Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

Umax« Sí; «ww-wxevxssicg¥TG = fWRlft MMAggLffE __ if. ofhr A munkás Chopin-ről olvas Móricz Zsigmond nyomdokain Gergelyiugornyán UTAZÓK TÁSKÁJÁBÓL Világjáró szabolcsiak Á festői szépségű, tiszai strandjáról messze földön híres Gergelyiugomyát 1600-an lak­ják. Ez mintegy 400 családot jelent. A könyv­tárban 248 beírt olvasót tartanak számon. Márton Lajosné, a fiatal könyvtáros mégsem elégedett. — A foglalkozások beírása szerint csupán 10 parasztolvasönk van — mondja. — A mun­kások száma 50, az értelmiség 13, a tanuló 160, és az egyéb 15 fő. Biztos, hogy a statisztika nem teljesen fedi a valóságot, hiszen a tanulók többsége paraszti családból származik. Ami­kor maguknak választanak könyvet a gyere­kek, sokszor" kérnek egy-egy jó regényt a szü­leik részére is. Tudunk arról is, hogy egyes családokban a felnőttek hamarább elolvassák a kivitt kötelező olvasmányt, — ha az kedvelt regény — mint az iskolás gyermekek. Ennek ellenére elégedetlenek vagyunk a paraszti ol­vasók számával, hiszen a munkások jóval ke­vesebben élnek a községben, mégis 50 beirat­kozott olvasó van közöttük. — Milyen végzettségűek és korúak az olvasó munkások? — Többségükben fiatalok, akik elvégezték a 8 általánost, soknak közülük szakmunkás is­kolája is van. Vásárosnaményba és Tiszaszal- kára járnak dolgozni. ★ Gergelyiugornyán önálló könyvtárat az 50- es évek végén létesítettek. Márton Lajosné előtt 10 évig — egészen ez év augusztusáig — Huszti Endre általános iskolai igazgatóhelyet­tes volt a tiszteletdíjas könyvtáros. A most nyilvántartott 248 olvasó a jelenlegi állapotot jelzi, a fejlődés útját Huszti Endrétől tudjuk tneg. — Amikor Gergelyiugornyán is megtörtént a tsz-be lépés, utána két évvel lettem könyvi- táros — emlékszik vissza a kezdetre az Igaz­gatóhelyettes. A könyvállományunk 1963-ban 500 kötet volt, most 3500 könyvből válogathat­nak az olvasók. Kezdetben még az 500 könyv is soknak bizonyult. Mint minden községben itt is volt néhány könyvbarát család, aki rend­szeresen olvasott, mellettük a gyerekek és az egyre nagyobb számú középiskolai és ipari ta­nulók jelentették a vékonyka olvasótábort. — Mit olvasnak szívesen a parasztemberek? — Erre nagyon nehéz válaszolni, a skála ige- széles. Például nem egy olyan idős pa­rasztember van, aki még ma is csak a mesét szereti. Van olyan, mint Fejes Béla tsz-tag, akinek kevés a helyi könyvtár, ő bejár Vá­sárosnaményba, ahol kedvenc íróinak minden műve megkapható. Tamási Áronnak, Veres Péternek, Szabó Pálnak, Illés Bélának, Féja Gézának talán egy sor írása sincs, ami napvi­lágot látott, és Fejes Béla ne olvasta volna. Szabó János az egyik idős parasztember addig rimánkodott, hogy szabályellenesen is odaad­tam neki a kézi könyvként használt 10 köte­tes világirodalmat. Az igény nagyon változa­tos, de a mai írókhoz a paraszti olvasók kiseb­bik része jutott még el. — És a munkások? — ök verseket, szakkönyveket, útleírásokat, művészeti könyveket is szívesen kölcsönöznek. — Érdekes és fontos eseménynek tartjuk — kapcsolódik a beszélgetésbe Mártonné —, hogy néhányan a cigány lakosok közül is rendszere­sen látogatják a könyvtárat. ★ Vezse Lajos a falu szélén, ott, ahol a régi és az új beregsurányi út összefut, az utolsó házban lakik. Törzsolvasó ő is. — Mióta olvas? — Csak azóta, hogy megöregedtünk a fele­ségemmel, mert amíg bírtuk magunkat, min­ket már a mezőn ért a kelő nap, de ott talált a lenyugvó is. Az a baj, hogy egy kicsit gyen­ge már a szemem, nagyobb betűkkel írhatnák a könyvet. Amikor világos van, besüt az abla­kon ;f nap, akkor még elolvasgatok. — Most mit olvas? — Megmondom őszintén, nálunk inkább a feleségem olvas hangosan, én meg morzsolga- tom a kukoricát az / apró jószágnak. Három könyv is van nálunk, egynek tudom a címét: A lőcsei fehér asszony. Az nagyon jó könyv. — Hogyan választják ki az olvasnivalókat? — Amikor beszélgetünk a magunkfajta ol­vasni szerető emberekkel, azoktól a fülünkbe jut, hogy nekik mi tetszik, azt a feleségem fel­írja, aztán kihozzuk a könyvtárból. ★ Baráth Balázs 22 éves, a termelőszövetkezet gépszerelője. Dicsérik a könyvtárban. Most az Operák könyve, a Világirodalom legszebb ver­sei és Chopin életrajza van kint nála. A zeg­zugos kövezetlen Bem utca egyik szerény há­zában lakik szüleivel. Beszéde, érdeklődése után legalább érettségizettnek gondolná az em­ber. A 8 általános elvégzése után szakmun­kásképzőbe ment, most iratkozott be levelező tagozatra, gimnáziumba. — Hogyan lett szenvedélyes olvasó? — Családi hagyomány nálunk az olvasás, szüleim is szeretik a könyvet, hasonlóan két öcsém is könyvbarát Amióta a betűt ismerem, mindig olvasok. — Miként válogatja össze olvasmányait? — Nagyon érdekelnek a művészetek. Főként a zene. Az Operák könyvét akkor hoztam ki, •mikor a Bánk bánt megnéztem. A regények közül elsősorban a klasszikusokat szedetem. A Világirodalom remekei sorozatban mindent el­olvasok. ★ Vásárosnaményban, a nagyközségi központi könyvtárban Antal Miklós könyvtárvezetővel beszélgettünk a gergelyiugomyai könyvtári munkáról. — Huszti Endre tíz évi munkájával jó ala­pot teremteti a könyv megszerettetéséhez. Ő maga is nagyon szeret olvasni, kedveli és hi­vatásának tekinti az ifjúság nevelését, így szü­lőfalujában is próféta tudott lenni. Teendő azért maradt még Márton Lajosnéra is. — Hogyan alakult Gergelyiugornyán a könyvtár helyzete a nagyközségi státusz után? — Jobban, mint azelőtt. Jobbak a lehetősé­gek. A községi tanács két nagy helyiséget adott és már az első esztendőben 100 ezer forintot költött a berendezésekre. Itt, a központi könyv­tárban több, mint 10 ezer kötetünk van. Fo­lyamatosan tudjuk cserélni a könyveket. Most is 1100 kötet van kint. A vásárlásoknál is min­dig figyelembe vesszük az ugomyai igényeket, így közösen sokkal nagyobb választékot tu­dunk biztosítani. Szeretünk utazni. Legalábbis ez derül ki a KSfi legutóbbi megyei statisztikai évkönyvé­ből. 1970-ben éppencsak túlléptük a húszezres számot, míg legutóbb egy esztendő alatt már több, mint harminckétezer szab öles-szatmári lakos indult útnak határainkon túlra. Az úticél az öt földrész számos országa, de a kiutazók nagy többsége hét országot keresett fel. Legtöbben természetesen a szomszédos ba­ráti országokba indultak. Csehszlovákiába hét- ezerhatszáz, Romániába hétezer szabolcs-szat- mári lakos kért útlevelet, s utazott is. A Szov­jetunióba négy és fél ezren látogattak. Jugo­szláviába háromezerhétszáz, Lengyelországba kétezerhétszáz, a Német Demokratikus Köztár­saságba két és fél ezer, Ausztriába csaknem kétezer szabolcsi utazott. Több, mint kétezren más országokban jártak. Három olyan szabolcsit kérdeztünk most él­ményeiről, akik hivatalos ügyben járták idén Európát. Moszkvában... gulatos szakmai bemutató. Utána pezsgés fo­gadás. Megjelenik két hölgy estélyi ruhában. Kik lehetnek? Egyik a földbirtokos felesége, a másik a nagylánya. Távozás után kérdezem a tolmácsot: tudomásom szerint se a Rotschi/d báróval, se ezzel az úrral nincs kereskedelmi kapcsolatunk. Mégis miért volt olyan külön­böző a fogadtatásunk? Erre a tolmács: így igaz. Nincs kereskedelmi kapcsolatuk. Csak­hogy a másnapi lapban meg fog jelenni, hogy X Y pezsgős fogadást adott a nála járt vörös menedzsereknek. Erre Rotschildnak már nincs szüksége, de neki igen.” F. IC, Bécsben... — .......... >, Bécs, 1973. szeptember 17—21, az Osztrák Matematikai Társulat VIII. Kongresszusa. Jól megválasztott környezetben, a korszerű Tech­nische Hochschule-ban közel huszonhat or­szág 672 matematikusa találkozott egymással, a nemzetközi matematikai élet jeles képvise­lői. A szép számú magyar küldöttségnek egy nyíregyházi tagja is volt, dr. Lipa András, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola do­cense. — Felejthetetlen találkozásokat és hasznos tapasztalatokat hozott ez az ötnapos kong­resszus. A nyolc szekcióban elhangzott előadá­sok a matematika legkülönbözőbb területeit fogták át és számot adtak a várható eredmé­nyekről, arról, hogy kik milyen témakörökkel foglalkoznak. Én elsősorban a geometriai be­számolókat hallgattam — erősen szelektálva az 57 előadás közül — és különös élmény volt az, amikor egy bécsi kollégám olyan témáról beszélt, mellyel én is foglalkoztam. Az osztrákok a tőlük megszokott udvarias­sággal és precizitással rendezték meg ezt a nagy nemzetközi fórumot. A szakmai tárgya­lásokon kívül céljuk volt az is, hogy ízelítőt adjanak az osztrák fővárosból és minél több személyes beszélgetést tegyenek lehetővé. Ezért a programokat nem zsúfolták. — Nem először jártam már Bécsben, mégis sok újat kaptam. Egy élményt emelnék ki a kongresszus eseményeiből. Az egyik este fo­gadás volt, melyet a város polgármestere adott a résztvevőknek a városháza nagytermében. Elegáns és bőkezű összejövetel volt. A cső. portok tagjai hamar elkeveredtek egymás kö­zött és megindult a kötetlen beszélgetés. Hogy miről tud két matematikus egymással társa­logni? Az első percekben nem azonnal mate­matikáról, ahogyan azt a közfelfogás tártját. ...és Londonban Rangos, nagyméretű világkiállítás vonzotta a cipőipari szakembereket szeptember 15—20-a között Londonba. Több ezer modellt mutattak be a különböző országok az impozáns Olympia Hallban. A hazai szakemberek képviseletében ott volt Árvái Imre is, a Nagykállói Csizma­dia- és Cipész Szövetkezet elnöke. — Célunk a tájékozódás volt a jelenlegi divatirányzatokról, üzletkötési lehetőségekről, arról, hogyan tudnánk betömi az angol piac területeire. — A világkiállítás idején alkalmunk nyílt arra, hogy megismerjük a kilenc milliós angol fővárost. Nagyon meglepett az angolok hagyo­mánytisztelete, furcsa volt a csúnya, de na­gyon praktikus emeletes busz, a doubledecker. A taxisok nem nyújtják kezüket a borravaló­ért, a metró nem olyan szép.és tiszta, mint a pesti, de behálózza London egész területét. Az emberek hűvösek, de udvariasak és készsége­sek. Térképpel a kezünkben sem találtunk egy címet, de a nigériai misszió tagja elkísért ben­nünket, sőt még le is ellenőrizte, hogy a ma­gyarázatát megértettük-e. — Az Oxford Streeten és a Regent Streeten olyan tökéletes az áruk elrendezése és be­mutatása, mint egy kiállításon. A termékek magukat kínálják, még a borsosabb árak el­lenére is. London taszító és vonzó — elegánsan tiszta és ugyanakkor piszkos. A belváros és a kül­város között már első látásra éles a különb­ség. Az egyik rendezett, a másik rendezetlen^ a külváros fényei tompák és színtelenek, szem­ben a City harsány villogásával. BALOGH JÜLIA Gergelyiugornyán nemcsak a könyveket sze­retik. de szívesen fogadják az írókat is. Ami­kor vagy nyolc évvel ezelőtt Veres Péter tar­tott író-olvasó találkozót, több mint 300-an szorongtak a művelődés^ házban. Újabban a fiatalok klubjában tartunk író-olvasó találko­zókat. Féja Gézát hetvenen hallgatták meg. Pedig nem ígértük a fiataloknak, hogy tánc lesz, megmondtuk, hogy egy író jön, aki­vel beszélgethetnek.'Nagy volt az érdeklődés, amikor Váci Mihályról tartottam előadást, vagy legutóbb is, amikor arról beszélgettünk, hogy mit olvassunk, hogyan érdemes házi könyvtárat létesíteni. — És vásárolnak is könyvet Gergelyiugor­nyán? — A vásárosnaményi könyvesbolt már szep­temberben teljesítette az 1 millió 300 ezer fo­rintos éves tervét. Amikor indult a Világiro­dalom remekei sorozat, a járásban 50 előfizető volt. Most 500-nál tartanak, és ebből 30 ger- gelyiugornyai. — Olvassák is a könyveket? — Biztosan akad néhány olyan család, ahol a könyvet az új bútorral vásárolt vitrin díszí­tésére veszik. De ha ok nem is, majd a gyer­mekeik olvasni fogják. Az már egy jelentős lépés, ha a családban ott van a könyv. Jó 30 évvel ezelőtt —• a falukutatók, a népi írók munkássága nyomán — nagy vita folyt ar­ról, hogyan lehetne a parasztságot «zellemileg kimozdítani az évszázados elmaradottságból, Nagyon sokan a dán mintájú népfőiskolára es­küdtek. A progresszív álláspontot képviselők soha nem hagyták ki célkitűzéseikből a gaz­dasági felszabadítást sem. Móricz Zsigmond, Szatmár nagy szülötte, nem tartozott a legradi­kálisabb vitázók közé, mégis így foglalt állást lapjában, a Kelet Népe 1940 áprilisi számá­ban: „Én el tudom képzelni, hiszen azért har­colok, hogy a mezőgazdasági termelés ne rombolja látástól vakulásig a parasztot... s ak­kor majd az irodalom is szélesebb rétegekhez fog szólni.” Cikkében kifejti: ha gazdaságilag is felemelkedik a parasztság, akkor ideje és pénze is lesz a könyvre. Az igazán jó művel' eljuthatnak a falvakba, és azokat nem 2—r ezer példányban fogják majd nyomtatni. Gergelyiugornya példája pozitív, de még if sem mondhatjuk el: íme a vágyak már telje sültek, olvasó néppé vált a parasztság. Csal a gátak szakadtak fel, a lehetőség teremtődöf meg az elmúlt negyedszázadban. A gazdaság' alap, a több szabadidő már ma jóval előbbr jár a szellemi igényeknél. Az olvasók táborá ban több még a meséknél, a „Lőcsei fehér asz- szonynál” tartók száma, mint azoké, akik a világirodalom klasszikusait és a mai írókat is forgatják. De mennyien vannak még, akik semmit nem olvasnak! A változás mégis biztató. A parasztból lett 50 olvasó munkás, már nagy eredmény. A ter­melőszövetkezet gépszerelője, Baráth Balázs kuriózum, szélsőség, de a most könyvtárba iratkozott 160 tanuló közül biztos, hogy nem egy Baráth Balázs lesz majd. CSIKÓS BALÄZS Szakberkekben úgy jellemeznék dr. Péter Istvánt, a Nyírtass! Állami Gazdaság igazga­tóját, hogy edzett, rutinos világjáró szabolcsi szakember. Tizennyolc esztendeje járja Euró­pa országait. Hol mint szakember, delegáció vezetője vagy tagja, 5 mint turista. Ez idő alatt harminckétszer ült gépkocsiba, vagy vo­natra, vagy hajóra, vagy repülőgépre. Edzett turista. Sok tízezer kilométert tud maga mö­gött, érdekes, hasznos, humoros, derűt csiholó emlékek, epizódok őrzője. Járt Moszkvától Bulgáriáig, Svájctól Luxemburgig, legalább tizennyolc-húsz ország tájaival, szokásaival, népeivel ismerkedett meg. Gazdag élményeiből említett két derűs, de tanulságos epizódot. Egyiket Moszkvából, a másikat Párizsból. „Városnézésre invitáltak bennünket Moszk­vában. A hatalmas világváros egyik negyedé­ben feltűntek nekünk olyan félkör alakú, fur­csa, különböző szögállásban épített, legalább harminc emeletes épületek. Megkérdeztük, hogy ezek micsodák? Ha nem kérdeztük vol­na, akkor is elmondják, hiszen részben azért vittek erre bennünket, hogy ezeket is megmu­tassák. Elmondták, hogy ezeket — még terveik pa­píron voltak — nagyon dicsérték a tervezők, kivitelezők a város vezetőnek. Mondván: ezek a legmodernebbek, a legszebbek, a legkényel­mesebbek, a legvilágosabbak lesznek. Szuper- lativuszokban beszéltek a jövendő lakóházai­ról. Tetszett a dolog a város vezetőinek, s meg­adták az engedélyt. Amikor a tervek alapján elkészültek a furcsa formájú lakóépületek, új­ra megnézték. Vajon, hogyan valósult meg az „álom”, az ígéret. Megdöbbentek. Éppen a for­dítottját tapasztalták annak, amit ígértek. Sö- tétebbek, kényelmetlenebbek lettek, furcsa szöghaj lásuk miatt nem lehetett elhelyezni a bútorokat. És egy sor hibát észleltek. És ekkor határozott a moszkvai városi ta­nács úgy, hogy akik annyira dicsérték — ter­vezők, beruházók — bárhol is lakjanak, köl­tözzenek be ezekbe a lakásokba. Ez meg is történt. Az esetet a turistáknak elmondják ta­nulságképpen. így tudtuk meg mi is.” Ezt a módszert néha nem ártana nálunk is alkalmazni. Párizsban... Párizs egyik külvárosába eljutottam a ma- ar állami gazdaságok igazgatói delegációjá- ak tagjaként Rotschild bárónak a szőlőjébe s pincéjébe — folytatja dr. Péter István. Hű­vös, protokollszerű udvariassággal fogadott hennüket a báró. Köszöntött, s „átadott” ben­nünket a pincemesternek. Megvolt már a szakmai bemutató, fogadás sehol. Egyetlen po­hár bor sincs. Gondoltuk, majd később. Sem­mi. Várunk. Még mindig semmi. Tessékelnek bennünket egy folyosó felé. No majd ott. Egy- egy fényképfelvételt nyomtak a kezünkbe, s pillanatok alatt kinn találtuk magunkat a pin­céből teljesen szárazon.” A következő napon egy kisebb földbirtokos pezsgőüzemét látogattuk meg. Kellemes, han­LAKATOS JÓZSEF: FÄK

Next

/
Thumbnails
Contents