Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-17 / 13. szám

'* ofSa! fWÍ, famíár I| Realizmus és szakszervezeti egpégtörekvések A NEMZETKÖZI SZAK- SZERVEZETI MOZGALOM a világ egyik legnagyobb szervezett ereje: kereken 250 millióan tartoznak soraiba. Olyan tábor ez, amely még a jelenlegi körülmények kö­zött is — amikor a szak- szervezetek nem lépnek fel egységesen — igen komoly szerepet tölt be a társadalmi haladásért, a dolgozók jobb életviszonyaiért, a békéért folyó harcban. Annál na­gyobb érdeklődésre tarthat számot az a folyamat, amelynek a legutóbbi idő­ben lehetünk tanúi: az egy­ségtörekvések erősödése. Igaz, hogy ez még távolról sem teremti meg a szerve­zeti egység alapjait, de már­is tükröződik azokban a mind gyakoribb közös akci­ókban. amelyeket a külön­böző nemzetközi központok­hoz tartozó szakszervezetek hajtanak végre a tőkés ál­lamokban. Ilyen együttmű­ködés biztósította a legutób­bi, franciaországi, az inflá­ció elleni általános sztrájk sikerét is. Az esztehdő elején külö­nösen időszerű azoknak az eseményeknek számbavétele, amelyekre 1973-ban került sor az egységtörekvések je­gyében a szakszervezeti mozgalomban. A chilei fővárosban a múlt év tavaszán — természetesen még a puccs előtt — nem­zetközi szakszervezeti konfe­renciát rendeztek arról, ho­gyan lehet a munkásosztály­nak a nemzetek fölötti vál­lalatok törekvéseivel közös erővel szembeszállnia. (A téma a legidőszerűbbek egyike. Az Egvesült Álla­mok termelésének 60 száza­lékát 200 úgynevezett multi­nacionális vállalat ellenőrzi és számítások szerint a 80- as évek közepére a tőkés vi­lág teljes termelésének 90 százalékát 200 ilyen nemze­tek feletti, általában ameri. kai központú vállalat ellen­őrzi majd. Ezen a konferen­cián 200 különböző közpon­tú szakszervezet képviselői vettek részt. Nyáron Genfben a három nagy szakszervezeti központ közös előterjesztése alapján 123 ország 200 szakszerveze­te lépett fel egységesen a dél-afrikai rezsim emberte­len fajüldözése, az apart­heid politikája ellen. (Az említett három szakszerve­zeti központ: a Szakszerve­zeti Világszövetség, amely­hez 150 millió dolgozó tar­tozik. köztük az európai szo­cialista országokból 110 mil­lió. a Szabad Szakszerveze­tek Nemzetközi Szövetsége 63 millió dolgozóval és a Munka Világszövetsége 13 millió dolgozóval.) BIZONYOS ÉRTELEMBEN AZ EGYSÉGFOLYAMAT po­zitív tendenciáját tükrözi az is, hogy 14 nyugat-európai ország 16 szakszervezetének részvételével létrejött az Eu­rópai Szakszervezetek Szö­vetsége. Ez a szövetség azt tűzte ki célul, hogy szerve­zett akciókkal reagáljon a nyugat-európai gazdasági in­tegrációra és egységes fellé­péssel védekezzen a „nem­zetek feletti” monopolista szervezetek és gazdasági csoportosulások akcióival szemben. Különösen figyelemremél­tó volt a várnai VIII. szak- szervezeti világkongresszus, a nemzetközi szakszervezeti mozgalom idei legfontosabb eseménye. Ez nemcsak azért volt fordulópontot jelentő tanácskozás, mert olyan ál­talános programot dolgozott ki. amely a dolgozók, a leg­különbözőbb szakszerveze­tekhez tartozó munkások széles rétegei számára elfo­gadhatóak. A kongresszus egész munkája tükrözte a szakszervezeti mozgalom új tendenciáit. Éppúgy. mint ahogy a moszkvai béke-vi­lágkongresszus, a békemoz­galom erőinek mennyiségi és minőségi gyarapodását mutatta, a várnai kong­resszus is kifejezte, hogy új erők készek az összehangolt akciókra. A számok önma­gukért beszélnek: 208 millió szervezett dolgozó képvisele­tében 93 országból 168 szak- szervezet küldöttei vagy megfigyelői voltak jelen. A Szakszervezeti Világszövet­ségnek 55 tagszervezete és 150 milliós tagsága van. Másszóval 113 a SZVSZ-hez nem tartozó szakszervezet képviseltette magát 58 mil­lió olyan dolgozót, akinek azelőtt semmilyen kapcsola­ta nem volt a SZVSZ-el. VÁRNÁBAN A SZOCIA­LISTA ORSZÁGOK szakszer­vezeteinek küldöttei különö­sen jól értékelhették, hogy az antikornmunizmus kény­telen feladni hadállásait a szakszervezetekben is. (Pe­dig nincs olyan messze az az idő, amikor a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Szövetsége határozatot ho­zott, hogy tagszervezetei nem léphetnek kapcsolatba szo­cialista ország szakszerve­zeteivel. Alig húsz éve. Ezt a határozatot ma már szinte sehol nem tartják kötelező érvényűnek.) Ezen a kong­resszuson ugyanis minden eddiginél nagyobb érdeklő­dés mutatkozott meg a szo­cialista országok szakszer­vezetei iránt. S a szocialista országok szakszervezeteinek küldöttei jogos büszkeség­gel mutathattak rá az elért eredményekre, arra hogy jo­gaikat a törvény biztosítja s hogy minden eszközük meg­van a dolgozók érdekeinek érvényesítésére. Erre utalt ezen a kongresszuson a ma­gyar szakszervezetek kül­döttének, Gáspár Sándor elvtársnak felszólalása is, aki a nagy érdeklődést nyug­tázva kijelentette: „Jöjjenek el hozzánk a különböző or­szágokból osztálytestvéreink, mert mi minden szakszer­vezeti küldöttség látogatását úgy ítéljük meg. hogy azok is hivatottak elbírálni: ho­gyan élünk mi Magyarorszá­gon a hatalom adta lehető­ségekkel? Hogyan használ­juk ki a szocialista rend­szerben rejlő hatalmas tár­sadalmi alkotó energiákat a dolgozók, a munkások ja­vára.” BIZONYOSAK LEHE­TÜNK BENNE, hogy a szo­cialista országok sikerei, szakszervezetei k eredményei az idén és az azutáni évek­ben erősíteni fogják a rea­lizmust és az euvségtörek- véseket a nemzetközi szak- szervezeti mozgalomban. Vajda Péter Tanaka viharos útja Szerdán Djakartában. a viharos Japán-ellenes tünte­tések során felgyújtott épü­letekből még mindig füst­oszlopok emelkedtek a ma­gasba. Tanaka japán mi­niszterelnök biztonságának szavatolására az Indonéz hadsereg alakulatai cirkál­nak a városban. A hatóságok úgy döntöttek, hogy csütör­töktől kezdve újabb utasítá­sig bezárják az összes dja- kartai tanintézeteket. Több mint öt embernek tilos cso­portosulni. Az ind' íéz fővá­rosban kedden elrendelt ki­járási tilalmat — amelyet egyébként a lakosság, főleg a tüntető diákság amúgy sem tartott be — szerdán reggel 'feloldották. Az AP jelentése szerint a véres összetűzések során hát diák életét vesztette továb­bi 49 megsebesült. Tanaka japán kormányfő, aki délkelet-ázsiai körútja során hétfőn érkezett Dja- kartába, mindeddig ki sem mozdult az elnöki palota vendégházából. Hírek szerint ma utazik haza Tokióba. Folytatódnak a köze!*kelefii diplomáciai erőfeszítések Kissinger újra Asszuánban Gromiko megbeszélése az EAK nagykövetével Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szerdán dél­előtt kétórás megbeszélést folytatott az izraeli vezetők­kel a csapatszétválasztással kapcsolatos egyiptomi javas­latra adandó válaszról. Ezzel lezárult az amerikai diplo­mácia vezetőjének újabb je- ruzsálemi tartózkodása. Kis­singer a kora délutáni órák­ban visszatért Asszuánba, ahol Szadat egyiptomi elnökkel tárgyal majd. Az izraeli vezetőkkel foly­tatott megbeszéléseiről tá­vozóban Kissinger mindösz- sze annyit mondott, hogy ..minden nagyon jól ment”. A repülőtérre Eban izraeli külügyminiszter kísérte ki. Mint az MTI kairói tudó­sítója szerdai jelentésében megállapítja. egyiptomi részről nyomatékosan hang­súlyozzák, hogy a csapat­szétválasztás olyan katonai művelet, amelynek végre­hajtását a Biztonsági Tanács tűzszüneti határozatai írják elő, s amellyel kezdetét ve­szi a BT 242. számú határo­zatának végrehajtása. A végső cél a megszállt arab területek teljes kiürítése és a palesztin nép jogainak hely­reállítása. Következésképp szerves kapcsolatot kell te­remteni a csapatszétválasz­tás és a naptári menetrend­hez kötött teljes terüietki- ürítés között. Izrael az eddigi tárgyalá­sokon n^m volt hajlandó összekapcsolni a csapatszét­választást a konfliktus vég­leges rendezésével s egy sor elfogadhatatlan feltételhez próbálta kötni a szemben­álló erők elkülönítését. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter szerdán újra a felső-egyiptomi Asszuán­ba érkezett, hogy folytassa a csapatszétválasztásról meg­indult tárgyalásokat. A tervek szerint Kissinger csütörtökön este visszatér Jeruzsálembe. Andrej Gromiko szovjet külügyminiszter szerdán fo­gadta Jahja Kabdel Kádert, Egyiptom moszkvai nagykö­vetét. A baráti légkörű be­szélgetés során a felek meg­vitattak több, kölcsönös ér­deklődésre számot tartó kér­dést. Külön figyelmet szen­teltek a közel-keleti hely­zetnek és a genfi békeérte­kezlet tevékenységének. And­rej Gromiko ismét megerő­sítette, hogy a Szovjetunió a közel-keleti rendezés kér­désében továbbra is követ­kezetesen támogatja Egyip­tom és más arab államok igazságos ügyét, Megegyezés nélkül f rancia ellenvélemény a Közös Piac ütésén A Közös Piac miniszteri tanácsának kétnapos üléssza­ka csupán egyetlen fontos kérdésben tudott határozatot hozni s ebben is felemás módon — állapítják meg Brüsszelben, míg a minisz­terek tovább halasztották a komoly nehézségeket okozó döntést a közös területfej­lesztési alap kérdésében — s emiatt változatlanul nem lé­pett érvénybe technikailag például a nyugat-európai gazdasági és pénzügyi együttműködés második sza­kasza —, addig sikerült va­lamiféle megegyezést kidol­gozniuk az olajfogyasztók washingtoni értekezletének Nixon elnök által javasolt tervére vonatkozóan, bár a közös elvek meghatározása elmaradt. A Közös Piac hi­vatalos képviselője a meg­beszélésen Scheel bonni kül­ügyminiszter, a tanács jelen­legi elnöke, illetve Ortoli, a Közös Piac brüsszeli bizott­ságának elnöke lesz, a kilenc tagállam szabadon dönthet, résztvesz-e egyénileg a ta­nácskozáson, azonban a Kö­zös Piac ragaszkodik ahhoz, hogy valamennyien — tehát azok Is, akik eredetileg nem kaptaic meghívót — ott le­hessenek Washingtonban, feltéve, ha részt kívánnak venni a munkában. Jobert francia külügymi­niszter újságíróknak elmon­dotta, Párizs egyelőre nem döntött a részvételről s igen valószínű, hogy nem képvi­selteti magát az értek7:le- ten. A francia külügyminisz­ter több kifogást is emelt a washingtoni tervekkel szem­ben s ehelyett azt javasolta, hogy a termelők és a fo­gyasztók— beleértve a gazda­ságilag fejletlen, de olajim­portra szoruló országokat is — az ENSZ égisze alatt ren­dezzenek konferenciát, Jo­bert ragaszkodott ahhoz, hogy a Közös Piac megbí­zottai Washingtonban csak a közösen kidolgozott álláspon­tot képviseljék s ezzel kap­csolatban előterjesztette a francia kormány öt pontos javaslatát is. Ennek egyik legfontosabb pontja, h'Cy Nyugat-Európa maradjon független, és csupán techni­kai, hosszú távú megold ff t kívánó kérdésekben működ­jenek együtt az Egyesült Ál­lamokkal­A miniszteri tanács . nem döntött erről a tervről s a közös politika kidolgozását februári ülésére halasztotta. ÖHS3 BRÜSSZEL Brüsszelben paraíálták a Német Demok-atikus Köz­társaság és Belgium gazda­sági, tudományos és műszaki együttműködési szerződését. A szerződés meghatározza a két ország kooperációját ezen a területen, kibővíti a gaz­dasági együttműködést. a többi között a kohászatban és a vegyiparban. CARACAS A Venezuelai Kommunista Párt támogatja a kormány azon intézkedéseit, amelyek a külföldi olajmonopóliumok uralmának korlátozására irányulnak. A párt politikai bizottsá­gának kedden közzétett nyi­latkozata a dolgozókhoz for­dul hogy támogassák ^ nemzeti '..’vágyón véd.-." - szorgalmazó •egységfföntőt, leplezzék le 'a kormány in-' tézk ed őseit szabotáló oligar­chia cselszövéseit. BUENOS AIRES A chilei katonai junta óriási erőfeszítéseket tesz, hogy eltitkolja a világ köz­véleménye előtt a hazafiak ellen alkalmazott tömeges megtorlásokat. Ebből a cél­ból megállapodást kötött az amerikai televíziós állomá­sokkal, hogy azok megfelelő „tálalásban” sugározzanak híreket. Különös házasság Nekünk, magyaroknak ter­mészetes, hogy váratlan, sőt enyhén grotevzkba hajló iri­gyek esetén a nagy palóc hí­res regényének Címe jut eszünkbe. Ezúttal a gondolat- társítás külpolitikai termé­szetű és a szóban forgó hírt olyan külföldi lapok (például a párizsi Figaro) is „különös házasságnak” nevezik, ame­lyek aligha ismerik Mikszáth művét. A legújabb jelentések sze­rint a világsajtó változatla­nul nagy terjedelemben fog­lalkozik Libia és Tunézia tervezett egyesüléséről szóló bejelentéssel. Az alaphang — nemzetiségre és pártállásra való tekintet nélkül — általá­ban a kételkedés. Nem csoda. Hogy mennyire nem, annak megállapításához elég egy pillantást vetni az előzmé­nyekre és a körülményekre. Ha pusztán a gazdasági le­hetőségeket néznénk, lenne fantázia egy líbiai—tunéziai integrációban. Mint a franci* La Nation írja, „Tunézia re > delkezik szakemberekkel, Lí­biának pedig olaja van”. De. ugyanez a lap, ugyanebben a cikkben felteszi a kérdést: „Vajon nem tűnik-e ez a tűz és a víz házasságának?” A gazdasági lehetőségek ugyanis minden jel szerint el_ törpülnek a két országot, a két államvezetést egymástól elválasztó, áthidalhatatlannak tűnő szakadékhoz képest. Vil­lantsunk fel csak néhányat a sok közül: 1. Kadhafi Izrael megsem­misítését tűzte ki célul, Búr* giba nemcsak elfogadja Izrael létét, hanem komoly kompro­misszumokra is hajlandó. 2. Kadhafi szerint az élet minden problémájára csal­hatatlan megoldást kínál az orthodox iszlám. Burgiba pe­dig éppenhogy nyugatias ál­lamalkotási elveket vall. 3. Tripolit és Tuniszt egy vi. lág választja el számtalan gyakorlati külpolitikai kér­désben, például a Marokkó­val való viszonyt illetően. Mindezek fényében senkit sem lepett meg, hogy a beje­lentés utáni egyetlen konkré­tum az a mindössze fél nappal később tett újabb bejelentés, amely szerint az egyesülés* népszavazást nem az eredeti­leg tervezett napon, január 18-án tartják meg', hanem va­lamikor márciusban. A kairói A1 Ahram mindkét közlésre hűvös eleganciával reagált: Egyiptom — írja tárr f at minden komoly egységtörfek- vést. A hangsúly félreérthetetle­nül a „komoly” jelzőn van. (KS) * Uj formák a szovjet külkereskedelemben 1972-ben és 1973 első há­romnegyed évében több mint 130 ezer üzletember és kereskedelmi szakértő ke­reste fel a Szovjetuniót, s körülbelül ugyanennyi szov­jet kollégájuk utazott más országokba. A szovjet külkereskedelmi forgalom 1973-ban tíz szá­zalékkal emelkedett és érté­ke elérte az ötéves terv végére, 1975-re előirányzott 29 miliárd rubelt. Iván Sze- micsasztnov, a szovjet kül­kereskedelmi miniszter első helyettese ezt a több mint 100 országgal fennálló kül­kereskedelmi kapcsolatot si­keres fejlődésként értékelte. Az utóbbi években meg­változott a szovjet külke­reskedelem struktúrája, s ez is kifejezi az ország egyre gyorsuló műszaki-gazdasági fejlődését. Az exportnak kö­rülbelül negyedrészét gé­pek, berendezések, hajók, re­pülőgépek, tartós fogyasztási cikkek (televíziók, rádiók, órák, fényképezőgépek, stb.) alkotják. Moszkvában mégis az a vélemény, hogy a fejlett ka­pitalista országokkal folyta­tott gép- és bérén dezéskeres- kedelerh messze elmarad a lehetőségektől. A szovjet gépexport a jövőben min­den bizonnyal növekszik, mi­vel a Szovjetunió színvona­las és versenyképes nehéz­iparral rendelkezik. A szov­jet turbinákat, generátoro­kat, szerszámgépeket és mű­szereket máris a világ több tucat országa vásárolja. A szocialista országok a Szovjetunió legfőbb keres­kedelmi partnerei, külkeres­kedelmi forgalmából 65 szá­zalékkal részesednek: ebből a KGST-országokra 57 szá­zalék jut. E kereskedelem értéke 1972-ben 17 milliárd rubel volt, s 1973-ban ezt túlszárnyalta. A fejlett kapitalista orszá­gokkal lebonyolított kereske­delem 1972-ben 5,9 milliárd, 1973-ban pedig 6,5 milliárd rubelt tett ki- A legjelentő­sebb partnerek: az NSZK, Japán, az Egyesült Államok, Finnország és Olaszország. Közülük nem egy országgal többszáz milliós forgalomról beszélhetünk. A szovjet— amerikai kereskedelem ér­téke várhatóan eléri az 1.1 milliárdot, a szovjet—nyu­gatnémet és a szovjet—ja­pán pedig az l—11 milliár- dot. Ázsia, Afrika és Latin- Amerika 45 országával írt alá a Szovjetunió gazdasági és műszaki-tudományos együttműködési egyezményt; közülük a legjelentősebb ke­reskedelmi partnerek: Egyip­tom. India, Irán és Irak; A Szovjetuniónak sok fej­lett ipari tőkés országgal van öt évre szóló megálla­podása, Franciaországgal, az NSZK-val, Finnországgal és Ausztriával pedig hosszútá- vű, 10 évre szóló egyez­mény szabályozza az együtt­működést. Olaszországgal és Angliával hamarosan ha­sonló megállapodást para­fáinak. Az utóbbi időben egyre inkább polgárjogot nyernek a kereskedelem új formái. Ezek közé tartozik például a komplett gyárberendezések megvásárlását előmozdító hosszútávú bank- és válla­lati hitelek. Mind gyakoribb a nagy vállalatok építésében jelentkező, kompenzációs alapokon nyugvó együttmű­ködés, amikor e berende­zést hitelre szállítják, s an­nak értékét a kamatokkal az elkészült beruházások ter­mékeivel egyenlítik ki. Ilyen megállapodások van­nak érvényben Japánnal a szibériai erdőkitermelésre, az Occidental Petroleum amerikai céggel műtrágya- ‘gyárak építésére, Franciaor­szággal az Uszty-Ilinszki fa- feldolgozó berendezéseire, az NSZK-val komplett polieti­léngyár berendezésének hite­lezett szállítására és így to­vább. Gyakori kérdés, hogy mi­ként hat a szovjet olajke* reskedelemre. az árakra, a nyugati országokba irányuló szállításokra a nemzetközi olajválság, hogyan áll a szi­bériai olaj- és földgázkincs kitermelésében tervezett együttműködés. A szovjet olaj- és gázszállítmányok: mennyiségét aláírt megálla­podások szabályozzák és ezekre az energiaválság nincs hatással. A szállítások nagy- része elsősorban a szocialis­ta országokba irányul, még­hozzá az 1975-ig érvényes egyezmények alapján, stabil árakon. A más államokkal folytatott kereskedelemben az. árszintet természetesen a vi­lágpiaci árak, változások szabják meg. Tárgyalások folynak a ja- kutföldi földgázkutatások­ról a Szovjetunió, Japán és az Egyesült Államok cégei­nek képviselői között az ipari kitermelés mértékéről és a szállításokról. Japán cé­gekkel tárgyalások folynak arról is, hogy bankhitel igénybevételével berendezé­seket szállítanának a tyu- menyi olákitermeléshez, s a. Szovjetunió az így kapott olajtöbblet egy részével fi­zetne a technológiai közre­működésért. Ezek azonban hosszú lejá­ratú, évtizedekre szóló ter­vek, amelyeknek kidolgozá­sa még csalt kezdeti stá­diumban van. M. Makszimov -i (APN—KS). •ji Ai •'1.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents