Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-28 / 302. szám

1. dial ' ffltST-' Í973. tfecemEer St, Egy születésnap margójára Mai kommentárunk bizonyos mértékig rendhagyó. Kié sé szokatlan, hogy egy amerikai közéleti személyiség szü­letésnapjáról megemlékezünk. Még szokatlanabb, hogy az illető — nagyiparos. Ahogy mondani szokás: multimilliomos. S az sem tartozik a mindennapos hírek közé, hogy egy ame­rikai nagyiparost születésnapján — noha a 90. megünneplé_ se nem mindenkinek adatik meg — washingtoni szovjet nagykövet személyesen köszönt. Nemcsak a maga nevében, hanem a szovjet vezetők jókívánságait tolmácsolva, min­denekelőtt Leonyid Brez6nyevét. aki személyes szívélyes üdvözletét küldte. Igaz, az is rendhagyó, hogy egy amerikai nagyiparos a nemzetközi Lenin-békedíj kitüntetettje. Mint Cyrus Eaton, akmek a 90. születésnapjáról szó van. Eaton azonban nemcsak nagyiparos, hanem közéleti ember is. mi több haladó személyiség akinek oroszlánrésze van a szovjet—amerikai kapcsolatok normalizálásában, a két nagyhatalom gazdasági együttműködésének megterem­tésében. Még javában süvöltött a hidegháború jeges szele, amikor a tekintélyes üzletember felemelte szavát a nemzet­közi kölcsönös megértés, a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élése mellett. Üzleti érdekből sokan és gyakran változtatják politikai nézetüket. Cyrus Eaton nem tartozik a politikai köpönyeg­forgatók közé. Elsók között ismerte fel a nukleáris fegyver­kezés iszonyú veszélyeit, azt a katasztrofális veszedelmet, amit az atom-versengés az egész emberiség számára jelent. Nem egy megnyilatkozásában rá is mutatott, hogy az atomn_ kísérletek megszüntetése a földkerekség népeinek közös ér­deke. Sokat tett azért, hogy 1947-ben összehívják az első Pugwash-konferenciát, amelyen tíz ország — köztük a Szovjetunió és az Egyesült Államok — tudósai megvitatták a nukleáris leszerelés problémáit. Három évvel később — nem utolsó sorban ezekért az érdemeiért, valamint haladó nézeteinek nyílt megváltásáért nemzetközi Lenin-békéd íjjal tüntették ki. ,A Szovjetunió és az Egyesült Államok jó kapcsolatai — a világbéke sarkköve” — nyilatkozta most a TASZSZ tu­dósítójának. Tehette ezt jó lelkiismerettel: életének jelen­tős szakaszát éppen e kapcsolatok fejlesztésének, kiépítésé­nek szentelte. A 90 esztendős nagyiparos — aki egyébként hazánkban te ’árt már — jószívvel készíthet mérleget kivételesen hosz- szú és eseményekben gazdag életéről. Amiért oly sokat tett, amitől soha el nem tántorodott: a szovjet—amerikai kap­csolatok mindinkább szélesednek, mélyülnek. Egyezmé­nyekben politikai és gazdasági megállapodásokban jut ki_ fejezésre egy tevékeny élet megannyi fáradozása. NyikoVaj Patolicsev a szovjet—Nyugat-Európa kereskedelmi kapcsolatról Nyikotaj Patolicsev szov­jet külkereskedelmi minisz­ter a Szovjetunió és Nyugat_ Európa kereskedelmi-gazda­sági kapcsolatairól írt cikket - -*• • - csütörtöki ■ * “Pravdái»» mint megállapítja, a Szov­jetuniónak a nemzetközi fe­szültség enyhítésere és a kölcsönösein előnyös együtt­működés fejlesztésere irá­nyuló politikája pozitív vál­tozásokat eredményezett a í Szovjetunió és számos nyu_ gat-európai ország kapcsola­taiban. A Szovjetunió teljes kül­kereskedelmi forgalmának több mint 16 százalékát és a fejlett kapitalista országok­kal való áruforgalmának 70 százalékát Nyugat-Európa fejlett kapitalista országai­val bonyolítja le. Az utóbbi években «-írja Patolicsev — a Szovjetunió és a nyugat-európai orszá­gok közötti gazdasági kap­csolatok új szakaszukba lép ­tek. Erre a szakaszra az jellemző, hogy áttérték a , komplex és tartós, kölcsönö­sen előnyös együttműködés­re. A Szovjetunió a Nyugat- Eurőpához fűződő kapcsola_ tok eredményeképpen tel­jesebben és ésszerűbben használhatja ki tartalékait -ás—tehetőségeit, ugyanak­kor beszerezhet más orszá­gokból olyan árukat, ame­lyeket a Szovjetunióban nem termelnek, vagy terme­lésük többe kerül mint az import — mutat rá a külke­reskedelmi miniszter. A külföldi gazdasági kap­csolatok viszonylag új for­májának nevezi Patolicsev azokat a megállapodásokat, amelyek alapján együttmű­ködnek nyugat-európai cé­gekkel a Szovjetunióban lé­vő természeti kincsek kiak­názásában és kompenzációs alapon létesítenek ipari vál­lalatokat. A külkereskedelmi mi­niszter példaként megemlíti hogy a Montecatini—Edison olasz konszernnel együtt­működésben hét nagy vegy­ipari komplexum épül a Szovjetunióban, továbbá finn cégek részt vesznék egy dúsító kombinát és faipari komplexum létesítésében. Nguyen Huu Tho visszaérkezett Hanoiba Moszkvában közös közleményt hoztak nyilvánosságra KOMMENTÁR Katonai integráció Nyugat-Európában Hétfőn Jerevánból vissza­utazott Hanoiba a Dél-viet­nami Nemzeti Felszabadítá- si Front és a Dél-vietnami Ideiglenes Forradalmi Kor­mány Nguyen Huu Tho ve­zette küldöttsége, amely de­cember 18. ég 24. között' hi­vatalos baráti látogatást tett a Szovjetunióban Moszkvában közös közle­ményt hoztak nyüvánosság- ra Nguyen Huu Tho-nak, a DNFF elnöksége elnökének és a DIFK konzultatív taná­csa elnökének Szovjetunió­beli látogatásáról. A Nguyen Huu Tho vezet­te küldöttség, találkozott Le­A Chilei Dolgozók Egységes Központja (CUT) az akció- egység és az osztályszolidari- tas fokozására szólítja fel a chilei hazafiakat. A latin- amerikai ország betiltott szakszervezete bizottságok létrehozását javasolja a fa­sizmus áldozatainak védelmé­re és a junta által kivégez­tetett hazafiak hozzátartozó­inak megsegítésére. A CUT Rómában közzétett nyilatkozata élesen elítéli a katonai junta vérengzését. Chilében — folytatódik a onyid Brezsnyewel az SZKP KB főtitkárával is, A felek megelégedésüket fejezték ki a laoszi béke helyreállításáról és a nem­zeti egyetértésről és együtt­működésről aláírt megálla­podással kapcsolatba és ki­fejezték szolidaritásukat a kambodzsai hazafiakkal. A Szovjetunió, valamint a DIFK és a DNFF meggyőző­dése. hogy a jelenlegi körül­mények között különösen fontos a békeszerető, haladó és az antiimperialista erők egységének megszilárdítása szerte a világon. CUT nyilatkozata — „A legbarhárabb bűncselekmé­nyek ismétlődnek meg, azok, amelyekhez hasonlókat a hit­leri időkben követtek el. A chileiek most a saját bőrü­kön tapasztalhatják mit je­lent a fasizmus”. A junta politikájának kö­vetkeztében súlyosbodott a chilei dolgozók anyagi hely­zete. Rendkívüli mértékben növekszik a drágaság. A dolgozók egységes köz­pontja végül kifejezi meg győzödését, hogy Chile ismét szabad ország lesz. — Szövetségesek mara­dunk, vagy vetélytársakká válunk — kérdezte Henry Kissinger, amerikai kül­ügyminiszter a NATO leg­utóbbi miniszteri tanács­ülésén. A kérdésfeltevés nem volt alaptalan. A brüsz- szeli tanácskozás rávilágí­tott: nem csökkent a szaka­dék az Egyesült Államok és legfőbb nyugat-európai NA­TO partnereinek álláspont­ja között. A vita a közel-ke leti válság kiéleződése kap­csán robbant ki. A nyugat- európai kormányok kifogá­solták, hogy Washington ka­tonai akcióinál, fegyver­szállításainál nem kérte ki NATO partnerei vélemé­nyét az olajellátási gondok is alapvetően más-más ál­láspontra kényszeritették a N A TO-országokat. A NATO válságáról cik­kező nyugat-európai polgá­ri lapok vészjósló hangon fi­gyelmeztetik a belső ellen­tétektől amúgy sein mentes közös piaci országokat: ez az utolsó alkalom, hogy be­bizonyítsák a közösség élet- képességét. Az aggódó saj- tókommentárokban azon­ban mind gyakrabban és sürgetőbben bukkan fel egy. a hidegháború korszakából visszacsempészett követe­lés : Nyugat-Európának ki kell alakítania önálló kalo_ nai arculatát, minthogy epéikül — gazdaságilag bár­milyen erős legyen — nem játszhat számottevő szere­pet a világpolitikai döntések ki a 1 aki f ásában. A nyugat-európai országok katonai integrációja létre­hozásának gondolata nem ma vetődött fel. Kontinen­sünk nyugati felében az idők folyamán a két, vagy több állam közötti fegyvergyártá- si együttműködés valóságos szövevénye jött létre. Kü­lönösen aktív szerepet ját­szik ebben Nagy-Británia és Franc.aország. valamint az NSZK. Az NSZK és Fran­ciaország között szórt* együttműködés alakult ki a nem NATO-megbizás alap­ján készülő katonai repülő­gépeik. a Transall és az Alp­ha Jet létrehozásában, to­vábbá az irányított rakéták területén. A NATO-megbizás alapján készülő repülőgé- eknél mindenekelőtt a rit-francia kooperáció ke­retében gyártott gépek, a Jaguar és három helikopter­típus számottevő. A nyugat­német és a brit ipar a haj­tóművek kifejlesztésében működik szorosan együtt. A nyugatnémet Messerschmitt Bölkow-Blohm. a Britisch- Aircraft Corporation és az olasz Aeritalia nemzetközi konzorciuma állítja elő a NATO megbízás alapján ké­szülő MRCA—7 típusú har­ci repülőgépet, amely ha­gyományos és nukleári« be­vetésre egyaránt alkalmas. A nyugat-európai burzsoá sajtó egy része azt hangsú­lyozza. hogy a Közös Piacot — úgymond — osaik az emelheti világpolitikai rang­ra, ha kiépíti saját nukléá ris erejét és kibújik az ame­rikai „atomernyö” alól. Ezt az ötletet a legerőteljesebben Nagy-Britania támogatja, minthogy Nyugat-Európában lényegében a vezető nuk­leáris hatalom. A brit elképzelések lé­nyege: a brit-francia nuk­leáris együttműködés alap­jára kellene kiépíteni a nyu­gat-európai közösség atom- ütöerejét. Ennek azonban politikai gazdasági akadá­lyai vanak. Lord Carring­ton, brit hadügyminiszter a közelmúltban az alsóház ülésén panaszkodott hogy pillanatnyilag lehetetlen bármilyen nukleáris együtt­működés Franciaországgal. A hadügyminiszter két érvet említett: egyfelől azt, hogy a francia hadügyi politika teljes egészében a nemzeti szuverenitáson nyugszik és Párizs nem hajlandó meg­osztani senkivel sem dönté­si jogát. Másfelől az az aka­dály. hogy a nukleáris fegy­verkezéssel kapcsolatos brit ismeretek nagyrésze ameri­kai eredetű, s az Egyesült Államok nem engedélyezi, hogy harmadik országgal megosszák ezeket. Nyugat-Európa önálló ka­tonai integrálódásának fo­lyamatát tehát jónéhány ob­jektív és szubjektív tényező gátolja, Hoz_ zátehetjük: egy ilyesfajta tömörülés nem illik be a napjainkat jellemző enyhü­lés irányvonalába sem. A szocialista országok béke­politikája nyomán ikialakul- nák a békés együttélés vi­szonyai, amelyekkel az em­lített tervek ellentétben áll­nak. A londoni Stratégiai Kutatások Intézete az eny­hülési politika előretörésé, bői azt a következtetést von­ja les. hogy Európában as „elrettentés mind kevésbé kényszerítő, s a Kelet—Nyu­gat közötti kapcsolatok é* érdékek egyre inkább töL- haladottá teszik.” A Zycie Wársznuoy cikke A diplomáciai kapcsolatokról A csütörtöki Zycie Warezawy okmány aláírása azonban fontos lépés. A magyar—nyugatnémet és a bolgárr—nyugatnémet diplomáciai kapcsolatok fel­vételének jelentősége az NSZK és a szocialista orszá­gok közötti viszony rendező- . si folyamatának történelmi I súlyából adódik. Tanácskozás Moszkvában „Bonn—Szófia és Budapest" című kommentárjában a többi között ezeket írja: Mngvarorszaj? és áz NSZK nagykövetségi szinten diplo­máciai kapcsolatot létesített. Hasonló megállapodásról ér­kezett hír Szófiából és Bonn­ból is. Az NSZK úgynevezett keleti politikájának utolsó programpontjaként megál­lapodás jött létre újabb két szocialista országgal az ál­lamközi viszony rendezésé­ről. Ezek az egyezmények nem jelentenek meglepetést a nemzetközi közvélemény szá­mára. A megkötésükre vo­nalkozó elvi megegyezés már régebben létrejött. Drámai feszültségektől mentes aláí­rásuk azonban nem csökken­ti nemzetközi jelentőségüket. „Magyarország és az NSZK kapcsolatai már most min­den területen jók” — mon­dotta a közelmúltban Nagy János magyar külügyminisz­ter-helyettes. A diplomáciai viszony rendezését rögzítő Az SZKP Központi Bizott­ságában december 24—26-án megtartották a külföldön működő szovjet intézmények képviselőinek és az SZKP Központi Bizottsága szervei és osztályai vezetőinek együttes értekezletét. Az értekezlet résztvevői megvitatták a XXIV. párt- kongresszuson elfogadott bé­keprogram propagálása to­vábbi aktivizálásának kér­déseit, kicserélték az SZKP ég a szovjet kormány béke- szerető külpolitikája és a Le­onyid B rezsnyev beszédei­ben kifejtett fontos tételek ismertetése során szerzett ta­pasztalataikat. Pjotr Gyemicsev én Borisz Ponomarjov, az SZKP Poli­tikai Bizottságának póttagjai, a Központi Bizottság titká­rai. Konsztantyin Katusev, az SZKP Központi Bizottsá­gának titkára, valamint Pjotr Abraszimov és Vaszilij Sau- ro, a-z SZKP Központi Bi­zottságának osztályvezetői tartottak beszámolót az érte­kezleten. Felhívás a chilei hazafiakhoz Gerencsér Miklóst S0. Kimondani is dermesztő, hogy alig egy hét alatt száz­nál több embert ítéltünk ha­lálra. A végrehajtásról még semmi hír. Egyelőre senkinek az életéhez nem nyúltak ok­tóber hatodika óta. Remény­kedem. Ennyi irgalmatlan bűn után is reménykedem, bármennyire gyermekded megalapozatlan reményem. ___ ★ Komárom kapitulál ása óta gyorsult fel ennyire a hadbí- rósági buzgalom. Különös módon a százával hozott ha­lálos ítéletek ellenére meg­szűnt az a feszültség, amely a tábornokok megöletése előtt és alatt már-már a pattanás Végpontjához érkezett. Amenyivel enyhült a fagyos légkör, annyival ízléstelenebb is a viselkedésünk, ha egyál- |aian szabad ízlést emlegetni a jogászi technikával űzött emberirtásnál. Látni való, a nagy forduló­pont a lázadó vezérek fizikai megsemmisítése volt. Attól kezdve szorongásaiktól, fé­lelmüktől megszabadulva működnek a hadbírók. Fellé­legzésüket különösen élveze­tessé tette Komárom vissza­vételének, Klapka György elvonulásának tüdőtágító ha­tása. Voltaképpen ettől a pil­lanattól dolgoznak lelkileg za­vartalanul a hadbírók. Szó sincs náluk morális konflik­tusról. Végre gazdagon szü­retelhetnek a katonai jogá­szok, meghálálhatják felette­seik bizalmát kiérdemelhetik az előmenetelt beosztásban és rendfokozatban. Nem tudni miért, de na­gyon sietnek. Es ez nem használ az ünnepélyesség­nek a tekintélynek. Már csak azért is iparszerű­vé kellett válnia a hadbírósá gi működésnek, amely pedig szívesen venné, ha nyüszítve pillantanának zordon fen- sőbbségére. De hasztalan. Mi­nél több halálos ítéletet hoz­nak, annál jobban réununk mi is, a vádlottak is, hogy tiszteljük őket. Minél siető- sebb a katonabírák dolga, annál nyilvánvalóbb, hogy bíráskodásuk sokkal inkább sunyi haszonlesés, mint az igazság szolgálata. De a formák — egyszerű­sített változatukban is — épp oly komolyak, mintha a jog legtisztább tartalmát hordoz­nák. ★ Ernst törzshadbíró ordo nánca ma felkeresett és át­adta az üzenetet, hogy az őrnagy úr beszélni szeretne velem. Tisztában voltam a kívánság céljával, ezért egy cseppet sem lepődtem meg, amikor a törzshadbíró néhány udvarias közhely után Len- key Jánost hozta szóba. — Ez az ügy a különleges hadbíróság kellemetlen res­tanciája — nyflgösködött. — Ismételten érdeklődnek a fő­hadiszállásról, hogy mikor folytatjuk le végre a függő­ben levő tárgyalást. Hiába emlegetjük válaszainkban a vádlott beszámíthatatlan ál­lapotát, az érdeklődés újra és újra megismétlődik. Mind­ebből igazan könnyű levon­ni a következtetést — Ha óhajtja őrnagy űr, én nagyon szívesen megfo­galmazom az orvosi véle­ményt a vádlottról. Ezzel el­oszlathatnánk a magas főpa­rancsnokság aggodalmait A törzshadbíró nem lelkese­dett ötletemért Kedvetlenül hunyorgott — ön is másra gondol, meg én is, százados űr. Érzé­sem szerint meg vannak ar­ról győződve a magas főpa­rancsnokságon hogy a vád­lott szimulál. Ha támogatná ezt a meggyőződésüket az ön szakvéleménye, nos, akkor értelme lenne megfogalmaz­ni, — De hiszen semmi bizo­nyítékom arra, hogy szimu­lál... Ellenkezőleg. Mivel lágyan kerekded a törzshadbíró arca, a bosszú­ság megduzzasztotta, s ettől inkább dűrcásnak hatott, mint a gond kínzott jának. — Márpedig tovább kell mozdulnunk a holtpontról. Arra gondoltam, megkísér­lem értésére adni, hogy a hadbíróság számára is elő­nyösebb, ha ragaszkodik az igazsághoz. Mert, ha várat­lanul ráfognánk Lenkeyre, hogy semmi baja, a hadsereg főparancsnoka (Haynau ne­vét mindketten óvakodtunk kiejteni) az eddigi rászedett- ség miatt dühöngene, márpe­dig ebből Emst törzshadbíró úrra semmi kedvező nem származna. De beláttam, az ilyen érvelés árnyalati kiter­jedése ellentétes az őrnagy szellemi alkatával. Ezért csak ennyit mondtam: — Fölösleges minden ké­tely. Lenkey rövidesen be- végzi. — De nem a hóhér kezétől! — ragadta el az indulat a törzshadbírót. Mindjárt rá­jött, az efféle indulatokat szemérmesebben illik kezel­ni ezért higgadtan, mondhat­ni nyájasan beszélt tovább. t— Howiger tábornok úr vé­leménye tökéletesen meg­egyezik az enyémmel. Ha jól emlékszem főorvos úr. említette már hogy nem ké­pes megbízható képet alkot­ni Lenkeyről, ha csupán je­lenlegi viselkedésére van utalva. — Említettem valami ha­sonlót — Nézze százados űr, ne­künk az a véleményünk, hogy meg kell könnvítenünk az ön vizsgálódását, Bizo­nyosra vesszük, őn is fneg fog győződni Lenkey Tánc* alakoskodásáról. Vallomást jegyzőkönyvben rögzítettük egész pályafutását Minden oka megvan arra, hogy ret­tegjen a legszigorúbb fele- lősségrevonástól. Howiger tábornok űr, tisztelt várpa­rancsnokunk ötletét tolmá­csolom a magam legtelje­sebb helyeslésével. Szíves­kedjék elolvasni a vallomást jegyzőkönyvet Hasonló kenetességgel pró­báltam válaszolni. — Az ötlet bölcs felfogás­ra vall. Nekem nem jutott volna eszembe. Kötelességem élni vele. Vártam, hogy nyomban el­olvashatom a jegyzőkönyvet De a törzshadbíró nem sze­rette a rögtönzéseket. Mint közölte, a hivatali kötelmek szerint föl kell keresnem a hadbíróság irattárát. Ott majd a rendnek megfelelően betekintést nyerhetek a le­rakott iratkötegbe. •k Éppen a hadbírósági tár^ gyalások iparszerű elg^nie- sedése. erőszakolt irama mi­att esett sérelem a sémán.' ("Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents