Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-23 / 18. szám

f9?4. JanuSr SS. «ÄCT.WÄÖTARORSifiW I. otíhl TER MELOSZÖVEl KEZEI EK Ne legyen titok Burgonya EZEKBEN A NAPOKBAN — február vé­géig — egymást követik a zárszámadó köz­gyűlések több mint kétezer termelőszövetke­zetben. A tavalyi terméseredmények, bevéte­lek, kiadások összesítése a legtöbb helyen meg­történt. Nagy meglepetés már nem érheti a szövetkezeti közösséget. Ma már a tsz-ek ve­zetői szinte mindenütt közelítő pontossággal megtudják mondani, hogy az 1973-as év mit hozott a szövetkezet életében: mennyi pénzt lehet a tagoknak kiosztani, milyen összegekkel lehet a gazdálkodáshoz nélkülözhetetlen ala­pokat feltölteni, bővíteni. Ezek az éves számadások kiemelkedő gaz­dasági, politikai jelentőségűek. Minden szö­vetkezeti brigád, üzemegység, ágazat szigorú és őszinte önvizsgálatot tarthat: mit tett jól, miben hibázott a múlt esztendőben, milyen ta­nulságokat kell levonnia a jövőre nézve. Sok szövetkezetben jóval a közgyűlés előtt Írásban is eljuttatják a tagokhoz a tavalyi gaz­gazdálkodás legfontosabb adatait és a tsz általános helyzetét megvilágító számokat. így a tagság megalapozott véleményt formálhat a vezetőség tevékenységéről, az egyes ágaza­tok, részlegek munkájáról és valóban gazda módjára vehet részt a fontos közgyűlési dön­tésekben. Sajnos, még mindig akad olyan nézet, hogy a közgyűlésen, a sok meghívott vendég előtt nem kell kiteregetni a szennyest: a belső gazdálkodási, vezetési problémák nyílt megvi­tatása nem erre az „ünnepi” fórumra való. Vannak, akik — nem minden célzatosság nél­kül — azt is terjesztik: annál jobb a szövetke­zet, minél kevesebben kémek szót a közgyű­lésen. Szerintük o közgyűlési csend azt bizo­nyítja, hogy nincs nagyobb probléma a szö­vetkezetben. Ez néha valóban igaz lehet. Jól tudjuk azonban, hogy az ünnepélyes, csendes közgyűlés, legtöbb esetben a tagság tájékozat­lanságának, visszahúzódásának a jele. Nagy hiba lenne azonban, ha a közgyűlési «sendet az előre felkészített, semmitmondó felszólalók törnék csak meg. Ilyen színjáték­ra semmi szükség. Szövetkezeteinkben értékes, tapasztalt emberek dolgoznak, akik a közgyű­lésen is hasznos észrevételekkel, javaslatokkal tudják kiegészíteni az esztendei számadást. Ezek az emberek szót is kémek majd, ha ér­zik, hogy a vezetők adnak a véleményükre és ez úgynevezett kényes kérdéseket is szóvá te- , hetik. A tsz-közgyűlések, így a zárszámadó köz­gyűlések is mindennél jobban erősíthetik azt ez érzést, hogy a tagság valóban a szövetke­zet gazdája és a legfontosabb ügyekben csak 6k dönthetnek. A tsz tagsága előtt tehát sem­mit nem szabad eltitkolni. Jó ÉVET ZÁRT 1973-mal a magyar mező­gazdasági termelőszövetkezeti mozgalom. A tsz-ek közős ágazataiban kilenc, a háztáji gaz­daságokban pedig négy százalékkal növekedett * termelés a megelőző esztendőhöz képest. A tsz-ek bruttó jövedelme is nagyobb, mint bár­mikor. A kedvezőtlen adottságú és a mintegy 100 veszteséges tsz mellett százával vannak olyan közös gazdaságok, melyek jelentős ter- venfelüli jövedelemre tettek szert. Nagy lehe­tőség nyílik tehát a tartalékolásra, a jövedel­mezőnek ígérkező — jövőt szolgáló — beru­házásokra. (M AZ ORSZÁG BURGONYATERMÉSÉNEK felét még mindig Szabolcs termeli és adja. A másik fele Somogybán és Borsodban terem. Az országos átlagtermés — 1973-ban — hektá­ronként 100 mázsa volt. Itt, Szabolcsban is ennyi az átlag, ami egyben azt is jelenti, hogy vannak vidékek, ahol magasabb a burgonya terméshozama, mint nálunk. De a hektáron­kénti 100 mázsa mindenképpen kevés. Kevés önmagában — mint átlag —, és kevés úgy is, hogy évről évre csökken — itt, Szabolcsban is — a burgonya termőterülete. Emiatt kellett és kell a burgonyát külföldről behozni. A burgonya ugyanis alapvető élelmiszer — a kenyér után talán a legfontosabb — és tartósan nem maradhat ki az étrendből. A la­kosság igénye, hogy legyen elegendő burgonya — jogos. Vagy úgy legyen, hogy importáljuk, vagy úgy, hogy megtermeljük. És más nem is a fajta — a minőség — a lényeg, hanem a mennyiség. Az, hogy gülbaba, vagy rózsa — csak megszokás, egyféle maradi ragaszkodás az ismerthez, anélkül, hogy az emberek elfo­gadnák az új fajtákat, amelyek — köztudot­tan — nagyon bőven teremnek. Négy-ötszáz mázsát is adnak hektáronként. ELGONDOLKOZTATÓ ÉS FIGYELMEZ­TETŐ azonban, hogy a nagy városok lakói a burgonyát elsősorban Szabolcstól és Szabolcs­ból várják. Jogosan. A köztudatban benne él, hogy a burgonya hazája Szabolcs. Legalábbis az volt, s reméljük, az is marad. Szabolcsnak, a szabolcsi mezőgazdasági üzemeknek éppen ezért felelősségteljes feladataik vannak a bur­gonyával. Itt nemcsak hagyományok vannak, hanem lehetőségek is. A szabolcsi földek való­ban alkalmasak a burgonya termesztésére, de nem az eddigi módszerekkel. Illetve: úgy is, de csak ráfizetéssel. Márpedig senki se akar ráfizetéssel ter­melni se burgonyát, se mást. A ráfizetésnek azonban nem a föld az oka, és nem is a bur­gonya, hanem a szakemberek. Szabolcsban már régen kezdeményezni kellett volna a bur­gonyatermesztés korszerűsítését, elsősorban a fajták kicserélését, új, bőven termő fajták elő­állítását és a termesztés technológiájának megváltoztatását is. Szórványos kezdeménye­zések voltak is, de az eredmény nagyon kicsi. Néhány üzem azonban még így is bebizonyí­totta, hogy van a burgonyatermesztésnek to­vábbi útja, lehetősége Szabolcsban — elsősor­ban a holland fajtákkal. Az eperjeskei tsz például, új technológiával és szakszerű öntö­zéssel biztosította a haktáronkénti 450 mázsa termést. És ennyi hozammal már nem ráfize­téses a burgonya, sőt, tisztes hasznot is bizto­sít. A további út tehát ismeretes. El kell ter­jeszteni a bőtermő külföldi fajtákat, meg kell honosítani az új termelési technológiát, külö­nösen ott, ahol jók az öntözési lehetőségek. Az ország népének burgonya kell, s ez alap­vető népgazdasági szükséglet, amely fölött nem lehet és nem szabad szemet hunyni. Itt, Sza­bolcsban különösen nem! NEM SZÜKSÉGES FELTÉTLEN NÖVEL­NI a termőterületet. Illetve, csak ott kell nö­velni, ahol érdemes, ahol a korszerű és inten­zív' termesztés feltételei már biztosítottak. De egyelőre éppen ezzel kell kezdeni: a korszerű feltételek biztosításával. S minél több mező- gazdasági üzem biztosítja ezt, annál előbb ol­dódik meg a burgonyakérdés. Annál előbb lesz az ország népének elegendő burgonyája. Ruszinék zárszámadása Nyírcsászári. Dózsa György utca 28. A konyha tömve zsírszaggal. Disznótor volt, sütik a hájat. A házigazda, Ruszin Mihály, az egyik bel- 6Ő szobába invitál, ahol nyu­godtan „megcsinálhatjuk” a múlt évről a család zárszá­madását. — Takarmányos vagyok a közösben — kezdi a gazda. — Meglehetősen bírom még a munkát, ötvenkilencedik évembe fordultam. A gazda­ságunk a legjobbak meg a gyengék közt van, vagyis jó közepes. Népes család. Nyolc gye­rek. Három lány már férj­nél, egy fiú nős. (Az unokák száma is meghaladja a tízet.) A többi még a szülőkkel. — Miska, az idősebb fiú zetoros. A fiatalabb sorkato­na. Ica a téesz ifjúsági bri­gádjában dolgozik. Még a disznótort is itthagyta, almát válogatnak a tárolóban. Ka­ti. a legkisebb gyerekünk is­kolás. nyolcadikos. így hár­man vagyunk tagja a téesz- nek: én, Miska és Ica. — Mire számított a múlt évben a keresetekből? És be­teljesedett? — Minden lényegesebbet együtt határoztunk el a fe­leségemmel. Aztán tudatjuk a gyerekekkel. Úgy mond­jam. tartjuk a demokráciát a családban is. — Elhatároz­tuk, megvesszük a tv pár­ját, a nős fiunknak. Egyéves házas volt tavaly s már gyerekük született. Ne költ­senek külön tv-re is. De mi, szülők, úgy mondtuk: „Aján­dék az unokának”. Aztán azt is elterveztük: veszünk két anyakocát. A szaporulatból lehet pénzelni. Megvannak, beváltak. Meg Icának szoba­konyha bútor, ágynemű gar­nitúra. A férjes lányoknak meg van, legyen kész az övé is. Tizenhét éves. így a má­sik szoba az ő értékeivel van tele. De még azt is cé­lul tűztük, hogy a takarék­ban a többihez hozzá te­szünk legalább nyolc-tízez­ret. Sose lehet tudni, mi­lyen váratlan kiadás történ­het. Például egy lakodalom is jócskán pénzbe kerül. No aztán, ami ezeken kívül adó­dik, mint élelem, ruházat, adó, villanyszámla meg mi­egymás — ki számítja azt rendre össze? Lényeg, hogy tartjuk, ami a faluban szín­vonal. Mert persze, hármónk után három hold háztáji is van. — Valóra vált minden szá­mítás? — Nem. Az nagyon szép volna. Ha így történhetne, sokat kívánna az ember, még a takarékosságról, mérték- tartásról is megfeledkeznénk. Van egy pokrócról szóló köz­mondás. hogy ameddig ér... Mindenesetre elfogadtunk volna még egy jó fejőstehe­net. Szeretjük a tejet. A pén­zen nem is múlott annyira. Vehettem volna azért, ami a takarékba került. Meg még jár a téeszből — ha megtör­ténik a zárszámadás — a benn maradt részünk. Az is­tállón múlott a tehénvétel, hogy az nincs külön. Annak építését pedig nem lehet letudni néhány ezresért. Vég­eredményben. a számításunk lényege beteljesedett. — Az idén mi a családi terv? — Bízunk a téeszben. Gon­doljuk, az idén megépíthet­jük a külön istállót. Na­gyobbra éppen, mint egy te­hénnek kell. Ellés is lehet. Aztán fel kellene újítani a ház egyik oldalfalát. Az se látszik olcsó mulatságnak. Ezek mind pénzes dolgok. Ha rajtuk kívül még lehet valamit, az külön jó lesz. Er­re az esetre van egy tartalék terv. — Terv, tartalékban? — No igen. Mint mondom: ha netalán a vártnál több bevételünk lenne. Akkor már megvennénk a legkisebb lánynak. Katicának is leg­alább a szobabútort. De ezt egyelőre azért hagyhatjuk talonban, ő iskolás még. Van idő a férjhezmenéséig. (asztalos) OTP-Iakások Nyíregyházán, a Sarkantyú utcán. A lakásprogram, Szabolcs-Szatmár megyében (3.) Lakóházak a legnagyobb kedvezménnyel Amikor a megyei lakás- program teljesítését összege­zik. mindig szaporodnak a rovatok. Ez azt jelenti, hogy egyre újabb — és legtöbbször kedvezményesebb — lakás- építési formák indultak, s ehhez kell az összegezésnél új rovat. Nézzük tehát a mostani la­kásépítési formákat: tanácsi bérlakás, tanácsi értékesíté- sű (a korábban szövetkezeti­nek nevezett) lakás, egyéb állami építésű lakás (például szolgálati), OTP saiát beru­házású, magánszervezésű társas, lakásépítő szövetkeze­ti társas házak, családi há­zak. Ezek az alapvető lehető­ségek, amelyeken belül pél­dául az OTP is foglalkozik egyedi- és telepszerű társas- házak, vállalati támogatással és a munkáslakásépitési tá­mogatással épülő házakkal, « ezeknek megfelelően a felté­telek is eléggé eltérőek. Mennyit bír el a pénztárca? De tekintsek át a kérdést más szempontból megközelít­ve: a lakásra váró család pénztárcáját figyelembe vé­ve. Az új lakásügyi rendele­tek meghatározzák a tanácsi bér- és a tanácsi értékesíté- sű lakások egyszeri haszná­latbavételi díját, illetve a la­kásépítési hozzájárulás ősz. szegét. Ez a városban kom­fortos. vagy annál jobban fejszerelt lakást feStételeave húszezer forint körül van. Ezt tekinthetjük tehát aláír­nak. ennél mennyivel kell többet befizetni a másfajta lakás induló összegének. Mert a lakásbérek és a hitel­törlesztési részletek közötti különbségnél is lényegesebb, hogy a lakásra váró család egyáltalán be tudja fizetni az induló összeget. Ez legtöbb családnál nem könnyű dolog, de különösen nehéz helyzetet teremthet a fizikai dolgozók, a fiatal házasok és a nagy- családosok esetében. Mint a lakásépítés más té­máit boncolgatva, e terület is Nyíregyházán a legbonyolul­tabb. A probléma érzékelésé­re nézzünk néhány számada­tot. Tanácsi bérlakásra 866 igénylést tartanak nyilván a városi tanácson. Fele 1972— 73-ban benyújtott új igény. 499 fizikai dolgozó családja vár lakásra, 6 az összes igénylők között 227 fiatal há­zas van. Tanácsi értékesítésű lakásoknál ugyanezek az adatok: az 1588-ból 1088 a két évnél nem régebbi igény­lés. 871 fizikai dolgozó csa­ládja és 805 fiatal házas vár tanácsi értékesítésű lakásra. Az OTP-lakások tanácson nyilvántartott igénylőinek száma 826. a lakásépítő szö­vetkezetben építkezni kívá­nók száma — szintén a ta­nácsi nyilvántai tások sze­rint — 699. (Január 1-i ada­tok.) Mi történik _ azok­kal, akiknek egyáltalán nem nem áll módjában megfizet­ni a drágább lakást sőt a tanácsi ..belépőjét” sem, vagy csak na^v megterhelés árán? Örökös albérlet, rokoni be­fogadás* rendkívül nehéz helyzet — ezzel kellene szembenézni elsősorban a sokgyermekes családoknak? A népesedéspolitikai határo­zattal összhangban január­ban megjelentek az új ren­delkezések. amelyek a nagy- családosoknak segítséget je­lentenek. " Nyíregyházán 1974. január 1-én 95 három, vagy több­gyermekes család tanácsi bérlakásigénylését tartották nyilván. Közülük negyven­nek semmiféle saját jogú la­káslehetősége nincs. Tanácsi értékesítésű lakásra 42 há­rom, vagy többgyermekes család vár, közülük húsznak nincs most saját lakáslehető­sége. Ha ismerjük, hogy az idén várhatóan 206 tanácsi bérlakás és 284 tanácsi ér­tékesítésű lakás kiutalására lesz lehetőség Nyíregyházán, azt mondhatjuk: a szűkös helyzet ellenére sem remény­telen a helyzetük. Fontos tárasadalompolitikai célja­ink érdekében már módosí­tották az 1971. évi lakásren­deletek egye? fejezeteit, s az egyik változtatás éppen a nagycsaládosok érdekében történt. A három, vagy több gyermeket nevelő csa­ládok lakáskérvényét ezentúl soron kívül is kielégíthetik a lakásügyi hatóságok, ha meg­állapítják az igényjoposult- ságot és van kiutalható la­kás. A fenti számok mutat­ják, hogy a nyíregyházi ará­nyokat figyelembe véve — már 1974-ben reális intézke­déseket lehet tenni elsőként a hatvan — három, vagy több gyermeket nevelő — család lakásigényének kielé­gítésére, akiknek jogos igé­nyét már nyilvántartják, s jelenleg semmilyen saját la­káslehetőségük nincsen. Nagyobb figyelem a munkásiakásokra A nagycsaládosok mellett megkülönböztetett figyelem kíséri a munkáslakás építési akciót. Megyénkben két te­lepülést érint a lehetőség: Nyíregyházát és Záhonyt. A munkásépítési kedvezmé­nyek lényege az, hogy a szo­ciálpolitikai juttatások -mel­lett állami dotációval és vál­lalati támogatással, valamint a hitelfeltételek előnyös megváltoztatásával kisebb jövedelmű fizikai munkások­nak elérhetővé teszik az OTP társaslakások megvásárlását. Az újfajta kedvezmény 1973-tól érvényes és elmond­hatjuk, hogy az eltelt egy esztendő alatt jó eredménye­ket ért el: 127 fizikai munkás és családja jutott Nyíregyhá­zán rövid idő alatt kedvező feltételekkel saját lakáshoz. Amikor elismeréssel szó­lunk az első eredményekről, máris jónéhány gondról le­het beszámolni. Záhonyban ugyanis egy esztendő alatt alig történt valami. A tanács egy esztendő alatt nem tu­dott megfelelő területet biz­tosítani, s az első tizenkét munkáslakás építése — át­hidaló megoldással — gya­korlatilag maidnem egyéves késéssel indult. Nagy kár, hogy sem a községi, sem a megyei tanács illetékesei nem találtak partnerra sem a Magyar Államvasutak deb­receni igazgatóságán, sem a MÁV vezérigazgatóságán. Záhony, a nagy vasútastele- pülés a kedvezményeket. —r amelyeket sok más arra ér­demes nagy községünk nem kaphatott meg —, többek kö­zött a vasút dolgozói lakás­gondjának gyorsabb megol­dása érdekében kapta meg. Az építkezésekhez azonban közművesített terület kell és Záhonyban ilyenből sajnos ma még kevés van. A meg­lévő kínálkozó állami terüle­tek viszont a vasút kezelésé­ben vannak. Több olyan le­velet olvashattunk a taná­cson, amelyekben a vasitM igazgatóságtól segítséget kér­tek. viszont egyetlen egyet sem, amelyben több hónap elmúltával a MÁV nyilatko­zott volna. Végülis a MÁV éa a tanács eredménytelen leve­lezései is hozzájárultak, hogy Záhonyban a tavalyra terve­zett harminchat helyett máig is csak tizenkét munkáslakás építéséhez kezdhettek hozzá. Kár, hogy a legnagyobb ked­vezményt rossz ügyintézés miatt sok záhonyi munkás, család nem veheti igénybe. Jó partnerek Nyíregyházán a tanács ét az OTP jó partnernak bizo» nyúlt. A vállalatokkal időben hozott gyors intézkedéseik: segítettek az indulásnál. A 127 lakás átadásának tapasz­talatai azonban másra is félj hívják a figyelmet. A laká­sok egy része drága, nagy a fenntartási költsége. Amié kor ezt szóvátesszük. meg kell állapítani azt is, hogy nem munkáslakás akcióban épített — a rendelet megjele­nésekor már félkész — lakáj sokat juttattak erre a célra, és az első esztendőben ez he­lyes is volt. Ugyanakkor igaz az is. hogy a 127 lakás 349. ezer forintos átlaga négy- százezer forint fölötti árakat is takar. Ezeket a szociálpoli­tikai kedvezménnyel, állami dotációval, a vállalati köl­csönökkel és a 35 évre nyúj­tott egy százalékos (legked­vezményesebb) kamattal tudták elérhetővé tenni: a 127 lakás átlagában 23 ezer forintos belépőt megállapíta­ni — 440 forintos havi rész­lettel. Az átlagok azonban nyilvánvalóan lényegesen magasabb összegeket is ta­karnak. Mindebből a következtetési Nyíregyházán és Záhonyban — az országban már több he. lyen kifejlesztett — jó tapasz­talatokat fel kellene használni. A munkáslakások céljára épített házak több helyen sokkal olcsóbbak. A másik igény: jó lenne, ha tanácsa, ink a fontos társadalompoli­tikai célok megvalósítása ér­dekében olcsóbb és főleg időben rendelkezésre bocsá. tott megfelelő telkekkel se­gítenék a kibontakozó akció sikerét. Ügy tűnik, hogy ez nemcsak Záhonyban, hanem Nyíregyházán Is akadozni kezdett. Balogh József — Marik Sándog (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents