Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

Wfi. Jsifülr 1: — ^ÄSARNAPT VfECCtXm * oW« Iparosítás közben A műveltebb munkásért TJ LÉGEDETTEN TAPASZTALJUK, ipa- •*-' rosodik Szabolcs-Szatmár. Jó tíz év alatt 23 ezerről 66 ezerre növekedett a me­gye munkáslétszáma. Ez nem csak a foglal­koztatottság javulását, a kereseti viszonyok kedvezőbb alakulását jelenti. Egy sor nem termelési feladatot és gondot is jelent. Tudo­másul kell vennünk, hogy az iparosítás kul­turális teendőket is magával hoz. Nem ele­gendő új gyártelepek letelepítéséről gondos­kodni. Velük egyidőben meg kell kezdeni a múltját tekintve fiatal szabolcsi munkásosz­tály művelődési lehetőségeinek megalapozá­sát S ez egyáltalán nem könnyű. Foglalkozott a munkásműveltség alakulá­sával legutóbbi ülésén a Szakszervezetek Me­gyei Tanácsának elnöksége is. A felelősség csendül kj az elemzésből, amelyet a szakszer­vezetek éreznek és vállalnak azért, hogy a munkások kulturális, világnézeti nevelése, íz­lésük formálása, képzésük korszerűbbé váljék. Ez a munka természetesen nem egyedül a szakszervezetek dolga, de sokat tehetnek érte megyeszerte, hogy a munkások körében vég­zett közművelődési munka hatékonyabb, ma­gasabb színvonalú legyen. A hagyományos közművelődési formák­tól az egészen újszerű rendezvényekig, a szo­cialista brigádok kulturális vállalásaihoz nyújtott segítségig, igen széles a skála . Jó- néhány művelődési házat, könyvtárat tarta­nak fenn a szakszervezetek. Kevesebbet, mint korábban, de a meglévők nagyobb anyagi tá­mogatást kapnak, hatékonyságuk növekedett. Az utóbbi időszakban üzemi klubok és klub­könyvtárak is létesültek, melyek az SZMT elnökségének értékelése szerint, figyelemre méltó közművelődési munkát végeznek. Szá­mos gazdasági vezető szívügyének tartja a klu­bok és klubkönyvtárak létesítését. Példaként említhető a Nyíregyházi Konzervgyárban az SZMT központi könyvtára és az üzem szakszer­vezeti bizottsága, gazdasági vezetése által közö­sen létrehozott, igen jól dolgozó klubkönyvtár, csengeri, a mátészalkai állami gazdaság klub­ja. A tárgyi fejlődést jelzi ezeken kívül, hogy a MEZŐGÉP tiszavasvári gyáregységében, a nagyhalászi zsákgyárban ifjúsági klubot ren­dezték be, melyben helyet kapott a könyvtár is. cajnos a jő példák mellett, ^ kevésbé jók is idézhetők, szép szám­mal vannak üzemek, ahol van klubihelyiség, a felszerelés mégis hiányos, nem tudják ren­deltetése szerint használni. Ezek támogatásra szorulnak, mint a nyíregyházi papírgyárban.- az agrotechnikai kutató intézetben, a Keme- csei Állami Gazdaságban, a Tiszavasvári Al­kaloidában. Vannak olyan helyek is, ahol egy­általán nincs sem könyvtár, sem klubnak va­ló önálló helyiség, pedig az üzemben dolgozók létszáma nagyon indokolttá tenné. Így a nyír­egyházi gumigyárban, a kisvárdai öntödei vállalatnál, a MÓM mátészalkai gyáregysé­génél, az ISG mátészalkai gyáregységénél, a csepeli motorkerékpár-gyár nyírbátori egységénél. S még további üzemekben, ahol a gyors üzemépítkezést, letelepedést nem követte a művelődési létesítményekkel való törődés is. Megyénkben ezért is sajátosak a gondok a munkásművelődésben. Az üzemek egy je­lentős része egészen fiatal, az elsőrangú szempont a munkaalkalom megteremtése volt. De nem késhet soká az új üzemekben dolgo­zó. tegnap még falusi életformához kötődő munkásokká váló emberek nevelése, gondol­kodásuk formálása. S ez nem csak, sőt nem is elsősorban a művelődési emberek dolga, kö­telessége, hanem s gazdasági vezetőké. Erre is'áldozni kell, forintot, képzett népművelővel betöltött státuszt talán valami más fontos cél­A proletárok költője volt 10 éve, 1964. Január 9-éa halt meg megyénk szülötte, Kis Ferenc költő. f j Ha élne. 1974. február 10-én ünnepelné j 66. születésnapját. Azt sem mondhatnánk ró. la, hogy öreg. 66 év ma már a költőknél sem . az életkor felső határa. Kis Ferenc azonban már nem ünnepelheti Egy évtizede kézfogá- . sok baráti ölelések helyett csak emlékezhet. , i nek rá egyre ritkuló számú barátai. 1964. ja- , I nuár 9-én kapták a szerkesztőségek a hírt, s j. másnap országszerte ismertté vált: .,hosszas betegség után elhunyt” Kis Ferenc költő. József Attilának volt nemcsak kortársa, . barátja is. Egyike azoknak, akik végsőkig ki­tartottak — barátságból, elvhűségből — a legnagyobb magyar proletárköltő mellett. Egymást-vállalásuk a szokásos ismeretségnél, t rokonszenvnél mélyebb gyökerű volt. A sors- [ közösség kényszere is öszekapcsolta őket. . Nehéz lenne eldönteni melyiküknek volt ke- 1 serűbb, szegénységben bővelkedőbb az élete. ' i Nemcsak az élet- és sorsrokonság erősítette ] barátságukat egymás költészetének a kölcsö­nös becsülése is melegítette egymás iránti ér. | zésüket. József Attila „testvéri rokonszenv- , vei” köszöntötte Kis Ferenc Bécsi özvegyek című versét. A Külvárosi éj című József At- tila-vers megjelenése után pedig Kis Ferenc lelkesedett: „Ez az a költészet, amelyre vár. ' tam. amelyben a mi nagyságunk, szépségünk ott ragyog, amelyben ott vannak j mi hét- ' köznapjaink.” Majd imigyen folytatta: „Bol- , dogság és felelősség lett ez; felelősség és fel. ’ adat, hogy nekünk most különbül kell ír. nunk.” Aligha volt költő, író, akárha ember Is, aki őszintébb fájdalommal, keserűbb jajpa- ' nasszal temette volna 1937-ben József Attilát mint ő. Egy kicsit saját magát is siratta: Dühöd ten, árván, tehetetlen nézek ablakon át a lucskos őszbe ki — az ország hull itt, részegül a sárba, magányos fények, hü lángok hiába vívódnak mint a lelkiismeret! Hát meg kell halni mégis? tegnap Szárszón József Attilát nyelte el a sír — gyászszalag lett, ki csillag volt a zászlón, ömlik a víz ...az ablaknál esetlen didergek. mint a kocsonyás falak, zokognék, ó, de sírni nincs már kedvem — a házőrző eb vinnyog s tehetetlen dühében önnönmagába harap! — írta a József Attila halálakor című Versé- ben. Okkal időzünk kettejük kapcsolatánál hosszabban. A hasonló sors, a közös minősé­gű elkötelezüség rokonítja költészetüket. A mester mindenképpen József Attila, a tanít­vány Kis Ferenc. Hangsúlyoznánk azonban hogy tanítvány és nem utánzó, nem epigon. Bár József Attila fogalmazta meg, de Kis Fe­renc is megtapasztalta, hogy „aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni”. Gyakran járta ő a poklokat. Életrajza nem más. mint ennek a pokoljárásnak félszázados yalósága. A szatmári Nagygécen született agrár­proletár családban, 1908-ban. 10 testvére kö­zül öt talán éppen ebbe az agrárproletár „mi­nőségbe” halt bele egészen fiatalon. Ke- nyértelen, hústalan, krumpli, és főzeléknél­küli napokat jelentett akkoriban még az agrárproletár valóság. Kis Ferenc esetében azt is, hogy 1914-ben katonának vitték az ap­ját. és 1918-ban csak a. halálhíre érkezett vissza Nagygécre. Árvaság nyomor, szenve­dés és éhezés volt hát a döntő gyermekkori élménye a költőnek, és a forradalom. A mostoha sors közepette az egyetlen reményt ébresztő élmény a gyermekfövel megélt Ta- :ársköztársaság. Remények múltával újabb hányódás, ■ ijabb nyomor következik. Alig 12 éves. ami­kor nyomdászinasnak szegődik Mátészalkára. Múhelypadló, szalmazsák, piszok, kiszolgálta­tottság és az ólombetűk szemelgetése közben összeálló sorok, oldalak könyvek varázsa. A munka és a munkásság fontosságának új, az egész életre kiható és elkötelező élménye. Lelkében a vázolt tehenei és élménnyel rö­videsen Pestre érkezik, hogy csakhamar nya­kába akasztva iszákját. hajdani prédikáto­rok. garabonciás diákok, mesteri egény ek vagy a mesebeli legkisebb fiú nyomdokain haladva, nekivágjon gyalog Európának. „El. bövölt szemmel jártam én / Európát gyalog, / vén földjén ifjú életem I ösvénye kanyarog” ‘— írta később, visszagondolva a „nyomdá­szoknál szinte a szokás kényszerével” ismét­lődő vándorlások élményeire. A hajdani mar­hahajcsár. molnáfínas, napszámos nyomdász­legény Ausztria, Csehszlovákia, Németország vándorútjait rója. Születése, fiatal éveinek emlékei mellett ezek a gyaloglások is formál­ták alakították benne a proletárköltőt. Ezek­re az évekre, az itt szerzett élményeire em­lékezik A véres alkonyat című versében: „az Ínség és a harc fia / voltam, kemény fajú —/ a szenvedés csak szépített, / mint deszkát a gyalul” Az igazi szenvedések csak ezután követ­keztek. Hazatérve Európából, 1930-ban Pes­ten letartóztatják munkásmozgalmi tevékeny­ségéért. Toloncház. börtön, ütlegek, s végül 5 évre kitiltják a fővárosból. Hazaköltözik anyjához Nagygécre, azután Debrecenben szervez szavalókórust. Gorkijt Rómain Rol- landt, Knut Hamsunt tanulmányozza. Kassák Lajosért rajong, és versekét ír. A Népszavá­ban jelennek meg költeményei és Kassák lap­jában. a Munkában. Kassák kimutathatóan nagy hatással volt Kis Ferenc költői pálya­kezdésére. Az 1931-bén mégjelént első köte­te. az Így vagyunk együtt című. ékesen bízó. nyitja ezt. Józsiéi Attilával *«lo megismeriLedése. Pályázatok Nyíregyháza évfordulóira Nyíregyháza jelentős történelmi esemé­nyek megünneplésére készül. Ebben az esz­tendőben lesz 150 éve anak, hogy a város jobbágy lakossága — megelőzve az 1948-as jobbágy felszabadítást — örök időre megvál­totta magát a földesúri terheli alól. Az örök- váltság másfél évszázados jubileumára ünne- pélyes keretek között kíván emlékezni a vá­ros lakossága. A társadalmi haladást meggyorsító örök. váltság után félévszázaddal Nyíregyháza éle­tében újabb jelentős dátum következett; Sza­bolcs vármegye székhelyévé lett. Ennek a nagyjelentőségű dátumnak a centenáriumát 1976-ban ünnepeljük. A városi tanács vég- rehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront városi bizottságának elnöksége f város társa­dalma legkülönbözőbb rétegeinek bevonásá­val emlékbizottságot hozott létre a történelmi évfordulók méltó megünneplésének szervezé­sére A városi tanács a két évfordulóval kap­csolatban — sok egyéb rendezvény mellett — Irodalmi és képzőművészeti pályázatokat írt ki: A Nyíregyháza város helye és szerepe az ország é$ a megye életében címmel meghir­detett tanulmány pályázat díjazásaira 18 ezer forintot ad ki a tanács. A pályázat jeligés, bárom művet részesítenek pályadíjban. A ta. nulmányok beküldési határidője 1975. oktő- oar 31. Ugyancsak pályázatot hirdet a városi ta­nács Irodalmi jellegű riportok, portrék a mai Nyíregyházáról megírására. A pályázóknak ezekből a műfajokból legalább öt írást kell benyújtaniuk, a terjedelem minimum 20. ma­ximum 30 gépelt oldal lehet. Az első három pályázatra 18 ezer forintot fordít a tanács. A pályázat jeligés, a beküldés határideje 1974. augusztus 31. A pályadíjon felül, kinyomtatás esetén mindkét pályázat műveire a szokásos szerzői díjat is megfizetik. Festőművészek, grafikusok részére a kő­vetkező képzőművészeti pályázatot hirdeti a tanács: Az. örökváltság történelmi tényének mű­vészi ábrázolása. Ezen a pályázaton három díjat adnak ki 18 ezer forint összegben, Be­küldési határidő 1974. augusztus 31. A város fejlődését, mai életét bemutató alkotások első három helyezettjét szintén 18 ezer forint pályadíjjal jutalmazzák. Beküldé­si határidő 1975. október 31. A legjobb képzőművészeti pályamunkák­ból a városi tanács 25 ezer forint értékben vásárol. Pályázatot hirdet a városi tanács em­lékplakettek és jelvények tervezésére mind­két évfordulóval kapcsolatban. A plakett-, il­letve jelvénytervekre az el6Ő három helyezet­tek díjazására 2000 forintót főMít a városi . tanács. A beküldési hatásidő 1974, march* 31.1 bővülő, egyre tágabb horizontú műveltsége, d« a Nagygécre való hazatérése is okozhatta, hogy az 1930-as évek elejétől a népköltészet, a népiség felé fordul. Illyés Gyula és Erdélyi József hatása társul a korábbi mesterek ösz­tönző, ihletadó serkentése mellé. Az 1935- ben megjelent második kötetének, a Fegyver- télén címűnek mélyebbek, összetettebbek az élménygyökerei, a formai megoldásokat te­kintve is szélesebb a skála mint eddig volt. Mívesebbek lettek, kidolgozottabbak a ha­gyományos formákhoz jobban igazodók Kis Ferenc versei. A Fegyvertelen című köteté­nek megjelenésekor Radnóti Miklós. Bálint György és Forgács Antal avatták költővé többek között a Válasz és a Nyugat című fo. lyóiratokban. Radnóti éppen a különböző ha­tások alól felszínre törő tehetséget üdvözli a kötetben: „Az idegen költöiségtől ihletett versekben ...a mélyre került egyéni íz és a folytonos keresés biztosítja Kis Ferenc költői jövőjét.” 1935 után hallgatásnak, már-már elné­mulásnak is beillő hosszú szünet következik Kis Ferenc pályáján. A fasizmus és az egyre vészesebben közeledő háború nyomasztó rém­ségei alól egyre ritkábban tör fel a költő sza­va. Fórum se igen akad, ahol hangját hallat­hatná. Kötete 18 évig nem jelenik meg. 1945^ után a földosztás, pártszervezés, könyvtári munka köti le ereje javát bár ekkortól sza­porodnak a versek is, de úgy tűnik a felsza­badulás társadalmi élménye, a lázas cselek, vés, a sorjázó feladatok és az egyre gazda­gabb eredmények ajkára csalták a felületes lelkesedés hangjait, s költői látását problé­mamentessé homályosították. A sematizmus szélsőségeitől megóvta azonban költőnket a munkássors ismerete, az általa is kegyetlenül megszenvedett élet. Ezért, hogy az 1953-ban megjelent Csendes diadallal című, immár harmadk könyvében is a plakát-szólamok, üres frázisok helyett inkább az életöröm és az idill hangjai uralkodnak. Aztán újabb hallgatás következik. 1960-ban Ami megőriz címmel válogatott kötetet adott ki újrafogal­mazva benne számos korábbi, még a 30-aa években írott versét. A kötet sikere ösztönzi újra „annyi daltalan év romhalmaza” után versírásra, alkotásra. Ekkoriban szívesen lá­tott vendége író-olvasó találkozóknak, bará­tainak a száma is gyarapszik, valahogy még. is mintha meghasonlott volna önmagával, a világgal, vágy mintha elfáradt volna. Ez a* utóbbi valószínűbb. Félszázadon át fegyver­ben állni a munkásság oldalán akarni é® megvalósítani a győzelmet nemcsak a hata­lom, de a lélek síkján is, nem könnyű fel­adat. Elnyüvi az embert, g néha talán ma­gára is hagyja. „Rtikán írt már. De ha irt, hittől ás fáj­dalomtól voltak fényesek énekei” — mondot­ta életének ezekről az utolsó évedről Bihari Sándor. Utolsó éveit betegen, többnyire szanató­riumban töltötte. Halála után. 1965-ben adták ki összegyűjtött írásait Munka után cimmeL Ha terjedelemre kevés is értékeit tekintve azonban ott van a magyar proletárlíra élv», nalában Kis Ferenc életműve. Eszmélésének első percétől hitt osztályá­nak győzelmében, és hitén kívül osztályának szentelte munkás hétköznapjait, tehetségét. Mégis kevésszer idézik költészetét. Ver­sei nehezen foglalják el az őket megillető helyet az irodalmi köztudatban. Időnként « nyugtalan lelkii6meret lerója előtte a kőte­lező hála adóját, s úgy hisszük, megtettünk mindent. Nemcsak az emberek, nemcsak aa utókor, a természet is mostohán bánt vei«. Az 1970-es szamosi árvíz elmosta még seütó faluját is. Vajon lesz-e hely megyénkben — iskola, kültűrház. Ifjúsági klub — ahol meg­emlékeznek egy-icét versével halálának. ML évfordulójáról? ^ / Takáes Péter Hrlsxto Boten Osztozás Társak vagyunk örömben, gondban, a szívünk egy ütemre dobban; utunk is egy s történjék bármi, sohasem fogjuk ezt megbánni. Az utókor megméri tettünk és ítélkezik majd felettünk. Még nem lobban csillag elébünk? Mindegy! Előre! Döng a léptünk. Éltünk küszködve, néha szebbe«, messze vetődve, io'egenben; nevettünk, — sokszor hadakoztunk, — ezután is mindent megosztunk. Már tiszta fénnyel Int a Holnap, ne bánd, ha a* gazok gúnyolnak! Szánkat némán összeszorítjuk, nem csikarják ki drága titkunk. Minket az élet vad csatáján nem győzhet le az arany bálvány: előre rontunk száz csatán át s dalba öntjük a népünk vágyát Gondolat, érzás: ez a fegyver, megküzd majd roppant seregekkel. Adott szavunk szent, — menjünk bátran; megosztozunk most a halálban! Képes Géza fordítása *125 éve született Rrlszto Botev, «Jtrt* a bolgár Petőfinek nevezhetünk. Költészetükben és életük­ben sok a közös vonás. SSórdozéi voltak koruk nagy eszmélnek, harcbászállták ezekért az es» mákért és életüket Is feláldozták a szabadságért i tói elvont helyiséget a művelődésre. Még egy mondat az üzemi könyvtárakról, a megyében levő három két ezer fős üzem mindegyikében már függetlenített könyvtárosnak kellene len­nie. Valójában csak a nyíregyházi konzervgyár­ban van főhivatású könyvtáros, nincs könyv­tárosa sem a gumigyárnak, sem a Tiszavasvá­ri Alkaloidának- örvendetes viszont, hogy a záhonyi vasutas szakszervezeti művelődési háznak múlt év tavasza óta függetlenített könyvtárosa is van. wEGYÉN BELÜLI MUNKAHELYEK­•1Y1 be naponta 38 ezren járnak dolgozni. Ez is egyik Sajátossága a megye munkásmű­velődésének, hisz velük bánni, őket rendez­vényekre toborozni lényegesen nehezebb, mint a helyben lakókat. Ugyancsak az ingázással függ össze a munkásszállások dolga, azoknak az embereknek a művelődése, önképzésének szervezése, akik munkásszállásokon laknak és a hét végén járnak haza. A megyében csak­nem hétezer dolgozó lakik munkásszállásokon. Szervezettebb, tartalmasabb lett a munkás- szállások kulturális programja, rendszeresen tartanak ismeretterjesztő előadásokat, film­vetítéseket, olykor irodalmi esteket, író-oí- vasó találkozókat. A naponta elérhető eszköz a könyv,' amelyet a munkásszállások könyv­tárában, vagy az üzemi könyvtárban kapnak meg a dolgozók. A szakszervezetekre — első­sorban a munkahelyi bizottságokra — még sok munka vár, hogy figyelmük még jobban kiterjedjen a munkásszállásokra. Sőt azokra a néhány ágyas szállásokra is, ahol egy-egy idénymunka során a napilapok, folyóiratok a rádió-adások jelentik a kapcsolatot a távo­labbi világgal, a közélettel, a művelődéssel Meg kell tanítani a munkások sokaságát arra, hogyan szervezzék meg önképzésüket, szabad idejük tartalmas eltöltését Ennek leg­közvetlenebb formált a szocialista brigádok­ban élő közösségek jelentik. A szocialista bri­gádmozgalom megyénkben is tömegmozga­lommá szélesedett, jelenleg 1609 brigád több mint 17 ezer tagja vesz részt abban. Valóság, hogy „a szocialista hrigádmo2galom fejlődésé­nek eredményeként erősödött a dolgozók kö­zötti megértés, a kölcsönös segítés, bővültek a dolgozók korszerű szakismeretei, nőtt a ta­gok általános és politikai műveltsége, javult a szocialista munkamorál, erősödött a szocia­lista közösségek kialakításának igénye.” De tegyük hozzá a brigádok leggyengébb pontja továbbra is a kultúráiig vállalások teljesítése. Nem ők tehetnek róla, nincsenek kialakult formák, illetve a meglevő formák nem biztos, hogy minden brigádra egyformán alkalmaz­hatók. Ezért is értékes az a támogatás amely- lyel egyes üzemek, szakszervezeti megyei bi­zottságok, az SZMT Móricz Zsigmond Mű­velődési Háza kísérletezik. A brigádvezetők klubjával, ahol a kultúráiig vállalások telje­sítésére kaphatnak hasznos tanácsokat, ötle­teket a brigádok tagjai ttANNAK BÍZTATÓ eredményes erő­’ feszítések. De még sok a munka — fogalmazták meg a szakszervézéti fórumon. Kiemelt feladatként határozták meg törődni áz iskolaszerű felnőtt oktatással, főleg az üze­mi kihelyezett általános iskolai osztályok szervezésével, aa üzemekben már működő ön­tevékeny művészeti csoportok további fejlesz­tésével, újak szervezésével — munkás kóru­sok, színjátszó és tánccsoportok, irodalmi szín­padok stb. A szocialista brigádok vállalásai­nak segítésévei Az eddigieknél hatékonyab ban törekednék a nők és a munkásfiatalok közművelődésbe való bevonásával is. Páll Gézr

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents