Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-06 / 4. szám
I. oMa! KELEf-'MAOYARORSZAG — VASÁRNAPI MELLÉKLET vm JamOt * Varga Domonkost A KISDED (APAI VALLOMÁS) Az anyáknak jó. ök néhány óra múltán már kezükbe is foghatják, karjukra is fektethetik a kicsit, hogy megkínálják duzza- dó mellükkel, melyben a szülés után mindjárt gyűlni kezd az édes anyatej. Az apák egyelőre arra vannak ítélve, hogy osak egy üvegablakon, vagy egy üvegfalon át vehessék szemügyre sarjadékákat, hogy vajon kire ütött. Apjára vagy anyjára? Hét gyermekem közül hatot én is így pillantottam meg: egy-egy ápolónő halászta ki a eseesemőszaba sok kis ágyának valamelyiké bői. s mutatta meg bentről, az üveg mögül, hogy „ez az”! Nem voltam elragadtatva tőlük. Egyik csúnyább volt, mint a másik. Igaz, ahogy végignéztem a kiságyakon, a többi gyerek se látszott szebbnek. Akik sir- tak azoknak még el is torzult az arca, de a szépen hallgatók se nagyon dicsekedhettek. Csak néztem, milyen öreges az ábrázatuk. Nincs rajta még semmi a néhányhónapos csecsemők. egy-két éves kisgyerekek ártatlan bájából. Azokat lehetetlen fogatlan vénség- nek, ráncos aggastyánnak elképzelni. Ezeket minden további nélkül. Nem sok fantázia kell hozzá, hogy az ember ugyanezt az arcot het- ven-nyolcvan évesen lássa, valahol az élet túlsó végén, már a halál partján. Szerintem csakugyan ilyenek, — vagy legalább ilyesfélék — lesznek, akik magas kort érnek még. Az élet Utolja ebben is visz- fizak anya rod ik az elejéhez. De azért jó érzés volt látnom: az én gyerekem. Apa lettem. Megint apa lettem. A hetediket aztán sikerült mindjárt a szülőszoba ajtajában meglesnem. Anyjával együtt hozták kifelé. Az fáradtan de boldogan mosolygott: ezt is megérte, hogy egyszer itt vagyok. Mindig erre vágyott, hogy közös erővel szüljünk, hogy amíg vajúdik, érezhesse testi-lelki közelségemet, s ne kelljen arra gondolnia: napi dolgaim után futok, g talán bem is törődöm vele... Megitattam egy kis narancslével, s közben a gyereket nézegettem. Hát lány lett, megint lány holott már ő volt a harmadik, akit Tomi-Bábinak becéztünk, amíg az anyja hasában kucorgott (mint jövendő Tamás-Ba- lázst.) Nem volt rajta persze semmi lányos. Ezzel a képpel, ezzel a jólíejlett orral fiúnak is születhetett volna. Mérges voltam egy kicsit, de igyekeztem nem mutatni. — Ugye szép? — kérdezte az anyja, ahogy eddig is minden gyerekéről elkérdezte. — Érdekes, hogy milyen lila — tértem ki az egyenes válasz előL — Az nem számít! — Rzőlt közbe az ápolónő. — Az semmit sem számít pddig csakugyan úgy . tudtam, hogy a gyerekek vörösen jönnek a világra. Vörösen és ráncosán. Ráncok nemigen látszottak Jülia-Mártán, b fején legalábbis nem.. Vörösnek már inkább volt mondható, de akkora lila foltokkal, hogy az én szemem szinte csak azokat látta. — Ugye szép? — kérdezte megint az anyja. — Én azt hiszem, hogy ilyen szépet még nem szültem! — Nagyon szép — hagytam rá. — Újszülöttnek igazán nagyon szép. Elértette, hogy ez mit jelent. — Mit akarsz? Még húsz perce sincs, hogy megszültem! Ettől csakugyan meghatódtam. Ez a kis lilaság alig húsz perce él önálló emberként. Nekünk mi az a húsz perc? Semmi. De neki: egész eddigi élete. — Na menjetek! — mondtam, mert láttam. hogy a tolókocsi végén várakozó fehér köpenyes fiatalember már türelmetlen. — Még megcsaphatja itt valami huzat. Döglesztő júliusi meleg volt. Bár Jött volna valahonnan egy kis légáramlat! De egy búezperces gyerekről csakugyan el tudtam gondolni, hogy lehetne jobb helyen is, mint ez a hosszú kórházi folyosó. — Hát szervusz! — mondta az anyja megad óan. — Szervusz! Akkor holnap jövök. — Gyere gyere! Csak a hajára mertem egy csókot lehelni. meg ne fertőzzem valahogy, aztán a fiatal ?mber már tolta is el. A kicsit az ápolónő vitte a karjában. Annak még egy puszit se adhattam. Mikor a folyosó kanyarulatában eltűntek. a közeli lépcsőn indultam lefelé. Töprengve persze. Hát megint lányom lett. No nem baj. Most negyvenhét éves vagyok, hatvanhét leszek, mire betölti a huszadikat. Ha megérem. De lehet, hogy meg se érem. Egy lány mégis hamarabb felnő. Férjhez is mehet ha úgy iön sorja... Ilyenek jártak a fejemben a húszperce« gyerekről. Aki közben ugyan már huszonöt perces lett ha nem harminc... Órámra néztem Igen. lehet, hogy épp most tölti be a félórát. Nevetnem kellett. És én már azon gondolkodom, hogy megy majd férjhez! \/fásnap nyoma se volt rajta a lila tol•VI toknak. De ettől se lett sokkal csino. gabb Hasonlítgattam a többi gyerekhez, meg tudnám-e különböztetni tőlük. Ha egy másikat nyomnának a kezembe, elfogadnám-e? Anyja ugyanis a kórházba való bejövetele előtt megint elmesélte a régi történetet — gyerekeink nagy örömére —. hogy a Magdus* majdnem elcserélte. Nem ő tehetett róla. Készült haza a János-kórházból. s vitte be a holmit, pólyát miegymást a csecsemőszobába, mert mondták neki. hogy kivételesen ott öltöztetheti át a A világ leg-jei Látogatás a Szovjet Kultúra és Tudomány Háziban Mórit. Kis Magdusnaif előzőleg leesett valahogy a csuklójáról a szokásos vászonszalag, de minden ágy végére oda volt írva a benne fekvő gyerek neve, így csak a Varga Mária Magdolna feliratot kellett keresni. Az ügyeletes ápolónő könnyen megtalálta. Kapta ki a gyereket, s már adta is oda az anyjának, bár az egy kicsit furcsállta, hogy nem sárgább. Bent a szobában úgy vette észre, hogy még nemigen múlik a szülés utáni sárgasága. De gondolta, tán a világítás teszi. Hámozta ki a nyűtt kórházi hacukából, akkor meg az nem tetszett neki, hogy ilyen sovány. Ennyit fogyott volna? Mindegy, majd visszahúzza! Arról már volt elég tapasztalata, hogy szülés után eleinte mindig fogynak a gyerekek. Húzza rá a kisinget, akkor veszi észre, hogy a csuklóján szalag van. Mégis tettek rá másik szalagot? A rékli ujjába is bebújtatta a két vékony karját majd jöhet a pelenka, gumipelenka, pólya, minden. Már egészen be- pólyálta, még a főkötőt is ráadta, csak az arca látszott ki, amikor gyanút fogott. Eddig, ha a kelleténél kevésbé sárgának is. ha soványnak is, de a sajátjának érezte a kicsit. Most viszont mintha egy idegen arc nézett volna rá a pólyából. Megfogta a gyerek kezét s feljebb húzta a rékli ujját, hogy megnézze a vegytintával rótt, csupa nagybetűs feliratot a csuklóját Övező szalagon. Majd leült. HITES ZSUZSANNA. És ő majdnem elvitte haza! — Ez nem az én lányom — mutatta az ápolónőnek. Az is megijedt. — Csak n«m? — Nézték a Z6uz6ika ágyát: abban is feküdt egy csecsemő. A csuklóján nem volt szalag. Akkor ez csak a ki® Magdus lehet. Anyja jól megvizsgálta azért, nehogy megint tévedjen. De ez épp olyan sárga volt, amilyennek lennie kellett, épp olyan húsos, S az arca is nagyorrú Vargát mutatott. Biztonság okáért az ápolónő végignézte valamennyi gyereket: mindegyiknek ott volt a szalag a csuklóján. A feliratokat már nem olvasta el. minek? Zsuzsika egy-kettőre visszakerült a kórházi ruhákba, majd az ágyába aztán jöhetett a Magdus öltöztetése, pólyázása. Csak én nem értettem odakint, miért tart mindez ennyi ideig..Nagyon valószínű, hogy én a Zsuzsikát is elfogadtam volna a 6aját lányomnak. Nem jöttem volna rá soha. hogy ez nem lehet Magdus. Addig i6 gyanakvással hallgattam, ha az ismerősök az újszülötteket apjukhoz, anyjukhoz hasonlítgatták, de azóta mégin- kább azt hiszem, hogy ennek kevés értelme van. Egy ilyen kicsiről egyszerű ránézéssel csak azt lehet vitathatatlanul megállapítani, hogy fiú-e vagy lány. Nem hiába veszett össze a Salamon király korabeli két zsidó anya se, hogy melyiküké az életben maradt gyerek? Szerintem mind a kettő joggal hitte, hogy az övé. A salamoni ítélet se azon alapult. hogy melyik ismerte fel a kicsiben a magáét, csak azon: melyik volt gyöngébb szívű, érzékenyebb lelkű. S az meg is érdemelte, hogy övé legyen az élő csecsemő, aki immár nemcsak az éjszakai agyonnyomatást tiszta meg hanem a királyi parancsra történő kettévágatást is. Egy ismerősünk mégis fején találta a szöget. Félig legalább is. Harmadik fiamra, Kisdombira mondta naivan: „Felül az anyjára hasonlít, alul áz apjára.” Ö nyilván az arcára értette, de mi másképp értelmeztük, s azóta is nevetünk rajta. A pámnak is volt egy találó mondása, ré- gesrégen, ötesztendős korában. Akkor született meg a kisöccse. Odaengedték a bölcsőjéhez hogy ő is lássa. Nézte a nyakig be. pólyáit csecsemőt, de nem szólt egy szót sé — Na, hogy tetszik? — kérdezte a da_ dus. — Ugye szép? — Szééép — felelte vontatottan. — Csak a feje csúnya. — Te kis csúnyaság! — mondtam én ií gyakran az enyémeknek, életük első hónapjaiban. Sokszor anyjuk fülehallatára. de őezt persze csak játéknak vette. Hisz a vak is látta — őszerinte —, hogyan lesznek napról napra pofásabbak. formásabbak. gyönyörűbbek. Szó ami sző: ahhoz képest, hogy milyen csúnyácskának születtek csakugyan csinosod- ni látszottak. Még az én szigorú szememben is. Bár tükörbe se kellett néznem, hogy tudjam: tekintve, hogy az én gyerekeim, ennek a csinosodásnak is vannak korlátái. (Részlet az író készülő könyvéből, a Kölyökkóstolgatóból.) PORTRÉ. (Krutiila József raja* Minden csupa márvány, a lépcsők, az Oszlopok a padló. Földig süppedő ultramodern fotelek óriás méretű textilképek és a világ legkisebbjeinek kiállítása, futurista lakásdíszek és az orosz népi ételek csemegéit kínáló büfé két kiállítóterem között igen merész kék-zöld színösszeállítású tapétázott zeneszóba és a hajdani népi építkezés hagyományait idéző fazsindelyes étterem, fény, pompa, sehol egy porszem. E a látogató felsóhajt, hát igen. ilyennek lehet elképzelni egy házat, amely a kultúráé és a tudományé. De kezdjük az elején. Néhány hete adták át Budapesten a Szovjet Kultúra és Tudomány Házát. Kettős uEsl*üvő” az előcsarnokban Csupa virág a márványlépcsős előcsarnok, ahol igen szerencsésen helyeztek el a ruhatárat, s mögötte már az első kiállítás fogadja a nézőt. Hatásos elrendezésben a mai szovjet iparművészet két ágát a textilképek é® funkcionális üvegtárgyak képviselik. Orlova óriás méretű textilképe néz farkasszemet a belépővel, a „Felvonulás”. A kijevi Litov- csenkó kettős „Esküvő”-je uralja a kiállítóterem másik sartkát míg az oldalvitrinekben és a tér közepén klasszikus technikával munkált, « mégis igen modern üveg iparművésze, ti tárgyakat találunk. A színeiben is pompás kiállítás ötletek sorát vonultatja fel a modem lakások díszítésére használatos tárgyak alkalmazásából, míg a kifejezetten használati tárgyak, a metszett és csiszolt poharak, edények a funkcionális jelleg és az iparművészet szerencsés találkozásáról adnak képet. Tábla hirdeti a heti rendezvényeket, « a felsőbb szinteken található kiállításokat.'Már- ványoszlopok tagolják ketté azt a teret az első emeleten, ahol a modern képzőművészeti kiállítást rendezték. Az oszlopokon innen szoborkiállítás, túl pedig összeállítás több szovjet köztársaság festőművészeinek legfrissebb munkáiból. Érdekes, hogy a szoborkiállítás anyaga már az első pillantásra is jóval egységesebb a festményekénél főleg a bronzszobrok hagyományos, figuratív ábrázolásának realista jellege miatt „Vihar őrnagy“ látogatása Ebbő! a teremből nyílik a mozi, ahol természetesen orosz nyelvű filmeket játszanak. Akkor éppen a nálunk korábban már bemutatott Vihar őrnagyot, amely a legendás hírű felderítő Bereznyák életéből merítette témáját. Azon a héten egyébként iskolapéldáját szolgáltatták a műsorkapcsolásnak a heti program szervezői; míg a moziban a Vihar őrnagy pergett, addig „Vihar őrnagy” maga is megjelent Budapesten s kétszer ts találkozott budapestiekkel. Egyszer, mint volt felderítő, második világháborús emlékeiről beszélt, egyszer pedig mint a pedagógiai tudományok doktora a Szovjetunió oktatáspolitikai kérdéseiről. A kiállítóterem másik ajtaja a büfébe vezet, továbbá összeköti egy harmadik szobával, ahol egészen merész színhatás fogadja a látogatót. Kék-zöld összeállítású vastag kárpit a falakon. A sarokban álló zongora árulkodik arról, hogy ez, a zeneterem. Különleges tapétázása, elhelyezése még azt a célt is betölti, hogy megfelelő páratartalmat adjon egy olyan kiállításnak amely azt megkívánja. például annak a kiállításnak, amelyre éppen betoppantunk. A megnyitó óta ez volt a kiállítások klállítása. Rózsa a hajszálban A zeneterem bejáratánál eligazító tabla közli, hogy az itt látható dolgokat Nyikoláj Szergejevics Szjadrisztij, a népművészet mes tere ukrán mérnök készítette. Jelenleg a ki jevi tudományos akadémián dolgozik, de ér- déklődése igen széles körű, s mint a róla sző. ló néhány soros bemutató is mondja, könnyűbúvár, a Szovjetunió sportmestere, a vízalatti sportlövő válogatott tagja. A budapesti kiállítás anyagán tizenkét évig dolgozott, mit roszkópok és az agysebészetben használt mű szerek segítségével. A teremben sorakozó asz talokon az inkubátorokhoz hasonló búrák alatt speciális megvilágításban elhelyezeti tárgyai, amelyek szabad szemmel alig láthatok, tehát mindegyikhez egy megfelelő len. csévél ellátott mikroszkópot szereltek be, pop- tosan illeszkedve az üvegbúra nyilasához, megfelelő páratartalmú levegővel és egy pici lappal, amelyen a tárgyak sorakoznak. Az egyikben egy hajszál hosszában ki. fúrva, s a közepébe építve egy öt mik rop „vastagságú” rózsa. Aztán a patkóit bolha, mikroszkópon át fél-gyufásdoboz nagyságban, mindegyik lábán három aranyszeggel a patkó. Majd Andreiev zeneszerző arcképe egy kettéhasított mákszem egyik felén, a másikon pedig egy baJ.aia.ika negyven darab pici fából húrjaival. Köménymagszeletből faragott Dante-portré, ugyanilyen metszetre festett Hemingway-arckép, fénykép szintűén jól ábrázolt vonásokkal, Kruseinyickaja ukrán énekesnő portréja cseresznyemagból. Ezt követik a világ legkisebb tárgyai. A legkisebb könyv. Mérete 0,6 mikron, tizenkét lapból áll. Kobzos címmel hat Sevcsenkó-verset tartalmaz, a betűk mérete 35 tízezred mikron, fi a könyvet pókhálóval varrták össze. Majd a világ legkisebb szinkron.viKanymotorja ami a megadott számok szerint nyolcszázszor kisebb a gyufafejnél, s bár rövid ideig, de működik. Végül három lakat, egyik kisebb mint a másik, az utolsót aüg látni, szól is a figyelmeztető felírás, csak teljes nyugalmi állapotban látható, összehasonlításra egy hajszál keresztmetszetére fektették, annak a felét ha elfoglalja. Kiállítással Nyíregyházára A különleges látnivalók után az épület harmadik emeletén Vladimir Bodnárt, az intézmény igazgatóhelyettesét kerestük meg. hogy a legközelebbi tervekről érdeklődjünk. Az igazgatóhelyettes beszámolt arról, hogy a Szovjet Kultúra és Tudomány Házának működésével kapcsolatban sokféle tervet szeret, nénelc megvalósítani. Ezek közül az első a január elején nyíló könyvtár és olvasóterem, ahol a szépirodalom és az orosz nyelvű folyóiratok mellett napjaink politikai, valamint tudományos-technikai irodalmával is „tál álkoz. hatnak” az olvasók. A könyvtár nyilvános lesz, bárki tagja lehet, aki érdeklődése, vagy tanulmánya során az orosz nyelvű szép- és szakirodalom eredeti olvasásáig eljutott. A közeljövő tervei közé tartozik a különböző klubok létrehozása, amelyek között az ifjúmunkások, az orosz zenét kedvelők, az amatőrfilmesek. az orosz nyelven levelezők klub. ját egyaránt szerepel. Egyelőre még az is csak terv, de szeretnék hamarosan megvalósítani, hogy „kilépjenek” Budapestről, s az érdekesebb vagy az egy-egy tájat jobban érdeklő kiállításokkal, rendezvényekkel nagyobb vidéki városokba is ellátogassanak. így szerepel a tervek között Nyíregyháza is, egyrészt azért, hogy egyikmásik vándorkiállítás anyagából a szabolcsi közönség is ismerkedhessen a hazánkban bemutatkozó orosz művészetekkel és a szovjet tudomány új vívmányaival, másrészt azért is, mert Nyíregyháza, mint megyeszékhely a legközelebb van a szovjet határhoz, s szeretné, nék még többet megmutatni a közeli szom. szédok életéből. Hogy .stílszerűen” fejezzük be a látogat tást a szovjet kultúra házában, a hozzátartozó teázóba igyekeztünk, ahol miután kivártuk a sort, mert leülni alig lehet az érdeklődőktől, a stilizált népviseletbe öltözött pincérnők hozták a különleges kesernyés teát az óriás sza. movárból, s hozzá az elmaradhatatlan pirozs. kit. Ez utóbbi a fánk tésztájára emlékeztető nyersanyagból készül, a közepébe sütve egy vékony hússzelettel. Alig hittük, hogy a magyar fővárosban vagyunk, annyi náció képviseltette magát afrikai négerektől kezdve a mongolos szemvágású szibériaiakig. A teázó. ból lépcső vezet a pincébe, a körben zöld fazsindelyes borítású étterembe, ahol a budapesti éttermekben megszokott áraknál jóval olcsóbban s mégis osztályon felüli kiszolgálás mellett lehet specialitásokat rendelni. Külön bejárattal csatlakozik az épülethez a népművészeti bolt, amelyet valamivel később nyitottak meg. Ennék a boltnak a folyamatos ellátását a Szovjetunió Művészeti Alapja vállalta. Az első „szériában” az orosz, ukrán, lett, litván és észt népi iparművészet mutatkozik be fa fém és különböző égetett technikájú munkákkal. Barakső Eresébe!
