Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-05 / 3. szám

1. «Md !SeEiT-WÄm*ÄORSzX9 Iu74 Ta?fllB!r tJT n v Jk Szülők fóruma GYEREKEKNEK »H Gyerekeknek HU GYEREKEKNEK füf Gyerekeknek Gyermekkultuszunk árnyoldalai Amikor először vittem erdei kirándulásra a kislá­nyaimat; megdöbbentem télovaságuktól, apró kis fé­lelmeiktől, a zizzenő falevéltől is megtorpanó, bizony­talan lépteiktől. Aztán valahogy mégis belefeledkez­tünk az erdőbe. Egy játékos kedvű mókus megfutta­tott bennünket, követtük árkon-bokron át, alig tud­tunk betelni a villámtomával, amit tiszteletünkre a fák ágai közt* rendezett. Emlékszem, úgy értünk haza az előre megfőzött vasárnapi ebédhez, mint akiket ki­cseréltek. Annyi, addig ismeretlen szépséget találtunk és annyi új örömet éltünk át egyetlen délelőttön... Miért elevenítem fel ezt? Mert úgy tűnik, sokat hangoztatott gyermekkultuszunkból egyre inkább ki­szorul a dolog érzelmi része, vagyis az, hogy gyerme­künket úgy kell szeretni, hogy igazi örömöket adjunk számukra, mi is velük örüljünk. Mivel magyarázható, hogy nem mindig tudjuk okosan és jól szeretni gyer­mekünket? Talán azzal, hogy mi, mai szülők össze­hasonlíthatatlanul rosszabb anyagi viszonyok között nőttünk fel. mint gyermekeink, s ezért elsősorban ar­ra törekszünk, hegy jobb körülményeket teremtsünk számukra. Ez alatt a végletes öltöztetést, a dús étke­zést, és a szinte pazarló ajándékozást értjük. Nem saj­nálunk tőlük semmit, hogy ily módon a „tökéletes” szülő képében tetszeleghessünk. Fáradozásunkért >és áldozatunkért azonban a szám-* lát is benyújtjuk: engedelmes, moccanatlan, a tévé előtt órákig csendben elüldögélő gyermeket „kívánunk cserébe”. Holott a gyermek életeíeme a mozgás a já­ték. Ö is társas lény. Vagy boldog egy gyermek és es­tére piszkos, vagy boldogtalan és másnap is felveheti az előző napi ruhácskát... De nemcsak családi, társadalmi értelemben is vannak adósságaink gyermekeinkkel szemben. Ünnep­napokon otthon ül a sok apróság, mert kulturális in- tézménveinknek, a moziknak, a színházaknak, a mű­velődési házaknak csak elenyésző része tárja ki kapuit a gyermeknép előtt. A délelőtti matinék, a gyermek- előadások, a sportversenyek kicsinyeknek és nagyok­nak, ritkaságszámba mennek. Pedig szeretnénk, ha felnőttként nem húzódnának otthonukba a gyermeke­ink ha nem válnának társtalanná, ha gyakori igényük lenne a színházbajárás, s a kellemes baráti összejöve­teleken való részvétel. Csakhogy amit gyermekkorban nem szoknak meg, az felnőttként sem válik igényük­ké __ De soroljuk csak tovább „gyermekkultuszunk” va­lós adósságait. Apróság, hogy az úttervezők kihagyják a gyermekkocsit a számításaikból, s az útpadkák ma­gasak. Apróság, hogy az éttermekben nincs gyermek- ménü és gyermek-kánál, pedig talán többen járnánk gyermekes családok is étterembe ebédelni, vacsoráz­ni. A fodrászüzletek nem vállalnak szombaton gyer- mekhajvágást, hogy a gyerm.ekzsivgj ne zavarja a vendégeket, pedig az édesanyák szabad szombatjukon eftyütt ülnének a bura alatt a gyermekükkel- Es az új üzletek és áruházak gondolnak-e a gyermekkocsival érkező szülőkre?! Nem gondolnak. Esőben, hóban, a ki pányvázott kutyák mellett, az üzlet előtt van a gyer­mekkocsik helye is. Városaink új lakótelepein is ha­marabb épül fel a garázssor, mint a hinta, s a falvak­ban is előbb telepítenek pompázó virágágyásokat, mint mászókát, vagy elkerített homokozót. Azt mondjuk, s úgy is érezzük, hogy a gyermek a szülök és egyben társadalmunk szemefénye. Utódaink­kal szemben egyre nagyobbak a követelményeink is, de mintha elfelejtenénk, hogy nekik is akadhatnak — ha úgy tetszik — jogos követeléseik. A szüleiktől nemcsak anyagi biztonságot, hanem sok szép kirándulást; több játszóteret, több gyermekfilmet, „Hahó öcsit”, és „Tenkes kapitányát” — és például a szombati gyer- mekhajvágást is joggal elvárják. ■. ______'_______ Kocsis Éva Ki ette meg a mákospatkót ? Anyuka bement az élés­kamrába, de máris kijött, és egy kicsit mérges volt. Kiki­áltott a kertbe: — Szedte-vette, gyerekek, hiányzik egy mákospatkó! Jancsi, Palkó. Jóska, Kati, feleljetek: ki csente el a kamrából ? Mind a négy gyerek elő­jött, és mind a négyen azt mondták: — Nem én voltam, nem én voltam! — Ez nem szép dolog — csóválta a fejét anyus —, aki megette, vallja be szépen, nem fogom a fejét leharap­ni. A gyerekek egymásra néz­tek, de egyikük sem szólt egy kukkot se. Édesanyjuk ekkor visszafordult, de Kati jól látta, hogy szomorú lett az arca. Nagyapó a pádon ült. és újságot olvasott eddig, ha­nem most összehajtogatta a lapokat és azt mondta a gyerekeknek: — No. majd én megmon­dom. hogy ki volt a ludas Egy kis bűvészkedéssel ha­mar rájövök. De aztán a füiöncsípett torkos nyomban menjen be anyukához és mondja meg az igazságot. — Hogy csinálod ezt nagy apó? — kérdezte Jóska. — Ügy hogy mindenkinek belenézek a torkába, s mivel «eitern varázsszemem van, belelátok a gyomrotokba, és megtalálom a mákospatkót. Hát egy-kettő álljatok elém sorba mind! A gyerekek nevetve áll­tak nagyapó elé, és egymás­után tátották ki a szájukat. Nagyapó mindegyikbe bele­nézett, s a negyediknél, Pal­kónál. vidáman csettintett: — Ejnye, ni, itt a mákos­patkó! Szinte egészben pi- roslik, mintha meg sem rág­tad volna. Ej.ej, te huncut kópé! Palkó arcának mind a két fele piros lett. de amint le­sütötte a szemét, halkan dünnyögte: — Az nem lehet, hogy egészben láttad. nagyapó, mert csak a felét ettem meg én, a másik felét a szomszéd Jutkának adtam. No, az szép — mondta nagyapó, és barackot nyo­mott Palkó fejebúbjára. — Hanem uccu, szaladj be anyukához, mondj el min­dent. és ígérd meg neki. hogy máskor ilyet nem teszel. Palkónak könny csillogott a szemében, amikor bement, de vidáman jött visza. Át­ölelte nagyapót, és megkér­dezte : — Mondd, nagyapó neked "sakugyan varázsszemed van? — Dehogy van — nevetett nagyapó —, én is huncutkod- lam egy kicsit. A gyomrodba ugvan nem láttam, de a fo­gaid között néhány máksze­met bizony, észrevéttem. Zsocibök Zoltán TÖRD A FEIEDÍ Vízszintes: 1. Megfejtendő. 6. Tág. 7. Időegység. 8. Egyik nemhez tartozik (—’). 9. Ez ama sze­mély. 11. Középen kicsi! 12. Tuskó. 14. Való. 16. Megfej­tendő. 18. Személyes névmás. 20. Nemzetközi segély-kérő jelzés. 21. Fa része. 22. Üdí­tő főzet. 24. Nagy magyar költő. 25. Jugoszlávia, NSZK, Románia nemzetközi gépko­csijelzése. 27. Névelővel, a zálogházhoz hasonló létesít­mény. 28. Az „idő orvosa”. 29. Nem tömör. I Függőleges: 1. Forraló. 2. Csapadék. 3. Rendszer, ismert idegen szó­val. 4. Helyrag. 5. ÖNCA. 6. Megfejtendő. 10. Folyat. 11. Járom. 13. Apró. 14. Szovjet motorkerékpár márka. 15. Megfejtendő. 17. Fanyar ízű termés. 19. IEUR. 21. Elkese­redett. 23. Adta vala. 24.... Sámuel, magyar király. 26. Néma írás! 27. Aluminium vegyjele. Megfejtendő: Magyarországi folyók: víz­szintes 1, 16, függőleges 6, 15. Múltheti tnegfejtés: HUR­RÁ ITT A TÉLI SZÜNET! Könyvjutalmat nyertek: Kovács György Nyíregyháza, Agóes Ilona Nagykáiló, Nagv István Nagykáiló, Bodnár Ágnes Tisza vasvári, Lukucz András Porcsalma. tiqyeökeáfünk SZALMACSILLAGOK Letisztított rozs, vagy ár­paszalma szálakat hosszában felhasi tunk és meleg vasa­lóval előbb a belső felén egyenként, majd több szálat egymás mellé rakva, a kül­ső felén kisimítunk. Ha a szalmaszál nagyon száraz és törik, előbb tartsuk egy percig gőz feié, hogy meg­puhulj car. A fénylő sárga szalmából arany, ezüst, vagy más színes szállal különféle, tetszetős csillagformákat kö­tözünk. A kötözésnek né­hány formáját mutatjuk be a rajzon. Ha a szalmából összera­kott csillag- vagy hópehely figurákat ügyesen kompo­nálva sötétebb kartonlapra ragasztjuk, szép falidíszünk is lehet. Ha másfajta anyag­gal, például műrafiával dol­gozunk, akkor ne használ­junk ragasztót. A műszála­kat — mint valami óriás- öltéseket —. húzogassuk át a kartonlapon és a hátla­pon kötözzük össze a vége­ket. LÁMPAERNYŐ Egyszínű, fényt jól át­eresztő papírlapokból szab­juk ki az ernyő egyes da­rabjait, a rajzon betűkkel jelzett bevágásokkal. Az egyes négyzetlapok átlója körülbelül 25—30 centiméter — attól függően, hogy mek­kora ernyőt szándékozunk készíteni. A nagyobbítás, vagy kicsinyítés arányában természetesen a bevágásokat is módosítsuk. Fontos köve­telmény, hogy a felhasznált anyagnak a műszaki rajz­laphoz hasonló tartása le­gyen. Egy-egy elemet úgy készí­tünk elő. hogy Írét szemben levő sarkát (A és B) a be­vágásoknál egymásba csúsz­tatjuk. Két elemet pedig a rajzon C és D betűvel jel­zett bevágásainál illesztünk össze. Amikor ilyen módon az összes elemet összerak­tuk, egy olyan széles papír- sávot szabunk, amely az E és F jelű csúcsos bevágás közé éppen beilleszthető. Ez a papírsáv majd a bura ke­rületét adja. Amikor a sorba rakott ele­mek a papírsávon vannak, azt óvatosan körbehajtjuk és a két végén összeragasztjuk. Ezek után már csak a tar­tódrótra kell erősítenünk a különlegesen szép formájú lampaernyőt. Szabad időnk­ben próbáljuk meg, biztosan sikerülni fog. A két apród Nagy Lajos magyar király udvarában két kicsi a-pród élt, az egyiket: Meggyessi Pé­ternek ,a másikat Almássi Gyurkának hívták. No. ez a két gyerek sehogy se nyug­hatott egymástól. Örökké ve­szekedtek, verekedtek. Néha Péter csak azon vette magát észre, hogy valaki hátulról amúgy magyarosan megrán- cigálja a haját. Hátra tekint. Hát persze, hogy Gyurka vi­gyorgott a háta mögött. Be­lenevetett Péter szemébe s a szája csúfolkodásra nyílott: — Péter, Péter, a paszuly jó étel. Mindenki tudta Péterről az udvarban, hogy a paszulvt igen kedvelte, különösen tej­fellel, disznólkörömmel. Azért is csúfolta a paszúllyal Gyur­ka Meggyessi Pétert. Máskor meg Gyurka járta meg. Amikor épp le akart ülni, valaki csak kirántotta alóla a széket. Persze, hogy Péter követte el az imposz- torságot. — Gyurka, Gyurka, jó a májas hurka, — csattogott Péter csúfondáros szava. Mert Gyurka meg a májas hurkának volt igen nagy ke­belbarátja. Egyszer is igen egymás hajának acsarkodtak. Püföl- ték, döngették egymást vala­mi haszontalanság miatt. Péter jobb arcán éktelenke­dett hatalmas karcolás. Pé­ter körme nyoma meg Gyur­ka balképét díszítette. A király épp arra ment. — Hagyjátok azon nyom­ban abba a veszekedést, ve­rekedést. két mákvirág, — lobbant haragra a király. — Nyújtsatok egymásnak azon­nal kezet s ha még egyszer meglátom, hogy egymásnak estek, vesszőfutás lesz az ára. Abban az időben vessző­futással büntették az okve- tetlenkedó katonagyereke­ket. A vesszőfutás úgy tör­tént, hogy egy. katona a rossz gyereket körbe-körbe ker­gette az udvaron. A katona vesszőt suhogtatott a mar­kában. S a rossz gyermeket azzal cirógatta, simogatta. Attól az időtől csak titok­ban fújt egymásra a két gyerek. Nem merték egy­mást nyíltan bosszantani, féltek a király haragjától, no, meg a vesszőfutástól. Nőtt, növekedett a két apród. Egyszer a király ha­dat vezetett a törökök ellen. A török ólálkodott a határo­kon s csak alkalomra lesett, hogy belekössön a magya­rokba. No, a magyar vitézele elvették a kedvüket a köte- kedéstől. A vitézi sorban ott menetelt a két apród is: Meggyessi Péter és Almáséi Gyurka. A harcok véres viharában egyszercsak Péter valami ti­zenöt vagdalkozó, bugvogós török között találja magát. Lobogott a hősi tűz Péter­ben. De az ármádiával nem bírt. Sokan voltak a törökök, ő pedig csak egymaga. Érez­te. hogy ereje hanyatlik. Vállát ütés érte s a kariát nem bírta felemelni. Hej, ha nem jön segítség, itt pusz­tulsz te el. Meggy esi Peti, életed virágjában. Ám a segítség nem késett. Fiatal vitéz vágtatott hóka lován a török csapat közé s elbánt a maradék bugyogós­sal. Ki otthagyta fogát, ld meg elmenekült, mintha eszét vették volna, mert a fiatal vitéz után még több ifjú magyar dalia is vágta­tott. Győzelmi riadót fújtak a magyar kürtök. Eltakarodott a török. Meggyes! Peti frissillatű gyepágyon feküdt. Valaki friss vízzel itatta meg mázas csobolyóból. Felvetette lázas szemét Péter. Akkor látja, hogy Almássi Gyurka áll mellette, ö volt az. aki az életét megmentette. S ő az, aki selymes vigasszal, eny­hét adó friss vízzel hajol most is feléje. — Hogy köszönjem meg neked. Gyurka, amit velem tettél? — zengett a sebesült vitéz lágy szava. — Sehogyse, Péter. Csak a kötelességemet tettem. Péter szemébe könny saör kött. — Tudod mit. cimborái Leigyünk ezentúl ióbarátole. Nem való az, hogy a magyar magyar ellen áskálódjon^ úgyis annyi az ellenségünk^ mint csépléskor a pelyva. Egymásba kapcsolódott akkor a két vitéz jobbja. S azontúl elválaszthatatlan barátok lettek. fhbcy Irftl RE.TTVÉNYISKOLA. A rejtvény készítője elfelejtet­te a keresztrejtvény négyzeteit beszámozni. Ezért kénytelen meghatározások helyett a beírandó szavakat megadni, betű­szám szerinti csoportosításban. A szavakat a megfelelő hely­re rakva a rejtvény összeáll! Vízszintes sorok: EK, KA, NI, RO AHA. ERE, GAZ, IAB, KÉS, RUR, SAS, TÁT, TÉV, TRI ADAM, BROM. ELÉR, ELLA, EMEL IRÁN, ONTO, URAN AKCIÓ, FOEBE, KACSA, KÖRÖM, LAVÓR, RUGÓM. TE­RÉZ, TIARA. URAZO Afonya, ereget. iritAl, NYILAK, TAVASZ, VADKAN SZOLGÁL, TÁMOGAT Függőleges sorok: AF, AS, EZ, UY CÉL, DOB, ÉLC, GÉL, GIN, OKA, ÖRA, TÖK, TÖR, ÚRI. VAS, VAR AMUR, ARAL, ARAM, EDIT, ETET, IGOR, ILÄT, ITAV, KABA, NEME, NYÁR, OGUR, RÁNT, REGE, ZÉRÖ ABÓRA, KÓSZA, MAKÄÖ, REMÉL ÁATÓÍT, EKEVAS, KERESS, LIÁNOK KALIFORNIA, KÁLMÁNHÁZA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents