Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-05 / 3. szám
f «Ws! ffEtfr-wXeYARön?2X?f W*. JiSíffc * KOMMENTÁR: SAIGON: Háromnapos munkahét? Sok ember akad, aki nem él-hal a munkáért. így van ez valamennyi nációnál — az angoloknál is. Mégis kétséges. hogy a most bevezetett „3 napo6 munkahétnek” akár a leglustább brit állampolgár is örülne. Mert a 3 napi munkáért hiába, hogy nem a munkavállaló az oka az időkorlátozásnak — a dolgozó három napi bért fog kapni csupán. — egy fillérrel sem többet. A teljesen pontos számok még nem ismeretesek, de hozzávetőlegesen mintegy 15 millió munkavállalót érint ez az új gazdasági korlátozó intézkedés. Ennyien fognak ezentúl — meddig? A határidő bizonytalan! — heti három napon át dolgozni. s mintegy 40 százalékkal kevesebbet keresni. Ilyen fokú bércsökkentés abban az országban, ahol évek óta megállíthatatlanul szöknek felfelé az árak és eppen ezért óriási bérsztrájkok követik sűrűn egymást! És ki hiszi el ma már Angliában. hogy mindez azért van, mert az arab államok olajembargót jelentettek be? Egyfelől Angliát eddigiekben sem érintette súlyosan, másfelől most még kevésbé szenved miatta. Pem. — úgymond általános energiaválságról van szó, legalább is a Heath-kormány erre hivatkozik. Csakhogy a szigetország helyzetének alapos ismerete szerint: több itt a mese, mint a valóság. A pánikot tudatosan keltik és fokozzák a tőkések és az érdekeiket szolgáló kormány. Mert így jobban tudnak mesterséges munkanélküliséget teremteni, ezáltal a bérharcot feltartóztatni. sőt, talán még lefelé is faragni a bérekből. A súlyos gazdasági helyzet arra is jó hivatkozási alap hogy a Szociális kiadásokat ne kelljen növelni. És hogy eközben a nagytőke profitja nemhogy csökkenne, de tovább emelkedik? — A tory j kormány és a nagytőke ab- j ban reménykedik, hogy ilyen zavaros körülmények közölt erre nem figyelnék oda a dolgozók. Ez az amiben alighanem tévednek. Vezetőik a harcos szakszervezetek funkcionáriusai — már most hangoztatják, hogy nem hátrálnak meg, ha a dolgozók jogos és igazságos! követeléseiket kell kihar-1 colni. I Elvi megállapodás a fogolycserében Párizsban megtartotta 35. találkozóját a Ulth. és a saigoni kormány küldöttsége PÁRIZS: a Párizs környéki La-Celle-Saint-Clóud- ban pénteken zajlott le a 35- találkozó a DIFK és a saigoni kormány küldöttségei között. Az ülésen Nguen Xuan Phong, a saigoni küldöttség helyettes vezetője az általános választások időpontjának kitűzését szorgalmazta. Dinh Ba Thi nagykövet, a DIFK-küldöttség helyettes vezetője válaszában emlékeztetett, hogy Thieu december 29-én Saigonban kijelentette: „Dél-Vietnamban nem lesznek általános választások”. Ilyen körülmények között — mondotta a DIFK képviselője — csak a közvélemény megtévesztésére irányul a választások időpontjának kitűzésére irányuló saigoni javaslat. Dinh Ba Thi hangsúlyozta, hogy a legsürgősebb teendő a béke biztosítása és a demokratikus szabadságjogok helyreállítása. Ezért ismét felhívta a saiganj küldöttséget, hogy a saigoni csapatok szüntessék be területrabló támadásaikat, vonuljanak vissza a tűzszünet előtt elfoglalt állásaikba, és felszólította a saigoni kormányt, hogy bocsássa szabadon a fogva tartott polgári személyeket. SAIGON: A DIFK es a saigoni kormányzat képviselői a kétoldalú katonai vegyes bizottság pénteki ülésén elvi megállapodásra jutottak a fogolycsere folytatásában. A péntek délelőtti ülésén létrejött elvi megállapodás értelmében a két dél-vietnami fél január 23-ig a vietnami hold újév napjáig több mint 4000 polgári és katonai foglyot bocsát szabadon. A Reuter diplomáciai forrásokra hivatkozó jelentése szerint nagymértékben a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottság erőfeszítéseinek tulajdonítható, hogy a fogolycsere kérdését több mint öthónapi szünet után sikerült kimozdítani a holtpo ' í A csapatszétválasztás technikai módozatairól Az izraeli — egyiptomi katonai munkacsoport újabb ülése Genfben A genfi Nemzetek Palotájában pénteken, közép-európai idő szerint 16,00 órakor megtartotta soron következő, negyedik ülését az izraeli— egyiptomi katonai munkacsoport. A két fél képviselői pénteki tanácskozásukon folytatták a csapatszétválasztással kapcsolatos problémák megvitatását. A csapatszétválasztásról folyó egyiptomi—izraeli tanácskozás negyedik fordulója után továbbra is óvatos derűlátás uralkodik Genfben. A pénteki, több mint kétórás ülés után kiadott rövid közlemény szerint a felek „a" csapatszétválasztás technikai módozatait tekintették át”. A következő ülést január 7-re, hétfőre tűzték ki. Egy izraeli hivatalos személyiség újságíróknak kijelentette: Taha El-Magdub egyiptomi dandártábornok és Mordechai Gur izraeli vezérőrnagy, a tárgyalásokon résztvevő küldöttségek vezetői, elvileg máris átfogó megállapodásra jutottak abban a kérdésben, hogyan válasszák szét a szuezi fronton egymással szemben álló erőket. E megállapodás végső formába öntése attól függ, sikerül-e betartani a tűzszünetet, s milyen politikai döntések születnek arra vonatkozólag, hogy egymástól mekkora távolságra vonják vissza a két hadsereg katonáit. Izraeli forrásból egyebek közt azt is közölték, hogy Gur tábornok a tárgyalások végső szakasza előtt újabb instrukciókat vár Dajan hadügyminisztertől, aki pénteken érkezett Washingtonba, hogy ott Kissinger amerikai külügyminiszterrel tekintse át a probléma egészét. A washingtoni külügyminisztériumban az izraeli hadügyminiszter megérkezése előtt úgy nyilatkoztak hogy a csapatszétválasztás kérdésének végleges rendezése már e hónap végére várható. Kairói ENSZ-körökben még derűlátóbban ítélik a tárgyalások kilátásait, s nem tartják kizártnak, hogy akár 10 napon belül megállapodás jöjjön létre a két fél képviselői között —, jelenük diplomáciai forrásokból. Ugyancsak e körökből származó értesülések szerint Fahmi külügyminiszter január közepére tervezett moszkvai látogatása után felkeresi néhány nyugat-európai ország fővárosát, köztük Párizst. A LEMP PB ülése A Lengyel Egyesült Munkáspárt Politikai Bizottsága pénteken ülést tartott. Megtárgyalta a szocialista országok testvérpártjai kb-titká- rainak 1973. december 18— 19-i moszkvai nemzetközi, találkozójáról szóló beszámolót. Az ülésen Piotr Jarosze- wicz miniszterelnök beszámolt az NDK minisztertanácsának elnökével, Horst Sin- dermannal tartott legutóbbi kétnapos tárgyalásairól. A Politikai Bizottság elemezte a lengyel dolgozók szociális helyzetének és élet- színvonalának alakulását, valamint a belső piac egyensúlyának további erősítésére foganatosított intézkedéseket, jóváhagyta az erre vonatkozó idei kormányprogramot. Megállapította: a kormány következetesen megvalósítja azt az elvet, hogy a termelés és a munkatermelékenység növekedésének megfelelően emelkedjék a dolgozók jövedelme. S a mi számunkra mi kellett óbelőle? Csak a janicsár. A vak eszköz. A nyers izomerő. A szolga, aki roppant gőgös, cifra ruházatára, lovára, trombitájára, ám vacogjon benne a lélek, ha reá pirítunk. Mindezt nagyon különösnek találom, ahogy életemben először megpróbálom végiggondolni. Végtére is mi jogosít fel bennünket arra, hogy mindenek fölé helyezzük osztrák glóriánkat? Mi az a magasabb eszmény, amelyért jogunk van kiválogatni seregünkbe egy rpásik nép legjobb egye- deit? Egyáltalán, a trónöröklés vitathatatlan törvényén túl, milyen jogcímen tekintjük alávetettjeinknek a magyarokat? Nos, ha bennem fölkiálthatnak ilyen kételyek, Len- key Jánosbarj sokkal jogosabban kiálthatnak föl. Be kell vallanom, indokokat én sem találok a látszatra oly magatói értetődő előjogainkra, pedig hát ezerszer inkább osztrák vagyok, mint Len- key János. Minél több állítást merek megkérdőjelezni, annál kikerülhetetlenebb a következtetés: Ez 3 sok büszkeség, ünnepélyes követelőzés, a sérelmek drámai mutogatása, a jogok fenyegető ismételgetése, nem egyéb, mint kidolgozott szertartási díszöltözet a cinikus rablóösztön pucérságára. Megáll az eszem, ha természetes módon próbálom használni, s így kérdezem magamtól: mit keresek én az aradi várban? Vajon attól a magaménak tekinthetem-e ezt az erődöt, hogy a fegyvereink jogán gyógyíthatom benne a rabjainkat? Ez a felemásság fog szétmorzsolni bennünket. Rabtartó orvos vagyok. Lenkey pedig olyan katona vplt, akinek magyarsága kizárásával kellett magyar huszárnak lennie az osztrák hadseregben. Ebből is látszik, hogy a hatalomvágy önmagában, lett légyen bármilyen következetes, nem egyezik feltétlenül a józan ésszel. Minél kevésbé tudja eltitkolni logikai képtelenségeit, annál tisztábban szemlélhető a maga valódi lényegében a mecjdő uralomvágy. Aki hitt a látszatnak — mint én is — annak nagyreszt le kell mondania önmagáról, piszén ez az uralomvágj' teremtett bennünket olyan időben, amikor még nem volt meddő. Mi, B szorgalmas teremtmények éltettük tovább, fenntartva a látszatot, hogy a hatalom vérkeringése a miénkkel azonos. A látszatot? Vajha így ienne. Valódi tény az azonos vérkeringés Hiába tiltakozom ellene, vállalnom kell, mert önmagam erejéből nem cserélhetem ki magamat. Osztrák vagyok, csak osztrák. A hatalom teremtménye. Ha meddő, ha önző, ha brutális ez a hatalom, akkor is éltetnem kell. Létformám adott: csak így maradhatok meg. Orvosnak és rabtartónak egy- személyben. De Lenkevnek volt egy másik dimenziója. A magyarsága. Ez a tény már önmagában is amolyan szabadságféle. Adott esetben a legfőbb értékké válhat az ilyen becses tartalék. Megkísérelte kiteljesíteni. Talán az sem lehetetlen, hogy a magyarok legtöbbjénél tudott, érzett lehetőség volt ez a tartalékdimenzió. Ennyivel voltak többen, mint mi, a csak- osztrákok. És ennyivel veszélye# íbbek. Akár a lengyelek. Akikre nem rántott kardott Lenkey. Immár meggyőződésem, pontosan tudta, hogy miért hagyta nyugodni kardját. Megértette származását a janicsár. k A Tiszától a Tiszáig, s onnan a Verbásztg tartó vonulás diadalútnak is beillet. Amerre elhaladtak, gyorsan hire futott: ezek a Lenkeyhussárok! Dédelgették, elkényeztették őket, a huszárok viszont erővel vonták ki magukat a marasztalásból, mert sietniök kellett a bácskai hadszíntérre. Bizonyos, hogy Lenkeyt alig kínozhatták té- pelődései a diadalmas vonulás közben. Feledhette a má- ramarosszigeti vizsgálat keserűségét, a századát feloszlatással fenyegető ígéretet, a hadbíróság Kelet-Galiciából feléje vetődő árnyékát De alig érkeztek meg a verbászi táborba, az osztrák tisztikar ellenségesen, nyilvánvaló megvetéssel kezelte. Alikor még a mi tábornokunk, Bechtold altábornagy volt a déli hadak fő- parancsnoka. Akkor még mindenki úgy tudta, a szer- bek és a rácok egyaránt támadnak az osztrák császárra és a magyar királyra. Ergo, osztrákok, magyarok közösen védekeznek. De mit keres a táborban egy olyan tiszt, mégha a magyarok oldalán is, aki őfelsége hadseregéből szökött meg? A vádoló pillantásokból, a mellőző viselkedésből csak egy irányba vezet kiút: a harctéri helytállás felé. Parancs szerint is a tisztítótűz adhatta vissza teljes becsületüket. Hiszen a magyar hadügyminisztérium határozata úgy szólt, a csatákban való viselkedéstől teszik függővé, együtt maradhat-e büntetlenül a század. (folytatjuk) A Miaiwrterfaiiáes w^éryynH« Lakásügyi intézkedések a lakáselosztás fejlesztésére A lakásépítés fejlesztéséről, a lakáselosztás ég a lakbérek új rendszeréről két és fél évvel ezelőtt életbe lépett lakásügyi jogszabályok végrehajtását rendszeresen figyelemmel kíséri a Minisztertanács is. Eddig kétszer foglalkozott a megvalósítás tapasztalataival, s a Minisztertanács pénteki ülése — ezúttal harmadik alkalommal — az építésügyi és városfejlesztési miniszter előterjesztésére a lakásügyi jogszabályok közötti összhangról tárgyalt. Az eddigi tapasztalatokból megállapítható, hogy a lakásügyi jogszabályok jól szolgálják a központi célokat, az alapvető rendelkezések azokkal összhangban vannak, s a rendelkezések között nincsen lényeges ellentmondás. A végrehajtás első időszakában is csak azok a szokásos problémák merültek fel amelyek a jogszabályok megismerésének hiányosságaiból, a rendelkezések téves értelmezéséből eredtek. A tanácsi rendeletek megalkotásában is előfordultak hiányosságok. Az előterjesztés beszámolt arról a vizsgálatról is, amely a tapasztalatok szerint indokolt változtatások meghatározását célozták. Ennek alapján a Minisztertanács most kiegészítette, módosította a lakásügyi jogszabályok rol korábban kiadott több rendeletéi, és felhívta az építésügyi és városfejlesztési minisztert, hogy — az illetékes miniszterekkel ég országos hatáskörű szervek vezetőivel egyetértésben — gondoskodjék a miniszteri végrehajtási rendeletek egyidejű módosításáról és a lakásügyi tanácsrendeletek felülvizsgálatához szükséges központi szakmai irányelvek kiadósáról. A változtatásoknál már figyelembe vették a népesedéspolitikai Cél adatokról szóló intézkedéseket, s a kiegészítésekkel, módosításokkal a korábbinál kedvezőbb feltételeket teremtettek a tanácsi bérlakásokkal való hatékonyabb gazdálkodásra a lakáscserék meggyorsítására és különböző visszaélések megelőzésére. Az új intézkedések elsősorban a lakások elosztásáról, a lakásbérletről és a lakáshasználatba vételi díjról szóló rendelkezéseket érintik. Eszerint az a három vagy ennél többgyermekes család, amelynek tanácsi bérlakása már kicsi, jogos igényét nem elégíti ki, a lakáskiutalási névjegyzékbe történő felvétel nélkül kaphat nagyobb tanácsi bérlakást. Újabb kiegészítő rendelkezés a korábbinál kedvezőbb feltételeket nyújt a lakáshasználatba vételi díj megfizetéséhez. A tanácsol? eddig —■ a meghatározott esetekben — csak a félkomfortos és a komfort nélküli tanácsi bérlakás kiutalásánál mentesíthették a nagycsaládot e fizetési kötelezettség alól. Az új intézkedés szerint ez a kedvezmény a jövedelmi, a vagyoni és a szociális helyzete alapján tanácsi bérlakás kiutalására jogosult három vagy ennél többgyermekes család estében komfortos é® összkomfortos lakásra is alkalmazható. Illetve a nagy családnak a lakáshasználatba vételi díj teljes összegére részletfizetési kedvezmény, vagy halasztás adható. A hatékonyabb tanácsi lakásgazdálkodást segíti az az új kiegészítő rendelkezés, amely szerint egy személy vagy egy házaspár csak egy tanácsi bérlakást bérelhet, s ha többel rendelkezik, akkor köteles a lakásokat egy lakásra elcserélni, vagy azokat egy tanácsi bérlakás kiutalása ellenében átadni a ta- tanácsnak, vagy kiválasztani azt, amelyiket megtartani kívánja, s a iöbbletről lemondani a korábbi jogszabályok szerint meghatározott személy, esetleg t pénzbeli térítés ellenében — a lakásügyi hatóság javára. E kötelezettség teljesítésére a tanács legfeljebb egy alkalommal halasztást engedélyezhet. Amennyiben a több tanácsi bérlakással rendelkező személy vagy házaspár a jogos igényét meg nem haladó másik tanácsi bérlakás kiutalása ellenében átadja lakásait a tanácsnak, akkor ezt a cserét gyorsan bonyolítják le, mert a lakásigényét a lakáskiutalási névjegyzékbe történő felvétel és jövedelmének, vagyoni és szociális helyzetének megvizsgálása nélkül teljesíthetik. Egyes tanácsi és vállalati bérlakások felszabadítását segíti az az új intézkedés, amely szerint az a bérlő, aki ugyanabban a városban (községben) megfelelő — beköltözhető — lakással rendelkezik, felhívásra köteles hat hónapon belül elfoglalni azt a lakást, de el is adhatja vagy bérlakásáról a jogszabályokban megbatározott módon más személy, illetve a lakással rendelkező szerv javára lemondhat. Amennyiben nem tesz eleget a kötelezettségének, lakásbérleti jogviszonyát felmondják. A lakáscserét segíti az a rendelkezés, amely szerint a lakásértékesítési névjegyzékbe történő felvétel nélkül teljesíthető annak a tanácsi bérlakással rendelkező lakónak a kérelme, aki a nagyobb teherviseléssel járó tanácsi értékesítésü lakás kiutalása ellenében átadja bérlakását a tanácsnak. Hasonló előnyben részesülhet az is, aki tanácsi értékesítésü lakással rendelkezik, de ezt visszaadja a tanácsnak és helyette másik — kisebb vagy nagyobb, esetleg magasabb komfortfokozatú, de jogos igényének felső határát meg nem haladó — tanácsi értékesítésü lakást kér. A jelentős állami támogatással épített tanácsi érték e- sítésfl lakásokat és a mun- káslakásokat érintő esetleges visszaélések megelőzése érdekében kimondja a módosító rendelkezés, hogy ha a tulajdonos a lakását a szabad forgalomban értékesíti, akkor ugyanabban a városban vagy községben öt éven belül tanácsi bérlakást, illetve újabb tanácsi értékesítésü lakást nem kaphat. Részletesebben szabályozta a módosító rendelkezés az állami lakás bérlője által felszereltetett egyedi gáz vagy elektromos fűtőberendezések, illetve a melegvíz- szolgáltató berendezések költségeivel összefüggő lakbérbeszámitasi jogokat így most már e berendezések fölszereltetósének teljes költségeit csak a központos fűtéssel vagy melegvíz-ellátással nem rendelkező állami lakás esetében lehet beszámítani a lakbérbe. A korábbi jogszabályok kiegészítéseként lehetőség nyílik arra, hogy ha az állami lakás csak időszakosan működő központos melegvíz-ellátásban részesül és a bérlő egyedi melegvízszolgáltató berendezést szereltet föl, akkor a költségeknek 50 százalékát beszámítsa a lakbérbe. Újabb kiegészítő intézkedés szabályozza a lakásbérleti jogviszonyáról lemondó bérlő pénzbeli térítési igényét. Azok a bérlők ugyanis, akik határozott időre vagy valamely feltétel bekövetkezéséig szóló, továbbá a nem fegyveres testületi szolgálati lakásra vonatkozó lakásbérleti jogviszony létesítésekor ingyen, tehát a lakáshasználatbavételi díj megfizetése nélkül jutottak otthonhoz, nem kaphatnak pénzbeli térítést, ha lemondanak e lakásbérletről. A módosító intézkedés a lakásszövetkezeti mozgalom fejlesztése érdekében rendezi a lakóházak fenntartására is szövetkező lakásépítő szövetkezeti tagoknak a felújításra fizetendő hozzájárulása mértékét amelyet ezután a köz- gvűl4> állapíthat meg. A kiegészítő és módosító intézkedések a kihirdetéSíiel lepnek ervenybe. Gerencsér Miklós: 56. tAradi napló
