Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)

1973-12-02 / 282. szám

8, oMa! .ffÉTJCT-MÁOYARÓRSZAÖ - vasárnapi MELLÉKE??? W73. 'SééfenVbefTT Imre László Kemény kalap Eredményes társadalmi összefogás Az alsófokú oktatás-nevelés Mátészalkán Azt ma már mindenki tudja, hogy a kö­vetkező felnőtt generáció oktatása és neve­reggeli műszak, szereti a fura tökfe­A hőket. A szerelőcsarnokban sokféle tx Idegen fordul meg, s csodálkozva nézik a targoncás Rimóczi kárminpi- ros kötöttsapkáját a hosszú bojttal, amint to­honya fémtestek között előbukkan. A lány- hajú, szőke Csengele horpadt cilinder alól pislog a készülő turbina lendkerekére. Mint­ha csak játszana az ormótlan franciakulcs- CS&l, pedig állítólag nem is rossz munkás, jobb mint a frizurája után gondolni lehet­ne. Van itt azután sötétzöld papírcsákó. In­dián törzsfőnökök megunt viseleté, a ha romujjnyi széles bőr szalag-hajleszoritó. S akkor még nem szóltunk Kő László piros­pettyes fejkendőjéről, amit menyecskéseti hátraköt. úgy irányítja fentről a darut. Va­laki egyszer állítólag utasításba adta. hóm» fejrevaló nélkül nem dolgozhat- itt senki, mégpedig balesetvédelmi okokból. A mű­helyiroda, oldalán látni egy megfakult pla­kátot is- két hajdanvolt szaktárs ultizik egy felhődarabon, hátukon pici szárnyak. Alattuk a kézzel írott ákombákom: „Rajtuk se volt sapka — a hajuknál fogva kapta el a gép!” Körülöttük kidekorálva az egész felület mély- Pyomásu, színes sztárfotókkal: mindig bá­mulják ketten-hárman, akiknek ott visz el az útjuk. A nagyeszterga mellett Lőcsei áll, ferde tartással a befogott munkadarab fölé ha­jolva, kemény kalapban. Kicsit nagy neki, mert a homloka közepéig csúszik. Alatta mindjárt a szemöldöke kanyarog bozonto­sán, őszen. Majd a kép drótkeretes félszem­üvegben folytatódik, amely megül az orr- ryergen. Kissé vöröses, kitágult pórusú ez az orr, s éppoly húsos-kerek, mint az arc, amit az idő alaposan felbarázdált, s a műhelybeli fémpor erős kontúrokkal kirajzolt-feketített, nincs az a maszkmester, amelyik jobban megcsinálta volna. Kevesen tudják, hiszen régen elmúlt Időkre nyúlik vissza. Lőcsei keménykalap vi­selésének eredete, öreg szakik mesélik, hogy még az államosításkor valamelyik inasgye­rek megkérdezte volna Lőcseit, aki már ab­ban az időben le régi bútordarabnak számí­tott. a gyárban, mit jelent az, hogy államo­sítás. Mire Lőcsei olyasmit felelt, hogy most már a melós fog járni keménykalapban, nem a'cégvezető úr, meg a sleppje, akikkel néhanapján végiggrasszált ezen a műhelyen is, de még a fehér kesztyűjét sem vetette le, s annyira feltartott fejjel, hogy az orrá­ba beesett volna az eső, ha a csarnok tör­ténetesen nem fedett. És ettől kezdve hordja Lőcsei a keménykalapot. Nem tucj.nl, hol jut ­hatott hozzá, hiszen ä háború Után nemigen árulták az üzletekben.- Kiment a divatból. A gyárban is csak Lőcsei hordta, de 5 az­tán konokul. Amúgy megmaradt micisapkás embernek, amilyen mindig is volt, de még az apja, nagyapja is. Reggelenként az öltö­zőben azonban, amint az öltözőszekrény aj­taját kinyitotta, első ténykedésként levetette a micisapkát, s föltette ezt a kerek, kemény, a karimájával fölfelé kunkorodó istencsu­dáját. s le ’ nem került a fejéről, csak ami­kor evett, s délután, a műszak végeztével. Kérték tőle sokan. Akadt, aki azt aján­lotta, vesz újat, divatosat helyette, kerül, amibe kerül. Lőcsei rálegyintett: nem ko­moly beszéd az ilyen. Ha pedig szólt, csak annyit mondott .szűkszavúan: ez már kiszol­gál engem a nyugdíjig. Évődték vele; jő, tie akkor elárverezik. A nagyautomata tetején lesz az árverés. Be­mondják a kikiáltási árat. hogy mindenki hallja. Először, másodszor, senki többet... — Árverést? Még mit nem — tette, mint aki komolyan veszi az ötletet — vegyétek tudomásul, hogy annak adom, akinek én akarom, de nem tudom akad e olyan közöt­tetek. aki megérdemelné. Na, ki derül majd. Időnként elterjedt a műhelyben; készül már. nyugdíjba készül az öreg. A korától mehetett volna, mivel túl járt már a hat­vanon, jó pár esztendővel. Ám az ilyen hí­rekből csak annyi volt igaz, hogy évente egyszer kétszer hivatták az irodára, csak­ugyan nem akar-e még menni? Legutóbb kora tavasszal hivatta az igazgató. Ez úgy történt, hogy azon a napon ott járt épp ná­luk, a szereidében. Valaha, még fizikai mun­kás korában lehúzott Lőcsei közelében néhány évet. tegeződtek is. Megállt a gépnél, szem­közt Lőcseivel, hol a keménykalapot nézte, hol pedig az öreg kezét. Végül, mint akinek hirtelen jutott eszébe az egész, annyit mon­dott, gyere fel hozzám Poldi bácsi délután. Ha ráérsz. Lőcsei felnézett erre. Ilyet mondani Csak nem gúnyolódik vele ez a taknyos? Hát mi dolga lenne neki műszak után? El­múlt az az idő, igaz se volt, amikor őt még hazavárták, amikor neki még igyekezni kel­lett. Az öregasszony Is áttette azóta a szék­helyét Rákosra. Ha csak r képével nem be­szélget ... A gyerekek meg.,. Hívják. Szó se róla, meghívják ebédre vasárnap. Nézheti a tévét, míg elálmosodik. Unokák ie akad­nak, de csak biztatásra puszilják arcon, a kisebbik menye meg rápirft olykor, jaj apa, hogy maga milyen dohányszagú, mit szív maga, ami ilyen büdös? Kéményéé Tulipánt, lányom, dörmögi szótlanul, röstelkedve ve­szi elő a Munkást, ha náluk ebédel. Siet visszavonulni magánya sűrű szövedékébe, nehezen várja a hétfőt. Már félötkor ott to­pog a megállónál, köszönti a kocsivezető, már ismerős, Lőcsei minden ilyen köszönés­nek örül. Az igazgató fotelba ültette. Kávét hoz­tak neki. de nem nyúlt hozzá. Tudja, miért hivatják, ezért nem kérdezte, miről van szó. — Nyugdíjba küldünk Poldi bácsi. — Tudom. Itt az ideje. — Sokat dolgoztál. Hány éved is van? — Nekem? Negyvenhárom. Ha jól szá­molom. — Jói. Szép nyugdijad lesz. — Idefigyelj Feri. Lehet egy nyugdíj szép? Ezt mond meg nekem. — Azért bejárhatsz. Szívesen várunk. Engem is megtalálsz. — Van teneked más bajod is. írté nyúlt a kávénak. Remegett a kezé­ben a csésze. Amint az aljával odakoccant sűrű egymásutánban a kistányérhoz, finom, halk csilingelős hallatszott. Mindketten ezt a muzsikát figyelték, egy Ideig a csöndben. — Látod, ezért is — mondta az igazgató. -- Tudom — felelte Lőcsei. A kávétól fölkeveredett a gyomra. Ked­vetlenül kérdezte; — Mikortól? ' — Most, július egytől. — Inkább januártóL Az igazgató nehezen rábólintott. — Rendben van. De akkor biztos. Nem mondta senkinek, mégis elterjedt a híre. Talán Füzesnek járt el a szája. Egy­szer még augusztus végefelé azt találta mon­dani neki, adjon tanácsot, kinek adhatná oda a szerszámait. Már gondolt is valakire, aki megbecsülné, vigyázna rájuk biztosan. Aki megérdemli* hogy ilyen jó. kézreálló szerszámjai legyenek. Sokmindent szeretett volna mondani. Azt is, hogy azelőtt, régen dicsőségnek számított, ha egy fiatal olyasva­lakitől örökölte a kalapácsot, a sublert, aki a szakmában sok sőt megevett. Füzes azon­ban sehogysem akarta érteni a dolgot. Tel­jes művezetői tekintélyével nézett rá. maid azt mondta, hogy hónapok kérdése és az összes régi gépet lecserélik. Az új gépek pe­dig, mint tudnivaló, felszerszámozva érkez­nek. Ha eljön az idő, nyugodtan adja le a raktárban, de akár meg is tarthatja, úgyis kiselejteznék ezeket az öreg szerszámokat. Ilyen események előzték meg a mai. de­rem bervégi napot, amikor Lőcsei utoljára tette föl a keménykalapot. Azóta is állan­dóan kutató pillantások irányulnak felé, ha nem látja is érzi. Égeti a bőrét. Megizzaszt- .ia. Minduntalan le kel] vennie a fejfedőt, hogy a homlokán törüljön egyet. Pedig a munka nem sok. Spórolni kell vele, hogy műszak végéig kitartson. Tempósan, nyu­godtan, alacsony fordulatszámon, mint öreg masinának dukál. Majd siet, akinek sürgős, neki már semmi nem az. Amikor vége az ebédidőnek, s visszajön­nek, a szerelde újból benépesül, látja, hogy a gépe körül valaki tisztára söpörte a plac- cot. A műhelyiroda elé asztalt tettek ki. pi­ros terítővei letakarva, régen, amikor még idélenn tartották a pártnapokat, ugyanott állt az az asztal. Aztán alighogy lecsöngetik a műszakot, elkezdenek gyülekezni az asz­tal körül a csarnokbeliek. A fejekről lekerül a kötöttsapka, a menyeoskésen kötött piros pettyes kendő. Csengele is a kezében tartja a cilindert. Lőcseinek nem áll rá a keze hogy levegye a fejrevalóját. Akkor sem amikor közelebb hívják, jöjjön csak egée-zen közel, hiszen érte van az ünnepség az igaz­gató megilletődötten szól; öreg szaktársun­kat búcsúztatjuk... Negyvenhárom év... Ebből az alkalomból Kiváló Dolgozó kitün­tetéssel jutalmazza a gyár... Odajárul az asztalhoz. A kalap a kezé­ben. Átveszi a piros dobozt, az oklevelet, a tömött, fehér borítékot, s akkor feléje nyújt­ja a kezét az igazgató. Sebtében át akarná tenni a másik kezébe a holrrrt. s Izgalmá­ban leejti a kalapot, az meg a karimájával esik a földre hirtelen, s gurul, gurul... Mosolygás az arcokon köröskörül. Valaki föl­kapja gyorsan, Lőcsei a mozdulatáról látja: Vadasl volt az, tanuló még, ezután sza­badul. Amint az ünnepségnek vége van, el­kiabálja magát: kalapárverés, kalapárverés! Ki ad többet érte? Fenn áll a nagyautoma- ta tetején, ahol ezüstfényűre csiszolt fém­henger tetején, mint valami díszemelvényen feketéllik a keménykalap. Kikiáltási ár öt korsó sör. Fölmegy tízre, tizenötre aprán­ként, nagy nevetések közben. Már szállin­góznak a délutánosok. az egészet nem tudják mire vélni. Hanem akkor elkiáltja magát Lőcsei, ek­korát nem kiáltott talán egvszer se negyven - három év alatt: — Annyi korsó sör, ahányan vagyunk! Harminc! Nem, legyen negyven! Mindenki az én vendégem! Lobogtatja a fehér borítékot. Elhallgat mindenki. Kézről kézre jár a kalap Lőcsei öreg kezéig. Lassú mozdulattal veszi magá­hoz Meg ie simogatja. Majd úgy teszi fel a fejére. mint király a koronáját. Amint az öltöző felé elvonul, széles út nyílik előtte. Vadasi apród-mozdu- lattal meghajol. Követik a többiek, de már elhalkul a nevetés. ÉgyázétŰéft Csák megha­jolnak a keménykalap előtt lése. tehál műveltségi és erkölcsi előkészí­tése az óvodákban kezdődik s még hatéko­nyabban az általános iskolákban folytatódik. Lényegében, és alapvetően e két alsófokú oktatási intézményben meghatározódik, mi­lyenek lesznek a következő évek munkásai és értelmiségi dolgozói egyenként és általá­ban. Nem lehet tehát közömbös, milyen az alsöfokú oktatás-nevelés színvonala. haté­konysága, eredményessége, hiszen a müveit és kötelességtudó — erkölcsös — új nemze­dékek nevelése alapvető társadalmi (és nép- gazdasági) érdek, s egyben igen fontos po­litikai cél. Ilyen értelemben foglalkozott az alsófokú oktatás-nevelés helyzetével, további felada­taival, a korszerűsítés, a színvonalemelés le­hetőségeivel 1972 júniusában a párt Központi Bizottsága is, amikor megszületett az a ha­tározat, amelynek igazi, hatékony végrehaj­tása lényegében csak a mostani tanévben kezdődött el óvodáinkban és általános isko­láinkban, hiszen a korábbi esztendő az elő­készületek s az átmenet időszaka volt. A KB határozata után jelent meg az ú j Iskolai rendtartás is, amely már konkrét — és szak­mai — utasításokat is tartalmaz az alsófokú oktató-nevelő munka korszerűsítéséhez, szín­vonalának, hatékonyságának és eredményes­ségének emeléséhez. Mátészalkán 1972-ben a KB határozata után szinte azonnal megvitatta a városi ta­nács a tanulóifjúság oktatásának és nevelé­sének helyzetét, meghatározva a konkrét fel­adatokat is- Ezek a következők voltak. Alap­vetően: a tanulók személy iség formálásának határozottabb érvényesítése egyenként is. A minőségi eredmények elérése úgy az oktatás­ban, mint a nevelésben. Konkrétabban. A szocialista hazaflságra, a haza iránti szere­tette és áldozatvállalásra való hatékonyabb nevelés, beleértve és külön is hangsúlyozva a szükebb szülőföld iránti szeretet fontossá­gát. Külön hangsúlyozta a tanács határozata az Idősebbek iránti tiszteletre való nevelés fontosságát. A határozat másik tétele a testi neveléssel, a tömegsporttal és a minőségi testnevelési eredmények fontosságával fog­lalkozott. Felhívta a tanács a nevelők figyel­mét a hátrányos helyzetben lévő és a ve­szélyeztetett (tossz környezetben élő) gyer­mekek. fokozott segítésére, elősorban a tanu­lásban, de más összefüggésekben is. E tanácsi határozat óta mindössze 14 hó­nap telt el. S mo6t a Mátészalkai Városi Tanács végrehajtó bizottsága jelentést kért a művelődési osztálytól, majd a jelentes alapján megvitatta az alsófokú oktatás-neve- lés .jelenlegi helyzetét és további feladatait — különös tekintettel a KB 1972 júniusi ha­tározatának végrehajtására és a megyei ta­nács vb irányelveire, nem utolsósorban a mátészalkai városi pártbizottság határozatára. Jó volt ezt a jelentést olvasni és a vitát hallgatni. A jelentésből és a hozzászólások­ból egyaránt határozottan csendült ki, hogy Mátészalkán mindenki megértette a feladato­kat, s már a tavalyi határozatok óta is igen irtékes eredmények születtek. A számszerűen ;s értékelhető eredményeken túl talán leg­fontosabb, hogy Mátészalkán az óvodákért is az iskolákért szinte mindenki minden tő­le telhetőt megtesz, de elsősorban az üze­mek és a szocialista brigádok. Erős. haté­kony, eredményes a társadalmi összefogás — valóban megfelel a KB 1972 júniusi ha­tározatának. „Városunkban — állapítja meg a lelentés — a gyermekintézményeket az üzemek és a vállalatok sajátjuknak tekin­tik." És ez az igazi eredmény! Mert ebből születtek az úgynevezett anyagi eredmények is. Az üzemek, a szocialista brigádok — ahogy a tanács vezetői fogalmaztak — be­vonultak az iskolákba és óvodákba, ahol ízléses, szépen berendezett termeket alakítot­tak ki, igazi második otthont a gyermekek­nek. Mindez forintértékben is kifejezhető: 1972-ben és 1973-ban (szept 30-ig) Mátészal­ka üzemei és munkásai majdnem egymillió forint értékű társadalmi munkát végeztek a város óvodáiban és általános iskoláiban. A munka felét az óvodákban — másik felét az iskolákban. Építettek, parkettáztak, tataroz­tak. bútorokat csináltak, berendezési tárgya­kat készítettek és javítottak, és — ami nincs benne az egymillió forint értékben, mert felbecsülhetetlen — igazán és közvetlenül megismerték gyermekeik — az újabb nemze­dék — második otthonát: az óvodát, az isko­lát. S Van ennék a társadalmi munkának olyan hatása, olyan eredménye is, hogv köz ben egyre több munkás értette meg: illő len­ne befejezni az átlalános iskolai tanulmányo­kat, elvégezni a hiányzó osztályokat. Ezt so lehet forintértékben kiszámítani. De nézzünk néhány adatot kon kréta b ban is. Mátészalkán az utóbbi három évben évente átlagosan 1600 gyermek járt — és jár — általános iskolába, további 650 az óvodás korú (3—6 éves) gyermekek száma. Ez 2250 gyermek. A Város jelenlegi lakosságának 2S százaléka! Azt is jelzi ez a szám, hogy Má­tészalkán különösen fontos törődni a gyer­mekek oktatásával és nevelésével, mert vi­szonylag sokan vannak. Emiatt az iskolák zsúfoltak is. De nézzük előbb az óvodádat, az alsófokú oktatási rendszer első láncsze­meit — a gyermekek testi, szellemi fejlődé­sének nélkülözhetetlen alapozását — egyben az iskolai életre való előkészítés bázisait, Mátészalkán jelenleg 6 óvoda működik — t7 csoporttal. A 650 óvodás komi gyer­mekből 460 jár óvodába, az összesnek csak­nem 71 százaléka. (Az országos átlag 62, a megyei átlag 46 százalék.) Ezért mondják, hogy aligha van még egy város az ország­ban, ahol olyan jó az óvodai ellátás (színvo­nalában is!), mint Mátészalkán. S ez azon túl, hogy a városi tanács minden lehetséges anyagi áldozatot meghoz az óvodákért (és az iskolákért is), elsősorban az üzemek, válla­latok — a munkások érdeme, a társadalmi összefogás és munka eredménye. Az óvodá­ba nem járó 5 éves korú gyermekek részért a tanács iskolaelőkészítő tanfolyamokat szer­vezett tavaly 93, az idén 1Ó0 gyermekkel. Dé a tanács még a mostani helyzettel sem elé­gedett. Még az idén elkészül az 50 férőhe­lyes óvoda az Ecsedi úton cigánygyermekek részére s újabb, 125 férőhelyes óvoda épül • Keleti lakótelepen. • Az általános iskola az alsófoku oktatás­nevelés alapvető és kiemelt intézménye, M- •izen szerepe, igazán, döntő a gyermek, májé a felserdülő ifjú egész életében. Mátészalkán jelenleg 3 általános iskola működik 33 tan­teremmel. Ez kevés. Zsúfoltak az iskolák és a tantermek, de még az Iskolaudvarok is. A 33 tanteremből 23-ban váltott tanítás folyik. Ez sokkal rosszabb az országos, de még $ megyei átlagnál is. Ezért is haladéktalanul hozzákezdenek egy új, 8 tantermes iskola építéséhez az Újtelepem A vb határozata, hogy az új iskolának 1975 őszéig el kell ké­szülnie és meg keli nyílnia. De még ez iá kevés. Mátészalkának 1980-ig további új ál­talános iskolákra, legalább 30—32 új. kor­szerű tanteremre van szükségé, hogv az ok­tatás és a nevelés színvonalát a KB-határo- zat szerint emelhessék. Számításba kell ven­ni azt is, hogy Mátészalkán az idén már 280 —300 gvermek születik (százzal több, mint három évvel ezelőtt) és a mostani kormány­intézkedések következtében várható, hogy áz anyáknak biztosított újabb kedvezmények eredményeként 1975-ben 400, később évente 500 gyermek születik a váróéban. Ezeknek óvoda és iskola kell. Az óvodákba és isko­lákba korszerű felszerelés, eszköz és jól kép­zett óvónők, tanárok. A három általános iskolában jelenleg 5* tanulócsoportban 80 pedagógus dolgozik. A nevelői szint mennyiségileg éi minőségileg egyaránt kiváló. A leadott órák 91—92 szá­zalékát úgynevezett szakos tanárok biztosít­ják. Ez megfelel a követelményeknek. Az oktatás-nevelés színvonalának emelkedését jelzi az is, hogy az idén már csak 30 gyer­mek (nem egészen 2 százalék) bukott meg. (Ez az átlag az előző években 3—4—5 szá­zalék volt.) De hozzájárul az oktatás-neve­lés színvonalának emelkedéséhez az Iskolák korszerűsítése, a szemléltető eszközök bizto­sítása, a hátrányos helyzetű gyermekek fó- kozott segítése és a szakkörök működése te. (30 különböző szakkör működik az általános iskolákban.) Működik a városban egy zeneiskola «t, amelynek már 231 tanulója van. Itt 10 ta­nár biztosítja a zenei oktatást. A zeneiskola hamarosan új, korszerűen berendezett épü­letbe költözik. Zsúfolt és szűk az általános iskolai nap­közi otthon. Itt jelenleg 484 tanuló elhelyé- zését tudják biztosítani de az igénv sokkal nagyobb. Különösen fontos lenne az alsóta­gozatos tanulók elhelyezése. Feltétlenül szükséges a napközi otthon bővítése. De szűkek az iskolaudvarok és a játszóterek is. Szükség lenne egy központi általános iskolai sporttelepre és új tornatermekre. Van tehát még probléma és feladat Má­tészalkán is, hogy az alsófokú oktatás-neve­lés igazán korszerű legyen, hogy megfelel­jen a követelményeknek. A legutóbbi időben. — különösen a Központi Bizottság 1972 jú­niusi határozata óta — elért eredmények azonban nagyon biztatóak, igen szép és ered­ményes lendületről tanúskodnak. S talán mindennél nagyobb eredmény, egyben a to­vábbfejlődés biztosítéka is. hogy Mátészal­kán megértették az emberek: az alsófokú ok­tatás-nevelés döntően fontos. Itt, az óvodák- ban és az iskolai tantermekben tanul, alakul, értelmesedik és érik erkölcsileg is a követ­kező évek felnőtt embere, a fizikai és szel­lemi alkotó munkás. Ezt jól értik Mátészal­kán, amit ékesen bizonyít az igazán haté­kony társadalmi összefogás. Szendret Jfőzséf

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents