Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-30 / 24. szám
IWOT-MAeYÁnönSZAíí 19W. Jantilr 36. t eflaf európai lőkésországok kommunista pártjainak NYILATKOZATA Tito Daccában Joszip Broz Tito jugoszláv elnök kedden ötnapos látogatásra Banglades fővárosába, Daccába érkezett. A jugoszláv államfőt Mudzsibur Rahman sejk, Banglades miniszterelnöke fogadta. Diplomáciai körök szerint Tito és Rahman elsősorban a kőolajellátással, az el nem kötelezett országok helyzetével és a Bangladesnek nyújtott jugoszláv segéllyel kapcsolatos kérdéseket vitatja meg. Jugoszlávia tavaly 90 millió dollár összegben hosz- szúlejáratú. alacsony kamatláb mellett nyújtott hitelt bocsátott Banglades rendelkezésére. Tanácskozás a hatíerocsökken lésről Kedden isinél. plenáris ülést tartott Bécsben a közép-európai fegyveres erők és fegyverzet csökkentéséről tárgyaló értekezlet. A 18. plenáris ülésen Wolfgang Behrends nagykövet, a Német Szövetségi Köztársaság küldöttségének vezetője elnökölt. Az ülés rövid ideig tartott, mert ezúttal egy felszólaló volt: dr. Radoslav Klein nagykövet, a csehszlovák delegáció vezetője fejtette ki kormányának álláspontját A tizenkilenc részvevő küldöttség soron következő tanácskozását január 31-én délelőtt fél tizenegyre tűzték ki. Rendkívüli állapot Bolíviában Rendkívüli állapot bevezetését jelentette be hétfői rádiónyilatkozatában Hugo Banzer bolíviai elnök. Az államfő, majd az utána felszólaló belügyminiszter egyaránt arra hivatkozott, hogy „az országon kívül működő, Bolívia politikai és társadalmi stabilitását és rendjét veszélyeztető szélsőséges elemek tevékenysége” tette szükségessé a rendkívüli állapot kihirdetését. A kormány azonban valójában az országszerte fellángolt sztrájkmozgalom erőszakos letörését vette célba. A kormány hétfőn katonaságot vezényelt a városba, állítólag azzal a céllal, hogy megerősítse az ottani olajfinomító őrségét, de — jegyzik meg a nyugati hírügynökségek — valójában azért, hogy szükség esetén „fegyveres erővel szerezzen érvényt a most bevezetett rendkívüli .állapotnak”. Az európai tőkés országok kommunista pártjainak brüsszeli értekezletén nyilatkozatot fogadtak el a chilei helyzetről. A pártok isrhét kifejezésre juttatják, hogy határozottan elítélik a chilei fasiszta katonai puccsot, amely megdöntötte a népi egység erőinek törvényes kormányát A részt vevő pártok tisztelettel adóznak Salvador Al- lende elnök és á chilei szabadság és demokrácia védelmében (hősi halált halt valamennyi demokrata emléke előtt. Súlyos felelősség terheli az amerikai imperializmust és' azokat az erőket. amelyek Chilében a fasiszta reakció bűntársaivá lettek — hangoztatja a nyilatkozat. — Az országban felszámolták a politikai és szakszervezeti szabadságjogokat,a terror és a megtorlás rendszerét vezették be. A hatalomra jutott katonai junta sokézer demokratát gyilkolt és gyilkol meg. sújt börtönnel, deportálással. Az európai tőkés országok kommunista pártjai kifejezésre juttatják aktív szolidaritásukat a néni egvség pártjaival és mindazokkal a demokratikus erőkkel, amelyek ma nehéz körülmények között harcolnak a diktatúra ellen, a demokráciáért. Chile szabadságáért. Felhívják a munkásokat, a demokratákat, az antifasisztákat, hogy minden tegyenek meg Luis Corvalan, a Chilei A magyar—nyugatnémet árucsereforgatom kérdéseiről és a gazdasági' kooperáció fokozásának lehetőségeiről volt szó kedden délelőtt a Bonnban'tartózkodó Bíró József külkereskedelmi miniszter és Hans-Georg Sachs szövetségi külügyi államtitkár megbeszélésén, amelyen elégedetten állapították meg, hogy a kél ország között örvendetesen fejlődik a vállalati kooperáció. Hétfőn befejeződött a szuezi fronton szembenálló erők szétválasztásának első szakasza: a Kairó—Szuez országúitól délre a csatorna nyugati partján fekvő területekről kivonult izraeli egységeket hat órára ENSZ- osapatok váltották fel, majd az egyiptomi alakulatok léptek helyükbe. Kedden megkezdődik a második szakasz, amelynek Kommunista Párt főtitkára és a többi harcos kommunista, szocialista és demokrata megmentéséért, akiknek életét a junta fenyegeti. „Azzal a felhívással fordulunk az európai tőkés országok közvéleményéhez. politikai és szakszervezeti erőihez, hogy növeljék és egyesítsék erőfeszítéseiket, lendítsék előre a népi és demokratikus erők nagy mozgalmát országaikban, a fasiszta junta és szövetségeseik elszigetelésére, a brutális megtorlás megfékezésére. Bizalmunkat nyilvánítjuk á chilei nép iránt, amely egyesíti erejét, hogy vereséget mérjen a juntára — győzelemre vigye a demokráciát és a szabadságot” — fejeződik be a nyilatkozat. Közzétették árinál i nyilatkozatnak szövege amelyet az európai tőkés országok kommunista pártjai fogadtak el az energiaproblémákról, valamint a politikai nyilatkozatot is. A terjedelmes dokumentum részletesen elemzi az európai tőkés országok je-j lenlegf h°’vzetét, meghatározza •’ 1-^sürgősebb tennivalókat a dolgozók védelmében, a békéért, a demokráciáért, ' a társadalmi haladásért. a szocializmusért vívott küzdelemben, a demokratikus erők egységéért folyó harcban. Közlemény a magyar- nyugatnémet tárgyalásokról KÖZEL-KELET A csapatszétválasztás második szakasza A nyugatnémet külügyminisztérium közleménye szerint Bitó József tájékoztatta tárgyalópartnerét a magyar gazdasági helyzetről és a gazdasági tervezés súlypontjairól. A közlemény kiemeli, hógy a diplomáciai kapcsolatok felvétele óta első ízben tesz látogatást az NSZK-ban a magyar kormány egyik tagja. keretében Izrael folytatja csapatkivonásait a nyugati part többi körzetéből, ugyanakkor Egyiptom is visszavonja a keleti parton tartózkodó egységek egy részét. A második lépcsőben végrehajtott csápatrriozgások a tervek szerint február 21-én érnek véget. ekkorra az utolsó izraeli katona is elhagyja a Szuezi-csatoma nyugati partját. Szüts László: PaícaUu^ — Kisregény — 11. Beszélni szerettem volna vele, de visszautasított. „Nem szabad találkoznunk többé!” — mondta. És most ott guggolt az asztal mögött, két kezében a két rongybabával. •- Neki ném vinnél? — emelkedett fel az asztal mögül. Zsebregyűrtem a kenyeret, szalonnát. — Úgyse nyúlna hozzá! — mondtam. — Jöjjön, fiam! — hivott az öregasszony. — Keressen magának valmi szerszámot! Én nem találom a sötétben. Flórinak volt egy elemiampája, azért bementem a szobába. Zsuzsa már kirakodott a bőröndjéből, női ruhaneművel volt tele az asztal, a szoba, meg a kölnije illatával. És akkor ott látom a könyvet a bőröndön. A Paul Geraldy könyvét, a Te meg Én-t. Ismeri? Irtó jó szerelmes versek vannak benne Még a kollégiumból marad nálam a kötet, ott adta kölcsön valaki, azóta .is velem van. Tóth néni öreg almáriumán tartottam, a kalendíw riumok között. Zsuzsa hát hamar felfedezte. Szét volt nyitva annál a versnél, ami, emlékszem, neki is mindig tetszett. Ha ismeri a könyvet, biztos emlékszik rá. „Jaj úgy szeretlek! Úgy szeretlek! Hallod? Bolond vagyok. Bolond”. Node, hogy folytassam, az öregasszony odakint várt rám, a konyhában meg tovább táncolt a királyfi. Hamupipőkével. A két rongybaba mögül az a zöldes szempár egy pillanatra rámvetette a tekintetét. Zsuzsa arcát soha nem kellett látni ahhoz, hogy az ember tudja: mi ült ki az arcára — a beszédes cicaszemek mindig mindent elárultak. Tudtam, hogy a rongybabák mögött rám riíosoly- gott. Most először. És az a tekintet velem maxdt egész éjszaka. Pedig, ahogy mondtam, az ellenségemnek sem kívánnám azt az éjszakát. Éjfélkor riadóztatták a legközelebbi laktanya műszaki alakulatát, de pirkadt már, amikor a kis- katonák felváltottak bennünket. Addigra a víz gyalogléptekkel haladt a házak felé, Részlet az „Élet útja” emlékműből a Ladoga-tó partján. (Foto: APN sin felvétele) KS — R. Mannv Hősök vároia 3. Kenyér 6 győzelemhez Neve nem került a történelem lapjaira. Egy volt a leningrádi hősök százezrei közül, akik megvédtek a várost, életben tartották az életben maradottakat. Pra&zkovja Fjodorovna Ivanova, a Primorszki kerület 11. számú kenyérgyárának nyugdíjas munkásnője. Komszomolista korában kezdett a gyárban dolgozni és innen ment nyugdíjba. Arca kicsit fáradt, de szeme fiatalosan csillog. Avisz- szaemlékezés olykor nehezére esik, hangja időnként el- csuklik, szeme könnybelá- bad, de nagy türelemmel válaszol kérdéseimre. — Az 1941—42-es tél volta legnehezebb, a legrettenetesebb. A gyár három termelő szalagján, a gondosan elsötétített műhelyekben éjjel-nappal dolgoztunk. Sokan nem is jártaik haza a 12 órás műszak Után, ott aludtak egy keveset valamely félreeső zugban. 'Az igazi megpróbáltatás akkor kezdődött, amik’or megszűnt a víz- és áramszolgáltatás és elfogyott a fűtőanyag. Rohammunkával saját villanytelepet építettünk, szivattyút helyeztünk üzembe és a Kis-Né- vából vezettük az — úgy ahogy — megszűrt vizet a gyárba. Megtörtént, hogy elromlott a szivattyú, akkor csatárláncot alkotva órákon át kézről-kézre adtuk a vízzel teli vödröket, mínusz 20 —25 fokos hidegben. Tízezer faház — Hogy honnan vettünk tüzelőt? Ahol volt. Műszak után feszítővasakat, fejszéket kaptunk és a városi hatóságok által kijelölt kerületekbe mentünk faházakat bontani. így szereztünk fűtőanyagot a kemencékbe. Ie- ningrádban közel tízezer faházat tüzeltek el azon a télen. Amikor kevés lett a faház, tőzeget mentünk gyűjteni a front közelébe. Közülünk is sokan elestek. De mi szüntelenül csak egyet ismételtünk magunfchak: mindent a frontnak, mindent a győzelemért. És a győzelemhez kenyér is kellett. Akármilyen nehéz, csak kenyér legyen. A Leningrádi Történeti Múzeumban láttam ezt a kenyeret. Színe meghatározatlan, s akik életüket köszönhetik ennék á kenyérnek, ízét semmihez nem tudják hasonlítani. D. V. Pavlovot, az Állami Honvédelmi Bizottság Leningrád élelmezéséért felelős meghatalmazottját hívom itt Praszkovja Ivanova segítségére, aki Leningrádi ak című visszaemlékezésében így ír az akkori idők kenyeréről: „Miután a gabonakészleteket félmérték, szeptember 15-től a kenyeret a következő összetételű lisztből sütötték: 52 százalék rozsliszt. 30 , jfgágsMkj zg^iszti .8 «zúzalék ‘árpafíszt, 5 százalék maláta.” „Október 20-ra-. áz árpa- liszt' teljésen, elfogyott, s így a rozsliszt kiegészítésére szolgáló keveréket meg' kellett’ változtatni. A kenyeret ekkor a következő összetételű lisztből sütötték: 63 százalék rozsliszt, 4 százalék lenrost, 4 százalék korpa. 8 százalék zabliszt, 4 százalék szójaliszt. 12 százalék maláta, 5 százalék liszt a dohos gabonából. A kenyér íze a dohosság és a maláta miatt minőségileg romlott.” „November végére megérkezett a régen várt cellulóz a kenyéreütő üzemekbe. Ettől kezdve a kenyeret a következő keverési arányban sütötték: 10 százalék étkezési cellulóz, 1Ö százalék gyapotmagolaj-pogácsa, 2 százalék őrlési por. 2 százalék lisztmaradék és hulladék liszt. 3 százalék kukorica- liszt, 73 százalék rozsliszt.” Amint a visszaemlékezésekből kiderül a későbbi hetekben tovább csökkent a kenyérben a gabonaliszt aránya. nőtt viszont a cellulózé és egyéb anyagoké. S hogy az emberek mennyit kaptak ebből a kenyérből? Tanúsítsák ezt ismét D. V. Pavlov sorai: locs-pocsban dolgoztunk a libalegelőn. S még jó ötven méter hiányzott, hogy csatornánkat másikba köthessük. És persze, az országút átvágása. Mégis, aki akart, most pihenhetett egyet. Én akartam. Úgysem ért már az én munkám egy fabatkát sem. Mondták, hogy ne széled- jünk szét, a katonákkal tábori, konyha is jött, mindjárt hoznak forró teát. De bizony, senkit sem nagyon csábított a tea. az emberek inkább éhesek voltak. Különben is, mire a szomszéd faluból ideérnek a teával, addigra ki-ki a magáéból is tarisznyázhat. Akirfek nem volt üres a tarisznyája, az hát a szállására sietett. Akadtak az apostolok között is, akiknek üres volt. No, Flórián ézék előtt most megjátszhatta á kollektív érzésű brigadérost. (Folytatjuk) „A gabona vége felé járt. Az idő az ostromlottak ellen kezdett dolgozni. Bármilyen keserves és nehéz volt is, csökkenteni kellett a polgári lakosság kenyéradagját is. November 13-tól a munkások napi 300 gramm kenyeret, az alkalmazottak, az eltartott családtagok és gyermekek számára (12 éves korukig) 150 gramm kenyeret állapítottak meg... Ezt az alacsony fogvasztá- si szintet is csak néhány napig sikerült tartani. A tavon dühöngött a vihar, az erős szél a part felé hajtotta a vizet, a gyönge iégösz- szetört. Ilyen időjárás, mellett nem lehetett számolni azzal, hogy egvhamar élelmiszer érkezik Novaja Lado- gából. a készletek pedig kimerülőben voltak . .. November 20-tól a munkások napi 250 gramm kenyeret, az alkalmazottak, a család- ta«ok és a gyermekek pedig 125 grammot kaptak... A kenyérfejadagnak rövid idő alatt alig több mint egyhar- madára csökkentése károsan hatott az emberek egészségére. A munkások, az alkalmazottak és különösen az eltartott családtagok egyre gyötrőbben éheztek.” Éhhalál — Mi, a fiatalabbak valahogyan jobban bírtuk az éhezést — mondja Praszkovja Ivanova. — Néha még nevetni, énekelni is tudtunk. De körülöttünk száz- és ezerszámra pusztultak az emberek az éhségtől, a nélkülözéstől, a hidegtől. Pedig minden elképzelhető!, és ma Inár elképzelhetetlen t, megfőztünk, megettünk. A csont- enyvet úgy neveztük: blokádcsökolédé; levest, kocsonyát főztünk ebből, csakúgy, mint a fellelhető nadrágszí .jakból és más bőrda.. rabokból. Az emberek eltűrw zelték bútoraikat, könyveiket a Burzsuj kában: ebben a praktikus, egyszerű pléh- lemézből készített apró kályhában. Ezzel rövid időre elűzték a hideget, és ha vizet tudtak szerezni, még egy kis teát is forralhattak maguk- ’ nak. De sokak számára ez csak elodázta, el nem űzhette az érkező halált. — Megtörtént, hogy egyik mesterünk a gyárból hazament, otthon az éhségtől holtan találta lányát, asszonyát, s a gyengeségtől és a megrendüléstől maga is ott halt meg. A halál a legkülönbözőbb helyzetekben tört az emberre: vánszorgott az utcán, elesett, s többé nem kelt fel; maradék erejével segíteni akart valakin, odarogyott mellé és ott is maradt; lefeküdt aludni, sörökre elszenderült; gyakran a munkapad mellett haltak éhen az emberek. Mindezt, amíg élek, soha nem tudom elfelejteni. Éhezés, éhínség, éhhalál. A Nagy Honvédő Háború történetének lapjain e fogalmak örökké öszekapcsol ódnak Leningrád 900 napos blokádjával, a leningrádiak hősi helytállásának példájával. A német fasiszták gaztetteit vizsgáló bizottság megállapítása szerint Leningrád két és fél millió lakosából 632 ezreit estek áldozatul az éhínségnek. Közülük 470 ezren a piszkarjevói temető tömegsírjaiban kaptak végső nyughelyei. Évente milliók fordulnak meg itt. hogy kegyelettel adózzanak a lenin- grádi hősök emlékének. A piszkarjevói temető emlékművének vörösgránit falára Olga Bergholc leningrádi költőnő sorait vésték: „Leningrádiak nyugszanak itt. polgártársak; férfiak, nők, gyermekek, s mellettük vöröskatonák. Egész életükkel védték a forradalom bölcsőjét — téged Leningrád. A gránit alatt oly sokan alusz- szák örök álmuk, hogv nevüket itt fe1 sorol ni nem lehet. De te. ki e kövek előtt állsz, tudd meg. hogv senkit és semmit -nem MeitA-ntr.” Gyertyános Zoltái* — Vége —
