Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-30 / 24. szám

W74. Jamilr 38. PfW WKGV'K’RÖVÍStJ& 9. A hármas követelmény A SZOCIALIZMUS TELJES FELÉPÍTÉ­SÉNEK történelmi feladatai hatványozott po­litikai. szakmai és emberi követelményeket támasztanak a közös dolgainkért elsődlegesen ■felelős vezetőkkel szemben. A párt vezető szerepének további erősítéséhez, politikájának folyamatosságához és következetes gyakorlati végrehajtásához eszmeileg szilárd, politikailag megbízható, magasan képzett, szocialista em­beri, erkölcsi tulajdonságokkal rendelkező te­kintélyes vezetők kellenek. Enélkül a párt, a munkásosztály törekvései sem országosam, sem helyileg nem valósulhatnak meg. A vezetés színvonala, tekintélye, tevé­kenységének tartalma a legkisebb közösség­ben is politikai kérdés. Nőnek a vezetőiekéi szembeni követelmények, mert történelmileg mind közelebb kerülünk szocialista céljaink megvalósulásához. A nép alkotó munkájának eredményeképpen megsokszorozódott a veze­tőkre bízott népvagyon; s olyan időket élünk, amikor minden vezetőtől egyértelműséget, elvhűséget, mag fokú ismereteket követel a két világrendszer közötti fokozódó ideológiai harc. A párt Központi Bizottságának legutób­bi ülése határozottan aláhúzta: a vezetőkkel szemben támasztott hármas követelmény: a politikai megbízhatóság, a szakmai hozzáértés és a vezetői rátermettség alapelvként bevált és mind következetesebben érvényesül a káderek kiválasztásánál.' A további építő­munkához azonban az élet minden területén — a minisztériumtól az üzemi brigádig — egységesebbé és következetesebbé keil tenni a hármas követelmény értelmezését és érvé­nyesítését. A mindennapi élet tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy előbb vagy utóbb súlyos politikai, gazdasági és erkölcsi károkat okoz a káderkiválasztás bármiféle szubjektivizmusa, a káderpolitikai elvek egyé­ni értelmezése, akár egyik, akár a másik kö­vetelmény rovására. SZOCIALISTA UTUNK több mint * ne­gyedszázadának gazdasági, tudományos és kulturális eredményei egyértelműen azt bi­zonyítják, hogy a vezetők nagy többsége meg­felel a politikai követelményeknek. Meggyő­ződéssel szolgálja a szocialista rendszert, jól képviseli a párt politikáját, a szocializmus odaadó híve. Rendszerünk kimagasló vívmá­nya, a munkáshatalom történelmi bizonyítéka, hogy a felszabadulást követő évtizedekben létrejött, felnőtt, megedződött és megszilárdult a szocializmus vezetői állománya. A munkás- osztály és a dolgozó parasztság, majd később a nép sorából származó értelmiségből kine­velődtek azok a vezetők, akik a szocializmus építésének különböző szakaszaiban eredmé­nyesen szolgálták és szolgálják a párt. a mun­kásosztály, a nép ügyét. Kádermunkánkban ez a szilárd és meghatározó alap. amelyre az űjabb, magasabb követelményeket építhetjük. A párt határozata tételesen gorravette a politikai követelményeket. A politikai alkal­masság egyértelmű politikai elkötelezettséget, magas szintű képzettséget, a társadalmi-poli- tikai kérdések iránti érdeklődést jelent. A vezetés egyben politikai kiállás. Aki vezetői munkakört vállal, ezzel számolnia kell. A pórt. a munkásosztály, az egész nép elmúlt negyedszázados munkája, a szocializmus erői­nek világméretű gyarapodása, a nemzetközi erőviszonyok számukra pozitív alakulása ked­vező feltételeket teremtettek a szocializmus teljes felépítésének magasabb szántén történő — politikai, anyagi, morális erőinket még jobban hasznosító — folytatásához. Eleknek a követelményeknek csak az a vezető tud meg­felelni. akit a társadalmi és politikai élet gya­korlata kipróbált, aki meggyőződéssel szolgál­ja a munkásosztály hatalmát, a nép érdekeit, a párt politikáját. Minden egyes vezetőnek rendelkeznie kell a munkaköréhez szükséges elméleti-politikai végzettséggel és a tovább­képzésre való szándékkal. A vezetővel szem­beni politikai követelmény alapvető eleme, hogy ismerje és értse a párt és a kormány politikáját és az irányítása alá tartozó terü­leten képes legyen azt végrehajtani. A politikai alkalmasság végsősoron em­berség. emberszeretet, és társadalmi felelős­ségtudat. Ezért a vezetői döntésnél mindenkor figyelembe kell venni a társadalmi közérdek elsődlegességét, a döntés politikai hatását és emberi következményeit. A mi rendszerünk tekintélyes, megbecsült vezetője aktív közéleti tevékenységet folytat. Elvárjuk tőle. hogy életmódja feddhetetlen legyen, magaiartása megfeleljen a szocialista erkölcs követelmé­nyeinek. Tevékenységében a szavak és a tet­tek elválaszthatatlan egységet alkossanak. A politikailag alkalmas vezető fejleszti munka- területén a szocialista demokratizmust, őrkö­dik a törvények betartásán, helyesen él a rá­bízott hatalommal. A VEZETŐVEL SZEMBENI másik alap. követelmény a szakmai alkalmasság. Ko­runkban. amikor a tudomány mind inkább termelő erővé válik, elengedhetetlen követel­mény a szakmai felkészültség. A tényleges szakmai tudás, a bizonyított felkészültség, a realizálható ismeret — a valóságos mérce és nem a diploma önmagában. Szocialista rend­szerünk vezetőinek — az alcsonyabb beosz­tástól a legnagyobbakig — lépést kell tartani a rohamos fejlődéssel. Az élet arra tanít, hogy a főiskolai és egyetemi tanulmányok csak az alapokat. a ,,belépőt” jelentik a mind bonyolultabbá váló alkotó munkához, amelyhez a szükséges bő­vülő ismereteket újból és újból meg kell sze­rezni/ Szocialista építőmunkánk mai idősza­kában az a szakmai követelmény áll a veze­tők előtt, hogy rendelkezzenek a munkakö­rüknek megfelelő végzettséggel, korszerű szak­mai és gyakorlati tapasztalataikkal. A szak­mai alkalmasság állandóan gyarapítható, gazdagítható ismereteket jelent, szoba-tudo­mányokkal, „általános’’ tehetséggel nem sok­ra megyünk. A jó vezető — szakmai érte­lemben is — a nap minden órájában tanul. SZAKMAI ALKALMASSÁG nélkül nincs szocialista vezető! Ugyanakkor a társadalmi és gazdasági élet minden szintjén — a szem­léletben, a kövei imények értelmezésében és a gyakorlati döntésekben is — egyértelművé kell tenni, hogy a szakmai alkalmasság, a végzettség, — még nem vezetői alkalmasság. A politikai alkalmasságot és a vezetői ráter­mettséget semmiféle szakmai bizonyítvány nem helyettesítheti. A szocialista fejlődés magasabb osztályába lépő társadalmunk dolgai úgy alakulnak, hogy a politikai és szakmai alkalmasság mellett a vezetői rátermettséggel szembeni követelmé­nyek is növekednek. Azt, hogy ki a ráter­mett. tehetséges vezető, mindenkor pontosan jelzi a munkahelyek teijesítménye, belső lég­köre, fegyelme. Rátermett az a vezető, aki rendelkezik megfelelő áttekintő. eltsiző és általánosító készséggel, aki képes az új szün­telen keresésére, felismerésére, alkalmazásá­ra, van vélemé íye, mer kezdeményezni, dön­teni, felelősséget vállalni, tud szervezni és el­lenőrizni; aki képes beosztottai munkájának összefogására, képességeik sokoldalú kibon­takoztatására. a bizalom, az őszinteség és nyíltság légkörének megteremtésére, munka­társai nevetésére. AMIKOR SZAMBA VESSZÜK a vezetők­kel szembeni hármas követelmény lényegét, összetevőit, még inkább nyilvánvalóvá válik, hogy a párt határozata sem úí irányt, sem fordulatot nem eredményez a kádermunká­ban, hanem a hármas követelmény egységé­nek következetesebb érvényesítését, a politi­kai és szakmai alkalmasság, a vezetői ráter­mettség mércéjének magasabbra emelését jelenti. Ahol az ár születik (3.) Zöldség, gyümölcs — drágán Az 1973-as esztendő árai­nak vizsgálatánál a legfájóbb pontok egyike a zöldség, gyümölcsárak alakulása volt. Egy év alatt átlagosan mint­egy ötödével nőttek az árak a piacokon és a boltokban. Márpedig olyan cikkekről van szó, amelyeket mindenki vásárol, a családi költségve­tések egyik fontos tételét.ad­ja. Mitől lett drágább a zöldség? Vándorol az áru A választ több elfogadható és kevésbé elfogadható érv­vel lehet alátámasztani. Két­ségtelen, hogy a munkaigé­nyes zöldségtermelés egyre több ráfordítást kíván. Ha­talmas beruházások kellenek a fóliasátrak kiépítéséhez, az öntözés megvalósításához, s ekkor még mindig szerepet játszik az időjárás, amely a múlt évben nem nagyon ked­vezett a termelőknek. Az is tény, hogy a mai felvásárlási rendszer nem mindig kedvező — a fogyasztó szemszögéből. Nézzük előbb az utóbbit, hiszen itt lehetne viszonylag könnyen változtatni. Jelen­leg elképzelhető olyan forma, amikor öt-hat kézen vándorol az áru, amíg a fogyasztóig jut. Az egyszerű kiskerttu­lajdonosnak például akad egy kis felesleges, néhány láda gyümölcse, vagy zöldsé­ge. Eladja a szövetkezeti fel­vásárlóknak. Tőlük átveszi az illetékes megyei MÉK, amely tovább szállítja mondjuk Budapestre, átadja a nagy­kereskedelemnek. Onnan ke­rül az áru a kiskereskede­lembe, hogy végül a boltból megvehesse a háziasszony. Még elmondani is hosszú, amíg a vevőig jut az áru. A szállítás közben pedig törő­dik, romlik. És az ügyletben résztvevő minden vállalat tartja a markát: keresni akar ki 5—10, ki még ennél is több százalékot. így fordul­hat elő, hogy azért a sárga­répáért, amit Szabolcsban a MÉK 1 forint 80 fillérért vá­sárol fel. októberben a me­gyén belül 3 forint 20 fillért kérnek 1974. január 25-én, de Baranyában már 5 forint 40 fillér az ár, pontosan há­romszorosa az indulónak. Pe­dig ugyanazzal a sárgarépá­val semmiféle feldolgozó mű­veletet nem folytattak. Létezik ugyan a több csa­tornás felvásárlási rendszer, amikor egy-egy nagyobb ter­melő közvetlenül szállít más megyébe, vagy más eladónak, s az út lerövidítése elvileg az ár csökkenését kellene, hogy előidézze. De például az olyan termékeknél, mint a burgonya — ahol az idén ősz­szel, az import megérkezésé­ig hiány volt a piacon — leg­feljebb az eladók jártak jól, s nem a vevők. Ugyanis a megyei MÉK a rózsa fajtá­kat 2,40-ért, a gülbabát 2,60- ért vette — s ekkor már mi­nőségi felárat is adott. Az­tán jöttek más megyéből fel­vásárlók, akik 3 forintot, 3,20-at adtak ugyanazért a burgonyáért Az egyensúly A zöldség-, gyümölcsára­kat ma is a termelési költsé­gek, a piaci helyzet, a keres­let és kínálat egyensúlya, vagy annak hiánya alakítja. A felvásárlási árak alakulá­sának vizsgálata arra mutat, hogy szinte mindenütt töb­bet adtak ugyanazért az áru­ért 1973-ban, mint 1972-ben. Az októberi árakat összeha­sonlítva például a petrezse­lyem gyökérnél 4,20-ról 6 fo­rintra emelkedett az ár, a káposztánál 20 fillérrel, a karalábénál 40 fillérrel, a vöröshagymánál szintén 40 fillérrel volt magasabb az ár, mint egy évvel korábban. Egyes termékeknél pedig védett árakat alkalmaztak, amikor a szerződéses alsó árat adták meg, így zöldpap- rikából 3,50-nél kevesebbet nem fizettek kilónként a ter­melőknek. Tulajdonképpen hol szü­letnek meg az árak a zöld­ségnél? Az előbb elmondot­tak azt mutatják, hogy el­sősorban a termelőknél dől el minden, de számtalan gaz­daságban arra panaszkod­nak, hogy éppen ellentétesen, a felvásárló * kereskedelem diktál, nekik ahhoz kell al­kalmazkodniuk. Kétségtelen, hogy a nagyobb hálózattal rendelkező MÉK például be­folyásolni tudja az árak ala­kulását a nyíregyházi piacon. A kofák, az őstermelők in­kább igazodnak az szomszé­dos zöldségbolt áraihoz, csak akkor verik fel az árakat, ha az állami üzletben éppen hi­ány van egy cikkből. A helyi ellátás gyengéi Szabolcs-Szatmár mező- gazdasági megye, s ennek ér­vényesülni kell az árak ala­kulásánál is. Többnyire igaz a megállapítás, hiszen példá- ul az 1974. január 25-i or­szágos összehasonlítás alap­ján szinte kivétel nélkül itt a legolcsóbb minden zöld­ség. Olyan eltérések létez­nek, mint a petrezselyem gyökér megyei 8 forintos ára mellett a szolnoki 12 forintos ár, a 4 forintos kelkáposztád val szemben a budapesti 6;40- es ár. Az átlag 7 forintos al­maár mellett másutt 8—9 forintért kapja meg az al­ma kilóját a vevő. Ez a kor» így egyszerű, ha csak Nyír­egyházát nézzük. Másutt vi­szont még mindig be kell rendezkedni a házi kiskertre, akár akar valaki, akár nem, mert a nagyobb községek­ben a zöldségellátás sokszor kritikán aluli, még az alapi­vető zöldségféleségekből sincs mindig a község egyet­len boltjában. Itt pedig már a helyi po- litikára, gazdasági szervező munkára is tekinteni kell; Nyilvánvaló, hogy a viszony-' lag kis mennyiségeket helyi termelőktől érdemes besze­rezni, hogy ne kelljen aszal-: lítás, az elosztás, előtte pe-J dig a felvásárlás árnövelő ha­tását éreznie a vevőknek. A fogyasztási szövetkezetele felvásárló hálózata tartja a kezét rajta a megyében a kistermelők áruinak. Többd nyíre szervezés kérdése, hogy valóban kedvet csináljanak,'- s bevonják a kistermelőket^ valamint a helyi termelőszö­vetkezeteket éppen a helyi éld látásba. Izgalmas dolog végigkísérj ni egy-egy áru útját, amíg az alapanyagokból akészterd mékig eljut. Néha bosszantót,' ha a cikk-cakkokat is meg­látja az ember, ha arra gond dől, hogy például a MÉK-nél egy Záhony környéki termelő áruját előbb beszállítják Nyírd egyházára, ott elosztják, 9 másnap, harmadnap jut ki éppen Záhonyba, vagy Kisd várdára. (Szerintük nem led hét másképp megoldani át­szervezést.) Az árak alakulásánál vrd szont nem árt tudni, hogyj milyen tényezők hatnak ab­ban az irányban, hogy ne legyen drágább semmi, hogy a szervezésben ’ rejlő erőt ki tudják használni mindenütt; Általában a gazdaságos ter-j melés, a termelékenység nöJ velése az egyetlen járható úti amikor mind az iparban^ mind a mezőgazdaságban a csökkenő árak felé lehet ven­ni az irányt Hogy még egy mezőgazdasági példát em­lítsünk: az exportalma felvád sárlási ára az utóbbi 3—# évben nem változott Viszont az átlagtermések is még mirt- d’ik jóval kisebbek annálj amit a korszerű módszerek­től el lehet várni. Ha nőnek a termésátlagok, akkor a nad gyobb termelési költséget is ellensúlyozzák hasonló á0 mellett. Lányi Botond — Tóth Árpád (VÉGE» Zárszámadás Győrteleken A hangos bemondón fűi­nek tetsző, kedvre derítő ze­nét sugároznak. Az emberek, az Arany Kalász Mezőgaz­dasági Termelőszövetkezet tagjai ünneplőbe öltöztek. A községi művelődési házba, a közgyűlésre igyekeznek. Alig múlik el a tíz óra — szom­baton. január 26-án — akul- túrházat zsúfoltig megtölti a tagság. A vendégek között ott találjuk Szilágyi Sán­dort, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium közgazdasági főosztályának vezetőjét. Kállai Menyhértet, a mátészalkai járási pártbi­zottság titkárát, Baosu Jó­zsefet. a megyei tanács osz- tSH’V“7etőiét. Ott voltak a zárszámadó közgyűlésen a helyi vezetők, a szomszédos szövetkezetek és a partner- vá'lalatok képviselői. Eredményes esztendőt zárt a közös gazdaság. 1973-ban növénytermelésből mintegy 7 millió, állattenyésztésből 11 millió, zöldség-gyümölcs­ből 2 millió, fuvarból és más tételekből több mint 5 millió forintos árbevételt könyveltek el. Tervüket több mint 4 millió forinttal túltel­jesítették. Egy tízórás mun­kanap 83 forint 70 fillért ér Győrteleken. A szövetkezet tagjainak a száma 324. A győrteleki termelőszö­vetkezet 1970-ig nem tudott előbbre jutni. Az 1970-es ár­víz még több bajt zúdított a községre. A termelőszövetkezeti gaz­dálkodás csődje miatt négy­millió forintos veszteséggel 1970-ben szanálták a közös gazdaságot. Ezzel egyidőben a tagság új. huszonéves fia­tal szakemberekre bízta a gazdálkodás vezetését. Kö­zülük való Magyar Sándor elnök is. Az elmúlt három év gazdasági eredményei azt bizonyították, hogv a tag­ság nem választott rosszul. A fiatal szakemberek jövőt is mutatóan bizonyítottak. 'Azzal kezdték, hogy sza­kosították a növénytermesz­tést. az állattenyésztést. A növénytermesztésben a kalá­szosok. a napraforgó, a ku­korica, a pillangósok ma­radtak némi kertészettel. Az állattenyésztésben felszá­molták a sertés ágazatot és csak szarvasmarhával fog­lalkoztak. Ezzel együtt járt, hogy reális terveket készítettek, azokat a tagsággal elfogad­tatták és így közös erővel teljesítették is. Búzából jó­val az országos átlag feletti 36,4 mázsás hektáronkénti átlagtermést értek el. Jó volt a napraforgójuk is. Eb­ből 22,4 mázsát adott egy hektár győrteleki föld. ön­kritikusan moniliák. hogy kukoricából jól elmaradtak a tervezettől. így az igazság­hoz hozzá tartozik az is, hogy a vetőmagtermeltető vállalattól kapott vetőku­koricának csirázási százaléka 63 volt. Az aránylag magas érté­kű beruházások nem csök­kentették a tagok jövedel­mét. A termelési eredmények növekedését pedig nem lét­számnövekedéssel érték el. A fiatal vezetők mertek dicsérni és fegyelmezni is, ha arra szükség volt. A köz­gyűlésen Magyar Sándor el­nök megdicséri ifjú Bétéri Sándor tehergépkocsi-veze­tőt szorgalmas munkájáért Nem hallgatja el azt sem, hogy 1973-ban negyvenkét fegyelmi büntetést kellett kiszabni. A vezetőség gazdasági be­számolóját a korrektség jel­lemezte. Érzett belőle, hogy a tagság minél jobb megél­hetésén fáradoztak. De nem feledkeztek meg a fogyasz­tás és felhalmozás arányai­nak az összhangjáról, az alapok szükségszerű és le­hetőségekhez mért feltöltésé­ről sem. Elemző volt a beszámoló­nak a szövetkezeti demokrá­ciával foglalkozó része. Látja a szövetkezet gazdasági és pártvezetése a különböző bi­zottságok munkájában fellel, hető hiányosságokat. Előre szeretnének lépni a szocialis­ta brigádmozgalom szélesíté­sében is. Ezek a gazdálko­dással együtt a jövő legfon­tosabb feladatai. Nem feledkeznek meg a nyugdíjas és járadékos ta­gokról sem. Nemcsak azért, mert az elmúlt évben is 5115 munkanapot teljesítet­tek és a jövőben is számí­tanak rájuk. A segítséget er­kölcsi kötelességüknek érzik. Tudják, hogy kevés a ta­gonkénti ötven forintos ál­landó segítés, de a lehető­ségeik ma még csak ezt en­gedik meg. Az ellenőrző bizottság el­nöke. Koncz Lajos nem az ellenőrző munka nehezét, hanem eredményeit sorolta. Kiss Emőné, a tsz nőbizott­ságának az elnöke az asszo­nyok jogainak és kötelessé­geinek az összhangjáról szólt Elmondta, hogy a szövetke­zetben a nők egyenlő elbí­rálásban részesülnek a fér­fiakkal. A tagok véleményét a munkáról, a vezetésről, a múltról és a jövőről Kasu József tsz-tag fogalmazta meg. — Voltak nagyon szegény esztendőink. Nehéz helyzet­ben voltunk például 1967- ben. Teljesítettünk ötszáz munkaegységet, mely a rossz gazdálkodás következtében alig ért valamit. A zárszá­madáskor meg nekünk kel­lett volna fizetni. De ez el­múlt Most is úgy dolgozunk. És mo6t megvan a látszatja is. Nem tudom mit csinál­nék havi kétezerötszáz forrni nélkül. És a jövőben ettől többet szeretnék hazavinni^ ■ l ★ ■! Ez volt az utolsó közgyük lése a Győrteleki Aranykalász Tsz-nek. A jövőt a győrtele­ki tsz-gazdák még gazdagabb bá akarják termi. De nem­csak ők: velük együtt a fül-' pösdaróciak és a géberjéniels is. Ezért határozták el, hogy a Győrteleki Aranykalász, a fülpösdaróci Petőfi és a gé- berjéni Győzelem Termelő-' szövetkezetek 1974. január el­sejével egyesülnek. Az egye­sülő közgyűlést és az új ve­zetőség választását már meg is tartották. A munkákat már az új vezetőség irányít­ja. A három egyesült szö­vetkezet. az Egyakarat elnö­kévé Magyar Sándort válasz­tották. Egyesítve a három szövetkezet gazdasági erő­forrásait. szellemi kapacitá­sát, nyolcszáz tag 2050 hek­táron jobban akar élni. Job­ban ki akarja használni a termelési rendszerváltás ad­ta gazdasági előnyöket. Sígér Imre

Next

/
Thumbnails
Contents