Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-06 / 4. szám

I. oMa! KELEf-'MAOYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET vm JamOt * Varga Domonkost A KISDED (APAI VALLOMÁS) Az anyáknak jó. ök néhány óra múltán már kezükbe is foghatják, karjukra is fektethetik a kicsit, hogy megkínálják duzza- dó mellükkel, melyben a szülés után mindjárt gyűlni kezd az édes anyatej. Az apák egyelőre arra vannak ítélve, hogy osak egy üvegablakon, vagy egy üveg­falon át vehessék szemügyre sarjadékákat, hogy vajon kire ütött. Apjára vagy anyjára? Hét gyermekem közül hatot én is így pil­lantottam meg: egy-egy ápolónő halászta ki a eseesemőszaba sok kis ágyának valamelyiké bői. s mutatta meg bentről, az üveg mögül, hogy „ez az”! Nem voltam elragadtatva tőlük. Egyik csúnyább volt, mint a másik. Igaz, ahogy végignéztem a kiságyakon, a többi gyerek se látszott szebbnek. Akik sir- tak azoknak még el is torzult az arca, de a szépen hallgatók se nagyon dicsekedhettek. Csak néztem, milyen öreges az ábrázatuk. Nincs rajta még semmi a néhányhónapos cse­csemők. egy-két éves kisgyerekek ártatlan bájából. Azokat lehetetlen fogatlan vénség- nek, ráncos aggastyánnak elképzelni. Ezeket minden további nélkül. Nem sok fantázia kell hozzá, hogy az ember ugyanezt az arcot het- ven-nyolcvan évesen lássa, valahol az élet túlsó végén, már a halál partján. Szerintem csakugyan ilyenek, — vagy legalább ilyesfélék — lesznek, akik magas kort érnek még. Az élet Utolja ebben is visz- fizak anya rod ik az elejéhez. De azért jó érzés volt látnom: az én gye­rekem. Apa lettem. Megint apa lettem. A hetediket aztán sikerült mindjárt a szülőszoba ajtajában meglesnem. Anyjával együtt hozták kifelé. Az fáradtan de boldo­gan mosolygott: ezt is megérte, hogy egyszer itt vagyok. Mindig erre vágyott, hogy közös erővel szüljünk, hogy amíg vajúdik, érezhes­se testi-lelki közelségemet, s ne kelljen arra gondolnia: napi dolgaim után futok, g talán bem is törődöm vele... Megitattam egy kis narancslével, s köz­ben a gyereket nézegettem. Hát lány lett, megint lány holott már ő volt a harmadik, akit Tomi-Bábinak becéztünk, amíg az anyja hasában kucorgott (mint jövendő Tamás-Ba- lázst.) Nem volt rajta persze semmi lányos. Ez­zel a képpel, ezzel a jólíejlett orral fiúnak is születhetett volna. Mérges voltam egy kicsit, de igyekeztem nem mutatni. — Ugye szép? — kérdezte az anyja, ahogy eddig is minden gyerekéről elkérdezte. — Érdekes, hogy milyen lila — tértem ki az egyenes válasz előL — Az nem számít! — Rzőlt közbe az ápolónő. — Az semmit sem számít pddig csakugyan úgy . tudtam, hogy a gyerekek vörösen jönnek a világra. Vörösen és ráncosán. Ráncok nemigen látszottak Jülia-Mártán, b fején legalábbis nem.. Vörösnek már in­kább volt mondható, de akkora lila foltokkal, hogy az én szemem szinte csak azokat látta. — Ugye szép? — kérdezte megint az any­ja. — Én azt hiszem, hogy ilyen szépet még nem szültem! — Nagyon szép — hagytam rá. — Újszü­löttnek igazán nagyon szép. Elértette, hogy ez mit jelent. — Mit akarsz? Még húsz perce sincs, hogy megszültem! Ettől csakugyan meghatódtam. Ez a kis lilaság alig húsz perce él önálló emberként. Nekünk mi az a húsz perc? Semmi. De neki: egész eddigi élete. — Na menjetek! — mondtam, mert lát­tam. hogy a tolókocsi végén várakozó fehér köpenyes fiatalember már türelmetlen. — Még megcsaphatja itt valami huzat. Döglesztő júliusi meleg volt. Bár Jött volna valahonnan egy kis légáramlat! De egy búezperces gyerekről csakugyan el tudtam gondolni, hogy lehetne jobb helyen is, mint ez a hosszú kórházi folyosó. — Hát szervusz! — mondta az anyja megad óan. — Szervusz! Akkor holnap jövök. — Gyere gyere! Csak a hajára mertem egy csókot lehel­ni. meg ne fertőzzem valahogy, aztán a fia­tal ?mber már tolta is el. A kicsit az ápolónő vitte a karjában. Annak még egy puszit se adhattam. Mikor a folyosó kanyarulatában eltűn­tek. a közeli lépcsőn indultam lefelé. Töp­rengve persze. Hát megint lányom lett. No nem baj. Most negyvenhét éves vagyok, hat­vanhét leszek, mire betölti a huszadikat. Ha megérem. De lehet, hogy meg se érem. Egy lány mégis hamarabb felnő. Férjhez is me­het ha úgy iön sorja... Ilyenek jártak a fejemben a húszperce« gyerekről. Aki közben ugyan már huszonöt perces lett ha nem harminc... Órámra néz­tem Igen. lehet, hogy épp most tölti be a félórát. Nevetnem kellett. És én már azon gon­dolkodom, hogy megy majd férjhez! \/fásnap nyoma se volt rajta a lila tol­•VI toknak. De ettől se lett sokkal csino. gabb Hasonlítgattam a többi gyerekhez, meg tudnám-e különböztetni tőlük. Ha egy mási­kat nyomnának a kezembe, elfogadnám-e? Anyja ugyanis a kórházba való bejövetele előtt megint elmesélte a régi történetet — gyerekeink nagy örömére —. hogy a Mag­dus* majdnem elcserélte. Nem ő tehetett róla. Készült haza a János-kórházból. s vitte be a holmit, pólyát miegymást a csecsemőszobába, mert mondták neki. hogy kivételesen ott öltöztetheti át a A világ leg-jei Látogatás a Szovjet Kultúra és Tudomány Háziban Mórit. Kis Magdusnaif előzőleg leesett vala­hogy a csuklójáról a szokásos vászonszalag, de minden ágy végére oda volt írva a benne fekvő gyerek neve, így csak a Varga Mária Magdolna feliratot kellett keresni. Az ügye­letes ápolónő könnyen megtalálta. Kapta ki a gyereket, s már adta is oda az anyjának, bár az egy kicsit furcsállta, hogy nem sár­gább. Bent a szobában úgy vette észre, hogy még nemigen múlik a szülés utáni sárgasága. De gondolta, tán a világítás teszi. Hámozta ki a nyűtt kórházi hacukából, akkor meg az nem tetszett neki, hogy ilyen sovány. Ennyit fo­gyott volna? Mindegy, majd visszahúzza! Ar­ról már volt elég tapasztalata, hogy szülés után eleinte mindig fogynak a gyerekek. Húzza rá a kisinget, akkor veszi észre, hogy a csuklóján szalag van. Mégis tettek rá másik szalagot? A rékli ujjába is bebújtatta a két vékony karját majd jöhet a pelenka, gumipelenka, pólya, minden. Már egészen be- pólyálta, még a főkötőt is ráadta, csak az ar­ca látszott ki, amikor gyanút fogott. Eddig, ha a kelleténél kevésbé sárgának is. ha sovány­nak is, de a sajátjának érezte a kicsit. Most viszont mintha egy idegen arc nézett volna rá a pólyából. Megfogta a gyerek kezét s fel­jebb húzta a rékli ujját, hogy megnézze a vegytintával rótt, csupa nagybetűs feliratot a csuklóját Övező szalagon. Majd leült. HITES ZSUZSANNA. És ő majdnem elvitte haza! — Ez nem az én lányom — mutatta az ápolónőnek. Az is megijedt. — Csak n«m? — Nézték a Z6uz6ika ágyát: abban is feküdt egy csecsemő. A csuklóján nem volt szalag. Ak­kor ez csak a ki® Magdus lehet. Anyja jól megvizsgálta azért, nehogy megint tévedjen. De ez épp olyan sárga volt, amilyennek lennie kellett, épp olyan húsos, S az arca is nagy­orrú Vargát mutatott. Biztonság okáért az ápolónő végignézte valamennyi gyereket: mindegyiknek ott volt a szalag a csuklóján. A feliratokat már nem olvasta el. minek? Zsuzsika egy-kettőre visszakerült a kórházi ruhákba, majd az ágyába aztán jöhetett a Magdus öltöztetése, pólyázása. Csak én nem értettem odakint, miért tart mindez ennyi ideig..­Nagyon valószínű, hogy én a Zsuzsikát is elfogadtam volna a 6aját lányomnak. Nem jöttem volna rá soha. hogy ez nem lehet Magdus. Addig i6 gyanakvással hallgattam, ha az ismerősök az újszülötteket apjukhoz, anyjukhoz hasonlítgatták, de azóta mégin- kább azt hiszem, hogy ennek kevés értelme van. Egy ilyen kicsiről egyszerű ránézéssel csak azt lehet vitathatatlanul megállapítani, hogy fiú-e vagy lány. Nem hiába veszett össze a Salamon király korabeli két zsidó anya se, hogy melyiküké az életben maradt gyerek? Szerintem mind a kettő joggal hitte, hogy az övé. A salamoni ítélet se azon ala­pult. hogy melyik ismerte fel a kicsiben a magáét, csak azon: melyik volt gyöngébb szí­vű, érzékenyebb lelkű. S az meg is érdemel­te, hogy övé legyen az élő csecsemő, aki im­már nemcsak az éjszakai agyonnyomatást tiszta meg hanem a királyi parancsra történő kettévágatást is. Egy ismerősünk mégis fején találta a szöget. Félig legalább is. Harmadik fiamra, Kisdombira mondta naivan: „Felül az anyjá­ra hasonlít, alul áz apjára.” Ö nyilván az arcára értette, de mi másképp értelmeztük, s azóta is nevetünk rajta. A pámnak is volt egy találó mondása, ré- gesrégen, ötesztendős korában. Akkor született meg a kisöccse. Odaengedték a böl­csőjéhez hogy ő is lássa. Nézte a nyakig be. pólyáit csecsemőt, de nem szólt egy szót sé — Na, hogy tetszik? — kérdezte a da_ dus. — Ugye szép? — Szééép — felelte vontatottan. — Csak a feje csúnya. — Te kis csúnyaság! — mondtam én ií gyakran az enyémeknek, életük első hónap­jaiban. Sokszor anyjuk fülehallatára. de őezt persze csak játéknak vette. Hisz a vak is lát­ta — őszerinte —, hogyan lesznek napról napra pofásabbak. formásabbak. gyönyörűb­bek. Szó ami sző: ahhoz képest, hogy milyen csúnyácskának születtek csakugyan csinosod- ni látszottak. Még az én szigorú szememben is. Bár tükörbe se kellett néznem, hogy tud­jam: tekintve, hogy az én gyerekeim, ennek a csinosodásnak is vannak korlátái. (Részlet az író készülő könyvéből, a Kölyökkóstolgatóból.) PORTRÉ. (Krutiila József raja* Minden csupa márvány, a lépcsők, az Oszlopok a padló. Földig süppedő ultramo­dern fotelek óriás méretű textilképek és a világ legkisebbjeinek kiállítása, futurista la­kásdíszek és az orosz népi ételek csemegéit kínáló büfé két kiállítóterem között igen me­rész kék-zöld színösszeállítású tapétázott ze­neszóba és a hajdani népi építkezés hagyo­mányait idéző fazsindelyes étterem, fény, pompa, sehol egy porszem. E a látogató felsó­hajt, hát igen. ilyennek lehet elképzelni egy házat, amely a kultúráé és a tudományé. De kezdjük az elején. Néhány hete adták át Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házát. Kettős uEsl*üvő” az előcsarnokban Csupa virág a márványlépcsős előcsar­nok, ahol igen szerencsésen helyeztek el a ru­határat, s mögötte már az első kiállítás fo­gadja a nézőt. Hatásos elrendezésben a mai szovjet iparművészet két ágát a textilképek é® funkcionális üvegtárgyak képviselik. Orlo­va óriás méretű textilképe néz farkasszemet a belépővel, a „Felvonulás”. A kijevi Litov- csenkó kettős „Esküvő”-je uralja a kiállítóte­rem másik sartkát míg az oldalvitrinekben és a tér közepén klasszikus technikával mun­kált, « mégis igen modern üveg iparművésze, ti tárgyakat találunk. A színeiben is pompás kiállítás ötletek sorát vonultatja fel a modem lakások díszítésére használatos tárgyak al­kalmazásából, míg a kifejezetten használati tárgyak, a metszett és csiszolt poharak, edé­nyek a funkcionális jelleg és az iparművé­szet szerencsés találkozásáról adnak képet. Tábla hirdeti a heti rendezvényeket, « a felsőbb szinteken található kiállításokat.'Már- ványoszlopok tagolják ketté azt a teret az első emeleten, ahol a modern képzőművészeti kiállítást rendezték. Az oszlopokon innen szoborkiállítás, túl pedig összeállítás több szovjet köztársaság festőművészeinek legfris­sebb munkáiból. Érdekes, hogy a szoborkiál­lítás anyaga már az első pillantásra is jóval egységesebb a festményekénél főleg a bronz­szobrok hagyományos, figuratív ábrázolásának realista jellege miatt „Vihar őrnagy“ látogatása Ebbő! a teremből nyílik a mozi, ahol ter­mészetesen orosz nyelvű filmeket játszanak. Akkor éppen a nálunk korábban már bemu­tatott Vihar őrnagyot, amely a legendás hírű felderítő Bereznyák életéből merítette témá­ját. Azon a héten egyébként iskolapéldáját szolgáltatták a műsorkapcsolásnak a heti program szervezői; míg a moziban a Vihar őrnagy pergett, addig „Vihar őrnagy” maga is megjelent Budapesten s kétszer ts talál­kozott budapestiekkel. Egyszer, mint volt felderítő, második világháborús emlékeiről beszélt, egyszer pedig mint a pedagógiai tu­dományok doktora a Szovjetunió oktatáspo­litikai kérdéseiről. A kiállítóterem másik ajtaja a büfébe vezet, továbbá összeköti egy harmadik szo­bával, ahol egészen merész színhatás fogadja a látogatót. Kék-zöld összeállítású vastag kárpit a falakon. A sarokban álló zongora árulkodik arról, hogy ez, a zeneterem. Külön­leges tapétázása, elhelyezése még azt a célt is betölti, hogy megfelelő páratartalmat ad­jon egy olyan kiállításnak amely azt megkí­vánja. például annak a kiállításnak, amelyre éppen betoppantunk. A megnyitó óta ez volt a kiállítások klállítása. Rózsa a hajszálban A zeneterem bejáratánál eligazító tabla közli, hogy az itt látható dolgokat Nyikoláj Szergejevics Szjadrisztij, a népművészet mes tere ukrán mérnök készítette. Jelenleg a ki jevi tudományos akadémián dolgozik, de ér- déklődése igen széles körű, s mint a róla sző. ló néhány soros bemutató is mondja, könnyű­búvár, a Szovjetunió sportmestere, a vízalatti sportlövő válogatott tagja. A budapesti kiál­lítás anyagán tizenkét évig dolgozott, mit roszkópok és az agysebészetben használt mű szerek segítségével. A teremben sorakozó asz talokon az inkubátorokhoz hasonló búrák alatt speciális megvilágításban elhelyezeti tárgyai, amelyek szabad szemmel alig látha­tok, tehát mindegyikhez egy megfelelő len. csévél ellátott mikroszkópot szereltek be, pop- tosan illeszkedve az üvegbúra nyilasához, meg­felelő páratartalmú levegővel és egy pici lap­pal, amelyen a tárgyak sorakoznak. Az egyikben egy hajszál hosszában ki. fúrva, s a közepébe építve egy öt mik rop „vastagságú” rózsa. Aztán a patkóit bolha, mikroszkópon át fél-gyufásdoboz nagyságban, mindegyik lábán három aranyszeggel a pat­kó. Majd Andreiev zeneszerző arcképe egy kettéhasított mákszem egyik felén, a mási­kon pedig egy baJ.aia.ika negyven darab pici fából húrjaival. Köménymagszeletből faragott Dante-portré, ugyanilyen metszetre festett Hemingway-arckép, fénykép szintűén jól áb­rázolt vonásokkal, Kruseinyickaja ukrán énekesnő portréja cseresznyemagból. Ezt kö­vetik a világ legkisebb tárgyai. A legkisebb könyv. Mérete 0,6 mikron, tizenkét lapból áll. Kobzos címmel hat Sevcsenkó-verset tartal­maz, a betűk mérete 35 tízezred mikron, fi a könyvet pókhálóval varrták össze. Majd a világ legkisebb szinkron.viKanymotorja ami a megadott számok szerint nyolcszázszor ki­sebb a gyufafejnél, s bár rövid ideig, de mű­ködik. Végül három lakat, egyik kisebb mint a másik, az utolsót aüg látni, szól is a figyel­meztető felírás, csak teljes nyugalmi álla­potban látható, összehasonlításra egy hajszál keresztmetszetére fektették, annak a felét ha elfoglalja. Kiállítással Nyíregyházára A különleges látnivalók után az épület harmadik emeletén Vladimir Bodnárt, az in­tézmény igazgatóhelyettesét kerestük meg. hogy a legközelebbi tervekről érdeklődjünk. Az igazgatóhelyettes beszámolt arról, hogy a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának mű­ködésével kapcsolatban sokféle tervet szeret, nénelc megvalósítani. Ezek közül az első a ja­nuár elején nyíló könyvtár és olvasóterem, ahol a szépirodalom és az orosz nyelvű folyó­iratok mellett napjaink politikai, valamint tu­dományos-technikai irodalmával is „tál álkoz. hatnak” az olvasók. A könyvtár nyilvános lesz, bárki tagja lehet, aki érdeklődése, vagy tanulmánya során az orosz nyelvű szép- és szakirodalom eredeti olvasásáig eljutott. A közeljövő tervei közé tartozik a különböző klubok létrehozása, amelyek között az ifjú­munkások, az orosz zenét kedvelők, az ama­tőrfilmesek. az orosz nyelven levelezők klub. ját egyaránt szerepel. Egyelőre még az is csak terv, de szeret­nék hamarosan megvalósítani, hogy „kilépje­nek” Budapestről, s az érdekesebb vagy az egy-egy tájat jobban érdeklő kiállításokkal, rendezvényekkel nagyobb vidéki városokba is ellátogassanak. így szerepel a tervek között Nyíregyháza is, egyrészt azért, hogy egyik­másik vándorkiállítás anyagából a szabolcsi közönség is ismerkedhessen a hazánkban be­mutatkozó orosz művészetekkel és a szovjet tudomány új vívmányaival, másrészt azért is, mert Nyíregyháza, mint megyeszékhely a leg­közelebb van a szovjet határhoz, s szeretné, nék még többet megmutatni a közeli szom. szédok életéből. Hogy .stílszerűen” fejezzük be a látogat tást a szovjet kultúra házában, a hozzátartozó teázóba igyekeztünk, ahol miután kivártuk a sort, mert leülni alig lehet az érdeklődőktől, a stilizált népviseletbe öltözött pincérnők hoz­ták a különleges kesernyés teát az óriás sza. movárból, s hozzá az elmaradhatatlan pirozs. kit. Ez utóbbi a fánk tésztájára emlékeztető nyersanyagból készül, a közepébe sütve egy vékony hússzelettel. Alig hittük, hogy a ma­gyar fővárosban vagyunk, annyi náció képvi­seltette magát afrikai négerektől kezdve a mongolos szemvágású szibériaiakig. A teázó. ból lépcső vezet a pincébe, a körben zöld fa­zsindelyes borítású étterembe, ahol a buda­pesti éttermekben megszokott áraknál jóval olcsóbban s mégis osztályon felüli kiszolgálás mellett lehet specialitásokat rendelni. Külön bejárattal csatlakozik az épülethez a népművészeti bolt, amelyet valamivel ké­sőbb nyitottak meg. Ennék a boltnak a fo­lyamatos ellátását a Szovjetunió Művészeti Alapja vállalta. Az első „szériában” az orosz, ukrán, lett, litván és észt népi iparművészet mutatkozik be fa fém és különböző égetett technikájú munkákkal. Barakső Eresébe!

Next

/
Thumbnails
Contents