Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-01 / 281. szám

9. b!M RWW-T(TAl5VAlR*Ö'RíS7lf?! ftíföi ^pi"P'íriBér'!í. Szülők fóruma & Ifjúság & Ifjúság & Ifjúság ^ Ifjúság ® Ifjúság & Ifjúság* A tanulók testápolásáról Iskolakezdés után ősszel általában több szó esik a tanulók rendszeres napi testápolásáról. A nyári vaká, előzés ugyanis egy kicsit lezserebbé tette gyermekein- két, s ha a szülő nem figyel oda eléggé, bizony a tisz­tálkodást. s egyáltalán a kulturált megjelenést illetően sok problémájuk akadhat a pedagógusoknak. S e te­kintetben nem túl sok a különbség a fiuk és a lányok között. De kezdjük a fiúkkal, s valljuk be őszintén, hogy a legtöbb kamasz fiú boldogabb, ha „túljár a szülő eszén”, s lefekvés előtt csak az ujja hegyét mártja víz­be, s azt is csak olykor, úgy mosakszik, hogy még az órát sem veszi le a csuklójáról. Igen sok fiú azzal odáz. za el az esti mosakodást, hogy majd reggel. Nagyon „nehéz ügy” náluk a lábmosás is. Pedig a cipő, a zok­ni nem véd az utca porától. Egy-egy focimeccs után pedig nem akármilyen porcsík díszeleg a lábukon, a ci. pő felett. A mindennapos lábmosás ugyanolyan elen­gedhetetlen, akár az egész testre rakott szenny, verejték lemosása. Ha tisztán kerül ágyba a gyerek — értessük meg vele — nyugodtabb a pihenése, ha tisztálkodás nélkül fekszik le, baktériumok millióit viszi az ágyá­ba hálótársnak. Nem egy gyérnek a fogmosásról is szívesen le­mondana. Örül ha az esti fogmosást sikerül „megúsz­ni”. De reggel sincs rá idő. mert rohanni kell az is­kolába. Nem gondol arra, milyen keserves árat fizet majd, ha fogai idő előtt elromlanák. Nagyon .kényes ügy” a fülek tisztántartása is, s kamaszok elég gyak­ran kifelejtik a mosdásnál. Ezért nem árt, ha a szü- lök időnként „fülvizitet” tartanak. Az egyik szülői értekezleten gyermekeim osztály- főnöke elmondta, hogy a tanulók 60—70 százaléka „gyászoló körmökkel” jelenik meg az iskolában, s a szülők sem tulajdonítanak ennek kellő fontosságot. Pe­dig a körmök alatt egész baktérium-hadsereg áll tá­madásra készen a gyermek egészsége ellen. S ha ne­tán kézmosás után tisztítjuk ki a körömlemez alatt lévő piszkot, újra szennyezett lesz a kéz. A láb- és kézkörmöket, mivel gyorsan nőnek, gyakran le kell vágni. A kamaszok általában húzzák-halasztják ezt a műveletet, mintha istentudja, milyen nagy, vagy fáj­dalmas tortúra lenne. Szoktassuk rá a gyermekeket, hogy hetenként tegyék rendbe kéz- és lábkörmeiket. Sokat vitáznak manapság arról: megengedhető-e a hosszú haj az iskolában Én inkább úgy tenném fel a kérdést: megengedhető-e a gondozatlan haj? A hosz- szabb haj- — eafc äiiadräbßn.' az^iskolákbajn- sem kifogá­solják — ha nem-'lépi túl á jófziéfe határait, viselhető, de tisztán, ápol tan! Nem attól lesz egy fiú rossz meg­jelenésű, vagy éppen huligán, ha hosszabb a haja. Azt azonban követelje meg a szülő a gyermekétől, hogy hetenként, tíznaponként mossa meg. naponta rendsze. résén gondozza, kefélje haját. Elvégre nem hátrány, ha fényes, selymes lesz a haja. Ez különben jó hatás­sal van a fejbőr vérkeringésére is. Vonatkozik ez természetesen a lányokra is. akiknek a szép haj —ha hosszú, ha rövid — természetes dísze, éke. A lányokat általában fiatalabb korban és köny- nyebben rá tudjuk nevelni az igényes testápolásra. Az ehhez szükséges nélkülözhetetlen kozmetikumokat (bőrápolókrém. hintőpor, desodor. olaj, mosdószerek stb.) külön biztosítsuk is a számukra. A köröm lak­kozását, a szem és száj festését, illetve az ilyen szépí_ tőszerek használatát azonban ajánlatos későbbre ha­lasztani. amikor már csakugyan szükségük lesz rá. Hi­szen a fiatalság természetes hamvas bája többet ér minden szépítőszemél. Nagyon fontos azonban, hogy az édesanyáit előre felkészítsék lánygyermekeiket a biológiai érés folytán bekövetkező változásra és ki­oktassák őket az ezzel kapcsolatos egészségügyi és testápolási teendőkre. A tanuló igényes testápolásának ad megfelelő ke. retet az iskolába illő öltözködés. A szülő a ruházat ki­választásával is nevel. Az iskola a gyermek munkahe­lye. ott rendes ruhában kell megjelennie. Aki semmi­be veszi az iskolai szabályokat, oda nem való ruhában engedi el gyermekét, vagy pedig divathölgyet csinál belőle, az aláássa az iskola és a pedagógus tekintélyét, a minden tanulóra egyformán kötelező fegyelmet. Azt talán mondani sem kell. hogy gyermekének mennyit árt az ilyen engedékeny szülő, — hiszen a felszínes, ség, a hiúság könnyen kifejlődő tulajdonságok. A leg­célszerűbb az ízléses, csinos iskolaköpeny. Fási Katalin A szél meg a nap Egyszer a Szél fogadott a Nappal, hogy melyikük erő. sebb. Abban fogadtak, hogy e.gy vándor köpenyegét me. lyikőjük tud*a levetni ha­marább. Nem sok Idő múlva jött egy köpönyeges vándor. — Na azt mondja a Szél: — Kezdhetjük a munkát! — Lehet! — mondja a Nap. Akkor a szel felfuvalko- dott és teljes erejéből hoz. zákezdett fújni, de annyiru hogy mindent még akart fa­gyasztani. S a vándor, nemhogy le­vetette volna vagy le hagyta volna vetni magáról a kö­penyt. még jobban húzta magára. Mikor már teljesen kidurálta magát a szél, s látta, hogy nem tudja elérni a célját, azt mondta a Nap­nak: — Kezdheted Napbará­tom f Akkor a Nap előbújt a felhő mögül és elkezdett szépen ragyogni. Mindig jobban kezdett melegíteni. Előbb a vándor csak kezdte törölgetni az izzadó homlo­kát, de már annyira meleget árasztott a Nap, hogy a vándor jónak látta a köpe­nyét levetni és karjára ven­ni, s úgy folytatta az útját. Így nyerte meg egykor a Nap a Szelet. Beküldte: Bodnár Bálint mesemondó TÖRD A FE IEDI A kecskeháború VÍZSZINTES: 1. Fogai között feljajdul. (nyolcadik négyzetben: sz). 6. Télisport. 7. Egyik me­gyénk. 8. Vissza: mutatószó. 9. Áraszt. 11. Megfejtendő. 12. DNRI. 14. A magasban. 16. Megfejtendő. 18. Fordí­tott állóvíz. 20. Túlzott büsz­keség. 21.Község Vaja és Má­tészalka között. 22. Égtáj (—’). 24. Logikus indok. 25. Kalászos növény. 27. Kése betűi keverve. 28. Megfej­tendő. 29. Lóg. FÜGGŐLEGES: 1. Megfejtendő. 3. Római 55. 3. Ragadozó madár. 4. Kétjegyű mássalhangzó. 5. Téli közlekedési eszköz. 6. Hánykolódás, elvergődés. 10. Csak félig trafik! 11. Borul. 13. Fehérnemű. 14. Rágó- szerv. 15. Megfejtendő. 17. Forró vízpára. 19. Mindig a kivitelezést előzi meg. 21. Agg. 23. Össze-vissza lép! 24, Középen fésül! 26. Ajándé­koz. 27. Kálium, fluor vegy- jele. MEGFEJTENDŐ: Észak-európai népek: víz­szintes 11, 16, 28, függőleges 1, 15. Múlt heti megfejtés: ÉSZAK-EURÖPA—JAPÁN —THAIFÖLD—TAJVAN. Könyvjutalom: Fráter Ro­zália Tyúkod, Kiss Károly Tornyospálca, Erdős Andrea Nyíregyháza. Adorján Antal és Simon József Vásáiosna- mény. >y ca <3/: * A kiscsizma Télapó alaposan megrázta bozontos hófehér szakállét, szélanyó pedig szétteregette a földekre, utakra a csillogó hópihéket, hogy könnyen csússzon a szán. A gyerekek mind-mind a Mikulást vár­ták. Óvónéni délelőtt az óvo­dában arról mesélt: a rossz gyerekek ilyenkor virgácsot, a jók selyemcukorkát, föl­dimogyorót és csokoládét kapnak ajándékba. Ez bi­zony mindig így volt: cső. kóládé vagy virgács. Péter- ke a faluvégi favágó kisfia jó gyermek volt egész évben így jogos reménységgel és bizakodással állt délután édesanyja elé, aki éppen folthátán folt kis ködmön- kéjét varrogatta. — Édesanyám ugye ne­kem is hoz ajándékot a Mi­kulás? Az óvó néni úgy mondta, hogy minden jó gyermek kap valamit és én mindig jó voltam. Ugye jó voltam édesanyám? Péterke édesanyja piros arcú. fitos orrú, kíváncsi te. kintetú kisfiára nézett és bár mosolyogva, de szomorúan mondta: — A mikulás bácsi kisfi­am valóban visz a jó gyere­keknek ajándékot, de csak a szép cipőkbe, a takaros kiscsizmákba teszi azokat. A lyukas csizmába semmit nem rak. mert úgy gondolja hogy annak rossz gyermek a kisgazdája. Pedig te tényleg jó gyermek voltál. dehát lyukas a kiscsizmád, a talpa is elvásott. Péterke szomorúan néze- gette csizmáit. Biz ,v lyu kas volt az és ütött-kopotl. Most hát mit tegyen? Hí- szeri úgy szeretne egy kis selyemcukrot és ha nem is többet légalább egy szem földimogyorót. Bánatában el­sírta magát, majd gondolt egyel, hogy édesanyja észre ne vegye, kisurrant a kony­haajtón. Meg sem állt a fa­lu másik végéig, ahol az öreg csizmadia mester a szegényemberek lábbeliit reperálta. Az idős mester ember jó­indulatú mosollyal kérdezte Péterkét:-— Téged mi .szél hozott ide kisfiam ilyen késő este? Péterke sírásával küzdve hüppögve mondta el: egész évben jó kisfiú volt, szófo­gadó és most még sem kap selyemcukorkát a Mikulás­tól, mert lyukas a kiscsiz­mája és a Mikulás bácsi ezért azt gondol ja róla, hogy ő rossz gyermek. — Ó hát csak ez a baj! No lássuk csak azt a kis­csizmát. Hol vagy kalapács gyere kaptafa, sodródj fo­nal — mókázott az öreg mester. Péterkének alig volt ideje egy jóízűt kacagni máris olyan varázslatosan szép és jó lett a kiscsizma. — Most pedig kisfiam — szólt a csizmadia itt egy fényes pénz add át édes­anyádnak és mond meg neki tiszteltetem, hogy ilyen jó kisfia van. Péterke este nyugodtan hajtotta álomra a fejét. Fé­nyes kiscsizmája ott volt az ablakban és nem is kerülte el a Mikulás bácsi. Reggelre ketve volt abban mogyoró, selyemcukor még csokoládé is. örült Péterke, de örömé­ben arról sem feledkezett meg. hogy továbbra is jónak kell lenni. Első útja az öreg csizmadia mesterhez veze­tett, megkínálta cukorkával, mogyoróval, hogy ő is örül ifin' Seres Er Hő Azokban a daliás időkben, amikor Bergengóciában Egérszi- vű Richárd, Behemóeiában pe­dig Lódító Vilmos uralkodott, a két szomszédos ország között gyakori volt a határvillongás. Az egyik ilyen nézeteltérés hn- diállapottal végződött, ami kecs­keháború néven vonult be a történelembe. Hogy honnan er»d ez a fura elnevezés? Figyeljetek csak. éppen ezt akarom elme­sélni. A bergengóc király. Egérszí- vű Richard olyan bátor férfiú volt, hogy a mezeipocok-vadá­szati a már akkor is kimerész­kedett, ha csupán az udvari főva­dászmestere kísérte el. Ez a hős- lelkű uralkodó a leányait igen egyszerűen nevelte. A három királykisasszony közül a legidő­sebb az udvari háztartáshoz tar­tozó libákat őrizte, a középső a iuhnyájat. legeltette. míg a iegf Jatplabb a kecskékre ügyelt fel. A dús füvű legelők a biro­dalom főfolyója, a Vizesincs patak partján terültek el. Mint­hogy ez a patak választotta el Bergengóciát Behemóciától, a túlsó parton már a behemóeok nyájai legeltek. Ebből követ­kezik, hogy ha valamelyik or­szág jószágai át találtak gázolni a Vizesincs patakon és így a tilosban legelésztek, ebből ha- lársértésnek számító nagy ve­szedelem keletkezett. Lódító Vilmos király különösen sú­lyos sérelemnek vette, ha ide­gen állat tevéd! behemóc terű- letre, mert a legelőkre neki is, jobban mondva az ő állatállo­mányának is nagy szüksége volt. Lódító Vilmos egyébként a nagyol mondásairól volt különö- sen híres. Ha nyári melegben öt—hat legyet agyonütött a légycsapójával, az udvari kró­nikásnak kötelessége volt felje­gyezni. hogy a király őfelsége húsz legyet ütött agyon egy csapásra. Ennyire törődött Ló­dító Vilmos a hírnevével; nem csoda tehát, ha dicsőséges neve mindörökre fennmaradt az utó­korra. Történt egy napon, hogy a bergengóc király egyik kecské­je. minthogy igen kíváncsi ter­mészetű volt, kihasználta az al­kalmat, amíg őrizője elszuny- nyádt a réten, és átgázolt a pa­takon. Mire a királykisasszony felébredt és az álmot kidör­zsölte a szeméből, bizony már megtörtént a baj. A kósza kecs­ke .alaposan, rneglegelte a túl- «fcerfÖkétV' TifSZten Túcfnfva- ■ h ö ’’’V1 a _ " a füvet kedvelik, de szívesen *neg- tépdesik a bokrok rügyét, _ieve- léitbis.Tfát ebből lett a nagy bo­nyodalom.. Lódító Vilmos, amikor a ha­tárőrség parancsnoka útján ér­tesült a felháborító esetről, tüs­tént kiadta a parancsot az ud­vari pecéreknek. hogy fogják be a határsértő állatot. Az ilyen munkában járatos pecérek egy­kettőre foglyul ejtették a kecs­két, és bezárták egy ketrecbe. Ott búslakodott szegény állat a gazdasági udvar legtávolabbi zu­gában. kerfyéren és vizen, aka­rom mondani füvön és vizen. A király pedig azon nyomban elküldte a követeit Bergengóeíá* ba, azzal a követeléssel, hogy kártérítés fejében hét nyaláb sarjafüvet és hét fej káposztát szolgáltasson be neki a bergen- góe király, máskülönben a kecskének csak a szakállát lát­ja majd viszont, azonkívül pe­dig a behemóc haderő megtá­madja Bergengóciát és kő kö­vön, jobban mondva vályog vá­lyogon nem marad az ország­ban. (Bergengóciában ugyanis vályogból épült még a királyi palota is.) Nosza, a fenyegető üzenet hallatára Egérszívü Richárd menten összehivatta a legfőbb haditanácsot. Ez pediglen ki­mondta a szentenciát: a hét nyaláb sarjafüvet hajlandók megtéríteni, de a hét fej ká­posztát nem. Mert igaz ugyan, hogy a kecske természeténél fogva fölöttébb kedveli a ká­posztát, de a jámbor állat ezút­tal néni lehetett kárt a behe- móo király káposztásában, mi­vel odaát a Vizesincs patak mentén sehol sem termelnek ká­posztát. A követek tehát eredmény nélkül tértek vissza Lódító Vil­mos udvarába. A király erre megüzente a háborút. Mind a két országban elrendelték az ál­talános mozgósítást, ami azt je­lentette. hogy a hadseregek lét­számát a békebeli 12—12 főről hétannyira, vagyis egyenként 84 főre emeli ék. A behemóc sereget maga a király vezette. Egérszívü Richárd azonban a hadügyminiszterét nevezte ki hirtelenében hadse- reg-íőpara neonoknak, ő maga pedig elbúit a királyi palota padlásán Ott biztonságban érez­te magát, amellett a háborúval vele járó éhínségtől se kellett tartania, mert igen szép füstölt oldalasok voltak ott felaggatva a tetőt tartó nagygerendára. Behemóc és bergengóc szokás szerint az ütközetben az első szó mindig a tüzérségé volt. A ha­tárfolyó két partján mindkét részről sebtiben felállították az összes ágyukat, számszerint hár­ul at-hármat. Amikor azonban a tűzmesterek égő kanócokkal el akarták sütni a degeszre töltött csatakígyókat és mozsarakat, se füstje, se hangja nem volt ott egyik ágyúnak sem. Mint ké­sőbb Kiderült, a két ország egy­azon kereskedőtől szerezte be á Jcpprliészletét, s a ravasz kal­már arra számítva, hogy egyha­mar úgyse lesa háború a két szomszédos állam között, lőpcjf helyett korommal megfestett korpát és fűrészpórt. szállított. Ugyanebből az okból a muské­tások tűzfegyverei is csütörtö­köt mondtak. Mit volt mit ten­ni, a két főparancsnok kiadta a parancsot, kézilusára kell men­ni, vagyis kard és lándzsa dönt­se el az ütközet sorsát. Csakhogy mi történt, már me­gint? Mind a két országban — mint másutt is akkoriban •— szélmalomban őrölték a búzát. De mivel a szelek már abban az időben is szeszélyesek voltak» vagy fújtak, vagy nem. — a szélmalmok többet álltak, mint jártak. Éppen ezért egy bergen­góc ezermester hosszas kísérle­tezés után feltalálta és megszer- kesztetre a vízimalmot. s a nagy csata színhelyétől nem messzire, a vízfolyás irányában lefelé porit akkor helyezte üzem­be az első ilyen malmot. Evég- bol a mederben emelt gáttal megdúzisasztóttá a Vizesincs pa­tak sekély ke vizét. És pont ak­kori amikor a szemben álló két hadsereg át akart kelni a vi­zen. a felduzzadt patak elvágta a bősz hadfiak útját. Erre pe­dig egyik részről se voltak el­készülve; a hidveréshez nem­igen értettek, dereglyéik se vol­tak. Nem volt mást mit tenni, tábort ütöttek a most már va­lóban folyónak mondható víz két partján, úgy nézett farkas­szemet egymással á két féléi- metes haderő. Ha a fegyverek elhallgatnak, megszólalnak a diplomaták. Bár itt a fegyverek úgy hallgattak el. hogy tulajdonképpen még meg se szólaltak, a diplomaták , azért tárgyalásba bocsátkoztak. Átkiabáltak egymásnak, s ezzel megkezdődött az alkudozás. Lódító Vilpios makacsul ra» gaszkodotl eredeti követeléséhez, tehát a hét te] káposztához is. De ebben a tekintetben nem ta­núsított engedékenységet Egér- szívű Richár-d sem, aki a nagy zajra — miután ez nem fegy­verzaj volt — időközben előme­részkedett a padlásról, ahol ala­posan megtömte a hasát füstölt hússal. A bergengóc király őfelsége kereken kijelentette, hogy a hét nyaláb sarjun kívül 6 bizony egyebet nem hajlandó fizetni az elbitangolt kecske pó- kosztossága miatt. A diplomáciai tárgyalás tehát eredménytelen­nek mutatkozott, s mar-már úgy látszott, Hogy a hadiállapot to­vábbra is fennmarad a lcét bi­rodalom között, amikor kéret­lenül előállott Csvpaész uram, a bergengóciai Tudományos Aka­démia fő-fő tudósa. A nagyte­kintélyű férfiú jó hangosan át­kiabált a vizen r — Aztán miféle káposztát kö­vetel királyi kegyelmed mitő- lünk? : Hiszen tudott dolog, hogy odaát olyan hitvány a föld, hogy valamirevaló káposzta meg se terem benne! Legfeljebb a torzsája, levél nélkül. . . Megmérgesedett a csúfol ódó szóra Lódító Vilmos őfelsége. — Neem?! — kiáltotta harag­tól pirosra gyűlt képpel. — Hát tudja meg kend, tudatlan tudó­sa, hogy a királyi veteményes­kert legszebb vöröskáposztáit za- bálta meg az éhenkórász kecs­kéjük ! — Úgy — mondta erre a fS­fő tudós, a bergengóc tudomá­nyos élet egyik büszkesége. — Akkor hát bizonyítás végett ve­zessék elő a kecskét. A behemóc uralkodó Intésére a pecérek gyorsan előhozták a fogoly kecskét. Es miután Csu- paész uram most azzal a kíván­sággal állt elő, hogy ott a hely­színen fejjék meg a jámbor ké­rődzőt, a behemóeok küldöncöt szalajtottak egy fejőasszonyért. Jött is az sietve, sajtárral a ke­zében. És mert kiválóan értett hozzá, egykettőre megfejte a kecskét. A fő-fő tudós megint megszó­lalt jó hangosan: — A tejet pediglen öntsék ki a folyóba! Ez is megtörtént. A fejőasz- szony mindenki szeme láttára belezúdította a sajtár tartalmát á vízbe. ~=r No látják kigyelmedék! kiáltott fel diadalmasan a tu­dós. — Olyan fehér ez a tej, mint a frissen hullott hó! Már­pedig, ha vöröskáposztát evett a kecske, akkor a teje is piros lenne!. .. Ámuldozó moraj lett a vá­lasz mindkét részről a bámula­tos észre valló okfejtésen. Ló­dító Vilmos, mintakit leforráztak, azon nyomban kiadta a paran­csot a hadjárat lefuvására. Meg­szólaltak a kürtök, és a behe- móciai hadsereg visszavonult eredeti állásaiba, ahol Is vissza­állították a békelétszámot, ugyanígy megtörtént a leszere­lés Bergengóciában is. Minthogy pedig időközben á molnár őrölnivalója is elfogyott, kinyitotta a zsilipeket és a víz újból leapadt. Nem volt tehát akadálya annak, hogy a bér- . gengóc királykisasszoriyok leg- kisebbike visszakapja a kósza kecskét, miután a váltságdíjat képező hét. nyaláb sarjüt annak rendje és módja szerint be­szolgáltatták Lódító Vilmos ud* varának. ... Ez volt a híres-nevezetés kecííkeháboru hiteles történeté. Ennek a vér nélkül lefolyt há­borúnak a sorári esett meg tá® lári először és utoljára a vil*^ gon, hogy tejet öntöttek a vös*» be. Mert azóta általában inkább vizet Öntőnek a tejbe. Heves fent«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents