Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-09 / 6. szám

f. eMa! Sftff-MÄg'f'ÄRöRSZÄB Heves harcok Phnom Penh repülőterén Svédországban hétfőn szi­gorú üzemanyag-korlátozá­sokat léptettek életbe, az au­tó- és motorkerékpártulaj do- nosok különleges jegyekre száz liter benzint kaphatnak és ennek a mennyiségnek 52 napig kell tartania. A tűzol­tók a hét végén meglepetés­szerű razziákat tartottak a magángarázsokban és több­ezer liter „biztonsági benzin- tartalékot” találtak felhal­mozva. SANTIAGO Arellano tábornok, Santi­ago tartomány katonai pa­rancsnoka hétfőn elrendelte, hogy az Allende kormány ide­jén kiadott bankjegyeket ja­nuár 26-ig szolgáltassák be a központi bankba. A fenti időpont után értékük meg­szűnik. akiknél pedig esetleg ilyen bankjegyeket találnak, börtönbe zárják. Az indok: a bankjegyeken a jelenlegi juntára nézve „ártalmas” po­litikai jelszavak vannak. LONDON Kedden rendkívüli bizton­sági intézkedések közepette érkezett állomáshelyére Gi­deon Rafael, Izrael új lon­doni nagykövete. A Heath­row repülőteret — egy eset­leges merénylettől tartva — páncélosok vették körül. Négy órán át tanácskoz­tak zárt ajtók mögött hétfőn egy genfi szállodában a kő­olajexportáló országok szer­vezetének (OPEC) tagjai az' olajárakról, és azok hatásáról a fejlődő országok gazdasá­gára, a fejlett országokból érkező importra, a termelők és fogyasztók kapcsolatára. Az első ülés után hivata­los közleményt nem hoztak nyilvánosságra, a távozó mi­niszterek azonban értésre ad­ták, hogy csupán egyetlen pontban sikerült előrelépni: a szervezet tagországai meg­állapodtak abban, hogy tár­gyalásokat kezdenek az Egye­sült Államok, Nyugat-Euró- pa és Japán képviselőivel egy hosszútávú olajár-politi­ka közös kidolgozása érde­kében. Hivatalos források szerint az árrendszert össz­hangba kívánják hozni más nyersanyagok és az olajfo­gyasztóktól vásárolt Import­cikkek — például élelmisze­rek — árának alakulásával. A további vitás kérdések rendezésére kedden ismét tárgyalóasztalhoz ülnek az olajügyi miniszterek. A Genfben tartózkodó Ja- mani szaud-arábiai olajipari miniszter hétfőn megerősítet­te a hírt, hogy országa meg­ris alakulatok megsegítésére. Lón Nol tábornok azután mondta rádióbeszédét, hogy Phnom Penh legfontosabb repülőterét a khmer felszaba­dítók ismét aknavetőkkel és rakétákkal lőtték. A TJPI ér­tesülése szerint a hazafiak 122 milliméteres aknavetők­kel lőtték a főváros egyes stratégiai pontjait is. Heves harcok folynak Phnom Penh Pochentog re­pülőterének környékén is: „Az Egyesült Államok nyilvánvalóan arra ösztönzi a saigoni adminisztrációt, hogy folytassa katonai ka­landorpolitikáját és hiúsítsa meg a Vietnamról szóló pá­rizsi megállapodások végre­hajtását” — állapítja meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisz­tériumának hivatalos nyilat­kozata, amelyet Schlesinger amerikai hadügyminiszter legutóbbi kijelentéseivel kap­csolatban kedden tettek köz­zé. Schlesinger— mint emlé­kezetes —- azzal fenyegető­zött, hogy a Thieu-rezsim csapatainak támogatására bevetik az amerikai taktikai légierőt, ha „Észak-Vietnam offenzívát indít Dél-Viet- naban”. A VDK külügyminiszté­riumának nyilatkozata fel­hívja a figyelmet arra, hogy Phnom Penh-i közlés szerint a rezsim 1750 katonáját ve­tették be a támadók vissza­szorításáért. Nyilván a legújabb katonai események is befolyásolhat­ták Lón Nőit abban, hogy külön jutalmat ajánljon fel mindazoknak, akik élve, vagy halva „kommunista ter­roristákat” adnak át a had­seregnek, vagy fegyvereket zsákmányolnak tőlük. Schlesinger fenyegető kije­lentése azután hangzott el, miután Nguyen Van Thieu nyiltan fellépett a párizsi megállapodás ellen. A saigoni rezsim vezetője többször hangoztatta: „Dél-Vietnam­ban nem lehet álíalános vá­lasztásokat kiírni”, „a saigoni erőknek fokozniuk kell tá­madásaikat” a dél-vietnami nemzeti felszabadítási front ellenőrzése alatt álló terüle­tek ellen. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisz­tériuma elítéli az amerikai hadügyminiszter fenyegető­ző nyilatkozatát és határozot­tan követeli az amerikai kormánytól, valamint a sai­goni hatóságoktól, szigorúan tartsák tiszteletben a párizsi megállapodások rendelkezé­seit SHOE MANILA A Fülöp-szxgetek fővárosá­ban Manilában kedden meg­kezdte hivatalos tanácskozá­sát Tanaka Kakuei japán miniszterelnök és Ferdinand Marcos fülöp-szigeti el­nök. A japán kormányfő hét­főn érekezett Manilába, tíz­napos délkelet-ázsiai kőrút­jának első állomására. tJ DELHI Indiában aggodalommal fo­gadták azokat a híreket, ame­lyek szerint Franciaország esetleg licencet ad el Pa­kisztánnak Mirage típusú vadászgépek gyártására. Az ü"~”el kapcsolatban az indi­ai külügyminisztériumba kérették Jean-Daniel Jur- gensen-t, Franciaország Uj Delhi nagykövetét. STOCKHOLM A jelek szerint egyre ke­vésbé érzi biztosítva hatal­mát a kambodzsai amerika- barát Lon Nol-rezsim: a Phnom Penh-i rendszer el­nöke tegnap ötperces rádió­beszédben szólította fel a főváros környékének hivata­los személyiségeit, alakítsa­nak „félkatonai szervezete­ket” a főváros védelmében a felszabadító erők támadásai­nak visszaverésére, a regulá­Zárt ajtók mögött Négyórás tanácskozás az olajról Genfben állapodott Franciaországgal; az elkövetkező 20 év során 800 millió tonna kőolajat szállít lökhajtásos repülőgé­pekért és fegyverekért cse­rébe. Az OPEC hivatalos kö­reiben egyelőre nem fűztek kommentárt a bejelentéshez. Schlesinger fenyegető nyilatkozata 59. A törzshadbíró ezekután atálkozva vezettette vissza börtönébe. ★ Időközben rájött veszedel­mes tévedésére a hadbírósá­gi aktákat kezelő hadnagy. Fölkeresett rendelőmben, mintha beteg lenne, de a fel­cser láttán megrémült. Nagynehezen eldadogta, olyan természetű a panasza, hogy szívesebben közölné né'vszemközt. Méltányoltam kívánságát. Mint kiderült, ezt a ma­gam biztonsági érdeke sze­rint is igen helyesen tettem. F.rnst törzshadbíró számon- kérte — gondolom merő ffflr- malitásból — a hadnagyon, bemutatta-e nékem Lenkey János vallomásl jegyző­könyvét. A hadnagy igennel felelt. Ennyi elég Is volt ria­dalmához. Megértette, csak­is a Lenkey-aktát lett volna szabad a kezembe adnia, nem pedig a lázadó tábornokok peranyagát tartalmazó egész iratköteget. Könyörgött a hadnagy, nehogy elszóljam in'i gám. Teljes rokonszenvemről biztosítottam őt. Egyúttal megnyugtattam, csak a Len­key akta érdekelt. A többi irat csak addig volt a kezem­ben amíg tovább lapoztam a keresett jegyzőkönyvig. ★ Ellentétben a kegyes ha- lugsággal, elolvastam, amit csak lehetett. A Lenkey Já­nosról készüjt jegyzeteim sorai közé sietve másoltam le azt a néhány búcsúlevelet, amelyet hátra hagytak éle­tük utolsó hajnalán a ki­végzett tábornokok. Hét le­velet találtam. Ezeket vi­gasztaló papjukra bízták a halálraítéltek, az eredeti le­veleket nyilván meg Is kap­ták a hozzátartozók, de mi­előtt kijutottak a várból, be kellett azokat mutatni a hadbíróságnak. Az aktaköteg- ben a másolatok szerepelnek. Tartalmukat egyik titkos helyről a másikra csempé­szem: a különleges hadbíró­ság Irattárából privát föl- jegyzéseim közé. Olyan so­rok ezek, amelyekért még- egyszer, akárhányszor vállal­nám a kockázatot. * Az özvegy Kiss Ernő két leányától búcsúzott el. „Szeretett gyermekeim! Bocsássátok meg bűneimet, amint én is mindenkinek meg­bocsátok. Ez utolsó kívánsá­ga halálba induló atyátok­nak. Szeretett gyermekeim 1 atyá­tok ártatlanul hal meg, de lelkiismeretem nyugodt. Ez fog utolsó lépteimen engem erősíteni. Ne tegyetek szemrehányást senkinek. Isten áldjon meg benneteket és óvjon minden rossztól. Imádkozzatok teljesen ártatlan lelkemért. Ez sze­rencsétlen atyátok utolsó kí­vánsága. Arad, 1849. október ötödi­kén. Ernő”, * Ä második levél gróf Vé- csey Károly utolsó üzenete feleségéhez. „Imádott drága Linám, mindennél kedvesebb felesé­gem! Látom, elérkezett életem utolsó pillanata. Meg kell halnom, tehát mégegyszer Isten veled. Isten veled jó lélek, bocsássad meg mind­azt a keserűséget, amellyel esetleg akaratlanul meg­bántottalak. Csókollak és csókolom kedves leányun­kat, Gizellát. Élj boldogul. Október 6. reggel 8 óra. Szerencsétlen Károlyod”. ★ A harmadik levelet Nagy­sándor József címezte sira­lomházi vendégének, Wink­ler Bruno minorita főtisz- telendőnek. „Kedves Tisztelendő úr, tisztelt Barátom! Szíves ígérete szerint mél- tóztassék Pestre Schmidt Já­nos rokonomnak, Kalocsára Nagysándor Imre érseki or­vosbátyámnak, Lúgosra Ung­vári János rokonomnak ír­ni, ezen fésűt és inggombot bizonyos pesti irományokkal és gyűrűmmel nekik elkül­deni. Erre kéri tisztelő barát­ja Nagysándor József". ★ A negyedik levél szintén feleségnek szólt: Lovag FöHeaberg Ernő özvegyének. „Imádott szegény felesé­gem! Nem tudom, imádott Pau­lám, miként írjak Neked, hogy a csapás ne legyen túl erős szegény szerető szíved­re. Csak azt óhajtom, hogy szerencsétlen sorsomat, még mielőtt e sorokat megkapnád, megtudjad oly ajkaktól, ame­lyek azt minden lehető kímé­lettel tudatnák. Örökre istenhozzádot kell mondanom, áldván Téged mindazon boldogságért, me­lyet oly bőven adtál és hálát adok lelkem mélyéből mind­azon szeretetért, melyben ré­szesítettél. A jó Isten vegyen pártfo­gásába Téged és szegény gyermekeinket, ne hagyja, hogy túlságosan átengedjé­tek magatokat a nagy fáj­dalomnak, nyújtsa ki min­denható védő kezét drága fejeitek felett, ez lesz utolsó kívánságom. Te is, szegény Paulám, meg fogod bocsátani a bá­natot, amelyet életemben Neked okoztam. Meg fogsz bocsátani, mert mindig a jó­ság angyala voltál. Ö, mint vérzik a szívem, hogy nem láthatlak többé. Légy hát erős, jó Paulám. Légy erős irántam való szerelmed által. Gondold meg: gyermekeid vannak, azokért élned kell. Isten veled imádott angya­lom. Lelkemben szorosan keblemhez ölellek bennete­ket. Téged és drága gyer­mekeinket. Édes jó Paulám, légy még boldog, mert ©eg- érdemled. Isten veled szegény Ernőd”. (Folytatjuk) mi. jaftufe f: ii-1 i - — '. \ . .. . ..... I • A világbéke hídja Még nem is oly régen, ami­kor tankok és rakéták dübö­rögtek a Szuezi-csatornán vert hadihidakon, a világ lélegzet­visszafojtva figyelte, hogy kitart-e egy másik, képletes híd: a világbéke hídja. Nem szakad-e be mégis a roppant terhelés alatt, amelyet egy kulcsfontosságú stratégiai övezetben kirobbant háború és annak sodró következmé­nyei hoztak létre. Akik vlszaemlékeznek az úgynevezett kubai válság napjaira, vagy akik e válság eseményeinek ma már könyv­tárat megtöltő történeti anyagaiból olvastak, azok tudják: akkor a világ való­ban megdöbbentően közel került egy termonukleáris há­ború lehetőségéhez. Azokban a napokban a Szovjetuniónak roppant hidegvért és elszánt józanságot kellett tanúsítania a válság elhárítása érdeké­ben. De akik emlékeznek azokra a napokra, azt is jól felmérhetik, hogy a közelmúlt háborús válsága, a közel-ke­leti, nem jutott — nem jut­hatott el — ahhoz a ponthoz, amelyen túl az események ellenőrizhetetlenné válnak. Még az USA hadsereg riadó­állapotba helyezését követő órák izgalmi foka se vethető össze a kubai krízis tetőpont­jával. Kétségtelen, hogy a „tem­perált világkrízis” alkalmá­val már .fékek és mérséklő hatásrendszerek egész sora lépett működésbe, mintegy megelőzve a nem kívánatos és kiszámíthatatlan lánc­reakciókat. Ezek a bizonyos fékek és mérséklő hatásrend­szerek a szovjet diplomácia, a szocialista országok igen hosszú, szívós és következetes békevédelmi tevékenységé­nek eredményeiként jelen­hettek meg a nemzetközi kon­frontációkban. Létrejöttüket meg kellett, hogy előzze a katonai-stratégiai erőviszo­nyok megváltozása, az impe­rializmus „masszív megtor­lására alapozott nukleáris stratégiájának bukása, be kellett, hogy bizonyosodjon az embargók hatástalansága á szocialista országokra néz­ve — egyszóval -az egész hi­degháború csődje. Majd a vi­lágpolitikai jégpáncél felol­vasztása* után el kellett jutni a szovjet—amerikai viszony elveinek lefektetéséhez, a SALT-tárgyalások első ered­ményeihez, a szovjet—nyu­gatnémet, szovjet—francia, a csehszlovák—nyugatnémet egyezményekhez, az európai biztonsági és a haderőcsök­kentési tárgyalásokhoz — hogy csupán a legfontosabba­kat említsük. El kellett jutVü ahhoz, amit a szovjet béke­politika mindig javasolt, mindig célbavett: kis és nagy lépésekkel olyan intézmé­nyek és szerződések rendsze­rének kiépítéséhez, amely lényegesen csökkenti a nuk­leáris összecsapás veszélyeit, a „kis háborúk” és „helyi háborúk” • szövődményeiből az akut világkrízissé válás lehetőségeit. E szerződések és intézmények működésének első nagy eredményét tapasz­talhattuk a közel-keleti há­ború kapcsán, ahol egyéb­ként megvoltak mindazok az elemek, amelyek nagyobb robbanással fenyegettek. Ezek a szerződések és intéz­mények természetesen nem tudják és nem is akarják megváltoztatni azokat az alapvető ellentéteket, ame­lyek a szocializmus és a ha­ladás híveit és országait szembeállítják az imperialista tömb agresszív törekvéseivel. Még kevésbé jelentik, hogy a Szovjetunió kész lenne Amerikával valamilyen szu­per-ellenőri szerepre, elhall- gattatva vagy háttérbeszorít­va a kis országok érdekeit, figyelmen kívül hagyva a nemzeti felszabadításért har­coló népek akaratát. E poli­tika elvi kereteivel azonban sehol nem áll szemben az alapvető törekvés, hogy az új világháború elhárítása száza­dunk utolsó harmadában az emberiség fő érdeke, minden nép és ország fő érdeke. Ezt az érdeket pedig lehetetlen volna védeni és kifejezni a nélkül a folyamat nélkül, amelyet a nemzetközi diplo­máciai nyelv „detente”-nek enyhülésnek nevez. A közel- keleti válság kritikus szaka­szából való kilábolás, a vt^ szonylagos fegyverszünet el-, érésének másik jellemzője, hogy a konfrontáció megza­varta ugyan a nemzetközi enyhülés folyamatát, de egé­szében véve nem állította meg és nem fordította vissza az irányzatot. Még abban az esetben is, ha feltételezzük, hogy visszaesések következ­nek be, van alap a remény­hez, hogy az enyhülési irány­zat végül Is folytatódik — különösen Európában. így tehát igenis, lehet egy- időben és azonos elvi plat­formról harcolni az imperia­lista elnyomó ' és kizsákmá­nyoló v törekvések ellen a nemzetközi porondon, segíte­ni az ellene harcoló osztály-1 erőket akár Chilében, akár Vietnamban, és lehet katonai és politikai támogatást nyúj­tani azoknak az arab orszá­goknak. amelyek saját terüle­tük felszabadításáért harcol­nak, lehet ugyanakkor követ­keztésen harcolni a nemzet­közi békéért, az államok kö­zötti kapcsolatok javulásá­ért, a népek közeledéséért, és a kormányok józan együtt­működéséért a világbéke ér­dekében. E két feladat egyidőben történő teljesítésének létjo­gát a lenini békepolitika soha nem vonta kétségbe. Ellen­kezőleg. Mindig is a kettő egységét és egymástól elvá­laszthatatlan voltát hirdette; Pedig akkor, a húszas évek­ben talán még elképzelni is alig lehetett, hogy fél év­század múltán milyen hatal­mas erővé válik a nemzetkö­zi kapcsolatokban — mond­juk — a nemzetközi munka- megosztás, milyen roppant méretekben válik nemzetkö­zivé a tudomány és technika fejlesztése, hogy köti össze még az egymástól nagyon is eltérő rendszerű országokat a világkereskedelem szüksé­ge, a Föld erőforrásainak! ésszerű kihasználása, az em­beri lét természeti feltételei­nek megőrzése. A békeerők októberi moszk­vai világkongresszusa pél­dául nemcsak abbgn külön- ■bmtt az előzőktől, hogy azon most az egész földgolyó va­lamiképpen képviselve volt, és így egyetemessé vált. Ab­ban is különbözött, hogy míg az előző világkongresszuso­kon még sok általánosság ta­lálható a téma megközelí­tésében, most a béke elvont fogalmából közös érdekek és programok sora bontakozott ki, jelezvén, hogy a világ rendkívül előrehaladást tett önfelismerésben. Vagyis nem­csak az akadályok tárultak fel, amelyek a béke útjában állnak és ellene hatnak, ha­nem rendkívül sok össze­függés a nemzeti és szociális törekvések megvalósíthatósá­ga és az enyhülés irányzatár nak szükségszerű fejlesztés« között. Hasonlóképpen a leszerelés, a tömegpusztító fegyve vk betiltása és megsemmisítése, a fegyverkezési hajsza megál­lítása, a stratégiai fegyver- fejlesztés eszkalációjának megszakítása — amely lő—20 évvel ezelőtt szinte utópiának tűnt — most a cselekvő meg­közelítés szintjéhez ért. Á SALT-tárgyalások, a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgya­lások eddigi eredményei azt mutatják: ez nem propagan­dabeszédek és szónokművé­szek fóruma/ hanem megmozdult a megmozdítha­tatlan problémák hegye. Hazánk — gazdasági, poli­tikai. társadalmi, diplomáciai erőinek és eszközeinek meg­felelő alkalmazásával — nem kis mértékben veszi ki ré­szét korunk fő problémáinak megoldásából. A béke és enyhülés folyamatához való hozzájárulásunk során erő­feszítéseink. és kezdeménye­zéseink a kötelesség nagysá­gából indulnak ki; a szocialis­ta tábor, a haladó emberiség­gel szembeni felelősségből. E szolgálat eredménye az a nö­vekvő presztízs, amelyet ha­zánk a nemzetközi életben élvez, s amely kapcsolataink gyors bővülésében is kifeje­zésre jut. Enyhülés, tárgyalás és béke — 1973-ban e fogalmak szá­munkra —• és természetesen a világ számára is — új tart*«, lommal gazdagodtak, Rózsa László Gerencsér Mikiét:

Next

/
Thumbnails
Contents