Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-11 / 289. szám

5973. (fecemSer !í. tCW FTMAÖyAR0RS7Äai I. eMa! A munkavédelem — munkásvédelem szabályosan visz­SZATÉRÖ őszi idény cikk az a hírlapi tudósítás, amely jobbára ezzel a közléssel kezdődik: felkészültünk... A télre tudniillik, amely el- háríthatatlanul közeleg, természetesen hideggel és hóval, csúszós utakkal és más-más betű jelű influ­enzával. A felkészülés pe­dig, amely, mint említettük a még aranyló, de hervatag őszi napokban, legalábbis a sajtókonferenciák híra­nyagában mindig hibátlan és tervszerű, kiterjed a tü- zelökészletekre, az oltó­anyagra és — nyilvánvalóan — a forró teára, a vattázott védőkabátra. Ez utóbbiak a tél viszontagságainak kitett dolgozókat védik, s jelentő­ségüket alighanem azok ér­telmezhetik a maguk teljes­ségében. akik tudják mit je­lent a csontig hatoló szélben mondjuk az építkezések áll­! ványain dolgozni. Ám tegyük mindjárt hoz­zá. anélkül, hogy az imént említett védőeszközöket, a teát vagy a vattamellényt a legcsekélyebb mértékben is lebecsülnénk — mindez csu­pán elenyésző része ama ki­terjedt kötelezettség-rend­szernek, ami a „munkásvé­delem” címszó alá sorolha­tó. s amiről jobbára nem tu­dósítanak az idénytájé­koztatók. Mert a munka — jegyezzük meg közbevetőleg — filozófikus megközelí­tésben: minden érték forrá­sa, az élet értelme és tartal­ma. ám nem mindig ve­szélytelen vállalkozás. A modem technológiák, a kor­szerű gyártási eljárások, ámbár első hallásra úgy tűnhet: csupán a veszélyte­len gombnyomogatásra kor­látozzák a kezelők közremű­ködését, korántsem szűntetik meg a veszélyforrásokat, csak átalakítják; a régiek he­lyett újakat teremtenek. A mi termelési gyakorlatunk­ban e régi és új veszélyforrá­sok még jócskán kevered­nek, hiszen technológiáink­ban is egymás mellett élnek még a hagyományos, olykor manufakturális módszerek és az élvonalbeliek, a legkorsze­rűbbek. Alighanem éppen itt tűn­nek elő napjaink legfonto­sabb munkásvédelmi teendői, amelyek egyszersmind a leg­fontosabb gazdálkodási te­endők is! Arra gondolunk, hogy a védelem, a baleset­megelőzés, a termelési ve­szély-elhárítás kiinduló felté­tele a nagyonis prózaian hang­zó. de a lényeget meghatáro­zó feladat: a rend. Részletei­re bontva ezt, arra utalha­tunk, hogy a munkahelyi szervezettség, az anyagmoz­gatási utak és módszerek rendezése, a technológiai sor tisztult, egyértelmű rögzítése — amelyek, lám, rendre-sor­ra a vállalati szervezés elemi tényezői —. egyszersmind a munkások egészségének, testi épségének legfontosabb védő­eszközei. MINDEMELLETT FON­TOS utalnunk azokra a sajá­tos munkahelyi tényezőkre, egészséget károsító hatásokra is, amelyek ellen — a válla­lati szervezés kihagyhatatlan részeként — különleges esz­közökkel kell védelmet nyúj­tani. Érdemes erről szólva néhány adattal is szemléltet­ni, milyen méretű-hatású kö­telezettségről van szó. A Központi Statisztikai Hivatal külön viszgálja az egészségi ártalmaknak kitett munká­sok helyzetét, s az összegező számokból figyelemreméltó következtetések vonhatók le Az adatok szerint, amelyek a 00-as évek végének állapotai­ról tudósítanak, egészségi ár­talomnak kitéve dolgozik az' állami iparban foglalkozta­tott munkások 35,6 százaléka, és fokozott balesetveszélynek kitéve 3,7 százaléka. Ezeken az átlagszámokon belül je­lentékenyek az ágazati elté­rések: az egészségi ártalom lehetősége 66.9 százaléka bá­nyászatban, 61,4 százalék a kohászatban, 48,9 százalék az építőanyagipraban, 54,7 szá­zalék a vegyiparban. Az adat­sor természetesen korántsem jelenti azt, mintha az emlí­tett ágazatok dolgozói ekko­ra arányban betegednének meg úgynevezett ipari ártal­maktól károsítva, csupán en­nek lehetőségét érzékelteti Más kérdés — bár szoro­san kapcsolódik a munkáevé- delem nagy témaköréhez —, az ártalmak végletes ki­fejeződése: a baleset Nos, szintén a statisztikai adatok kalauzolása szerint, ebben je­lentős a fejlődés, mégis, az üzemi baleseti aránnyal ma sem lehetünk elégedettek, azért sem, mert itt a hideg- józan statisztika nem jó ka­lauz; itt a csekély százalék is súlyos sérülést, rokkantsá­got, netán halált jelent. Mé­gis érdemes megemlítenünk a számokat: az állami ipar­ban , építőiparban, szállítás­ban és hírközlésben 1972-ben 70142 üzemi baleset követ­kezett be ebből 274 volt ha­lálos. 1970-ben 75 787 baleset történt; 304 volt halálos. A MÉRSÉKLŐDÉS — ami önmagában nézve rendkívül Örvendetes —. azoknak az erőfeszítéseknek köszönhető, amelyeket külön kormány­határozatok írtak elő ja ame­lyek cselekvő védekezésre késztették a vállalatokat is. Fontosak azok az előírások, amelyek a balesetek megelő­zésének jogszerű követelmé­nyeit, a már bekövetkezett baleset okainak rögzítését, a felelős megállapítását írják elő. Mégis meggyőződésünk, hogy az igazi védekezés szo­rosan összefügg a vállalati termelés általános állapotá­val, a gyártástechnológiák korszerűsí tűsével. Kétség nem fér hozzá, hogy ez az a gazdálkodási pont, ahol a dolgozó személyes érdeke és a vállalati, illetve a népgaz­dasági érdek a lehető legköz- vepenebbül egybeesik. Biz­tonságosan dolgozni csak a jólszervezett munkahelyen lehet, s tegyük hozzá: gaz­daságosan dolgozni szintúgy csak itt lehet! ft. A.) A jómódú falu Idén még egy tábla került a tiszamogyorósi közös gaz­daság bejárata fölé: „Kivá­ló mezőgazdasági termelőszö­vetkezet.” Az ezernyi lakosú faluban háromszázhúsz tagja van az Egyakarät Tsz-nek. S a mint­egy hétszáz hektáros gazda­ság neve nem csupán szim­bólum. Az egy akaratot az is jelenti, hogy mérleghiányt még nem értek meg. Az elnöki szobában he­lyezték el az alapító tagok fényképes tablóját. A tízéves jó munka törzsgárda tagság­ra jogosít, ezer forinttal ju­talmazzák. Nincs is a falu­ból számottevő eljáró. Negy­venhárom évvel szinte fiatal­nak tekinthető a tsz átlag- életkora. Ferenczi Béla főkönyvelő szerint, á múlt évben „tetőz­tek” a gazdasági eredmé­nyek. Az alaposabb tervezés, a gépesítés, a mindenkori jó szervezés szüksége igazoló­dott. Az idén pedig azt bizonyí­totta a tsz, a jónál is lehe jobb eredményeket elérni Ennek teremtették meg a feltételét még jobb gépi munkával, műtrágyázással a kártevők elleni hatéko­nyabb védekezéssel. Ered­mény: terven felül jelentő­sen több termést takarítot­tak be búzából, rozsból, bur­gonyából, dohányból, almá­ból és konyhakerti zöldség­félékből. Nem kevésbé je­lentős, hogy a szarvasmarha- hizlalás eredménye csaknem duplája a tervezettnek. A tsz idei szántóföldi, gyü­mölcs- és kertészeti terme­lése 11, állattenyésztési ered­ménye 4 százalékkal jobb a múlt évi szintnél. „A ta­valyi egy tízórás munkanap 107 forintos értéke idén 110 forintra kerekedik.” Jómódú a falu. Páratlan eset történt az idén. Nem akadt ember, aki vállalja a háztáji jószágok legeltetési pásztorkodását. Havi (írva és mondva) kétezerötszáz fo­rint fix biztosítása mellett sem! „Végül arra gondol­tunk; más helyről kellene al­kalmas pásztort hozni. In- káb vállaljuk a szállásadást is” — mondja Ésik Dániel. Jól látszik a gazdagság a házakon, a portákon. A sziklaerős, drága kerítések végig vonulnak mindenütt a porták előtt. Évente húsz- íuszonöt új házat építenek, alakítottak át régebbi kor­szerűbbé. „Az egyik tsz-tag már megépítette az első eme­letes házat. Az alsó szinten garázzsal. Egyébként kilenc személykocsi van a faluban. Két éve három volt.” Mind több lakásba, fürdőszobába vezetik be a vizet. Nem új dolog a porszívó, s erősen „hódít” az olajkályha. A tsz kitesz magáért, köz­vetlen a falu érdekében is. Brigádjával presszót építtet, s ad nozzá minden anyagot Ügy tervezik, két hónapon belül megnyitják. „Együtt üzemeltetjük a mándoki ÁFÉSZ-szel. Ne hiányolja­nak ilyesmit se a fiatalok.” Korábban — két éve — épí­tett a tsz szolgáltató házat. Hatósági húsbolt és föd. rászüzlet van benne. Tavaly szeptembertől van a faluban óvoda, annak megvalósításá­ban is jelentősen segített a termelőszövetkezet. Ahhoz, hogy ebből a tem­póból tovább lehessen jut­ni, kicsi a gazdaság. Meg­állni pedig nem lehet. „Már megvan az út: egye­sülés az eperjeskeiekkel. Ha­tározott a tagság külön-kü- lön és együttes közgyűlésen is”. Érdekes a története. Né­hány évvel ezelőtt mégcsak felvetni sem lett volna aján­latos az egyesülést. Az eper- jeskei Alkotmány akkor „gyenge lábon állt.” Zilált és határozatlan volt a vezetés. Nem mindenben találták meg a tagok a számításukat. Viszont a mogyorósi tsz min­A rakamazl Cipész Szövetkezetben többek között 30 ezer pár fekete lakk női ctpS ké­szül szovjet megrendelésre. Képünkön Joó Fcrcncné és Fekete Lászlóné a ringlizö gépnél dolgozik a felsőrészeken. (Hammel József felvétele) Húszán a kétezerből A Madame Curie brisrád Este félöt. Télapó-ünnepség " Konzervgyárban. Százhet- gyerek. És a szülők. Van . iskolából jött van aki vi- jkre indul a hatóra körül: vonattal. Nem sok idő van, de azt barátságosan, ünnepé­lyesen kell eltölteni. Télapó­val, ajándékokkal, egy kis megvendégeléssel. Nagyon nehéz rendezvény. És mégis minden úgy megy, mint a karikacsapás. Mire a kis vendégek megérkeznek, t már előttük párolog az édes tea. a sütemény. Mindenki­nek átadják percek alatt az ajándék csomagot Jut idő egy kis bensőséges üdvözlet­re, ünneplésre, még tereferé- re is. A portán mondják: hiába, ez már így van, ha a Curie brigád szervezi. A Madame Curie brigád négy éve rendezi a konzerv­gyár télapó ünnepségeit. Ez az egyik — de nem egyetlen —, munkájuk. Szervezésből kitűnő De nemcsak „Mikulás-ren­dezők”. Idén a munka ünnepe előtt rájuk bízták a munkás­paraszt találkozó megrende­zését, már az üzemi kezde­ményezéstől. Helyes érzékkel a nyíregyházi Dózsa termelő­szövetkezetet választották partnerül (nemcsak a me­gyeszékhely, hanem a kör­nyék legnagyobb zöldségter­mesztő mezőgazdasági üze­mének dolgozóit, egy zöld­ségfeldolgozó gyár részéről) és minden résztvevő meg volt denkor egyenletesen fejlő­dött, anyagilag, szervezeti­leg jobban állt. Az utóbbi két év hozott Eperjeskén is döntő változást. Különösen a mostani burgonya — „csodá­val”. Elképesztő a hollandi Jaerla és Desirée fajták utá­ni, mintegy hatmillió forint terven felüli bevéteL Van most már pénz, megalapo­zottság, s főleg jővő a szom­szédban. Szó lehet a „há­zasságról”. Mindkét részről jó területen, közös a határ, öntözési lehetőséget ad a Ti­sza. Az eperjeskeiek birtoka csaknem kétszer akkora, mint a mogyorósiaké. Októberben mindkét he­lyen kimondta a közgyűlés az egyesülést, 1974. január 1 kezdettel. November 10-én pedig autóbusz hordta át a mogyorósiakat Eperjeskére, egységes vezetőségválasztó közgyűlésre. (Földúton alig egy, műúton hat kilométer a kát falu közti távolság.) Elnökké Gond a Bélát, az eperjeskeiek elnökét válasz­tották. Elnökhelyettessé Ésik Dánielt, a mogyorósiak ti­zennégy éven át volt elnökét, „így a helyes — mondja Ésik. — Tudja a tagság, kö­zel vagyok a hatvanhoz. Gonda fiatalabb, iskolázot­tabb, rugalmasabb tud len­ni. No meg... ő is bizonyí­tott már. Tiszteletben álló, gyakorlati ember. Az egyesült közös gazda­ságnak az Alkotmány nevet adták. Asztalos Bálint elégedve a rendezéssel itt is. A kenyér és alkotmány ünnepére a termelőszövetke­zet „visszahívta” őket. Per­sze a gyár kétezer dolgozóját nehéz lett volna. Ellenben a két rendező brigádot, a Ma­dame Curiet és az Ady End­rét — a gyár veztőségével együtt —, azt igen, hozzájuk ragaszkodtak. Miért bíznak rájuk az egész üzemet érintő rendezvénye­ken háziasszonyi, szervezői teendőket? Talán olyan jó szervezők? Munkakörüknél fogva tud- niok kell szervezni. Ugyanis a brigád legtöbb tagja a mi­nőségi ellenőrző osztály dol­gozója. Rajtuk múlik nem kis részben, hogy a jelentős exportárut éri-e kifogás kül­földön. Az ember azt hinné, hogy Vajas Évát, a brigádvezetőt a gyár minőségvizsgáló labora­tóriumában találom meg. Ehelyett a gyár kő yvtárá­ban bukkantam rá. Ugyanis a brigád egyik felajánlása a könyvtár fejlesztése. De ez külön történet „Fehér“ túlórák A szocialista brigádmoz­galmat nem kevés olyan bí­ráló megjegyzés érte már (a brigádok védelmében), hogy sok helyütt a vállalat vezetés fekete túlórákra, ingyen túl­munkára használja fel mun­kaerejük többletét. Mit szóljunk akkor, ha megtudom, hogy a Madame Curie brigád november 26- án, amikor félötkor lejárt a munkaideje, , testületileg bennmaradt és féltízig, tehát öt órán át csomagolt. „Először is” — mondja Szabó Anna brigádtag, aki nemrég társadalmi munká­ban a szakmunkástanulókat vitte budapesti kirándulás­ra — „mi szoros kapcsolat­ban vagyunk a raktárral és így tudtuk, mennyire fon­tos szállítmány ez, nagy anyagi érdeke volt a gyárnak, hogy még aznap elmenjen”. Másodszor — fűzi hozzá a brigádvezető —, csak látszó­lag dolgoztunk Ingyen. Ki­számolt munkabérünket az üzemi könyvtár fejlesztésére fordítjuk. A könyvtár fontos nekünk. Nemcsak mi tanu­lunk az ottani könyvekből — brigádunkban most tanulási láz tört ki — hanem csa­ládtagjaink és gyermekeink is használják. A kölcsönző­cédulákat átnézve örömmel láttam, menyit olvas a brigád. És vannak igények, hiányok. Most ebből a pénz­ből ezt szeretnénk pótolni. A kicsi 1 és a nagy család Egyre több brigádtaggal találkozunk munka közben A brigádban valamennyien azt a kisebb, összetartó em­beri közösséget látják, mely alkalmassá teszi őket arra, hogy a gyár többezer főnyi nagy családjában is megáll­ják a helyüket. A Madame Curie brigád meleget áraszt maga körül. Patronálnak, oktatnak, előadásokat tar­tanak a minőségről. Kis kör zösségükben minden névna­pot megülnek és a fele lány, fele fiatalasszony nőbrigád­dal ilyenkor ott vannak a férjek is. Ragaszkodnak egy­máshoz. Kovács Erzsiké még csak egy éve adminisztrátor a laborban, de már teljesen „beolvadt”. Szabó Pálné vi­szont elkerült műhelybizott­sági titkárnak, de benne ma­radt a brigádban. Földvári Istvánná sosem fogja elfelejteni, hogy ami­kor új lakást kapott, az egész brigád megjelent ta­karítani. Mosták az ablakot, súroltak, fényesítettek Bárt. fai Lajosné félévig feküdt kórházban súlyos betegen. Felváltva látogatták, minden nap. Néha többen is. Egyszer valaki azt mondta neki a brigádból: „Nem vagyunk a terhedre?” Még most is pi- tyeregve emlegeti. Amikor az óvodát tatarozták, Czobomé kisgyerekét Vajas Éva, Sza­bónkét pedig Hován László­né gondozta. Éppen sza­badságon voltak. Büszkék rá, hogy tavaly megnyerték a vállalati vetél­kedőt és utána a konzerv­ipar húsz legjobb brigádja közül negyedik helyen vé­geztek az országos döntőn. Míg a hét főnyi csapat ed­zett” a könyvtárban a fel­készülés idején, rájuk dol­goztak. Nem vált meg a brigád egyetlen egy fér­fi tagja Földvári István sem tőlük, amikor áthelyez­ték a technológiai osztály­ra. Tréfásan emlegetik, hogy az „egyszál férfi” már azért is jó a brigádban mert, lám a múlt pénteki szállítási munkánál volt aki húzza a raklapokat. I Nemzetközi elismerés Amikor idén megalakult a gyárban a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagszerveze­te, az ünnepi nagygyűlést ia ők rendezték. Ezen az ala­kuló gyűlésen ott volt a me­gyénkben tartózkodó szovjet küldöttség is. Vezetőjük, Ju- rij Vasziljevics Ilnyickij, a Kárpátontúli Területi Párt- bizottság első titkára ezt írta brigádnaplójukba: „A szovjet kárpátontúli küldöttség nevében hálás köszönetemet fejezem ki az üzem dolgozóinak ezért a meleg baráti fogadtatásért. Én személyesen már másod­szor vagyok üzemükben. Öröm megjegyezni, hogy eb­ben a gyárban évről-évre nagy változások mennek végbe. Növekedett a terme­lés, megjavult a termékek minősége és a termelés kul­turáltsága is nagy változáso­kat mutat fel. Ennek a gyár­nak a termékeit, az önök ke- zemunkájának gyümölcsét jól ismerik a Szovjetunióban is. Kívánunk a gyár vala­mennyi dolgozójának és kü­lön a Madame Curie bri­gádnak sok sikert a munká­ban és a személyes életben is, hogy ezt a Magyar Nép- köztársaság javára kam», toztathassák.” Mi sem kívánhatunk job­bat Gesztelyi Nagy Zoltán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents