Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-09 / 6. szám

KfcLET-MAGYARORSZÁG « 3. oldal W?4. JanuSr I. Egyéves a Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság Beszélgetés dr, Pongor Gyulával, a bíróság elnökével Hollandiába és az NSZK megrendelésére készülnek a férfinadrágok a VOR nyír’ egyházi gyárában. (Hammel József felvétele) A térkép szélén H két aranykoronás község l»n. Január 1-én kQlfinbSzé változások történtek Igazságszol­gáltatásunkban. így megszSntek a területi munkaügyi döntőbi­zottságok és helyettük munkaü­gyi bíróságok alakultak. Nem csupán adminisztratív Intézke­désről van sző, az új testületek Jog- és hatásköre bővült. így körültekintőbb és megnyugtatóbb döntéseket tudnak hozni a mun­kaügyi viták tárgyalásain. A Nyíregyházi Munkaügyi Bíróság egyéves tapasztalatairól beszél­gettünk dr. Fongor Gyulával, a bíróság elnökével. — Munkaügyi viták­ban továbbra is a válla­lati, a szövetkezeti, il­letve a városi és a já­rási közös munkaügyi döntőbizottságok, vala­mint — magasabb veze­tő beosztású dolgozók esetében — szolgálati fe­lettesek hoznak határo­zatot. Történt-e változás a döntőbizottságok mun­kájában, az előző éviméi több, vagy kevesebb' fellebezés, illetve kere­set érkezett a munkaü­gyi bírósághoz? — A döntésekben lényeges minőségi változás történt, tapasztalataink kedvezőek. A döntőbizottsági tagok szemé­lye alig változik, valaxneny- nyiőjüket oktattuk az átszer­vezésről, a vállalatoknál, a szövetkezeteknél megértették • változás lényegét. A tavaly- előttinél lényegesen nagyobb volt az ügyfélforgalmunk, több keresetet nyújtottak be a bírósághoz, mint az előző években. A dolgozók, és a munkaadók is nagyobb bi­zalommal fordulnak a bíró­sághoz. A döntőbizottságok javuló munkájára utal, hogy a korábbihoz képest a mun­kaügyi bíróság nagyobb számban hagyta helyben a döntőbizottságok határoza­tait. — A döntőbizottságok tagjai kevés kivétellel nem szakképzett jogá­szok* hanem vállalatok, intézmények dolgozói. Egyéni és népgazdasági szempontból is haszno­sabb, ha már első fokon jogos, igazságos döntést koznak. Ennek érdeké­ben a bíróság hogyan se­gíti a döntőbizottságo­kat? — A döntőbizottságok tagjai valóban nem szakképzett jo­gászok, de munkahelyükön valamennyiüknek kellő szak­mai ismerete van és ez fon­tos a döntések meghozatalá­nál. Ha a döntőbizottsági ta­gok szakmai és helyi isme­reteiket párosítják az ide il­lő jogi ismeretekkel, akkor még megnyugtatóbb, még igazságosabb döntéseket tud­nak hozni a munkaügyi vi­tákban. Tapasztalatból mon­dom, hogy az említett dolgo­zók egyre jobban meg­szerzik az ide illő jogi isme­reteiket, ez kiderül döntése­ik indoklásaiból Is. Évente ■nyolc alkalommal tartunk továbbképzést a döntőbizott­sági tagoknak, 6 a konzultá­ciókon feltett kérdések is a nagyobb jogi ismeretekre vallanak, örvendetes és se­gíti az igazságszolgáltatást, hogy a döntőbizottságok tag­jai a munkahelyi tárgyalá­sok előtt sok esetben tájé­koztatást kémek arra vonat­kozóan, hogy melyek azok a körülmények és jogszabá­lyok. amelyek döntőek lehet­nek a tárgyaláson. A tanácsadás, az útmuta­tás feltétlenül segíti a bi­zottságok munkáját. Már ja­vasoltam és most is javas­lom, hogy a munkáltatók és a munkavállalók szorosabb kapcsolatot alakítsanak ki a bizottságókkal. Sok esetben helyes volna, ha a munkálta­tók és a munkavállalók is komolyabban megfontolnák: várható-e l&resetük benyúj­tása után a munkaügyi dön­tőbizottság határozatának megváltoztatása. Többször felhívtam a döntőbizottságok tagjainak figyelmét: kereset- benyújtás, vagy panaszbe­nyújtás előtt hívják fel az illető figyelmét, hogy az ügy­ben milyen döntés várható. Az említett továbbképző tan­folyamokon kevés számmal, talán önszorgalomból részt vesznek vállalatvezetők, sze­mélyzetisek és munkaügyi előadók is. Jó volna, ha az említett dolgozók közül töb­ben jelennének meg ezeken a tanfolyamokon. Sok a munkája a bíróságnak, hatá­rozatainkat mégis mindig elemzően, magyarázó jelleg­gel írjuk meg és ezeket el­küldjük az ügyben érdekel­teknek. Ezek az írások gon­dos elolvasás után figyelmez- tetóek, tanulságosak lehetnek a jövőben. — A munkaügyi bíró­ság döntése jogerős, csak az anyagi felelőssé­gek megállapításánál hozott döntéseket lehet megfellebbezni. Az el­múlt évben volt-e fel­lebbezés, vagy törvé­nyességi óvás a bíróság döntései ellen? — A tárgyalásokhoz ké­pest igen kevés volt a felle- bezések és a törvényességi óvások száma, a bíróság dön­tései igen kevés kivétellel megalapozottak voltak. Ez arra utal, hogy zökkenőmen­tes volt az átszervezés és az átállás, az új, megnövekedett hatáskörű intézmény megfe­lelt a követelményeknek. Az átszervezés tehát minőségi változással is járt. — Melyek azok a té­nyek, amelyek késlelte­tik a tárgyalásokat? — Mint említettük, az át­szervezés hatáskör bővüléssel járt, ami természetesen több munkát hozott magával. A többlet munka átmeneti ne­hézséget okoz a bíróságnak, az előírt határidőket nem tudja tartani a bíróság, s ez kedvezőtlenül érinti a mun­kaügyi perekben érdekelte­ket is. Hangsúlyozom: a ne­hézség csak átmeneti, meg­oldást találunk a tárgyalá­sok meggyorsítása érdeké­ben. Már említettem, hogy helyesebb volna, ha a mun­kaadók és a munkavállalók alaposabban megfontolnák a keresetbenyújtást. Több esetben előfordult, hogy az említettek benyújtották ke­resetüket, pedig tudhatták, hogy a bíróság jog szerint nem hozhat számukra kedve­ző döntést, de bíztak a vé­letlenben, s ezzel csak fölös­leges munkát adtak a bíró­ságnak és önmaguknak is. Az ilyen fölösleges keresetek tárgyalásai miatt i6 késik az igazi jogviták tárgyalása. Kár, hogy sokan ezt nem tudják, vagy nem akarják tudni. — A munkaügyi vitákban | elmarasztalt vezetőben, vagy dolgozóban van valamilyen negatív elképzelés, kevés ki­vételei van egy kis ellentét a munkaadó és a munkavál­laló között. Ezt az ellentétet azonban a döntőbizottság el­nöke, vagy tárgyalásvezető­je céltudatos felvilágosító munkával el tudja oszlatni. A felvilágosító munka a ke­resetek számának csökkené­sét és a tárgyalások meggyor­sítását is eredményezheti — mondta befejezésül dr. Pon- gor Gyula. Nábrádi Lajos Piricse után az országúton felirat fogadja a járművel érkezőt: arra hívják fel a figyelmet, hogy még három és fél kilométer a műút. (Az­tán a bátorligeti természet- vódemi terület és a térkép széle következik.) S egy má­sik. mely arra figyelmeztet, hogy ezeken a kilométereken minimális sebességgel kell haladni, a s°k kanyar miatt. Nyírpilisen a faluban eé_ tálva egy idős helybeli csa­ládfőtől meg találtuk kérdez­ni, miért Ilyen girbe-gurba Nyírpilis főutcája? Bölcsen válaszolt: Vízbe merült Tolna.» — Nem görbe ez, kérem. Ha őseink nem így építkez­tek volna, a kanyargós dombhát tetején, vízbe me­rült volna házuk, udvaruk. Nekik nagyonis egyenes volt az észjárásuk. Bilanics Mihály főkönyvelő íróasztala mellett aztán még egy izgalmas adatot tudunk meg a legérdekesebbet an­nak megértéséhez, hol is já­runk. A kétezer hektáros föld átlagos értéke 2,6 arany­korona. Ilyen alacsony sehol máshol Szabolcs-Szatmár megyében. És mégis, a száz­hatvan dolgozó tag és a száz nyugdíjas minden jelentő­sebb beruházás nélkül meg. termelte idén is a 13 milliót, amiből legalább négy millió jövedelem lesz. Tavaly 95 fo­rintot ért egy tíznapos ledol­gozott munkanap. Idén meg­lesz a száz forint is. Legutoljára 1966-ban vol­tak veszteségesek. Utána — elsők között a megyében — áttértek a készpénzfizetéséé munkadíjazásra, az addigi munkaegység számítás he­lyett. De megbeszélték, veze­tők és tagok, hogy termelési hiteleken kívül más adóssá­got nem csinálnak, a kereset fedezete a munka. Most azonban még valamit kell tenni a további fejlő, dés érdekében. A mostani zárszámadás nemcsak egy évet hanem egy' hosszabb szakaszt is lezár a Vö­rös Zászló Termelőszövetke­zet életében. Ez érződik a be­szélgetéseken is. Kincset érő nörény Már eddig is végrehajtot­tak néhány bátor' és szokat­lan intézkedést. A sertéste­nyésztést végleg felszámol­ták. Indok: nem tudják meg. termelni a takarmányát. Ugyanígy teljesen megszűnt a búzatermesztés. Ellenben a több, mint négyszáz hektáros rozstáblán, amit óvatosan 13 mázsás átlaghozamra tervez_ tek. átlagosan 22 mázsát ho­zott ez az igénytelen, de ezen a földön kincset érő növény. Rozs. kukorica, burgonya, ezek a fő növények. A jól összeszokott, egy év­tizede együtt dolgozó vezető gárda tudja, hogy csodák nincsenek a huszonkét, mázsás rozsot, legalább­is többéves átlagban, már nem lehet tovább fokozni. Itt van tehát az állatte­nyésztés. A milliók közel fe­lét ez hozza. Különösen a ju­hászat sikeres. Ezerkétszáz anyajuh komoly érték, ha jól kezelik. S már eddig is 1700 bárányt adtak el export, ra, de még lesz egy év végi szállítmány. Ezt lehetne fo_ ! kozpi. de ellhez mostmár kel­lene egy telep. A szövetkezet a saját erejéből nem tudja megvalósítani. Volt szó arról, hogy a tagság jövedelmének kiegészítésére egy raklapüze­met létesítenek a faluban. De ez valahogyan abbamaradt. Végül, — de ez már eldön­tött — nagyon jónak Ígérke­zik a Vörös Zászló négyszáz hektáros erdőtelepítési terve, melybe a mezőgazdasági hasznosításra még itt is a legalkalmatlanabb földeket vonják be. Jó volna még gyümölcsöst is telepítem. Jó volna, jó vol­na, eddig is mondták. De most majd valamit is tenni kell a jövő érdekében. A fiatal gépészgárda, a két teherautó és tizenkét erőgép kezelői, javítói arra emlékez, nek. hogy az elmúlt aratáson sem vették igénybe egyik szomszéd segítségét sem. Sőt, ők segítettek Teremben és Nyírbátorban. Az elmúlt években is legfeljebb cseré­be járt itt más szövetkezet gépe. Fészekrakók Mit változott a falu? Mi­lyen volt régen ez a két aranykoronás község? Bíró Istvánné fiatalasszony, ő mondja legelőbb ki: Ha az új házakat eltakarjuk, olyan. És kik építenek új házakat? Természetesen a fiatalok. (Biróné csak tudja, pár hetes házas.) És itt van Kies Lajos, 22 éves gépszerelő. Menyasszonya még nincs de már építi új házát, a Fő utca 5 alatt. Tő­le búcsúztunk utoljára. Ér­deklődtünk keresetéről, ter­veiről, véleményéről a falut illetően. Havi háromezret kap a 8 órás munkanapra számítva (tehát nem a nyári csúcsidőben) és prémium nél- küL A Füzesabonyi Állami Gazdaságból jött haza és vé­leményét kifejezi házépítése. Már vannak gépkocsik a fa­luban. mondja, televízió sok és kétszer is volt színház- ilyen fiatalokkal a Vörös Zászló eddigi jó útját még lehet hosszabbítani — gon­doltuk. amikor ismét elha­ladtunk a „már csak 3,5 ki­lométer” tábla mellett. Hol maradtak? öszevont tanácstagi beszá­molót rendeztek Nyíregyhá­zán az Erdősori iskolában. Ebből kiderül: az Északi Al­központ választói kaptak számot a megyeszékhely fej­lődéséről, terveiről, környé­kük jelenéről és tervezett jövőjéről. Kaptak, akik el­mentek. Mert a több mint négyezer embert magábafog- lalA területről mindössze 50 —60 választó jelent meg. Nem tagadom „szent ha­rag” diktálja soraimat. Azt, hiszem itt nem egyszerűen közömbösségről van szó. Többről. Az errefelé lakók pár évvel ezelőtt szívesen elmen­tek volna aki-milyen beszá­molóra, hogy lakáshoz jus­sanak. Aztán megkapták. És ettől kezdve? Panaszkodnak, hogy baj van az ellátással, a közlekedéssel, hiányzik ez és az. Aztán sokan sűrűn jár­ják a tanácsot — minő fur­csaság, ilyenkor megtalálják! — amikor garázsért kell fo­lyamodni. Ilyenkor még az asztalt is megveregetik, vagy szükség esetén körüludva­rolják, aki tehet valamit. Vagyis számukra a „közélet” befejeződik a saját érdek szűk, négy vagy nyolc fal ha­tárolta világban. Furcsa, de így van: az Er­dősori iskola előtt reggelente egymás után állnak meg a személykocsik, akik a tanuló­kat szállítják. Este egy se ju­tott el idáig. Érdekes, hogy más esetben hallani olyan emberek szavát, akik errefelé laknak. Most nem hallatták itt a szavukat, el se jöttek. Sok fiatal család kesereg játszótér, szórakozási lehető­ség miatt. Az utcasarkon. Itt. abol választ kapott volna, nem láttuk őket. Vajmi miért? Gesztelyi Nagy Zoltán (borget) PÁRTÉLET Tudományos igénnyel ELŐSZÖR KISSÉ MEGLEPETT az az irathalmaz, ame­lyet a mátészalkai városi pártbizottságon láttam. Később, amikor az osztályvezető kezdte magyarázni,' högy lényégé, ben most jutottak egy átfogó felmérés elemzésének a kezde­téhez, jobban kezdett érdekelni az ügy. Miről is van szó? Arról, hogy vannak társadalmi-gazdasági életünknek olyan jelenségei, amelyek rendszeres elemzésre, vizsgálatra szo­rulnak. Szükséges például a vezetés szempontjából hogy tudja: milyen a munkásság helyzete, hogyan él, gondolko­dik, cselekszik, mi a véleménye bizonyos kérdésekről. Kell-e ezeket tudnia a pártvezetésnek? Feltétlenül. Igaz alapos, sokoldalú felkészültséget igényelt, hogy ilyen átfogó szociológiai igényű felmérés készüljön, tudományosan meg­szerkesztett kérdőíves rendszerrel. Benne van a propaganda., és művelődési osztálynak aktivistáinak áldozatos munkája. Félezer kérdőívet küldtek a munkásoknak, 24 kérdőívet töl­töttek ki az üzemek. Ott vanak értékelésre, feldolgozásra várva a kérdő­ívek a pártbizottságon. Nagy munka lesz, de megéri a fá­radságot. Mint megtudtuk, e célra bizottságot alakítanak, s az egész elemzést a párt városi végrehajtó bizottsága, majd a pártbizottság tárgyalja, s természetes, hogy levonja a meg­felelő következtetéseket. Ebben és ehhez segíti hozzá a város legfőbb pártfóruimát a Mátészalkán élő-dolgozó munkásság. Vagyis nem nélkülük, hanem meghallgatásukkal, vélemé­nyük figyelembevételével alakítják ki a döntéseket. És ez nagyon lényeges: egyik megnyilvánulása annak, hogy a munkásosztály érvényesíti a vezetőszerepét. MAR AZ ELSŐ OLVASÁSRA IS érdekes dolgokat és leltek a pártbizottsági dolgozók. Egyik például az, sikerült kiszűrniük, hol milyen az üzemi légkör, s szinte fel lehet mérni a vállalatok szociometriái térképét arról, hogyan ér­vényesül az üzemi demokrácia, hol durva hangnemű a veze­tés ég így tovább. , _, Elismerést érdemel az a tudományos igényesség, asm kifejezésre jut a kérdések összeállításából. Ezek összeveté­séből — ha a válaszokat is megkapjuk! — elemezhető: a munkások anyagi, erkölcsi megbecsülése, hangulata^ csalá­di állapota, művelődése, szabad idejének felhasználasa, eset­leges vándorlásainak okai, végeznek-e társadalmi mun'kat, s erről mi a véleményük, hogyan ítélik meg az üzemi de­mokrácia érvényesülését a vállalatnál. .... , >_■ Figyelmet érdemel különösen az, hogy gondoltak a Kér­dőív összeállítói a fiatal város munkásságának a fejlődésé­re, az ezzel kapcsolatos gondokra. Az erre vonatkozó adat­szolgáltató lapot az üzemek vezetői kapták meg. mely a következő címet viseli: A munkássá válás folyamatának városi tapasztalatai és az ezzel kapcsolatos feladatok A kér­désekre adott válaszokból sok minden kiderül. A teljesség igénye nélkül csak utalunk néhányra, amelyeknek az elemzese bizonyos kuc6ot ad majd. bizonyos problémák megoldásá­hoz. Többek között megtudjuk majd: .»ilyen az aranya szakmunkások és betanított munkások között, mennyi a be­járók száma, s mennyi a várakozással eltöltött „elfecsérelt idő milyen bérfeszültségek vannak a szakmunkás es segéd­munkás férfiak és nők között, milyen a munkások iskolai végzettsége, milyen a művelődési helyzetük, lakásgondjaik, erkölcsi elismerésük mértéke, mozgalmi helyzetük es így tOViOKOS ELEMZÉSSEL, A KÉRDÉSEKRE ADOTT vála­szokból olvasva szinte maga előtt láthatja a v»'<>s Pártve­zetése. milyen a munkásság általános helyzete Mátészalkán e fejlődő fiatal városban. Érdemes külön szólni arról, hogy e szociológiai jellegű, tudományos igényű felmérésből nem hiányzik a párt 1972 novemberi határozatának a szelleme, a X. kongresszus iránymutatása, figyelmeztetései, amelyek a mimkásntiztálvra vonatkoznak. _ ___

Next

/
Thumbnails
Contents