Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-27 / 22. szám

t ém K*aSP-WXsrARÖIW2iW HÉTTŐ: Fahml egyiptomi külügyminiszter moszkvai útja. — Zsivkov vezetésével bolgár párt- és kormányküldöttség érkezik tu NDK-ba — Szadat folytatja arab körútját. KEDD: Bejelentik Brezsnyevnek knbai látogatását — A pártmunka kérdéseiről tanácskoznak Moszkvában a szocialista országok kommu­nista pártjainak KB-titkárai — Az EKHT 16. ülése Becsben. SZERDA: A francia baloldal bizalmatlansági indítvá­nya a nemzetgyűlésben — Tito Indiába ntazik. CSÜTÖRTÖK: Eredménytelen tárgyalások a brit kormány és a szakszervezetek kozott — Az európai biztonsági konferencia munkálatai folytatódnak Genf ben. PÉNTEK: Egyiptom és Izrael kozott megkezdődik a haderők negyven napig tartó szétválasztása — Heves harcok a kambodzsai főváros kö­rül — Burgiba és Kadhafi találkozója Géni­ben. SZOMBAT: Megemlékezés a vietnami békéről intéz­kedő párizsi egyezmények első évfordulójá­ról — A nyugat-európai kommunista pártok brüsszeli értekezlete. A héten étkező híreit a5~ me kétségtelenül a Közel- Kelethez kapcsolódott. A korábbi elvi megállapodások után pénteken ténylegesen megkezdődött az egyiptomi és izraeli csapatok szétvá­lasztása a szuezi arcvonalon. A menetrend szerint a kö­vetkező negyven nap annak jegyében áll maid, hogy a két hadsereg elfoglalja új állásait a Sinai-félszigeten. a szuezi csatornától keletre. Az év — utalva az emléke­zetes film némileg módosí­tott címére azonban nem­csak negyven napból áll. Még akkor is. ha feltételezzük a legkedvezőbb lehetőséget: tehát a csapatszétválasztás gyons és zavartalan mene­tét, felvetődik a hogyan to­vább kérdése. Vary is mi lesz a képletes százkettedik kilométerkőnél, hogyan foly­tatódnak majd a tárgyalá­sok és gyakorlati lépesek a teljes közel-keleti rendezés érdekében. A változatlanul nagy_ at- bességfokozatban működő diplomáciai gépezet tulaj­donképpen meet ezzel fog­lalkozik. Az egyiptomi kül­ügyminiszter moszkvai meg­beszélései, találkozója Brezs- nyevvel, Gromlko tervezett utazása az arab világban is­mét jelzik a Szovjetunió kö­vetkezetes erőfeszítéseit, hogy a magja eszközeivel minden segítséget megadjon a kibontakozáshoz. A jelek szerint történték bizonyos tapogatózások a osapatszét- választás lehetőségeinek ku­tatására a sziriai és jordániai frontvonalokon is — jóllehet konkrét eredményekről egye­lőre korai lenne beszélni. Mozgalmas volt az arabközi politika is: Pzadat elnök nyolc arab országot keresett fel. hogy első kézből adjon tájékoztatást — egviotomi szándékokról. (Az államfő körútiét igen pozitiven érté­kelték. ugyanakkor mutat­koznak problémák is. Szadat elkerülte Bagdadot; a palesz­tin mozgalomban heves bel­ső vita bontakozott ki; s Li­bia továbbra is kitart a .tűz és víz egyesítése”, a Tu­néziával elhatározott unió mellett — legal' erre vall Kadhafi Váratlan villám­látogatása Genfben. a béke­tárgyalások színhelyén éppen gyógykezeltetés alatt álló Burgi bánál.) A közel-keleti továbblépés, női történő döntés szükséges­ségét igazolhatja a világ egy másik területén szerzett ta­pasztalat is. Vietnam népe ezen a héten a Tét. a hold­újév ünnepét ülve s egy­úttal megemlékezett a pári­zsi megállapodások első év­fordulójáról is. A VDK Fe­hér könyve, valamint a DIFK nyilatkozatai újra aláhúzták, hogy a tavaly januári egyez­mények a vietnami nép nagy történelmi győzelmét jelentik s jó alapot biztosítanak a bé­ke megszilárdításához. Saj­nos. a saigoni rezsim szabo­tázsa miatt a várakozások csupán részben teljesedhet­ték s ezért a felelősség Thieuék legfőbb patron usát, az Egyesült Államokat ter­heli. Dél-Vietnamban gyakori­ak a fegyveres összetűzések, a saigoniak sorozatos terület­szerző akciókkal próbálkoz­nak, a két dél-vietnami fél párizsi tárgyalásainak aszta­lától pedig ismét csak ered­ménytelenül álltak fel a hé­ten. Az évfordulón világszer­te tiltakoznak a párizsi egyez­mények kijátszása ellen — hallatta szavát a magyar nép is — és újra a maga teljes komolyságában vetődik fel az egyszer már megkötött meg­állapodások következetes be­tartásának ügye. Kontinensünkön folytatód­nak az európai tárgyalások. (te a genfi és bécsi cseréknek most folyó szaka­sza nem ígér gyors, látvá­nyos fordulatokat. Annál lát­ványosabbak a nyugat-euró­pai országokat gyötrő belpo­litikai válságjelenségek. Belgiumban hivatalosan is kormányválságra került sor, az újságok négyfajta koalíciós lehetőséget vetettek fel a jö­vőt illetően, csakhogy egyik sem ígérkezik szilárdnak. Franciaországban a baloldal bizalmatlansági indítványt nyújtott be a parlamentben. Papírforma szerint a kor­mány biztos többséggel ren­delkezik, de a frank lebegte­tése, vagyis tényleges leérté­kelése újabb érvágás volt s a széles tömegekben tovább in­gatta a kormány iránti bizal­mat Nagy-Britannia erősen zűrzavaros képet mutat: He­ath miniszterelnök végül mégsem szánta el magát a rendkívüli választások kiírá­sára. A teljes és időleges munkanélküliek száma két­millió fölé emelkedett a bá­nyászok általános sztrájkra készülnek, miközben a font értéke rekordmélységeket, a külkereskedelmi mérleghiány pedig rekordmagasságokat ért eL Bonyolultak a belső front­vonalak Olaszországban, ahol népszavazásra készülődnek a válás kérdésében. A bal­oldal szerette volna elke­rülni ezt a lépést, nem azért, mintha félne a nép szavától, de komoly veszélyeket lát a referendumban. A népszava­zás a válás kérdésében létre­hozná a kereszténydemokra­ták és az új fasiszták közös blokkját és az ország égető gondjai helyett egy lényegé­ben másodlagos kérdést állí­tana a középpontba. Borúié, tó a hangulat az NSZK-ban is, a kormány hagyományos januári üzenete fokozódó gaz­dasági nehézségeket helyez kilátásba. A hét kivétele Tö­rökország volt, ahol megol­dódott a kormánykrizis. az új kabinet reformpolitikát hir­detett. A száz szónál is szeb­ben beszél a tett igazsága ter­mészetesen erre is vonatko­zik. A nyugat-európai ügyek nyilvánvalóan elemzés tár­gyát képezik maid a 21 kom műn ista és munkáspárt brüsszeli értekezletén. Euró­pa tőkés felének kommunis­ta pártial a jelenlegi helyzei új vonásairól, a feladatokról s a haladó erők egységének fokozásáról tanácskoznak, majd az éppen kormány nélkül álló belga főváros­ban .., Réti Ervfa SzOta László: Mégelőbb, persze, a mi fel­vonulási terepünket. Minden­képpen el kellett vezetni, hi­szen mindenképpen nehezí­tette a fúrótorony megköze­lítését. A libalegelőn túl nemrég építettek egy csatornát, a belvizék lecsapolására, abba szándékoztunk kötni a mi csatornánkat, amit ilyenfor­mán a legelőn keresztül kel­lett megásni. Az országút át­vágása csak a legvégén kö­vetkezhetett. A kocsik úgy sorakoztak fel a legelőn, hogy reflektorfényükben egész éjszaka dolgozhassunk. Az ellenségemnek se kívánnám azt az éjszakát. — Legalább fuiják ki ma­gukat! — mondta a főmér­nök. Jól tudta, mit végez­tünk mi ott a fúrótorony al­jában. De le se -mosakodtunk, ki se fújtuk magunkat. Hogyan is tehettek volna ilyet az apostolok?! Azonnal folytat­tuk a munkát, csak most csá­kánnyal, lapáttal. Közben azonban történt valami. — Nem ennének előbb? — jött oda Zsuzsa. Kezében már ott volt Tóth néni szatyorja, tele a boltban vásárolt éle­lemmel. S aztán hozzátette: — Hoztam kettőjüknek. — Hagyjon most bennün­ket! — csattant fel Flóri, tő­le szokatlan ingerültséggel. — Látja, hogy mibe kevered­tünk — pattogott tovább. — Minek ácsorog itt? Menjen és vacsorázzon meg egyedül. — És maguk? — makacs- kodott Zsuzsa. — Mivelünk ne törődjön! Majd eszünk, ha hozzájutunk Tehát jól hallottam dél­után. Csakugyan mázzák egymást Az én fülemnek ez Bfi temlrflt ' ■ ■ i... ■ i ■» HÚSÜK TAROSA 1. A Ladogátől Mottó: Harminc évvel ezelőtt, 1944. Január 27- én, • szovjet csapatok szétverték a német fa­siszták Lenlngrádot kö­rülvevő gyűrűjét Kí- lencszáz napos blokád ntán a város felszaba­dult A* ember nem születőt hősnek; de megtörténik, hogy akár akarja, akár nem, hőssé kell lennie. Ha élni akar, ha ember akar marad­ni, önmagáért és másokért légy (ehetetlenné kell válnia. A kilencszáz napos fasiszta blokád teljes szétzúzásának 30. évfordulóját ünneplő Le­ningrad azért lett Hős Vá­ros, mert hűséges lakói em­berként élni, dolgozni, sze­retni, gyermeket nevelni, ba­rátkozni akartak. Sétálni a Néva-parton, vágy a Nyev- szkij sugárúton, dolgozni a Kirovról elnevezett gépgyár­ban, szórakozni a városi Ope­rett Színházban, gyönyörköd­ni az Ermitáas kincseiben, vagy az Orosz Múzeum mű­alkotásaiban, kirándulni csa­ládjukkal a Ladoga tóhoz, ▼agy Petrodvorecbe. A történelem úgy akarta, hogy mindezekért a leningrá. diáknak élet-halál harcba kellett szállniok a szovjet ha­zára és szeretett váro­sukra törő mindenre elszánt ellenséggel. És ők harcra keltek, példa nélkül álló küz­delemben hősökké váltak és győztek. A hősök közűi sokan, nagyon sokan elestek, de még sokan élnek, emlékeznek és emlé­keztetnek. őket kerestem Le- ningrádban, tőlük akartam hallani: mi történt velük. A Führer parancsára Leonyid fvanovies Barko- vies a városi taxivállalat 50 éves gépkocsivezetője, két szép, komoly fiú édesapja, számtalan kitüntetés tulaj­donosa: —* 1941 őszén, amikor a fasiszta seregek körülzárták Leningrádot, a mentőszolgá­latnál dolgoztam, mint gép- kocsivillanyszerelő. 17 éves voltam akkor. A németek nem tudták rohammal be­venni a várost, ezért három­szoros túlerővel körülzár­ták. a földről és a levegőből rombolni kezdték. Arra szá­mítottak. hogy akiket a vé­dők közül nem pusztít el a gránát, vagy a bomba, azo­kat elpusztítja majd az éh­ség vagy a járvány. Én itt félbeszakítom L. I. Barkovicsot, hogy ismertet­hessem a hitlerista fegyve­res erők vezérkari főnöksé­gének Lenin grád sorsára vo­natkozó különleges Intézke­dését, amelyet 1941 október 7. keltezéssel adtak ki és szó szerint így hangzik: még furcsább volt, mint Flórt szokatlan ingerültsége. Osz­togatták már a szerszámokat, de Zsuzsa csak nem tágított. —- Legalább egy falatot egyenek! — könyörgött. Ettől a kutya-szolgálattól én is ingerült lettem. Meg­gondolatlanul odaszóltam: — A brigádvezető elvtárs nem ér rá, értsd meg! Abban a pillanatban ész­revettem a baklövést. De már késő volt, kiszaladt a számon. Flóri magázása mel­lett különösen feltűnt, hogy én letegezem Zsuzsát. Érez­tem, hogy az apostolok te­kintete döbbenten tapad rám. Addigra már egészen besö- tétédett. Az a morajlás a fú­rótorony felől sötétben még félelmetesebb volt. A tömeg mégsem tágított a falu szé­léről. Álltak állhatatosan a szélső házsorok mentén, ha valaki elúnta, elment, de mindig jöttek a helyébe újak, megbolydult a falu. mint a hansvabolv. Karonülő gyere­kektől kezdve a vénekig mindenki látni akarta: mi förténik az otthonuk közelé­ben. Nem mindennap! látványt nyújthattunk ott a tibalege­a Balatonig „A Hadseregek Főparancs­nokának (hadműveleti osz­tály) A Führer újból úgy dön­tött, hogy Leningrad, Moszk­va kapitulálását nem szabad elfogadni, még abban az eset­ben. sem, ha az ellenség fel­ajánlaná. Ennek az intézkedésnek a helyessége az egész világ számára érthető. Ha Kijev- ben az időzített aknák rob­banása nagy veszélyt jelen­tett csapatainkra nézve, an­nál fokozottabb mértékben számolni kell azzal Moszk­vában és Leningrádban. Ar­ról. hogy Leningrad alá van aknázva, és az utolsó embe­rig védekezni fog. maga az orosz rádió adott hírt Nagy járványveszéllyel te számolni kell. Ezért egyetlen német katonának sem sza­bad belépni ebbe a városba. Aki vonalainkkal szemben el­hagyja a várost, tűzzel kell visszakérhetni. A nem ellenőrzött kisebb átjárók létét, amelyek lehe­tővé teszik, hogy a lakosok egyenként evakuálhassanak Oroszország belső körzeteibe, csak üdvözölni kell. A többi várossal kapcsolatban is be kell tartani azt a szabályt, hogy elfoglalásuk előtt tü­zérségi tűzzel és légitámadá­sokkal földig le kell rombol­ni őket, és a lakosságot me­nekülésre kell kényszeríteni. A káosz annál nagyobb lesz Oroszországban, a meg­szállt keleti területek igazga­tása és kiaknázása pedig an­nál könnyebb, minél na­gyobb számban menekülnék Oroszország belső területei felé szovjet Oroszország vá­rosainak lakót A Führemek est az akara­tát tudtára kell adni minden parancsnoknak, A Fegyveres Erők Főpa­rancsnoksága vezérkari fő­nökének megbízásából : Jodi" Az „Élet útja** És most következik ismét Leonyid Barkovics: — A körülzárt LenLngrád ellátására, egyáltalán az életben maradásra egyetlen halvány reményünk, lehető­ségünk maradt: a várostól mintegy 50 kilométerre lévő Ladoga tavon keresztül te­remtsünk összeköttetést a Nagy Földdel, és így juttat­hassuk el a legszükségeseb­beket Leningrád védőinek, és a városból az anyaországba szállítsuk a polgári lakosok egy részét, mindenekelőtt a betegeket, a gyermekeket és az öregeket. — A Ladoga két partján, amelyeket az ellenség szün­telenül ágyútűz alatt tartott és repülőgéppel bombázott, hetek alatt kikötőket, raktá­rakat, utakat kellett létesíte­lön. A sötétben a kocsik ref­lektor-fényei, s a fényben a jövőmenő emberek az össze­vissza kiabálás, a munkazaj, s a háttérből az a félelmetes morajlás — akár egy alvilá­gi rémlátomásnak is beillett volna.. A tanács-titkár fel­adata volt, hogy ne engedje pánikba esni a falut ettől a rémlátomástóL A Zöld Mező elnökétől pe­dig még segítséget is kellett kérnünk. A három brigádból harmincán se kerültünk ki, s látnivaló volt, hogy ennyien két nap alatt se készülünk el a csatornával. Mozgósítani kellett a szövetkezet tagjait De bizony, azok alig-alig szállingóztak. Inkább Csak a szélső házakból jöttek, akiket a veszély érzete sarkallt. Meg az elnök hozatott egy trak­tort földforgató ekével, az szabta ki előttünk a csatorna útját. Hanem, én mindezt csak a szememmel, a fülemmel fogtam fel. A csákányt is csak a kezem fogta. A gon­dolataim állandóan Zsuzsa körül forogtak, de olyan erő­vel, hogy később már bele­beleszédültem. Igaz, a gyom­rom is üres volt. Borostás dolgozott mellettem, — Puo­n!. megszervezni az áíralw­dásokat, a szállítmányok me­netrendszerű indítását és fo­gadását az összeköttetés egész vonalának védelmét így jött létre az örök emlé­kű „Élet Útja”, amely 1941 szeptemberétől 1943 január­jáig, a blokád áttöréséig egyetlen vékony, de elszakít­hatatlan kapcsot jelentette a fasiszták által ostromlott Le­ningrad és a szovjet haza kö­zött — Apám kezdettől fogva gépkocsivezetőként szolgált az Élet Utján. 1941 november végén, amikor befagyott a Ladoga és a hajók többé nem közlekedhettek, a gép­kocsik vitték a szállítmányo­kat végig a tó jegén. Am kevés volt a gépko­csivezető. Apám november 28-án hirtelen otthontermett és magával vitt alakulatá­hoz. Mindez anyám távollé­tében történt, áld hazatérve, helyettem csak egy pársoros búcsúlevelet talált — önkéntesként a 804. gép­kocsi zó zászlóaljhoz vonul­tam be, ahol másfél tonnás, ma már nagyon törékenynek látsző. GAZ típusú gépkocsi­ra ültettek. Essél jártam éj­jel-nappal a két part között a Ladoga jegén. Szállítottam élelmiszert, löszért, mindent, amit kellett December végén, amika» még szinte alig volt légelhá­rításunk, az egyik repülőtá- madás alkalmával kocsim megsemmisült én pedig megsebesültem. Gyógyulá­som után haza akartak kül­deni azzal, hogy még fiatal vagyok. Nem mentem. Ismét kocsit kaptám, apámmal együtt jártam tovább a vas­tag hóval borított jégutat —- Egy alkalommal útköös ben váratlanul elfogyott m benzinem. Hóviharban, ke­gyetlen hidegben állt meg a kocsim a tó jegén. szigorú parancs tiltotta, hogy egy­másnak benzint kölcsönök­rünk. Ugyanis ez — az üzem­anyag szigorú kiporeiózása miatt — a kölcsönzőt is ve­szélybe sodorta volna. Apám, akivel ezen az úton is együtt voltam, kivételesen ezt a pa­rancsot megszegte és benzint adott nékem. Uticélunkat szerencsésen elértük, de apá­mat megbüntették. Hát ak­kor ilyen is megtörtént ve­lünk. Leonyid Barkovics. áld • háborút Balaton füreden fe­jezte be, újévi üdvözletébe» ezt írta a fiainak: „Kívá­nom Nektek, hogy »oha n« kelljen hazaszereteteket olyan megpróbáltatások kö­zepette bizonyítani, mint amilyenben nekünk, tening- rádiáknak kellett”. Következik: ft. A „Bloka* kák” parancsnoka. Gyertyános Bottá» kást neveztük így, mert na* szeretett borotválkozni — tin­óra körül odaszóltam nekf hogy én megyek, eszem va­lamit, mert egész nap nem ettem. Tóth néni fia akkor érkezett oda, az vette át tő­lem a csákányt — Hozzon helyette magú­nak az anyámtól! — mondta, így aztán magyarázatta! la tudtam szolgálni a távozás­hoz. Gyérültek ugyan a bá­mészkodók a falu szélén, do még mindig akadt belőlük elegendő. Ahogy közéjük ve­gyültem, valaki utánam szólt. — Gyuszi! Én bizony, észre sem vet­tem a tömegben Pirit — Mit akarsz? — Azt mondják a víz el-' önti a falut. Meg, hogy előbb- utóbb megnyílik a féld. — Marhaság! — mondtam neki. — Menjetek haza, jobb lesz! És indultam tovább. — Várj! — szólt utánam, — Most nem érek rá! — mondtam és vissza se fordul­tam többé. Ez a nő alig öt-hat óra után olyan idegenné vált ne­kem, mintha akkor láttam volna először, (Folytatjuk VILÁCUÉPADé 9-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents