Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-05 / 3. szám

Wff. farrafr ft i&rm-m&ywswwm MHM ft «AM Egy törvény bölcsője PARÁNYI GALLY A NAGY ÉLETFAN: család. — Gallyak dús szövedéke, zendülő friss ajtósok fo­vostól és szakmunkástól, szövőnőtől és mémöknőtől, a legkülönbözőbb érzelmű és felfogású állampolgároktól — konszerűbbé. az élet válto­zásaihoz rugalmasan alkal­mazkodó törvénnyé tévő me­ditációkból, tervekből. Párttagságuk kelte: 1973, XI. 23. % • Uvegművesek életútja Hódnak össze egésszé, erőssé — társadalommá. Ha a gallyak között sok a sárgu­ló. a félbetört hajtás — megérzi az élet-fa. Már felnőtté érve, emlé­keink filmjein az örökkön maradó, színét soha nem vesztő kockák: családunk. Apánk, akit szerettünk ere­jéért és bölcsességéért; anyánk, aki biztos várunk volt minden bajban nehéz órán; testvérek, kik egy vérből valók velünk s ha út­juk elkanyarodik is a mi­énktől többek jóbarátnál, kedves ismerősnél. S amikor önnön otthon nkat teremtve körülöttünk kiformálódik az áj család, amelyben apák vagy anyák lettünk, gyere­kek kötik örömünk és kis bosszúságaink csokrait; ma­gunk formáljuk tovább az életfa gallyerdejét. Társadalmunkban, immár húsz esztendeje, különleges rendeltetésű törvény őrködik o családok, a családok tag- jainak jogain, s természete­sen kötelességein is. Család­jogi törvén* kis szürke zsebkönyv laikusnak talán nehézkesnek is tűnő nyelve­zettel. Paragrafusgyűjte­mény; annak idején a szó. cialista szellemű törvények között az elsők közé sorol­hatta a jogalkotás. Mostan­ság már arról szólunk sok fórumon, szinte társadalmi méretű vitákban: megint csak tovább kell lépni. Uj, még korszerűbb családjogi törvényre van szükség, amely érzékenyen reagál a kor változásaira, az anyák hely­zetére családban és társa­dalomban, az öreg szülők jogaira és sajátos gondjaira s a legdrágább családi és társadalmi kincsre, a gyer­mek védelmére. BÚVÁRKODOM A JA" VASLATOK HALMAZÁ­BAN, amelyek — pedagó­gustól és művezetőtől. or­A gátőrházból nem látnia folyót. Rejti a töltés, azt meg takarják a tövébe épült házak. Csak egy kicsiny szakasza mutatja magát ott, ahol a házsor megszakad és feljáróba torkollik az utca. Pedig nem nagy a távolság. Csupán harminc méter vá­lasztja el az őrhelyet a mel­lette magasodó Számos- gáttól. Az öreg töltésnek ez a szakasza sokszor kiállta már a próbát. A hetvenes árvíz idején is, amikor nem csak Csengert, hanem féltucatnyi községet védett meg a pusz­tulástól. A gát és az embe­rek akik éjjel-nappal vi­gyázták és erősítették. Lapát, pátrialemez, homokzsák, csó­nak, amire éppen szükség volt... A jégpáncéllal birkózó fo­lyó most csendesen húzódik meg a pár száz méterrel odébb vájt medrében. Amíg tart a hideg, nincs veszély, de ha a hegyekben gyors ol­vadás indul, egy-kettőre há­tára kapja, összetöri a vas­tag jeget. Egyik napról a másikra veszélyessé válhat ilyenkor is a folyó, nem le­het magára hagyni. A gátőr dolga, hogy figyelje, jelentse minden rezdülését. Csenger, Kolozsvári utca 4. Postai vonalon nyolcvan­nyolc. „vízügyin” két hosszú és egy rövid csengetés, URH- Val pedig a hétpertizes. Ár­összegyültek a társadalmi fórumokon. Törvénytervezet­vázlatról vitáztak, ezt egé­szítették ki megvalósítható vagy — ez is természetes — ma még kivihetetlen javas­latokkal. Egy közös minde­nütt. Az, hogy a társadalom ringatja a születendő új tör. vényünk „bölcsőjét’’, gondol­va a leendő házasokkal, gyakorló családapákkal anyákkal, születendő vagy már a családban féltve őr­zött gyerekkel. Szép és őszin­te figyelemmel születik egy törvény, nevében is őrizve a családot. Ha később ez a törvé­nyünk azt mondja majd: házasulandó fiatalok, győ­ződjetek meg egymás egész­ségi állapotáról, keressétek fel házasság előtt az orvosi tanácsadó szolgálatot — nemcsak azért, mert kötele­ző. hanem azért is, mert egyszer szülők lesztek, s mai egészségiek utódaitok­ban él tovább — a törvény a családért mondja mindezt. Ha arról szól, hogy a házas­ságkötés bejelentését köves­se 30 nap várakozási idő, megint o családért szól. a megfontolt, meleg érzelmű kötést segíti. Az elhirtelen- kedett, esetleg röpke isme­retséget követő meggondo­latlan szándékokat kívánja kiszűrni. Az anya jogokat mondhat magáénak. Akkor is — ja­vasolja a törvény — ha el­szakadt a kötelék, elváltak a házasfelek. Szabadon vá­laszthat viseli-e a leányne­vét, vagy él tovább volt fér­je nevén. A gyermeknek pe­dig. ha eltépődtek a házas­társak közötti érzelmi szá­lak, nem kell anyagiakban károsodnia. A tartásra kö­telezett szülő nem önkénye­sen állapít meg tartásdíjat hanem a pontos jövedelme alapján kell fizetnie. De le­hetne itt sorolni akár száz­féle változást, a családjogot ALAKUL, FORMÁLÓDIK tehát közös beszélgetések ér­lelésében új törvényünk. Már a viták módszerében, szükségességében is tükröző­dik milyen fontos a szocia­lista társadalomban ezen be­lül is a jogalkotás folyama­tában az, hogy ne csak szak­emberek. hanem a családok „hozzáértői” — az apák és anyák gondolatai véleménye nyomán szülessék meg az új törvény. Gyakori beszédtéma egyébként is a család. Tudó­sok, szociológusok kutatják a tudományos oknyomozás és következtetés módszereivel a változását, érzékenységét a gazdasági — társadalmi mozgásokra. Hallunk arról, mily mértékben és mennyit vállalhat át a tánsadalom a családok terheiből; ma is sokat vállal, nyilvánvaló, hogy a folyamat tovább illá­kul. A nagy közös pénztár­cából a mainál is több jut a gyermeknevelésre — gon­doljunk csak a kormány leg­utóbbi családpolitikai intéz­kedéseire. Amit viszont sosem kér­dőjelez meg a szocialista társadalom: a családok, a társadalom e sejtjeinek sors­döntőén fontos szerepe, pó- tolhatatlansága. A családok — az igazi. meleg otthonok — formálják, alakítják cse­csemőkorától felnőtté vá­lásig a gyermeket. Kölcsön­zik pótolhatatlan — vagy más forrásból csak elképesz­tő áldozatok árán. nyjeyhefő — melegét, jellemformáló erejét, nevelő szerepét. HA MOST ÜJ TÖRVÉNYT formál sok száz, sok ezer okos javaslat, a családokért van e munka. Azokért a családokért, amelyekben a jövő Magyarországának új meg új generációi születnek, élnek, és cseperednek fel a szeretet és gondoskodás lég­körében. Két meggypiros, tisztafe­delű, friss párttagsági könyv. Egyik Kántor Piroska üveg­művesé, a másik Szabó Ist­ván üvegművesé. Ketten együtt alig negyvenen túli­ak. Piroska könyvének szá­ma 845 698, Pistáé követi, eggyel több; vagyis 845 699. Egymás után következnek, mint párttagok is, a pártban. Ez talán véletlen, de az már az élet törvényszerű rendel­tetése, hogy egy napon, egy taggyűlésen vették fel őket, mert ők ketten ezt így kép­zelték el, így akarták. A párt tagjai: 1973. XI. 23. óta. A gyár neveltjei Ismer megindítóan szép és tiszta szerelmeket az illegá­lis mozgalom, a nehéz évek, a közös harc és munka, me­lyek egy életen át tartottak, s az élet kezdetén, alakul- tak-szövődtek-edződtek. Nem csupán az érzelem, hanem főleg a közös, azonos sors, életfelfogás, eszmék tüzén át izzott végig. Ha nem is ilyen, de ehhez hasonló e két fiatal életindulása, el­jegyzésük a párttal, a moz­galommal is. Nem kerestem e sztorit, úgy bukkantam rá. Fiatal, a pártba nem régen felvett fi­zikai munkásokkal akartak beszélgetni, ismerkedni. Fag­gatni őket arról, hogyan is határoztak. Miért kérték fel­vételüket. így ismerkedtem meg a BEAG Universil gyár­egységében ezzel a két fiatal szakmunkással. Ültek csendesen, halkar., fehér köpenyben egymás mellett, ők is a közös élet­út, az elkötelezettség, a moz­galmi munka szálain kötőd­tek egymáshoz. „Nem vélet­len, hogy a párttagsági köny­vüknek a száma egymásután következik” — jegyezte meg Pankotay István párttitkár. „Piriké majd bevallja.” Kántor Piroska izeg-mo­zog a széken, latolgatja szól- jon-e vagy hallgasson. Beszél helyette mosolya, pirosló ar­ca. Végül mégis szól: Szabó István „Igen, majdnem menyasz- szony és vőlegény vagyunk. Én nyíltan merem mondani, de Pista még nem.” „Akkor már félig elhihető a dolog” — így a párttitkár. Ezt már nem hagyja szó nélkül Szabó István sem. Vall. Egy mondatban: „így van.” E két fiatal 1967 óta isme­ri egymást. Itt ismerkedtek a szakmával, a gyár első neveltjei, akik megküzdöttek a szakmáért, mindenért, amit kaptak, őket dédelgették az idősebb szakik, a kommunis­ták. Ők voltak az első kisze­sek. akik életrehívták a szer­vezetet. Piroska szabadult fordítva kellene lenni, ha azt nézzük, a lány korábban kezdte a mesterséget, s több gyakorlata van. Piriké cáfol meg. ő magyarázza kissé hévvel, hogy Pista többet ér­demel ennyivel, mert szerinte rátermettebb. Hogyan védi? Öröm hallani. És a válasz is, ahogyan erre Pista reagálj őszerinte meg Piriké érde­melne legalább annyit, mint ő, mert ha össze hasonlítja munkáját, sok férfit is megy szégyenít. S, amikor végül arról kér­dezem őket, mondják meg, melyikükben érett meg első­ként az elhatározás, hogy a pártba kérje felvételét, ak­kor szinte egyszerre válaszol*» nak: csaknem egy időpont-» ban. Talán a lánynak, Piriké** nek valamivei előbb, de rög» tön hozzáteszi, hogy alig) késett valamit Pista is. És ezt a fiú megerősíti: így volt; „Együtt beszélgettünk róla.7S pártról, a párttagságról, s ar- ról, hogy egyáltalán éretted vagyunk-e rá, s merjünk-« odaállni, mit fognak szólni! És tudjuk-e mi vállalni, ami azzal jár. Latolgattunk, * döntöttünk: úgy éreztük, vál4 lalhatjuk. Ha segítenek, meg*} álljuk a helyünket, ügy érezJ tűk, ha mint KISZ-esetí helytálltunk, sikerül a párti ban is. Persze tudtuk, hogy* ott nehezebb lesz, többéi várnak tőlünk.” Figyelemmel kísérik munkánkat Beszéltek a párttitkárral, * KlSZ-csúcstitkárral. Bátorí­tották őket. Egyik ajánlójuta így lett a KISZ-szervezet, Pi­roska hozzéfízi gondolatait Pistáéihos: „Ösztönzött ben­nünket a szervezeti élet, az együvé tartozás És olyan jó így, hogy megértjük egymást Biztattak is bennünket a» idősebb párttagok. A pártve­zetőség meg figyelemmel kí­sérte munkánkat. Ez jó# esett.” És így lett a másita ajánlója a két fiatalnak PH ros Lászlóné, termelésprog­ramozó, aki valóban végig kísérte életüket, munkájuk kát, hiszen nemrégiben még keze alatt dolgoztak, ő volt a> KISZ-titkáruk. ( Őrhely a folyónál vízvédelmi kirendeltség, gát­őrház és lakás, őrhely és otthon. A családnak, a fele­ségnek a segítőtársnak és a gyerekeknek, míg el nem hagyják a fészket. Hét gye­reket nevelt itt Varga Bálint gátőr és felesége Bujáki Ro­zália. Négy lány és három fiú. Lajos, a legfiatalabb is dolgozik már. Festő-mázoló és tapétázó szakmunkás a vízügynél. Bálint, sorrendben a har­madik, ikergyerek. Csak 15 perccel fiatalabb Violánál. Nem csak a nevét örökölte, hanem a foglalkozásban is váltja maja' az apát, ha nyugdíjba vonul. Igaz, van még hátra majd kilenc esz­tendő. Addig is dolgozik a fiú, fizikai munkán a víz­társulatnál. Ő is úgy indult. Kubikusként kezdte a víz­ügyi szolgálatot 1946-ban Tyúkodon. Aztán Csengerúj- faluban teljesített szolgála­tot és tíz éve ezen a helyen. Tíz éve vigyázza ezt a határtól kezdődő, hat kilo­méter hosszú balparti gát­szakaszt. Méri a vízállást a hídnál, küldi a vízmintákat, méri a jégtakaró vastagsá- , gát, kémleli a víztükröt, gondozza a műtárgyakat, jobb belátásra bírja a rend­bontókat. ápolja a töltést. Mert azt is kell. Egyengetni a vakondtúrásokat, levezetni a töltéskoronán rekedt csa­padékot, irtani a rágcsáló­kat, védeni a gyeptakarót. Lapát, gereblye és tabletta, amelyet a földalatti járatok­ba kell helyezni. , Télen, nyáron van mun­ka, akár esik, akár fúj, az őrjárás egyetlen nap sem maradhat el. Nem is lenné nyugodt, ha egyszer is elha­nyagolná. Elégedettek is ve­le. Kétszer kapta már meg a Kiváló dolgozó jelvényt és kétszer az Árvízvéde­lemért érmet. Az elsőt még a dunai árvízvédelemben va­ló részvételéért. A fokozott éberségre ezen a szakaszon most különösen szükség van. hiszen a nyá­ron épült új töltésre foko­zottan kell vigyázni. Ez a másfél kilométeres szakasz ugyanis nincs még teljesen befejezve, hiányzik a szi­lárd gyeptakaró, ami nagyon fontos kelléke a gátaknak. Pedig a víz itt már a má­sodfokú készültségnél is el­éri a töltést. Vigyázni kell, nehogy baj legyen. Mint ahogy baj lett volna abból is. ha nem veszi észre, hogy a Szamoson átívelő híd, az árvíz idején megrongálódott. Két öccse — József és János — is gátőr, ők is mindketten határmenti sza­kaszon. A szülők is élnek még Tyúkodon. A csende­sebb napokban, ilyenkor té­len, disznóvágáskor szoktak összejönni családostól. Húsz éve. rendszeresen. Az őrhelyek azonban ak­kor sem maradnak ember ■ nélkül. Mert a víz nem tré­fál, a jelentéseket pedig mindig várják. Nem csak a vízállásról, ha­nem a víz tisztaságáról is. A felszínen úszó olajfoltokról, a „pipáló” halakról ugyan­úgy. mint a jégtakaró „hí­zásáról”, vagy a zajlás meg­indulásáról. Szétnézni a für­dőhelyeken, felhívni a gya­nús eseményekre a határőr­ség figyelmét, ellenőrizni a hírközlő berendezések álla­potát. S azonnal készenlétbe lép­ni, ha a szolgálati vonalon megérkezik a hosszú csen­getés. Mert a gát is úgy erős, ha az ember vigyázza! Tóth Árpád előbb, mint szakmunkás, Pis­ta egy év múlva követte. Mindketten a 107-es Mező Imre Szakmunkásképzőnek voltak a tanulói. Együtt dolgoztak, egy mű­szakban. Keresték egymást. Piriké többet tudott, mint Pista, mögötte már egy év gyakorlat állt- És segítette. Emlékeznek még az üveg­golyó fúvásra, amelyre Piri­ké tanította, a spicc leszűkí­tés műveletére (az üvegcső darabolásánál van ez a mű­velet) no és a precízséget kí­vánó üvegforrasztás. Együtt munkában, munka után Ég munka után együtt vol­tak a KISZ-szervezetben is. Pista mint a csúcsvezetőség tagja, Piriké, mint egyszerű KISZ-tag. És amikor meg­alakult a vállalati tánccso­port, a népitáncos párok egyikét ők ketten alkották. Együtt határozták, ha vala­kin segíteni kellett, együtt tanultak, Piriké is megfogta a lapátot, ha parkosítani kel­lett, ha fát ültettek, ha vala­milyen társadalmi munkáról volt szó. Egy műszakban dolgoznak tanuló koruk óta. Pista órabére 10,50, Fe­rikéé W forint. Holott tata« Meleg szavakkal szól a kői fiatalról, mert 1970-ig szinte) minden nap együtt dolgozta!# az ifjúsági szervezetben. „EH ső neveléseink voltak, mini tanulók, dédelgettük, neveH tűk őket, tudtunk mindert gondjukról, segítettünk nekikó Részt vállaltunk tanításuk­ban, s így a minden napos együttlét alakította, formálta őket olyanná, hogy büszkétó lehetünk rájuk. Ott voltak és vannak az elsők között, ahol segíteni kell, ahol a köz ügyé­ben várják el a cselekvést; Kántor Piroskának és Szabd Istvánnak is betudható, hogy a mi ifjúsági szervezetünkben a munka kezd fellendülni.^ Szabó István a KISZ-csúcs» vezetőség tagja. Piroska is aa ifjúsági szervezetben, végea pártmunkát. így döntött á pártvezetőség. És ezt örömmel végzi. Úgy, mint régen. Csata talán kissé felelősségteljes sebben. Szükség van rá, mert több mint másfélszáz tagja van a KISZ-nek, a KISZ-kor-» osztályú fiatalok létszáma meg túl van a háromszázötve-J nen is. Közülük kerültek ki ők keW ten is. Kántor Piroska és Sza­bó István fiatal kommunistátai Farkas Kálmá#

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents