Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)

1974-01-16 / 12. szám

i/ateai KELE^-MAGYARORSZÁG ■jíí. január H. Kubába várják Leonyid Brezsnyevet Kissinger tárgyalásai Izraelben Soilo Marinello, a Kubai Tudományos Akadémia el­nöke, a Kubai—Szovjet Ba­ráti Társaság elnöke a TASZSZ tudósítójával foly­tatott beszélgetésében a kö­vetkezőket mondotta: — Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának küszöbönálló kubai látogatá­sa különösen fontos ese­mény népeink barati kap­csolatainak fejlődésében. Nem tévedünk, ha azt mondjuk, hogy ez a látoga­tás mérföldkő lesz forradal­munk történetében és fejlő­désében. — Leonyid Brezsnyev ku­bai tartózkodása bebizonyít­ja majd az egé6z világnak a pártjainkat és állami veze­tőinket összekötő mély, marxista—leninista ideoló­giai közösségét A meleg hangulatú fogadtatással, amelyben Kuba részesíti majd Leonyid Brezsnyevet, népünk kifejezi őszinte tisz­teletét. szeretetét. háláját a Szovjetunió Kommunista Pártjának kimagasló vezető­je iránt, — hangsúlyozta Soilo Marinello, A kubai nép nagy érdek­lődéssel várja Leonyid Brezsnyevet, akit oly jól is­mer, s aki iránt mély tisz­telettel viseltetik. Meggyőződésünk, hogy a kubai látogatás lehetővé te­szi, hogy Leonyid Brezsnyev megismerkedjék népünk ese­ményeivel, forradalmiságá- val és személyesen tapasztal­ja a kubaiak szeretetét a Szovjetunió iránt — mon­dotta végezetül Soilo Mari- nello. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter kedden reg­gel megkezdte érdemi tár­gyalásait az izraeli kormány képviselőivel. A délelőtti ülésen Kissinger előterjesz­tette Eban külügyminiszter­nek, valamint a megbeszé­lésben résztvevő Állón mi­niszterei nők- h ely et tesnek, Dajan hadügyminiszternek, Galili tárcanélküli minisz­ternek és Elázár vezérkari főnöknek a hétfőn Asszuán­ban kidolgozott egyiptomi tervet a szuezi fronton állo­másozó csapatok szétválasz­tásának módozatairól- A két óra hosszat tartott tanácskozásról távozóban mind az amerikai mind az izraeli külügyminiszter igen hasznosnak, alaposnak és részletekbe menőnek minősí­tette a tárgyalást. ★ A genfi közel-keleti béke­értekezlet egyiptomi—izrae­li katonai munkacsoportja január 25-ón folytatja mun­káját — közölte kedden Kai­róban Rudolf Stajduhar ENSZ-szóvivő. Az ülés idő­pontjában a felek Ensio Siilasvou finn tábornok, a munkacsoport elnöke közve­títésével állapodtak meg. Henry Kissinger amerikai külügyminiszter most folyó közvetítési tárgyalásaira va­ló tekintettel az egyiptomi és az izraeli kormány né­hány nappal ezelőtt vissza­rendelte a katonai munka­csoportban dolgozó delegá­cióit. Vita Brüsszelben a Közös Piac miniszteri tanácsának ülésén fHü3 MOSZKVAI Urho Kekkemen, a Finn Népköztársaság elnöke táv­iratot váltott a szovjet ve­hetőkkel abból az alkalom­ból, hogy üzembehelyezték a Szovjetunióból Finnország­ba vezető gázvezetéket. A finn államelnök táviratában megállapította, hogy ez az esemény új fontos tanúbi­zonysága Finnország és a Szovjetunió erősödő kapcso­latainak. Leonyid Brezsnyev. Nyiko- laj Podgomij és Alekszej Koszigin választáviratukban kifejezték azt a meggyőző­désüket, hogy a két ország sokoldalú együttműködése tovább erősödik és fejlődik majd a szovjet és a finn nép javára, a nemzetközi béke érdekében. BRÜSSZEL Strasbourgban megkezdte idei első ülésszakát a kilenc közös piaci állam törvény- hozásának tanácskozó testü­leté, az európai parlament. A napirenden a többi között a nyugat-európai mezőgaz­dasági politika átalakítása, az európai parlament jogkö­rével kapcsolatos vita sze­repel, de foglalkoznak majd az európai biztonsági és együttműködési konferen­cia, valamint a Nyugat- Európa—Amerika kapcsola­tok alakulásának problémái­val is. PÁRIZS Kedvező fordulat követke­zett be a Lip-ügyben. Bár Messmer miniszterelnök egy héttel ezelőtt megismételte azt a korábbi kijelentését, hogy „a Lip-gyámak vége”, a közvélemény nyomására és egyes ipari köröknek a nagyhírű francia óragyár megmentésére irányuló tö­rekvése visszakozásra kész­tette a kormányt. Charbon- nel iparfejlesztési miniszter és a szakszervezetek között hétfőn este egyben megálla­podás jött létre a gyár mű­ködésének újbóli megindítá­sáról. Ennev pénzügyi felté­teleiről ugyan még további tárgyalásokat kell majd foly­tatni az érdeklődő ipari kö­rökkel, a jelek azonban ar­ra mutatnak, hogy a Lip- gyár dolgozóinak ügye — annyj fordulat után — most végre a kibontakozás felé haladhat. • HOUSTON Nögerald Carr, Edward Gibson és William Poguex a Skylab—HI- amerikai űr­laboratórium három asztro­nautája keddre virradó éj­szaka a világűrben megdön­tötte az időtartam-repülés eddigi rekordját, amelyet 1973. szeptemberében a Sky­lab—II három űrhajósa ál­lított fel, akik ötvenkilenc napot, tizenegy órát. kilenc percet és négy másodperce! tartózkodtak az űrben. A Közös Piae miniszteri tanácsa képviselteti magát a nagy olajfogyasztó országok washingtoni konferenciáján, egyelőre azonban nem vilá­gos, hogy milyen program­mal. A nyugat-európai ki- lencek előzetes feltételül azt kötik ki, hogy a konferen­cia nem vezethet olyan cso­portosulás megalakításához, amely ellenséges lenne az olajtermelő országokkal, s intézkedései nem lehetnek előre kötelező érvényűek. A kedd délelőtti brüsszeli vita után sem világos azon­ban, hogy valamennyi kö­zös piaci ország ott lesz-e Washingtonban. Bár a vita egyik legaktívabb részvevő­je Jobert francia külügy­miniszter volt, szavaiból nem derült ki, hogy mi lesz Párizs döntése. Mindeneset­re. a közös piaci képvisele­ten túlmenően minden tag­állam maga dönti el, ott kíván-e lenni a Washing­ton által kezdeményezett ta ­nácskozáson. A kileneek ugyanakkor hangsúlyozzák, ezt a jogot mindegyiküknek biztosítani kell, függetlenül attól, hogy Nixon küldött-e nekik meghívólevelet, vagy sem. A francia külügyminiszter a többi között kijelentette, semmiféle ilyen nemzetközi konferencia, vagy megállapo­dás nem korlátozhatja az egyes országok jogait arra, Neun újkeletű szokás a mérlegkészítés esztendővál­táskor. Ezúttal a megfigye­lők és kommentátorok ritka egyöntetűséggel foglaltak el azonos álláspontot néhány kérdésben. Az első: a szov­jet—amerikai viszony nor­malizálódása — amiben óri­ási szerepe volt Leonyid Brezsnyev amerikai látoga­tásának — a nemzetközi enyhülés kulcsfontosságú té­nyezője marad az 1974. év­ben is. A második: öreg földrészünk. Európa még go- fem szolgált rá ennyire a „béke kontinense” elneve­zésre. mint most, a megkö­tött fontos egyezmények után. amikor már tulajdon­képpen .a helyszínen van­nak” az európai biztonsági és együttműködési rendszer építőkockái. Mindez nagy sikere az összehangolt külpolitikát folytató szocialista országok nemzetközi tevékenységének s nem véletlen, hogy az új­évi üzenetek hazánk főváro­sából éppúgy, mint Moszk vából, Berlinből, Varsóból ét Szófiából a megalapozott op timizmus hangján szóltak. S mégis hibát vétenénk, ht az alapvető tendencia — a; enyhülés nagyerejű tórhódí- tása — mellett nem fordíta­nánk figyelmet az ellenkező irányú kísérletekre. arra. hogy az Egyesült Államok­ban és Nyugat-Európában is hogy közvetlenül tárgyalja­nak a termelőkkel. Jobert azt is leszögezte, nem tart­ja szükségesnek semmiféle űj szervezet megalakítását. A közös piaci kileneek óvatos állásfoglalása tehát végül is nem mond nemet Washingtonnak, de igyekszik szabad kezet biztosítani mind a gazdasági közösségnek, mind az egyes tagállamok­nak. Ugyanakkor meg akar­Maratoni hosszúságú, majd­nem hatórás tanácskozás után az angol kormány hét­főn este visszautasította a szakszervezeti főtanács ter­vezetét. A TUC által felkí­nált formula megígérte vol­na, hogy ha a kabinet Ve­zetői kiveszik a bányászokat a bértörvények korlátozásai alól és véget vetnek a gaz­daságot megnyomorító há­romnapos munkahétnek, ame­lyet a 270 000 bányász mun­kalassítására hivatkozva be­vezettek, akkor a többi szakszervezet — Murray TUC-főtitkár szavai szerint — nem nyitja meg az újabb bérkövetelések zsilipjét. Londonban úgy vélik, hogy ha valamilyen előre nagyerejű, befolyásos hívei vannak még a hidegháború­nak. A hidegháború utóvédéi Ami az amerikai politikai színpadot illeti, ott az elmúlt időszakban egy sajátos „po­litikai koalíció” jött létre olyan erőkből, amelyek ko­rábban csupán ritkán, vagy alkalomszerűen léptek fel egységesen. Különösen aktív a katonai-ipari komplexum azoknak a csoportja, akik a hadikiadások mindenáron való növelésében érdekeltek, s úgy félnek a SALT-tár- gyalások sikerétől, mint az ördög a tömjénfüsttől. Jack- son demokrata szenátor, s az enyhülés más megrögzött ellenségei mögött a nyugati parti rakétagyárosok, repü- lőgépgyártó vállalatok pénze áll. Hasonló álláspontot fog­lalnak el a nemzetközi kér­désekben a legnagyobb „sár­ga” szakszervezeti szövetség, az AFL—CIO vezetői, Mean és társai. Nem kis szerepe és befolyása van az amerikai politikai életben az Izrael- párti érdekcsoportoknak, a cionistáknak, akik a hideg­háború hiveinek szövetsége, sei minden nemzetközi kér­désben. Nyugat-Európs politikai ja nyugtatni az olajterme­lő államokat. A Közös Piac fő képvise­lője a miniszteri tanács so­ros elnöke. tehát Scheel bonni külügyminiszter lesz. A kileneek egyébként elfo­gadják a Washington által javasolt február 11-i idő­pontot, de leszögezik, hogy röviddel ezután le kell ülni az olajtermelő országokkal is tárgyalásra. nem látható fejlemény így például a kormánypoli­tika számára erősen nega­tív közvéleménykutatási adat — nem merül fel, akkor a Heath-kormány esetleg még ezen a héten bejelenti a másfél évvel előrehozott ál­talános választások idő­pontját. William Whitelaw, a nem­rég „békéltetőnek” kineve­zett foglalkoztatottságügyi miniszter kijelentette, hogy a kormány is fontolóra ve­szi következő lépéseit. A konzervatív párt politikai elemzői szerint a kormány számára uralmának meg­hosszabbításához ennél már csak kedvezőtlenebb időpont következik. térképén is megtalálni a hi­degháború utóvédharcosadt. A legutóbbi politikai ese­mények bebizonyították, hogy a NATO megosztottsá­ga nem vezet automatikusan a szervezet katonai tervei­nek valamiféle „deeszkalá- ciójához”. Katonai struktú­ráját úgy alakították ki, ap­parátusát úgy állították ösz- sze, hogy képes legyen egy­fajta „automatizmusra”. a számára kedvezőtlen politi­kai folyamatokkal való szí­vós. tartós szembeszegülésre. A szervezet negyedszázad alatt az észak-amerikai és a nyugat-európai militarizmus sajátos beltenyészetévé vált amelyet a legszorosabb szá­lak fűznek a benne részt vevő országok hadiipari kö­reihez. Hamis értékelések A NATO integrált törzse, az apparátus mindent meg­tesz a kontinens pozitív fo­lyamatainak meggátolására: saját fegyverkezési terveiket — ez történt a legutóbbi brüsszeli konferencián is — a Szovjetunió, s a szocialis­ta országok szándékairól szóló tendenc zus hamis „értékelésekkel” kísérlik meg alátámasztani. A NATO mind nagyobb figyelmet for­dít a nyugati országok köz­véleményének megdolgozásá­ra, társadalmi szervezeteket fiz angol kormány visszautasította a szakszervezel kiiveteiését Az enyhülés ellenségei NDK: A tervek valóra válnak Az ötéves terv teljesítésé­nek eddigi eredményei jók, nem egy területen jelentős túlteljesítés is történt — hangsúlyozta az NDK Népi Kamarájának decemberi ülésén Horst Sindermarm miniszterelnök, amikor az 1974. évi népgazdasági terv főbb célkitűzéseit ismertette. Mind a beszámoló mind a képviselők asztalára készí­tett nyomtatott törvényter­vezet legfőbb jellemzője az emberekről való gondosko­dás. Az 1974 évi népgazda­sági terv a nemzeti jövede­lem 5,4 százalékos növekedé­sét irányozza elő 1973.hoz képest. A terv az ipari ter­melés 6,7 százalékos és a munkatermelékenység 6 szá­zalékos emelkedésével szá­mol, a beruházásokra fordí­tott összegeket pedig az el­múlt évihez viszonyítva 5,3 százalékkal növelik. Az 1974. évi költségvetés össze­ge 112,9 milliárd márka, és ebből 35,6 milliárd márkát irányoztak elő a lakosság számára társadalmi juttatá­sokra. Ezek a nagy számok. A törvényerőre emelt javas­lat azonban a közgazdasági kérdésekben kevésbé jártas emberek számára is érthető­en tárgyalta a Német De­mokratikus Köztársaság nép­gazdasága előtt álló felada­tokat. Nyugodtan felsorolhatnánk most azt. hogy hány tenger­járó hajóval, vasúti személy­szállító kocsival és hány tonna acéllal gyártanak töb­bet ebben az évben az NDK- ban, mint 1973-ban. Mert ezek a számok is sokat sej­tednek. Jelképezik nemcsak a szocialista német állam ipari teljesítő képességét, dolgozóinak alkotó erejét, de következtetni engednek arra is. mint járul hozzá mindez az emberek életkörülményei­nek további javulásához. Vessünk csak egy pillan­tást az éves terv ilyen irá­nyú célkitűzéseire. 1974-ben az NDK építőipara 116 800 lakást ad át a lakosságnak. Ebből 86 500 lesz az új. a többi felújított, modernizált. A terv előírásai szerint a la­kások mintegy negyven szá­zaléka a lakásépítő munkás­szövetkezetek felügyelete alatt készül, s egy korábbi kormányhatározat szerint az ósszlakások 60 százalékát munkások kapják. Jelentős összegeket fordít az állam az alsó- és a kö­zépfokú oktatás továbbfej­lesztésére. javulnak a felső- oktatásban résztvevők kö- ■ rülményei is. Az ötéves ten kezdetétől az elmúlt év vé­géig több mint három és fél ezer új tanterem, 123 tor­naterem és 8700 iníerriátusi hely épült, a diákok élet­körülményeit javító egyéb intézkedésekről — például 15 ezer menzai férőhely lé­tesítéséről — nem je beszél­ve. Az idei terv egyben előké­szület is a jelenlegi ötéves terv utolsó évére, amelyben a fejlődés üteme tovább gyorsul. a lakosság életszín­vonala a párt VIII. kong­resszusán születeti határoza­toknak megfelelően emelke­dik. A fejlődés ütemére jel­lemző hogy 1975-ben az NDK dolgozói percenként 266 000 márka értékű nemzeti jöve­delmet termelnek, ami — változatlan árakon számítva — 55 000 márkával több, mint amennyit 1970-ben, a jelenlegi ötéves terv első évében állítottak elő. Ez azt jelenti, hogy a jövő évben az egy perc alatt megtermelt nemzeti jövedelemből nem­csak több acélt, vasúti ko­csit vagy tengerjáró hajót lehet gyártani, de azt is, hogy több és jobb minőségű ruházati cikk. az igényeknek jobban megfelelő, korszerű lakberendezési tárgy, gépko­csi is készülhet. A számadatok is világosan bizonyítják, hogy az NSZEP és a kormány következete­sein halad a párt Vili. kongresszusán megjelölt úton. A termelést nem cél­nak hanem eszköznek tekin­ti a szocialista társadalom építésében, amelynek leg­főbb célja az emberről való sokoldalú gondoskodás. A dolgozók mindinkább érzik, hogy a jó munka kifizetődik. Az NDK 1973. évi eredmé­nyed minden eddigit felül­múltak. Ismerve az NDK népének hozzáértését, szor­galmát, aligha kételkedhet bárki ír benne, hogy a ter­vek ezúttal is valóra vál­nak. K. A. patronál, érdekeit képviselő csoportokat „lobbykat” hoz létre képviselők, újságírók. Üzletemberek stb. között. A szervezet brüsszeli köz­pontjában semmitől sem félnek annyira, mint attól, - hogy az enyhülés folyamata visszafordíthatatlanná válik, s fokozatosan aláássa Euró­pának szembenálló katonai tömbökön alapuló megosz­tottságát A NATO vezetői a közel­múltban egyidejűleg szer­veztek erőfitogtatást Észak- Európától a Földközi-tenge­rig. Ez a provokatív mérete­ket öltő, kalandor feltétele­zéseken alapuló hadgyakor- latözön nyilvánvaló célt szol­gál : fenntartani Nyugat­Európa „fenyegetettségének” mítoszát egy olyan időszak­ban. amikor — a megkezdő­dött. s a küszöbönálló tár­gyalások tanúsítják — a po­litikai enyhülés után a ka­tonai enyhülés is lehetővé vált Európában. Európa-csoport A NATO-n belüli ellent­mondások kiéleződése ter­mészetesen felelevenítette a vitákat a szövetségen belüli katonai koncepciókról. Fi­gyelemre méltó, hogy köz­ben a bizalmi válságot, az Egyesült Államokkal szem­ben megnyilvánuló ©légedet- eneéget ismét felhasználtál Tan nézetek propagáiásá- i. amelyeknek visszahúzó ás idejétmúlt jellege egyre világosabb. Különösen lát­ványosan propagálták eze­ket az elképzeléseket a Nyu­gat-európai Unió november 22—25. között Párizsban megtartott közgyűlésén. Közös vonásuk ezeknek a terveknek: a fegyverkezési hajsza fenntartása új úgy­nevezett „európai” vezetési struktúrák kialakításával. Jde tartoznak a „francia—angol közös atomütőerő” tervének különböző vonásai. Ilyen jellegű az az elképzelés is, hogy a Nyugat-európai Unió égisze alatt hozzanak létre különleges katonai törzsed, amely meghatározott csapat- kontingensekkel is rendel­kezne. Más tervek szerint a NATO Eurogroup („Európa- csoport”) nevű szervezete lenne a „nyugat-európai vé­delem” központja. Nem kell külön hangsú­lyozni, hogy mindezek az el­képzelések homlokegyenest ellenkeznek az európai eny­hülés érdekeivel. A Novoje Vremja című szovjet külpo­litikai folyóirat találóan ál­lapította meg: „Sem a jelen­legi európai helyzet, sem pedig a szocialista országok politikája nem szolgáltatja a legcsekélyebb ürügyet sem ahhoz hogy valamiféle „eu­rópai védelem” új vonalait építsék ki. s élezzék a kato­nai feszültséget... Moszkva álláspontja éppúgy, mint az az álláspont, amelyet a szo­cialista közösség többi fő­városában foglalnak el. vilá­gos és változatlan: Európá­nak nem új „erőpólusokra” nem „nukleáris tömörülé­sekre” van szüksége, hanem békére biztonságra s együtt­működésre, össz-európai ala­pon”. Vajda Péter

Next

/
Thumbnails
Contents