Kelet-Magyarország, 1973. december (33. évfolyam, 281-305. szám)
1973-12-02 / 282. szám
Vásáfodpi melléklet Csak pénzért? KI ne találkozott volna Ilyen és hasonló véleményekkel: manapság egyre kevesebben vállalnak társadalmi munkát. Legalábbis nem szívesen, a szabad idő mind drágább, kell pihenésre, tanulásra, családi elfoglaltságra. „Kifizetődőbb” eltölteni jövedelem-kiegészítő elfoglaltsággal, túlórával, helyettesítéssel, vagy fusi- val. Jobb esetben a vikendtelek művelésével, házi barkácsolással. Olyan nézetek is vannak, amelyek szerint lenne itt, vagy ott vállalkozó kedv, társadalmi munka minden mennyiségben. Csak nem ingyen. Pénzért. Dehát ak- tor ez milyen alapon nevezhető társadalmi munkának? „Ez bizony, kispolgáriság” — ütik rá az ideológiai címkét az ilyen és hasonló esetekre. Példákban sincs liány- vagy csak úgy vállalia a letéti könyvtárosságot, hogy 200 százalékos tiszteletdíj emelést kér... Más: az óvodaépítésnél dolgozó tsz-gépkezelők ügy végeztek társadalmi munkát, hogy szabályosan minden napra megkapták a bérüket... Ilyen példa akad bőven. Olyan is, hogy egyes vállalatok, üzemek, intézmények elfekvő anyagokkal óhajtották „megváltani” a társadalmi munkát. Néhol a csákányok, lapátok helyett a szellemi társadalmi munkát ajánlották fel, de nem mindig kaptak utánuk az illetékesek. íróasztal melletti társadalmi munka — húzták el a szájukat. „Ez nem egészen jó dolog.” Élénk vita bontakozott ki erről a témáról a népfrontelnökség legutóbbi megyei ülésén is. Még szélesebb eszmecserét ígér a népfront megyei bizottságának legközelebbi ülése, melynek egyik napirendi pontja: a társadalmi munka helyzete és a feladatok. A valósággal való együttélést bizonyítja, hogy a társadalom legszélesebb rétegeit tömörítő népfrontmozgalom jól érzékeli: a hatalmas lendítő kerék vizsgálatra, karbantart tásra szorul. Ki kell cserélni a megkopott, nyikorgó- csikorgó részeket, meg kell tisztítani a közben rárakódott portól, rozsdától. Mert ez a kerék — az évek során — gondos kezek jóvoltából gurult, haladt a maga útján. Olyan utakra is gördült, amilyen utakon még nem járt. És sokan úgy vélték, nincs minden rendben vele, sok a cikk-cakk. Sőt vakvágány is akad... A valóságban nem ilyen elkeserítő a helyzet. A megállapítás igazolására adatok sokaságát idézhetnénk arról, hogy millió forint értékű társadalmi munkát végeztek az utóbbi egy év alatt a megye lakói. Nem szégyenük leírni az egyetlen számot: több, mint 80 milliót. És ki tudna kimutatást készíteni a pénzben ki nem fejezhető társadalmi munkáról. Leszoktunk volna a2 önzetlen, ingyenes, közösségért végzett munkáról? Kár lenne tagadni, vannak akik valóban leszoktak, pontosabban rá sem szoktak eléggé, így nem volt nehéz leszokni róla. Vannak olyanok, akik szavakban 100 százalékos közösségi emberek, s a tettekben már „mértéktartóbb” magatartást tanúsítanak? Jól tudjuk, vannak ilyenek, akik úgy érzik, kár pazarolni a drága időt és energiát, ha az nem gazdagítja „az én házam, az én váram”. Közben elszintelenődnek az anyagiak, a mellékesek újabb és újabb hajszolása már alig, vagy nem is hoz örömet számukra. De ők maradnak kevesebben. S előttük is nyitva a kapu a közösséghez... Jogos igény, hogy a jelenleginél többen vegyék ki részüket azokból a kisebb és nagyobb munkákból, amelyek társadalmi összefogással a tervezettnél előbb megvalósíthatók. Nem öncélú, vagy légvárakat építő munkáról van szó. Nagyon is konkrét, közérdekű javaslatok, lakossági igények mozgatják a jelképes kereket, amelynek neve: társadalmi munka. Óvoda, bölcsőde, iskola, járda, bolt, villany, vízmű és ki tudná még felsorolni mi minden kerül belátható közelségbe, mert akadtak kezdeményezők, önzetlen munkások. S közben, ha mennyiségre, forint összegben nem is tört a csúcsig, jócskán változott. Új és új fordulatot öltött a közösségi munka. De nem követte mindig ezt a szemléletmód változása is. Kitágult a skála, a csáká- nyos, lapátos társadalmi munkát sok helyen felváltották a modern gépek, a korszerűség, a differenciáltság. Ilyen alapon nem minősíthető-e társadalmi munkának a tsz-építőbrigád több napos, hetes, serénykedése egy- egy építkezésnél, amelyet szakszerűen, tartósan egy tsz-közösség színeiben végeznek. Több tíz-, meg százezer forintos hasznot hozva ezzel a nagyobb közösségnek, a községnek, a városnak. Hogy fizetésüket megkapják. az is természetes; ezek a dolgozók a munkájukból élnek, s erre az időre a kisebb közösség, a tsz fizeti a bérüket... Ugyanígy a társadalmi összefogás tartozéka az anyagban, pénzben adott segítség, csakúgy, mint a szellemi munka. A tiszteletdíjas könyvtáros is társadalmi munkás, mert a jelképes 100—200 forint tiszteletdíj, sajnos a végzett, önzetlen fáradozást nem fedezi. Gyakran az elkoptatott cipőtalpat, kerékpárgumit sem. Azt akarjuk, hogy tevékenyebb, pezsgőbb társa- lalmi munkával gyorsítsuk a megye fejlődését. Ezek- tez megvannak az adottságok sok a tartalék. De igen fontos, hogy ne feledkezzünk meg a szemléletformálásról sem. Hogy minél többen értelmezzék korszerűen a ársadalmi munka fogalmát, váljék igazságosabbbá, ob- ektívebbé a munka mennyiségi és minőségi mérése, érékelése. Találjuk meg az erkölcsi és anyagi ösztönzéi hatékonyabb formáit, mert ezek is lendxtői a nagy keféknek. Ha egy kisebb közösség ad a nagyobb közösségnek kapjon is cserébe kedvezményezett, jogos előnyöket. Azok, akik a társadalmi munka roszlánrészé’ végzik önzetlenül, anyagi ellenszolgáltatások nélkül lelkiismeretűkre hallgatva. Páll Géza (Hammel József felvétele) Megszenvedett boldogság TTi egyszer ahhoz ke- 11 'esnének modellt, hogy megmérjék: mennyi szenvedést, kint, fájdalmat, megbántottságot képes kibírni egy asszony, én Csóka Fe- rencnét ajánlanám Nyírbátorból. Valójában csak 6 tudja igazán, s talán élete végéig őrzött titka marad, mennyi szenvedést okozott neki mint nőnek, neki mint anyának, neki, mint embe-- nek két évtizedet leélni olyan férfi mellett, akinek mindene volt a szesz. Csodálták ezt az asszonyt, hogyan bírja, miért tűri. De tűrnie kellett,' mert nem akarta, hogv családia atomjaira hulljon szét. Kereste az összekötő kancsot. kapaszkodott a szalmaszálba is, csakhogy együtt lep’en a család. Vagy gyengeségből állt ígv a rosszabb életmód oldalán? Vagy jobb volt mégis így? Mert mihez is kezoétt volna? Kitette volna magát, gyerekeit az állandó szekatúrának? Utólag könnyebb a válasz. A szén Jucika. a fiatal- asszony lassan korosabbá vált. s húsz esztendei töprengés után döntött, hogy élválik. Nehéz volt, de meg kellett tennie. így nevelte aztán özvegyen nagy gonddal-szeretettel gyerekeit békességben. Szomorkásán is, multatidézőeu buggyan ki belőle, nem régiben halt meg volt férje. így most 6 özvegy is, elvált is. Nem érez ebben semmi különöset. Betanított munkásként dolgozik az Aurórában. A szabászat lelkiismerete ez az asszony. Négy éve Végzi ezt a munkát. Egyik alkalommal a termelési tanácskozáson nayv derültség közepette említette: kár, hogy nincs az emberekre ráírva, mennyi munkára képesek. így mérni lehetne, mennyi erő-energia rejlik még bennük. Hogv valójában kire mondta, miért példálózott, csak később említette. Nyüzsögnek körülötte a fiatalok. Főleg a lányok. Egyikük kiment a munkateremből és rágyújtott. Utána ment a csoportvezető. Ekkoi jegyezte meg a kislány. „Nézze már Juci néni miért mászkál ez állandóan utánam. Nekem már megvan a keresetem.” Anyáskodva oktatta akkor a fiatal mun- káslánvt Juci „néni”. No kedves gyerekem ezért van aztán annyi selejt. Es nemcsak ő, hanem az idősebbek meg izzadtak hogy meglegyen a norma, ne legyen minőségi kifogás. És ez az asszony szinte hónapról hónapra újjá született. Érezte, nem csak befogadták. hanem közéjük tartozik. övéi között van. Ha a lányoknak "le különösen a várandós kismamáknak gondjuk van, 6 a tanácsadó. Sokszor "era is kell caólniok. Látja- érzi, s azonnal szól. „Marikáin neked valami bajod van. azonnal men1 orvoshoz.” Ss Marikát kiírták, '»áríe a kiaMfett. Vfefc Var cfon Zoltánná. Hegedűs Sán- domé. Igen, egészségesen, mert Juci néni is figyelmeztette őket. Ss nem tévedett. Juci néni tudja. Három gyermeknek adott életet, nevelte őket. s egyik munkahelyről kiszédült, s ment mosni a másik helyre, hogy a mindennapi betevő falat meglegyen. Meglegyen, mert 6 volt a családfenntartó is. Nem számíthatott a férjére, ölte sorvasztotta az alkohol. Előtte és gyerekei előtt vált saját maga árnyékává. Nehéz kenyéren nevelte két fiát. s lányát. Látták, mivé válik ew ein1 er. ha az alkohol rabságába kerül. Óvta, védte kicsinyeit. Tgv óvja segíti a V'ári fiatalokat is akik körülötte dolgoznak egy brigádban élnek. „Mind fiatal körülöttem, tizennégyen. Itt magam is fiatallá válók. Ha gondiuk van, valamivel elégedetlenek csak Juci nénihez fordulnak, ö a szószólójuk. Legutóbb a 05- ös modell készítésére volt igen szoros a norma. Sehogyan sem találták, meg számításukat a lábbelik sirfelé- sénél. „Juci néni most már csináljon valamit” — kérlelték. És Juci néni először maga próbálta ki. igazuk van-e aem lehetetlent kívánnak-«. És Juci néni beírt a nor- aaapanaszkönyvbe. Tárgyalta a vezetőség, s igazat adtak Juci néninek Mert ő, tudják. érdemtelenül nem szól annak se. aki brigádjában van. De ha kell, ha valaki lebetegszi mellőle valamelyik reszortról képes kettő helyett is dolgozni. Csakhogy meg ne érezze a brigád a hátrányukat, el ne maradjanak. Gondol a betegekre, kedvre deríti a szomorkodó- kat, a brigád „anyja”. Most a Miklósok. Árpádok. Feren- cek megünneplésére készülnek. Ez a szokás náluk. Ajándékkal kedveskednek egymásnak, összeadják a pénzt rá. Együttesen puhatolják ki, kinek mi lenne a legkedvesebb. És azzal lepik meg, Juci néni art tartja legnagyobb sikernek a brigádban, hogy megértés van. nincs irigy kedés.. ..Tudja, nagv dolog az. amikor nem azt mondják már. hogv én hanem. hogv mi. Ezek tesznek a közért. És ez nekem oly kellemes. Nem volt hiába való a munkánk.” Nagy szeretettel beszél családjáról. Olyan megértés van e kis közösségben, amire büszke. „Szeretik, tisztelik egymást gyerekeim. Pista fiam már kiszolgált katona, ö mondta nem régiben. Édesanyám én addig nem nősülök meg,' míg Katikának össze nem hozunk egy két szobás lakást. Hát nem szép dolog. Katika a kislányom most még 12 éves. Hatodikos. Kitűnő tanuló.” A kisebbik fiú. Feri. újonc. Nagy az izgalom a családban. De föle" az édesanya készül nagyon. Feri avatására kerül sor. a készülnek, Most ennek örül. Sok-sok szenvedés után lókor érkezett a boldogság, Megszenvedett érte. »Én tudom P
