Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-16 / 12. szám
WH. Január i«. KELET-MAGYARöRSZA© 8. oldal Együttes felelősség Törzsgárdisták Hűség a gyárhoz VÉLEMÉNYEK A HAFE-BEN AZ IFJÚSÁG ESZMEI, POLITIKAI, erkölcsi nevelése minden mozgalmi és állami szerv, az egész társadalom feladata — olyan alapvető megállapítása ez a Központi Bizottság 1970 feb. ruárjában hozott ifjúságpolitikai határozatának, amelyről soha nem szabad megfeledkeznünk. E gondolat valóra váltásán folyamatosan, rendszeresen. állandóan munkálkodnunk kell. Mi tagadás ma még elég gyakran értelmezik helytelenül. egyoldalúan az ifjúság nevelésével kapcsolatos feladatok megosztását. Sokhelyütt úgy vélik, hogy a politikai nevelés kizárólag a párt- és KISZ-szervezetek feladata, a társadalom más szervei pedig csak arra hivatottak. hogy a nevelés feltételeit biztosítsák. Ennek a szemléletnek a következményeként az állami, gazdasági szervek és vezetők egy része szervezeti intézkedésekkel anyagi Juttatásokkal téliesítettnek véli ifjúságne- velő feladatait és viszonylag .ritkán vállalkozik arra, hogy ennél többet tegyen. A közvetlen munkahelyi vezetőktől eltekintve az állami, gazdasági vezetők jelentékeny része meglehetősen ritkán találkozik a fiatalokkal. alig ismeri személyes gondjaikat, problémáikat. Kevés támogatást nyújtanak a pályakezdőknek a munkahelyi kollektívába való beilleszkedéshez, s a fiatalok politikai. közéleti aktivitásának kibontakoztatását, politikai, erkölcsi, szakmai fejlődését sem segítik eléggé. A neveléshez szükséges szervezeti keretek és dologi feltételek biztosítása ugyan nélkülözhetetlen és e területen tiszteletreméltó előrehaladás is van. de ezek csak akkor kamatoznak igazán, ha tartalommal telítődnek, ha értelmesen szolgálják az ifjúság fizikai és szellemi gyarapodását. a holnap társadalmát alkotó szocialista ember kialakítását. A FENTIEK TERMÉSZETESEN nemcsak az állami, gazdasági szervekre és vezetőkre de a társadalom más szerveire, intézményeire és a tömegszervezetekre és mozgalmakra is vonatkoznak. A szakszervezetek munkájában például mindinkább a fontosságát megillető helyre kerül az ifjúságnevelő tevékenység, de ez elsősorban a vezető szerveik tevékenységében mutatható ki. A munkahelyeken dolgozó szakszervezeti csoportok és aktivisták körében még nem vált általánossá a vezető testületeknél tapasztalható helyes szemlélet és gyakorlat. A szocialista bri- gádmozgalombam reilő nagyszerű nevelési lehetőségei? jórésze emiatt továbbra is kihasználatlanul marad. Az idősebb munkások a kívántnál kevesebbet törődnek azzal. hogy a mellettük dolgozó fiatalok erősebben kötődjenek a munkásosztályhoz, öntudatuk feilődjék ismerjék. szeressék szakmájukat munkahelyüket és legyenek büszkék arra. De nem csupán a társadalmi. állami szervek háza- táján akad mit igazítani. Sok kívánnivalót hagy maga után a család nevelő tevékenysége is. Jó néhány szülő — gyakran még a kommunista szülők is — nem fordít kellő figyelmet gyermeke személyiségének fejlődésére. politikai, erkölcsi arculatának tudatos formálására. Úgy vélik, az anyagi javak juttatásával a jobb életfeltételek biztosításával eleget tettek szülői kötelességeiknek és azután nem egyszer keserűen tapasztalják, hogy gyermekük más lett. mint amilyennek megálmodták. Márpedig a szülői nevelést a társadalom egyetlen intézménye sem vállalhatja át. AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉVEL JÁRÖ sokoldalú munkát — beleértve a szülők ilyen irányú nevelését is — a párt szerveinek és szervezeteinek kell irányítaniuk összehangolniuk és ellenőrizniük. Sok tekintetben rajtuk múlik tehát, menynyire tudunk változtatni az említett jelenségeken. Munkájuk során gyakran a pártszervezetek is elkövetik azt a mulasztást, hogy a fiatalok politikai nevelését csak az ifjúsági szövetségtől a KISZ-től kérik számon. Az ifjúsági szervezet rendkívül jelentős nevelő erő. s a maga területén, a rendelkezésére álló feltételek és keretek között igyekszik is eleget tenni feladatainak. de nem vállalhatja magára azokat a teendőket, amelyeket más szerveknek szervezeteknek kell elvégezniük. A pártszervezeteknek az ifjúságpolitikai határozat végrehajtásán munkálkodva arra kell törekedniük hogy maradéktalanul jusson érvényre az ifjúság neveléséért érzett együttes felelősség. Ezt persze nem elég csupán hangoztatni, hanem konkrét követelményeket is szükséges támasztaniuk az állami, gazdasági szervekkel és vezetőkkel, tömegszervezetekkel és mozgalmakkal szemben. Ezek a követelmények feleljenek meg az adott terület, üzem. intézmény sajátosságainak és az itt dolgozó szervezetek munkájának folyamatos, állandó elemét képezzék. A gondosan kimunkált, a különböső szervezetek között egyeztetett teendők megvalósulását a pártszervezetek segítsék és ellenőrizzék. Az ellenőrzés során számoltassák be a vezetőség vagy a taggyűlés előtt a gazdasági, tömegszervezeti. tanácsi vezetőket arról, hogyan hajtották végre a fiatalok politikai nevelésében rájuk háruló tartalmi feladataikat Következetesen kérjék számon a különböző területeken dolgozó kommunistáktól a közvetlen környezetükben élő és dolgozó fiatalokkal való törődést s a kommunista szülőktől pedig következetesen igényeljék gyermekeik példamutatóan - gondos nevelését. . ...... EZ ÉV ELSŐ FELÉBEN A PARTALAPSZERVEZETEK taggyűlésen tárgyalják meg az ifjúságpolitikai határozat végrehajtását. Különös figyelmet fordítva a fiatalok politikai nevelésének kérdéseire. Jó alkalom ez arra, hogy felülvizsgálják intézkedési terveiket, s kiegészítsék azokat az újabb teendőkkel. Az átgondolt elemzés és a tennivalók megfontolt megjelölése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy minden érintett és illetékes — mindenki, aki itt tehet és akinek tennie kell valamit — saját feladatának érezze az új nemzedék szocialista szellemű nevelését. Petroszki István az MSZMP KB munkatársa Rengeteg a gyomorsavam, de becsületemre kijelentem ország-világ előtt, hogy jobb paradicsomszószt enni, mint a postán pénzt feladni. Már tízen vannak előttünk, tíz oroszlán, akik az önidomí- tás csodájaként sorba szegődtek. Nyomás beállani tizenegyediknek. mert új oroszlánok tűntek fel a horizonton, kezükben csekk és pénzköteg, akiknek sóhajto- zása révén mégis becse kezd mutatkozni hátrányos helyzetünknek. Sínylődünk, de szenvedésünk enyhülésbe olvad, hogy mögöttünk még zabosabb a mezőny, vigasztaljuk magunkat, mint egykor a gályarab, hogy még mindig jobb, mint annak, aki halva születik. Sőt, közben kilencedikek lettünk, mert az ablaktól boldogan elúszott az élember. Igen. kezdünk előre figyelni mi, oroszlánok. Van ebben valami narkotikum, mert jobban is telik az idő. A teremburáját, az ablakhoz Marci, a ruhagyári portás nyomult egy marék csekkel és bankóval. Kszszszsz. . . ez maga egy negyedóra. De még milyen negyedóra. Meleg van, a sorra következők Nemsokára egy éve lesz, hogy a Hajtómű és Festékberendezések Gyára nyíregyházi gyáregységében tizenhét új törzsgárdatagot avattak és néhányuknak átadták a Kiváló dolgozó kitüntetést is. Idézzük Hekman László igazgató közel egy évvel ezelőtti beszédéből: „Gyáregységünk törzsgárdájának létszáma 167-re nőtt. Közülük 110-en kapták meg a Kiváló dolgozó kitüntetést.” Mást is idézünk az egy évvel ezelőtti ünnepi beszédből: „Tizenhárommal több a baleset, mint az elmúlt évben, a késések száma duplája a tavalyinak és egy év alatt 289 dolgozó hagyta itt az üzemet.” Most azért tértünk vissza a szabolcsi megyeszékhely egyik legfontosabb üzemébe, hogy néhány véletlenszerű kiválasztott tavalyi törzsgár- datagtól megkérdezzük: mi köti az üzemhez? Mi tetszik a munkájában? Miért vándoroltak? Vészeli István vasszerelő lakatos is tavaly kapta meg a törzsgárda jelvényt. A lies számú csarnok foretikai üzemében dolgozik. Az 1960- as évben lett ipari tanuló a VAGÉP-nél, 65-ben vonult be katonának. Az 1968-as év január 1-én jóformán azt sem tudta, hogy mit jelent az a kerítés, amit az akkori VAGÉP üzemi területén húztak. Maradt ugyanabban a műhelyben, ugyanabban a munkakörben, ugyanazok a gépek mellett, csak éppen beírták a munkakönyvébe, hogy mostantól kezdve a HAFE dolgozója. Ez akkor nem érdekelte. Véleménye szerint az 1972-es munkásvándorlás egyik fő oka az volt, hogy amikor a gyáregység kiköltözött a nyíregyházi iparnegyedbe, sokan visszamentek a VAGÉP-hez. Akkor még a VAGÉP fizetett jobban, de — ezt nagyon őszintén mondja —, a HAFE-nél annyifajta új gyártmány készítése kezdődött el, hogy kíváncsi lett rá, és ő maradt. Most már el sem tudja képzelni az életét enélkül a gyár, és enélkül a kollektíva nélkül. Nős, van egy hároméves gyereke. A Zalka Máté ifjúAblaknál fülbelehelve nyomakszanak. Semmi értelme, de nyomakszanak. Finom ötvös munkával. Nem egyszerre dűl a nyakunkba a hátsó szomszéd. hanem apró, centiméteres csoszogással közeledik. Kabátos hasa rámmelegedik, de csak araszol, nyomul és csatlakozik, aztán vattásán ellep. A postás lányka keze pörög a pénzkötegeken, az ördög tudja miért, de vele olvassuk. Egy kövér asz- szonynak, úgy a hatodik, félprofilban mozog is a szája: — Inchat... inchét... inc- nyolc... inckilenc... negyven! Hurrá! Megvan mind a negyven piroshasú. Ujjongunk. szívügyünk hogy stimmeljen az összeg. Portás bajuszt sodor: tudja ő, hogy itt nem lesz bibi és ellép az ablaktól, minek következtében elől lazul a sor De ennek természetes eny- hületét a kedves mögöttünk álló nem várja be: fúródz- kodik. sajtol az ablak felé. Úgy állunk előttevalók, mint egy vagonsor, hátul a mozsági szocialista brigád vezetője. Ezt mondja: „Nemcsak a pénzért, hanem mert itt bíznak bennem a vezetők is és a társaim is. Emberek sorsát bízták rám. Ha megcsinálunk egy újfajta munkát, abban olyan örömöm telik, amit véleményem szerint máshol már nem tudnék megszerezni.” Megtartó kíváncsisás; Antal János egykorú Veszeti Istvánnal. Csak az a különbség közöttük, hogy mivel ő érettségizett, neki másfél év alatt sikerült megszereznie a vasszerkezeti lakatos- szakmunkás bizonyítványt. Annak idején márciusban vonult be katonának. A következő év decemberében szerelt le, és januárban jött az átszervezés. Ö is úgy érzi, ugyanolyan nyíregyházi vasas maradt, mint azelőtt, csak a név változott. Az előbb emlegetett Vészeli István elkísért bennünket erre a beszélgetésre, és amikor kiderült, hogy Antal Jánosnak van egy hároméves kisfia, tréfásan közbeszólt: „Ő lesz a vöm!” Ö ittmaradása történetét így összegezi: „Nem tudnám itthagyni a megszokott társaságot. Különben sem alap- természetem a jövés-menés. Mindig izgalommal tölt el — nagyon szépen kérem, ne vegyék ezt dicsekvésnek —, amikor egy új műszaki rajz érkezik. Kíváncsi leszek. Nem tudok addig nyugodni, míg nem látom azt az elképzelést a valóságban is, vagyis: hogy fog ez kinézni vasból?” Ehhez nincs mit hozzáfűzni. Univerzális helyettesítő Szilágyi Imréné fiatalasz- szony, az igazgatási osztály dolgozója. Az 1962-es év óta már egy Kölcsey utcai társasháza van férjével. Kislány kora óta postás volt, tizenkét éven át. Gépkezelő. Mivel a posta szombati és donnyal. De ő csak sajtol- tolat előre és közben a mennyezetre néz, mintha ott egy kismadár ülne. Ahogy fogy a sor, fogyunk mi oroszlánok, úgy tartunk össze. Már csak ketten állnak előttem. Még az a jó, hogy mi adunk be pénzt és nem onnan osztogatják kifelé. Akkor mennyien lennénk! S végre az sem utolsó, amikor enyém a postaablak boldog négyszöge és a kisasszony a pénzem után nyúl: „Tessék a következő!” Aztán végzek, ellépek, hátul felbődül egy oroszlán. Egy újabb tizedik. Nyomul, présel, miáltal nyög, ki-’ győzik a sor. Ahogy korgó gyomorral haladok kifelé, akkor' lepődöm meg: még van ezen kívül három pénztárablak is, csak függöny van elébe húzva, az üvegén mindnek kis felírás: „ZÁRVA!” Mikor nyitják ki ezeket az ablakokat is? Csak ha száz oroszlán áll majd sorban? Félre a gondokkal. Menjünk innen gyorsan a sarki presszóba, ott majd beveszek egy adag szódabikarbónát. Dénes Géza ünnepnapi szolgálatra is kötelezte, ezt egyre nehezebb volt megoldania, négy gyermeke mellett. Amikor a HAFE távközlési gépkezelőt keresett, átjött ide. Tavaly kapta meg élete első kiváló dolgozói kitüntetését. De nem maradt sokáig a telexgép mellett. Először az iktatóba vitték át, most a munkásellátás előadója. Gyakorlatilag a HAFE 600 munkásának ő adja ki az ebédjegyeket és a munkásruhát. Ebben a fiatalasszonyban az az érdekes, hogy az igazgató titkárnőjétől kezdve, az igazgatási osztály bármely beosztottjáig mindenkit helyettesíteni tud szabadsága idején. (Valószínűleg ezért is kapta a kiváló kitüntetést). Mostani beosztását még csak november 1-én vette át, máris egyszerűsíteni szeretne rajta, mert — mondja — néha túl sok a papír. Egy négygyermekes anyától nem is lehetne szebb zárómondatot kérni, mint ezt, hogy: nem lehetne ezt egy kicsit egyszerűbben? Ahol mindig van iíj... Negyediknek Hegedűs 1st— vánt, az 1-es csarnok dolgozóját, a Vasvári Pál ifjúsági szocialista brigád vezetőjét kérdeztük. Nem mi kerestük az azonos életkorúa- kat, de ő is 1960-ban lett ipari tanuló, 1963-ban szabadult fel és 1968. január 1-én került át „a kerítés másik oldalára”, vagyis a HAFE-be. Ő még jobban mondja el az alkotás örömét. — Lehet, hogy mér el akartam menni éppen, de akkor kaptunk egy új terméket. Egyszerű dolog volt. Úgy hívták, hogy aknaajtó. Engem is 3 hétig képeztek Budapesten a gyártására. Szinte restellem elmondani, de engem ez az egyszerű gyártmány, amit eddig még nem ismertem, olyan izgalomba hozott, hogy azóta sem felejtem el. Mi lesz ebből a valóságban? Hogy fog ez kinézini? Meg tudjuk-e csinálni? Jól tudjuk-e csinálni ? Nem tudok mást mondani itt maradásom eddigi és ezutáni indokául, csak azt, hogy ez egy olyan üzem, ahol mindig van új, szép, érdekes, amit én is csináltam, amiben benne van a kezem munkája is, és én ezt már, ameddig élek, nem tudom abbahagyni. Kordán Mihály párttitkártól búcsúztunk a gyárból. Elmondotta, hogy a törzsgárdatagság örvendetesen növekszik. Az ipari tanulók nagy része itt marad. Nem mellékes, hogy a tavalyi több mint 15 százalékos bérfejlesztésre ősszel még egyszer „rávertek” és ez érezteti a hatását. A gyáregység úgy tudja. 518 millióról 684-re növelni a termelését, hogy ehhez mindössze 100 új emberre van szüksége, miközben a termelékenység több mint 30 százalékkal nő. A HAFE nyíregyházi üzeme az 1974- es évet jó előjelekkel kezdi, és ezt nem utolsósorban ezeknek a hűséges szaktársaknak köszönheti. Gesztelyi Nagy Zoltán Piac Lapunkban rövid ínformácii adta hírül, hogy a megyeszék. hely yárosi tanácsa megren- deite, vagy a napokban meg. rendeli a Búza téri piac fedett csarnokának terveit. Jó hír ez nemcsak Nyíregyháza lakóinak, hiszen a piacra - akár eladóként, akár vevőként - sokan járnak a környező községek. bő|. Még jobb lenne azonban, ha a fedett piac terve nemcsak szándék maradna. Az előkészületek ugyanis már jó néhány éve elkezdődtek. Mindenekelőtt az ötlettel, hogy az amúgy is jó hírű nyír- egyházi piacot korszerűsítsék, hogy a szabadban árult élelmiszerek fedett, az időjárástól védett heiyre kerüljenek, hogy higiénikusabb környezetben adhassuk-vehessük az élelmi- szer-gazdaság termékeit. Az ötletet tett követte: elkészültek a tervek egy piaccsarnok építésére. Nyíregyházi tervezők készítették, jórészt társadalmi munkában, de a terv ma is ott porosodik valamelyik fiók mélyén, mert a kedv alábbha. gyott. így mondták ezt el nemrég a városi pártbizottság előtt, amikor a pártbizottság várospolitikát irányító tevékenységéről tanácskoztak. Sőt, az egyik kereskedelmi vállalat igazgatója még azt is hozzátette, hogy ne. kik már megvolt a pénzük a belépéshez, mert ők is akartak maguknak területet a csarnokból. Évekig tartogatták, de nem volt rá szükség. Aztán másra költötték. Az akkori terv krónikájához szorosan hozzátartozik, hogy a kedv hanyatlásához nagymértékben hozzájárult a pénz hiánya, mert a tanácsnak sok fontosabb célra kellett költeni. Kellett lakásra, kellett közművekre, a vállalatok inkább csak helyet kértek, de a hoz. zájárulással adósak maradtak. Mennyit változott azóta a helyzet? Ami a pénzügyi részét illeti, szinte semmit. Ami az igényeket i|leti, annál többet. Ma már a legsürgősebb teendők közé lépett elő a vásárcsarnok ügye, és egyre jobban érezzük hiányát. Csakhogy ja* ár, amibe kerül, nagyon magas. A tanácsnak most is elsősorban a lakások építésére és a közművesítésre kell gondolnia, a vállalatok pedig? Nos éppen erről van szó: egyedül a MÉK ajánlott fel 10 milliót. A tanácskozást — amelyről szintén hírt ad az in- formáció - ezért hívták össze. Egy kérés volt: olyan felelős személy vegyen részt, aki nyilatkozni tud a pénzösszeg nagyságát illetően is. Mi történt? A résztvevők nem nyilatkoztak, mert nem volt fet. hatalmazásuk, csak éppen elmentek, mert hivták őket. Reméljük a körlevélre, - amelyet ezekben a napokban kapnak az érdekelt vállalatok — már komolyabb válaszok érkeznek, mert közös érdek, hogy ne vesszenek kárba a tervek, ne kallódjék el a felajánlott 10 millió és ne vesszen el a Belkereskedelmi Minisztérium tó. mogatása. Nagy luxus lenne. Balogh József Korszerűsítés 31 millióért A megyei állami építőipari vállalat és a Kelet-magyarországi Közmű és Mélyépítő Vállalat megkezdte a tiszadobi gyermekváros korszerűsítését, bővítését. A fel- szabadulás után ez volt az ország első ilyen intézménye, amelyben évek óta 240 fiúgyermeket nevelnek. A tanulók miközben elvégzik az általános iskola nyolc osztályát, ötféle szakma — pék, cipész, lakatos, hegesztő, kőműves — valamelyikét is elsajátítják. Az intézetet tehát szakmunkásként hagyják el. A most kezdődött munkálatok során 31 millió forint költséggel korszerűsítik a régi kastélyépületet s új száz személyes kollégiumot, konyhát, ebédlőt építenek. A régi és új létesítményeket központi fűtéssel látják el, A bővítés után az intézetben. 340 állami gondozottat helyezhetnek el a jelenleginél lényegesen jobb körülmények között.
