Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-24 / 301. szám

Umax« Sí;

«ww-wxevxssicg¥TG = fWRlft MMAggLffE

__

if. ofhr

A munkás Chopin-ről olvas

Móricz Zsigmond nyomdokain Gergelyiugornyán

UTAZÓK TÁSKÁJÁBÓL

Világjáró szabolcsiak

Á festői szépségű, tiszai strandjáról messze földön híres Gergelyiugomyát 1600-an lakják. Ez mintegy 400 családot jelent. A könyvtárban 248 beírt olvasót tartanak számon.

Márton Lajosné, a fiatal könyvtáros mégsem elégedett.

— A foglalkozások beírása szerint csupán 10 parasztolvasönk van — mondja. — A munkások száma 50, az értelmiség 13, a tanuló 160, és az egyéb 15 fő. Biztos, hogy a statisztika nem teljesen fedi a valóságot, hiszen a tanulók többsége paraszti családból származik. Amikor maguknak választanak könyvet a gyerekek, sokszor" kérnek egy-egy jó regényt a szüleik részére is. Tudunk arról is, hogy egyes családokban a felnőttek hamarább elolvassák a kivitt kötelező olvasmányt, — ha az kedvelt regény — mint az iskolás gyermekek. Ennek ellenére elégedetlenek vagyunk a paraszti olvasók számával, hiszen a munkások jóval kevesebben élnek a községben, mégis 50 beiratkozott olvasó van közöttük.

— Milyen végzettségűek és korúak az olvasó munkások?

— Többségükben fiatalok, akik elvégezték

a 8 általánost, soknak közülük szakmunkás iskolája is van. Vásárosnaményba és Tiszaszal- kára járnak dolgozni.

★

Gergelyiugornyán önálló könyvtárat az 50- es évek végén létesítettek. Márton Lajosné előtt 10 évig — egészen ez év augusztusáig — Huszti Endre általános iskolai igazgatóhelyettes volt a tiszteletdíjas könyvtáros. A most nyilvántartott 248 olvasó a jelenlegi állapotot jelzi, a fejlődés útját Huszti Endrétől tudjuk tneg.

— Amikor Gergelyiugornyán is megtörtént a tsz-be lépés, utána két évvel lettem könyvi- táros — emlékszik vissza a kezdetre az Igazgatóhelyettes. A könyvállományunk 1963-ban 500 kötet volt, most 3500 könyvből válogathatnak az olvasók. Kezdetben még az 500 könyv is soknak bizonyult. Mint minden községben itt is volt néhány könyvbarát család, aki rendszeresen olvasott, mellettük a gyerekek és az egyre nagyobb számú középiskolai és ipari tanulók jelentették a vékonyka olvasótábort.

— Mit olvasnak szívesen a parasztemberek?

— Erre nagyon nehéz válaszolni, a skála ige- széles. Például nem egy olyan idős parasztember van, aki még ma is csak a mesét szereti. Van olyan, mint Fejes Béla tsz-tag, akinek kevés a helyi könyvtár, ő bejár Vásárosnaményba, ahol kedvenc íróinak minden műve megkapható. Tamási Áronnak, Veres Péternek, Szabó Pálnak, Illés Bélának, Féja Gézának talán egy sor írása sincs, ami napvilágot látott, és Fejes Béla ne olvasta volna. Szabó János az egyik idős parasztember addig rimánkodott, hogy szabályellenesen is odaadtam neki a kézi könyvként használt 10 kötetes világirodalmat. Az igény nagyon változatos, de a mai írókhoz a paraszti olvasók kisebbik része jutott még el.

— És a munkások?

— ök verseket, szakkönyveket, útleírásokat, művészeti könyveket is szívesen kölcsönöznek.

— Érdekes és fontos eseménynek tartjuk — kapcsolódik a beszélgetésbe Mártonné —, hogy néhányan a cigány lakosok közül is rendszeresen látogatják a könyvtárat.

★

Vezse Lajos a falu szélén, ott, ahol a régi és az új beregsurányi út összefut, az utolsó házban lakik. Törzsolvasó ő is.

— Mióta olvas?

— Csak azóta, hogy megöregedtünk a feleségemmel, mert amíg bírtuk magunkat, minket már a mezőn ért a kelő nap, de ott talált a lenyugvó is. Az a baj, hogy egy kicsit gyenge már a szemem, nagyobb betűkkel írhatnák a könyvet. Amikor világos van, besüt az ablakon ;f nap, akkor még elolvasgatok.

— Most mit olvas?

— Megmondom őszintén, nálunk inkább a feleségem olvas hangosan, én meg morzsolga- tom a kukoricát az / apró jószágnak. Három könyv is van nálunk, egynek tudom a címét: A lőcsei fehér asszony. Az nagyon jó könyv.

— Hogyan választják ki az olvasnivalókat?

— Amikor beszélgetünk a magunkfajta olvasni szerető emberekkel, azoktól a fülünkbe jut, hogy nekik mi tetszik, azt a feleségem felírja, aztán kihozzuk a könyvtárból.

★

Baráth Balázs 22 éves, a termelőszövetkezet gépszerelője. Dicsérik a könyvtárban. Most az Operák könyve, a Világirodalom legszebb versei és Chopin életrajza van kint nála. A zegzugos kövezetlen Bem utca egyik szerény házában lakik szüleivel. Beszéde, érdeklődése után legalább érettségizettnek gondolná az ember. A 8 általános elvégzése után szakmunkásképzőbe ment, most iratkozott be levelező tagozatra, gimnáziumba.

— Hogyan lett szenvedélyes olvasó?

— Családi hagyomány nálunk az olvasás, szüleim is szeretik a könyvet, hasonlóan két öcsém is könyvbarát Amióta a betűt ismerem, mindig olvasok.

— Miként válogatja össze olvasmányait?

— Nagyon érdekelnek a művészetek. Főként a zene. Az Operák könyvét akkor hoztam ki, •mikor a Bánk bánt megnéztem. A regények

közül elsősorban a klasszikusokat szedetem. A Világirodalom remekei sorozatban mindent elolvasok.

★

Vásárosnaményban, a nagyközségi központi könyvtárban Antal Miklós könyvtárvezetővel beszélgettünk a gergelyiugomyai könyvtári munkáról.

— Huszti Endre tíz évi munkájával jó alapot teremteti a könyv megszerettetéséhez. Ő maga is nagyon szeret olvasni, kedveli és hivatásának tekinti az ifjúság nevelését, így szülőfalujában is próféta tudott lenni. Teendő azért maradt még Márton Lajosnéra is.

— Hogyan alakult Gergelyiugornyán a könyvtár helyzete a nagyközségi státusz után?

— Jobban, mint azelőtt. Jobbak a lehetőségek. A községi tanács két nagy helyiséget adott és már az első esztendőben 100 ezer forintot költött a berendezésekre. Itt, a központi könyvtárban több, mint 10 ezer kötetünk van. Folyamatosan tudjuk cserélni a könyveket. Most is 1100 kötet van kint. A vásárlásoknál is mindig figyelembe vesszük az ugomyai igényeket, így közösen sokkal nagyobb választékot tudunk biztosítani.

Szeretünk utazni. Legalábbis ez derül ki a KSfi legutóbbi megyei statisztikai évkönyvéből. 1970-ben éppencsak túlléptük a húszezres számot, míg legutóbb egy esztendő alatt már több, mint harminckétezer szab öles-szatmári lakos indult útnak határainkon túlra.

Az úticél az öt földrész számos országa, de a kiutazók nagy többsége hét országot keresett fel.

Legtöbben természetesen a szomszédos baráti országokba indultak. Csehszlovákiába hét- ezerhatszáz, Romániába hétezer szabolcs-szat- mári lakos kért útlevelet, s utazott is. A Szovjetunióba négy és fél ezren látogattak. Jugoszláviába háromezerhétszáz, Lengyelországba kétezerhétszáz, a Német Demokratikus Köztársaságba két és fél ezer, Ausztriába csaknem kétezer szabolcsi utazott. Több, mint kétezren más országokban jártak.

Három olyan szabolcsit kérdeztünk most élményeiről, akik hivatalos ügyben járták idén Európát.

Moszkvában...

gulatos szakmai bemutató. Utána pezsgés fogadás. Megjelenik két hölgy estélyi ruhában. Kik lehetnek? Egyik a földbirtokos felesége, a másik a nagylánya. Távozás után kérdezem a tolmácsot: tudomásom szerint se a Rotschi/d báróval, se ezzel az úrral nincs kereskedelmi kapcsolatunk. Mégis miért volt olyan különböző a fogadtatásunk? Erre a tolmács: így

igaz. Nincs kereskedelmi kapcsolatuk. Csakhogy a másnapi lapban meg fog jelenni, hogy X Y pezsgős fogadást adott a nála járt vörös menedzsereknek. Erre Rotschildnak már nincs szüksége, de neki igen.”

F. IC,

Bécsben...

—

.......... >,

Bécs, 1973. szeptember 17—21, az Osztrák Matematikai Társulat VIII. Kongresszusa. Jól megválasztott környezetben, a korszerű Technische Hochschule-ban közel huszonhat ország 672 matematikusa találkozott egymással, a nemzetközi matematikai élet jeles képviselői. A szép számú magyar küldöttségnek egy nyíregyházi tagja is volt, dr. Lipa András, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola docense.

— Felejthetetlen találkozásokat és hasznos tapasztalatokat hozott ez az ötnapos kongresszus. A nyolc szekcióban elhangzott előadások a matematika legkülönbözőbb területeit fogták át és számot adtak a várható eredményekről, arról, hogy kik milyen témakörökkel foglalkoznak. Én elsősorban a geometriai beszámolókat hallgattam — erősen szelektálva az 57 előadás közül — és különös élmény volt az, amikor egy bécsi kollégám olyan témáról beszélt, mellyel én is foglalkoztam.

Az osztrákok a tőlük megszokott udvariassággal és precizitással rendezték meg ezt a nagy nemzetközi fórumot. A szakmai tárgyalásokon kívül céljuk volt az is, hogy ízelítőt adjanak az osztrák fővárosból és minél több személyes beszélgetést tegyenek lehetővé. Ezért a programokat nem zsúfolták.

— Nem először jártam már Bécsben, mégis sok újat kaptam. Egy élményt emelnék ki a kongresszus eseményeiből. Az egyik este fogadás volt, melyet a város polgármestere adott a résztvevőknek a városháza nagytermében. Elegáns és bőkezű összejövetel volt. A cső. portok tagjai hamar elkeveredtek egymás között és megindult a kötetlen beszélgetés. Hogy miről tud két matematikus egymással társalogni? Az első percekben nem azonnal matematikáról, ahogyan azt a közfelfogás tártját.

...és Londonban

Rangos, nagyméretű világkiállítás vonzotta a cipőipari szakembereket szeptember 15—20-a között Londonba. Több ezer modellt mutattak be a különböző országok az impozáns Olympia Hallban. A hazai szakemberek képviseletében ott volt Árvái Imre is, a Nagykállói Csizmadia- és Cipész Szövetkezet elnöke.

— Célunk a tájékozódás volt a jelenlegi divatirányzatokról, üzletkötési lehetőségekről, arról, hogyan tudnánk betömi az angol piac területeire.

— A világkiállítás idején alkalmunk nyílt arra, hogy megismerjük a kilenc milliós angol fővárost. Nagyon meglepett az angolok hagyománytisztelete, furcsa volt a csúnya, de nagyon praktikus emeletes busz, a doubledecker. A taxisok nem nyújtják kezüket a borravalóért, a metró nem olyan szép.és tiszta, mint a pesti, de behálózza London egész területét. Az emberek hűvösek, de udvariasak és készségesek. Térképpel a kezünkben sem találtunk egy címet, de a nigériai misszió tagja elkísért bennünket, sőt még le is ellenőrizte, hogy a magyarázatát megértettük-e.

— Az Oxford Streeten és a Regent Streeten olyan tökéletes az áruk elrendezése és bemutatása, mint egy kiállításon. A termékek magukat kínálják, még a borsosabb árak ellenére is.

London taszító és vonzó — elegánsan tiszta és ugyanakkor piszkos. A belváros és a külváros között már első látásra éles a különbség. Az egyik rendezett, a másik rendezetlen^ a külváros fényei tompák és színtelenek, szemben a City harsány villogásával.

BALOGH JÜLIA

Gergelyiugornyán nemcsak a könyveket szeretik. de szívesen fogadják az írókat is. Amikor vagy nyolc évvel ezelőtt Veres Péter tartott író-olvasó találkozót, több mint 300-an szorongtak a művelődés^ házban. Újabban a fiatalok klubjában tartunk író-olvasó találkozókat. Féja Gézát hetvenen hallgatták meg. Pedig nem ígértük a fiataloknak, hogy tánc lesz, megmondtuk, hogy egy író jön, akivel beszélgethetnek.'Nagy volt az érdeklődés, amikor Váci Mihályról tartottam előadást, vagy legutóbb is, amikor arról beszélgettünk, hogy mit olvassunk, hogyan érdemes házi könyvtárat létesíteni.

— És vásárolnak is könyvet Gergelyiugornyán?

— A vásárosnaményi könyvesbolt már szeptemberben teljesítette az 1 millió 300 ezer forintos éves tervét. Amikor indult a Világirodalom remekei sorozat, a járásban 50 előfizető volt. Most 500-nál tartanak, és ebből 30 ger- gelyiugornyai.

— Olvassák is a könyveket?

— Biztosan akad néhány olyan család, ahol a könyvet az új bútorral vásárolt vitrin díszítésére veszik. De ha ok nem is, majd a gyermekeik olvasni fogják. Az már egy jelentős lépés, ha a családban ott van a könyv.

Jó 30 évvel ezelőtt —• a falukutatók, a népi írók munkássága nyomán — nagy vita folyt arról, hogyan lehetne a parasztságot «zellemileg kimozdítani az évszázados elmaradottságból, Nagyon sokan a dán mintájú népfőiskolára esküdtek. A progresszív álláspontot képviselők soha nem hagyták ki célkitűzéseikből a gazdasági felszabadítást sem. Móricz Zsigmond, Szatmár nagy szülötte, nem tartozott a legradikálisabb vitázók közé, mégis így foglalt állást lapjában, a Kelet Népe 1940 áprilisi számában: „Én el tudom képzelni, hiszen azért harcolok, hogy a mezőgazdasági termelés ne rombolja látástól vakulásig a parasztot... s akkor majd az irodalom is szélesebb rétegekhez fog szólni.” Cikkében kifejti: ha gazdaságilag is felemelkedik a parasztság, akkor ideje és pénze is lesz a könyvre. Az igazán jó művel' eljuthatnak a falvakba, és azokat nem 2—r ezer példányban fogják majd nyomtatni.

Gergelyiugornya példája pozitív, de még if sem mondhatjuk el: íme a vágyak már telje sültek, olvasó néppé vált a parasztság. Csal a gátak szakadtak fel, a lehetőség teremtődöf meg az elmúlt negyedszázadban. A gazdaság' alap, a több szabadidő már ma jóval előbbr jár a szellemi igényeknél. Az olvasók táborá ban több még a meséknél, a „Lőcsei fehér asz- szonynál” tartók száma, mint azoké, akik a világirodalom klasszikusait és a mai írókat is forgatják. De mennyien vannak még, akik semmit nem olvasnak!

A változás mégis biztató. A parasztból lett 50 olvasó munkás, már nagy eredmény. A termelőszövetkezet gépszerelője, Baráth Balázs kuriózum, szélsőség, de a most könyvtárba iratkozott 160 tanuló közül biztos, hogy nem egy Baráth Balázs lesz majd.

CSIKÓS BALÄZS

Szakberkekben úgy jellemeznék dr. Péter Istvánt, a Nyírtass! Állami Gazdaság igazgatóját, hogy edzett, rutinos világjáró szabolcsi szakember. Tizennyolc esztendeje járja Európa országait. Hol mint szakember, delegáció vezetője vagy tagja, 5 mint turista. Ez idő alatt harminckétszer ült gépkocsiba, vagy vonatra, vagy hajóra, vagy repülőgépre. Edzett turista. Sok tízezer kilométert tud maga mögött, érdekes, hasznos, humoros, derűt csiholó emlékek, epizódok őrzője. Járt Moszkvától Bulgáriáig, Svájctól Luxemburgig, legalább tizennyolc-húsz ország tájaival, szokásaival, népeivel ismerkedett meg.

Gazdag élményeiből említett két derűs, de tanulságos epizódot. Egyiket Moszkvából, a másikat Párizsból.

„Városnézésre invitáltak bennünket Moszkvában. A hatalmas világváros egyik negyedében feltűntek nekünk olyan félkör alakú, furcsa, különböző szögállásban épített, legalább harminc emeletes épületek. Megkérdeztük, hogy ezek micsodák? Ha nem kérdeztük volna, akkor is elmondják, hiszen részben azért vittek erre bennünket, hogy ezeket is megmutassák.

Elmondták, hogy ezeket — még terveik papíron voltak — nagyon dicsérték a tervezők, kivitelezők a város vezetőnek. Mondván: ezek a legmodernebbek, a legszebbek, a legkényelmesebbek, a legvilágosabbak lesznek. Szuper- lativuszokban beszéltek a jövendő lakóházairól. Tetszett a dolog a város vezetőinek, s megadták az engedélyt. Amikor a tervek alapján elkészültek a furcsa formájú lakóépületek, újra megnézték. Vajon, hogyan valósult meg az „álom”, az ígéret. Megdöbbentek. Éppen a fordítottját tapasztalták annak, amit ígértek. Sö- tétebbek, kényelmetlenebbek lettek, furcsa szöghaj lásuk miatt nem lehetett elhelyezni a bútorokat. És egy sor hibát észleltek.

És ekkor határozott a moszkvai városi tanács úgy, hogy akik annyira dicsérték — tervezők, beruházók — bárhol is lakjanak, költözzenek be ezekbe a lakásokba. Ez meg is történt. Az esetet a turistáknak elmondják tanulságképpen. így tudtuk meg mi is.”

Ezt a módszert néha nem ártana nálunk is alkalmazni.

Párizsban...

Párizs egyik külvárosába eljutottam a ma- ar állami gazdaságok igazgatói delegációjá- ak tagjaként Rotschild bárónak a szőlőjébe s pincéjébe — folytatja dr. Péter István. Hűvös, protokollszerű udvariassággal fogadott hennüket a báró. Köszöntött, s „átadott” bennünket a pincemesternek. Megvolt már a szakmai bemutató, fogadás sehol. Egyetlen pohár bor sincs. Gondoltuk, majd később. Semmi. Várunk. Még mindig semmi. Tessékelnek bennünket egy folyosó felé. No majd ott. Egy- egy fényképfelvételt nyomtak a kezünkbe, s pillanatok alatt kinn találtuk magunkat a pincéből teljesen szárazon.”

A következő napon egy kisebb földbirtokos pezsgőüzemét látogattuk meg. Kellemes, hanLAKATOS JÓZSEF: FÄK