Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-27 / 22. szám
lm. Janulr 8T. ftFtrr- Wag vXRonszXö t ot&s Növekvő aktivitás, felelősség Irta: Alexa László9 a megyei pártbizottság titkára MEGYÉNKBEN 1973 NOVEMBER ÉS DECEMBER hónapokban 863 pártalapszerve- zet és 92 csúcsvezetőség adott számott egyéves munkájáról. A X. kongresszus határozatának megfelelően sorrendben ez volt a harmadik év végi beszámoló taggyűlés. Az irányító pártbizottságok a taggyűlés sikere érdekében időben megtették a szükséges intézkedéseket. Az alapszervezetek és a csúcsvezetőségek növekvő felelősségérzettel készítették elő, bonyolították le a taggyűléseket. Az irányító pártbizottságokkal együtt megértették: a beszámoló taggyűlés nem egy az év közben megtartott taggyűlések közül. A beszámoló taggyűlésen nem egykét témáról, hanem az egész évi munkáról kell számot adni a vezetőségnek és a pártélet. a gazdasági és társadalmi élet valamennyi területére egy évre előre kell meghatározni a tennivalókat. Növeli a párttagsággal szembeni felelősséget az a ma már csaknem egyértelműen vallott álláspc nt, hogy az év végi beszámoló taggyűlések — «azon túl, hogy a demokratikus centralizmus gyakorlati megvalósítói — olyan pártfórumok, ahol az alapszervezeti munka minden kérdése konkrétan szóba kerül. A figyelmet a legfontosabb kérdésre lehet irányítani. 1972-b'n több olyan párthatározat jelent tneg, amely a pártszervezetekre fordította a figyelmet. A KB novemberi határozatának megismertetése, feldolgozása, a végrehajtás megkezdése szükségszerűen igényelte, hogy többet foglalkozzunk az alapszervezetekkel, emeljük az alapszervezeti munka színvonalát. Ilyen irányban hatott a Politikai Bizottság 1972. március 21-i határozata és 1972 decemberi állásfoglalása. A beszámolás Időszakában olyan feladatok megoldását kellett a pártszervezeteknek irányítani, segíteni, mint a tanácsválasztás, a tanácsok megalakulása, a KISZ-vezetőségek újjáválasztása, hogy csak néhányat említsek. Természetesen emellett foglalkozni kellett a napi feladatokkal mind a pártélet, mind a társadalmi, gazdasági, kulturális élet területeivel. NÖVEKEDETT MEGYÉNKBEN A PÁRTTAGSÁG AKTIVITÁSA. A taggyűléseken a párttagság közel 87 százaléka jelent meg. A megjelentek 32 százaléka mondott véleményt, tett javaslatot. A párttagság mintegy 70 százaléka rendszeres pártmegbizatással rendelkezik. A megbizatások teljesítése — mégha ez sokszor csak szervezési jellegű is —, jó hatást gyakorolt a párttagok fejlődésére, a pártszervezetek politikai és szervezeti erejének növelésére. A legtöbb beszámoló taggyűlésen megdicsérték azokat, akik becsületesen teljesítették pártmegbizatásukat. Személy szerint bírálták viszont azokat, akik kényelemből, vagy egyéni érdeküket előtérbe helyezve — kivonják magukat a pártmunkából. — A párttagság igénye, hogy minden párttag végezzen képességének megfelelő pártmunkát. Ez tükrözi azt a felismerést, hogy a közélet pozitív és negatív jelenségei összefüggenek a pártszervezetben lévő állapotokkal. Ha a párttagok nem tesznek eleget pártmegbizatásuknak, ha nem vesznek részt a közügyek intézésében, ha nem állnak ki a párt politikája mellett, az hatással van a pártonkívüli környezetükre is. A beszámoló taggyűléseken ez a kérdés élesen vetődött fel. A Központi Bizottság 1973. novemberi határozataira hivatkozva léptek fel az anyagiasság, a harácsolás ellen. Szót emeltek például a hivatalokban a magánügyek munkaidőben történő intézése, az összeköttetések, a kapcsolatok felhasználása, a jogtalan anyagi előnyök elérése ellen. E negatív jelenségek elleni harcban különösen fontos a párttagság elvi szilárdsága. személyes példamutatása, környezetük tudatos formálása. Ahol azonban ez hiányzik, a politikai munka gyenge, a visszásságok a párttagokra is hatással vannak. Az „ügyeskedés”, a csoportérdek előtérbe helyezése — amit nem is mindig könnyű felismerni — néhány párt- szervezetünknek komoly gondot okozott. Ennek ellenére egy-két pártszervezetünk még a beszámoló taggyűlésen sem tudott határozottan fellépni a konkrét hibákkal szemben. Számszerűen nem nagy megyénkben azoknak a vezetőknek a száma, akik sorozatosan megsértik a népgazdasági és a csoportérdek összhangjának szabályait, hatása azonban számuknál jóval nagyobb. Azon túl, hogy egy-egy ilyen esettel kapcsolatban általában vezetőkről be szélnek, gyengíti a párt erejét, nehezíti a párt munkáját, hatással van a párt tömegkapcsolatára és a párttagság aktivitására. A KORÁBBI beszámoló taggyűlésekhez viszonyítva most sok szó esett a párttagokkal szembeni követelmény növeléséről. Elsősorban úgy, hogy a párttag ne csak ismerje és értse a párt politikáját, hanem — ha a helyzet úgy kívánja — védje is meg. Jogosan kapták a bírálatot azok a párttagok — közöttük néhány vezető is —, akik eltűrik, hogy környezetükben elveinkkel ellentétes, a szcy eializmustól idegen nézeteket hirdetnek. A párttagnak, de minden közfunkciót betolt' embernek kötelessége fellépni mindenféle szocialistaellenes megnyilvánulással és magatartással szemben. Az év végi taggyűlések beszámolőinak többsége a X. kongresszus és az 1972. KB novemberi határozatainak végrehajtásáról adott számot. Többségük konkrétan határozta meg a feladatokat. A párttagság politikai fejtéádiésé! tükrözi, hogy csak elvétve vetődtek fel személyi sérelmek. A beszámolók zömében azokat a kérdéseket tartalmazták, amelyek az adott partszervezet tagságát leginkább foglalkoztatták. Az üzemi pártszervezetekben a Központi Bizottság 1972. novemberi , határozatáról, a munkásosztály vezető szerepének, helyzetének, műveltségének javítására tett intézkedésekről beszéltek elismeréssel. Jogos bírálatok hangzottak el az üzemi, a szövetkezeti demokrácia területén meglévő gondokkal kapcsolatban. Felléptek a több helyen meglévő sablonosság és formalitás ellen. A rendszeres tájékoztatás, az üzem életének ismerete iránti igény is egyre erősebben jelentkezik. A hozzászólásokban több gazdasági vezetőt marasztaltak el a munkásokkal való kapcsolat elhanyagolásáért. BAR AZ ELMÜLT HÁROM ÉV SORÄN növekedett a pártszervezetekben az elméletiideológiai kérdésekkel való foglalkozás, a beszámolók többsége megkerülte az ilyen jellegű kérdéseket. A párttagság ideológiai nevelését sok helyen szűkítették le a pártoktatásra. Ahol érintették is például a kispolgáriság, nacionalizmus kérdéseit, legtöbbször csak általában. Márpedig a fenti jelenségek ellen konkrétan, mindig ott és akkor kell harcolni, ahol és amikor az jelentkezik. A marxista nézetekkel szembenálló nézetek felismerése, az ellenük folyó harc igényli, hogy pártszervezeteink rendszeresebben foglalkozzanak ideológiai kér- . désekkel. A beszámolók megfelelő arányban és helyesen foglalkoztak a tagfelvétel, a pártépítés kérdéseivel. Megyénk párttagsága ismételten kinyilvánította: egyetért a Központi Bizottság 1972. novemberi határozatával, amely a párttagokkal szembeni követelmény növelését írja elő. A határozat végrehajtása következtében lelassult a párttagság számszerű növekedésének üteme, javult a fizikai dolgozók aránya. Az 1973-ban felvett párttagok 76,7 százaléka fizikai dolgozó. Ezen belül 76,9 százalékos a szakmunkások aránya. A határozat következetes megvalósítása pártszervezeteinktől további körültekintő kiválasztó, személyekre menő folyamatos nevelő munkát igényel. A korábbi beszámoló taggyűlésekhez viszonyítva legutóbb kevés szó esett a pártszervezetek kádervéleményezési jogköréről. Legtöbbször a gazdasági vezetők egyes intézkedéseit — a pártszervezet véleményének figyelmen kívül hagyása miatt — bírálták. A káderpolitikai elvek alapszervezeti szinten történő érvényesülése nem szerepelt a beszámolókban. ..... '■ j-' ß a a beszámolok Általában ott voltak gyengébbek, ahol azokat nem kollektíván készítették, nem kérték ki a pártcsoport véleményét. Pedig a kollektív vezetés hiánya sérti a lenini elvet, másrészt a munka eredményességét csökkenti. Az úgynevezett titkárcent- rikusság — sajnos ilyen is van — a vezetőségi tagok közömbösségéhez, végeredményben a párttagság passzivitásához vezet. A vezetőségi tagok közötti munkamegosztás, az aktív, felelősségteljes munka a párttagságra, a taggyűlés munkájára is jó hatással van. A pártcsoportok munkája a beszámoló taggyűlések előkészítésében, a munka értékelésében lényegesen meghaladta a korábbi szintet A csoportok mintegy 70 százaléka nemcsak megtartotta ülését, hanem értékelte saját munkáját, javaslatokat adott a beszámolókhoz. A pártcsoportok tagjainak 70—75 százaléka mondott véleményt Tevékenységük jó hatással van a politizáló légkör alakulására. A párttagság igényli az aktívabb, célratörőbb politikai tevékenységet, amelynek szinte állandó színhelye a pártcsoport A pártszervezetek irányításában fontos szerepet tölt be megyénkben a 92 csúcsvezetőség. Munkájuk fejlődését mutatják az összevont taggyűlések és küldöttértekezletek is. Elismert irányítói és segítői a hozzájuk tartozó pártszervezeteknek. Néhány kivételtől eltekintve javult a hozzájuk tartozó alapszervezetek munkájának színvonala, rendszeresebb a pártélet. A JÓ ÉS NYUGODT POLITIKAI LÉGKÖR, az 1973-as év eredményei jó alapot adnak a további munkához. Ahogyan csaknem minden taggyűlésen megfogalmazódott: továbbra is legfontosabb feladat a parthataro- zatok megismertetése, a végrehajtás megszervezése és ellenőrzése. A párthatározatok helyi viszonyokra történő feldolgozása, a végrehajtás ellenőrzése azonban a pártalapszervezetek egy részénél igen alacsony színvonalú. Ezért az alapszervezeti titkárok tanfolyamán, a titkári értekezleteken a kérdésekkel többet kell foglalkozni. Világos, a párttagság számára is érthető feladatok, célok megfogalmazása a politikai munka kibontakozásának alapja. Az a felelősség, amellyel párttagságunk készült és vett részt a taggyűléseken, feljogosít annak megállapítására, hogy párttagságunk egyetért a párt politikájával és cselekvőén 'észt vesz annak megvalósításában. A párt- úapszervezetek jól látják el feladatukat, meg- elelnek a velük szemben támasztott követelményeknek. így van ez még akkor is, ha munkájuk színvonalát illetően lényeges eltérések találhatók. Most az a feladat, hogy mindenütt vonják le a beszámoló taggyűlések tapasztalatait. Ezeket és az irányító pártszervek minősítésének megállapításait hasznosítsák az 1974- m évben, • XL kongresszusra való felké- ■UfeMbc* Alig több, mint fél éve űj részleget hozott léire a nyírmeggyes! Petőfi Termelőszövetkezet. A RAMOVIIL-lal kötött szerződés alapján végzik az import rádió- és tévékészülékek javítását. Képünkön: Tisza István műszerész egy vetítőgéppel szinkronizált magnetofon javításán dolgozik. Ahol az ár születik (L) Nyereség, minden áron ? A Kelet-«n® gyarors zági Faipari Vállalatnál az ajtóik, ablakok gyártása a szabad árformába tartozók. Vagyis a létező árformáik közül a legkedvezőbb szerint számolhatja el a vállalat termékeit. Az általuk gyártott ajtók, ablakok legnagyobb részét viszont a TÜZÉP-nek adják el, ahonnan a kislakásépítők viszik tovább. Vagyis az ármunka szinte közvetlenül a lakosság „zsebére” megy. Illetve nem megy. Mert az említetett- vállalat a jó példák közé tartozik. Olyan árvetést, kalkulációt készített, az árakat úgy állapította meg, hogy nem magasabb a minisztériumi ipar rögzített áras hasonló termékeinél. A vállalatnál a nyereség növelését, a béremelést nem az árak emelésével, hanem a hatékonyabb termeléssel kívánják elérni. vágy szövetkezeteik eső. porbérdekével. amikor a nagyobb nyereséget a magasabb ár révén kívánták elérni. Éppen ezért nőtt meg az utóbbi időben az árellen őrzéseknek a szerepe. Először fel kellett ismerni, hogy a szabad ár nem gátlástalan nyereségnövelést jelenti, hanem itt is megkövetelik a pontos kalkulációt, amelyből kimutatható a ráfordított anyag, a munkabér, s a haszon nagysága. Többször olvastunk arról is. hogy egyes gazdálkodó szerveknél a tisztességtelen haszon elvonására intézkedést tettek. Szerencsére Szabolcs-Szat- márbam ilyen jelenség még nem fordult elő. Szakemberek kontra kalknlácié drágában kalkulálták az öltöző padokat a Fűszértnek. mint ahogy azt a jogszabályok megenged ték volna. Nagyobb haszon reményében Az, hogy az árak alakulásánál nincs nagyobb szabály- sértés, még nem elég. Ugyanis jó] megfigyelhető tendencia van például a megyén belül is arra, hogy a rögzített áras termékektől inkább a szabad áras termékek fe- ' lé fordulnak a vállalatok; ahol nagyobb hasznot remélnek elérni. A cipőiparban például a Szabolcs Cipőgyár ma már szinte kizárólagosan szabad árformába Rögzített, maximált, szabad ffletezinvonalpoüt4'kán& fontos része az árpolitika. Az immár hetedik évébe lépett gazdaságirányítási rendszer a korábbi kötött árakat tóoldotta. helyette a piád kapcsolatok érvényesítése végett az árak megállapításánál is eltérően szabályozott. A legfontosabb, legalapvetőbb cikkek továbbra is a rögzített árformában maradtak. mint például a kenyér, és más élelmiszerek. Más áruféleségeknél a maximált árat adták meg, vagyis az árnak csak felső határt szabtak, attól olcsóbban természetesen bármelyik vállalat árusíthatott. Végül pedig szinte teljesen a piaci értékítéletre bízta az áruk egy viszonylag kis részét, ahol a szabad árforma'alkalmazását tette lehetővé, amikor az eladó és a vevő közötti megegyezéssel született meg az ár. A népgazdasági tervezés viszont minden évben előre bejelentette, hogy az árak milyen módusulásával számol, mely termékeknél várható hatósági áremelés, vagy csökkentés. Végső soron ez dönti él az életszínvonal alakulását is. Amikor a maximált és a szabad árformát megállapították, akkor ,_rra számítottak, hogy az iparban a legtöbb helyem kialakuló verseny az árak lefelé szorításának irányába hat. Sajnos, ez több esetben nem így történt A népgazdasági érdek sokaacc StMaSCt ft wátMaftek, A maximált áraiknál az a helyzet állt elő — főként a nyersanyagárak növekedése miatt —. hogy a verseny helyett mindenütt inikább a lehetséges felső határt szabták az áraknál. Bár ez országos jelenség, de itt is akad ellenpélda, mint a VAGÉP, ahol van olyan termék, amelynél árengedményt tesznek a megrendelőnek. A* ármunkánál a megyében a legnagyobb gondot nem is a kimondottan tisztességtelen célok elérésére való törekvés jellemezte. Inkább a nagy számú kis- és középvállalatnál, szövetkezetnél s felkészült szakemberek hiánya okozta, s okozza néhány helyem ma is a gondot. Ugyanis a ponti* kalkulációk elkészítésére felkészült szakemberek kellenek, akik a műszaki résszel is tisztában vannak, s az ide vonatkozó jogszabályokat is megtartják. Fordulatot kellett elérni a vállalati, szövetkezeti vezetők szemléletében, akik hajlamosak voltak az árak alakulását sokszor csak a maguk szempontjából vizsgáni. nem gondoltak arra, hogy nem csak az eladó, hanem a vevő pozíciójában is megjelenhetnek a piacon mint magánember, vagy mint vállalat. Az ellenőrzések. a sorozatos felvilágosító munka már érezteti hatását. Nem mondhatjuk el a megyében sem, hogy mindenütt hiba nélkül dolgoznak, de általában igyekeznék megtartani az előírásokat. Már csak azért is. mert egy-egy ellenőrzésen o jogtalanul számlázott összeg visszafizetését is elrendelhetik, mint ahogy történt az a nagyhalára! ss&rottesaetoéL ahol tartozó cipőket gyárt. A nyír- bátora Auróránál a gyermekcipők gyártása a kötött álformánál veszteséges. Nyilvánvaló. hogy a korábban gyártott mennyiségnél nem készítenek többet, inikább olyan termékeiket keresnek, amelyeknek a nyereségével ellensúlyozni tudják a veszteséget. (Bár meg kell adni, hogy a korábbi gyártott mennyiség fenntartása is már póza táv állásfoglalás a vállalat vezetőitől egy fontos közszükségleti cikknéL) Összehangolt érdekek Az árak alakulásánál érdemes megemlíteni, hogy a gazdaságtalan termelés visz- szaszorítását is szorgalmazza politikánk. Érthetően, mert a veszteség a vállalatnak és népgazdaságnak egyaránt ráfizetés. Ha viszont olyan új termékkel .,jön ki” egy-egy vállalat a piacra, amely korszerűségével. tartósságával nagyobb használati értéket képvisel, akkor a viszonylag magasabb ár is elfogadható, mert a több pénzért, többet is kapott a vevő A termelő vállalatok vezetőin és dolgozóin múlik — a szakszervezeti bizottságoknak szintén vannak feladatai ezen a területen —, hogy ne csak a* ellenőrzéstől félve, hanem aS érdekeket összehangolva állapítsák meg az árakat. A* idén például már mindenütt ártervet kell készíteni, amelyet a társadalmi szervek is ellenőrizhetnek, s egyezhetni tudják a vállalati lehetőségeket és a népgazdasági kívánalmakat. Lányi Botond —- Tóth Árpié «febtetjuftl
