó munkájához, ha azt akarjuk, hogy terveink valóra váljanak. Dr. Fodor József Üj házak — születésük után.

Next

/
Thumbnails
Contents