Kelet-Magyarország, 1974. január (34. évfolyam, 1-25. szám)
1974-01-04 / 2. szám
Í9T4. Janulr 4. RELET-OTAGTA'RÖnSZAÖ %. oldal E LL ÁTÁ S Társulás jó lehetőségekkel VÉLETLEN VOLT AZ IDŐZÍTÉS és az aktualitás. Viszont tény. hogy pontosan azon a napon — december 18-án kedden — tárgyalta az SZMT elnöksége, hogyan is vesznek részt a megye zöldség-gyümölcs ellátásában állami gazdaságaink, amikor este a tévében egy jó példát mutattak erre. s másnap a Népszabadságban is megjelent a hír: „Kereskedelmi társulást alakított a Nagy-Miskolci Állami Gazdaság kezdeményezésére Borsod megye tíz állami gazdasága. A társulás új elárusító helyet nyitott Miskolcon. Az új létesítmény mintegy tízezer család bevásárlását könyíti.” Egyik szemem sírt, a másik nevetett. Örültem a hírnek s igazolva láttam annak a felszólalását, aki sürgette az elnökségi ülésen az állami gazdaságok összefogását, esetleg kooperációját a tsz-ekkel, főleg a megye zöldséggel történő jobb ellátása ügyében. Elsősorban azért essék szó a zöldségről — s itt is ezt feszegették — mert ebben van gond. kezdve a termeléstől, az elárusítóhelyek nyitásáig. S mindjárt arra gondol az ember: ha a borsodi állami gazdaságok képesek erre. akkor miért ne lennének képesek a szabolcsiak? Vagy talán nem akarnák, húzódoznának tőle? Ha kimondátlanul is uralkodik még mindig egyfajta, a mi megyénket hátrányosan érintő szemlélet, az, hogy ez a megye úgyis mezőgazdasági, önellátó, minek ide ilyesmi?! NEM ÍGY VAN. Bár igaz. Szabolcs- Szatmár a Párt iparpolitikájának végrehajtása nyomán fejlődik, továbbra is mezőgaz. dasági táj marad. Ám akik csak ennyit látnak, ez nagyon kevés. Kevés mert ez a mezőgazdaság már egészen más, mint a régi, modernebb, iparosodott, s hamarosan még tovább korszerűsödik. Ipari termelést is végez. És ha másért nem. ezért is igényli a több törődést, gondoskodást. Többet? Hi. szén — ha a gyümölcsöt, s főleg az almát nem számítjuk — a megyében működő állami gazdaságaink alig segítettek „be” vala. mivel a zöldség ellátásba. Ez tény. ez igaz. Számottevő eredményt nem is lehet említeni. Szabolcs-Szatmárban állami gazdaságaink 37 400 hektár területen gazdálkodnak. Kétségtelen, hogy a korábbi években végbement specializáló és centralizáció következtében kialakultak az üzemek fő termesztési arculatai ég szép sikereket érnek el. Minden dicséretet megérdemelnek ezért. Most azonban a zöldséggondról, annak megoldásáról van szó, amelyben joggal várnak segítséget tőlük. Sokkal többet mint ameny- nyit eddig tettek. Megyénk állami gazdaságai közül eddig egyedül a Tiszalöki Állami Gazdaság foglalkozott zöldségtermesztéssel. 73 hektárnyi területen termelt jórészt zártrendszerben hollandi vöröshagymát. Kisebb területen a MÉK Vállalat kérésére zöldségféléket, karfiolt, vöröskáposztát, hónapos retket stb. A többi állami gazdaság jóval kisebb területen és csak saját üzemi konyhájuk ellátására termel kevés zöldségfélét. ÁLLAMI GAZDASAGAINK sajat vagy más szervezetekkel (termelőszövetkezetekkel) kooperáltan zöldség-gyümölcs elárusító helyekkel, standokkal Szabol.s.Szatmárban nem rendelkeznek. (A Szabolcsba látogató turisták, idegenek hiányolják miért nincs a világhírű jonatánnak és a különböző itt termelt almafajtáknak s a többi gyümölcsnek egy bemutató terme?) Előbbin meg ezen is érdemes elgondolkozni. Az SZMT Elnökség ülésén szakember mondta, hogy Szabolcs zöldségtermelő táj. egység. Ebbe a zónába esik. Nos, ha ez így van. akkor — nem is szólva a vizi adottságokról — intenzívebb cselekvést igényel állami gazdaságainktól a lakosság zöldségszükséglete ellátásában való részvétel. ígéret is elhangzott, hogy ebben a közel jövőben az állami gazdaságok jobban ki is veszik a részüket. A megyei főosztály kezdeményezésére például 1974-ben a nyíregyházi és a nyírtassi állami gazdaságok 230 hektáron termelnek étkezési borsót. Termesztési és feldolgozási kapcsolat alakult ki a Nyíregyházi Konzervgyár és a Nyírmadai Állami Gazdaság között az étkezési uborka késztermék előállítására. Vizsgálják hamarosan annak a lehetőségét is. hogy a fogyasztási helyek közelében miiyen zöldségfélék termesztésével lehet az ellátást javítani. Itt különösen a megyeszékhelyet a többi /Várost, Záhonyt és a munkáskörzeteket ajánljuk figyelmükbe az állami gazdaságok illetékeseiknek, s azoknak, akik döntenek e kérdésben. Ennek megoldása, bár gazdasági kérdésnek tűnik, politikai ügy. Vannak tárgyalásaik az illetékes állami gazdasági vezetőknek a Nyíregyházi Városi Tanács vezetőivel arról. hogy a közeljövőben hol, milyen formában szükséges az állami gazdaságoknak részt vállalniuk a zöldségellátási gondok enyhítésében. Az ipari munkásság jó ellátása közügy. És ebben a termelőszövetkezetek mellett az ál. lami gazdaságainknak is jobban ki kell venni részüket, EZT SZEM ELŐTT TARTVA tárgyalta a gondot és a megoldást az SZMT elnöksége. Ezért is figyelmeztetett: vállalni kell a nehezebb feladatokat is. Olyan termékek termesztését is amelyek alig vagy néha nem is járnak nyereséggel, de. társadalmi feszültséget oldanak fel. És ez még az előbbinél is fontosabb. Farkas Kálmán r _____________---------------------------------------------------------;— A Villamosszigetelo és Műanyaggyár kisvárdal gyáregységében Pap István nagy» teljesítményű gép segítségével a traktorok kuplungtárcsájának csiszolását végzi. Munkában a leltározók A „Béke” vagyona Csengerújfaluban Csengerújfaluban a Beke Mezőgazdasági Termelőszövetkezet tagságát a rossz időjárás sem zavarja. A majorban, a szakosított telepen, a gépműhelyben szorgos munka folyik. Különösen figyeli a tagság a leltározást, amely nem mindennapi munka. A leltározási bizottságoknak a ;agság esztendei igyekezete eredményét kell összeírnia. Munkájuk révén alakul ki a közös gazdaság vagyoni helyzetének a pontos képe. Ez pedig elválaszthatatlan a tagság életétől. A leltárból készült évvégi mérleg alapján lehet dönteni a gazdálkodás további menetéről, a tagság között felosztható jövedelem összegéről. Máté nénit Kocsordon olyan megszállott-féle embernek tartják. Egyesek hobbynak, vagy furcsa szórakozásnak, mások fölösleges Időtöltésnek nevezik meglehetősen szokatlan szokásait. Találgatnak, hogy minek egy parasztasszonynak régiségeket gyűjteni, pályázatokon részt venni. S terjed a szóbeszéd. Máté nénit mindez nem érdekli. Nem közlékeny természetű. nem mutogatja kézimunkáit. s ha beszélnek, hadd beszéljenek. Igen kevesen vannak, akik láttak már valamit a munkáiból, •gyűjtéséből. Zárva tartja legszebbjeit a szekrény mélyén. Külön a saját készítésüe- ket, s külön azokat, amelyeket felkutatott és megvásárolt. Külön a készülő munkákat a mintákkal. Évenként egyszer, amikor a múzeum kiírja néprajzi pályázatát, számára egybeolvadnak az éjszakák a nappalokkal. Ol- a'alszámra írja a szőttesek és mintakendők, keresztszemesek készítésének technikáját. Milliméterpapírra mérnöki pontossággal rajzolja a motívumokat, kivasalja a kiválasztott mintákat, s postára adja. hogy időben megérkezzék a pályázat a határidőre. De gyakran világít a kis szoba ablaka akkor is, ha nem készül pályázatra. A nappalokból, a munkából nem tud elcsipegetni, marad az éjszaka, s egyébként is megszokta, hogy olyankor kezd, dolgozni, amikor a ház elcsendesedik. Valóságos fazekasmúzeum az előszobája, körberakva festett tányérokkal, köcsögökkel, csuprokkal. Egy része saját készítésű, van amit örökölt, valamelyik nagyszülőé volt, s van olyan, amit Mindent, ami szép... megvásárolt. A falakra itt is, a nagyszobában is a ko- csordi szőttes szedett csíkjáról vett motívumokat festett, kékkel, pirossal. Szekrénye mélyén nemcsak nép- művészeti tárgyakat tart, megőrzi azokat is, amit elhoznak, akik hallották, hogy régiségeket gyűjt. Nem mondja meg, hogy nem ilyen „régiségeket”. mert nincs szíve visszaadni, marad tehát a sok múlt századi megsárgult papír, obsitoslevél. kalamáris, régi pénz. Van olyan tárgya, amelyért napszámban dolgozott, csakhogy megszerezhesse. Legutóbbi kedves „szerzeményei” a vastag vászonból készült jobbágying a múlt század közepéről, és két kendő. Az egyik a lila jegykendő, amiről le lehet varrni a rózsákat. a másik a fekete rojtos fejkendő. Míg mindent kipakol a szekrényekből, míg magyarázza, hogy melyik kereszt- szemes minta honnan származik, szinte önkéntelenül is adódik a kérdés, hogyan kezdődött ez a nem mindennapi szenvedély, milyen hatás, vagy kényszer motiválja ezt a megszállottságot, s mi is történt akkor, tizenhárom évvel ezelőtt, amikor az első pályázattal jelentkezett? — Az első, ^ dacból volt. Szőttem, varrtam, hímeztem már anyám mellett, s most, hatvan felé még mindig nem hagytam abba. Amikor kezdtek a minták kifogyni a fejemből, kerestem újakat. Ha hallottam egy szép térítőről, megkértem, s elküldték, vagy elmentem, lerajzoltam. Például ezt itt, ezt a pirosat, Erdélyből küldték el a mintáját, legalább száz éves. Már majdnem minden keresztszemes mintát kivarrtam, amikor rájöttem, hogy a szőttes szedett csíkját is át lehet tenni. Csak a sarkokkal volt baj, mert én nem használok tükröt, hanem azt is kiszámolom, hogy fér el a minta a sarokban. Napokig törtem a fejem, hogy miért nem jött ki ennek a kéknek a sarka. Azért, mert aki valamikor varrta, rosszul számolta le a szemeket. Itt a faluban már akkor csodálkoztak, minek járok ennyit egv-egy terítő, abrosz .után. Véletlenül került a kezembe egy eltépett újság, s azon a pályázat. Gondoltam. megpróbálom. Csakazértis. Meg azt is tudni akartam, hány pénzt érék. Igaz, hosszú idő után, de végül ez is kiderült. A kezdeti kisebb sikerek után az idei megyei néprajzi pályázaton megnyerte az első díjat, s a Kocsordi szőttesek és mintakendők című munkája kilenc darab melléklettel jelenleg az'* országos értékelésre vár.- A következő időkre a jobbágyinggel vannak tervei; ha kap hasonló vastagságú anyagot. Erről a tervről azonban egyelőre nem akar beszélni. Mit szól vajon a család ehhez a hobbyhoz. amely időnként pénzbe is kerül? — Szokták néha mondani a faluban, hogy kikap a Máté bácsitól. Dehogy kapok mondom, a „közösből”, erre semmi sem megy. Festéket, cérnát mindig akikor vettem, ha nyertem valamelyik pályázaton. Gyűjtő és feldolgozó munkáját tehát elismerték a szakemberek. Azóta sokan keresik, adjon el hímzéseiből, festett tányéraiból. — Nem lehet, nem eladók. Kérdik is. kinek tartogatom? Ha majd kell a gyerekeknek, az övék is lehet. Az ikerlányaim a vendéglátóipari főiskolára járnak. Nagy büszkeség ez nekünk, mert több mint kétszáz jelentkezőből vettek fel harmincat. A nagyobbik lányom orvos Pesten. A két fiam itt lakik, ők nem tanultak tovább. — Mondogatták már azt is, hogy kiállítást lehetne rendezni ennyi szép kézimunkából. Én nem akarom. Azt a néhány legszebbet, amit kiválasztottam a pályázatokhoz, szívesen küldtem a múzeumnak. Az legyen az övék. Kiállításra nem adnám, láttam, hogy mások is tudnak ilyet, még szebbet is. Nem áhítozik különös elismerésre. egészen természetesnek tartja amit ' tesz, semmibe veszi, hogy meg- szólják-e vagy nem, mintákat kutat fel, rajzol, gyűjt, továbbad, s életét, amely egy tevékenységgel unalmasabb lenbe, amióta nem jár a tsz-be dolgozni, kitölti azzal, hogy maga köré gyűjt mindent ami szép, mindent, amivel találkozott, s szépnek tartott. Baraksó Erzsébet A termelőszövetkezet 469 tagját a 2300 hektáros határnak kell tartani. Adottságaik zömében megszabják a gazdálkodásban azokat a lehetőségeket, melyeket a legész- szerűbben kell kihasználni a tagságnak, vezetőségnek egyaránt. Eredményes gazdálkodást csak teljes erőkifejtéssel érhetünk el mondja — Katona Gyula elnök. A valóságos adatokat A szövetkezetben folyó legfontosabb munkára, a leltározásra három leltározási bizottságot hívtak életre. A bizottság összetételét és a munkamódszerüket az idén is ’ a sokéves gyakorlatnak megfelelően alakították. Az természetes, hogy a bizottságok minden esetben a tényleges mennyiségi felmérés adatait rögzítik. Nem jelent különösebb gondot az állatok egyenkénti mérlegelése sem. A jószágok a havonkénti méréshez hozzászoktak. Legfeljebb egy-két hízóállatot nehezebb a mérlegre terelni- Ettől nagyobb gond a tenyészérték megállapítása. A mezei zöldleltár összeállításánál az agrárszakemberekre hárul a jelentős feladat. A felhasznált vegyszerek, növényvédő szerek, kézi és gépi munkadíj, fogatok költségeit kell többek között növényei leltáránál beírni. Az évelők és a gyeptelepítés ezen belül külön munkát ad. A leltározás része a könyvelés adatainak az összegzése is. Az aktívák és passzívák számbavételén túl a folyamatban lévő beruházások, a munkadíjak elszámolása, a természetben kiadott termé- kejf és a tagoknak végzett szolgáltatások szerepeltetése, számos, egyenként jelentéktelennek látszó tétel könyvelése mind, részei a leltárkészítésnek. EB-tag jelenlétében Az összegzésre természetesen, a könyvelésben kerül sor. A könyvelésnek kell gondoskodni a leltárhiányok és többletek szabályszerű szerepeltetéséről. Fontos elv a „szűkített önköltségen” történő értékelés- A leltározási bizottságok és az összegzőkönyvelés feladata, hogy a leltárban pontosan mutassák ki a szövetkezet gazdálkodásának az eredményét. A helyesen készített leltár, majd a mérleg pontosan tájékoztatja a tagságot, előnyösen befolyásolja a következő évek gazdálkodását. Az 1-es számú leltározási bizottság a műszaki anyagok, alkatrészeit, állóeszközök számbavételét kapta feladatul. A leltározás adminisztratív munkáját a központi te-j lep brigádirodájában végzik] A bizottság vezetője, Tóth László tsz-tag mondja: — December"6-án' láttunk munkához. A feladat nem könnyű. Egyes gépalkatrészek nevét és cikkszámáfc még a szakkönyvben is alig találjuk meg. A munkát általában reggel hét órakor kezdjük és este hatkor hagyjuk abba. A nehezén, az apró alkatrészeken túl vagyunk- A bizottságunk négytagú. Az adminisztrátorunk: már eddig rögzített mintegy ezerötszáz adatot. Segítséget is kapunk. Egy ellenőrző bizottsági tag szinte mindig itt van velünk. De látjuk gyakran az ellenőrző bizottság elnökét is. A 2-es számú leltározási bizottság munkáját Terebesl Antal növénytermesztő muJ tatja be: Számok és kazaltérkép — Már második éve, hogy ebben az összetételben leltározunk. A szalma, széna, siló. mérhető terményeit leltárba vételére vállalkoztunk; Nem vagyunk matematikusok, de számolni itt kell. Még rajzolni is- El kell készítenünk a kazaltérképet. Van két domb silónk. Átmérő ide, meg óda, beleizzadtunk, mire kiszámoltuk, hogy hány köbméter hangyasavval tartósított zöldlucerna van benne. , A harmadik bizottságé a zöldleltár összeállítása, prizmában levő . termények számbavétele és az állatállomány darabonkénti mázsálá- sa. A leltározási bizottságok úgy tervezték, hogy december 25-re végeznek a számbavétel kinti munkáival és harmincadikára végeznek a számításokkal, tehát a leltározás adminisztratív feladataival. Ekkorra a bizottságok elnökei is elkészítették jelentéseiket és a kész leltárokat letették a szövetkezei! vezetőségének az asztalára. Sigér Imrq
