Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-24 / 301. szám
m o?äa! SÍELÉT-OTAGYARORSZÄG — ÜNNEPI MELLÉKLET 1973. december 24 A munkások keze erős. Nézem, miközben kezet fognak egymással, s gondolom, az enyémet egyik-másik talán meg is Toppantaná. De legtöbbször — mikor bemutatkozásra, kézfogásra lendül a kéz — a csuklójukat nyújtják. Talán azért, hogy a vendég keze ne legyen olajos. Az elsőnapos szakmunkás- tanuló is így nyújt kezet. Róluk beszélgettünk, ifjúmunkásokról, munkásokról. Egy vallomás. — Megílletődve hallgattuk az oktatónkat, sokunknak talán zúgott is egy kicsit a feje, hiszen nem kisebbről volt szó, mint arról, hogy most kezdünk tanulni egy szakmát, amely a megélhetésünket, az életünk értelmét adja majd. Több, mint tíz éve, de ma is bennem élnek a szavak: „Ti mindig legyetek büszkék arra, hogy munkások lesztek és akarjátok, hogy jó munkások legyetek!” Akkor nem nagyon értettem, nem igen tudtam, miért is kell nekem büszkének lenni, arra, hogy munkás leszek.... A minimum Miközben Márián János konzervgyári géplakatos, KISZ-titkár a tíz évvel ezelőtti emlékeket idézte, s azt- fejtegette, hogy most már jól tudja, miért buzdított büszkeségre akkori oktatója — egy másik munkásra gondoltam. Nem tudom a nevét, csak azt, hogy az első Kossuth-díjas kőműves munkás a mi megyénkből került ki. Bizonyára ő is büszke volt — mert az lehetett — arra, hogy fnun- kás Megyénk szocialista iparában és építőiparában ma több, mint ötvenhétezer munkás dolgozik. A harminc éven aluli munkásfiatalok száma harmincezer. Hatalmas, duzzadó erő ez, pár év múlva ők jelentik majd a megye munkásságának gerincét, s mellettük az a tízezer szakmunkástanuló, akik most még napjaink nagyobb részét az iskolai padokban töltik, de már megismerkedtek a munka szépségeivel. Ifjúmunkások véleményét idézzük: — Szerintem az a legfontosabb, hogy a munkás használja az eszét — foglal állást Horváth János, a HAFE 20 éves esztergályosa. Vitát is provokál, hiszen ebbe sok minden belefér, amellett, hogy igaz. Nézzünk csak egyetlen résztémát. — Én esztergályos vagyok — folytatja Horváth — szeretem a szakmámat, de azt is < vallom, hogy teljesen megtanulni nem lehet. Azt viszont, a minimumnak tartom, ha megkap az ember egy rajzot technológiai utasítással. azért először gondolkozzék, lehet-e jobban, egyszerűbben, nem fedez-e fel valami hibát, ami később már javíthatatlan. Szóval a munkás nem gép, legalábbis az a jó, ha nem gép Ha gondolkozik. — Ez szakma és szaktudás kérdése — mondja Jármi László —...de ennél jóval többről van szó. A szakma tudása természetes. ám szerintem valaki attól még nem munkás — legfeljebb dolgozó. — hogy tudja a szakmát. Én arra nézek fel, aki ezenkívül emberileg is kiáll, van véleménye, nem csak a forintot nézi. Azzal mindenki egyetért, hogy! a munkástól elvárja- egyenes tartása, véleménye legyen, s azt ne váltogassa attól függően, hogy kivel beszél. Tisztelet Kiállnak-e igazuk mellett a mai szabolcsi ifjúmunkások, és azok, akiket ők ismernek környezetükben? Jármi László: — Szerintem vitába kell szállni, mert ha hagyjuk, hogy annak legyen igaza, aki csak hangosabb — elvesztünk. 'P-ersze az embernek az igaza mellett kiállni időnként kisebb-nagyobb veszéllyel jár. Horváth János: — A legnagyobb baj az. hogy nem mindenki tud önkritikát gyakorolni és nem mindenki bírja el a kritikát sem. Szerintem egy képzett, jó munkásnak mind- k ttot tudni kell, a vezetőknek pedig még jobban, s akkor nem jár veszéllyel a kiállás — Nekem áz a munkás tetszik, aki nem csak a maga munkáját látja, amikor dolgozik hanem azt is tudja, hogy mi lesz ázzál a termékkel, alkatrésszel, amit készít — mondja Gabulya László géplakatos. — És nagyon imponál, ha tud szervezni is, nem siet, nem kapkod, hogy aztán két hétig javítsa azt az egész brigád, amit egy hét alatt különben gyorsan, határidő előtt megcsináltak. Meg jobban kiemelték a szervezett, gondos munka jegyeit a Tiszavasvári Alkaloida fiataljai — s ez a gyógyszervegyészeti szakmában érthető is. Balogh Piroska 23 éves gyógyszergyártó nzakmunkás így fogalmazott: — Az idősebb szakmunkások közül én azokat tisztelem, akik nemcsak a múltjukra hivatkoznak, hanem a jól végzett munka jogán szólnak, és akik képesek a fiatalok nevelésére. Az, hogy egy üzemben a fiatalok milyen munkássá válnak, nagyrészt rajtuk múlik. — Szerintem a jó munkásbrigád magával ragadja a legíiatalabbakat is. Egy hagyományokkal rendelkező üzemben, ahol ilyen kollektívák kialakultak, könnyebb a munkássá válás nekünk, fiataloknak is — így egészíti ki a: véleményt Molnár Miklós, 22 éves gyógyszergyártó szakmunkás. Eqy kört ___? A MEZŐGÉP tiszavasvári gyáregységének 27 éves géplakatos-esztergályosa, Réznek Ferenc véleménye: — Azt az embert, aki a nyolc órai munka utolsó percében azzal nyugtázza a napot, hogy akkor ma is „tettem egy kört a szocializmus építéséért” s igyekszik is haza — esetleg maszekolni, nem tartom munkásnak. A jó kollektíva erejét tisztelő, a politizáló, az érdeklődő munkásnak van előttem becsülete. Annak, aki nem. csak a pénzért végzett munkából kér részt. Kovács Sándor 24 éves esztergályos hozzáteszi; — A szakmunkások esetében, ezt szinte követelményként kellene támasztani, hiszen az ő példájuk a segédmunkások szemében is követendő lehet. Közben arról is szó esik, hogy az üzem egységükben minden második, harmadik vasas szakmunkás érettségizett. Azt is kifejtik hogy ha pillanatnyilag szakmai tekintetber. nincs is nagy különbség az érettségizett vágy- kisebb általános műveltséggel rendelkező szakember között, holnap már lehet, mert jobban lépést tud tartani a fejlődéssel, nagyobb a látóköre, s szemükben többet ér az a munkás, aki vállalja a tanulást. .. A Szakszervezetek Megyei Tanácsa a - munkássáválás szabolcsi tapasztalatairól készített elemzést. Ebben a munkásifjúságról különösen nagy gonddal szólnak. Havacs József, az SZMT titkára mondja: — A szakszervezetek többirányú munkát fejtenek ki az új munkásnemzedék nevelése érdekében. Mindenekelőtt gondosan kell foglalkozni az újonnan munkába lépőkkel Rendkívül fontos, hogy az üzem kapuja először átlépők fogadása, a kezdeti nehézségeken való átsegítése még jobb szervezettet)! legyen. Következetes, állandó és rendszere; munkával kell elősegíteni, hogy megszokják az üzemi életet, hogy teljes értékűvé váljanak a kollektívákban a termelésben. Célunk hogy mi is hozzájáruljunk Szabóics-Szat- márban a munkássáválás meggyorsításához. Megnyerni Természetesen nem tétlen az ifjúsági szövetség sem. A megyei ifjúmunkás tanács titkára. Vass János, a gondolkodó, politizáló fiatal szakmunkásokat népszerűsíti. — A harmincéven aluli munkásfiatalok közül körülbelül nyolc és fél ezer tagja a KISZ-nek, de nemcsak velük foglalkozunk — mondja. — A sokrétű munkából két témát emelek ki szívesen: Ma még. jó néhány helyen a gazdasági vezetők nem igénylik és nem is ösztönzik az ifjúsági brigádok segítését. Jobban támaszkodhatnának a KISZ kiváló ifjú munkás, a Szakma ifjú mestere és más, sajátos ifjúsági mozgalmakban rejlő lehetőségekre is. A másik: a. pártszervezetek segítésével a középvezetőket szeretnénk jobban megnyerni az ifjúság ügyének, pontosabban elérni, hogy több felelősséget érezze- nek az ifjúmunkásokért, vegyék jobban figyelembe javaslataikat, véleményüket... ★ Tények: megyénk iparának éves termelési értéke a tízmilliárd forinthoz közelít. A negyedik ötéves terv első felében több. mint hatezer« új ipari munkahelyet létesítettek megyénkben. A következő években is minden esztendőben több mint háromezer szakmunkástanuló lép ki az iskolák kaouián bizonyítvánnyal a kézben, hogy a fejlődő szabolcs- szatmári ipar munkása (legyen. Várják őket, de az o várakozásuk sem kisebb. ... MARIK SÁNDOR „Fészekrakók11 „ ... ÖNÖKET, EZEN EGYBEHANGZÓ KIJELENTÉSÜK alapján, a Magyar Népköz- társaság törvénye értelmében házastársaknak nyilvánítom.” — Elhangzottak az „Igen”-ek, a legelső gratuláló, az anyakönyvvezető szerencsekívánó szavai, s a Nászinduló utolsó akkordjainál ki meghatottam ki vidáman köszönti az ifjú párt. Fényképezőgépek villannak, megörökíteni egy elhatározást, amikor két ember egy közös életre tesz ígéretet, s hivatalosan, aláírásukkal is igazolják egymás megbecsülését és egy új család alapítását. A család a társadalom legkisebb közössége. ..Fészekrakók”, akik rendszerint kirepülnek az előzőből, a családi ház fészkéből. így, karácsony; tájon non-stop programmal dolgoznák a házasságkötő termekben. Nyíregyházán december 15-én huszonkét pár állt az anyakönyvezető előtt. A percekre beütemezett esküvők közül néhányra mi is betoppantunk, hogy a fészekrakók terveiről érdeklődjünk. 13 óra. Dr. Borbély László és Papp Mária esküvője. Utolsó simítások a különleges menyasszonyi ruhán, igazítás a csokron, majd felhangzik a kiválasztott zene, az Ave Maria. Néhány perc múltán .már egy új családnak gratulálhatunk, csatlakozva a rokonokhoz, meghívottakhoz. Borbély László ösztöndíjjal végezte el az orvostudományi egyetemet, majd pályázatra került jelenlegi állásába. — Nyírpazonyban vagyok körzeti orvos. Egyike annak a tizenkét fiatal orvosnak, akik a közelmúltban elnyertük a megyei tanács tízezer forintos pályázatát. Megvan a fészkünk is, orvosi lakást kaptunk Nyírpazonyban. Mindketten szabolcsiak vagyunk,v tehát „hazajövünk”. A menyasszonyom, vagyis most már a feleségem utolsó éves egyetemi hallgató Debrecenben, tanár lesz. Mivel az esküvő meghívottjai között a nyírpazonyi tanács elnökét is ott találtuk, „első kézből” kaptuk az információt; várják a fiatalasszonyt is, mert nagy szükség van egy orvosra, de „jól jön” egy pedagógus is. ÚJABBAN EGYRE TÖBBET HALLANI, togy szerencsések akik most házasodnak, hiszen egész sereg intézkedés, rendelet segíti a családalapítókat. Mi erről a fiatal házasok véleménye? — Biztosan a népesedéspolitikai határozatra gondol. Most nem akarom részletezni, egyelőre annyit, hogy beszéltünk már róla, tervezgettünk, s legfeljebb két gyereket szeretnénk. 14 óra. Paulik József és Dudás Erzsébet esküvője. A fészekrakásnál, legalábbis az első időkben kisebb zökkenőkre kell számitani- uk, amíg a végleges helyükre költözhetnek. Amíg az esküvő utáni jókívánságokat fogadják, az örömszülők „egyeztetik” a terveket. Először a fiatalasszony szülei várják a fiatal párt,, s ott maradnak addig, míg az a lakás felszabadul, amelyben jelenleg az ifjú férj testvére lakik. — Nemcsak ez a gondunk, hanem az is, hogy elég lesz kezdetben egymás munkaidő- beosztását megtanulni. A DőZsá-szőlöből fogunk bejárni, én a tejipari vállalathoz, ahol három műszakban dolgozom. Gépkezelő vagyok, betanított munkás. A feleségem férfiszabó szakmunkás a ruhagyárban, ő két műszakban dolgozik. így talán még jobb is, hogy eleinte nem leszünk messze a szülőktől. Persze a távoli terv az, hogy külön legyünk, azért épült az a lakás is. Mert szeretnénk egy gyereket. Egy fiút. 14 óra 30 perc. Gincsai István és Siska Mária esküvője.^ Szinte nem i lehet bemenni a terembe, a sok vendégtől alig látni az ünnepeiteket. Százhatvanan hivatalosak a vacsorára a Szélsőbokorba. A menyasszony uszályát apró gyerekek fogják, ne érjen a földre. Még nincs tizennyolc éves a fiatalasszony} gyámhatósági engedéli vei, szülői beleegyezés-: sei köt házasságot. Édesanyja magyarázza} míg törölgeti könnyeit, hogy ezzel kirepült a negyedik is, a legkisebb. Jó helyre megy, a fiú traktoros a szövetkezetben, mindene megvan, a háztól a kocsiig. Ennél a. párnál a talpraesett fiatalasszony a szószóló. — Anyagiakban semmi hiányunk, minden együtt van a boldogságunkhoz, amit/; hozzátehetünk az a megértés és a szeretet.’ Reméljük, ebben sern lesz higny. „Maszek* tervem, hogy befejezem az abbahagyott girrv-J náziumot, aztán szeretnék óvónőképzőbe jár«j ni, mert a gyerekeket nagyon szeretem. Keil-e ehhez engedélyt kérnie a férjtől.^ — Nem kell — hangzik a férj válasza—» mível már megbeszéltük, hogy ha tanulni) akar, tanulhat. Ami pedig’ á gyerekeket illegj ti. „közös megegyezés alapján” legalább. hár-4 mat-négyet szeretnénk. 15 óra 30 perc. Sipos István és Bodnár Ilona esküvője. Fiatalok, a menyasszony ti4 zennyolc, a vőlegény huszonegy éves. Né-i hány percet várniuk kell, míg a termet ismét rendberakják, addig „ismerkedünk”, velük, a vőlegény segítségével. — HÁROM ÉVE ISMERJÜK EGYMÁST^ egy ifjúsági klubban találkoztunk először.’ Mindketten bor bányaiak vagyunk, a leendő feleségem most szabadult fel, szakmunkás lett a ruhagyárban. Én pedig az ÉPSZER-nél dolgozom, mint vízvezetékszerelő. Egyelőre semmink sincs, se lakásunk, se vagyonunk, a szüleimnél Iákunk majd, amíg valami kialakul. Beadjuk a lakásigénylést, s majd csak sor kerül ránk is. Kérdezték már, hogy nem elhamarkodott-e a döntés, meg hogy nem vagyunk-e. túl fiatalok a házassághoz. Azt válaszoltam, hogy nem, hiszen már nem is vagyunk olyan fiatalok, meg az a három év is számít. Vannak, akik három évig várnak. Van-« nak akik hosszabb, mások rövidebb ideigl Nincs receptje a házasságnak, nincs a vára-: kozásnak az ismerkedésnek. Az örömszülők titkolt, vagy éppen el nem rejtett könnyeit éppen ezért csalja ki az aggódás is; vajon lesz-e annyi melegség, türelem, szeretet az új fészekben, mint a régiben? Az ifjú házasok a/ egybehangzó igenekkel ezekre a kérdésekre is előlegezték a választ. BARAKSÖ ERZSÉBET AZ „IGEN” ELŐTT ÉS UTÄN: Siska Mária Bodnár Ilona Papp Mária Dudás Erzsébet Gincsai István Sipos István dr. Borbély László Paulik József
