Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-31 / 305. szám
SíXX ÉVFOLYAM 305. SZÁM ARA: 1 FORINT 1913. DECEMBER 31.. HÉTFŐ ‘&emm vmmmimtr Körkérdés uz óév végén kérünk egy sztorit Szílveazíeri humoroldal c Boldog új esztendőt! írta: <lr. Tar Imre, a megyei pártbizottság első titkára Az-elmúlt, sikerekben gazdag esztendő teremtett lehetőséget ahhoz is, hogy Szabolcs-Szatmár az ország színe AZ ÉPÜLŐ NYÍREGYHÁZA (Elek En>il felvétele) E gy társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális sikerekben gazdag esztendőtől búcsúzunk. Visz- szatekintve az eltelt időre , mindehhez hozzátehetjük: a fejlődés töretlen, egyenletes és tervszerű volt életünk minden területén. Az, hogy a most megvonandó mérleg ilyen képet mutat, elsősorban annak köszönhető, hogy pártunk politikája helyes volt, a Központi Bizottság 1972 novemberi határozata munkánk közben pontos értékelést és utat jelző tényezőként tovább serkentette a szorgos, alkotó tevékenységet. Az őszinte és kiegyensúlyozott politikai légkör Szabolcs-Szatmárban is jellemző volt, ami nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a közéleti tevékenység, a politikai aktivitás növekedett, és meggyorsult a X. pártkongresszus politikájának érvényre juttatása, határozatainak végrehajtása. Jóleső érzés és büszkeség töltheti el megyénk egész lakosságát, hogy munkánkkal, haladásunkkal, a párt által elénk állított feladatok megvalósításával 1973-ban is szorosan és szervesen kapcsolódtunk az országos politika egészéhez, sikereink révén egy-egy téglát illeszthettünk a szocializmus épületébe. Megyénk munkássága, parasztsága és értelmisége nemcsak elfogadta a párt politikáját, hanem magáévá is tette, támogatta annak megvalósítását, és sokszor a nehéz körülmények ellenére is kimagasló eredményekkel és sikerekkel bizonyított. A világos célok, a jó határozatok megmozgatták megyénk társadalmát is. A párt célkitűzéseinek eléréséért nagy erőket mozgattak meg az állami szervek, a tanácsok, a Hazafias Népfront, a szakszervezetek, a KISZ, a szövetkezeti szövetségek. A feladatok, a gondok, a megoldások lehetőségei így kerültek közel a valósághoz, az emberekhez, akikben így megnőtt a felelősségérzet, a bizalom és a tettrekészség. Ebben rejlik sikereink forrása, a munkáspolitika tökéletes érvényesülése, a munkásosztály vezető szerepének növekedése, tekintélye. A munkásság élet- és munkakörülményeinek növelésére, a korszerűbb oktatásra, a család fokozottabb megbecsülésére tett intézkedések olyan közvélemény formáló tényezőknek bizonyultak, amelyek nemcsak az egyénék életének alakulását és fejlődését szabták meg, hanem visszahatottak a termelő, alkotó munka minden területére. Az elmúlt esztendőben megyénk 53 üzemében 31 ezer munkásnak 41 millió forinttal emelkedett a bére. Munkásságunk válasza méltó volt: az ipari termelés 16 százalékkal nőtt. És tegyük hozzá: ennek több mint a fele a termelékenységből származott. A siker mögött tehát ott találjuk a kétkezi munkás erőfeszítését éppúgy, mint a szervező, irányító vezetők gondos munkáját is. Ha az elért eredmények örömmel töltenek is el, tudjuk, a jövő év újabb ne- kifeszülést kíván. Szorosabban szeretnénk felzárkózni az országos munkabér szinthez, és kívánjuk azt is, hogy a még bőséges tartalékok táruljanak fel, növelje termelésünket a több műszak, a még jobb üzemszervezés, a még átgondoltabb munka. Úgy hiszem, ezt a kívánalmat szolgáltuk azzal is, hogy az elmúlt évben sokat tettünk annak érdekében: a szabolcsi dolgozóból munkást neveljünk. A munkásosztály szakmai, politikai, általános műveltségi színvonala ugyanis a további előrelépés legfontosabb eszköze és lendítője. A tudományos és technikai forradalom itt, nálunk Szabolcsban is kiművelt emberfők sokaságát kívánja meg, nemcsak a kutatóintézetekben, tanintézetekben, hanem a gyárak, üzemek mind modernebb munkapadjai mellett is. Számvetésünk közben érdemes még egy adatot kiragadni: az 1973. évben megyénkben több mint 56 ezer munkás dolgozott. Ez a számszerűség nemcsak azt jelzi, hogy agrárjellegű megyénkben változik a társadalom szerkezete, hanem azt is, hogy ezen a réven jelentősen megnőtt a munkásosztály befolyása, társadalmi megbecsülése és tekintélye is. Mindez fontos körülmény, hiszen az üzemek demokráciáján és fegyelmén nevelődő munkásság eszmei és erkölcsi hatása jelentős katalizátor abban a társadalomalakító folyamatban, amelyben a paraszti életforma mind jobban közelít a városihoz, a falu és a város különbsége egyre csökken. Annak ellenére, hogy megyénk a múlt évben 12 milliárd forint értékű ipari, építőipari termeléssel járult hozzá a nemzeti jövedelemhez, tudjuk, hogy Szabolcs-Szatmár mezőgazdasági jellegű terület. Mezőgazdasági nagyüzemeink a kedvezőtlen időjárás ellenére is megmutatták: a mindinkább ipari jelleget öltő termelés segítségével, a korszerű technikával képesek úrrá lenni a gondokon. A hektáronkénti 32,9 mázsa búza, a 31,7 mázsa őszi árpa, a 35 mázsa kukoricatermés egy erősödő szabolcsi mezőgazdaságról tanús <odik. A növénytermesztésben a zárt rendszerek térhódítá sa, az állattenyésztésben a szakosított telepek kialakulásr /ilágosan jelzi: a jövőt már nemcsak álmodják agrárszak embereink, hanem egy új parasztsággal egyetemben má- ormálják, alapozzák itt, ahol hajdan a homokkal együti a magot is magával vitte az alföldi szél. Amikor arról beszélünk, hogy a szabolcsi falvak népe a termelőszövetkezetek tagsága, az állami gazdaságok munkássága új termelési módra vált át, akkor azt is látnunk kell hogy egy új életformára is kezd rátérni. Magasabb az igény és az anyagi felemelkedéssel együtt egy szélién*, feltörekvés is jellemzi községeink lakosságát Megnyilvánult ez a tanácsválasztások idején is, amikor a közérdekű javas latok sokasága mutatta azt, hogy égy-egy faluban már nemcsak a kommunális kérdések alkotják a fő témát, hanem mellettük egyre határozottabban fogalmazódnak meg a művelődés, a szellemi élet gazdagítása iránti jogos követelmények. Nem véletlen, hogy Nyíregyháza adott otthont az Olvadó népért mozgalom országos tanácskozásának, az a város mely szellemi kisugárzó erejével fokozatosan, átgondoltan járul hozzá ahhoz, hogy megyénk minden településén a szép új házakba szép új élet is költözzék. előtt bemutatkozzék. Szerényen, de mégis büszkén arra, amink van, amit elértünk. És a fővárosban a híres szabolcsi alma mellett már ott láthatták iparunk termékeit, a művészek alkotásait, felépült városnegyedeink képeit. Mindezeknél azonban több volt, amit a látogatók tízezrei láthattak: a munka mögött ott rejlő szabolcsi-szatmári embert, aki egy ország egészének részeként mutatta be tehetségét, tudását, akarását. Az elmúlt esztendőt ertekelhetjuk önmagában is, de sokkal igazabb és reálisabb a kép, ha 1973-at egy folyamat részeként, a negyedik ötéves terv harmadik éveként nézzük. így az elért eredmények feletti öröm és elégedettség óráiban sem feledkezünk el arról, hogy a jövő. a következő év és évek még sok feladatot tartogatnak számunkra. Komoly munkát és mély felelősségérzetet kíván minden kommunistától és pártonkívülitől is, hogy 1974-ben számot kell adnunk arról: hogyan hajtottuk végre a megyei pártértekezlet és a X. kongresszus határozatait. Mindez arra figyelmeztet, hogy most, amikor egy új évet kezdünk, kommunista őszinteséggel nézzünk szembe gondjainkkal, feladatainkkal, lehetőségeinkkel. Úgy hiszem, nem kell különösen bizonygatni, hogy megyénkben fokozott erővel kell szorgalmazni az ipartelepítést. Megköveteli ezt az a tény, hogy a mezőgazdaságból mind több munkaerő szabadul fel, és már most is jelentős elsősorban azoknak a nőknek a száma, akik munkát szeretnének vállalni. E törekvésünket mind a párt, mind az állami vezetés ismeri és támogatja. Ezzel egyidőben rlínk vár, hogy a meglévő, de korszerűtlen kisüzemeket a lehetőség szerint modernizáljuk, a műs.zakszámot növeljük, az üzem- és munkaszervezést tökéletesítsük, és a szocialista munkaverseny-mozgalom nagy lendítőerejével újra és újra bizonyítsuk munkásságunk rátermettségét. A másik, számunkra fontos terület mezőgazdaságunk hatékonyságának fokozása. Ami ma kísérlet, váljék holnapra általánossá. A zártrendszerű termelés, az iparszerű állattenyésztés, a korszerű gépesítés és növényvédelem, az öntözés adta lehetőségek maximális kihasználása eredményezheti azt, hogy a kedvezőtlen adottságok ellenére is megvalósulhat a bővített újratermelés mezőgazdasági nagyüzemeink többségében. Csak így érhető el, hogy a mező- gazdasági jövedelmek felzárkózzanak az országos szinthez. A feladatokról szólva látható: minden tervezett cél, intézkedés és törekvés az ember, a munkásember érdekét szolgálja. Mindez társadalmunk lényegéből fakad. Az anyagi alapok megteremtése elengedhetetlen ahhoz, hogy valóra váltsuk a közművelődés, az egészségügy, a lakásépítés feladatait. Ezen a téren pedig a jövő esztendőben is lesz teendőnk bőven. Nem egyszerűen arról van szó, hogy több jusson lakásra, iskolára, óvodára, szemléltetőeszközre, kórházra, gyógyellátásra. A tárgyi feltételek és lehetőségek csupán keretet jelentenek, amin belül egy politikailag, szellemileg magasabban képzett nemzedék körvonalai alakulnak. Nem elég egyszerűen tanítani, tudást adni. Megyénkben is követelmény, hogy a szakmai ismeret mellé járuljon erkölcsi emelkedettség, a tárgyi tudás mellé politikai biztonság, a jelenség észlelése mellé a következtetni és dönteni tudás művészete. Nem egy, de nem is tíz esztendő feladata, hogy mindez valóság legyen. De éppen oktatáspolitikai céljaink és határozataink birtokában haladéktalanul tennünk kell, hiszen nem egyszerűen a ma kérdése ez, hanem maga a jövő. Amikor a jövőt említjük — és említjük, hiszen munkánk, a szocializmus teljes felépítéséért folyó harc küzdelem a jövőért —, arra a nemzedékre gondolunk, amely fokozatosan nő fel a feladatokhoz. Arra a fiatalságra, amely a család környezetében kapja első benyomásait, itt nyeri az indíttatást az élethez. Nem véletlen, hogy a párt olyan féltő gondossággal és figyelemmel teremti meg a javuló feltételeket ahhoz, hogy a társadalom e legkisebb közösségében a biztonság, a kiegyensúlyozottság, a gyermek sze- retete legyen a meghatározó, és egyben a társadalom előtt a mérce. Nem szeretném milliárdok nyelvére fordítani azt, ami pénzben nem mérhető. A gyermekről, a fiatalról, a •’saládról van szó, arról a gondoskodásról, amit a sz s15 mellett az állam is vállal, erejéhez képest növekvő mértékben. Amikor most áttekintve egy esztendőt elszámolunk munkánkkal, gondjainkkal, meg kell ismételni azt, amit pártunk megyei bizottságának legutóbbi ülésén megfogalmaztak a kommunisták. Sikereket értünk el, előre léptünk ’létünk minden területén. Ezt itt a megyében is annak köszönhetjük, hogy a párt politikája mellett állt Szabó'-s- tzatmár népe. A kommunisták vezette társadalmi és tö- negszervezetek aktív közreműködése éppúgy bennefog’.al- iatik az eredményekben, mint azoknak a százezreknek a hétköznapi helytállása, akik számára nem közömbös a köz ügye, a szocializmus teljes felépítésének hatalmas feladata. Pártunk számára ez a bizalom, ez a helytállás a legbiztosabb kontroll, a csalhatatlan visszajelzés. Mert lehetnek szépek és biztatóak a számok, politikánk igazsága 'sakis az emberek elégedettségén, a politikai légkör nyugodtságán, a dolgozó emberek derűjén és tenniakarásán nérhető. Szabolcs-Szatmár megye párt és állami vezetése megyénk minden dolgozójának megköszöni a bizalmat, a tudást, a szorgalmat, amelyet munkáspolitikánknak adott a múlt évben, és amelyre számit a jövő esztendőben is. 1974- )en, amely örömet szerző és munkát kínáló. Kívánom minien Szabolcs szatmárinak: legyen boldog, az új esztendő hozzon sikert a munkában, örömet az otthonokba, és legyen béke, hogy közös alkotásunk, a szocialista társadalom mielőbb valósággá váljék.
