Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
R*ÉSf-MA<5TARORSZAG — VASA RWAPT mSI&tmaS? wn Jam* KÖPENY ÉS OVERALL Hányszor mondják rájuk: Könnyű neked, köpeny van rajtad! — Mert a köpeny szimbólum. Jelenti a nagyobb beosztást a nagyobb felelősséget, a megnövekedett gondokat. Vannak jó néhányan, akik az overallt cserélték el érte. Munkások, akik az esztergapad helyett íróasztal mellett kezdik reggelente a munkát. Úgy is mondják: kiemelték őket. Kósa György művezető Nyírbátorban, a Csepel Motorkerékpárgyárban. ■— 1965-ben kerültem a gyárba, esztergályos szakmát tudtam. Azután végigjártam minden lépcsőfokot; néhány év múlva dolgozó csoportvezető lettem később irányító, és 1970-ben az átszervezéskor művezető. Sose felejtem el, beteg voltam, úgy jöttek értem kocsival, hozták a rajzokat, és én másnap művezető lettem a gyárban. Fiatalnak éreztem magam nagyon, képzetlennek a vezetéshez —. most már tudom, ezt a tudományt nem lehet csak könyvből tanulni. — Köpenyt visel, hogy nézik a régi munkatársak? mert az adja a legnagyobb becsületet a munkások előtt. — Kikkel van több gond az idősebbekkel vagy a fiatalokkal? — Furcsa lesz amit mondok mert én is fiatal vagyok még, a fiatalokkal mégis nehezebb szót érteni. Nem mindig tudják megkülönböztetni, mi a munka és mi a szórakozás. Sokszor mondják a középvezetőkre, hogy nem értik az ifjúságpolitikát. Dehogynem! De rajtunk a tervteljesítést kérik számon A fejemen több a fehér hajszál — igaz, de a harmincon még innen vagyok. Mégis sokszor érzem úgy, kilógok a velem egyivásúak sorából. Este ha hazamegyek, nem hallgatok tánczenét. fáradt vagyok. Egy tud csak megnyugtatni. hogy tudom, a hatvankét embernek holnap is megvan a munkája, jó kedvvel dolgozik, és a pénzüket is megkapják. — Az az igazság, hogy abból a brigádból ahol én dolgoztam — ma már senki nem esz+ergál. A többiek meg csak érzik hogy munkásember maradtam én köpenyben is. — Mi kell ehhez? — Csak annyi, hogy mielőtt kimondanék valamit, mindig gondoljak arra, régen nekem is mondták, és hogyan * fogadtam? Ha ezt nem felejti el az ember, nincs nagy baj. Es persze tudni kell a szakmát, úgy álljon a kézbe a szerszám, hogy abban hiba ne legyen. Kósa György művezető türelemmel és nagy szakértelemmel mutatja az esztergályos szakma apróbb fogásait is. Vajkó János szakszervezeti titkár. — Az én sorsom is hasonlít a Gyuriéhoz. Esztergályoské t kezdtem, 72 decemberétől szakszervezet itkár vagyok. Az az igazság, akkor még nem tudtam, milyen feladatra vállalkozom, rámszakadt 730 ember sorsa. Meglepődtem akkor egy kicsit de az is igaz, mindig volt véleményünk Gyurival, bármilyen kérdésben, nem hallgattuk el a szót. Mondták is viccesen a melósok. amikor megválasztottak: „Te Janusz, téged biztosan azért emeltek ki. hogy ne szövegelj annyit!” — Mi okozta eddig a legnagyobb örömöt? — Tanfolyamon voltam egy hónapig. Amikor egy hétvégén hazajöttem és végigmentem a gépek között. így szólt az egyik munkás: — De régen láttunk, János, hiányoltunk... — És a legnagyobb kudarc? — Amikor egy segélyosztás idején az egyik ember előttem tépte szét a szakszervezeti könyvét, mert nem kapott segélyt. Hetekig nem tudtam kiverni a fejemből. Nekem volt kudarc — még ha nem volt igaza, akkor is. Megtanultam, hogy egy vezető előtt nem lehet kétféle ember, olyan aki haragszik rá, meg olyan aki nem, mert ha ezt egyszer észreveszik nem lesz többet becsülete senki előtt. Kolláth Adrienne Munkásfiatalok a pódiumon A pódium, amelyen a munkásfiatalok verset mondtak, egyszerű volt és kicsi. Akik felléptek rá, nem pályáztak művészi babérokra. Munkásfiatalok valamennyien, akik a versenynap előtt a munkapadoknál dolgoztak, vagy mint ipari tanulók dolgozatot írtak, feleltek. Sőt. az egyik versmondó, Kendi Miklós. a SZAÉV munkása egyenesen a betonkeverő masina mellől jött a megyei versenyre. Nem került a legjobbak közé, mégis elsőként őt illeti a gratuláció. Pihenés nélkül szinte futva érkezett a SZAÉV KISZ klubjába, ahol már javában tartott a munkásfiáta lók versenye... Szereplésével nem vallót szégyent. A húsz szabolcsi versmondó fiatal közül „öt plusz kettő” jutott ovább. Kihirdették az öt továbbjutót és a két tartalékot, de kisvártatva módosítani kellett Tegyük hozzá szerencsére. Az egyik legtehetségesebb versenyző az ISG mátészalkai gyáregységének színeiber szavaló Koncz Judit értékelése körül ugyanif bizonytalan helyzetbe került a zsűri. A munkásfiatalok versmondó versenyén csak fizika-' dolgozók vehetnek részt. Koncz Juditról pedig a pontozásnál derült ki. hogy dokumentáció-kezelő. Ekkor a zsűri nagy sajnálkozás sál ugyan, de nem értékelhette a kiváló tel jesítményét Az eredményhirdetés után viszont tisztázódott, hogy Koncz Judit fizikai munkát végez, mint dokumentáció-kezelő, részvétbe szabályos. Így került a legjobbak közé... Olyan egyéni ízzel, zamattal szavalt Gönczi Mihály a másik gvőztes. hogy a zsűri egyöntetűen szavazott a továbbjutása mellett. Gönczi Mihály a MEZÖGÉP-nél dolgozik, ipari tanuló a 110. sz. intézetben, Tiszatelek- ról jár be Nyíregyházára. Korán kel. — Nagyon szeretem a könyveket, iga még kicsi a saját könyvtáram. Talán harmin'- tötet lehet. De a mostani jutalom könyv italványból a legkedvesebb könyveimet fotóm megvenni.. A versenyláz már nem látszik a következő továbbjutón, Németh Lajoson, aki a SZA- SV gépész-szakmunkása. Egy Ady és egy Benjamin László verssel jutott a legjobbak őzé. Ö kapta a KISZ bizottság külön díját is. — Munkásszálláson lakom. Majdnem Unden este olvasok. Sohasem unalmasak az sték. Szabó Erzsébet, az UNIVERSIL üvegmű- vese nagyon elfoglalt fiatal. Dolgozik és este tanul, a Kossuth Gimnázium és Szakközépiskola felnőtt-tagozatán másodikos. De jut ideje a versekkel is foglalkozni, hisz ő is továbbjutott. Csakúgy, mint munkatársa. Makara László, szintén az UNIVERSIL munkása, pontosabban műanyagfröccsöntő. — Még az éjjel is mondtam a verseket. A valóságban tízig, később pedig álmomban ’olytattam. Megérte ... Egy vallottak erről a további győztesek, jól izereplők, Csernák Gizella, a 107-es ipari ta- íulóintézet szakmunkástanulója. Petró István, a SZAÉV dolgozója. A szerény Siklós istván, a KEMÉV segédmunkása, alig fejezte be a versenyt sietett a vonathoz. Szegedre utazott a kosárlabda csapattal. Harminc éven aluli munkásfiatalok bizonyították. hogy értik, szeretik a verset, tehetségben sem maradnak el a többi fiataltól. P. G. — ... 1 ....................---............................................. ...........-» Szabad idő, szórakozás A disk-jockey helyett.« A lemezlovast leszáflftották knrárőL Kiütötték a nyeregből a disk-jockey klub lovagjait is. Január eggyel bezárták. Nem kár érte. Amilyen jó volt az ötlet, olyan torz lett a valóság. A nyíregyházi fiatalok szórakozására kieszelt — máshol jól működő — lehetőség itt kilépett a sok decibeles hangvilágból, és áttevődött a fél-decibeles kétes legények és leányok tanyájává. Jó érzésű fiatal ide az utóbbi időben be se merte tenni a lábát. Igaz, szegényebbek lettek fiataljaink egy szórakozóhellyel, ami. ha lett volna valaki, aki gondot visel rá, naponta 100—120 főnek adott volna alkalmat egy kis tanyázásra. Egy hellyel tehát kevesebb van. De mi van még? Válogatni, de miből? % Nyíregyházán több tízezer a tizen és huszonéves fiatalok száma. Nos, ebből az imént említett 100 csupán töredék. De vajon mit tud csinálni szabad idejében a többi? Mit és hol? Ha néhány számot nézünk, máris látható: a kilátások nem biztatóak. A megyeszékhelyen működik 35 klub. Nyilvántartott klub. Vagyis hivatalosan működő. A tapasztalat szerint vannak „vadklubok” is, amelyek önmagukat tartják el, patronálják, igazgatják. Ha most minden ilyen klubra — iskolai, szakszervezeti, intézményi, külterületi — naponta százfős forgalmat számítunk (ez azonban illúzió), akkor három és fél ezer fiatalnak nyílik lehetősége, hogy szervezett keretek között szórakozzék, művelődjék. Tegyük ehhez hozzá a vendéglátó egységeket, a sportegyesületeket, a már működő uszodát, nyáron az ifjúsági park (?) területét — akkor elmondhatnák: tízezer nyíregyházi leány és fiú számára adott a szabad idő okos fel- használása. De mindez csak elmélet. Először is a klubok nem működnek naponta. Másodszor minél jobban agyonszerveznek egy ilyen létesítményt, annál jobban fogy a taglétszám. Ha végigpásztázzuk a vendéglátóhelyeket kiderül, az árak nem csábítják a fiatalokat sőt. A sportegyesületekben a tagokat látják szívesen, az uszoda, nos, ott legalább úszni kell tudni. Alkalmi bulik Ha a felsősimái vagy a borbányai — vagyis a külterületi — ifjúsági klubokat nézzük. akkor a kép szép. Igen, mert más nincs, ugyanakkor akad néhány apostol, aki szivet- lelket belead, hogy a merevség, az agyonad- minisztráltság, a túlszervezettség helyett a klub ifjúsági legyen. A belterületen a helyzet más. Itt, mint a lemezlovas-helyiség bizonyította, nem mindig a jó gyülekezet. Az alvó városrészekben — Északi, Jósaváros, Déli Alközpont — az alkalmilag összeálló társaságok időszakos bulijai jelentik a szórakozást. lakásokban, pincékben, kapualjakban, tetőn, utcasarkokon — nagy zajjal. Az iskolák klubjai az iskolásoké. Az üzemiek az üzemieké. A műszakiak a műszakiaké. Vagyis a létszám, a lehetőség limitált. Még a főiskolákon, ahol pedig az ember feltételezné, hogy ideális a helyzet, ott sem fenékig tejfel a szóra, kozási lehetőség. Nézzük a főiskolákat. Évek óta nem képesek megoldani hogy a lányokban túltengő tanárképző és a fiúvárosnak számító mezőgazdasági közös klubélete kialakuljon. így aztán jött a természetes reakció: a „Tölgyes” és az Északi étterem vált a törzshellyé Új- vagy torzszülött A klubokat a fiatalok spontán hívták életre. Aztán jöttek a bábák — és milyen ■sokan — akik a nemes szórakozás befolyásossá mellett kötelező programokkal akarták nevelőintézetekké” alakítani'a hangulatos, kos önkormányzattal működő intézményeket. Jó, kell a program, de nem túladagolva, sőt. nem direkt. A nagyfokú centralizáltság így aztán langyos helyekké változtatta az ifjúsági klubokat. Az almatároló klubja kezdetben hangulatos hely volt. Aztán nekikezdtek szervezni. A Víz utcai műszaki klub ifjúsági volt, de néhány zajt nem kedvelő konzervatív belefojtotta a szót a kissé hangosabbakba, sőt megriadt, hogy a folyosó kanyarjában egy csók is elcsattant. Persze az egész ifjúsági szabadidó-kérdé* kissé túlságosan is klubcentrikussá vált. Pedig egyszerűen csak arról van szó: teremtsünk alkalmat, hogy az utcáról és kapualjból behúzzuk lányainkat és fiainkat. Emlékezetes, hogy a nyíregyházi lakásszövetkezet két év. vei ezelőtt szent esküvel ígérte meg: a tanáccsal az OTP-vel, az IKSZV-vel együtt lépéseket tesznek, hogy az új lakókörzetekben egy-egy bérháztömbben kinyissanak egy-egy szárítót, pincét, ahová öszejöhetnek a fiatalok. És akadt volna bizonyára egy-egy szülő is, aki oda betéved, és anélkül vigyáz a • rendre, hogy erre hivatalos megbízása lenne. Ebből se lett semmi. Mert miből adódik a konfliktus: a gyerek, aki 14 éves koráig az úttörőknél bőven kap élményt, romantikát, számára érdekes szórakozási lehetőséget, kikerülve a 15-ön túli korba, szembe találja magát az alig-több-mint-semmivel. Világos, hogy keres magának. Aztán ha túlságosan kezdik befolyásolni, kedvetlenül odábbáll, ég „nyájba” verődik. Mert a kamasz egyáltalán nem szereti a túlszabályozást. Ötlet nélkül nem megy! Ha már ilyen felemás a kép mármint szépek a számok, és pangó az élet. akkor valami baj,van. Nem elsősorban a fiatalokkal. Azokkal, akik szervezik, de nem ismerik őket. Ég a lehetőségeket sem. Hogy könnyű beszélni? Ám ne érje vád a hírlapírót, hogy nem segít ötleni, íme néhány. Hogy jók-e? Nos, előre nem lehet tudni, mindenről az élet dönt. Először is kinyitnám szombaton délután és vasárnap az iskolákat. (Nem a tantermeket!!) A tornatermeket; Hogy aki akar. az menjen lógni a szeren, bukfencezni, kézilabdával kapura lőni. Aztán tovább szakosítanék: egy-egy iskola ezeken a napokon adjon helyt dísztermében, aulájában, vagy ott ahol hely van különböző szórakozásoknak: az egyik helyen legyen pingpong. A másikban gakk. A harmadikban rendszeres vitafórum. A negyedikben egyszerűen tánc. És hogy rend legyen: belépő ellenőrző könyvvel. Felügyelet; néhány fiatalokat kedvelő tanár. Lehetőleg olyan, aki sakkozni is tud, vitaképes, esetleg pingpongozik, vagy éppen táncol... Aztán lehetne létesíteni egy játéktermet. Kuglipályával automatákkal, szellemes játékokkal. És egy határozott, nehézsúlyú fiúval, aki két-három alkalom után megteremtené az abszolút rendet. De van lehetőség másra ’is. A közép- és főiskolák kapcsolatot teremthetnek a vendéglátóiparral. Nem olcsó árak ügyében (ez más ügy), hanem fórumért. Mert miért ne lehetne a Hotel Szabolcs vagy az Omnia egy héten egy-két alkalommal fiatal költök, szavalók, festegetők. irodalmárok, vitatkozók kötetlen helye, ahol délutántól kora estig szellemi élet folyna? A sók sirám helyett intézkedni lehetne olyan ügyben is. hogy amint egy új lakóterületen iskola és óvoda épül, szorítsanak egy zugot a nagyobbaknak is. Vagy nézzük a mozit. Non-stop ifjúsági filmvetítések adhatnának olcsó menedéket, jó szórakozást százaknak. Mert hiába várunk arra, hogy majd egy nagy ifjúsági ház megold mindent. Először ia majd. másodszor is nem mindent. Hiába hisszük, hogy 5, de akár 50 klub is leköt mindenkit. Több szín és fantázia kell. Ro. mantika, szórakozás, derű közbeni nevelési, komolykodó klubosdi helyett ifjúsági program. A gazdák egyezzenek meg A fiatalság ügyének ma sók gazdája vast,’ A KISZ-től a művelődésig, a tanárokig mindenki foglalkozik ezzel az égető problémával. A szabad idő fiatalos, kulturált felhasználásával. Meg kellene egyezni, hogy ki mit, mikor és hol, és főleg hogyan. A sok bába között egyelőre hányódik a gyermek. A már nem csecsemő. A növekvő. Szeretni kell őket és megérteni. Bürget Lajos W. e4M Ez volt— Pillanatkép a megszűnt disk-jockey klubból. (Fotó: Elek Emil)
