Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-09 / 6. szám
f. eMa! Sftff-MÄg'f'ÄRöRSZÄB Heves harcok Phnom Penh repülőterén Svédországban hétfőn szigorú üzemanyag-korlátozásokat léptettek életbe, az autó- és motorkerékpártulaj do- nosok különleges jegyekre száz liter benzint kaphatnak és ennek a mennyiségnek 52 napig kell tartania. A tűzoltók a hét végén meglepetésszerű razziákat tartottak a magángarázsokban és többezer liter „biztonsági benzin- tartalékot” találtak felhalmozva. SANTIAGO Arellano tábornok, Santiago tartomány katonai parancsnoka hétfőn elrendelte, hogy az Allende kormány idején kiadott bankjegyeket január 26-ig szolgáltassák be a központi bankba. A fenti időpont után értékük megszűnik. akiknél pedig esetleg ilyen bankjegyeket találnak, börtönbe zárják. Az indok: a bankjegyeken a jelenlegi juntára nézve „ártalmas” politikai jelszavak vannak. LONDON Kedden rendkívüli biztonsági intézkedések közepette érkezett állomáshelyére Gideon Rafael, Izrael új londoni nagykövete. A Heathrow repülőteret — egy esetleges merénylettől tartva — páncélosok vették körül. Négy órán át tanácskoztak zárt ajtók mögött hétfőn egy genfi szállodában a kőolajexportáló országok szervezetének (OPEC) tagjai az' olajárakról, és azok hatásáról a fejlődő országok gazdaságára, a fejlett országokból érkező importra, a termelők és fogyasztók kapcsolatára. Az első ülés után hivatalos közleményt nem hoztak nyilvánosságra, a távozó miniszterek azonban értésre adták, hogy csupán egyetlen pontban sikerült előrelépni: a szervezet tagországai megállapodtak abban, hogy tárgyalásokat kezdenek az Egyesült Államok, Nyugat-Euró- pa és Japán képviselőivel egy hosszútávú olajár-politika közös kidolgozása érdekében. Hivatalos források szerint az árrendszert összhangba kívánják hozni más nyersanyagok és az olajfogyasztóktól vásárolt Importcikkek — például élelmiszerek — árának alakulásával. A további vitás kérdések rendezésére kedden ismét tárgyalóasztalhoz ülnek az olajügyi miniszterek. A Genfben tartózkodó Ja- mani szaud-arábiai olajipari miniszter hétfőn megerősítette a hírt, hogy országa megris alakulatok megsegítésére. Lón Nol tábornok azután mondta rádióbeszédét, hogy Phnom Penh legfontosabb repülőterét a khmer felszabadítók ismét aknavetőkkel és rakétákkal lőtték. A TJPI értesülése szerint a hazafiak 122 milliméteres aknavetőkkel lőtték a főváros egyes stratégiai pontjait is. Heves harcok folynak Phnom Penh Pochentog repülőterének környékén is: „Az Egyesült Államok nyilvánvalóan arra ösztönzi a saigoni adminisztrációt, hogy folytassa katonai kalandorpolitikáját és hiúsítsa meg a Vietnamról szóló párizsi megállapodások végrehajtását” — állapítja meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériumának hivatalos nyilatkozata, amelyet Schlesinger amerikai hadügyminiszter legutóbbi kijelentéseivel kapcsolatban kedden tettek közzé. Schlesinger— mint emlékezetes —- azzal fenyegetőzött, hogy a Thieu-rezsim csapatainak támogatására bevetik az amerikai taktikai légierőt, ha „Észak-Vietnam offenzívát indít Dél-Viet- naban”. A VDK külügyminisztériumának nyilatkozata felhívja a figyelmet arra, hogy Phnom Penh-i közlés szerint a rezsim 1750 katonáját vetették be a támadók visszaszorításáért. Nyilván a legújabb katonai események is befolyásolhatták Lón Nőit abban, hogy külön jutalmat ajánljon fel mindazoknak, akik élve, vagy halva „kommunista terroristákat” adnak át a hadseregnek, vagy fegyvereket zsákmányolnak tőlük. Schlesinger fenyegető kijelentése azután hangzott el, miután Nguyen Van Thieu nyiltan fellépett a párizsi megállapodás ellen. A saigoni rezsim vezetője többször hangoztatta: „Dél-Vietnamban nem lehet álíalános választásokat kiírni”, „a saigoni erőknek fokozniuk kell támadásaikat” a dél-vietnami nemzeti felszabadítási front ellenőrzése alatt álló területek ellen. A Vietnami Demokratikus Köztársaság külügyminisztériuma elítéli az amerikai hadügyminiszter fenyegetőző nyilatkozatát és határozottan követeli az amerikai kormánytól, valamint a saigoni hatóságoktól, szigorúan tartsák tiszteletben a párizsi megállapodások rendelkezéseit SHOE MANILA A Fülöp-szxgetek fővárosában Manilában kedden megkezdte hivatalos tanácskozását Tanaka Kakuei japán miniszterelnök és Ferdinand Marcos fülöp-szigeti elnök. A japán kormányfő hétfőn érekezett Manilába, tíznapos délkelet-ázsiai kőrútjának első állomására. tJ DELHI Indiában aggodalommal fogadták azokat a híreket, amelyek szerint Franciaország esetleg licencet ad el Pakisztánnak Mirage típusú vadászgépek gyártására. Az ü"~”el kapcsolatban az indiai külügyminisztériumba kérették Jean-Daniel Jur- gensen-t, Franciaország Uj Delhi nagykövetét. STOCKHOLM A jelek szerint egyre kevésbé érzi biztosítva hatalmát a kambodzsai amerika- barát Lon Nol-rezsim: a Phnom Penh-i rendszer elnöke tegnap ötperces rádióbeszédben szólította fel a főváros környékének hivatalos személyiségeit, alakítsanak „félkatonai szervezeteket” a főváros védelmében a felszabadító erők támadásainak visszaverésére, a reguláZárt ajtók mögött Négyórás tanácskozás az olajról Genfben állapodott Franciaországgal; az elkövetkező 20 év során 800 millió tonna kőolajat szállít lökhajtásos repülőgépekért és fegyverekért cserébe. Az OPEC hivatalos köreiben egyelőre nem fűztek kommentárt a bejelentéshez. Schlesinger fenyegető nyilatkozata 59. A törzshadbíró ezekután atálkozva vezettette vissza börtönébe. ★ Időközben rájött veszedelmes tévedésére a hadbírósági aktákat kezelő hadnagy. Fölkeresett rendelőmben, mintha beteg lenne, de a felcser láttán megrémült. Nagynehezen eldadogta, olyan természetű a panasza, hogy szívesebben közölné né'vszemközt. Méltányoltam kívánságát. Mint kiderült, ezt a magam biztonsági érdeke szerint is igen helyesen tettem. F.rnst törzshadbíró számon- kérte — gondolom merő ffflr- malitásból — a hadnagyon, bemutatta-e nékem Lenkey János vallomásl jegyzőkönyvét. A hadnagy igennel felelt. Ennyi elég Is volt riadalmához. Megértette, csakis a Lenkey-aktát lett volna szabad a kezembe adnia, nem pedig a lázadó tábornokok peranyagát tartalmazó egész iratköteget. Könyörgött a hadnagy, nehogy elszóljam in'i gám. Teljes rokonszenvemről biztosítottam őt. Egyúttal megnyugtattam, csak a Lenkey akta érdekelt. A többi irat csak addig volt a kezemben amíg tovább lapoztam a keresett jegyzőkönyvig. ★ Ellentétben a kegyes ha- lugsággal, elolvastam, amit csak lehetett. A Lenkey Jánosról készüjt jegyzeteim sorai közé sietve másoltam le azt a néhány búcsúlevelet, amelyet hátra hagytak életük utolsó hajnalán a kivégzett tábornokok. Hét levelet találtam. Ezeket vigasztaló papjukra bízták a halálraítéltek, az eredeti leveleket nyilván meg Is kapták a hozzátartozók, de mielőtt kijutottak a várból, be kellett azokat mutatni a hadbíróságnak. Az aktaköteg- ben a másolatok szerepelnek. Tartalmukat egyik titkos helyről a másikra csempészem: a különleges hadbíróság Irattárából privát föl- jegyzéseim közé. Olyan sorok ezek, amelyekért még- egyszer, akárhányszor vállalnám a kockázatot. * Az özvegy Kiss Ernő két leányától búcsúzott el. „Szeretett gyermekeim! Bocsássátok meg bűneimet, amint én is mindenkinek megbocsátok. Ez utolsó kívánsága halálba induló atyátoknak. Szeretett gyermekeim 1 atyátok ártatlanul hal meg, de lelkiismeretem nyugodt. Ez fog utolsó lépteimen engem erősíteni. Ne tegyetek szemrehányást senkinek. Isten áldjon meg benneteket és óvjon minden rossztól. Imádkozzatok teljesen ártatlan lelkemért. Ez szerencsétlen atyátok utolsó kívánsága. Arad, 1849. október ötödikén. Ernő”, * Ä második levél gróf Vé- csey Károly utolsó üzenete feleségéhez. „Imádott drága Linám, mindennél kedvesebb feleségem! Látom, elérkezett életem utolsó pillanata. Meg kell halnom, tehát mégegyszer Isten veled. Isten veled jó lélek, bocsássad meg mindazt a keserűséget, amellyel esetleg akaratlanul megbántottalak. Csókollak és csókolom kedves leányunkat, Gizellát. Élj boldogul. Október 6. reggel 8 óra. Szerencsétlen Károlyod”. ★ A harmadik levelet Nagysándor József címezte siralomházi vendégének, Winkler Bruno minorita főtisz- telendőnek. „Kedves Tisztelendő úr, tisztelt Barátom! Szíves ígérete szerint mél- tóztassék Pestre Schmidt János rokonomnak, Kalocsára Nagysándor Imre érseki orvosbátyámnak, Lúgosra Ungvári János rokonomnak írni, ezen fésűt és inggombot bizonyos pesti irományokkal és gyűrűmmel nekik elküldeni. Erre kéri tisztelő barátja Nagysándor József". ★ A negyedik levél szintén feleségnek szólt: Lovag FöHeaberg Ernő özvegyének. „Imádott szegény feleségem! Nem tudom, imádott Paulám, miként írjak Neked, hogy a csapás ne legyen túl erős szegény szerető szívedre. Csak azt óhajtom, hogy szerencsétlen sorsomat, még mielőtt e sorokat megkapnád, megtudjad oly ajkaktól, amelyek azt minden lehető kímélettel tudatnák. Örökre istenhozzádot kell mondanom, áldván Téged mindazon boldogságért, melyet oly bőven adtál és hálát adok lelkem mélyéből mindazon szeretetért, melyben részesítettél. A jó Isten vegyen pártfogásába Téged és szegény gyermekeinket, ne hagyja, hogy túlságosan átengedjétek magatokat a nagy fájdalomnak, nyújtsa ki mindenható védő kezét drága fejeitek felett, ez lesz utolsó kívánságom. Te is, szegény Paulám, meg fogod bocsátani a bánatot, amelyet életemben Neked okoztam. Meg fogsz bocsátani, mert mindig a jóság angyala voltál. Ö, mint vérzik a szívem, hogy nem láthatlak többé. Légy hát erős, jó Paulám. Légy erős irántam való szerelmed által. Gondold meg: gyermekeid vannak, azokért élned kell. Isten veled imádott angyalom. Lelkemben szorosan keblemhez ölellek benneteket. Téged és drága gyermekeinket. Édes jó Paulám, légy még boldog, mert ©eg- érdemled. Isten veled szegény Ernőd”. (Folytatjuk) mi. jaftufe f: ii-1 i - — '. \ . .. . ..... I • A világbéke hídja Még nem is oly régen, amikor tankok és rakéták dübörögtek a Szuezi-csatornán vert hadihidakon, a világ lélegzetvisszafojtva figyelte, hogy kitart-e egy másik, képletes híd: a világbéke hídja. Nem szakad-e be mégis a roppant terhelés alatt, amelyet egy kulcsfontosságú stratégiai övezetben kirobbant háború és annak sodró következményei hoztak létre. Akik vlszaemlékeznek az úgynevezett kubai válság napjaira, vagy akik e válság eseményeinek ma már könyvtárat megtöltő történeti anyagaiból olvastak, azok tudják: akkor a világ valóban megdöbbentően közel került egy termonukleáris háború lehetőségéhez. Azokban a napokban a Szovjetuniónak roppant hidegvért és elszánt józanságot kellett tanúsítania a válság elhárítása érdekében. De akik emlékeznek azokra a napokra, azt is jól felmérhetik, hogy a közelmúlt háborús válsága, a közel-keleti, nem jutott — nem juthatott el — ahhoz a ponthoz, amelyen túl az események ellenőrizhetetlenné válnak. Még az USA hadsereg riadóállapotba helyezését követő órák izgalmi foka se vethető össze a kubai krízis tetőpontjával. Kétségtelen, hogy a „temperált világkrízis” alkalmával már .fékek és mérséklő hatásrendszerek egész sora lépett működésbe, mintegy megelőzve a nem kívánatos és kiszámíthatatlan láncreakciókat. Ezek a bizonyos fékek és mérséklő hatásrendszerek a szovjet diplomácia, a szocialista országok igen hosszú, szívós és következetes békevédelmi tevékenységének eredményeiként jelenhettek meg a nemzetközi konfrontációkban. Létrejöttüket meg kellett, hogy előzze a katonai-stratégiai erőviszonyok megváltozása, az imperializmus „masszív megtorlására alapozott nukleáris stratégiájának bukása, be kellett, hogy bizonyosodjon az embargók hatástalansága á szocialista országokra nézve — egyszóval -az egész hidegháború csődje. Majd a világpolitikai jégpáncél felolvasztása* után el kellett jutni a szovjet—amerikai viszony elveinek lefektetéséhez, a SALT-tárgyalások első eredményeihez, a szovjet—nyugatnémet, szovjet—francia, a csehszlovák—nyugatnémet egyezményekhez, az európai biztonsági és a haderőcsökkentési tárgyalásokhoz — hogy csupán a legfontosabbakat említsük. El kellett jutVü ahhoz, amit a szovjet békepolitika mindig javasolt, mindig célbavett: kis és nagy lépésekkel olyan intézmények és szerződések rendszerének kiépítéséhez, amely lényegesen csökkenti a nukleáris összecsapás veszélyeit, a „kis háborúk” és „helyi háborúk” • szövődményeiből az akut világkrízissé válás lehetőségeit. E szerződések és intézmények működésének első nagy eredményét tapasztalhattuk a közel-keleti háború kapcsán, ahol egyébként megvoltak mindazok az elemek, amelyek nagyobb robbanással fenyegettek. Ezek a szerződések és intézmények természetesen nem tudják és nem is akarják megváltoztatni azokat az alapvető ellentéteket, amelyek a szocializmus és a haladás híveit és országait szembeállítják az imperialista tömb agresszív törekvéseivel. Még kevésbé jelentik, hogy a Szovjetunió kész lenne Amerikával valamilyen szuper-ellenőri szerepre, elhall- gattatva vagy háttérbeszorítva a kis országok érdekeit, figyelmen kívül hagyva a nemzeti felszabadításért harcoló népek akaratát. E politika elvi kereteivel azonban sehol nem áll szemben az alapvető törekvés, hogy az új világháború elhárítása századunk utolsó harmadában az emberiség fő érdeke, minden nép és ország fő érdeke. Ezt az érdeket pedig lehetetlen volna védeni és kifejezni a nélkül a folyamat nélkül, amelyet a nemzetközi diplomáciai nyelv „detente”-nek enyhülésnek nevez. A közel- keleti válság kritikus szakaszából való kilábolás, a vt^ szonylagos fegyverszünet el-, érésének másik jellemzője, hogy a konfrontáció megzavarta ugyan a nemzetközi enyhülés folyamatát, de egészében véve nem állította meg és nem fordította vissza az irányzatot. Még abban az esetben is, ha feltételezzük, hogy visszaesések következnek be, van alap a reményhez, hogy az enyhülési irányzat végül Is folytatódik — különösen Európában. így tehát igenis, lehet egy- időben és azonos elvi platformról harcolni az imperialista elnyomó ' és kizsákmányoló v törekvések ellen a nemzetközi porondon, segíteni az ellene harcoló osztály-1 erőket akár Chilében, akár Vietnamban, és lehet katonai és politikai támogatást nyújtani azoknak az arab országoknak. amelyek saját területük felszabadításáért harcolnak, lehet ugyanakkor következtésen harcolni a nemzetközi békéért, az államok közötti kapcsolatok javulásáért, a népek közeledéséért, és a kormányok józan együttműködéséért a világbéke érdekében. E két feladat egyidőben történő teljesítésének létjogát a lenini békepolitika soha nem vonta kétségbe. Ellenkezőleg. Mindig is a kettő egységét és egymástól elválaszthatatlan voltát hirdette; Pedig akkor, a húszas években talán még elképzelni is alig lehetett, hogy fél évszázad múltán milyen hatalmas erővé válik a nemzetközi kapcsolatokban — mondjuk — a nemzetközi munka- megosztás, milyen roppant méretekben válik nemzetközivé a tudomány és technika fejlesztése, hogy köti össze még az egymástól nagyon is eltérő rendszerű országokat a világkereskedelem szüksége, a Föld erőforrásainak! ésszerű kihasználása, az emberi lét természeti feltételeinek megőrzése. A békeerők októberi moszkvai világkongresszusa például nemcsak abbgn külön- ■bmtt az előzőktől, hogy azon most az egész földgolyó valamiképpen képviselve volt, és így egyetemessé vált. Abban is különbözött, hogy míg az előző világkongresszusokon még sok általánosság található a téma megközelítésében, most a béke elvont fogalmából közös érdekek és programok sora bontakozott ki, jelezvén, hogy a világ rendkívül előrehaladást tett önfelismerésben. Vagyis nemcsak az akadályok tárultak fel, amelyek a béke útjában állnak és ellene hatnak, hanem rendkívül sok összefüggés a nemzeti és szociális törekvések megvalósíthatósága és az enyhülés irányzatár nak szükségszerű fejlesztés« között. Hasonlóképpen a leszerelés, a tömegpusztító fegyve vk betiltása és megsemmisítése, a fegyverkezési hajsza megállítása, a stratégiai fegyver- fejlesztés eszkalációjának megszakítása — amely lő—20 évvel ezelőtt szinte utópiának tűnt — most a cselekvő megközelítés szintjéhez ért. Á SALT-tárgyalások, a bécsi fegyverzetcsökkentési tárgyalások eddigi eredményei azt mutatják: ez nem propagandabeszédek és szónokművészek fóruma/ hanem megmozdult a megmozdíthatatlan problémák hegye. Hazánk — gazdasági, politikai. társadalmi, diplomáciai erőinek és eszközeinek megfelelő alkalmazásával — nem kis mértékben veszi ki részét korunk fő problémáinak megoldásából. A béke és enyhülés folyamatához való hozzájárulásunk során erőfeszítéseink. és kezdeményezéseink a kötelesség nagyságából indulnak ki; a szocialista tábor, a haladó emberiséggel szembeni felelősségből. E szolgálat eredménye az a növekvő presztízs, amelyet hazánk a nemzetközi életben élvez, s amely kapcsolataink gyors bővülésében is kifejezésre jut. Enyhülés, tárgyalás és béke — 1973-ban e fogalmak számunkra —• és természetesen a világ számára is — új tart*«, lommal gazdagodtak, Rózsa László Gerencsér Mikiét:
